Ujság, 1938. február (14. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-27 / 47. szám

14 mást létesített és a megfigyelőállomás és a göttingeni csillagvizsgáló között felállította ez első elektromágneses távírót. Addig csak optikai jelzőberendezésekkel dolgoztak, több feltaláló szerkesztett ugyan elektromágneses távírókészítéket is, de a gyakorlatban egyiket se lehetett használni. A fiú bámult. De amikor megértette a dolgot, első kérdése volt: — Ezzel a készülékkel lehet küldeni hi­teket egyik városból a másikba? — Akár egyik országból is a másikba! Paul Julius Reuter praktikus érzéke még egy kérdést kockáztatott meg. — Tőzsdei híreket is? Gauss megértette, mire gondol a gyerek. De Benfey bácsi nem értette meg. Amikor elmagyarázta neki, hogy be kellene ren­deznie az irodában ilyen táviróállomást és híreket kellene küldeni más városokba, az öreg rámordult: — A jó hír sohase jön későn. Elviszi a postakocsi is. A rossz­­ hírt meg ráérnek megtudni az emberek. Törődj te csak az üzlettel és ne ilyen újmódi szamárságokkal. Meg aztán mi hasznom lehetne a távíróból? Paul Julius Reuter elmagyarázta, hogy ebből bizony sok haszon lehet. Ha hama­rabb kapja a híreket, hamarabb is adhat vagy vehet, megelőzheti vele a konkurrens kéket. — Ez tisztességtelen verseny lenne — fe­lelte Benfey —­ és ilyesmire én nem vagyok kapható.. A fiú szomorúan nyugodott bele. Dolgo­zott tovább, vitte és hozta a híreket. A Ben­­fey-bankh­áz már-m­ár nem is írt senkinek. Közlésekre csak Reutert használta föl. De közben az elektromágneses táviró beleke­rült a közhasználatba. Morse föltalálta az adó- és vevőkészüléket, az államok kezdtek berendezkedni a telegrafálásra. De nehéz­késen indult a dolog. Csak egy-egy ország­határon belül lehetett táviratozni: Göttin­­genből például lehetett telegrafálni Ber­linbe, de már Párizsba nem lehetett. És onnan se Göttingenbe vagy Berlinbe. Pedig a párizsi tőzsde volt a legfontosabb, ahhoz igazodott a világ. Paul Julius Reuter ebbe nem tudott belenyugodni. Nyolc évig szolgálta a nagybátyját, spó­rolt, titokban a tőzsdén is játszott, párezer aranytallérját őrizte Gauss,, aki jó barátja maradt az első találkozás óta. Benfey bácsi legnagyobb megrökönyödésére egy napon Gauss professzor beállított hozzá és meg­kérte unokahúga számára a gyámfia kezét. — Nálam ismerkedtek meg, kedves Ben­fey, nagyon szeretik egymást. Adja bele­egyezését a házassághoz. — Nagyon fiatal még ... és­ aztán keve­set keres is ahhoz, hogy családot alapítson. — Jung gefreit, hat niemanden gereut... A fiúra nincs gondom. Nagyszerű ember. Azonkívül ötezer tallér hozományt adok az unokahúgomnak. Benfey bácsi úgy találta, hogy nem rossz rokonságba kerülni a világhírű professzor­ral. Az csak használhat az üzletnek. Talán be is veszi társnak a fiút. Beleegyezett. Egész Göttingen örült, amikor­­Paul Julius Reuter, „a hírvivő" oltár elé vezette Gauss Bettinát. Csak éppen Benfey bácsinak nem volt oka örülni. Pár nappal az esküvő után a fiú bejelentette, hogy kilép az üzletből, önállósítja magát.