Ujság, 1938. április (14. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-01 / 73. szám

3 is feltűnt, hogy sok bolt tart ünnepi szü­netet. De hogy zsidó, vagy nem zsidó a boltos, ez teljesen közömbös, tekintve, hogy a nemzeti érdek ezzel a­ kérdéssel semmiféle összefüggésben sincsen. Ha minden egyes bolt örökletes kiváltsággal körülbástyázott latifundium lenne, amely a nemzsidókat kirekeszti a kereskedelmi tevékenységből, természetesen felhábo­rodva tiltakoznám ellene, mint bármely kiváltság ellen, amely a gazdasági tevé­kenységet szabadságában korlátozza. Az Egyesült Államokban a legtöbb rendőr ir, a legtöbb sofőr és pilóta olasz. Az egyébként érzékeny amerikai nemzeti öntudat ezen nem botránkozik meg; ellenkezőleg: természetesnek találja, hogy e különleges nemzetiségi rátermett­ségek az őket megillető helyen érvénye­sülnek a nemzeti összm­űködésben. Hogy hálunk sok a zsidó boltos, az csak akkor lenne aggályos, ha a magyar kereskede­lem vallaná kárát. Dehát erről szó sincs’. Csak nagyon ostoba ember képzeli a zsi­dóságot Einsteintől a bricseszes borsodi lócsiszárig egyöntetű, közös állagú tö­megnek. Van tanult zsidó boltos és ta­nulatlan, becsületes és csaló. A jó boltos boldogul, a rossz tönkremegy. Másutt is így van ez, nemcsak zsidóéknál. A ma­gyar kereskedelemnek az lenne a végze­tes veszedelme, ha a gyűlölet vak szen­vedélye régi, megalapozott, érdemes cé­geket megsemmisítene és találomra olya­nokat állítana a helyükbe, akiknek se kedve, se hajlama, se képessége e fog­lalkozási ághoz nincsen. Az úgynevezett nagybankokról és nagyiparról nincs mit szólanom. Aki ezt is zsidókérdésként tárgyalja, tulajdon­képpen a kormányt akarja eltéríteni attól a kötelességétől, hogy a kapitaliz­mus túlkapásaival szemben a nemzet hadi, termelési és népjóléti érdekeit a rendelkezésére álló hatalommal megol­talmazza. Ezt csinálják az Egyesült Álla­mokban, Angliában, Franciaországban is, pedig oa a nagytőke és nagyipar nem zsidó kézben van. Csak próbálja meg a kormány a mammut-jövedelmek rová­sára a kiuzsorázott munkásokat ember­ségesebb élethez juttatni és majd bá­mulni fog, hogy mennyi zsidó szavazó fog lelkendező tapsával mögéje sora­kozni. Mert vegyék tudomásul az agitá­tor urak, hogy a zsidó valóban rettene­tesen gazdag. De csak a gazdag zsidó gazdag. Viszont a szegény zsidó rettene­tesen szegény. És mindezek után csak fújják tovább az antiszemitizmus tüzét. Érv, okoskodás úgyse tudná leszerelni. Szegény magyar­ság szörnyű megaláztatásokat szenvedett el az utóbbi időkben, talán megkönnyeb­bül a lelke, ha e vak gyűlöletben tom­bolja ki keserű indulatát. És talán a ma­gyar zsidóság is, amely évezredek óta járja az üldöztetések poklát, komor re­­zignációval beletörődik mártír-szerepébe hogy egy balsorssujtotta nemzet keresz­­­ségét levezesse. De egyet a legdühösebb antiszemitizmusnak se szabad megcsi­nálnia: A vészharanghoz ne nyúljon! A magyar nemzeti erő öntudatát destruálja, ha riasztva azt kongatja, hogy egy öt­­százalékos kisebbség túlereje ellen csak az embertelen gyűlöletbe hajszolt kétség­­beeséssel tud védekezni. Kinevezések a fővárosnál Csütörtökön betöltötték a Községi Kenyér­gyár igazgatói állását. Az új igazgató Gyurká­m é­s Henrik keresztény községi párti bizottsági tag lett, aki az utóbbi években a kenyérgyári üzemi választmány elnöke volt és csak ebben a minőségében