Ujság, 1938. augusztus (14. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-21 / 188. szám

4 Széljegyzet MI, pesli Matuzsálemek, még személy szerint is emlékezhetünk arra a Földváry doktor nevű zömök, szakállas úrra, aki e városban elsőnek hirdette a télen-nyáron szandálban és hajadonfővel való járás egyedül üdvözítő voltát és nyilván e kor­szakos felfedezése alapján magántudós­nak nevezte ki magát. Ami a télen-nyáron szandálban való járást illeti, a magán­tudós prófétai tevékenysége és példaadása nem bizonyult számot­tevő módon foga­natosnak. Az emberek, ha különben élt is bennük a modern tanok iránt való fogé­konyság, főként télen ragaszkodtak hozzá, hogy a lábukat inkább beburkolás, mint hozzáedzés útján védjék meg a fagy ár­talma ellen. Szívesebben megriszkírozták a cipő és a meleg harisnya árát, mint azt, hogy tüdőgyulladást kapjanak, vagy akár csak öt lábujjuk is lefagyjon a tíz közül. Mondom, ezen a területen a magántudós propagandája még kezdeti eredményeket se igen tudott felmutatni azokban a kate­góriákban, amelyekben nem az anyagi kényszer, hanem a tudományos meggyőző­dés írta volna elő a legszellősebb fáblya viselését a karácsonyi hófúvásban. Viszont kiderült, hogy a fejeket köny­­nyebb meggyőzni, mint a lábakat. A kalap mellőzésére irányult kapacitáció távolról se bizonyult annyira a pusztába kiáltott szónak, mint a cipőellenes propaganda. Krónikás tartózkodik még a látszatától is minden önálló és független egyéni elhatá­rozás sérelmének, tehát nem keres és nem állít fel okozati kapcsolatot a kettő között, csak megállapítja a tényt, hogy a télen­­nyáron hajadon fővel való megjelenés nem sokáig maradt a szandálos magán­tudás speciális vagy kizárólagos formája. Akadtak hamarosan más urak is, akik a kalapviselést a gyakorlatban feleslegesnek deklarálták. Óvatosabb reformerek helyén­valónak érezték, hogy mindjárt dokumen­táló módon védekezzenek is a feltevés vagy a gyanú ellen, mintha kényszerűség­ből járnának az utcán hajadonfővel. Azt cselekedték tehát, hogy a kezükben vitték a kalapot és csak azért tették időnként a fejükre, hogy levegyék, amikor köszön­­­­niük kellett. Ez a metódus nem volt se minden kényelmetlenség, se minden komi­kum nélkül. Tehát hamarosan helyet adott annak a logikusakb­ gyakorlatnak, amely nem azért mentesíti a fejet a kalaptól, hogy a kezet terhelje vele. A hajadonfővel való járás egy név sze­rint is számon tartható szekta rítusából széles rétegek viseletévé fejlődött. Éspedig nemcsak minálunk, ahol annak idején az igehirdető Földváry doktor vetette a magot. A minapában olvashattuk, hogy a párisi kalaposok mozgalmat indítottak és törvé­nyes intézkedést követelnek, amely leg­alább az iskolás gyermekek és bizonyos köztisztviselők részére kötelezővé tegye nyilvános helyeken a kalapviselést. Nyil­vánvaló, hogy üzleti érdekről van szó. Amit az érdekeltek nem is tagadnak. A kalaposoknak elemi joguk van ahhoz, hogy megéljenek a mesterségükből és síkra szánjanak az exisztenciájuk megvédelme­­zésére. De hogy keressék meg a kenye­rüket, ha egy szívós propaganda általános divattá teszi a hajadonfőn való járást és feleslegessé az ő portékájukat? Tudvalévő, hogy a baj nem szereti a magánosságot és ritkán jár egyedül. A hajadonfővel való járás férfidivatjával ime most összekarol a legújabb női divat, amely a népi motívumokból merít és mint néhány évvel ezelőtt csizmába bujtatta a lábát, most