­­— Konkurrenciát akarsz nekem csinálni? — Eszem ágában sincs... de még pén­zem sincs hozzá. Valami egészen másba fo­gok, ami magának is csak hasznára lesz. Paul Julius Reuter huszonkét éves volt, amikor átköltözött Aachenbe. Közel a fran­cia határhoz bérelt egy kis házat és egy másikat Verrièresben, francia területen. Ajánlatokat tett bankoknak, hajózási válla­latoknak, kereskedőknek, hogy meghatáro­zott havi díj ellenében táviratokat közvetít Németország és Franciaország között. A német kundsehaftok elküldték Franciaor­szágba szánt híreiket távírón Aachenbe. Onnan Reuter galambpostával átküldte a szövegeket Verrièresbe, ahol a felesége ült és a francia kábelvonalon továbbította a táviratokat. Ugyanezt tették — fordított után — a francia megbízók. A szolgálat nagyszerűen szuperált. Reuter megoldotta az államközi telegrafálás problémáját. És így született meg 1849-ben, éppen amikor a hírközvetítés az országok között olyan fontos volt, a huszonhárom éves Paul Julius Reuter ötletéből, egyelőre Aachen és Verriéres állomásokkal az első hírszolgálati ügynökség, a Reuter-iroda ... Reuter Londonba költözik,­­ a „Ti­mes“ lemarad elegendő volt arra, hogy Európa minden fontosabb pontján egy-egy megbízható embert szerződtessen, aki megtáviratozza a „Reuter­­irodá"-nak a legfontosabb eseményeket. Még akkor is közvetítőállomásokra volt szükség az egyes országok között, de az aacheni-verriéresi kis házak példája meg­mutatta, hogy át lehet hidalni a nehézsége­ket. A párizsi lapok már szívesen vették a Reuter-iroda híreit. Nemcsak mert gyorsan kaptak tudósítást mindenről, de mert Reuter nagyszerű és megbízható „hírvivő“­­nek bizonyult. Pompás szimattal tudta megválogatni az érdekességeket, irányította a „levelezők“-et, feladatokat adott nekik és gondosan vigyázott arra, hogy hazugság sohse kerüljön a hírszolgálatba. Könyörte­lenül elbocsátott minden tudósítót, akire rábizonyult, hogy nem informálódott he­lyesen. Hónapról-hónapra nőtt a hírekre előfizető lapok száma és szaporodtak min­denfelé a Reuter-iroda tudósítói. Paul Julius Reuter éjjel-nappal dolgozott És vele volt az irodában az első verriéresi hírállomás vezetője, a felesége is. Az asz­­szony sugárzó intelligenciája. Gauss pro­fesszor házában szerzett műveltsége nagy­szerűen egészítette ki a kevés iskolát végzett , és csak gyakorlati gondolkodású férje ké­pességeit. Fiatalo­k voltak, imádták egymást és megszállottjai voltak az ideának, amely a ,,Reuter-irodá“-t létrehozta. Magukra igénytelenek, voltak, párizsi kispolgár mód­ijára éltek, ami­t pénzük ,volt és amit keres­tek, azt mind az „irodá­“ba fektették. Amig aztán egy sötét nap halomra nem döntött mindent. A második francia­­köztársaság elnöke, Bonaparte Napol­eott, 1851 végén elérkezett­­­nek látta az időt­ a köztársaság megbukta­tására. December 1-ének éjjelén elfogatta és száműzte az ellenzék vezéreit, a Párizs utcáin kitört forradalmat a hadsereg segít­ségével leverte, a sajtót szigorú cenzúra alá helyezte. Különös gondja volt a Reuter irodája. Tartott tőle, hogy ezen a Hírköz­ponton keresztül eljutnak a világ minden részébe az államcsíny részletei és diktatúra szörnyűségei. Egy táviratot se küldhetett és kaphatott a Reuter-iroda, amit a diktátor — a későbbi III. Napóleon császár — sze­­mélyesen ne cenzúrázott volna. Az üzem Reuter érezte, hogy a táviró fejlődésével a sajtónak még nagyobb szüksége lesz