Ujság, 1938. március (14. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-20 / 64. szám

36 * V­adászemlékek 5é£a a Nemzeti Vadászati Védegylet kiállításán A vadászat Magyarországon nemcsak sport, hanem fontos nemzetgazdasági tényező is. Talán egyetlenegy európai állam területén sem lehet oly gazdag és változatos vadászatokat rendezni, mint hazánkban. Apróvad területeink kitűnőek, fővadjaink pedig világszerte híresek gyönyörű trófeáikról. Igen sok külföldi vadász csak azért látogat el hozzánk, hogy elejtsen egy-egy kapitális őzbakot, vagy egy gyönyörű szarvasbikát. A trófeákat ugyanis minden vadász szenvedélyesen gyűjti, mert egy-egy trófea visszaidézi emlékébe annak a vadászat­nak minden izgalmát, minden szépségét. A vadászattal nem foglalkozó közönség nem is tudja talán, hogy voltaképpen mi a vadász­­trófea. Őznél az agancs, természetesen a meg­felelő homlokcsonttal együtt, vaddisznónál az agyar, szarvasnál az agancs és a gyöngyfog, amely azonban csak inkább kedves emlék az igazi trófea, az agancs mellett, dámvadnál szintén az agancs, amelyet azonban itt már lapátnak neveznek, zergénél a kampó, muflon­nál a csiga, szóval az illető erdei vadaknak a fejdísze. Laikus alig tud különbséget tenni az egyes agancsok között, holott talán nincs is két egy­forma agancspár a világon. Vadász­­szempontból annál szebb az agancs, minél sötétebb a szine, minél szebb a gyöngyözése, nagyobb és gyöngyözöttebb a rózsája s az egyes ágak végei minél fényesebb fehérek, minél jobban vannak lecsiszolva. Pontos azon­kívül még az is, hogy az agancs vastag és meg­felelő tömörségű legyen, ami a súlyában jut kifejezésre. Szarvasagancsnál igen lényeges az ágak száma, továbbá a korona szépsége és gaz­dagsága, azonkívül az agancsszárnak a vastag­ság és az egymástól való kellő elhajlása is. Ha a két agancsszár túlságosan közel esik egy­máshoz, akkor már sohasem olyan értékes vadászati szempontból az agancs, mint hogyha az egymástól való elhajlás távolsága majdnem megközelíti az agancs hosszát.­­ Szarvasagancsnál az alsó ágat szemágnak, a fölötte lévőt pedig, amely az agancs nagy­sága szerint esetleg negyedméternyi magasság­ban is lehet a szemágtól, jégágnak nevezik. A jégág fölött, körülbelül az agancs szárának a közepetáján helyezkedik el az úgynevezett középág. Legfölül van a korona. Ebből nyúlik az agancs többi ága. Minél több és szebb ágból áll a korona, annál értékesebb az agancs, ter­mészetesen a többi tulajdonságot is hozzávéve. Az őz agancsa túlnyomórészt három—három­ágú, vagyis a legtöbb őzbak úgynevezett „hatos". Ez alól csak kevés kivétel van és több­nyire csak a rendellenességek között fordul elő. A dámvadlapát koronarésze lapátalakúvá szé­lesedik és ebből állnak ki az egyes ágak. A két lapát körmérete, színe, súlya, csipkézete és el­hajlása, továbbá a szemágak nagysága a rózsák körmérete és vastagsága a döntő a dámvad­­■­ lapát szépségénél is. A Nemzeti Vadászati Védegylet kiállításán rengeteg szarvasagancsot igen sok dámlapátot, őzagancsot, jó egynéhány muflonszarvat, vad­kanagyarat, zergekampót és más különféle vadásztrófeát láthat a néző. A Vigadó egyik első emeleti termét teljesen megtöllik ezek a gyönyörű trófeák, amelyek méltán hirdetik a magyar vadászterületek kitűnőségét. Első­rendű anyagot hoztak terítékre a múlt eszten­dőben vadászaink és ennek az anyagnak a leg­szebb trófeái ékeskednek ebben a teremben. Gyönyörű szép gróf Károlyi Istvánná Füzér­­radványon elejtett 22-es szarvasbikájának az agancsa, amelyet első díjjal jutalmazott a bí­rálóbizottság. Ez a huszonkét ágú agancs kapta az első díjul szolgáló aranyérmen kívül a föld­­mivelésügyi miniszter tiszteletdíját is. Rend­kívül szép trófea Rothermanni Hubertus lovag­nak a Kárpátokban elejtett páratlan tizennyol­­cas agancsa szarvasbikája, amely szintén arany­érmet kapott. Ugyancsak gyönyörű szép Wackerborth János szintén a Kelemen-hegység­ben elejtett tizennyolcas szarvasbikájának az agancsa is. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc Kéménden lőtt páratlan tizenhatos agancsa bikája, továbbá Horthy Miklós kormányzó Vajkon elejtett tizenkettes bikájának az agancsa ugyancsak a kiállítás legértékesebb darabjai közé tartoznak. A dámlapátok közül József királyi hercegnek a tolnamegyei Gyulajön lőtt dámbikája olyan trófeával szolgált elejtő­jének, aminőhöz hason­lót sem igen láttunk az eddigi kiállításokon. A minden tekintetben legelsőrendű dámlapát nyerte az első díjat és kapta a Nemzeti Vadá­szati Védegylet ezüstserlegét. Igen szép Cseko­­nics Endre gróf Tolnatamásin, továbbá Hübler Pál Regölyön lőtt dámbikájának az agancsa is. Az őzagancsok közül Meuser Bélának, a komárommegyei Tárkányon lőtt trófeája nyerte az első díjat és méltán. Igen vastag, gyönyörű, sötétbarna színű, erős gyöngyözésű, szép agancs. Hunyady Ferenc gróf Kagylókon el­ejtett özbakjának az agancsa szintén szép trófea. A rendellenes őzagancsok közül Po­­toczky Bertalan Bazsipusztán lőtt őzbakjának, Putnoki-Nagy Géza Nyírségen elejtett, bakjának és Görgey Ferenc Örkényen lőtt özbakjának az agancsai mind érdekes és szép példányok, de legértékesebb közöttük az első helyen említett. A mufloncsigák tőlül: Prosehmo Frigyes gróf, Somssich Gyula és Bourbon Alfonz her­ceg, a vadkanagyarak sorából pedig Gregersen Béla és Reviczky György dr. trófeáit kell meg­említenünk. Rothermann Rudolf lovag, akinek csodás szépségű, hatalmas szarvasagancsáról már meg­emlékeztünk, két szép medvebőrt is állított ki, amelyeket ezüst-, illetőleg bronzéremmel jutal­A táblabíró-kor lelkes, szegény kispolgári világának egyik szeretett, sokat foglalkoztatott festő-, réz- és acélmetsző művésze Volt a maga idejében európai hirű­ Tyroler József. Pontos személyi adatok alig maradtak Tyro­­lerről. Csak annyit tudunk róla, hogy a múlt század huszas éveiben született Árva megyében, Alsókubinban. Sokgyerekes szegény szülőktől származott. Tizenötéves lehetett, amikor 1838- ban — éppen száz éve — az árvamegyei gyolcsostótokkal, részben tutajon, részben gya­logosan feljött Pestre, hogy itt boltosinasnak szegődjék el. Ahogy a városban ődöngött, elvetődön To­­m­ola műkereskedő kirakata elé. Tomola Fer­­dinánd, akinek az üzlete a Váci-utca elején volt, a Kristóf-patikával szemben, arról volt nevezetes, hogy 1833-ban csupán magyar nyel­ven íratta ki boltjának ajtaja felett címtáblájára a cégét. Példáját csakhamar mások is követték. A műkereskeő kirakatában egy kép vonta ma­gára a fiatal Tyroler figyelmét; a fiú ott rög­tön papírra vetette vázlatosan, majd otthon pon­tosan kidolgozta. Másnap azután elvitte Tomo­­lához, akinek megtetszett a rajz s Tyrolert alkalmazta üzletében. Eleinte csak kotta-címlapokat rajzolt, de közben megtanulta a kőrajzolást, a fa- és réz­metszést és tudományának hamarosan hasznát is látta. Ebben az időben nagyon kedveltek voltak az acélmetszésű divatképek, melyeket a nők számára készült szépirodalmi és divat­lapok, de egyéb folyóiratok is mellékletképpen adtak előfizetőiknek. Sokáig eredeti párisi acél­metszeteket mellékeltek, amelyeket rendszerint sablon segítségével kézzel színeztek. Tyroler a negyvenes évek népszerű német­nyelvű szépirodalmi és társadalmi újságjának, a Der Ungar­nals­ divatképrajzolója lett. Ezt a lapot Klein Hermann szerkesztette, aki később nevét Kelényi Jánosra változtatta és már ezen a néven lett a