Ujság, 1938. március (14. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-20 / 64. szám

36 ÚJSÁG VASÁRNAP, 1938 MÁRCIUS 20 V adászemlékek 5é£a a Nemzeti Vadászati Védegylet kiállításán A vadászat Magyarországon nemcsak sport, hanem fontos nemzetgazdasági tényező is. Talán egyetlenegy európai állam területén sem lehet oly gazdag és változatos vadászatokat rendezni, mint hazánkban. Apróvad területeink kitűnőek, fővadjaink pedig világszerte híresek gyönyörű trófeáikról. Igen sok külföldi vadász csak azért látogat el hozzánk, hogy elejtsen ^gy'Cgy kapitális őzbakot, vagy egy gyönyörű szarvasbikát. A trófeákat ugyanis minden vadász szenvedélyesen gyűjti, mert egy-egy trófea visszaidézi emlékébe annak a vadászat­nak minden izgalmát, minden szépségét. A vadászattal nem foglalkozó közönség nem is tudja talán, hogy voltaképpen mi a vadász- trófea. Őznél az agancs, természetesen a meg­felelő homlokcsonttal együtt, vaddisznónál az agyar, szarvasnál az agancs és a gyöngyfog, amely azonban csak inkább kedves emlék az igazi trófea, az agancs mellett, dámvadnál szintén az agancs, amelyet azonban itt már lapátnak neveznek, zcrgénél a kampó, muflon­nál a csiga, szóval az illető erdei vadaknak a fejdisze. Laikus alig tud különbséget tenni az egyes agancsok között, holott talán nincs is két egj-forma agancspár a világon. Vadász- sZempóntból annál szebb az agancs, minél sőtétebb a szinc, minél szebb a gyöngyözése, nagyobb és gyöngyözöttebb a rózsája s az egyes ágak végei minél fényesebb fehérek, minél jobban vannak lecsiszolva. Pontos azon­kívül még a* is. hogy az agancs vastag és meg­felelő tömörségű legyen, ami a súlyában jut kifejezésre. Szarvasagancsnál igen lényeges az ágak száma, továbbá a korona szépsége és gaz­dagsága, azonkívül az agancsszárnak a vastag­ság és az egymástól való kellő elhajlása is. Ha a két agancsszár túlságosan közel esik egy­máshoz, akkor már sohasem Olyan értékes vadászati szempontból az agancs, mint hogyha az egymástól való elhajlás távolsága majdnem megközelíti az agancs hosszát. ' Szarvasagancsnál az alsó ágat szemágnak, a fölötte lévőt pedig, amely az agancs nagy­sága szerint esetleg negyedméternyi magasság­ban is lehet a szemágtól, jégágnak nevezik. A jégág fölött, körülbelül az agancs szárának a kőzepetáján helyezkedik el az úgynevezett középág. Legfölül van a korona. Ebből nyúlik az agancs többi ága. Minél több és szebb ágból áll a korona, annál értékesebb az agancs, ter­mészetesen a többi tulajdonságot is hozzávéve. Az őz agancsa túlnyomórészt három—három­ágú, vagyis a legtöbb őzbak úgynevezett „hatos". Ez alól csak kevés kivétel van és több­nyire csak a rendellenességek között fordul elő. A dámvadlapát koronarésze lapátalakuvá szé­lesedik és ebből állnak ki az egyes ágak. A két lapát körmérete, szine, súlya, csipkézete és el­hajlása, továbbá a szemágak nagysága a rózsák körmérete és vastagsága a döntő a dámvad- ■•lapát szépségénél is. A Nemzeii Vadászati Védegylet kiállításán rengeteg szarvasagancsot igen sok dámlapátot, Őzagancsöt, jó egynéhány muflonszarvat, vad­kanagyarat, zergekampót és más különféle vadásztrofeát láthat a néző. A Vigadó egyik elsőemeleti termét teljesen megtöllik ezek a gyönyörű trófeák, amelyek méltán hirdetik a magyar vadászterületek kitűnőségét. Első­rendű anyagot hoztak terítékre a múlt eszten­dőben vadászaink és ennek az anyagnak a leg­szebb trófeái ékeskednek ebben a teremben. Gyönyörű szép gróf Károlyi Istvánná Füzér- radványon elejtett 22-es szarvasbikájának az agancsa, amelyet első díjjal jutalmazott a bí­rálóbizottság. Ez a huszonkét ágú agancs kapta az első díjul szolgáló aranyérmen kivül a föld- mivelésügyi miniszter tiszteletdiját is. Rend­kívül szép trófea Rothcrmami Hubertus lovag­nak a Kárpátokban elejtett páratlan tizennyol- cas agancsu szarvasbikája, amely szintén arany­érmet kapott. Ugyancsak gyönyörű szép Wackerborlh János szintén a Kelemen-hegység­ben elejtett tizcnnyolcas szarvasbikájának az agancsa is. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc Kéménden lőtt páratlan tizenhatos agancsu bikája, továbbá Horthy Miklós kormányzó Vajkon elejtett tizenkettes bikájának az agancsa ugyancsak a kiállítás legértékesebb darabjai közé tartoznak. A dámlapátok közül József királyi hercegnek a tolnamegyei Gyulajön lőtt dámbikája olyan trófeával szolgált elejtő jenek, aminőhöz hason­lót sem igen láttunk az eddigi kiállításokon. X minden tekintetben legelsőrendű dámlapát nyerte az első dijat és kapta a Nemzeti Vadá­szati Védegylet ezüstserlegét. Igen szép Cseko- nics Endre gróf Tolnatamásin, továbbá Hübler Pál Regőlyön lőtt dámbikájának az agancsa is. Az őzagancsok közül Meuser Bélának, a komárommegyei Tárkányon lőtt trófeája nyerte az első dijat és méltán. Igen vastag, gyönyörű, sötétbarna szinü, erős gyöngyözésü, szép agancs. Hunyady Ferenc gróf Kagylókon el­ejtett özbakjának az agancsa szintén szép trófea. A rendellenes őzagancsok közül Po- toczky Bertalan Bazsipusztán lőtt Özbakjának, Putnoki-Xagy Géza Nyírségen elejtett, bakjának és Görgey Ferenc Örkényen lőtt özbakjának az agancsai mind érdekes és szép példányok, de legértékesebb közöttük az első helyen említett. A muflonesigák tőiül. Prosehmo Frigyes gróf, Somssich Gyula és Bourbon Alfonz her­ceg, a vadkanagyarak sorából pedig Gregersen Béla és Reviczky György dr. trófeáit kell meg­említenünk. Rothermann Rudolf lovag, akinek csodás szépségű, hatalmas szarvasagancsáról már meg­emlékeztünk, két szép medvebőrt is állított ki, amelyeket ezüst-, illetőleg bronzéremmel jutal­mazott a bírálóbizottság. A zergekampók anyaga kissé gyengébb. Érdekes azonban az a néhány vadásztrofea, amelyeket nagybányai Horthy Jenő állított ki afrikai vadászatainak az emlékeiből. Egy-egy kitömött nagykudu fej, grtufej és zebrafej a szép emlékei az afrikai vadásznapoknak. A gyönyörűen rendezett kiállítás, amelynek pompás és könnyen áttekinthető csoportosítása Nadler Ilerbertnek, a székesfővárosi Állat- és Növénykert igazgatójának a hivatottságát di­cséri, szerdán réggel nyílt meg. Állandóan nagy közönség látogatja, természetesen vadászembe­rek. A laikusokat egyelőre még kevésbé érdek­lik a vadásztrofeák, amelyeknek a szépségei és érdekességei iránt a nem vadászó emberekben többnyire csak kevés a fogékonyság. (—ván.) A szabadságharc rézmeísző=mű vésze Tyroler Józseb a Kossuíb=bankók rajzolója A táblabiró-kor lelkes, szegény kispolgári világának egyik szerétéit, sokat foglalkoztatott festő-, réz- és acélmelsző művésze Volt a maga idejében európai hirii Tyroler József. Pontos személyi adatok alig maradtak Tyro- lerröl. Csak annyit tudunk róla, hogy a múlt század huszas éveiben született Árva megyében, Alsókubinban. Sokgyerekes szegény szülőktől származott. Tizenötéves lehetett, amikor 1838- ban — éppen száz éve — az árvamegyei gyolcsostótokkal, részben tutajon, részben gya­logosan feljött Pestre, hogy itt boltosinasnak szegődjék el. Ahogy a városban ődőngőtt, elvetődön To- inola műkereskedő kirakata elé. Tomola Fér- dinánd, akinek az üzlete a Váci-utca elején volt, a Kristóf-patikával szemben, arról volt nevezetes, hogy 1833-ban csupán magyar nyel­ven íratta ki boltjának ajtaja felett cimtáblájára a cégét. Példáját csakhamar mások is követték. A mükereskeö kirakatában egy kép vonta ma­gára a fiatal Tyroler figyelmét; a fiú ott rög­tön papírra vetette