Ujság, 1938. március (14. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-20 / 64. szám

i Fillérke révbe ju£ Irén Farkas Katalin Amíg új és fényes volt, tűrhető volt az élete. Az emberek ránevettek. Jó lesz a kisfiamnak — és eltették. „Nini, arany­­fillér" — ujjongtak a gyerekek és örül­tek neki. Rokonai is, a többi pénzdara­bok, kedvesek voltak hozzá, mint az em­berek a gyerekekhez. „Most került ki a pénzverdéből", mondták mosolyogva és megsimogatták aranyló fejét. Mikor kilencvenkilenc testvérkéjével összesimulva, fehér papírburkolatban ki­került a bankból, semmit sem tudott miig az életről. A kéz, amely a pa­pírburkolatot lebontotta róla és testvéreivel együtt a ■nagy csemegés bolt pénzes fiókjába szórta, nem magyarázott semmit. Ott a fiókban ismerkedett meg leg­közelebbi rokonaival. — Kétfilléres, Tizfiléres, Húszfilléres, — mutatkoztak azok be sorba az újonnan­­jötteknek, ők pedig gyorsan összesimul­tak, mint ahogy megszokták a tekercsben, egyszerre meghajoltak mind a százan és­­úgy csengtek vékony gyerekhangon: „Egy pengő". Harsogó, de jóindulatú kacagás, mint mikor egy kisgyerek valami kedves, naiv csacsiságot mond, fogadta ezt a bemutat­kozást. — Jaj, de édesek, — mondták az öre­gebb pénzdarabok és a szemüket töröl­­gették. A nevetéstől, vagy attól, hogy arra gondoltak, milyen régen vol az, mikor ők is ilyen fiatalok voltak. Azután egy jószívű ötvenfilléres megmagyarázta ne­kik, hogy ők most má­r nem tartoznak össze, egymástól független, önálló életet élnek, nem szerepelnek többé együtt szá­zan „egy pengő" néven, hanem mindegyi­kük külön-külön egy-egy Egyfilléres. — Ez itt Egypengős, — mutatott öt­ven­­filléres egy tompafény­ü, fehéres pénz­darabra s a hangjából bizonyos fokú tisz­telet csengett ki. Fillérke megértette, hogy előkelő rokonnal áll szemben és mélyen meghajlotta magát, ötvenfilléres néni az­után még sokat magyarázott az életről. Tőle tanulta meg Billérke összes rokonai nevét, rangját, értékét, az élethez való szerepüket s tőle tudta meg azt is, hogy mindnyájuk sorsa az örökös vándorlás. Ez ellen nem volt különösebb kifogása, ha sok nyugalmat nem is jelentett az ilyen élet, élményt, tapasztalatot annál többet. S hát ki vágyik ebben a korban nyuga­lomra? Fiatal volt tele életkedvvel és kíváncsisággal, persze, hogy örült az ér­dekes életnek. Fillérke megkezdte szerep­lését. Forgalomba került, hol itt, hol ott bukkant föl, mindig mosolygott, mindig jókedvű volt, szomjasan itta magába a benyomásokat. Csak az ütötte szíven egy kicsit, mikor megtudta, hogy neki van a legkisebb rangja a pénzek társadalmában. Azonban, miután nem volt túlságosan hiú, hamar túltette magát ezen a kis bánatán és megvigasztalódott. Ebben nagy segít­ségére volt az, hogy, mint mondtam, eleinte mindenki kedves volt hozzá. Az emberek rámosolyogtak, a gyerekek bol­dogan kaptak utána s maguk a rokonok, a többi pénzdarabok is leereszkedő jóin­­lattal bántak vele Addig, amig­­ fényes és uj volt. Egyszer csak csodálkozva vette észre Fillérke, hogy kezdenek nem törődni vele. Mind gyakrabban és gyakrabban érték megbánt­ás­ok s mire megbámult a színe és lekopott róla a ragyogás, vége-hossza nem volt a megaláztatásoknak. Elszoruló szívvel tapasztalta, hogy míg