Ujság, 1938. január (14. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-05 / 3. szám

SZERDA, 1938 JANUÁR . ÚJSÁG? Hangcsauból kiverték a japánokat a kínaiak Konfucius szülővárosa a japánok kezében Sanghaj, január 4. (Inf.) A kínai hadveze­tőség nagy győzelemről számol be. Hangcsau kikötőváros, amely Sanghajtól 150 kilomé­terre délnyugatra fekszik, felszabadult a japán megszállás alól s a győzelmes kínai haderők­nek sikerült kiverniük a városból a japán csapatokat. Hangcsau néhány nappal Sang­­haj eleste után került a japánok kezére s akkoriban úgy látszott, hogy a japán haderők Hangcsau elfoglalása után továbbfolytatják az előnyomulást Cse­­kiang tartományban, közben azonban a japán hadvezetőség úgy határozott, hogy a harcok súlypontját a délkínai partvidékre teszi át és Kanton elfogla­lására összpontosítja a rendelkezésére álló haderőket, aminek az lett a követ­kezménye, hogy a hangcsoui frontról nagy japán csapattesteket vontak el és ezzel lehetővé tették, hogy a kínaiak ellentámadást kezdjenek, amely most döntő kínai győzelemmel végződött. Több mint két hétig tartott a harc Hang­csou birtokáért, amíg a japánok kedden reg­gel végre megkezdték a város kiürítését. A kínai hadvezetőség közlése szerint a győzel­mes kínai csapatok teljesen szétverték a ja­pánokat és rendetlen visszavonulásra kénysze­­rítették őket. A győzelmes kínai hadosztály, amely Csang Fak-kvej tábornok parancsnok­sága alatt áll, Hangcsau elfoglalása után to­vább akarja folytatni az ellentámadást és tel­jesen meg akarja semmisíteni a Hangcsauból kiűzött japán haderőket, amelyek most Hang­csau és Sanghaj között gyülekeznek. Könnyen lehetséges ilyen körülmé­nyek között, hogy Sanghaj környékén, ahol már hetek óta elcsendesedett a harci tevékenység, újabb véres harcok kezdődnek. Csang Fah-kvej tábornok csapatai a legmodernebb orosz hadi­anyaggal vannak felszerelve s harc­­képeségük elsőrendű. Sanghaji­-japán katonai körökben kínos meglepetést keltettek a Hangcsau visszafog­lalásáról szóló kínai jelentések s attól tarta­nak, hogy a japán hadvezetőség Sanghaj nyugodt birtoklásának biztosítása érdekében kénytelen lesz visszarendelni a Dél-Kínába küldött hadosztályokat, hogy megállíthassa a kínai offenzívát. A régóta tervezett délkínai japán támadás ily körülmények között előre­láthatóan hosszabb késedelmet szenved. Hankau bombázása London, január 4. Mint Tokióból jelentik, a­­japán haderő kedden rövid harcok után el­foglalta Csufut, Konfucius születési helyét. Negyven japán repülőgép Sanghajból fel­repülve bombázta a Hankau melletti kínai repülőteret és fegyvergyárat. Összesen 75 bombát dobtak a repülőtérre, amelyet percek alatt égő romhalmazzá változtattak. A lángok több mérföldnyi körzetben világították be a környéket. A lakosság az első riadójelre a pincékbe vagy vé­dett fedezékekbe menekült és megszólal­tak a kínai légelhárító ütegek. A sang­­haji főhadiszállás jelentése szerint vala­mennyi gép sértetlenül tért vissza támaszpontjára. A bombák három kínai munkást megöltek, 16-ot megsebesítettek. A japán légitámadás tartama alatt a Hankau körül horgonyzó an­gol ágyúnaszádok lövésre készen tartották légelhárító fegyvereiket, hogy az esetleges támadásra azonnal megtorló tűzzel felelhesse­nek. Japán hódítás Santungban Tokió, január 4. A Domei-iroda jelenti Cinanból. A japán csapatok a Santung arc­vonalon több jelentős pontot kerítettek ha­talmukba. Visszafoglalták a Fekcsvangtól tíz kilométernyire délre fekvő Jijiangot. El­foglalták még Anksvangot és Tavekovot (Csufutól, Konfuciusz születési helyétől húsz kilométernyire északra) és Tapait, Po­­santól tizenkét kilométernyire délkeleti irányban. A Taisan hegységben a japánok áttörték a kínai védelmi vonalat és meg­kezdték a visszavonuló kínaiak üldözését. Hosszú háború! Kaya pénzügyminiszter a japán