Ujság, 1938. április (14. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-09 / 80. szám

Budapest, 1938 szombat, április 9. ELŐFIZETÉSI ÁR­A­K Egy hónapra........................ 4.Ló­pengő Ausztriában egy hóra ...S Schilling Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 18 HU, vasárnap .......... 82 MN­. Hétköznap Wienben „ 24 Grosehen Ausztria egyéb helyein 30 Grosehen Vasárnap______________40 Grosehen Ára 16 Hllél Megjelenik vasárnap az ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG XIV. évfolyam, 80. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI. Aradi­ utca 8—10 TELEFONI *1.207.57 1-207.56, 1-207-55,1-207-54 Budapest 62, postafiók 281 FI­ÓKKI­ADÓHIVATAL KU­LCSÜ­VKÖN­YVTÁR (Tel.: 1-816-281 UTAZÁSI ÉS MEGYETJEGYIRODA (Telefon: 1-316-21 és 1-419-341 Erzsébet-kurut 43 (Royal-épület) KOVA* A költségvetés deficitm­entes és kétségkívül az elgondolása —­ még Fabinyi Tihamér műve — reális. Csak az a kérdés, hogy a realitások megmaradnak-e úgyis, hogy­­a megdicsért névtelen adófizetőnek boltbér­­gondjai vannak. És most vannak. Pedig, ha nincs zsidórendezés, az egeket hasogatná az optimizmus. Mennyi munka, micsoda for­galom, pénzforgalom, áruforgalom, idegen­­forgalom! A zsidórendezés nem tudott várni és az új pénzügyminiszter expozéja akkor készült, mikor még várt. ★ Darányi Kálmán miniszterelnök komolyan hiszi és el van tökélve, hogy ennyit adott és ennyivel be fogják érni. Pedig hát — nem kell a vesékben olvasni — a kezdeti siker után következik a többi. Darányi nem engedi magát túllicitálni s valószínű, hogy helyt áll. De ebben az esetben nincs meg, amit meg akart szerezni, a béke és fegye­lem saját­ pártjában. A­­barátságot apró ajándékok táplálják, a szerelmet nem adják olyan olcsón. Májusi eső! — rajongott Me­­csér András. De magáról a jó Istenről szól a mondás, hogy adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. •­ A szegedi egyetemen két tudós beszélt ünneplő közönség előtt. Áhítattal és lelkes hozzájárulással hallgatták.Gélei József rek­tor kérdezte a Nobel-díjas Szent-Györgyi ,Alberttól: Miért nem találjátok fel a béke szé­rumát? Nyilván politikai kérdés. Szent- Györgyi nem felelhetett a kérdésre, de hit­vallást tett a tudomány mellett, mely az igazságokat kutatja és nem nyugszik bele, hogy a nap divatos jelszavait és pártnéze­teket tegyenek az örök igazságok helyébe. Ebben is van politika. A tiszta tudomány magaslatáról letekintve az élet tülekedéseire és gyűlölködéseire. A tudósok politikát ke­vernek tudományukba. Akinek eszébe jut, joggal­ kifogásolhatja. Ellenben a politiku­soknak, akikről szó van, senki sem vetheti szemére, hogy tudományt kevernének a po­litikájukba. Chamberlain az angol külpolitika alapelveiről London, április 8. Chamberlain miniszter­elnök Birminghamban beszédet mondott és utalt rá, hogy bizonyos szerződések Francia­­ország, vagy Belgium megsegítésére kötelezik Angliát, ha ezeknek az országoknak egyikét vétlen támadás érné, de Anglia nem vállal ilyen kötelezettséget egyéb, távolabb fekvő államokkal szemben. Bár nem lehet tudni, meddig terjedhet egy háború, legalább fen­­tartjuk azt a jogunkat — mondotta —, hogy magunk döntsük el, szükségesnek tartjuk-e a beavatkozást ilyen háborúba. A háborús megoldásra a jelszót csak arra adnám ki, ha meggyőződnék, hogy semmiféle más módon nem védhetnék meg szabadságunkat. Az angol-olasz tárgyalásokra vonatkozólag kis türelmet kért az ellenzéktől, amely oly hevesen elítélte azokat. — Nemsokára megkötjük az egyezményt — mondotta —, közzétesszü­k és ha önök akkor nem úgy találják, hogy nem a minisz­terelnököt tették bolonddá, hanem az ellen­zék tette bolonddá önmagát, akkor kész va­gyok a kalapomat megenni. Politikánk két elgondolása: 1. az igazi tartós békét biztosí­tani, a béke valószínű megzavarásának okait megállapítani s az orvosszereket megkeresni. 