gyors hírszolgálatra, mint a magánosoknak,, akik végül is csak üzleti célokra használják ezt a nagyszerű találmányt. Ajánlatokat tett a lapoknak, de­­ eredménytelenül. Cikkek és elmélkedések akkor fontosabbak voltak, mint a hírek. Németországban pláne a sajtó súlyos elnyomásban élt: Reuter nem szá­míthatott innen vevőkre. A gyors elhatáro­zások embere nem várt, amíg valaki meg­előzi és átköltözött Párizsba. Kis vagyona 9 . I szoba, WettVé!" O éS Tr összkomforton lakás. "““üzlethelyiség xml, megosztva is májusra kiadó. Király-utca 82. szám Félemeleti, főlépcső h­á­zi bejárata ■ VOOA HElyiSÉO továbbá földszinti udvari nalyísság együtt vagy külön-külön azonnalra vagy májusra kiadó. — Dohány-utca 16—18. SÓSÜCNI óhajt megfelelő hozománnyal erdélyi városkában adós­­ságmentes, értékes gyógyszertárral rendelkező 40 éves izr. GYÓGYSZERÉSZ. Esetleg lehet a hozomány kisebb, de szimpatikus és feltétlenül csinos, szép 25-28 éves lányok érdeklődését kéri lehetőleg fényképpel, legteljesebb disz­kréció­­ biztosítva. Leveleket ,.Gyógyszerész" jeligére BLOCKNEstHEZ, ANDRÁSSY-UT 4. E­vezősök ! Novarra week-end-telepen tapétázott kétágyas szobák olcsón kiadók Rómák part, tel. 165-436. Gyógyszertárakban, drogériákban és Illatszer­tób£ jól bevezetett helyi képviselet (képvi­­kerneiink részben már meglevő vevőkör­­eleket) Hol CAutlA látogatására. Ajánlatokat eddigi működés és referenciák felti­n­­telésével ..Lehetőleg Cigótryszerész 26“ jeligére Hansensteln és Vouler rt. hirdetőirodába, D­­­ottya­n. 8. Feltétlen intelligens, jó meg­elenésű attuszícifi&sn (irtás urak (iHSivysk) magas jutalékkal, megfelelés esetén véglegesen teinttetik Jelentkezés hétfőn d. e. 10 órakor Barna, Aradi­ u. 8. u. 6. UjSíti VASÁRNAP, tfJRS FEBRU­ÁR 27 persze megakadt, különösen, amikor arra akarták kényszeríteni, hogy hazug és di­csőítő híreket küldjön ki az új rezsimről a világba. — Apám és anyám életét egy Bonaparte tette tönkre, — írta akkortájt Gauss pro­fesszornak Göttingenbe — a magam és fe­leségem életét nem fogja egy másik Bona­parte megny­omorítani. Nincs földi hata­lom, amely arra bírhatna, hogy hazugsá­gokra használjam fel a távírót. Gauss azt a tanácsot adta Reuternek, hogy költözzék át Londonba. Éppen akkor fektették le Dover és Calais között az első telegráf kábelt, Anglia belekapcsolódott a kontinentális távíróhálózatba. Reuter meg­fogadta a tanácsot. Két kis szobát bérelt a tőzsde környékén és újra kezdte a munkát. Feleségén kívül egyetlen alkalmazott­ja volt, az irodaszolgája, F. J. Griffith, aki később első „főszerkesztő“-je lett a Reuter­­irodának. Először itt is csak közgazdasági tudósításokat, főként tőzsdekurzusokat to­vábbított, aztán kiépítette a sajtóhírszolgá­­latot Amikor először beállított az angol lapokhoz, azt ajánlotta, hogy két hétig in­gyen küldi a híreket, próbálják ki. A leg­több elfogadta­ ezt az ajánlatot, kivéve a Times-t. — Saját tudósítóink jobban el tudják látni ezt a munkát, mint az ön irodája — mondta a Times akkori szerkesztője. Két hét után megvolt az első előfizetőt a Morning Advertiser, napi hétezer pél­dánnyal Anglia második legnagyobb napi­lapja. Utána jöttek a többiek is, mert Reuter olcsóbbá tette mindegyik számára a hírszolgálatot. Döntő