más pénz­darabok után örömm­el kapnak az embe­rek, az ő láttára sértőn, lenézőn, ajkukat biggyesztik. — Nem is vesznek pénzszámba, — gondolta keserűen és busán bújt meg az erszény sarkában. A jószagú, piros bőr­­erszényben, ahol mostanában lakott, Fil­lérke nagyon előkelő társaságba került. Nemcsak Tíz-, Húsz-, ötvenfilléresek, de Egypengősök, Kétpengősök is sorű­n for­dultak meg errefelé, sőt itt ismerkedett meg az előkelő ötpengős­ család egyik te­kintélyes tagjával. Sőt úgy hallotta, hogy a szomszéd rekeszben Tíz-, Húszpengő­­sök, valódi arisztokraták laknak. Fillérke egyszer élénk beszélgetésre lett figyelmes. Az erszény mélyén összegyűlt társaság a tapasztalatairól beszélt. Ki-ki elmondta egy-egy dicsőséges élményét — Én megmentenem egyszer egy em­ber életét, — mesélte büszkén egy Husz­filléres. — Elájult szegény az éhségtől s a rendőr, aki magához térítette, értem vett neki tejet és zsemlyét. — Engem egyszer jutalmul adtak egy kisfiúnak a tiszta egyes bizonyítványért, — büszkélkedett egy fényes Egypengős. — Én voltam egy költő első keresmé­nye, — ragyogott az Ötpengés. Mindenki tudott valamit mesélni, ami­vel növelte a tekintélyét, még egy kopott kétfilléres is, aki azzal hencegett, hogy fiatal korában ő érte vette be az orvossá­got egy beteg kislány. Mindenki meséli, csak Fillérke hallga­tott szégyenkezve. Neki nem volt mesélni valója. Vagy azt mesélje el talán, hogy „nem fontos" megjegyzéssel otthagyták a boltban a fizetőtányéron? Vagy azt, hogy egyszer a gazdája, mikor az erszényét ki­nyitva, meglátta őt egyedül ácsorogni benne, hangosan kijelentette: „Nincs ná­lam pénz". Persze, ő nem is pénz, szorította össze a szivét a keserűség. S úgy erőt vett rajta a fájdalom, hogy észre se vette, kiszédült az erszényből. Ott feküdt az ut korában egyedül, elhagyottan. Az emberek jártak­­keltek körülötte s minduntalan rátapos­tak. Ez még rosszabb volt, mint a sem­mibevevés. Szegény Fillérke szívesen vál­lalta volna most már az igénytelen, rang­­talan életet, csak még egyszer fölkerül­jön innét az ut porából , egyszer csak, talán éppen lemondása jutalmaképpen­ váratlanul jobbra fordult a sorsa. — Nini, egy fillér, — esendett meg egy hang a feje fölött s egy kéz utána nyúlt a porba. Ami ezután következett, olyan szép volt, hogy Fillérke azt hitte, álmodik. A kéz, amely fölemelte, óvatosan megtörő Igét­te, becézőn simogatta, míg a hang, amely megszólította, boldogan kiál­totta: — Talált pénz, szerencsét hozt — S el­nevezte Szerencsefillérnek. Azután egy gyönyörű, gyöngyházfedeli­ üvegdobozba került Fillérke, sok fényes ékszer társaságába. Társainak már az új nevén mutatko­zott be. — Szerencsefillér, — mondta szeré­nyen, de öntudatosan. A társaság tiszteletteljes érdeklődéssel fogadta a jövevényt és hamarosan meg­barátkoztak vele. Tekintélyét nagyban növelte, hogy a gyengéd kéz, amely fel­emelte a porból, naponta megsimogatta és a hang becézőn szólongatta: Szerencse­­fillérkém". Most is ott él Fillérke a gyöngyház­­fedelű doboz mélyén, a barátságos éksze­rek társaságiban, ott él békében, nyuga­lomban, nem vágyódik az élet forgata­gába, élvezi a megbecsülést, amiben része van és nem cseréb­e az előkelő, fényes ötpengőssel sem. 33 rika, és Gyurika. Nincs