Ujság, 1938. augusztus (14. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-02 / 172. szám

4 ROVÁS A mai nappal lejárt a vagyonbevallás be­nyújtásának terminusa és senkinek sincs joga kételkedni benne, hogy az érdekeltek nemcsak pontosan, de készségesen is jelent­keztek a mozgósításra, amely nem háborúba, hanem munkába viszi a tőkét kenyérért, fejlődésért, boldogulásért. Mert erről van szó. Ezekből a most felsorakozó milliókból részben termelő alkotás lesz, részben erő, amely az alkotások biztonságát és nyugodt virulását oltalmazza. Itt csakugyan pénz­magot vetnek és valóban arany lesz a ka­lász, amely belőle nő. Sajnálni csak magát van joga annak, aki­t nem adhat. ♦ Csurgatott színigazság minden szavában és minden betűjében, amit Teleki gróf kul­tuszminiszter Debrecenben mondott, hogyha az emberek többet foglalkoznának a minden­napi élettől távol eső dolgokkal, a világ és a természet jelenségeivel, akkor józanabbak és szerényebbek lennének. Benne vagyunk. Sőt vállaljuk, hogy nemcsak józanabbak és szerényebbek, de boldogabbak is leszünk, ha megengedik, hogy révedező lélekkel hallgat­hassuk a fa növését, a patak csobogását és bámulhassuk az augusztusi csillagok futását. Óh, vajha, vajha. De akkor ki áll helyet­tünk sort a lakbizonylatért, az illetőségi és az állampolgári írásokért az elöljáróságon, a városházán, a rendőrségen és a többi ille­­tékes hivatal folyosóin?... * őszinte örömmel és lelkesedéssel köszönt­jük felszabadulása ünnepén Bulgáriát, amely­­lyel közös célokért harcoltunk, véreztünk és amelynek nemzeti­ erényei között sokat ér­zünk a magunkéval közösnek. Megértjük a bolgár lélek boldog megkönnyebbülését és büszke felemelkedését, amikor megint jogai teljességébe lép. Ez a teljesség most azt je­lenti, hogy felfegyverezheti magát. Semmi kétség, ez is felszabadulás, ez is ünnep. De úgy érezzük, a felszabadulásnak még egy ünnepe hátra van az összes művelt nemze­tek számára. Az a nap, mikor elérik a jogot, hogy nyugodtan és bátran minden fegyvert eldobhassanak maguktól. Lehangolt, étvágytalan, eldugult embereknél reggel felkeléskor egy pohár természetes „Ferenc József44 keserűviz megszabadítja az emésztőcsatornát a felgyülemlett erjedő és rot­hadó anyagoktól s az emésztőszervek további működését előmozdítja. Kérdezze m­eg orvosát lélekzett. Erre bementek a nappaliba. Valóban ott volt a lárma. A készülék megdöbbentő hű­séggel, torzítás nélkül hozta az előadást. Többen suttogtak most fojtott hangon, iz­gatottan. „Hé, Red, ide azt a körfutót!" — „Ott a kezedben, pupákl­­án be vagy gyulladva?!“ — „Ne járjon a pofád, Sam. Csak nyugod­tan! Semmi baj !“ — Ezek azt hiszik, hogy mi ilyen gorom­bán beszélünk egymással — nevetett jóízűen Malot. Zurrogás. A körfutó javában működik. Szszüzszsz ... hshshshs ... — Kitűnően csinálják! — mondja elisme­rően Palot. A két szakember leül és érdeklődéssel hall­gatja az előadást. A nagy szobát csupán a magukkal hozott kicsiny, de erős zseblámpa világítja meg. Élénk suttogás — de nem lehet megérteni, hogy mit mondanak. Nem is fontos, a jele­net­­így is hatásos, izgalmas. Egyszerre csak erős, gyors lépések. — Ahá — mondja Malot vihogva. — Már jönnek. A zsaruk. — Hol? Hol?! — csuklik el Palot hangja. — Ejnye te! — szól rá hidegen Malot. — Hol? A Stúdióban. Az csak természetes, hogy végül megjelennek a rendőrök. „Kezeket fel!