kalap helyett kendőt diktál a dáma fejére ... Ettől azonban igazán nem szabad meg­ijedni. Annyi pszichológiája minden kala­posnőnek van, hogy ezt a fordulatot inkább megnyugvással, mint aggodalommal vegye tudomásul. Mert a divat éppen azért divat ma, hogy holnap ne legyen az. Sőt, az ellenkezőjének csináljon utat és teret. A fejkendő, akármilyen üde, színes és kecses divat, ott tartja magát állandóan, ahol­­ nem divat, hanem viselet. Ahol a divat szorítja le vele a kalapot, oda ugyancsak a divat holnap két kalapot követel egy helyett. Tehát a kalaposaknak nem kell nyugtalankodniuk. Szigma. ÚJSÁG KEDD, 1938 AUGUSZTUS 23 Leányának tökéletes kiképzését biztosítja Gyakorlati nőképzője. Bentlakók, bejárók. L Tit­­a dr. Förstner-féle kárnőképző (1 év. Diploma). 2. Ruha- és anyagtervelés (1 év).n . , , . . . . 9. Idegen nyelvű továbbképzés. 4. Zene­­sportok. 5. Háztartés, Bulyovszky-utcai leánynevelö intezet Lfe^ySis^. tfrSflgife Csempészés miatt letartóztatták Balassa Manót, a Keményitókartel vezetőjét A budapesti királyi ügyészség hétfőn dél­után a következő hivatalos közlést adta ki: " A budapesti királyi ügyészség Balassa Manó részvénytársasági igazgatót és fiát, Balassa Erich dr. kereskedőt fizetési esz­közökkel elkövetett visszaélés bűntette miatt előzetes letartóztatásba helyezte. A nyomozás adatai szerint Balassa Manó és Balassa Erich dr. a zugforgalomban össze­vásárolt 000 angol fontot vagyonmentési célzattal egy newyorki üzletbarátjuk nevén feladott személypoggyászban 1938 augusz­tus 17-én külföldre akarták kicsempészni, azonban a hatóság közegei őket tettenérték. Terheltek az előzetes letartóztatást elren­delő határozat ellen felfolyamodást jelen­tettek be. A további nyomozás még folya­matban van.★ Balassa Manó régi, ismert nevű keményítő­­nagykereskedő a fővárosban. Amikor a bur­­gonyakeményítőgyárak központi irodája meg­alakult, vagyis kartelbe tömörültek a kemé­nyítőgyárak és létrejött a Keményítőterméke­­ket Árusító Részvénytársaság, ennek vezető­jévé Balassa Manót tették meg. A hatalmas forgalmat lebonyolító iroda a legnagyobb ipari üzemeknek szállította a ke­ményítőt. Balassa Manó, éppúgy, mint Erich fia, a legrégibb szakemberek egyike volt a keményítőszakmában és szinte teljhatalmúlag vezette a kartelirodát. Balassáék a Kossuth L­ajos­ tér 9. szám alatt laktak nagy kénye­lemmel berendezett lakásban. Káprázatos fénnyel ülték meg Szent István emlékét A főváros, a vidék és a külföld ünnepségei Szent István Jobbját az idén százhatvan­­hetedszer vitték körül pompás körmenetben a budai Vár ódon utcáin. Az idén Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján talán az eddiginél minden nagyob fénnyel és pompával tartotta meg a magyarság a Szent Jobb kör­menetet. A Vár barokk stílusú palotáit káprá­zatos szinpompával díszítették fel erre a napra s a körmenet útvonalán díszruhás rendőrök, árvalányhajas ,ivarkészek, leventék állottak sor­falat, a kordonon túl pedig a közönség száz­ezrei. A külföldi diplomaták, az amerikai magya­rok, a német és olasz katonai küldöttségek tagjai, a francia, belga, lengyel, észt, svájci, angol, amerikai és holland vendégek a Szent Háromság-téren, a pénzügyminisztérium palo­tája előtt emelt hatalmas dísztribünön foglal­tak helyet. Az előkelőségek a királyi várpalota Zsigmond-kápolnájában gyülekeztek Egymás után robogtak a kápolna bejárata elé a szebb­nél szebb magánautók és egynegyed