Ujság, 1938. március (14. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-19 / 63. szám

Szombat, 1938 március 19 ÚJSÁG AUTÓKIÁLLÍTÁS Pénteken délelőtt nyitotta meg Horthy Miklós kormányzó a Városligetben Horthy Miklós pénteken délelőtt tíz órakor ü­nnepélyesen megnyitotta a tizedik jubiláris nemzetközi automobilkiállítást a városligeti Iparcsarnok épületében. A kormányzót az Ipar­­csarnok előtt Bornemisza Géza, Mikecz Ödön miniszterek, valamint Karafiáth Jenő főpolgár­mester és Éliássy Sándor főkapitány fogadták. Bent az épületben Schimanek Emil műegyetemi tanár a KMAC alelnöke üdvözölte rövid beszéd­del az államfőt és ő kalauzolta végig Horthy Miklóst feleségével együtt a kiállítás egész terü­letén. Az Iparcsarnok képe valóban impozáns. A hatalmas csarnokot a kiállítást rendező és meg­szervező Kádár Imre tökéletesen átalakította. A falakat és az épületet tartó vasgerendázatot több méter magasságban fehér márványszerű anyaggal vonta be és ez a fehér anyag min­denütt széles kék-sárga sávval, a Királyi Ma­gyar Automobil Club színeivel végződik. Emellett mindenfelé örökzöld növények teszik színesebbé és melegebbé a hangulatot. A kormányzó körsétája A kormányzó majdnem két teljes órát töltött az épületben és nézte végig a kiállítás igazán bőséges anyagát. Az egyes kiállítási helyeken a Vezérképviseletek, cégek vezetői fogadták, akik rövid magyarázatokkal is szolgáltak. Különösen kedves jelenet játszódott le a kiállításnak ab­ban a külön csarnokában, ahol a Mercedes-Benz világrekorder versenykocsija, repü­lőgépmotorja­­és a magyar motorkerékpáros bajnokok jármű- Pd, valamint Festetics Ernő Maserati verseny­­kocsija van kiállítva, amely a leggyorsabb volt az idei magyar versenyeken. Mikor a kor­mányzó az ido motorkerékpárbajnok Kozma Endre motorjához érkezett, az ott feszes vigyázz­állásban álló bajnok miután a kormányzó több kérdést intézett hozzá, tiszteletteljes kéréssel állett elő. Megkérte az államfőt, engedji meg, a magyar motorkerékpáros versenyzőknek, hogy azok gépeiket a külföldről a magyar vámok el­engedésével hozhassák be. Nem mindennapi­ je­lenet volt aztán, mikor a Magyar Állami Gép­gyár kiállításánál Horthy István, a gépgyár igazgatója fogadta a kormányzói párt és mutatta m­eg nekik a gyár készítményeit, közöttük egy óriási autóbuszt is, amelynek az az érdekessége, hogy két ajtaja vart, egy hátul a felszállók és egy elöl a leszálló utasok számára. Az autóbusz­nak a hűtője is a modern ízlésnek megfelelően gömbölyűen, valódi bálnafej módjára van ki­képezve. Kiskocsié a jövő Mikor majdnem kétórai ottartózkodás után az előkelő vendégek eltávoztak az autókiállítás épületéből, a nagyközönség vette sorba az ér­dekes látnivalókat. Megállapíthatjuk, hogy a ki­­állítás, eltekintve a kizárólag milliomosok számá­ra gyártott luxusautók kivitelétől, szinte teljes képét mutatja az automobilipar mai fejlettségének. A kiállítás anyaga, amint ez a mayar vásárló­­közönség anyagi erejének megfelel, túlnyomó­­részben kiskocsikból áll, aminthogy a jövő fel­­titlenid a kis, olcsó kocsié. Az olcsóság azonban éppen az, amiben a magyar közönségnek nem telhetik annyira öröme, mint a külföld néhány más szerencsésebb országa publikumának. A rendkívül súlyos vámok és különböző adók