nyílt alkalma a kenyérgyártás titkainak elsajátítására. Nemrégiben a város­házi ellenzék tiltakozott a pártérdemek alapján való kinevezések ellen, de úgy látszik, minden eredmény nélkül. Új igazgatót neveztek ki a Községi Élelmiszerüzemhez is Hűck Antal igaz­gató helyébe, Gartner Károly személyében, aki bankfőtisztviselő, majd mezőgazdasági üzem­ vezetője volt. Gartner igazgató Baitz József ve­zérigazgató helyettese lesz. Hat főjegyzői állást is betöltött Szentig polgármester, így főjegyzővé nevezte ki Marink­ovich Aladár dr., Horváth Béla dr., Prokopp Sándor dr., Zubor Miklós dr., vitéz Bárány László dr. és Séy-Staud Ala­dár dr. tanácsjegyzőket. ÚJSÁG péntek, inas Április ! Angol türelem és békeakarat nem felem gyengeséget Halifax lord külügyminiszter beszéde London, március 31. Lord Halifax kül­ügyminiszter a sajtószövetség lakomáján tartott beszédében egyebek között ezt mondta: * • • —- Talán kedvező jelnek tekinthető az európai és a nemzetközi politika terén, hogy nem mondhatok semmi újat, mert nem történt semmi említésre m­­éltó az elmúlt 10—15 nap alatt. A légsúlymérő körülbelül egy hét óta eléggé állandó nyomást mutat. Az angol kormányok általában nem szoktak­­ elhamarkodva összekotyvasztott orvossággal elő­­­roh­anni és inkább időt engednek az ál­talános fejleményeknek, hogy elvégez­zék a maguk munkáját, bármilyen sa­játságosaknak látszódjanak is azok a fejlemények, hogy azalatt mi otthon megvédhessük színvonalunkat és intéz­ményeinket, oly módon, hogy máshol segíthessünk, ha meggyőződtünk arról, hogy segítségünk célszerű lehet. Az an­gol nép sohasem tartotta és nem is tarthatja magát távol attól, ami Euró­pában történik. Vannak helyzetek, mi­dőn szeretnék önmagunkkal elhitetni, hogy távoltar­thatjuk magunkat az ese­ményektől, de ha tényekre kerül a sor, túlságosan józan eszűek vagyunk ahhoz, hogy ítéletünket befolyásolni engedjük ettől a hangulattól. Az angol közönsé­get sohasem tudja meggyőzni az, aki el akarja velünk hitelni, hogy ez vagy amaz fog a jövőben történni s ennek folytán igy vagy úgy kellene eljárnunk. — Mint nemzet, talán lassan reagá­lunk a helyzet változására, de súlyos tévedés volna azt hinni, hogy e külszín alatt nem dolgozik állandóan és erősen az élesztő. Nincs semmi gyönge­­s­é­g a térelem szellemé­ben, vagy abban a kíváns­á­g­b­a­n, hogy elkerüljük a háborút a d­i­p­l­o­m­ácia minden eszköz­é­­nek kimerítésével. — Remélem, ebben a tekintetben nincs kétség. Angliának m­a az az eltö­kélt szándéka, hogy erős akar lenni és felépíti haderejét, hogy minél nagyobb erővel hallassa hangját Európa tanács­kozásain. Egyetlen állam sem tulajdo­níthat Angliának támadó szándékot, de határozottan meg akarjuk értetni, hogy sohasem lehetnénk közömbösek más­hol történt támadásokkal szemben.­­ Nagyon komoly és veszedelmes tévedés volna feltenni, hogy ma mé­lyebb ellentétek állanak fenn külpoli­tikai tekintetben az angol nép és a kormány között. leni akarja. Felvetődik azonban a kérdés, hogy mások nem fogják-e a magyarságot ennek az álláspontnnak a feladására kényszeríteni? Ez nincs kizárva. Ha a magyarság faji álláspontra helyezkedik, kétségtelenül letér nemzeti élet­hivatásáról­ és kétségtelen, hogy ez nemcsak az magyarságnak válik a kárára, hanem kárára válik a többi nemzetiségeknek is és mindenek­előtt kárára fog válni annak az intelligenciá­nak, amelyet — bár idegen származású — ma a­ magyar állam élén látunk. Isten óvja Magyar­­országot, léten vezesse a kormányt! Széchenyi György gróf nagyhatású beszéde után Vázsonyi János szólalt fel. Rámutatott a tö­meghisztéria okaira, az uszításra és gyűlölkö­désre. — A pánikhangulat indokolatlan — mon­dotta —, mert a külföldi események a magyar függetlenséget nem érinthetik és az ezeréves függetlenség mellett az ország minden fia egy, emberként áll. A választójoggal egyidejűleg szo­ciális és gazdasági intézkedésekre van szükség. Szigorú összeférhetetlenségi törvény megalkotá­sának sürgősségét hangoztatta.­­— A sajtótör­vényt minél előbb tető alá kell vinni — mon­dotta —, biztosítani kell az egyesülési és gyü­lekezési szabadságot. Ez a javaslat fél a néptől. Széchenyi Gyö­rgy gróf nagy beszéde a Házban a „politikai fésüitekről66 Érdekes megállapítások a faji kérdésről A képviselőhöz csütörtökön délelőtt tiz­a P 11- kor folytatta a választójogi törvényjavaslat vitá­ját. Sztranyavszky Sándor elnök bejelentene, hogy Farkas István képviselő által a budapesti és vidéki munkásifjúság kérvényt nyújtott be a választójogi korhatár leszállítására. Továbbá bejelentette, hogy Tempte Rezső nyolcórás ülé­sek tartására tett indítványt, mely felek­ legkö­zelebbi ülésén dönt a Ház. Most Melzler Károly szólalt fel, aki arról be­szélt, hogy frivol játék folyt évtizedeken át a választójog kérdésével. Határozati javaslatot nyújtott be, amelyben azt kér, utasítsa a Ház a kormányt, hogy a választási költségek s a politikai pártok pénzeinek ellenőrzésére terjesz­­szen törvényjavaslatot a Ház elé. Azt kívánta, hogy a rádiót és gyűlések tartására középü­lete­­ket ellenszolgáltatás nélkül bocsássák rendelke­zésre. Széchenyi György gróf volt a következő fel­szólaló. Azzal kezdte beszédét, hogy Ints­, évvel ezelőtt, mint az Eszterházy-kormány főispánja, a titkos szavazás mellett foglalt állást. Ma, ami­kor ez a kérdés napirenden van, politikai vi­szonylatban ismét bizonytalan állapotok ural­kodnak, ami aggodalommal tölti el minden igaz magyar embernek a szívét. Ez az ország min­den forradalommal csak veszíthet Azért szólal fel a javaslat mellett, mert helyesli a titkossá­got és úgy érzi, hogy ez a javaslat gátat vethet a forradalmi események bekövetkezésének.­­ Helyteleníti a választók számának csökkenté­sét, helyteleníti az ipari, szakmunkások és mezőgazdasági munkások tömeges kiszorítását a választójogból. Nem kell félni a munkásságból! — .Nem kell félni a munkásságtól. Tisztelet­tel hajtja meg a fejét a már kimúlt kis állam munkássága elött, am­ely hazájának önállósága ést függetlensége mellett az utolsó óráig kész volt szükség esetén még fegyverrel is kiállani. — A külpolitikát el kell tudni választani a belpolitikától, mert minden engedmény ka­tasztrófa felé viheti az országot. Vannak fel­őrölte­k, akik az egész magyar politikát egyetlen mondásra akarják leegyszerűsíteni. Ha valaki a fajelmélet elvi alapján áll, akkor azt feltétle­nül barátjuknak tekintik. Szóvá kell tennie, hogy a lovasberényi választási agitációban pári­­germán propagandát fejtettek ki. Voltak józan svábok, akik azt mondották, hogy tudják, mi­lyen nagy baj volna, ha bejönne Hitler, de ma­gyar községekben, sajnos, ugyanezt nem tud­ják. Nyugalmazott katonatisztek uniformisban agitáltak ,az egyik jelölt mellett, amit senki sem helyeselhet, mert az állam létfeltétele a had­sereg politikamentessége. Széchenyi György gróf ezután az Anschluss kérdésével foglalkozott. Az volt a hiba — mon­dotta —, hogy Dolffuss elhagyta a Seipel-vona­­lat . . Sztranyavszky Sándor elnök ekkor csengetett, erélyes hangon felszólította, hogy maradjon a választójog kérdésénél. — Az elnökség — mondotta Sztranyavszky Sándor — mág teret engedett a választójogi vita folyamán a szólásszabadságnak és megengedte, hogy általános közjogi , természetű­­ kérdéseket is tárgyaljanak a szónokok. Odáig azonban nem lehet elmenni, hogy a választójog vitájában egyes szónokok más ország belügyi­be avatkoz­zanak ... A zsidóság álszozalékkal s munkával kész a magyar egységbe kapcsolódni. Széchenyi György gróf: Amikor zsidó bolto­kon történő cédulakiragasztásokról és zsidó­ ön­­gyilkosságokról olvasunk, ezekkel az ellenkező célt érhetik el, mert a jóizlésű emberek ezen a téren a zsidók mellé állónál­. Valóban volt zsidó nacionalista tobzódás a háború előtt, de ma már erről jogosan beszélni nem tehet. Ez a tob­zódás nem létezik, a zsidófronton is mindenki kész belekapcsolódni áldozatokkal és munkával is magyar nemzet egységébe. ■— Ha táji kérdésről beszélünk, mondjuk meg nyíltan, hogy van más faji kérdés is. Az új szabadság hatása alatt felébrednek olyan érzel­mek — bármilyen fájdalmas is legyen ez a mi számunkra —, amelyek bennünket nemzeti lé­tünkben határozott­­n veszélyeztetni képesek. Az ország nem egy vidékén ez komoly veszedelmet jelent. Ne felejtsük el, hogy vagyonilag a né­metség ebben az országban privilegizált helyet foglal el. A németségnek, amely vagyonosabb, mint az itt élő magyarság, vesztenivalója van és remélem, hogy a németség ennek a tudatá­ban él. — Bármilyen rendezés is történjék a Duna völgyében, ütköző állam csak az ország mellet, amely nem viseli magán sem a germán, sem a szláv jelleget. Az erőteljes nemzeti irány szem­pontjából kell nézni minden kérdést. Ezzel összefügg az erkölcsi kérdés is. Fájdalommal tapasztaltam — mondotta —, hogy ezt a kér­dést a kormányzat nem juttatta olyan mérték­ben kifejezésre, ahogy szerettem volna. Vonat­kozik ez a kultuszkormányra, amely nem hagyta jóvá a Szent István-film megvalósítását, amely iltelló kiegészítője lett volna a Szent István-év­­nek. Számíthatunk-e a kormányra? — A szélsőséges propagandával szemben egészséges n­épi közösséget és az összetartozás gondolatát kell kialakítani, de kérdés, számít­­hatunk-e arra, hogy a kormány a szélsőségek ellen komolyan felveszi a harcot és helyreállítja a ma megbolygatott egységet, számíthatunk-e arra, hogy a kormány eláll eddigi kétlaki ál­láspontjától, amelyet idáig képviselt? A kor­mánynak ez a magatartása a nemzet végzetét is jelenthen. A magyarság a nemzetiségi kérdésben a mai napig a szentistváni alapon állott. Ha erre bizonyítékot akarnék felhozni, hivatkozhatnék a kormányra, amelynek tagjai között tudomá­som szerint csak egyetlenegy a magyar szárma-­ zása. — A magyarság tudatában van szentistván­i álláspontjának és ezt a jövőben is érvényes!­ Vázsonyi: A zsidó fiatalság zsidó cégeknél sem tud elhelyezkedni Ezután a zsidókérdésről beszélt Vázsonyi. —• Magyarországon valóban aránytalan — mon­dotta — a vagyon eloszlása, ez az aránytalanság azonban nem zsidókérdés. A zsidó fiatalság ma szintén nehezen tud elhelyezkedni, erre még zsidó cégeknél síncs módja. A szegény zsidót éppúgy szakadék választja el a milliárdos zsidó­tól, mint a szegény keresztényt a gazdagtól. Itt nem egyéni, hanem szervezett demagógia folyik s ez még veszélyesebb. Kertész Miklós azt kívánta, hogy az egymil­liárdos kölcsön felhasználásánál vegyék figye­lembe a mezőgazdasági és ipari problémákat is. Végül Matolcsy Mátyás félreértett szavainak helyreigazítása címén szólalt fel. Az ülés kettőkor ért véget. A Ház pénteken folytatja a vitát nyolcórás ülésben. Ismét a nemzetiségi kérdésről tárgyaltak a prágai képviselő­­házban Prága, március 31. (Inf.) A csehszlovák­ képviselőház csütörtöki ülését ismét a nem­zetiségi kérdés uralta. Jludina szudétanémet­ képviselő erélyesen tiltakozott az ellett, hogy a kormánykoalíció pártjai egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni a folyamatban levő politikai fejleményeket és nem akarják levonni a következményeket sem. A kor­mánykoalíció még­ mindig a­zt állítja, hogy, joga van a szudétan­ém­etek nevében be­szélni,­ csak azért, mert a német szociál­demokrata párt még tagja a koalíciónak. Ugyanezzel az érveléssel azt is el akarják hitetni, hogy a szudétanémet párt csak a maga­ nevében beszélhet, de nem az egész szudétanémet nép nevében. Hudvin kép­viselő szerint a koalíciós pártoknál nemcsak a belátás hiányzik, hanem a jóakarat is. Nagy vihart idézett elő a szlovák néppárt padsoraiban a kormány­blokkhoz tartozó Larsiny szlovák agrárpárti képviselő beszéde, amelynek során azt állította, hogy a cseh­szlovák állam lakosságának túlnyomó több­sége visszautasítja a szlovák néppárt auto­­nomista követeléseit. A szlovák néppárti képviselők zajosan tiltakoztak Ursiny kije­lentései ellen s amikor Ursiny később azt mondotta, hogy az autonómia ellenzői er­kölcsileg is sokkal erősebbek, mint a Illinka- f­éle autonomisták, olyan erővel tört ki a vihar, hogy L­rsiny kénytelen volt befejezni beszédét. Lengyel demars Prágában Prága, március 31. (Inf.) A lengyel kor­mány erélyes demarsra szánta el magát a csehszlovákiai kommunisták lengyelellenes tevékenysége miatt. A szudétanémet lapok jelentése szerint Papée prágai lengyel követ csütörtökön megjelent a csehszlovák külügy­minisztériumban és kormánya nevében eré­lyesen tiltakozott az ellen, hogy a csehszlo­vák köztársaság területén működő kommu­nista párt lengyelellenes tevékenységet fejt­sen ki. A lengyel követ felhívta a csehszlo­vák kormány figyelmét arra, hogy a Len­gyelországból elmenekült kommunista vezé­rek igen élénk tevékenységet folytatnak a csehszlovák köztársaság területén, mégpedig olyan körülmények között, amelyek feltétle­nül káros következményekkel járnak majd a lengyel-csehszlovák viszony alakulására. A lengyel kormány véleménye szerint a Csehszlovákiában működő kommunisták te­vékenysége külpolitikai veszedelmet jelent, amelyet a csehszlovák­­kormánynak erélyes intézkedésekkel sürgősen el kell hárítania. Átvonulási engedélyt kért a szovjet Romániától Róma, március 31. Az olasz lapok varsói­­jelentést közölnek, amely szerint moszkvai sajtókörökben tartja magát a hír, hogy a szovjet kormány tárgyalásokat kezdett a ro­mán kormánnyal annak biztosítására, hogy Csehszlovákia megtámadása esetén az orosz csapatok Prága megsegítésére átvonulhassa­nak Románia területén. Moszkvában úgy tud­ják, hogy a bukaresti kormány határozottan elutasította a szovjet kormány javaslatát.

Next