nálam rejtvényetek, úgy­ látszik nem feledlek meg! Van ott több kispajtásunk, de talán nem kérnek üzene­tet és ezért nem találkoztok a nevükkel. Szeretettel ölellek benneteket! — Fisch­er Éva Vica. Sajnos, nem lehetek eleget kéré­sednek, kislányom, mert ilyen dolgozatokat nem közölhetünk. Valóban jó fogalmazvány volt, azonban közlésre még nem is alkal­­m­as! Képzelem miyen jól mulattál a szüle­tésnapi uzsonnán! Ugy­e kár, hogy Mariann évente csak egyszer ünnepelheti a születés­napját? — Ehrlich Teriké. Hogy tetszett a jutalomkönyv? — Lőwy Róbert. Jó a rejt­vényed, a pontot beírtam! — Stroh Péter. Nagyon örülök, hogy oly sok szórakozást találsz lapunkban! Az egyik névjegyrejtvény jó! Szeretettel ölellek — Lebovits Flóra és Magda. Négy pontotok van! — Izsák Vera. J Úgy látszik, elkerülte kérdésed a figyelme­met, amit nagyon sajnálok! Mi iránt érdek­lődtél, kislányom? Örülök, hogy a jutalom­könyvvel eltaláltam ízlésedet! — Kiinger György. Ha lehet beszerzeni a kért köny­vet! — Schmideg Ferkó. Nagyon örülök Ígé­retednek! Mi volt a baj? — Neumann Györ­gyike. Minden leveled után megkaptad a pontot! Szeretettel ölellek. — Wieder Irén, öt pontod van Egerb­en lakik! — Szász Róbert Pál. Ha leveledben nem kérdezel semmit, úgy hiába is vársz üzenetet, kis­fiam! Nyolc pontod van, még két pont hiányzik a jutalomhoz! A rejtvény alakta­lan, azaz a vakbetű­ket rosszul helyezted el! — Kun Lea. Örülök, hogy az előadás oly jól sikerült! Négy pontod van, a rejtvény közölhető! — Platschek Andor. Nagyon saj­nálom, hogy ismét rossz hírt kell közölnöm Veled, kisfiam! Ezek a rejtvények is meg­j­elentek már! — Sziles Klári. Mi baj volt, Csárikám? Örülök, hogy már egészséges vagy! Nem írtad meg a rejtvény megfejté­sét! — Schwarcz Olga és Edit. Nem tudom melyik kispajtás iránt érdeklődtök, mert hat ilyen nevű tagja van a tábornak! A ké­rést a kiadóhivatalhoz továbbítottuk, ott intézik el! — Klein Magda. A szelvényt is csatold, kislányom! — Falud Ferike. Kilenc pontod van és jövő hétre már kijelöltelek nyerőnek! — Glück Edit. Valószínűleg ké­sőn érkezett a múlt heti leveled ! Valóban Kiskunfélegyházán lakik az említett kispaj­tás. Talán személyesen is ismered? A név­jegyrejtvény közölhetői — Grünbaum Judit. Bízom Ígéretedben, kislányom! — Neumann Zsuzsi. Valóban két pont hiányzik a juta­lomhoz! — Rómer Károly. Beírtam a hato­dik pontodat! — Kohn L­ászló. Hat pontod van. Az említett kispajtás valóban miskolcit — Fleissig Zsuzsika. Nem szükséges meg­fejteni az összes rejtvényt. Zsuzsikám! — Felsenburg Pál. Jók a rejtvények! Ott la­kik! Szeretettel ölellek. — Veisz Vatika. Nyolc pontod van. Csókollak, csókollak, csókollak. Ugy­e most kipótoltam? — Spie­gel Márta. Hat pontod van, Mártikám, tehát közeledsz az első jutalomhoz! — Popper Ibolya és Hédi. A küldött rejtvény jó és nemsokára viszontlátjátok kis lapunkban! Nagyon örülök, hogy Ibolyka jól érzi ma­gát, remélhetőleg kívánsága is teljesülhet hamarosan! Szeretettel ölellek benneteket. — Bernáth Judit. Nagyon örüök, hogy Szűcs Klárika kispajtásunktól te is kedvet kaptál a rejtvényfejtéshez! Ha szorgalmas leszel, sok, szép jutalomban részesülhetsz!