következtében nálunk még ma is a 4000 pengőt meghaladja, sőt, az ötöt majdnem eléri a leg­egyszerűbb kis automobil ára. Ezzel szemben a sokkal vagyonosabb Amerikában, hogy az egyes ember vásárlóképessége összehasonlíthatatlanul magasabb, mint nálunk, már valóságos luxus­autókolosszust lehet ezer dollárért, tehát mintegy ötezer pengőért vásárolni. Az aránytalanság valóban szembetűnő. De részben legalább segí­teni lehetne rajta, mert a kisautók drágaságát majdnem kizárólag az aránytalan vám- és adó­­megterhelések jelentik. Ezeknek a vámoknak ma már, miután magyar automobilgyártás nin­csen, kizárólag pénzügyi jelentőségük van, vé­delmi célzat nélkül. A pénzügyi eredményt pe­dig el lehetne érni a vámok csökkentése, vagy teljes megszüntetése mellett is, mert az olcsó autóból sokkal több találna gazdit és az üzem­ben levő automobil a pénzügyi kormányzatnak leghűségesebb fizetője. Nincsenek merész újítások Ami a kiállítás anyagát technikai szempont­ból illeti, úgy korszakalkotó újításokat nem lá­tunk, aminthogy kétségtelen, hogy az automo­bilgyártás a fejlődésnek abból az első szakából, mikor a hirtelen javítások és átalakítások fel­léphetnek, már kinőtt. A kerekeknek külön­­külön való felfüggesztése lassanként általánossá lesz, látunk berendezéseket a sebességváltás szerkezetének egyszerűsítésére, viszont az első kerékmeghajtás nem igen biz tért hódítani. Még azok a gyárak, amelyek bizonyos kisebb típusaiknál az első kerék meghajtása mellett törnek lándzsát, más nagyobb kocsijaiknál meg­maradnak a konzervatívabb kardántengely és hátsó kerék meghajtás mellett. Üvegmotorok, kettévágott kocsik A kiállításnak oktató szempontból igen ér­dekes tárgyai egy üveg-celiophan keverékből készített teljes motorja, amelyen a működésben levő gép minden belső titkát elleshetjük, egy óriásira felnagyított kétütemű motor, mely szintén átlátszó és az üzemet szemléltetővé teszi, egy hosszában kettémetszett 2,5 literes Adler­­kocsi, valamint egy kiállítási Ford-alváz, mely magasan elhelyezett tengely körül forog és min­den oldalról mutatja az autó egész szerkezetét, működés közben. Az egyes kiállítók Ha végigmegyünk az egyes kiállítási helye­ken, a Steyr-műveknél az ismert 1—1.6 és 2.3 literes típusoknak látjuk néhány szép példá­nyát. A Ford vezérképviseletnél különösen egy hatalmas Lincoln-Zephyr autó kap meg. A Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt. a General Motors gyártmányaival jelenik meg a piacon. Bemutatja az Opel Cadettet, Olympiát, Super Sit-et és Admiralt, valamennyit a teljesen mo­dern amerikaias gömbölyű orral, valamint egy kolosszális nagyságú Buickot. Bárdi József, ez a patinásan előkelő cég Lanciákat mutat be, közülük az egyiket gyö­nyörű sportkarosszériával, Hanza és Citroen autókat. A Fiat bemutatja összes típusait, még­pedig régi szokásához híven a rendesen szállításra kerülő változatokban. Mind a három főmo­­dellje az 500-as, az 1100-as és az 1500-as egy­séges elvek alapján épült, fokozatos sorozatot mutat, mind közismert előnyeikkel. Majláth Mihály hatalmas kollekciójából is kitűnik az a gyönyörű BMW sportkocsi, amelyet Szent- Györgyi Albert IVo&ct-díjas professzor vásárolt meg a maga számára. A kiállítás egyik érdekessége Nagy Géza autókarosszéria-üzemének