Ujság, 1938. február (14. évfolyam, 25-47. szám)
1938-02-27 / 47. szám
14 mást létesített és a megfigyelőállomás és a göttingeni csillagvizsgáló között felállította ez első elektromágneses távírót. Addig csak optikai jelzőberendezésekkel dolgoztak, több feltaláló szerkesztett ugyan elektromágneses távírókészítéket is, de a gyakorlatban egyiket se lehetett használni. A fiú bámult. De amikor megértette a dolgot, első kérdése volt: — Ezzel a készülékkel lehet küldeni hiteket egyik városból a másikba? — Akár egyik országból is a másikba! Paul Julius Reuter praktikus érzéke még egy kérdést kockáztatott meg. — Tőzsdei híreket is? Gauss megértette, mire gondol a gyerek. De Benfey bácsi nem értette meg. Amikor elmagyarázta neki, hogy be kellene rendeznie az irodában ilyen táviróállomást és híreket kellene küldeni más városokba, az öreg rámordult: — A jó hír sohase jön későn. Elviszi a postakocsi is. A rossz hírt meg ráérnek megtudni az emberek. Törődj te csak az üzlettel és ne ilyen újmódi szamárságokkal. Meg aztán mi hasznom lehetne a távíróból? Paul Julius Reuter elmagyarázta, hogy ebből bizony sok haszon lehet. Ha hamarabb kapja a híreket, hamarabb is adhat vagy vehet, megelőzheti vele a konkurrens kéket. — Ez tisztességtelen verseny lenne — felelte Benfey — és ilyesmire én nem vagyok kapható.. A fiú szomorúan nyugodott bele. Dolgozott tovább, vitte és hozta a híreket. A Benfey-bankház már-már nem is írt senkinek. Közlésekre csak Reutert használta föl. De közben az elektromágneses táviró belekerült a közhasználatba. Morse föltalálta az adó- és vevőkészüléket, az államok kezdtek berendezkedni a telegrafálásra. De nehézkésen indult a dolog. Csak egy-egy országhatáron belül lehetett táviratozni: Göttingenből például lehetett telegrafálni Berlinbe, de már Párizsba nem lehetett. És onnan se Göttingenbe vagy Berlinbe. Pedig a párizsi tőzsde volt a legfontosabb, ahhoz igazodott a világ. Paul Julius Reuter ebbe nem tudott belenyugodni. Nyolc évig szolgálta a nagybátyját, spórolt, titokban a tőzsdén is játszott, párezer aranytallérját őrizte Gauss,, aki jó barátja maradt az első találkozás óta. Benfey bácsi legnagyobb megrökönyödésére egy napon Gauss professzor beállított hozzá és megkérte unokahúga számára a gyámfia kezét. — Nálam ismerkedtek meg, kedves Benfey, nagyon szeretik egymást. Adja beleegyezését a házassághoz. — Nagyon fiatal még ... és aztán keveset keres is ahhoz, hogy családot alapítson. — Jung gefreit, hat niemanden gereut... A fiúra nincs gondom. Nagyszerű ember. Azonkívül ötezer tallér hozományt adok az unokahúgomnak. Benfey bácsi úgy találta, hogy nem rossz rokonságba kerülni a világhírű professzorral. Az csak használhat az üzletnek. Talán be is veszi társnak a fiút. Beleegyezett. Egész Göttingen örült, amikorPaul Julius Reuter, „a hírvivő" oltár elé vezette Gauss Bettinát. Csak éppen Benfey bácsinak nem volt oka örülni. Pár nappal az esküvő után a fiú bejelentette, hogy kilép az üzletből, önállósítja magát.— Konkurrenciát akarsz nekem csinálni? — Eszem ágában sincs... de még pénzem sincs hozzá. Valami egészen másba fogok, ami magának is csak hasznára lesz. Paul Julius Reuter huszonkét éves volt, amikor átköltözött Aachenbe. Közel a francia határhoz bérelt egy kis házat és egy másikat Verrièresben, francia területen. Ajánlatokat tett bankoknak, hajózási vállalatoknak, kereskedőknek, hogy meghatározott havi díj ellenében táviratokat közvetít Németország és Franciaország között. A német kundsehaftok elküldték Franciaországba szánt híreiket távírón Aachenbe. Onnan Reuter galambpostával átküldte a szövegeket Verrièresbe, ahol a felesége ült és a francia kábelvonalon továbbította a táviratokat. Ugyanezt tették — fordított után — a francia megbízók. A szolgálat nagyszerűen szuperált. Reuter megoldotta az államközi telegrafálás problémáját. És így született meg 1849-ben, éppen amikor a hírközvetítés az országok között olyan fontos volt, a huszonhárom éves Paul Julius