“ — dörgi egy hang hatá­sosan. Palot nem tehet róla — engedelmeskedik. Malot nagyot nevet. — No, menjünk, mert ez a „Rajna Kin­cse"* se tart örökké! — mondja jókedvűen. És kinyitja mindjárt az egyik szekrényt. Csakhogy ezzel a szekrénnyel együtt ki­nyílt a szomszédos ajtó. A mennyezeten ki­­gyúlt a csillár. Az ajtóban megjelent néhány úr. Detektívek. Malot megdöbbenve nézett erre a várat­lan és kellemetlen fordulatra. Palot haragos pillantást vetett a modern technika legragyogóbb vívmányára és nem restelte kijelenteni: — A fene egye meg azt a marha rádiót! Így behüteni az embert! A darab véget ért. A szereplők elvonultak. Palot még hallotta: „További jómulatást, azután nyugodalmas­­jóéjszakát kívánok !“ ÚJSÁG KEDD, 1938 AUGUSZTUS 2 yngilsroj Csehszlovákiában a világhírű gyógyfürdők és magaslati gyógyhelyek hazájában olcsó árak, 50—662/3% vasúti kedvezmény 1 napos kárpáti túra- és­­ nap Prágában-­­sszssz, «­OlCSft CSenHaiSJlaiasok, zavartalan valutakiutalás. Mindennemű f­elvilágosítással szolgál: szál­­lodák,penziók, vizum,valutaigénylés, utazási kedvezmények tárgyában a hivatalos megbízott. Csehszlovák Idegen és Fürdőforgalmi Információs­­m­ti­­u­b_.»A M. Iroda kft., Budapest, V. József nádor­ tér 8. Telefon: A miniszterelnök levele egy elemista tanulóhoz Iskolásfiúk 670 pengőt adtak össze a Repülő Alapnak Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök a követ­kező levelet intézte Egán Ede, tanulóhoz: Kedves Fiam! Örömmel értesültem hoz­zám intézett leveledből, hogy a Damjanich­­utcai tanítóképzőintézet IV elemijének tanu­lói évzáró ünnepélyük alkalmából elhatá­rozták, hogy négy év alatt együttesen és összesen 670 pengő befizetésére kötelezik magukat a Nemzeti Repülőalap javára s az így felajánlott összeg folyó évre esedé­kes első részletét — éspedig 180 pengőt —, az alap javára már le is fizették. Kedves Fiam! A magyar nemzet ezer­éves történelmében egymást váltották a dicsőséges és a hanyatló korok és ha törté­nelmünk napjait figyelemmel tanulmányoz­zuk, akkor azt a megdönthetetlen bizonyí­tékot nyerjük, hogy a nemzet tagjainak összefogása, a jövőnk jobbrafordulásába vetett bizalom, a szorgalmas és kitartó munka és a hazafias erények ápolása min­denkor az ország és a nemzet feltámadására vezettek. Ma is olyan időket élünk, amikor a nem­zet apraja-nagyjának válvetett küzdelmet kell folytatnia a mindannyiunk által szent­nek vallott célért, hazánk feltámadásáért. Ti, kedves Fiaim, cselekedetekkel, bi­zonyságát adtátok annak, hogy az áldozat­vállalás terheiből férfiak részére is alkal­mas példaadással óhajtjátok részeteket ki­venni. Köszönöm Nektek ezt a hazafias csele­kedetet és szívből kívánom, hogy az a szel­lem, amely ilyen nemes elhatározásra indí­totta a Damjanich­ utcai tanítóképzőintézet elemi iskolájának IV. osztályú tanulóit, minél több követőre találjon. Ötezer néma zarándok Petőfi fehéregyházi emlékműve előtt... Petőfi élete a legnagyobb és legáldottabb magyar testamentum — mondotta az ünnepi szónok... Fehéregyháza, augusztus 1. (Az Újság ki­küldött munkatársától.) Csodaszép, verőfényes júliusi vasárnapon ötezer erdélyi zarándok, Ülők és férfiak, kicsik és nagyok, ünneplő­ és ko­pott ruhában, de tele idealizmussal és a nagy költő lelkének és poézisének múlhatatlan ra­jongásával, vonult fel vasárnap Erdélyből, abból az országrészből, ahol a magyarság legnagyobb költője, Petőfi Sándor, nyolcvankilenc évvel ez­előtt, a feh­éregyházi csatatéren eltűnt, hogy majdnem egy évszázad múltán lerójja kegyele­tét nemcsak a költő emlékével, de halhatatlan műveivel szemben is. Ott meneteltek katonás sorokban és a nagy költő felejthetetlen dalait énekelve Segesvárról ki Fehéregyházára, mintegy hat kilométert, a forró, júliusi melegben, amely talán hasonló ahhoz az időhöz, amikor Petőfi Sándor nyom­talanul eltűnt. Senki sem érzett fáradságot, senki sem vágyott pihenésre, mert mindenkiben ott égett az emlékezés soha ki nem alvó lángja. Már kora reggeltől ontották a vonatok és az autók Erdély minden részéből a zarándokokat, kikkel délre már tele lett az a festőién szép erdélyi város, Segesvár, amely rövid néhány órára vendégül látta Petőfi Sándor zarándokait, akiket a Petőfi-bizottság lelkes tagjai kalauzol­tak, akiknek fehér és egyszerűen kegyeletes karszalagjain csak egy szó állott: Petőfi. Maga az ünnepség, amely az élén is méltó volt a nagy költő emlékéhez és amelynek össze­állítása a segesvári Petőfi-bizottság lelkességét dicséri, délután fél ötkor kezdődött Fehéregyhá­zán, ahol mintegy ötezren vonultak fel néma sorokban a Petőfi-emlékműhöz. A menet élén a fehéregyházi fúvószenekar haladt, utána az udvarhelyi Székely Dalegylet,­ majd a tövis­­róni kar. dalárda az udvarhelyi IKE azután a segesvári ref. vegyeskar, férfi kar, az IKE, a Székely Alkalmazottak Társasága és végül a segesvári Magyar Kaszinó tagjai zárták be az impozáns menetet. Résztvettek a menetben az erdélyi magyarság vezető férfiain kívül Gyárfás Elemér és Pál Gá­bor dr. volt kisebbségi magyar szenátorok is. A műsor a királyhimnusz eléneklésével kez­dődött, amelyet a segesvári Magyar Kaszinó adott elő, majd Nagy Béla segesvári unitárius lelkész mondott magasan szárnyaló és magvas imát a nagy költő emlékéért. Ezután Jánossy a Tárcza „Erdélyi szimfóniá­ját"­ énekelte a segesvári Magyar Kaszinó Da­lárdája Balázs András karnagy vezényletében. Az emlékünnepség pódiumára ekkor Lévay Lajos dr., udvarhelyi tanár lépett, az emlék­­ünnepség díszszónoka, aki az emlékbeszédet tartotta. — Petőfi lelkével találkoztok itt — kezdte meg beszédét a szónok — magyar véreim, szé­kely zarándokok, idegenajku embertestvéreim. Petőfi lelke van itt elrejtve a szent rögben, a csipkebokor aljában, az ég zengésében, a forrás tisztaságában, a virágok köntösében. Az édes­anya Petőfi dalával altatja,­rángatja a bölcsőben a magyar jövendőt. A magyar iskolában mindig Petőfi lelke a nagy tanítómester, az apostol, a magyar messiás. Lévay Lajos dr. ezután igy folytatta beszédét: — Petőfi Sándor az egész magyar nemzet lelki tükörképe és nem fontos, hogy hogy hívják a magyart, idegenhangzású-e a neve, vagy milyen a vallása, ha tud magyarul érezni, nemesen cse­­lekdeni, életét áldozni szent eszményekért, ak­kor Petőfi lelke eljegyezte magyarnak és azt senk­i sem veheti el tőle. Petőfi élete a legnagyobb és legáldottabb ma­gyar testamentum mindenki szántára. Szent örökség, gyógyító életelizir, megvásárolhatatlan gazdagság, amit semmi pénzen nem lehet meg­venni, mert ez a magyar élet aranykapuja, mennyországa, éneke, reménysége titka megol­dása, ez a Petőfi-lélek, ez a magyar becsület. Az emlékbeszéd után Petőfi—Auspitz „Mi volt nekem a szerelem" cintű dalát a székelyudvar­helyi Székely Dalegylet énekelte el, Kiss Elek karnagy vezetésében, majd kitűnően szavalta el az „Egy gondolat bánt engemet" cimü Petőfi­­költeményt. Intecs Béla és a „Magyar Újakhoz" cimü költeményt Bartos Albert. Petőfi—Fövenyessy: Falu végén kurta kocsma cimü dalát és Tárcza: Petőfi-dalokat interpretált ezután művésziesen a tövisi róm. kat. dalárda Nádasdi Gyula karnagy vezetésével. Petőfi: A rab cimü költeményét szavalta el Bokor Dénes, a segesvári I. K. E. tagja, míg Petőfi „Jövendölés" címü költeményét a székely­udvarhelyi I. K. E. szavalókórusa adta művé­sziesen, amelyet Váró György dr. tanított be. Különböző műdalokat adott még elő Sándor István karnagy irányítása mellett a segesvári református dalkör és a segesvári Magyar Ka­szinó dalárdája Balázs András irányításában, míg utolsó számokként Izsák Domokos, egy ős­­erejű harisnyás székely, saját ódáját szavalta el Petőfi emlékére. A műsorszámok elhangzása után a Petőfi­­emlékmű megkoszorúzása következett. A fehéregyházi Petőfi-emlékművet a halha­tatlan költő emlékére meleg és keresetlen szavak kíséretében az EMKE nevében Bartha Ignác dr., a Romániai Dalosszövetség nevében Voszka Ist­ván dr., az erdélyi fiatal magyar írók nevében Bányai László, ezer magyarajkú bukaresti gyer­mek nevében Hegyi Mózes bukaresti református lelkész, az udvarhelyi Székely Dalegylet nevé­ben Kerestély Gyula alelnök, a székelyudvar­helyi I. K. E. nevében Imecs Béla, a segesvári Rom. Kát. Népszövetség és Kolping nevében Dénes Gyula, a brassói munkások nevében Kiss Gyula, a marosvásárhelyi magyar dolgozók nevében Bodó Mihály és a segesvári Székely Alkalmazottak Társasága nevében György Zsig­­mond dr. és a segesvári Magyar Kaszinó nevé­ben Rózsa Sándor koszoruzták meg. Nem lehet teljes a fehéregyházi Petőfi-ünnep­­ségekről szóló beszámoló, ha nem emlékezünk meg arról, hogy az idei Petőfi-ü­nnepségekről mindenkinek hiányzott egy öreg zarándok: Papp Gyula udvarhelyi asztalosmester, aki az emlékmű leleplezése óta harminckilencszer, minden évben elzarándokolt Udvarhelyről gya­log Fehéregyházára, hogy egy kis koszorút helyezzen el a nagy költő emlékművén. Papp Gyula tavaly volt utoljára Fehéregy­házán, az idén is már hetek óta készült eljönni, de a szíve nem bírta ki az izgalmakat. Néhány héttel ezelőtt meghalt. Benczel Béla A spanyol harctér eseményei Páris, augusztus 1. (Inf.) A spanyol frontok­ról érkező hétfő reggeli jelentések azt mutat­ják, hogy a spanyol köztársasági hadvezetőség az Ebro mentén indított offenzívával nem tudta elérni a kitűzött célt, amely abban állott volna, hogy az estremadurai támadás beszüntetésére kényszerítse Franco tábornokot. A köztársasági hadvezetőség hétfő reggeli hi­vatalos jelentése is megerősíti, hogy a felkelő csapatok az Ebro frontján repülőgépek és tan­kok támogatásával ellentámadást kezdtek, ame­lyet a köztársasági haderők csak véres harcok után tudtak feltartóztatni. Repülőtámadás Tarragon­a ellen Barcelona, augusztus 1. (Havas.) Vasárnap délelőtt Francoék tíz hárommotoros repülőgépe bombákat vetett Tarragonára. Az áldozatok száma és az anyagi kár jelentékeny. Délután öt hárommotoros gép mintegy 50 bombát dobott le Apus városára. Egy ember meghalt, négy megsebesült, tizenöt ház el­pusztult. Át akartak menni Francoékhoz Bilbao, augusztus 1. Madridi jelentés szerint a köztársasági hatóságok rajtakapták Gomez Ulla ismert orvost, aki a köztársasági spanyol csapatoknál mint főtörzsorvos teljesített szolgá­latot, amint két őrnaggyal, két századossal és egy hadnaggyal át akart menekülni a nem­zetiekhez. A madridi katonai törvényszék vala­­mennyiüket halálra ítélte. Az olasz légió repüld! Róma, augusztus 1. (Inf.) A Corriera della Sera érdekes statisztikai kimutatást közöl a spanyolországi olasz légió haderejének az ebrói csatában játszott döntő szerepéről. Az olasz repülőgépek július 13—25-ig 874 esetben bom­bázták az ellenséges állásokat, összesen 750 tonna súlyú bombát dobtak le. Az olasz vadász­gépek 1674 repülést hajtottak végre, húsz ellen­séges gépet lőttek le és ezenkívül még további 24 ellenséges gépet találtak el. Szent István emléke Somogy megye gyűlésén Somogy megye törvényhatósági bizottsága hétfőn délelőtt Barcsay Ákos főispán elnökleté­vel megyegyűlést tartott, melyet Szent István emlékének szentelt. Az elnöklő főispán történelmi visszapillantást vetett Szent István korára és beszédét azzal fejezte be, hogy Szent István államberendezése mai állami életünk alapköveit jelenti és a szent korona tana, valamint az ebből kifejlődött ma­gyar alkotmány a történelem gyöngye. Beszéde végeztével a m­egyegyűlés tagjai hosszasan élje­nezték a főispánt, akit szerencsés kimenetelű gépkocsibalesete alkalmából is szerencsekívána­­taikkal halmoztak el. Szentiványi Béla gazda­sági főtanácsos, a kegyes tanítórend jószágkor­mányzója beszédében méltatta Szent István je­lentőségét a magyar nemzet történetében. Köszönetnyilvánítás Mindazoknak, akik felejthetetlen jó anyánk, özv. Breuer Antalné elhunyta alkalmából jóleső részvétnyilatkozataikkal felkerestek bennünket, hálás köszönetet mondunk. Nemes Ede és neje, szül. Breuer Sári. Minden félém­ értesítés helyett. Testben és lélekben megtörve jelentjük, hogy édesanyánk özv. Fritz Mórné folyó hó 31-én, 81 éves korában, özvegységé­nek 7-ik évében örökre elhagyott bennünket. Drága halottunkat augusztus hó 1-én, dél­után 5­0 órakor temettük a kecskeméti izr. temető szertartási terméből. Kecskeméten, 1038 julius 31 én. Legyen álma csendes és nyugodt z sírok éjjelében! Fritz Imre dr., Fritz Miklós dr. fiai, Dr. Fritz Miklósné Kardos Erzsébet menye. János és Péter unokái és az összes rokonság.

Next