Ujság, 1938. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-01 / 145. szám
/ PESTEK, 1938 JÚLIUS , ÚJSÁG A Kibékülés írta Molnár Ákos Lefektette a gyereket, aztán horgolásával a kályha mellé ült, a töröttlábú karosszékbe. Az óra elütötte a tizet. Felsóhajtott, ölébe ejtette kézimunkáját. Ma megint kapuzárás után jön haza, kimerülten, elgyötörtén, megint kijelenti, hogy nem bírja tovább, hogy odavágja az állását, történjék bármi azután, így megy harmadik éve, mióta kiverekedte ezt az állást. Napi kilenc-tíz órai megfeszített munka és a havi kétszázötven pengőből legalább ötven elmegy a túlórázásokra, a külön vacsorákra, kapupénzekre, villamosra. Hiába inti türelemre Pistát, hiába figyelmezteti, hogy ily nehéz időkben tűrni kell, hogy gyerekük van, hogy semmi kilátás jobb elhelyeződésre. Pista búskomor és csak akkor vidul fel kissé, mikor vasárnap reggelenként a kis Pistával játszogat az ágyban. — Belőled pedig nem lesz hivatalnok! —szokta mondogatni, majd mereven a sarokba néz, mintha a hétköznapok utáni rémei ott kuksolnának láncraverten, a szabadító hétfő reggelt várva. Felállt, megismerte Pista lépteit és kulcsai zörgését. Meglepetve ölelte át: a férfi arca örömtől sugárzott, lényét vidám frisseség lepte be, a magával hozott üde esti levegő mintha a lelkéből áramlana. — Mi történt? — kérdezte elfojtott örömmel az asszony. Pista vigyázva telepedett le a rosszlábú karosszékbe és fontoskodva gyújtott cigarettára, mialatt az asszony feszült érdeklődéssel ült le melléje. __ Hogy mi történt? — fújta teli tüdővel a füstöt Pista —. Történt egy és más ... Például ma kivételesen hétkor kijöttünk. Vozáriért telefonált a felesége, hogy beteg a gyereke, hazarohant, mi pedig ... — Nos? — Mi pedig mind a kilencen gyűlést tartottunk egy kávéházban. Beláttuk, hogy erőnknek vége. Hogy valamennyien elmegyógyintézetbe kerülünk, ha tovább folytatódik ez az embertelen hajsza. Vozári kínzásait lehetetlen tovább tűrnünk. Ma darabokra tépte a Szilágyi kétoldalas angol levelét, mert egy hibás számjegy szerepelt benne. Az öreg Benedekre akkorát ordított az altiszt előtt, hogy az egész terem elszégyelte magát. És tudod miért? Mert Benedek tegnap féltízkor hazament, holott ő, a nagy Vozári, féltizenegyig bent ült. Vozári harmincnégyéves, Benedek hatvan. Magának el se mondtam, mi történt velem tegnap. Vozári kiküldött egy húsztételes számlát, hogy az angol fontokat tételenként számítsam át budapesti paritásban svájci frankra, öt perc múlva rádob az asztalomra egy három év előtti levelet, állapítsam meg rögtön, mit feleltünk erre. Alig fogtam hozzá, kiüzen, hogy rögtön menjek el a népkereskedelmi tárgyalására. Elmegyek, két óra múlva hazajövök, rám támad, mi van a fontokkal és a levéllel. A párbeszéd úgy végződött, hogy kirúgat, ha ilyesmi még egyszer megtörténik ... Eh, mit tudjátok ti... Ez a fekete őrület, ez a folytonos megalázkodás, ez a ... ez a ... — No fiam — csillapította az asszony. — Mondja meg végre, mi történt... — A gyűlésen elhatároztuk, memorandumot adunk be az elnöknek Vozári megkerülésével. Kértük három új ember felvételét és jobb bánásmódot kértünk. A memorandumot mindnyájan aláírtuk. Mariska aggodalmasan nézett urára. Ez az a jó hír? Ettől ragyog úgy Pista? — No és ... és nem lesz bajuk ebből a mozgalomból? A férfi karbafonta kezét és a cigarettával szája szögletében, mosolyogva vállat vont. — A többieknek lesz ... Nekem ugyan nem. Az asszony is önkénytelenül elmosolyodott. —• Magának mért nem? Pista leverte cigarettája hamuját. — Mert nyomban elmentem Vozárihoz, a lakására és mindent elmondtam neki. Ezért jöttem ily későn. Vozári majd átölelt. Kijelentette, elküldi az egész rebellis bandát, persze lassanként, egy év alatt, mert a munka menete nem tűr fennakadást... Én pedig irodafőnök vagyok, havi negyven titkos pótlékot kapok ... Nna ... Most szólj, galambom! Az asszony megnémult. Szemét hökkent rémülettel függesztette férjére, ajka körül megkeményedett kezét térdére helyezve előre hajolt. — Pista ... — szólt végre iszonyodva. — Az Isten szent nevére, hogy tudta ezt megtenni?... Elárulni őket... Akikkel együtt szenvedett három esztendőn keresztül... — No igen... — felelte Pista vontatottan. — Tudom, hogy ez .... hogy ismondjam . . . nem előkelő dolog, de ha nem teszem meg én, megteszi más ... Nem baj .. . Kicsit utálnak majd, de megszokják ... Havi negyven pengő nem csekélység ... Először ezt a rokkant széket csináltassa meg, még kitöri rajta a nyakát az ember ... Az asszony felállt. — Nekem az a Judás-pénz nem kell, megértette? Pista a dereka felé nyúlt. • — No drágám ... Nem kell ilyen nagy szavakat használni... Nem tudás-pénz az, hisz ... — Ne nyúljon hozzám — súgta utálkozva az asszony. — Szégyelje magát, gazember... Hogy nagy szavak? ... Tudja meg, nemcsak az a pénz nem kell nekem, de az ember sem, aki hazahozza ... Hogy ki nem sül a szeme szégyenében ... A férfi szikrázó szemmel felpattant. Tudta, nem kiálthat, mert alszik a gyerek. — Miket beszél itt... Minek nevez engem? . .. Nem dolgozom értetek, mint egy barom, kora reggeltől éjszakáig? Nem tűrök, nem nyelek eleget? ... Ne jöjjön itt holdvilágos szerenádokkal, mit tudja maga, mi az, élni, küzdeni... Ma, amikor körömmel, foggal folyik a harc... Mi hasznom, ha más árul be engem? — Ki az a más? Kire gyanakszik? — Eh, mit tudom én . .. — rándította meg vállát a férfi. — Akadt volna, olyan biztos, mint hogy itt állok ... Az asszony hideg gyűlölettel mérte végig, aztán bement a hálószobába. A férfi még elszívott egy cigarettát, majd töprengve, bűntudatosan utána kullogott. Békülni akart az ágyban, de a nő valósággal elrúgta magától. Reggel a tízóraiját betette a zsebébe, de a csókját elhárította. Ebéd közben nem szóltak egymáshoz, este, mikor Pista hazajött, az asszonyt már ágyban találta, észrevette, hogy úgy tesz, mintha aludnék. A következő nap is szakasztott így folyt le. Pista harmadnaponként szokta kiadni a kosztpénzt. Reggel nem adta át az asszonynak a járandóságát. Az asszony összeszorította a fogát, úgy figyelte a szeme szögletéből, hogy Pista elmegy köszönés nélkül, az előszoba asztalkájára se teszi le a pénzt és az ajtót nagy csattanással bevágja maga mögött. Szipogva, átnedvesedett szemmel takarított. Vagy harminc fillérje volt, ebből főzzön ebédet? Arra nem viszi rá a büszkesége, hogy a fűszeresnél, mészárosnál hitelbe vásároljon. Szeretné tudni, mi lenne, ha a gyerek hazajönne az iskolából, Pista az irodából és üres asztal várná őket. Még az hiányzik, hogy a gyereket is belevonják ebbe a szörnyűségbe. Csak férfiak lehetnek ily durván kegyetlenek. Persze, ők adják a pénzt, ők az urak ... Felöltözött, ment Pistához. A düh fojtogatta. Hol ebédelünk ma, fogja kérdezni tőle. Miből ebédelünk ma? Azt szeretné, ha a gyerekkel ezentúl mamáéknál ebédelnék? Pista íróasztalánál más ült. A szürkearcú hivatalnokok lekapják fejüket láttára, mintha nem vennék észre, de egyikük-másikuk szinte túlzott előzékenységgel köszönti. Meglepetve látja férje nevét az egyik ajtón, kicirkalmazott, rondizással irt cédulán. Benyit. Napsütéses, tiszta, vidám szoba, két bőrfotes, a kis asztalkán vizeskancsó, poharakkal, elegáns, redőnyös íróasztal. Érezni, hogy aki e szoba gazdája, az már valaki. Ur. Pista boldogan ugrik fel székéről és mintha az előkelő szoba tenné, amit legfeljebb tréfából szokott megcselekedni: kezet csókol a feleségének. Mariska oly kellemesen van meglepve, hogy zavarában elfelejti jól átgondolt mon- 1. HARMADSZOR A FRONTRA Bajtárs, harmadszor is a frontra kell menned. Ezerkilencszáztizennégyben mentél ki először, hogy megvédelmed hazádat az ellenség beözönlése ellen. Az elmúlt évben, az első razziák napjaiban vonultál ki másodszora hadszíntérre, hogy beszerezd az iratokat, amelyekkel kiharcolhatod állampolgársági bizonyítványodat. Most állsz harmadszor a tűzvonalban, hogy megmentsd kenyeredet, exisztenciádat. A tűzharcosi igazolvány lesz a győzelem jutalma, mert ez a harmadik harc azért folyik, hogy bevezettesd tűzharcosi jellegedet az anyakönyvbe. Súlyos és komoly harc ez még neked is, aki ott álltál a Kárpátok szorosainál, láttad a doberdói poklot, a sakáci élethalálharcot és a przemisli szörnyűségeket. Szembenéztél mindenféle ellenséggel, de nem riadtál meg. Hallottad a legkülönbözőbb kaliberű ágyuk bömbölését, de nem hátráltál meg. Most a bürokráciával nézel farkasszemet és a papirosvárak ellen kell rohamra indulnod. Légy a legrosszabbra elkészülve. Nincs az a vasbetonból épített erőd, amelynek ellenálló képessége vetélkedhetik egy ilyen papirosvár szilárdságával. És nincs az az ágyútorok, amelyből a hang ridegebben szakad ki, mint a bürokrácia torkából. Most, ■most látod majd, hogy nem is volt oly nagy teljesítmény napokig, sőt hónapokig tespedni a lövészárkokban és most tapasztalod majd, hogy sokkal súlyosabb türelmi próba a bürokrácia előszobáiban várakozni, mint a lövészárokban az ellenséges támadást lesni. A nyirkos, férges árkokban rohamozás előttcsak annyit kérdeztek, hogy rendben al-e a felszerelés, elég töltény van-e táskádban? Ha azt felelted, hogy semmiben sincs hiány, elhitték. Nem tépték fel a patrontáskádat és nem számlálták meg a töltényeket. De itt, a papirosfronton nem hisznek. Akármit produkálsz a papirosvár parancsnokainak, bizalmatlankodva torzítják el arcukat. Még a Sebeid komolyságában se hisznek s ha tehetnék, az ujjaikat megforgatnák sebeidben, mint Szent Tamás tere valamikor. De a sebek behegedtek már és az igazoló papirosokon is elhalványodott az aláírás és a nedves bélyegző nyoma. Hiszen huszonöt éve lesz maholnap, hogy az igazolvány megiródottés a haditenta nem időálló. Aztán meg nem is volt idő arra, hogy az igazolványt nagy gonddal és lelkiismeretes pontossággal megírhassák. Ágyak bömböltek a közelben, prapnellek potyogtak a fedezékekre, bármely pillanatban befuthatott a parancs, hogy indulj. Igyekezni kellett, nem futotta az időből kalligrafikus írásra, az adatok hiánytalan feljegyzésére. Néhol a nedves bélyegző sem volt kéznél, talán elhagyták az előnyomuláskor. Mert a tűzvonalban semmi sem volt világrengető fontosságú, csak a harc, csak az idejében való támadás. Ennek pillanatnyi késedelem nélkül kellett megindulni. A nedves bélyegző elveszhetett, nem számították nagy kárnak, csak az ütközet járjon eredménnyel és egyetlenegy emberélet se pusztuljon el ok és cél nélkül. Ki gondolt abban a sietségben és izgalomban arra, hogy valamikor majd górcsővel vizsgálják az aláírásokat és a nedves bélyegzők helyét? De mára kiderült, hogy az aláírás és a nedves bélyegző a legfontosabb. Bejuthattál a hősök aranykönyvébe, a melledet ezüst- és aranyérmek ékesíthetik. Nem hisznek a papírvárakban, mert elmosódott az aláírás és megfakult a nedves bélyegző nyoma. Tűzharcos vagy, mert három hónapig a fronton voltál és részt vettél harcokban, így mondja a törvény és igy mondják a históriai tények. A kenyered, a sorsod fordul meg azon, hogy higgjenek az írásnak, az arany- és ezüstérmeknek. De nem hisznek ... Óh, drága bajtárs, amíg a kenyered nem forgott kockán, hitelt adtak az írásaidnak és kitüntetéseidnek. De most a sorsodat dönti el, a kenyeredet biztosítja, hogy tűzharcos vagy-e, vagy sem, tehát nem hisznek, de mindenesetre bizalmatlankodnak. Nyolcvan, vagy húszszázalékos vagy? Ez most a kérdés és ezt a kérdést intézi el a tűzharcosi jelleg megállapítása. Menj hát harmadszor is a frontra. Ne hátrálj meg a papirosvárak parancsnokainak villámló tekintetétől, ne kapj idegsokkot a barátságtalan hangtól, rideg fogadtatástól. Védd meg a kenyeredet... És aki nem árultad el hazádat, ne áruld el önmagadat és családodat sem. Húsz évvel ezelőtt a haza volt veszedelemben. Te helytálltál a harcban. Most téged fenyeget a veszély. Ne add fel a harcot, ne bukj el és ne dőlj ki. Mert a hazának még szüksége lehet rád, bátor és vitéz gyermekére. Wallesz Jenő Ausztria átszervezésének nehézségei Rendelet jelenik meg a zsidók kivándorlásáról. Schuschnigg volt kancellár és Rothschold báró még le van tartóztatva. Legközelebb intézkednek a Habsburg-vagyon elkobzásáról Bécs, június 30. Az utóbbi időben egyre több hír jelent meg a külföldi sajtó egy részében arról, hogy Ausztriában válságos lett a helyzet, mert egyrészt a német és osztrák pártvezetőség között súlyos ellentétek merültek fel, másrészt a tömeges letartóztatások elkeserítették a lakosságot. Ezeknek a híreknek az ellenőrzésére a Magyar Távirati Iroda munkatársa, a német kormány meghívására körutat tesz Ausztriában, amelynek során csütörtökön délelőtt több más külföldi újságíróval együtt Dürckel birodalmi főbiztos fogadta. Bürckel ez alkalommal rendkívül fontos kijelentéseket tett egyrészt a szervezési munkálatokról, másrészt az ezen a téren felmerült nehézségekről, végül pedig azokról a rendszabályokról, amelyeket egyes különösen figyelemreméltó kérdésben foganatosítottak vagy foganatosítani fognak. A szervezési nehézségekről szólva kijelentette, hogy ezek lelki és gazdasági jellegűek. Az első csoportba tartozó nehézségek abból származnak, hogy az osztrák nemzeti szocialista mozgalom a tilalom idején, mint minden tiltott mozgalom, természetszerűleg kisebb csoportokban szervezkedett. Ezek a csoportok csak nehezen tudták fentartani egymással az érintkezést és ezért várható volt, hogy amikor a csoportok megszűnnek és átadják helyüket az általános és egységes pártszervezetnek, mindegyik csoport emberei saját küzdelmüket tartják a legfontosabbnak és a saját maguk által kialakított rendszert akarják majd alkalmazni az egész szervezetre. 3 Ennek tudatában Bürckel mindjárt a népszavazás után kiadta a jelszót, hogy a csoportok megszűntek, azok helyébe az egység lép és aki ennek ellenszegül, nem tartozhat a mozgalom sorába. Ennek a jelszónak meglepetésszerű eredménye lett, mert az addigi csoportok között elenyészően kevés nézeteltérés keletkezett, úgyhogy gyakorlatilag ellentétről nem lehetett szó. Gyors módszerekre volt szükség Arról a kérdésről, hogy ellentétek táníódtak Ausztriában az odahozott német szervezők és osztrákok között, a kormánybiztos a következőket jelentette ki: Nem lett volna semmi értelme annak, hogy Ausztriában is végigcsinálják azt az évekig tartó fokozatos fejlődést, amelyet a német birodalomban szükségképpen végig kellett csinálni. A politikai átépítéssel legkésőbb 6—7 hét múlva végezni akar és ezért a gyors módszerekre volt szükség. E célból kizárólag osztrákokból álló vezetők mellé német tanácsadókat osztott be, akik azonban teljes mértékben az osztrák vezetők alá tartoznak és az ő kívánságukra bármikor elmozdíthatók. Hogy ezeket Ausztriában miképpen fogadták, arra jellemző, hogy az egyik stájerországi osztrák körzetvezető kérte, hogy tekintsenek el az áthelyezéstől, amikor a melléje beosztott német tanácsadót máshová akarták helyezni. A szervezés azonban az utóbbi időben annyira előrehaladt, hogy több körzetben a tanácsadókat már eltávolították. Mindazok a birodalmi németek, akik ma még Ausztriában vannak, már csak meghatározott ideig maradnak az országban. Mindez azonban a pártszervezetre vonatkozik, mert az állami közigazgatásban Uljaraitunij Csehszlovákiában a világhírű gyógyfürdők és magaslati gyógyhelyek hazájában olcsó árak, 50—6©2/3% vasúti kedvezmény „8 NAPOS KÁRPÁTI TÚRA" és „3 NAP PRÁGÁBAN" olc* v,se m OlCSO CSekkáiUtalftSOK, zavartalan valutakiutalás. Mindennemű felvilágosítással szolgál: szállodák, penziók, vízum,valutaigénylés, utazási kedvezmények tárgyában a hivatalos megbízott: Csehszlovák Idegen és Fürdőforgalmi Információs M Iroda kft., Budapest, V., József nádor tér 8. Telefon:MTM