sikert azonban csak 1858-ban aratott a Reuter-iroda. III. Napó­leon egy versaillesi bálon így szólt az osztrák követhez: — Szívből örülök, hogy személyes viszo■á­nyunk kitűnő. Sajnálatomra azt kell azon­ban mondanom, hogy országaink viszonya egyre rosszabb. Ez a mondat elég világossá tette, hogy III. Napóleon Ausztria ellen fordul. Senki se tudta, hogyan került ki ez a beszélgetés a bálteremből, de még a báli éjszakán a Reuter-iroda közölte az összes angol előfi­zetőkkel — kivéve a Times-et. És a hírt követte hamarosan a szerződés II. Viktor Emánuellel, az olasz háború Ausztria ellen, francia segítséggel, Solferino, Lombardia fölszabadítása és Savoya és Nizza bekebe­lezése Franciaországba. A Times az első, a későbbi eseményeket már jelző hírrel — le­maradt. Persze, sietve előfizetett a Reuter­­iroda­­hírszolgálatára. Csakhogy akkor már évi ezer fontot kel­lett fizetni azért, amit Paul Julius Reuter pár év előtt még ingyen adott volna két hé­tig és amit aztán bari harminc fontért kap­tak a többi lapok ... „Reuter a világ hűséges tökre..." Ez a siker és a technikai fejlődés gyors iramban vitte előre a Reuter-irodát. A han­noveri királytól 1860 körül megszerezte a london-hannoveri kábel koncesszióját, III. Napóleontól az Anglo-American­­Telegraph Companyval az első francia-amerikai kábel engedélyét. 1865-ben, amikor a már világot behálózó Reuter-iroda részvénytársasággá alakult át és Paul Julius Reuter dúsgazdag ember volt, tudósítói és­­ ügynökei mint valóságos követek rezideáltak mindenütt. Szállóige lett Reuter kedvenc mondása: —, A Reuter a világ hűséges tükre. A német-francia háború előtt máso­dik központot létesített Berlinben. De Bis­marcknak kellemetlen volt a Reuter és rá­vette Breichröder bankárt, hogy alapítson egy konkurrens irodát, a Continentale­ Te­­legraphen Companyt. Reuter személyesen kereste föl a vaskancellárt. — Mi kifogása van a Reuter-iroda ellen. Talán valótlan hireket terjeszt? — Dehogy — mondta Bismarck —, túl­ságosan igazakat... De a háború után, 1871-ben a szász­­koburg-gothai herceg bárói rangra emelte az angol állampolgárrá lett híres németet, a casseli árvagyereket, aki Benfey bácsi mel­lett tanulta meg, mit jelent a hírszolgálat. Viktória királynő később megengedte, hogy utódai is viseljék a bárói címet. Hetvenéves korában Paul Julius Reuter báró, mint fontmilliomos, visszavonult az „irodá“-tól és Nizzában telepedett le. Egyet­len fia, Herbert de Reuter bennmaradt az igazgatóságban, de­­ az óriási vállalat élére olyan híres újságírók kerültek, mint Frede­­rick William Dickinson. Majdnem 84 éves volt, amikor 1899-ben a távirati hírszolgálat atyamestere Nizzában lehunyta szemét. A fia meghalt a világháborúban. Az alkotó pihent, de a mű forgott tovább. Minél job­ban fejlődött az újságírás a cikkektől a hí­rek felé — Northcliffe lord adta meg eb­ben az irányban a végső lökést —, minél fontosabb lett a percenként való értesülés a világ eseményeiről, annál jobban nőtt a Reuter. Ma ott áll a londoni Blackfriars legvégén, a Temze közelében a Reuter-ügy­­nökség, a világ legnagyobb sajtóhatalmas­ságának palotája, négyszáz alkalmazottal és an­nyi tudósítóval, hogyha az ember, — mint a vállalat mai