Pester Lloyd munkatársa. A Tyroler készítette metszeteket Mandella Nina, a szerkesztő felesége színezte, miközben pólyás­ gyermekét maga elé helyezte az asztalra, így beszéli ezt dédunokája, Kilényi Mária. A divatképek rajzolása a tizenkilencedik szá­zad első felében művészi feladatot jelentett. A legkiválóbb biedermeier-festők is, például Barabás Miklós, szívesen vállalkoztak reá és ugyanolyan gonddal és szeretettel foglalkoztak vele, mint a festéssel. De a Der Ungar, melynek Tyroler rendszere­sen dolgozott, nemcsak divatképpel kedveske­dett előfizetőinek, hanem az akkori idők ízlé­sének megfelelő torzképmellékleteket is adott, melyek közül nem egy keltett országos fel­tűnést és heteken át volt vitatkozások tárgya. Ezek a rajzok Turolernek olyan elismerést és népszerűséget szereztek, hogy korának egyik legkeresettebb rajzolója lett. A két Lisztről ké­szített karikatúrája különösen nagy feltűnést keltett. A rajznak nincs ugyan szövege, de a szereplőket mindenki ismerte. A gúnykép az akkoriban öngyilkossá lett List Frigyest, a ki­váló közgazdászt ábrázolja, amint nyomorúsá­gos szobájában vérében fekszik, mialatt Liszt Ferenc, a nagy zeneszerző zongorázik. Felettük a pénz démona két marokkal szórja az aranyat a nagy zenészre. A két Lisztnek az életben semmi köze sem volt egymáshoz. Tyroler ötlete csak a névazonosságon alapult. Tyroler Józsefnek több arcképmetszetéről is tudunk. Legismertebbek közülük József nádor portréja, melyért 100 forint külön jutalomban részesült. IX. Pius pápa, Hunyadi János, Má­tyás király, Lola Mentes tartoznak még ismer­tebbé vált portrémetszetei közé. De leghíresebb metszete Petőfi szakállas arcmása, melyet Barabás Miklós tollrajza után készített. Ez a portré Petőfi összes költeményeinek 1848-ban megjelent kiadását díszítette. Ennek az arcképnek külön érdekessége, hogy acélbametszéséhez maga Petőfi adott útmuta­tást. Bizonyság rá a nagy költőnek Tyrolerhez irt alatti levele­, mazott a bírálóbizottság. A zergekampók anyaga kissé gyengébb. Érdekes azonban az a néhány vadásztrófea, amelyeket nagybányai Horthy Jenő állított ki afrikai vadászatainak az emlékeiből. Egy-egy kitömött nagykudu fej, grtufej és zebrafej a szép emlékei az afrikai vadásznapoknak. A gyönyörűen rendezett kiállítás, amelynek pompás és könnyen áttekinthető csoportosítása Nadler Sserbertnek, a székesfővárosi Állat- és Növénykert igazgatójának a hivatottságát di­cséri, szerdán reggel nyílt meg. Állandóan nagy közönség látogatja, természetesen vadászembe­rek. A laikusokat egyelőre még kevésbé érdek­lik a vadásztrófeák, amelyeknek a szépségei és érdekességei iránt a nem vadászó emberekben többnyire csak kevés a fogékonyság. (I ván.) Pesth, 24. Nov. 18*7. Lu­ter Herr Tyrolert Es ist mir Leid, dasz ich in eigener Person kann nicht Sie besuchen; ich bin krank, wie der Trafel. Wenn mein Brief nicht zu spat kommt, so haben Sie di Gaté, den Bari mir so machen, wie ich habe gezeichnet hier auf diese Bild mann propria, weil ich so hab lassen waxen den Bárt in die neuere Zeit. Aber sonst machen Sie nichts nach von die­­sem Bild, und am Wenigsten den Nasen. Und ich hitte Sie, machen Sie nicht zu dick und dunkts das Bárt, weil ist mein Bárt nicht dich. Wiems ich werde gesund, werde ich Sie besuchen. Leben Sie Wohlt Ihr verehrer A. Petőfi. Petőfinek ez a levele a Színházi Látcső cimű­ színházi napilap 1863 október 20-i számában került először nyilvánosság elé. Ez az újság a Nemzeti Színház kiadásában, Szerdahelyi Kálmán, a színház művészének szerkesztésében jelent meg. A levél eredetije akkor Toldy Ist­ván birtokában volt. A Koszorú, Arany János „szépirodalmi és általános műveltséget ter­jesztő" hetilapja 1863 október 25-i számában ezzel a bevezetéssel közölte a levelet:­­ „A.