Reuter ötletéből, egyelőre Aachen és Verriéres állomásokkal az első hírszolgálati ügynökség, a Reuter-iroda ... Reuter Londonba költözik, a „Times“ lemarad elegendő volt arra, hogy Európa minden fontosabb pontján egy-egy megbízható embert szerződtessen, aki megtáviratozza a „Reuterirodá"-nak a legfontosabb eseményeket. Még akkor is közvetítőállomásokra volt szükség az egyes országok között, de az aacheni-verriéresi kis házak példája megmutatta, hogy át lehet hidalni a nehézségeket. A párizsi lapok már szívesen vették a Reuter-iroda híreit. Nemcsak mert gyorsan kaptak tudósítást mindenről, de mert Reuter nagyszerű és megbízható „hírvivő“nek bizonyult. Pompás szimattal tudta megválogatni az érdekességeket, irányította a „levelezők“-et, feladatokat adott nekik és gondosan vigyázott arra, hogy hazugság sohse kerüljön a hírszolgálatba. Könyörtelenül elbocsátott minden tudósítót, akire rábizonyult, hogy nem informálódott helyesen. Hónapról-hónapra nőtt a hírekre előfizető lapok száma és szaporodtak mindenfelé a Reuter-iroda tudósítói. Paul Julius Reuter éjjel-nappal dolgozott És vele volt az irodában az első verriéresi hírállomás vezetője, a felesége is. Az aszszony sugárzó intelligenciája. Gauss professzor házában szerzett műveltsége nagyszerűen egészítette ki a kevés iskolát végzett , és csak gyakorlati gondolkodású férje képességeit. Fiatalok voltak, imádták egymást és megszállottjai voltak az ideának, amely a ,,Reuter-irodá“-t létrehozta. Magukra igénytelenek, voltak, párizsi kispolgár módijára éltek, amit pénzük ,volt és amit kerestek, azt mind az „irodá“ba fektették. Amig aztán egy sötét nap halomra nem döntött mindent. A második franciaköztársaság elnöke, Bonaparte Napoleott, 1851 végén elérkezettnek látta az időt a köztársaság megbuktatására. December 1-ének éjjelén elfogatta és száműzte az ellenzék vezéreit, a Párizs utcáin kitört forradalmat a hadsereg segítségével leverte, a sajtót szigorú cenzúra alá helyezte. Különös gondja volt a Reuter irodája. Tartott tőle, hogy ezen a Hírközponton keresztül eljutnak a világ minden részébe az államcsíny részletei és diktatúra szörnyűségei. Egy táviratot se küldhetett és kaphatott a Reuter-iroda, amit a diktátor — a későbbi III. Napóleon császár — személyesen ne cenzúrázott volna. Az üzem Reuter érezte, hogy a táviró fejlődésével a sajtónak még nagyobb szüksége lesz gyors hírszolgálatra, mint a magánosoknak,, akik végül is csak üzleti célokra használják ezt a nagyszerű találmányt. Ajánlatokat tett a lapoknak, de eredménytelenül. Cikkek és elmélkedések akkor fontosabbak voltak, mint a hírek. Németországban pláne a sajtó súlyos elnyomásban élt: Reuter nem számíthatott innen vevőkre. A gyors elhatározások embere nem várt, amíg valaki megelőzi és átköltözött Párizsba. Kis vagyona 9 . I szoba, WettVé!" O éS Tr összkomforton lakás. "““üzlethelyiség xml, megosztva is májusra kiadó. Király-utca 82. szám Félemeleti, főlépcső házi bejárata ■ VOOA HElyiSÉO továbbá földszinti udvari nalyísság együtt vagy külön-külön azonnalra vagy májusra kiadó. — Dohány-utca 16—18. SÓSÜCNI óhajt megfelelő hozománnyal erdélyi városkában adósságmentes, értékes gyógyszertárral rendelkező 40 éves izr. GYÓGYSZERÉSZ. Esetleg lehet a hozomány kisebb, de szimpatikus és feltétlenül csinos, szép 25-28 éves lányok érdeklődését kéri lehetőleg fényképpel, legteljesebb diszkréció biztosítva. Leveleket ,.Gyógyszerész" jeligére BLOCKNEstHEZ, ANDRÁSSY-UT 4. Evezősök ! Novarra week-end-telepen tapétázott kétágyas szobák olcsón kiadók Rómák part, tel. 165-436. Gyógyszertárakban, drogériákban és Illatszertób£ jól bevezetett helyi képviselet (képvikerneiink részben már meglevő vevőköreleket) Hol CAutlA látogatására. Ajánlatokat eddigi működés és referenciák feltintelésével ..Lehetőleg Cigótryszerész 26“ jeligére Hansensteln és Vouler rt. hirdetőirodába, Dottyan. 