főtitkára, W. L. Murray mondta — maga elé teszi a föld térképét, kezébe vesz egy kést és keresztülszeli a mappát, bármilyen irányban, akár északról délre, akár keletről nyugatra, lakatlan vi­déken és óceánon át, ilyen metszéssel leg­alább ezer Reuter-tudósítót talál... A vállalat elnökvezérigazgatója Sir Rode­­rock Jones, főszerkesztője Mr. Herbert Johns, a világ egyik leginformáltabb újságírója. A Reuter-ügynökség háza az alapítás óta egyetlenegyszer volt bezárva: 1916-ban, amikor Londont a Zeppelinek bombázták és az iroda bombabiztos pincében dolgozott a régi ghettoban, az Old Jewy-n. A mai öt­emeletes palotának nincs is kapukulcsa, soha még nem volt bezárva, mert az ügy­nökség megszakítás nélkül dolgozik éjjel­nappal. Azt a teljes önállóságot, amelyet Paul Julius Reuter III. Napóleonnal szemben is meg tudott védeni, a Reuter Iroda megtar­totta mindmáig. Nem félhivatalos, nem függ se kormánytól, se pártoktól. Híveinek fel­tétlen megbízhatóságát többek között az is biztosítja, hogy’ egy’-egy helyen több tudósí­tója van, akik gyakran nem is tudnak egy­másról. Egyik tudósítónak az a feladata, hogy csak uralkodókkal érintkezzék, a má­siknak jobboldali, a harmadiknak baloldali politikusokkal, a negyediknek közgazdasági korifeusokkal kell kapcsolatot tartani. Néha ugyanarról az eseményről húsz távirat fut be a londoni központba, az ellentmondáso­kat ellenőrzéssel küszöbölik ki. A különböző országok távirati ügynökségei­nek megbízottjai ott dolgoznak a londoni pa­lotában és a világ minden újságja, közvetve vagy közvetlenül, összeköttetésben áll a Reuter-irodával. És ha végiglapozza az em­ber a Reuter-iroda életregényét, ezer és ezer „rekord“-ra bukkan, amivel a Reuter-iroda — minden fontos eseménynél megelőzött mindenkit. E rekordok között van az amerikai polgár­háború kitörésének tkkre, amelyet teljes huszonnégy órával hamarabb tudott Reuter, mint bárki a kontinensen. Megelőzte Reuter órákkal, vagy napokkal még a diplomáciai körök informáltságát is az Oroszország és Nagy-Britannia között 1907-ben létrejött szerződés szószerinti közlésével, Sándor szerb király meggyilkolásának, Károly király le­mondásának hírével és egy sereg más ese­ménnyel, amelyről csak Reuter után adtak­ ki megerősítő hivatalos közlést. Pénz a Reuternél nem játszik szerepet: ez volt az alapító elve. A Reuter-tudósítók hitelleve­lekre korlátlan összeget vehetnek fel a világ bármely bankjában. Milliókra megy a hírek száma, amellyel a Reuter-iroda ellátja a világsajtót. De ha valaki fáradságot venne magának és majd egy évszázadra visszamenően ellen­őrizné a híreket, nem találna egyet se, amely­re ne illenék Paul Julius Reuternek Gausshoz írt levelében foglalt mondata: — Nincs földi hatalom, amely arra bír­hatná a Reuter-irodát, hogy hazugságokra használja föl a távírót... IfJSAO-IBUSz húsvéti különvonalai Április RÚUJ21 P 246 — M' N B' 906, 925,93S’ 945 eng' alapján mim Abbázia‘“ZZZ'.v 124.- sprig Olasz-Riviera . ..p 314.­Svftje (Luzern, Genf) .P 3­12. - A mim Abbázia............... .p 156. -Dalmácia .. .....p 208.- Taormina....... p 327.­Részletes felvilágosítás és jelentkezés Újság Utazási Irodája Statsz Menetjegyiroda Erzsébet­ krt 43. Tel. 131-628 és 141-934 Vigadó­ tér 2

Next