nemzet­hez intézett újévi üzenetében felszólította az egész népet, támogassa még szilárdabban a kormány pénzügyi politikáját, mert el kell készülve lenni a hosszú háborúra. Csak ez a támogatás teszi lehetővé, hogy a háború célját elérjék. A japán fegyverek végleges győzelme tartós békét fog biztosítani Kelet- Ázsiában. Japán újabb beleszólása a nemzetközi negyed ügyeibe Sanghaj, január 4. A japán hadsereg, ten­gerészet és konzulátus képviselője kedden tiltakozott a nemzetközi negyed főtitkáránál az újévi japánellenes események miatt. Han­goztatták, hogy a japán katonaság megteszi a szükséges intézkedéseket, ha a nemzetközi negyed városi tanácsa és rendőrsége képte­len megszüntetni a japánellenes mozgalmat. Követelték, hogy a nemzetközi rendőrség keretén belül emeljék fel a japán rendőrök számát, valamint helyezzenek több japán tisztviselőt a nemzetközi városigazgatás ve­zető állásaiba. A nemzetközi negyed főtitkára meg­ígérte, hogy fokozott gondot fordítanak a japánellenes mo­zgalom elnyomására és a japán követelések megfontolására. A japánok kedden őrszemeket állítottak a sanghaji rádióállomás palotája elé és intézkedéseket tettek a rádió teljes át­vételére. Japán polgári rendőrök már a múlt éj­szaka megszállották az RCA amerikai rádió­társaság által üzemben tartott kínai rádió­­állomás irodáit, amely Sanghaj bevétele óta a kínai kormány rádióállomását helyettesí­tette. A japán nagykövetség képviselője újságíróknak kijelentette, hogy erre az in­tézkedésre azért volt szükség, mert az ame­rikaiak el akartak szállítani több, annak­idején általuk szállított gépi berendezést és Japán ultimátum A sanghaji városi tanácshoz intézett leg­újabb japán követeléseket ultimátumnak tekintik, miután Okamoto japán főkonzul, a japáni küldöttség szónoka kijelentette Franklinnak, a városi tanács amerikai el­nökének, hogy a japánellenes incidensek sű­rább ismétlődése a tanács gyengeségére vall és a japán haderő kénytelen lesz intéz­kedéseket tenni a japánellenes mozgalom eltiprására. Hongkong felkészül Hongkong, január 4. (Inf.) A hongkongi angol kormányzóság hivatalos lapja, a Go­­vernement Gazette kedden nagy feltűnést keltő cikket közölt, amelyben figyelmezteti a lakosságot arra, hogy még mindig érvényben van az 1931. évi kivételes törvény, amelyet az első északkínai háború napjaiban léptettek életbe és amely kimondja, hogy a hongkongi kormányhatóságok és a rendőrség szükség esetén az összes szabadságjogokat felfüggeszt­hetik és kivételes rendszabályokat foganatosít­hatnak. Mindenkit azonnal le lehet tartóztatni és száműzni, aki nem tudja bizonyítani, hogy miből él és miből foglalkozik. Min­den sajtótermék és nyomda lefoglalható, ha a közbiztonság érdekei megkövete­lik. A postahivatalok bevezethetik a le­vél- és táviratcenzúrát, anélkül, hogy erről a nyilvánosságot tájékoztatnák. Ha a közérdek megkívánja, egész épülete­ket is lefoglalhatnak, ugyanígy minden élel­miszerkészletet is. A kormány­hatóság megbí­­zottjai magánlakásokba is behatolhatnak, anélkül, hogy erre külön felhatalmazásuk lenne. A Panay az iszapban Az Oahu amerikai ágyúnaszád a Jangce­­folyón a Panay elsüllyesztésének színhelyé­ről jelenti, hogy a Panay mélyen be van ágyazva az iszapba és nem valószínű, hogy kiemelése kilátással kecsegtetne. Az Oahu búvárai kiemelték a Panay több felszerelési tárgyát. Beavatottak se­rint a hajón őrzött titkos számjeltávirat-kulcsot és több más nagyfontosságú bizalmas okiratot keresnek. Holnap ünnep lesz! ragenye filmen: ROYAL APOLLO Ma esti 11 órakor Royal Apollóban (listbemutató CORSO A számla írta Szekula Jenő Azon az emlékezetes estén süni sötétség borult a bivalyosi erdőre. Nem sütött a hold és szél sem duruzsolt az égnek nyúló fiatal fák között. Duplay János, a róla elnevezett gyárkéményépítő vállalat vezérigazgatója gya­log bandukolt