8. Feltétlen intelligens, jó megelenésű attuszícifi&sn (irtás urak (iHSivysk) magas jutalékkal, megfelelés esetén véglegesen teinttetik Jelentkezés hétfőn d. e. 10 órakor Barna, Aradi u. 8. u. 6. UjSíti VASÁRNAP, tfJRS FEBRUÁR 27 persze megakadt, különösen, amikor arra akarták kényszeríteni, hogy hazug és dicsőítő híreket küldjön ki az új rezsimről a világba. — Apám és anyám életét egy Bonaparte tette tönkre, — írta akkortájt Gauss professzornak Göttingenbe — a magam és feleségem életét nem fogja egy másik Bonaparte megnyomorítani. Nincs földi hatalom, amely arra bírhatna, hogy hazugságokra használjam fel a távírót. Gauss azt a tanácsot adta Reuternek, hogy költözzék át Londonba. Éppen akkor fektették le Dover és Calais között az első telegráf kábelt, Anglia belekapcsolódott a kontinentális távíróhálózatba. Reuter megfogadta a tanácsot. Két kis szobát bérelt a tőzsde környékén és újra kezdte a munkát. Feleségén kívül egyetlen alkalmazottja volt, az irodaszolgája, F. J. Griffith, aki később első „főszerkesztő“-je lett a Reuterirodának. Először itt is csak közgazdasági tudósításokat, főként tőzsdekurzusokat továbbított, aztán kiépítette a sajtóhírszolgálatot Amikor először beállított az angol lapokhoz, azt ajánlotta, hogy két hétig ingyen küldi a híreket, próbálják ki. A legtöbb elfogadta ezt az ajánlatot, kivéve a Times-t. — Saját tudósítóink jobban el tudják látni ezt a munkát, mint az ön irodája — mondta a Times akkori szerkesztője. Két hét után megvolt az első előfizetőt a Morning Advertiser, napi hétezer példánnyal Anglia második legnagyobb napilapja. Utána jöttek a többiek is, mert Reuter olcsóbbá tette mindegyik számára a hírszolgálatot. Döntő sikert azonban csak 1858-ban aratott a Reuter-iroda. III. Napóleon egy versaillesi bálon így szólt az osztrák követhez: — Szívből örülök, hogy személyes viszo■ányunk kitűnő. Sajnálatomra azt kell azonban mondanom, hogy országaink viszonya egyre rosszabb. Ez a mondat elég világossá tette, hogy III. Napóleon Ausztria ellen fordul. Senki se tudta, hogyan került ki ez a beszélgetés a bálteremből, de még a báli éjszakán a Reuter-iroda közölte az összes angol előfizetőkkel — kivéve a Times-et. És a hírt követte hamarosan a szerződés II. Viktor Emánuellel, az olasz háború Ausztria ellen, francia segítséggel, Solferino, Lombardia fölszabadítása és Savoya és Nizza bekebelezése Franciaországba. A Times az első, a későbbi eseményeket már jelző hírrel — lemaradt. Persze, sietve előfizetett a Reuterirodahírszolgálatára. Csakhogy akkor már évi ezer fontot kellett fizetni azért, amit Paul Julius Reuter pár év előtt még ingyen adott volna két hétig és amit aztán bari harminc fontért kaptak a többi lapok ... „Reuter a világ hűséges tökre..." Ez a siker és a technikai fejlődés gyors iramban vitte előre a Reuter-irodát. A hannoveri királytól 1860 körül megszerezte a london-hannoveri kábel koncesszióját, III. Napóleontól az Anglo-AmericanTelegraph Companyval az első francia-amerikai kábel engedélyét. 1865-ben, amikor a már világot behálózó Reuter-iroda részvénytársasággá alakult át és Paul Julius Reuter dúsgazdag ember volt, tudósítói és ügynökei mint valóságos követek rezideáltak mindenütt. Szállóige lett Reuter kedvenc mondása: —, A Reuter a világ hűséges tükre. A német-francia háború előtt második központot létesített Berlinben. De Bismarcknak kellemetlen volt a Reuter és rávette Breichröder bankárt, hogy alapítson egy konkurrens irodát, a Continentale Telegraphen Companyt. Reuter személyesen kereste föl a vaskancellárt. — Mi kifogása van a Reuter-iroda ellen. Talán valótlan hireket terjeszt? — Dehogy — mondta Bismarck —, túlságosan igazakat... De a háború után, 1871-ben a szászkoburg-gothai herceg bárói rangra emelte az angol állampolgárrá lett híres németet, a casseli árvagyereket, aki Benfey bácsi mellett tanulta meg, mit jelent a hírszolgálat. Viktória királynő később megengedte, hogy utódai is viseljék a bárói címet. Hetvenéves korában Paul Julius Reuter báró, mint fontmilliomos, visszavonult az „irodá“-tól és Nizzában telepedett