vázlatosan, majd otthon pon­tosan kidolgozta. Másnap azután elvitte Tomo- lához, akinek megtetszett a rajz s Tyrolert alkalmazta üzletében. Eleinte csak kotta-címlapokat rajzolt, de közben megtanulta a kŐrájzolást, a fa- és réz­metszést és tudományának hamarosan hasznát is látta. Ebben az időben nagyon kedvelték voltak az acélmetszésü divatképek, melyekét a nők számára készült szépirodalmi és divat­lapok, de egyéb folyóiratok is mellékletképpen adtak előfizetőiknek. Sokáig eredeti párisi acél­metszeteket mellékellek, amelyeket rendszerint sablon segítségével kézzel színeztek. Tyroler a negyvenes évek népszerű német­nyelvű szépirodalmi és társadalmi újságjának, a Dér Ungar-nals. divatképrajzolója lett. Ezt a tápot Klein Hermann szerkesztette, aki később nevét Kelényi Jánosra változtatta és már ezen a néven lett a Pester Lloyd munkatársa. A Tyroler készítette metszeteket Mandelló Nina, a szerkesztő felesége színezte, miközben pólyás. gyermekét maga elé helyezte az asztalra. így beszéli ezt dédunokája, Kilényi Mária. A divatképek rajzolása a tizenkilencedik szá­zad első felében művészi feladatot jelentett. A legkiválóbb biedermeier-festők is. például Barabás Miklós, szívesen vállalkoztak reá és ugyanolyan gonddal és szeretettel foglalkoztak vele, mint a festéssel. De a Dér Ungar, melynek Tyroler rendszere­sen dolgozott, nemcsak divalképpel kedveske­dett előfizetőinek, hanem az akkori idők Ízlé­sének megfelelő torzképmelléUleteket is adott, melyek közül nem egy keltett országos fel­tűnést és heteken át volt vitatkozások tárgya. Ezek a rajzok Tvrolernek olyan elismerést és népszerűséget szereztek, hogy korának egyik legkeresettebb rajzolója lett. A két Lisztről ké­szített karikatúrája különösen nagy feltűnést keltett. A rajznak nincs ugyan szövege, de a szereplőkét mindenki ismerte. A gunykép az akkoriban öngyilkossá lett List Frigyest, a ki­váló közgazdászt ábrázolja, amint nyomorúsá­gos szobájában vérében fekszik, mialatt Liszt Ferenc, a nagy zeneszerző zongorázik. Felettük a pénz démona két marokkal szórja az aranyat a nagy zenészre. A két Lisztnek az életben semmi köze sem volt egymáshoz; Tyroler ötlete csak a névazonosságon alapult. Tyroler Józsefnek több arcképmetszetéről is tudunk. Legismertebbek közülük József nádor portréja, melyért 1Ó0 forint külön jutalomban részesült. IX. Pius pápa, Hunyadi János, Má­tyás király, Lola Mentei tartoznak még ismer­tebbé vált portrémetszetei közé. Dé leghíresebb metszete Petőfi szakállas arcmása, melyét Barabás Miklós tollrajza után készített. Ez a portré Petőfi összes költeményeinek 1848-ban megjelent kiadását díszítette. Ennek az arcképnek külön érdekessége, hogy acélbametszésóhez maga Petőfi adóit útmuta­tást. Bizonyság rá a nagy költőnek Tyrolerhez irt alatti levele-, Pesth, 24. Nov. 18*7. Litber Herr Tyrolert Es isi mir Leid, dasz ich in eigener Person kann nicht Sie besuchen; ich bin krank, wie dér Ttafel. Wenn mein Brief nicht zu spat kommt, so habén Sie di Gáté, den Bari mir so machen, wie ich habé gezeichnet hier auf dicse Bild manu propria, weil ich so hab lassen vaxen den Bárt in dte neuere Zeit. Áber sonst machen Sie nichts nach von die- sem Bild, und am Wenigsten den Nasen. Und ich hitte Sie, machen Sie nicht zu dick und dunktl das Bárt, weil ist mein Bárt nicht dick. VPemi ich werde gesund, werde ich Sie besuchen. Leben Sie Wohlt Ihr verehrer A. Petőfi. Petőfinek ez a levele a Színházi Látcső cimíi színházi napilap 1863 október 20-i számában került először nyilvánosság elé. Ez az újság a Nemzeti Szinhá* kiadásában, Szerdahelyi Kálmán, a színház művészének szerkesztésében jelent meg. A levél eredetije akkor Toldy Ist­ván birtokában volt. A Koszorú, Arany János „szépirodalmi és általános műveltséget ter­jesztő" hetilapja 1863 október 25-i számában ezzel a bevezetéssel közölte a levelet: . „A.