bemutatóhelye. Nagy Géza a legtehetségesebb magyar karosszéria­­készítő, minden Concours d'elegance fölényes győztese, Magyar Tempó teherszállító gépkocsi­kat mutat be. Ezek a gépkocsik német alkat­részek felhasználásával Nagy, Géza gyárában készülnek, három nagyságban, 600, 750 és 1000 kg. teherbíró képességgel. A kis járművek rendkívüli teljesítőképessége szinte hihetetlen. Világrekorder autók A Mercedes-Benz Automobil Rt. természetesen polgári használatra gyártott remek kocsijainak egész sorozatával szerepel, az ő kiállításának igazi érdekessége azonban nem is annyira ez, mint inkább világrekorder versenyautója és világrekorder repülőgépmotorja. Versenyautója olyan, mint egy lapos, földön kúszó szörnyeteg Ezzel a géppel érte el Caracciola Rudolf ez év januárjában a 432,7 kilométeres óránkénti sebes­séget. A legnagyobb gyorsaságot, amit autó kö­zönséges országúton eddig futott. A teljesítmény annál csodálatosabb, mert a rekordkocsi 12 hengerének űrtartalma mindössze 5,5 liter. De minden szakember érdeklődését leköti majd az a Mercedes-Benz repülőgépmotor is, amellyel ................................. a ■­­. IMN­ ——­ Könyvet az Újság könyvkereskedésében vásároljon Videnc­e az Újság előfizetőinek az összeg előzetes beküldése után portamentesen küldi el a kért köny­vet. VII. Erzsébet­ körút 43. Telefonszám 1-316-28 a „Nagy Dessaui“ fel van szerelve és amely 611 kilométeres óránkénti sebességgel új repülő­­gépsebességi rekordot állított fel. A kiállításról írt tudósításunk nem lenne tel­jes, ha nem említenénk meg Sulkovszky Zoltán­nak motorkerékpárját, melyen társával együtt bejárta az egész világot és amely a mindenütt összeszedett klubjelvények miatt alig látható. Valamint a közlekedési rendőrségnek felnagyí­tott fény­képgyűjtemény­ét, mely bemutatva a különböző előfordult autószerencsétlenségeket, az esetleg még a járművek előtt fetrengő áldo­zatokkal együtt ugyancsak hatásos propaganda az autóközlekedés ellen. A mindenképpen sikerültnek mondható kiállí­tás pompás megrendezéséért Kádár Imrét, az Automobilkereskedők Egyesületének igazgatóját, valamint Landauer Eduardot, a KMAC Vezér­­titkárát illeti meg a dicséret és elismerés. Síró György : A Ford-gyár főképviselete, Hahn Arthur és Társai cég bemutatja a gyár 1938. évi típusait, melyek igen szép példányai a modern ízléses áramvonalnak. Nem kevésbé feltűnő a kocsik aránylag mérsékelt ára, noha szép kivitelük és masszivitásuk magasabb árat is indokolttá tenne. Első ízben állítja ki a cég az amerikaiak csu­ri­árkáját, a Ford-gy­ár 12 hengeres Lincoln kocsiját, mely a kiállítás sok kocsicsodája kö­zött is méltán vonja magára a látogatók cso­dálatát. Megjelent a színen már a MÁVAG- gyárból kikerült MÁVAG-Ford is, mégpedig úgy a kis Eifel typusban, mint a nyolchenge­resben, mely utóbbiból egy Nagy Géza által ka­­rosszált hétüléses Pullmann—Limousine luxus­kocsi van kiállítva. » CONAN EOYLE FIS HONOIA: „Az emberi ész soha nem volt olyan mélyponton, mint most...