kilenc óra­kor már együtt volt az egész történelmi Ma­gyarország. Ekkor felharsant a kürtjelzés, majd nyomban utána a honvédzenekar hang­szerein a magyar nemzeti imádság. Megérke­zett a kormányzó. Megindul a kör­menet Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyar­­ország kormányzója, teljes tengernagyi dísz­ben ellépett a kivezényelt honvédszázad arcéle előtt, majd besietett a kápolnába, ahonnan ki­hallatszott a széles várudvarra a magyarok ősi egyszerű dallamú egyházi zsolozsmája: „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga." Közben már meg is indult a hatalmas kör­­menet a Nagyboldogasszony koronázó templom felé. Díszegyenruhás lovasrendőrök nyitották meg a körmenetet és a fényképezőgépek ezrei léptek munkába. Először rohamsisakos hon­védszázad jött, aztán a hadirokkantak, a front­harcosok, a cserkészek és leventék uniformisos szakaszai, majd a kongregáció egyházi intéz­mények, fővárosi és környéki plébániák hívei zászlók alatt, zsolozsmákat énekelve. Pillangó­­főkötős fehér, kék, barna és fekete ruhás apá­cák pergették az olvasót, jöttek breviáriumot mormolva a férfiszerzetes rendek tagjai, majd négyes sorokban a kispapság, a karinges fel­szentelt papok, egy pillanatra sem szünetelt a lenyűgözően változatos színpompás kép. Lila­ruhás főpapok párosával, apátok, prépostok, prelátusok, kanonokok, majd szerpapjaitól és festői egyenruhás testőröktől körülvéve Mészá­ros János budapesti általános érseki helytartó, a Szent Jobb őre, akit a püspökök és érsekek csoportja követett. Külön vonult fel néhány lépésnyire mögöttük teljes egyházi ornátusban A­ngel­o Rotta pápai nuncius. Most tűnt fel a körmeneti aranykeresztet vivő Mihalovics Zsigmond tb. kanonok alakja, majd a fehér aranydiszítésű baldachin, mely alatt négy pap, a Szent Jobbot őrző hatalmas üvegládikát hozta. A baldachin két oldalán a Pázmány Egyetem rektora és dékánjai, a fő­város polgármestere és alpolgármesterei, távo­labb pedig lovas testőrök lépdeltek. A Szent Jobbot követte bíbor díszében, hosszú uszály­­lyal Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás. Jön a kormányzó . Néhány pillanat múlva hatalmas éljenzés és­­ taps jelezte, hogy közeledik a kormányzó Horthy Miklós fedetlen fővel, katonás léptek­kel kisérte a szent ereklyét, kétoldalt gyalogos és lovas testőrök, mögötte pedig szolgálattevő szárnysegédei. A fergeteges taps és éljenzés kivált a diplo­maták és a külföldiek páholyai felül dübörgött hatalmas erővel.. A kormányzót József és József Ferenc, vala­mint Albrecht királyi herceg követték, azután jött Imrédy Béla miniszterelnök a két Ház elnökével. Mögötte kettesével a kormány tagjai, a koronaőrök, Töreky Géza, a Curia elnöke, S­uky Géza, a Közigazgatási Bíróság elnöke, Vargha Imre, a legfőbb számvevőszék elnöke, vitéz Lányi Hugó, a honvédség főparancsnoka, vitéz Keresztes-Fischer Lajos, a honvédvezér­­kar főnöke, Uray István, a kabinetiroda fő­nöke, vitéz Jóny Gusztáv, a kormányzói katonai iroda főnöke, majd a titkos tanácsosok ha­ladtak. Most következtek a vármegyék fő- és alis­pánjai, a törvényhatósági városok polgármes­terei, az országgyűlés tagjai díszmagyarban és a tábornoki kar. Jöttek a régi pesti, budai és óbudai céhek jogutódai, céhládákkal, céh­­zászlókkal, végül a magyar falu népe, a gyön­­gyösbokrétások színpompás csoportjai. A Má­tyás-templom harangzúgása közben közel két órán át tartott a felvonulás. A