-: „Színházi Látcső"... Petőfinek egy saját­kezűiig irt német levelét közli, melyet ez Ty- ler acélmetszőnek küldött volt, midőn arc­képét késziték. A levélből kitűnik, hogy Pe­tőfi sem-tudott olyan jól németül, mint ver­set Írni." • A levél címzése Így szólt: „Réz- és acélmetsző Tyroler urnák Pesten, vácit ut, kifelé menet balra." A pecséten „P. S." betűk olvashatók. A levélhez mellékelt lapról, mely elkallódott, a „Koszorú" szerkesztője azt hiszi, hogy Petőfi­nek tükörből sajátkezüley rajzolt arcképét tar­talmazta. Ami a levél rossz németségét illeti. Gyulai Pál is. Havas Adolf, Petőfi első, végleges teljes kiadásának sajtó alá rendezője is azt tartja, hogy csak tréfa volt, mert Petőfi elég jól írt és beszélt németül. Petőfinek ez az arcképe nagyon népszerű lett, számtalanszor megjelent képeslapokban, kőnyomat is készült róla. A kortársak szerint ez volt Petőfi legsikerültebb arcmása. Tyroler később szorosabb barátságba is ke­rült Petőfivel. Kéry Gyula, a Potőfi-társaság egykori titkárja a Petőfi-ház történetéről irt munkájában elmondja, hogy a költő hosszabb ideig lakott a Tyroler-családnál, ahol egy kis udvari szöbában húzódott. A Tyroler-család kegyelettel őrizte meg, majd a Petőfi-háznak ajándékozta azt a tintatartót, mely a költő tulaj­dona volt, s amelyet, mikor tűlük megvált, ne­kik emlékül hagyott. Ismertebbé vált rézmetszetei még Tvrolernek az első magyar felelős minisztér/tum tagjairól készített miilapja, melynek egy eredeti példá­nyát a Fővárosi Könyvtár budapesti gyűjte­ménye őrzi, Liszt Ferenc portréja, mely a nagy művészt a zongora előtt ülve ábrázolja; ez a metszeté Kriehuber, a kiváló osztrák portretista festménye után készült. Ezernyolcszáznegyven- nyolcban még a királyi pár: V. Ferdinánd és neje arcképe is az Ő vésője alól került ki. Ezernyolcszáznegyvennyolcban egy különösen megtisztelő, történelmileg is fontos feladat ju­tott Tyrolernak osztályrészül. Kossuth Lajos, mint az első független, felelős magyar miniszté­rium pénzügyminisztere, Tyrolert bízta meg a papírpénzek, a „honvédelmi bizottmány" által kiböcsájtoú „Kossuth-bankók“-nák a megrajzo­lásával és rézmetszeteik eikésziésével. Ezek a bankjegyek a Kossuth Lajos által 1848-ban felállított bankjegynyomdában készül­tek; a nyomda vezetője hunderet Lajos volt, a litográfiái osztályt Grimm Vince, korának ki­váló kőrajzolója vezette, aki így a Kossuth-ban- kók készítésében is résztvett. A bankjegyeken a tónusnyomást litográfiái utón készítették, de a rajzok és minták kivitelezése, mint az erre- vonatkozó történelmi munkák közük: „egy európai hirességü magyar művészre, Tyroler Józsefre bízatott." Tyroler egyik ilyen eredeti rézlapját a Par« lamenti muzeum őrzi. 1849-ben, a szabadság* harc leverése után, Grimm Vincének menekülni© kellett és Törökországba emigrált, Tyroler pe­dig a „Neugebaude" foglya lett. Haynaunak egy; szép pesti zsidóasszony volt a szeretője, aki Ty­rolert pártfogásába vette és néhányheti rabság után ki is szabadította. A Kossuth-bankók sikerült kivitelét, különö­sen a rézmetszetek művészi értékét a hazai ée külföldi pénzügyi szakmüvek és folyóiratok egy­aránt elismerték, mintahogy igen elismerőleg nyilatkozott a bankjegyekről Montenuovó her­ceg is, akit Haynau a forradalmi pénzjegyek át­vételével és elhamvasztásával megbízott. Szabadonbocsájtása után Tyroler továbbfoly­tatja művészi munkálkodását; divatrajzai és egyéb metszetei a „Délibáb" cimü szépirodalmi és divatlap mellékleteiképpen jelennek meg. A képeken magyaros