“ Sherlock Holmes megteremtőjének fia beszél apjáról, Dr. Watsonról és a spiritizmusról Genf, március közepén. (Az Újság genfi munkatársától.) Kétségtelen, hogy ez az úr, aki szemben ül itt velünk a L’Or du Rhone nevű kedves kis genfi vendéglőben — ilyen párisia­­san édes, kockás abroszos „brasserie“-k csak Genfben léteznek — angol. Nézd csak, mon­­dom a társaságom egyik tagjának, hogyan tartja a pipát, így csak az angolok tartják a pipát. Kétségtelen továbbá, mondom, hogy ez az úr valamikor autóvezető volt. Kérlek, mondom — amikor látom, hogy’ a beszélgetés partnere csodálkozva néz rám —, kérlek, ebben nincs semmi különös. Ez az ur olyan merész és éles szemekkel figyeli a borjúkarajt, mintha éppen egy fordulóba menne. És nézd csak, ahogy most kettévágja a karajt... mintha karjával a kormánykerékbe kapaszkodnék. Nem kétsé­ges továbbá, mondom, hogy ez az az utóbbi időben írással foglalkozik. Figy­eld csak meg, a mutatóujja és a középső ujján a mélyedése­ket. Ezek a toll tartásától származnak. És ha még valamit akarsz tudni, az én véleményem az, hogy ez az ember sokat foglalkozott detek­­tívregényekkel. Ahogy most a zöldbabot mustrálja: ebben van valami sherlock-holmesi. Ha tudni akarod, én azt hiszem, hogy Conan Doyle fiával ülünk szemben, a világhírű író fiával, akinek agy­ában termett meg Sherlock Holmes, a mindent tudó detektív halhatatlan figurája. Néhány perccel később a pincér­kisasszony odaszólt az asztalhoz. — Conan Doyle urat kérik a telefonhoz. Mikor ezt a nevet meghallottam, megfontol­tan, mint az amatőrdetektívek szokása, pipára gyújtottam most már magam is. „Igen" — mondottam — „mindez semmi és egészen egy­szerű. Egy kis kombinációs talen­tum, egy kis megfigyelőképesség, na meg aztán, persze, Conan Doyle műveinek alapos tanul­mányozása. Akkor igazán gyerekjáték az egész. És hogy lásd" — így folytattam tanulságos elő­adásomat —, „hogy magad is megtanulhatod az egészet és hogy nem boszorkány­os művelet­ről van szó: lám, elárulok neked még egy kis részletet. Amikor bejöttünk a vendéglőbe, fel­tűnt nekem az ajtó előtt az a nagy sárga ver­senykocsi. Megnéztem közelebbről. Az autóra reá volt írva kis betűkkel: Denis Conan Doyle. Dehát ez természetesen csak egy kis útmutató volt. Nem kétséges, hogy különben is azonnal reájöttem volna, hogy ki a kedves szomszé­dunk." Így kezdődött ismeretségem Denis Conan Doyleval.* A detektívregény atyjának egyetlen fia — Denis Conan Doyle tehát, úgyszólván, Sherlock Holmes testvére — pontosan olyan, mint a régi, szép Niebelungen-filmben — Siegfried. Széles­­vállú szőke óriás, kékszemű, nyílt tekintetű germán jelenség. Felesége, aki itt ül most mel­lette a vendéglő asztalánál, ez a vöröshajú, ér­dekes fiatalasszonya, Mdiviani hercegnő, azok­nak a híres Mdiviani hercegeknek a famíliájá­ból, akikről olyan sokat beszéltek az utóbbi évek társadalmi életében. (Két herceg halálos autóbaleset áldozata lett. Az egyik közülük Barbara Hutton, „Amerika leggazdagabb örö­­kös“-ének volt a férje.) A bemutatkozási for­maságokon hamar átesik: jót nevet azon, ho­gyan „találtam ki" a nevét. Pár perc múlva már Sherlock H­olmes atyjáról beszélünk, aki Denis Conan Doyle atyja. — Élt atyjának híres figurája valaha, Mister Doy­le? — Nem hiszem. Vagyis ... Sherlock Holmes úr mindenesetre létezett. Egy nap beállított hoz­zánk. Beküldte a névjegyét. Sherlock Holmes. Ekkor apám hőse már világhírű volt. Azt hit­tük, hogy ez az ember viccel. De aztán papí­rokkal bizonyította, hogy tényleg Sherlock Hol­­mesnak hívják. És