­­— Donáth Janka. Úgy látszik nem vettem észre a kérdést! Mi iránt érdeklődtél, kis­lányom? Hat pontod van. Csókollak. — Fehér lea. Szorgalmaddal valóban meg va­gyok elégedve! Még nem tudom mikor ke­rülnek sorra, de nem feledkezem el róluk! — Fischer Ferenc. Már megjelent, így nem használhatom! — Kovács Ibikó. Két leveled érkezett eddig, tehát két pontod van. Szere­tettel ölellek. — Pollák Éva. Az egyik rejt­vényed jó! — Jávor Anikó. Hála istennek, hogy ismét egészséges vagy­ örömmel ol­vastam szeretetteljes soraidat! —• Brich Mancika. Valóban nyolc pontod van, tehát hamarosan jutalomra számíthatsz! Csókol­lak. — Man­dél Georgette. Beírtam a negye­dik pontodat, s szorgalmaddal meg vagyok elégedve! Ha tovább is így folytatod, nem­sokára megkapod az első jutalmat! — Szász Vera, ürömmel üdvözöllek kis unokáim kö­rében. — Márcz Pál Hogy vagy, Palikám? Igaz-e, hogy oly keveset eszel? Pedig jó lenne, ha sok főzeléket ennél és a tízórait se vinnéd vissza! — Gerlóczi Erzsiké. Úgy kell beküldeni, ahogy a kis lapban látha­tod! Csókollak. — Gottlieb Zsuzsa. Alakta­lan a kresztrejtvény, kislányom! — Eppler Eszter és Sándor. Három-négy hét múlva szívesen veszem és ha jók, közöljük is. Sze­retettel ölellek benneteket. Vízszintes sorok: 1. Európa legnagyobb csúcsa. 8. Férfinév. 9. Indulatszó. 11. Fordítva és ékezet pótlásával, eső után van. 12. A napok sokasága. 13. „Etiva" része. 15. „Imre" „i“ nélkül. 16. „Fedez" „” nélkül. 17. Angol politikus neve keverve. 18. Német elöljáró. 20. Vajat tesz a kenyérre. 21. Ige. 22. A hegedűt tartják benne. 24. Tiltószó. 25. Délamerikai állat 27. Nincs esze. Függőleges sorok: 1. Délamerikai főváros, de az utolsó be­tűje hiányzik 2. Nagy Péter névbetűi. 3. Utak találkozásánál van. 4. „Batu“ betűt keverve. 5. A vadász teszi. 6. Nemes fém eleje. 7. Francia hegység. 10. Férfinév. 12. Nem sima. 14. „Levegő" latinok 15. Kecske hangja. 19. Vallás. 22. T. A. E. 23. „Kilincs" fele. 25. „Teréz" eleje és vége. 26. Rag. A március 13-iki keresztrejtvény megfej­tése: Vízszintes: Hiéna. Függőleges: Halom. REJTVÉNYEK. I. Beküldte: Bajor Judit, van sa Fenő is. Beküldte: Mlinz Jankk­a. Kun Rém egész szám­ban A ív. Beküldte: Groszberg Judit. fi sértetlen fosztóképző NÉVJEGYREJTVÉNY. Beküldte: Képes János. TARJÁN OSZKÁR PÓTLÓREJTVÉNY. Beküldte: Füredi Éva. —ránk­a —argit —éla —frich —ndrás —de —álamon —enke —kos A március 13-iki rejtvények megfejtése­ 1. Kötelezvény. 2. Félelem. 3. Könyves Kálmán. 4. Eszti. Névjegyrejtvény: János. Pótlórejtvény: Szendrei Júlia. Beküldési határidő: Vidéken kedd este, Budapesten szerda este. A nyereményeket mindennap délelőtt 9 és 3 óra között lehet Nagyapónál átvenni az Újság szerkesztőségében. VI., Aradi­ utca 8. III. emelet. Minden megfejtésre az alábbi szelvény ragasztandó: E héten könyveket nyertek a következő gyrekek: Tarr Ivánka, Tenczer István, Krausz Elza és Margit, Singer Magda és­ Sanyi, Rosen­­berg Tibor, Szabolcs Laura, Keisz -testvérek, Weiszfeld István, Spielmann Lenke, Szenes László, Weiszberg Zsófia, Vezér Imre, Va­dász Iván. ac KERESZTREJTVÉNY. Beküldte: Klinger György. a a a a a n­. Beküldte: Grünwald Éva. Azt CJSAG gyermekmelléklete Név:-------------------------------------------­Pontos lakcím:---------------------——-— ÚJSÁG VASÁRNAP, 1938 MÁRCIUS 20 a­yertekekn­ek

Next