­: „Színházi Látcső"... Petőfinek egy saját­kezűiig irt német levelét közli, melyet ez Ty­­ler acélmetszőnek küldött volt, midőn arc­képét késziték. A levélből kitűnik, hogy Pe­tőfi sem­ tudott olyan jól németül, mint ver­set írni." • A levél címzése így szólt: „Réz- és acélmetsző Tyroler urnák Pesten, vácit itt, kifelé menet balra." A pecséten „P. S." betűk olvashatók. A levélhez mellékelt lapról, mely elkallódott, a „Koszorú" szerkesztője azt hiszi, hogy Petőfi­nek tükörből sajátkezűleg rajzolt arcképét tar­talmazta. Ami a levél rossz németségét illeti, Gyulai Pál is. Havas Adolf, Petőfi első, végleges teljes kiadásának sajtó alá rendezője is azt tartja, hogy csak tréfa volt, mert Petőfi elég jól írt és beszélt németül. Petőfinek ez az arcképe nagyon népszerű lett, számtalanszor megjelent képeslapokban, kőnyomat is készült róla. A kortársak szerint ez volt Petőfi legsikerültebb arcmása. Tyroler később szorosabb barátságba is ke­rült Petőfivel. Kéry Gyula, a Petőfi-társaság egykori titkárja a Petőfi-ház történetéről írt munkájában elmondja, hogy a költő hosszabb ideig lakott a Tyroler-családnál, ahol egy kis udvari szobában húzódott. A Tyroler-család kegyelettel őrizte meg, majd a Petőfi-háznak ajándékozta azt a tintatartót, mely a költő tulaj­dona volt, s amelyet, mikor tőlük megvált, ne­kik emlékül hagyott. Ismertebbé vált rézmetszetei még Turolernek az első magyar felelős minisztér­ium tagjairól készített mű­lapja, melynek egy eredeti példá­nyát a Fővárosi Könyvtár budapesti gyűjte­ménye őrzi, Liszt Ferenc portréja, mely a nagy művészt a zongora előtt ülve ábrázolja; ez a metszete Kriehuber, a kiváló osztrák portretista festménye után készült. Ezernyolcszáznegyven­­nyolcban még a királyi pár, V. Ferdinánd és neje arcképe is az ő vésője alól került ki. Ezernyolcszáznegyvennyolcban egy különösen megtisztelő, történelmileg is fontos feladat ju­tott Tyrolernak osztályrészül. Kossuth Lajos, mint az első független, felelős magyar miniszté­rium pénzügyminisztere, Tyrolert bízta meg a papírpénzek, a „honvédelmi bizottmány" által kibocsájtoa „Kossuth-bankók“-nak a megrajzo­lásával és rézmetszeteik elkésztésével. Ezek a bankjegyek a Kossuth Lajos által 1848-ban felállított bankjegynyomdában készül­tek; a nyomda vezetője Kunderer Lajos volt, a litográfiai osztályt Grimm Vince, korának ki­váló kőrajzolója vezette, aki így a Kossuth-ban­­kók készítésében is részt vett. A bankjegyeken a tónusnyomást litográfiái után készítették, de a rajzok és minták kivitelezése, mint az erre­­vonatkozó történelmi munkák közük: „egy európai hírességű magyar művészre, Tyroler Józsefre bízatott." Tyroler egyik ilyen eredeti rézlapját a Par­­lamenti múzeum őrzi. 1849-ben, a szabadság­­harc leverése után, Grimm Vincének menekülni© kellett és Törökországba emigrált, Tyroler pe­dig a „Neugebaude" foglya lett. Haynaunak egy­ szép pesti zsidóasszony volt a szeretője, aki Ty­rolert pártfogásába vette és néhány heti rabság után ki is szabadította. A Kossuth-bankók sikerült kivitelét, különö­sen a rézmetszetek művészi értékét a hazai és külföldi pénzügyi szakművek és folyóiratok egy­aránt elismerték, mint ahogy igen elismerőleg nyilatkozott a bankjegyekről Montenuovo her­ceg is, akit Haynau a forradalmi pénzjegyek át­vételével és elhamvasztásával megbízott. Szabadonbocsájtása után Tyroler tovább foly­tatja művészi munkálkodását, divatrajzai és egyéb metszetei a „Délibáb" című szépirodalmi és divatlap mellékleteiképpen jelennek meg. A képeken magyaros ruházatú, kedves bieder­meier-dámák társalognak kecses pózban egy­mással. Több divatmetszete francia szöveg­­aláírással jelent meg, aminek oka az lehetett, hogy az akkori közönség becsesebbnek tartotta a külföldit, mint azt, ami itthon készült Ezer­­nyolcszázötvenhárom végén Tyroler metszeted helyett a „Délibáb" már eredeti francia divat­képeket mellékel, noha ezek a metszetek kétség­kívül gyöngébb alkotások Tyroler műveinél. Sőt ezek után évtizedekig csakis külföldön készült divatképmellékleteket adnak a magyar „szép­irodalmi és hölgy-divatlapok". A „Délibábénál történt változás magyaráza­tát a szerkesztő, gróf Festetich Leó egy kis üze­netben adja az október kilencedik­ számban: „Előfizetőink nagyobb részének kivonatára ezentúl ismét a „Moniteur des Modes" eredeti acélmetszeteit fogjuk mellékletül küldeni, s míg a megrendelt őszi divatképek megérkez­nek, addig becses türelmükért es­ünk." Hogy ebben az ügyben milyen szerepet ját­­szottak az anyagiak, azt már nem tudjuk meg­állapítani, de az indokolás ugyancsak ellent­mond a lap sokat hangoztatott elvének, hogy az honi művészetet akarja támogatni. Patti Ade­­­lina, nagysikerű hangversenye alkalmával ekép­­pen rójja meg az idegenművész-imádatot: „...nem lehet az a célunk, hogy pénzt gyüjt­­sünk, hanem hogy a honi művészetet emeljük- Az idegen művészek propagálásával csak köve­­telőbbé tesszük közönségünket s egyszersmind hozzászoktatjuk idegen elemekben találni a leg­nagyobb gyönyört."­­ Tyroler munkássága most már mindig kiset® területre szorult és a hatvanas években már semmi nyoma sincs működésének. Magába zár­­kózott, visszavonult ember lett a művész ,akit még mogorvábbá tett rosszul sikerült házassága. A hatvanas évek vége felé halhatott meg, pon­tos adat elhalálozása idejéről nem maradt ránk. Számos metszetét őrzi a Fővárosi Nyil­vános Könyvtár budapesti gyűjteménye, a Pe­­tőfi-Ház, az Országos Zsidó Múzeum és egyé® gyűjtemény. W­urtzbach életrajzi lexikona hosz­­szasabban foglalkozik Tyrolerrel; biztos kezű, finom ízlésű művésznek mondja, aki gyöngéd és mégis erőteljes vonalakkal dolgozott. A bir­tokában lévő Tyroler-metszetekről részleteiért megemlékezve, Constant v. Wurtzbach sajnál­kozva és megütközve jegyzi meg, hogy a mű­vészeti szakkönyvek közül együk sem emléke­zik meg erről a kiváló művészről, akit még halála előtt elfelejtettek. Tyroler József a biedermeier-kor egyik leg­­­ehetségesebb, sokat foglalkoztatott művésze volt, akit fölényes rajztudásával kiváló ízlésé­vel és a technikának biztos ismeretével vált ki kortársai közü­l. Az első magyar karikatúra­­rajzolók egyike ebben Jankó Jánost is meg­előzte. Lexikonaink néhány sorban ugyan meg­emlékeznek róla, de személyi adatai, az évszá­mok ellent mondanak egymásnak; életét nem ismeri senki és ma már azt sem tudjuk meg­állapítani, hogy melyik temetőben nyugosznak bizonyára jeltelen hamvai. Friedrich Klára A szabadságharc rézmetsző­ mű­vésze Tyroler József a Kossuth­ bankók rajzolója ÚJSÁG VASÁRNAP, 1938 MÁRCIUS 20 Este a Quartierben Félek... Most egész más az utca, Meleg, lassú holdfény helyett Hideg szél rohan el felettem, Halkan sziszegi nevemet. Kergetnek... .A szűk régi házuk Részegen, ferdén dü­ledeznek. Az uccák görbén szaladgálnak S nincsen nevük az üzleteknek. Szok árokba megyek, valahol Magas templomtorony nyúlik fel Temetők útja — mondja a tábla, Macska nyávog halkan és párja felel. öreg nő s férje ülnek a járdán, Pénzt számolnak, nem törődnek velem, Rohannom kellene, hogy fénybe érjek S mégis jólesik ez a félelem. ... Itt csend van, sötétség. .. Szent Jakab templom Régi órája lassan üti el a nyolcat. Leülök egy kőre, előttem a macskák Puha, meleg testtel lágyan nyújtózkodnak. Pásztor Enikő (Páris) !

Next