2. Felfegyverkezni úgy, hogy senkinek se legyen kedve bennünket megtámadni. Ciano gróf Budapestre látogat London, április 8. A „Central News" jelenti Rómából. Ciano gróf külügyminiszter rövidesen Londonba utazik az angol-olasz egyezmény alá­írására, majd egymásután ellátogat Varsóba, Bukarestbe, Ankarába, Athénba és Budapestre. 1867: XVII írta Kóbor Tamás Azzal a nyugalommal foglalkozunk a kormány zsidókérdés-rendezésével, me­lyet a rajtaütésszerű meglepetés ránk pa­rancsol. A meglepetés nagyszerűen sike­rült, mert nem vártuk ezt a kormány­­bejelentést, mely bármely szempontból nézve, nem látszik alkalmasnak ama po­litikai és gazdasági nyugalomnak meg­erősítésére, mely az utóbbi napokban a lelkeket betöltötte. Nem érthettük azt a többször hangoztatott kijelentést, hogy az ország építőmunká­jából mindenki ve­gye ki részét azon a helyen, ahova hiva­tása rendelte, úgy, hogy hivatása helyé­ről eltávolítanak magyar polgárokat azért, mert zsidók. Nem vélhettük, hogy a buzdítás az ipari, kereskedelmi és pénz­ügyi pályákra való lépést nem előzi meg az e pályákra való készülés és a tanulni­­valók megszerzése. Azt gondolván, hogy az ötéves terv munkát fog adni mindenkinek, nem gondolhattuk, hogy el kell venni a munkát azoktól, akiknek van, hogy jusson azoknak, akiknek nin­csen. S a tisztességes megélhetés biztosí­tása, mindenkinek, aki dolgozni tud és akar, nem jelent egyet dolgozni tudók és akarók kidobásával a munkából és meg­élhetésből, melyre tanulással és gyakor­lattal rászolgáltak. Nem hisszük, hogy a napokban be­állott felleleező megnyugvást a kormány törvényjavaslata a gazdasági és társa­dalmi élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról megerősítette volna. Talán ellenkezőleg. A zsidókérdés rendezése, melyet az idézett vonzó körülírással je­löltek meg, kétségtelenül egyensúlyba hozta a kormánypártot, kiküszöbölvén az árnyalati különbségeket úgy, hogy az egyszerűen, jobboldali politikát kiszélesí­tette szélsőjobboldalivá és lecsendesítette a túlzókat azzal, hogy közeledett hozzá­juk és változatlanul hozzátársult az ő kö­veteléseikhez. De aligha biztosította a parlamenti légkörben a pártközi Treuga Deit, melynek a kormány annyi sikert és az ország annyi eredményt köszönhet s melyet most a pártpolitikai és úgyneve­zett világnéz­eti harc kirobbantása szét­tapos. A pártegység érdekében véget vetni a parlamenti békének és feldúlni a tár­sadalom nyugalmát, a gazdasági munka egyenletes ütemét és fokozott teljesítő­képességéről lemondani — minden poli­tikai elfogultság nélkül állítjuk, nem mu­tat arányt az eredmény és ára között. A gazdasági élet minden, tere nyitva a keresztény ifjúság előtt. Lepje el, senki és semmi útját nem állja. Kész intézmé­nyeket talál, de ezeket ismerni és szol­gálni kell, nem pedig egyszerűen beköl­tözni. Kétségtelen, hogy a tehetség meg­van, a h­ivatottság elvitathatatlan, de éppen az ötéves fundamentális munka ideje alatt a műhely nem lehet kezdők gyakorló iskolája, melyben maga a ta­nuló akar a katedrára ülni. Ha az a nagy befektetés szakszerű avatottsággal történik, öt év alatt annyi új munkahely támad, hogy a kirekesztés tárgytalanná válnék. Ellenkező esetben nincs az a milliárd, mely el nem fogyna. Legkeményebb ostorcsapásait a kor­mányzói szózat azoknak szánta, akik forradalmasítanak és erőszakosan törnek az alkotmány ellen. A kormány és pártja kétségtelenül nem forradalmárok és amit tesznek, törvényesen és alkotmányosan teszik. Mégis áll a tétel, hogy „a magyar nép szabadságszerető, szabadság nélkül nem is tudnánk élni és a szabadság biz­tosítéka az alkotmány". Biztosíték, mely­nek léte nélkülözhetetlen úgyis, mint a szabadság alapja, úgyis mint a törté­nelmi folytonosság megszakítatlan fo­nala. Akkor is, ha nem forradalom tá­madná meg, hanem törvényesen ütnek rajta rést- A zsidókérdés „rendezése" egészen törvényes formák között rést üt az alkotmányon. Az 186­7 :XVII. t.-c. egyenlőjogú polgárokká teszi meg a zsi­dókat. Ugyanazzal a véglegességgel, amellyel az 1848-iki törvény felszabadí­totta a jobbágyokat. Ezek a törvények az alkotmány élő testéhez tartoznak és ahogy nem lehet törvénnyel sem vissza­állítani a jobbágyságot, a zsidóság egyenlőjogúságát sem lehet megszüntetni. Szerintünk még törvénnyel sem, m­ég­­kevésbé törvény ellen. Az 1867:XVII. t.-c. ma is érvényes törvény s a készülő zsidókérdés-rendezés beléje ütközik. Ennyire a néplét árja-törvény sem ment. A német nemzeti szocializmus forrada­lomnak vallja magát, mely eltörölte az egész német alkotmányt és tabula­rasan építette fel új rendjét, melynek útját semmi fennálló törvény nem állotta. A magyar alkotmány él és törvényei pa­rancsolnak többségnek és kormánynak egyaránt és mig az 1867 :XVII. t.-c.-et nem törlik el, nincs törvényes alap arra, hogy a magyar polgárság egészéből kihasogas­sanak egy réteget és külön törvényes rendbe szorítsák. Az 1867:XVII. t.-c. nem olyan törvény mint egy adóreform, mely után az alkotmány változatlanul megmarad alkotmánynak. A zsidó egyenlőjoguságnak megszüntetése azon­ban az alkotmányon változtat. Azon az alkotmányon, melynek megőrzése a ma­gyar szabadság biztosítéka és őrzése kö­telessége mindenkinek, akit erre esküje kötelez. Ha a pénteken benyújtott javaslatok­ból törvény lesz, töméntelen nyomor és szenvedés zúdul ártatlan, jogfosztott em­berekre. Merjük állítani, viselni fogják rendületlen ragaszkodással magyar hazá­jukhoz, de szinte elviselhetetlen rájuk a megalázás, mely ezzel a külön törvény­gettóba zárással jár és kiváltja a dacos­ságot: mindent elvehetnek tőlünk, de a magyarságunkat soha. Széles mederben tárgyalja a felsőház a mezőgazdasági öregségi javaslatot József királyi herceg és Károlyi Gyula gróf a mezőgazdasági cselédekért A felsőház pénteken délelőtt folytatta az iskolajavaslatok vitáját. Széchenyi Bertalan gróf elnök bemutatta Imrédy Béla levelét, amelyben közli, hogy gazdasági miniszterré történt kine­vezése folytán a 33-as bizottságban viselt tag­ságáról lemond. Azután megadta a szót a ja­vaslat első szónokának, Steiner Miklós pre­montrei prépostnak, aki a javaslat szelektáló hatását méltatta. Finkey Ferenc koronaügyész arra mutatott rá, hogy a gyakorlati iskolák lé­nyegesen csökkenteni fogják a szellemi pályák zsúfoltságát. Meskó Zoltán tábornok-orvos azt kérte, hogy a leányiskola növendékeit családi szellemben neveljék. Azután S. Bálint György a mezőgazdasági szakoktatás fontosságát han­goztatta. " Kóman Bálint a világnézeti harcokról A felszólalásokra Hóman Bálint kultusz­miniszter válaszolt, aki bejelentette, hogy a vita során felmerült kívánságokat fontolóm veszi. A legközelebbi öt évben ötven önálló gaz­dasági szakiskola felállítását tervezi. — A világnéz­eti harcok korát éljük — mon­dotta —, százötven éve folyik már az­ eszme­áramlatok küzdelme, amelynek nyomán va­lami kaotikus zűrzavar keletkezik az emberek lelkében. Egyfelől a pesszimizmus, másfelől tíz iluzionizmus aratja diadalát. A lelkiválság tisztulását kívánja elősegíteni az iskolai re­form. Az iskola olyan intézmény, mely a nem­zeti közműveltséget gyarapítja, a színvonalat emeli. Ehhez egyben egységes, egészséges ke­resztény világnézletet­ is ki kell alakítania­.­­ A miniszter szavai után a felsőház általános­ságban­ és részleteiben is elfogadta a törvény­­javaslatot Azután vita nélkül fogadott el két pénzügyminiszteri jelentést, a biztosító díjtar­talékok elhelyezésére vonatkozó jelentést, majd a cukorjavaslatot. József királyi herceg beszéde A mezőgazdasági munkások öregségi biztosí­tásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására ke­rült most a sor, amelyhez elsőnek József királyi herceg szólt. — Régi szilárd meggyőződésem — mondotta —, hogy szociális kiegyensúlyo­zottságra van szüksége az országnak Európá­nak ebben a viharsarkában. Az ország ereje­­java a falu, kell tehát, hogy talpra segítése fő­feladat legyen.­­ Távolról sem gondolok a munkanélküli se­gélyre, amely véleményem szerint erkölcstelen, helytelen és romboló hatású, de a tisztességes megélhetést elő kell segíteni. A magam részéről már 1927 júliusában követeltem a mezőgazda­­sági munkások rokkantsági biztosítását és kér­tem a kormányt, gondoskodjék erről a fontos munkásosztályról. Vess József miniszter akkor azt mondta nekem, hogy kész letérdelni a pénz­ügyminiszter előtt, csak hogy megadja erre a módot. De jött a krízis és a javaslatot félre­tették. — Gondoskodni kell azonban az özvegyekről és a munkát vállaló asszonyokról is. Szállítsák le a hatvanöt esztendős korhatárt hatvan évre, de le kell szállítani­ ezt a határt a tűzharcosok­nál is. József királyi herceg azzal fejezte be beszé­dét, hogy Darányi miniszterelnök szavait idézte: „A legjobb szociális politika a jó gazdasági po­litika".­­ Bíró Zoltán volt a következő felszólaló. — Mint munkájából élő ember, kénytelen vagyok kifogásokat emelni a javaslat ellen — kezdte beszédét —, mert a javaslat keveset ad. Ennek a javaslatnak bábája az az aggódó kapitalista felfogás, amely nem mert olyan terheket vál­lalni, amelyeknek vállalása pedig kötelessége lett volna. Ezután a cselédasszonyok sorsát ecsetelte. A cselédasszony ötször-hatszor is el­megy a halál előszobájába, hogy új katonát, új munkást szüljön, a cselédasszony nem őrzi a vonalait, nem vigyáz a formájára, az ő sorsá­ról is gondoskodni kell. Éppen ezért a javaslat hibáinak korrigálására akár adótöbbletet is vál­lalnék. * Károlyi Gyula gróf: Felelőtlen ember nincs! Károlyi Gyula gróf volt a következő szónok. Szeretné a javaslat , kiterjesztését, a kor­határ leszállítását, bár nem kétséges, hogy így is súlyos megterhelést jelent­­.

Next