tudja, hogy mi volt a fog­lalkozásái! — Fogalmam sincs. A világ legtermészetesebb hangján mondja Conan Doy­le: — Detektív volt. Magándetektív. Erről aztán reátértünk a spiritizmusra. * Ugyanis: Denis Conan Doyle elmeséli, hogy apja, a detektívregény azóta olyan sok sikerrel mivelt műfajának feltalálója — ne felejtsük el, hogy Wallace, Sven Elvestad, Agathe Christie és Arno Alexander alakjai el sem képzelhetők a Backerstreet hegedülő örök detektivje nélkül — a fiatal Conan Doyle elmeséli tehát, hogy apját a detektívregény nem is igen érdekelte. Valóban köztudomású, hogy Conan Doyle ide­jének főrészét spiritiszta kísérletekkel töltötte, hogy az angol spiritiszták vezére volt és hogy Conan Doylék házában úgy jártak ki-be a szel­lemek, mint máshol a fiú a fűszerestől. — Igen — mondja a fiatal Conan Doyle — apám spritizmusáról rengeteg szó esett, habár az egészen másfajtája spiritizmus volt, mint általában hiszik. A táncoló asztalok, repülő tárgyak és láncaikat rázó szellemek világa ab­szolúte nem érdekelte apámat. Ellenben hitt abban, hogy van egy belső hang, hogy vannak belső hangok és belső jelenségek, amelyeket meg lehet állapítani, sőt amelyeket tudományo­san meg is lehet magyarázni. — Egy példát, Mister Doyle... — Vegyünk egy példát a történelemből. Jeanne d’Arc, az orléansi szűz állítólag egy lá­tomás hatása alatt határozta el magát, hogy a francia hadsereg élére áll. Hát az ilyen földön­túli hangokban hitt apám. Ezekben hiszek én is... És a feleségéhez fordulva: — Zsíros részt p­arancsolsz. kedvesem° Köszönöm, elég volt... Aztán folytatjuk a beszélgetést. — Mondja, Mister Doyle .. igaz, hogy ön atyja halála után beszélgetett apjával. — Ezek mesék. Nem beszéltem vele. De hát mondom ... nem is erről van szó. Majd hozzáfűzi, kedves gyerekes fejének szé­les jókedvű mosolyával: Álmodozónak néz? Hát úgy nézek én ki? Nem valószínű. Hiszen pályámat mint egy is­mert német gyár versenyvezetője kezdtem. Ami­kor feleségemet megismertem, abbahagytam a versenyzést. Ha az ember boldog, ne legyen autóversenyző. Ezt megígértem Conan Doyle-nak Amíg bol­dog leszek, sohasem leszek autóversenyző. * Egy pár percre visszatérünk a realitáshoz. — Foglalkozott a nagy Conan Doyle, amikor detektívregényeit írta, mindazokkal a krimina­lisztikai problémákkal, amelyekről írt? — Hogyne.­­ valóban tanulmányozta a kü­lönféle hamukat, amelyek egy szivar, vagy egy cigaretta elszívása után megmaradnak. De ezek tudományos dolgok voltak. Aktuális kriminális kérdések nem érdekelték. — Sherlock Holmes híres barátja, Watson dr. rokonszenves figurája létezett? — Igen. Ha nem is Watsonnak hívják. .. ked­ves, öreg doktor családunknak most is jó­barátja. Különben állandó érintkezésben van a papával. — Kivel? — Atyámmal. — Az előbb azt méltóztatott említeni, hogy a kedves papa nem jelent meg önnek. Conan Doyle krémeslepényt rendel. — Hiszen itt van a különbség. Nem a meg­jelenéséről van szó. Hanem bizonyos jelekről, amelyek azt mutatják, hogy a másvilágon tovább létezik és tudomást vesz rólunk Már pedig ilyen jelek egész sorát kaptuk tőle. Igaz, kedvesem ... ? A hercegnő lelkesen helyesel. — Igen — mondja bájos mosolyával, mi­közben egy almát hámoz —, átlátszóan finom és szép kezei vannak —, igen... Denis egész

Next