ruházatú, kedves bieder­meier-dámák társalognak kecses pózban egy­mással. Több divatmetszete francia szöveg- aláírással jelent meg, aminek oka az lehetett, hogy az akkori közönség becsesebbnek tartotta a külföldit, mint azt, ami itthon készült Ezer- nyolcszázptvenhárom végén Tyroler metszeted helyett a „Délibáb" már eredeti francia divat­képeket mellékel, noha ezek a metszetek kétség­kívül gyöngébb alkotások Tyroler müveinél. Sőt ezek után évtizedekig csakis külföldön készült divatképmellékleteket adnak a magyar „szép­irodalmi és hölgy-divatlapok". A „Délibábénál töriént változás magyaráza­tát a szerkesztő, gróf Festetich Leó egy kis üze­netben adja az október kilencedik! számban: „Előfizetőink nagyobb részének kivánatárS ezentúl ismét a „Moniteur des Modes" eredeti acélmetszeleit fogjuk mellékletül küldeni, g mig a megrendelt őszi divatképek megérkez­nek, addig becses türelmükért esdünk." Hogy ebben az ügyben milyen szerepet ját» szóltak az anyagiak, azt már nem tudjuk meg­állapítani, de az indokolás ugyancsak ellent­mond a lap sokat hangoztatott elvének, hogy at honi művészetet akarja támogatni. Patti Ade-i lina, nagysikerű hangversenye alkalmával ekép- pen rójja meg az idegenmüvész-imádatotl „...nem lehet az a célunk, hogy pénzt gyüjt- sünk, hanem hogy a honi művészetet emeljük- Az idegen művészek propagálásával csak köve- telőbbé tesszük közönségünket s egyszersmind hozzászoktatjuk idegen elemekben találni a leg­nagyobb gyönyört." 1 Tyroler munkássága most már mindig kiset® területre szorult és a hatvanas években mád semmi nyoma sincs működésének. Magábazár- kózott, visszavonult ember lett a művész ,aki8 még mogorvábbá tett rosszulsikerült házassága* A hatvanas évek vége felé halhatott meg; pon­tos adat elhalálozása idejéről nem maradt ránk. Számos metszetét őrzi a Fővárosi Nyil­vános Könyvtár budapesti gyűjteménye, a Pe- tőfi-Ház, az Országos Zsidó Muzeum és egyé® gyűjtemény. VVurtzbach életrajzi lexikona hosz- szasabban foglalkozik Tyrolerrel; biztos kezű, finom ízlésű művésznek mondja, aki gyöngéd és mégis erőteljes vonalakkal dolgozott. A bir­tokában lévő Tyroler-metszetekről részletesért megemlékezve, Constant v. Wurtzbach sajnál­kozva és megütközve jegyzi meg, hogy a mű­vészeti szakkönyvek közül égjük sem emléke­zik meg erről a kiváló művészről, akit még halála előtt elfelejtettek. Tyroler József a biedermeier-kor egyik legp tehetségesebb, sokat foglalkoztatott művésze volt, akit fölényes rajztudásával kiváló Ízlésé­vel és a technikának biztos Ismeretével vált ki kortársai kőziil. Az első magyar karikatúra- rajzolók egyike ebben Jankó Jánost is meg­előzte. Lexikonaink néhány sorban ugyan meg­emlékeznek róla, de személyi adatai, az évszá­mok ellent mondanak egymásnak; életét nem ismeri senki és ma már azt sem tudjuk meg­állapítani, hogy melyik temetőben nyugosznaW bizonyára jeltelen hamvai. Frledrieh Klára Este a Qaartierhen Félek... Most egész más az utca, Meleg, lassú holdfény helyett Hideg szél rohan el felettem, Halkan sziszegi nevemet. Kergetnek... .4 szűk régi házuk Részegen, ferdén diiledcznek. Az uccák görbén szaladgálnák S nincsen nevük az üzleteknek. SzÚh árokba megyek, valahol Magas templomtorony nyúlik fel Temetők útja — mondja a tábla, Macska nyávog halkan és párja felel. öreg nő s férje ülnek a járdán, Pénzt számolnak, nem törődnek velem, Rohannom kellene, hogy fénybe érjek S mégis jólesik ez a félelem. ... Itt csend van, sötétség. .4 Szent Jakab templom Régi órája lassan üti el a nyolcat, Leülök egy kőre, előttem a macskák Puha, meleg testtel lágyan nyújtózkodnak. Pásztor Enikő (Páris) j *

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék