Ujság, 1938. április (14. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-10 / 81. szám

13 Fia és leányka tavaszi kabátok 16 éves korig, elegáns szabással, olcsó árakon Székely Jenő Petőfi Sándor utca 9 Váci utca - nak, amelyben jelenti, hogy impressziói szerint senki sem akar háborút. Franciaország vezetői távol állnak a revanche gondolatától, örülnek, hogy országuk megmaradhat jelenlegi határai között, nem követelik vissza Elzász-Lotharingiát. Anglia szeretne békés megegyezést a flotta kérdésében Németországgal és most már csak „alkalmas médiumra" lenne szükség, aki„az egészséges és értelmes megegyezést hozhatna létre a nyugatiállamok között, a civilizáció megmentésének célzatával ..." — Senki sem ismeri jobban — írja II. Vilmos császárhoz írt levelében — azt az erjedést, amelyben most a világ van és senki sincs olyan szerencsés helyzetben, mint ön, Sir, hogy ezt a megegyezést létrehozza. . . . Még a hajón volt, visszafelé Amerikába, amikor kitört a világháború. II. Vilmos császár följegyzéseiben ez a mondat található: — House ezredes látogatása Berlinben és Londonban majdnem megakadályozta a világháborút . . . House békét próbál csinálni a háború alatt Kibírhatatlan forró nyár volt, amikor S House visszaérkezett Amerikába. Wilson nyári lakhelyére, Cornish-ba költözött. Akkortájt halt meg a felesége; nagyon magányosnak érezte magát. House és Wilson barátságának intimitására mi sem jellemzőbb, minthogy meghívta magához az ezredest és felesége szobáját bocsátotta House rendelkezésére. Szinte éjjel-nappal együtt voltak, hálószobájukat is csak a közös fürdőszoba választotta el. A diskusszió folyton akörül forgott, mit tehetne Amerika a mielőbbi békeérdekében. l House-nak az volt tűz rálláspontja, hogy Amerikának is fegyverkeznie kell,e mels csak erősen Teli egy vérzett nemzet tehet igazi szolgálatokat a béke ügyének. Az Unió semlegességét proklamálta, de az amerikai muníciógyárosok ontották a fegyvereket az A fehér egért folytonos béketervekkel rágja barátja fülét. A Lusitánia elsülrjesz- lése után még békéés megegyezést hoz létre Berlin és Washington között, amelyben Németország nagyobb kíméletre kötelezi magát az amerikai hajókkal szemben. De aztán jön a szigorított hadárhajó-harc és Wilson egyre jobban belelovalja magát a gondolatba, hogy már csak Amerika fegyveres beavatkozása hozhatja meg a háború végét. Iloyse ezt ellenzi. — Most már késő — írja emlékirataiban —, Amerika csak veszíthet a háborún. A kölcsönöket úgyse fogja visszafizeti senki. Ha a háború elején állig fölfegyverkezve harcba léptünk volna, az események másképp fejlődnek. De az elnök másképp vélekedett Amerika szerepéről . .. House és Wilson személyes viszonya elhidegül, amikor 1917 február 4-én az Egyesült Államok megszakítják a diplomáciai érintkezést Németországgal De Hause nem akarja feladni a lehetőséget, hogy legalább a békeérző elgondolásai alapján jöjjön létre. Kitart Wilson mellett és bár a régi melegség már veszendőben van, az elnök ..másik énjével együtt dolgozza ki a 11 pontot, amely 1918 január 18-án, mint Wilson elnök „üzenete** kerül a világ elé. ...Áll pont — ki emlékszik már rájuk és mi lett belőlük? A titkos diplomácia megszüntetése,a tengerek szabadsága, a gazdasági sorompók és korlátok lebontása, leszerelés, pártatlan és tagszivű rendezése a gyarmati kérdéseknek a népek önrendelkezési joga alapján, orosz és francia területek kiürítése, Belgium helyreállítása és kártalanítása, a franciaországi invázió által okozott károk „helyreállítása", Olaszország új határainak megállapítása a világosan felismerhető nemzeti határokkal, az osztrák-magyar monarchia népeinek a teljes függetlenség alapján való autonóm elrendezkedése, Románia, Szerbia és Montenegró kiürítése, Szerbiának szabad itt a tengerhez, az ottomán birodalom török részeinek teljes szuverenitás,az alávetett nemzetiségek zavartalan ántant részére, a bankárok pedig Morgan vezetésével gondoskodtak a szükséges pénzről. Bernstorff gróf, Németország amerikai követe emlékirataiban megírja, hogy Wilson államosítani akarta a hadiszergyártást, hogy ezzel a fegyverkereskedést lehetetlenné tegye és ebben House is támogatna, de a gazdasági hatalmak, a Wall Street és muníciógyárosok ezt a tervet megakadályozták. Wilson 1916 januárjában harmadszor is Európába küldte House ezredest. Látogatást tett Londonban, Párisban, Berlinben és békejavaslatot terjesztett elő. Azt ajánlotta, hogy Anglia biztosítsa a tengerek szabadságát, Németország adja vissza Elzász-Lotharingiát, vonuljon ki Belgiumból, a középhatalmak adják vissza Szerbia szabadságát és létesítsenek önálló lengyel államot. Lord Grey és Lloyd Georg elfogadták ezt a plattformot. Berlinben Jagow kancellár és House között másfélórás beszélgetés folyik le, amelynek során Jagow hallani se akar Elzász-Botharingia visszaadásáról és Franciaországot és Belgiumot is csak „megfelelő hadikárpótlás ellenében“ hajlandó kiüríteni. — Ez lehetetlen — mondja House —, ebbe a szövetséges hatalmak sohase fognak beleegyezni. Az eredménytelen beszélgetés után azt írja Wilsonnak: — A német katonai párt, amely teljesen kezében tartja az államügyek vezetését, csak egy érdeket ismer: a háború folytatását. A porosz junkerek a háború előtt 3.751 márka napibért fizettek mezőgazdasági munkásaiknak. Most az orosz hadifoglyok 30 pfenninget kapnak ugyanezért a munkáért és a junkerek három-négyszeres áron adják el termékeiket. Ezek nem akarhatják a békét. •House most már azzal tér haza, hogy a német népnek, amely őszintén beleszerető, meg kell szabadulnia a „katonai párttól". Wilson és House minden további békekísérlete — amely végül az ismmert 14 pontban kulminált — gróf Bernstorff német követ emlékiratai szerint meghiúsult azon, hogy Németország ,,félrevezetett közvéleménye Wilsont az amerikai muníciógyárosok patrónjának,Allouse-t pedig ugyanezek ügynökének tekintette, holott éppen, az ellenkezője volt igaz". 1916 december 22-én Wilson békeszózatában ssalígzik" létélöször a „népért önrendelkezési jogának" respektálására irányuló követelés, a későbbi 14 pont legfontosabb — és legkevésbé érvényesített" — követelése. Ezt a felhívást House úgyszólván tollba diktálta Wilsonnak ... autonóm fejlődésének biztosítása, a tengerszorosok szabadsága, önálló lengyel állam úttal a tengerhez és végül, mindennek koronájaként, a Népszövetség, olyan szerződésekkel, amely „a nagy és kis nemzeteknek egyenlő kölcsönös garanciákat ad politikai függetlenségük és területi sérthetetlenségük biztosítására. És az „öt különleges pontra“, a 14 pont kiegészítő részére várjon ki emlékszik? Ilyenek voltak benne: az elkövetkező béke nem tartalmazhat ,se annexiókat, se hadisarcokat, se büntető rendelkezéseket; a végleges rendezés minden egyes eset külön megvizsgálása alapján történhetik csak, népeket és tartományokat semmilyen államhatalom se tolhat többé ide-oda, mintha csak sakkfigurák lennének, minden területi rendezésnek az érintett nép érdekében kell történnie és nem lehet csak kompromisszum tárgya rivális államok között, minden nemzeti igényt úgy kell kielégíteni, hogy ne idézzen fel új ellentéteket és antagonizmusokat... Slarard Nicholson, az angol békedelegáció párisi küldöttségének titkára „Peacemaking 1010" című könyvében azt írja, hogy teljesen Wilson kezében volt ezeknek a pontoknak érvényesítése is: az antant élelmiszerellátása és pénzügyei Washington diktatúrájától függtek. És Keynes írja: — „Soha még filozófusnak nem volt olyan fegyver a kezében, amellyel akaratát ráoktiválhatta volna a világ fejedelmeire is. De Wilson nem használta ezeket a fegyvereket. Nem filozófus volt, csak próféta.“ Amire House tábornok megjegyezte: " A világ nem járt volna rosszul, ha egy prófétára hallgat. Németország és a középhatalmak hallgattak a prófétára és a 11 pont elfogadásával tették le a fegyvert. Bíztak abban, hogy a 14 pont igazságos, emberséges, okos békét fog hozni. Clemanceau azonban már a béketárgyalások megkezdésekor, amikor House ezredes arra hivatkozott, hogy a béke csak a H pont alapján létrejött fegyverszüneti feltételeken épülhet fel, csodálkozva kérdezte: — Mi az a 14 pont? Kérem, Coronel House, olvassa fel nekem őket .... Úgy tett, mintha fogalma se lenne, miben bízva indultak el a középhatalmak a béketárgyalásokra, sis a béke olyan is lett, mintha a 14 pont sohase íródott volna meg. House ezredes — mint Lansing külügyi államtitkár is — hevesen ellenezte, hogy Wilson maga jöjjön el Parisba a béketárgyalásokra. A prófétát a prófétai magaslaton akarta tartani. Erről már akkor Parisban mondta: — Amikor az elnök leszállt fenkölt piedesztáljáról, éppen olyan érdekelt fél lett, mint a többi és semmi nem állhatta útját, hogy a ravaszabbak, ügyesebbek, csak saját előnyeiket védők sarokba ne szorítsák. House bízott abban, hogy mint az Egyesült Államok legfelsőbb katonai tanácsának hivatalos képviselője Párisban jobban megbirkózik „a ravaszabbakkal és ügyesebbekkel", mint a „próféta." Már a háború utolsó periódusában százötven akadémikussal egy éven át dolgozott az American Geografical Society newyorki épületében az „igazságos, hadisarc és azinexió nélküli, a népek önrendelkezési jogán" nyugvó béke előkészítésén. Az összegyűjtött anyag talán egyetlen komoly információs forrása volt a békedelegációnak — csak éppen nem akarták igénybe venni. Pedig House praktikus „interpretációt" is adott a 14 pontnak s még ez interpretáció alapján is tiszteséges béke jöhetett volna létre. Wilson megérkezése Parisba keresztülhúzta Ilouse számításait. A „próféta" gyöngének bizonyult, egyre nagyobb apátiával fogadta Clemenceau és Lloyd George előretörését, már-már oda se figyelt a tárgyalásokra. Még mindig azt hitte, hogy majd a népszövetség — amelynek első alkotmányát szintén House ezredes dolgozta ki — mindent rendbehoz, amit a tudatlanság, indolencia és gyűlölet a győzelem mámorában elrontott. Talán már akkor agybánlaknak gyötörték: sokszor napokra elzárkózott House elől is és „Istennel beszélgetett". — Én a békét akartam — írja emlékirataiban House — az elnök a Népszövetséget. És amikor látva a 14 pont bukását, még a békék megkötése előtt otthagyja Wilsont és Parist, House erre a felismerésre jut: — Ezek a békeszerződések olyan rosszak lesznek, hogy keresztülvitelük végnélküli nehézségekbe fogja sodorni Európát. Ez nem House ezredes békéje... ■ Éppen tíz év előtt, 1928 április 13-án a Saturnia fedélzetén — legutolsó európai útján — egy újságíró kérdésére kijelentette, hogy „nagyon felelősnek tartja Amerikát a háború utáni állapotokért, mert félig végzett munka után visszavonult. Az Egyesült Államok segítettek megnyerni a háborút, segíteni kellett volna megnyerni a békét is. Egyetlen mentség, hogy Wilson akkor már beteg volt. De a legközelebbi tíz év alatt igen nagy változások fognak bekövetkezni a politikai Európában. Nem telt bele tíz év és a Versailles- szerződés széttépett rongy lett. House ezredes sokszor mondta el kedvenc anekdotáját, amelyben Wilson a mennybe jut és találkozik Mózessel, aki résztvevően szorítja meg az elnök kezét. — Mennyire sajnálom Önt — mondja Lima kegyének prófétája. — Miért? — Mert az emberek nem tartják meg az Ön 14 pontját. Erre Wilson rázza meg résztvevően Mózes kezét. —Én is őszintén sajnálom Önt. — Miért? — Mert az emberek az Ön tízparancsolatját éppen olyan kevéssé tartják meg, mint az én tizennégy pontomat. House a háború után elvonult a nyilvánosságtól. Három év előtt egyszer még egy újságcikkben síkra szállt a gyarmatok új elosztásáért Németország, Olaszország és Japán javára, mert ezzel a világbékét meg lehet mentene. Ha találkozik fenn a mennyországban Wilsonnal és Mózessel, megmondhatja nekik, hogy az ő szavára se akart hallgatni a világ és a rendetlenség megint olyan nagy, mint amikor Texasban megutálta a háborút... De már a versaillesi szerződés megkötése után közvetlenül a Daily Derald rajzot közölt, amelyen Wilson és House elhagyják a békekonferenciát. A rajz hátterében egy síró gyermek, mellén a következő felirattal: „1010-es évjárat." És House ezredes azt mondja Wilsonnak: — Nekem úgy tűnik, mintha gyermeksírást hallanék. House jól hallotta a gyermeksírást, talán csak az évjáratban tévedett. .,Ez nem House ezredes békéje44 ÚJSÁG VASÁRNAP, 1938 ÁPRILIS 10 PECHES EMBER Ida Bodor Pál Sok peches embert láttam már életemben, de amit Paczola Elek pech dolgában produkált, az minden képzeletet felülmúl. Már az iskolában híres volt pechjéről. Ha számtanból készült, akkor latinból hívták ki felelni, ha latinból készült, akkor biztosan számtanból szekundázott be. Ha egyikből sem készült, akkor mindkettőből kihívták, ha pedig mindkettőből készült, akkor : vagy nem hívták ki egyikből sem, vagy kihívták,, de közben megszólalt a csengő. Mindenki zöld disznónak csúfolta, mert állandóan fűzöld színű ruhát és télikabátot viselt. Az apja ugyanis nem tudott biliárdozni, de azért mégis folyton biliárdozott és nyakra-főre lyukasztgatta ki a kávéházban a biliárdposztót. Ennek is a peches Paczola itta meg a levét, mert az apjával mindig megfizettették a tönkretett posztót, amelyből azután fiának ruhát, sapkát és télikabátot csináltatott. Egyszer tanulmányi kiránduláson voltunk. Egyik pestkörnyéki faluban megvadult egy hatalmas bika és egyenesen a zöldruhás Paczolának ugrott neki. Két hétig feküdt utána. Utólag tudtuk meg, hogy szegény Paczola pechjére a bika szinvak volt, a zöldet vörösnek nézte. Miután a pech állandóan üldözte, az iskolában folyton megbukott s ezért apja beadta gyakornoknak egy gazdaságba. Hat hétig egyetlen csepp eső sem esett, elszáradt minden. A gazdaság csődbejutott, elbocsátották.. Két nap múlva beállt egy zöld vendéglőbe borimnak, mire azonnal megeredt az eső, hat hétig esett. Elbocsátották. Így üldözte a pech állásról állásra. Alighogy sikerült bejutnia egy vállalathoz, máris bekövetkezett a baj. Vagy a vállalatot csukták be, vagy az igazgatót. Egyszer bejutott egy virsligyárba. Még aznap felemelték az autóadót, mire igen sok autótulajdonosleállította autóját és visszatért a lovaskocsihoz. A ló ára hirtelen felment, mire a virsligyár kénytelen volt üzemét anyaghiány miatt beszüntetni és Paczolát elbocsátották. A szeretemben is örült pechje volt. Két évig udvarolt minden kézzelfogható eredmény nélkül egy úriasszonynak, akinek férje Amerikában volt. Mikor aztán a nő végül meghallgatta őt, ugyanabban az órában toppant be férj. Váratlann jött haza Newyorkból, ahol mint szabadstílusú birkózóbajnok működött. Utána kéz- és lábtöréssel négy hétig feküdt, szegény Paczola a kórházban. Itt fejtábláját tévedésből összecserélték a mellette fekvő gyormorbetegével, aki majdnem ivottra röhögte magát, azmikor Paczolát megragadta két izmos ápoló és hiába kapálódzott, beletümtek egy óriási fazék bizmuskását. Aztán felgyógyult és egyre jobban kezdték szorongatni a hitelezők. Egyik főhitelezője, aki már árverést akart kihűízni ellene, elment kirándulni, egy magas kőszikla tetejéről lezuhant, de szegény Paczola pechjére az utolsó pillanatban megkapaszkodott egy kiálló faágban és kutya baja se történt. Ekkor már teljesen a tönk szélén állt szegény. Hitele mindenütt kimerült, nem volt lakása, nem volt mit ennie. Barátai unszolták, hogy csak egy segítség van: nősüljön meg, akkor lesz lakása, ellátása. Paczola eleinte hallani sem akart erről, de azután ő is belátta, hogy nincs más kiút. A házasságközvetítő összehozta egy javakorabeli özveggyel, akinek három ezrese, kétszobás lakása , és egy papja volt. Másfél hónapig jegyben járt vele és ezalatt mindent megkísérelt, hogy elkerülhesse a házasságot. Próbált kisebb kölcsönöket felhajtani, nem sikerült. Próbált elhelyezkedni, nem sikerült. Ötven pengővel szanálva lett volna, de ennyit sem bírt előteremteni. Végül nagyot sóhajtott szegény, felrakta javakorabeli menyaszszonyát, egy taxira és elrobogott vele az anyakönyvvezetőhöz. Elvégeztetett! Az újdonsült asszonyka úszott a boldogságban és reggeltől estig, estétől reggelig nyalta falra szegény Paczolát, aki teljesen, összetörve, apatikusan adta át magát sorsának. Esküvője után tíz nappal táviratot kapott Chicagóból: nagybátyád elhunyt stop ottszázezer dollár vagyonát rabhagyta stop Ezt már nem bírta elviselni szegény Paczola., Revolvert szerzett, hogy főbelőjje magát. A revolver csütörtököt mondott. Paczola itt állt az elkésett dollárörökséggel és a feleségével, aki hallani sem akart a válásról. Elhatározta, hogy felköti magát. Ezer dollárért különleges kötelet hozatott Amerikából, tíz éves jótállással, hogy nem szakad el. Kiment a Hűvösvölgybe és felkötötte magát egy fára. A kötél nem is szakad el. Az ág törött le. Szegény még ma is él Már csak az a remény táplálja, hogy hátha egyszer mégis csak megüti a guta. 1 kintien isi könyv már • mmlelenés »«pírál kikSIdZnSrhetS ÚJSÁG könyvtárában Erzsébet l&rgt 43. 1P.oyar épületi Kölcsöndij az Ujság előfizetőinek csak 1.— P havo.nm. Naponta ciercllifiL. Házhoz küldjük