keresztül az elhagyatott pago­nyon. Néha megállott, hogy kifújja magát és a harmatot törülgette nyirkos homloká­ról. Majd elővette aranyóráját és aggodal­mas szorongással illesztette a füléhez, mintha az óra ketyegéséből akarná megállapítani, hogy mennyi az idő. — Kísérteties csend a Bivalyosban! — da­dogta. Mintha öreg éjszaka lenne. Pedig nem lehet több esti tíz óránál. Feleségem össze fog szidni, hogy megint elkésem a vacsorá­ról." De nem baj . .. Leadok néhány kilót, ha naponta egy-két órát sétálok a hiss renge­tegben. Kiért a tisztásra. Nagy messzeségből sej­teni lehetett a Dunának szétfolyó higany módjára borzongó, ködszerűen elnyúlt, haj­lékony testét. A magaslaton villák sorakoz­tak ... és itt-ott, villogó szentjánosbogarak módjára, lámpák csillantak fel a dombolda­lon. A vezérigazgató megismerte a saját vil­láját és gőg dagasztotta amúgyis széles mell­kasát. Otthon az asszony és szép gyermekei várják s talán már meg is ették a vacsorát. De ő még ráér a vacsorával. Folytatni fogja egészségi sétáját a fák alatt, a kiserdőben, amelyet Bivalyosnak hiv a népnyelv, a régi idők emlékére, amikor lankáit nem árasztot­ták el pesti kirándulók, hanem lomha fekete állatok legeltek a harmatos vadfűben. — Hah! Mi ez? Mit akar? — üvöltött fel Duplay, mikor néhány lépést tett a méter magas gazban. Olyan dolog történt, amire nem számított, ami soha meg nem esett vele életében, talán másokkal sem, sőt még a világtörténelemben sem volt még erre példa. Egy ember ugrott elő a bokrok mö­gül, se szó, se beszéd, nekiesett Duplaynak és kétszer arculütötte, egyszer jobbról, egy­szer balról és hangtalanul, ahogy jött, el-­ tűnt ismét a sűrű fák között. A sötétségben­­ még hallani lehetett dühödt csörtelését. — Álljon meg — ordította Duplay, m­íg leesett szemüvegét próbálta megkeresni a fűben. — Gazember! Ezért meglakol! Hogy mer engem felpofozni!? Az ismeretlen támadó nem állott meg, csak loholt tovább vissza a sűrűbe, ami ta­lál, szerencse is mert másnap az újságok nem számolhattak be véres emberhalálról a bivalyosi tölgyek alatt. Csak egyszer ki­áltott vissza a tajtékra Duplay felé rejtel­mesen. — Ma nekem, holnap neked! —­ süvöltötte elváltozott éles vércsehangon, mielőtt vég­képp eltűnt volna az éjszakában. A hangról nem ismert rá, az idegen arcát és alakját nem tudta kivenni az emésztő sö­tétségben. Az eset egyike maradt élete leg­nagyobb rejtélyeinek. Mire hazaért és vélet­len az előszoba tükrébe pillantott, döbben­­­ten állapította meg, hogy a balszemén a szivárvány minden színében játszó nagy ke­rek monokli támadt és dagadt arca alatt egyik záp foga erősen inog. A feleségének meg sem merte mondani, hogy mi történt, nehogy igaza legyen az asszonynak, mert a nő Kasszandra-lélekkel előre intette, hogy ne sétáljon éjjel az erdőn, mert egyszer va­lami nagy kellemetlenség fogja érni. — Beleestem egy árokba — morogta dü­hödtem mikor a nő faggatni kezdte. — Ugy­e mondtam! — kiáltott fel Dup­­layné diadalmasan. Tudtam én mindjárt, hogy egyszer baj lesz veled a Bivalyosban. A vacsorát mogorva hangulatban költötte el és szavát sem lehetett venni. Még jó, hogy nincsen itt a sógora, Mérey Bálint, éppen az előbb ment el, a szomszéd faluban van a tanyája, valamikor vitéz katonatiszt és most is jeles vadász, de kiváncsi természetű és izgága ember, kérdésekkel zaklatná és nyilván hamar rájönne, hogy Duplay nem árokba esett, hanem kegyetlenül eldöngették a fák alatt. Később is mélységesen titkolta az erdei kalandot, amely mégis erősen foglakoztatta, annyira, hogy még üzleti ügyeit is r­ááhanya­­golta. Bosszúszomjas lélekkel elhatározta, hogy kinyomozza a merénylőt és leszámol­t vele. Óraszámra el tudott üldögélni a falusi vendéglőben és fürkésző szemmel mustrálta végig a söntés körül felbukkanó arcokat, nem villan-e fel valahol kaján mosoly, ami az