le. Egyetlen fia, Herbert de Reuter bennmaradt az igazgatóságban, de az óriási vállalat élére olyan híres újságírók kerültek, mint Frederick William Dickinson. Majdnem 84 éves volt, amikor 1899-ben a távirati hírszolgálat atyamestere Nizzában lehunyta szemét. A fia meghalt a világháborúban. Az alkotó pihent, de a mű forgott tovább. Minél jobban fejlődött az újságírás a cikkektől a hírek felé — Northcliffe lord adta meg ebben az irányban a végső lökést —, minél fontosabb lett a percenként való értesülés a világ eseményeiről, annál jobban nőtt a Reuter. Ma ott áll a londoni Blackfriars legvégén, a Temze közelében a Reuter-ügynökség, a világ legnagyobb sajtóhatalmasságának palotája, négyszáz alkalmazottal és annyi tudósítóval, hogyha az ember, — mint a vállalat mai főtitkára, W. L. Murray mondta — maga elé teszi a föld térképét, kezébe vesz egy kést és keresztülszeli a mappát, bármilyen irányban, akár északról délre, akár keletről nyugatra, lakatlan vidéken és óceánon át, ilyen metszéssel legalább ezer Reuter-tudósítót talál... A vállalat elnökvezérigazgatója Sir Roderock Jones, főszerkesztője Mr. Herbert Johns, a világ egyik leginformáltabb újságírója. A Reuter-ügynökség háza az alapítás óta egyetlenegyszer volt bezárva: 1916-ban, amikor Londont a Zeppelinek bombázták és az iroda bombabiztos pincében dolgozott a régi ghettoban, az Old Jewy-n. A mai ötemeletes palotának nincs is kapukulcsa, soha még nem volt bezárva, mert az ügynökség megszakítás nélkül dolgozik éjjelnappal. Azt a teljes önállóságot, amelyet Paul Julius Reuter III. Napóleonnal szemben is meg tudott védeni, a Reuter Iroda megtartotta mindmáig. Nem félhivatalos, nem függ se kormánytól, se pártoktól. Híveinek feltétlen megbízhatóságát többek között az is biztosítja, hogy’ egy’-egy helyen több tudósítója van, akik gyakran nem is tudnak egymásról. Egyik tudósítónak az a feladata, hogy csak uralkodókkal érintkezzék, a másiknak jobboldali, a harmadiknak baloldali politikusokkal, a negyediknek közgazdasági korifeusokkal kell kapcsolatot tartani. Néha ugyanarról az eseményről húsz távirat fut be a londoni központba, az ellentmondásokat ellenőrzéssel küszöbölik ki. A különböző országok távirati ügynökségeinek megbízottjai ott dolgoznak a londoni palotában és a világ minden újságja, közvetve vagy közvetlenül, összeköttetésben áll a Reuter-irodával. És ha végiglapozza az ember a Reuter-iroda életregényét, ezer és ezer „rekord“-ra bukkan, amivel a Reuter-iroda — minden fontos eseménynél megelőzött mindenkit. E rekordok között van az amerikai polgárháború kitörésének tkkre, amelyet teljes huszonnégy órával hamarabb tudott Reuter, mint bárki a kontinensen. Megelőzte Reuter órákkal, vagy napokkal még a diplomáciai körök informáltságát is az Oroszország és Nagy-Britannia között 1907-ben létrejött szerződés szószerinti közlésével, Sándor szerb király meggyilkolásának, Károly király lemondásának hírével és egy sereg más eseménnyel, amelyről csak Reuter után adtak ki megerősítő hivatalos közlést. Pénz a Reuternél nem játszik szerepet: ez volt az alapító elve. A Reuter-tudósítók hitellevelekre korlátlan összeget vehetnek fel a világ bármely bankjában. Milliókra megy a hírek száma, amellyel a Reuter-iroda ellátja a világsajtót. De ha valaki fáradságot venne magának és majd egy évszázadra visszamenően ellenőrizné a híreket, nem találna egyet se, amelyre ne illenék Paul Julius Reuternek Gausshoz írt levelében foglalt mondata: — Nincs földi hatalom, amely arra bírhatná a Reuter-irodát, hogy hazugságokra használja föl a távírót... IfJSAO-IBUSz húsvéti különvonalai Április RÚUJ21 P 246 — M' N B' 906, 925,93S’ 945 eng' alapján mim Abbázia‘“ZZZ'.v 124.- sprig Olasz-Riviera . ..p 314.Svftje (Luzern, Genf) .P 312. - A mim Abbázia............... .p 156. -Dalmácia .. .....p 208.- Taormina....... p 327.Részletes felvilágosítás és jelentkezés Újság Utazási Irodája Statsz Menetjegyiroda Erzsébet krt 43. Tel. 131-628 és 141-934 Vigadó tér 2