illetőnek árulója lehet. Mikor a magán­­nyomozás nem járt eredménnyel, felkereste az ügyvédjét és követelte, hogy tegyen bűn­vádi feljelentést ismeretlen tettes ellen. — De hát hol keressem a tettest... — tanakodott az ügyvéd. — Ön kire gyanak­szik? Vannak ellenségei? — Vannak — felette Duplay, míg zsíros homlokán kemény ráncok gömörödtek a megerőltető gondolkozástól. — írja össze őket. Duplay hamarosan harminc nevet írt össze. S mikor az ügyvéd csodálkozott, hogy ennyi ellensége van, gőgösen felelte: — Van több is. Legjobban azok harag­szanak rám, akikkel sok jót tettem életem­ben ! De az ügyvéd nyomozása sem járt siker­rel, pedig két ügyes magándetektívet foga­dott fel, ami rengeteg pénzbe került. .Hetek teltek, hónapok múltak, a Duplay­­család beköltözött a villából a pesti lakásba és a vezérigazgató kezdte elfelejteni az erdei harcot, amelyen annyi álmatlan éjsza­kán rágódott. Ekkor történt, hogy az egyik hivatalfőnök feljelentést tett Pirosy Boldi­zsár nevű gyakornok ellen, aki későn jár a hivatalba. — El kellene csapni. Ma is tíz órakor jött a hivatalba —­ panaszkodott a hivatal­főnök. — Küldje be hozzám — szólt Duplay. — Megmosom a fejét. Ötmagas legény volt Pirosy ... inas, hor­gas karja esetlenül lógott alá. Keményen összevágta bokáit a vezérigazgató asztala előtt. — Miért késik el mindig? — rngatta Duplay, szelíd kék szemét az ifjúra sze­gezve. —­ A vicinális az oka... ma megint el­akadt a nagy hófúvásban. — Hát ön hol lakik? — Bivalyoson. — Úgy! — Bivalyos! Ve­zérigazgató gyanakodva. Kék szemének el­tűnt merengő nézése ... a szem gyűlölködő volt és rideg, amilyen Robespiere szeme, amikor készült vérpadra küldeni áldozatát. S míg az ifjúnak hatalmas tenyerét must­rálta, az volt az érzése, hogy végre elcsípte a merénylőt. Tulajdon alkalmazottja tá­madta meg a sötétség védő leple alatt. — Tud ön latinul? — kérdezte váratla­nul. — Hogyne. Elvégeztem a nyolc gimnáziu­mot. — Fordítsa le: Hodie mihi, cras­tibil — Ma nekem, holnap neked! Duplay figy­elt. Ez az éles hang, amely olyan kellemetlenül cseng a magasabb re­giszterekben, a merénylőnek a hangja, ahogy gúnyosan visszakiáltott az erdő felől. A vezérigazgató szeme szikrázott, mint a befagyott tó jege a felgyújtott nádas füzé­ben. * — Holnap neked! — ismételgette baljós hangsúlyozással. Elmehet. Másnap az ifjú megkapta a felmondó le­velet. Duplay pedig most már, hogy elég tételt kapott a sorstól, s el mert dicsekedni otthon a családi körben is a bravúrosan le­folytatott nyomozással, míg elcsípte az erdei merénylet titokzatos tettesét. Széles melle újra dagadozott a gőgtől, míg hangsúlyozta, hogy ha nem lenne kéményépítő vállalat ve­zérigazgatója, világhíres detektív vált volna belőle. De ott volt Mérey Bálint is, a híres va­dász, aki izgatottan közbeszólt: — Pirossy ártatlan ... nem ő támadott meg téged. — Hanem? — Én! — Hogyan merészelted ezt? — Végzetes tévedés. A vadőrt akartam megleckéztetni, aki agyonlőtte kedvenc vizs­lámat, azzal az ürüggyel, hogy pusztítja a nyálfiókákat. A vadőr is olyan nehézke, lomhajárású ember, mint te vagy. S a söté­ten annyira hasonlítottatok. — S most mi lesz? — Pirossyt újra alkalmazod. Szegény f­rek nem bűnhődhet azért, hogy a vicar nem tartja i be a menetrendet. Én ned:" gesztjére" elviszlek mutatni ma éjsze, hogy mer­jük a békeá­domást. A kár majd én járom ki a feleségednél, de a lát természetesen te fizeted. te. ez hátráltatta volna az üzem zavartalan fentartását. A nagykövetség képviselője hozzátette, hogy Japán ellenőrzést szándékozik gyakorolni a sanghaji rádió felett, mert erre a hadműveletek biztonsága szem­pontjából szükség van. Japán hivatalos forrásból jelentik, hogy a sanghaji rádióállomásra vonatkozóan tár­gyalások folynak, amelyek szerint a japáno­kat a rádiószolgálat felett teljes ellenőrzési jog illetné meg.

Next