koronázó nagytemplomban Serédi Jusz­tinián bíboros-hercegprímás pontifikálta a szentmisét, az országos levéltár előtti téren pedig Hász István tábori püspök mondott misét. A tűzijáték Délben a várpalota nagyudvarán óriásira duz­zadt külföldi és belföldi publikum, nézte meg az ünnepi őrségváltást, ugyancsak nagy hívó­­se­reg jelent meg délután a pálosok gellérthegyi sziklakápolnájában, az ünnepi vecsernyén. A Szent Is­tván-napi ünnepségek befejezéseiképpen a székesfőváros este kivilágítást és tűzijátékot rendezett. A Duna két partját százezres töme­gek lepték el. Fél félkor sötétült el a Citadella és a Gellérthegyről egymás után hasítottak bele a sötét égboltba a rakéták szörkőkutjai, tűzke­­rekei és csillagjai. Hatalmas közönség lenyű­gözve nézte a szokottnál pazarabb tűzijátékot, mely este tíz óráig tartott. A magyar zsidóság a dohány utcai főtemplom­ban ünnepi istentiszteleten adózott Szent István emlékének, Groszmann Zsigmond dr. rabbi is­mertette a szentistváni állameszmét és vont párhuzamot a zsidóság és magyarság sorsa kö­zött, Fischer Gyula főrabbi pedig a Himnusz költőjéről emlékezett meg. Az ország minden városában nagy fénnyel ünnepelték meg a szent király emlékezetét. A külföld ünnepe A külföldi magyar kolóniák is bensőséges ün­nepséggel ülték meg Szent István emlékezetét. Rómában ünnepi szent­mise volt, melyen meg­jelent Villányi Frigyes báró, követ is. Klein atya mondott szentmisét és páter Gallus szent­beszédet. Bécsben a kapucinusok templomában Pallax Imre kanonok méltatta Szent István egyé­niségét, San Sebastianban ugyancsak szentmise volt, Bernben az ünnepi szentmisén az egyházi zenét a vendégszereplő budapesti szimfonikus zenekar szolgáltatta és Thury Gizella operaéne­­kesnő énekelt. Varsóban is szentmise volt. A lengyel sajtó különösen meleg cikkekben em­lékezett meg az ünnep alkalmából Magyaror­szágról. Londonban a Brompton-Oratory temp­lomban volt istentisztelet, a berlini magyarok­­ pedig a Szent Ferenc-kápolnában vettek részt a szentmisén. Ünnepség volt Prágában, Bukarest-­­ ban is. Mindenütt megjelentek az ünnepségeken­­ és szentmisén az ottani magyar követségek,­­ i­­­letve konzulátusok vezetői. A palesztinai zavargá­sok veszteséglistája Jeruzsálem, augusztus 22. A palesztinai za­vargások veszteséglistája az augusztus elseje óta ellen három hét alatt 167 halottat és 183 se­besültet tüntet fel. Az arabok 110 halottat és 71 sebesület veszítettek, a zsidók 41 halottat és 86 sebesültet, az angol karhatalom pedig 16 halot­tat és 26 sebesültet. Az utolsó 24 óra krónikája a következő ter­rorcselekményekről számol be: Tulkarem köze­lében szárazföldi akna a levegőbe röpített egy motoroskocsit. Egy arab munkás életveszélye­sen megsebesült. Kalkilieh városában arab fegy­veresek kifosztottak egy postaküldöncöt s nem­csak a pénzt vették el tőle, hanem a levélpostat is. Jaffa környékén sortüzet adtak le egy zsi­dókkal teli autóbuszra. Egy zsidó utas meghalt, egy másik súlyosan megsebesült. Názáret kör­nyékén egy angol rendőrjárőr három agyonlőtt arab holttestére akadt. Az egyik­ halott zsebében cédulát találtak a következő felírással: így jár minden áruló. Tizenkétéves zsidóleány és tizenhétéves zsidó­­fiú állott hétfőn délelőtt a jeruzsálemi rendkí­vüli katonai törvényszék előtt, hogy feleljen egy bombamerényletért, amelynek három ha­lottja és huszonöt súályos sebesültje volt. A két két fiatalkorú merénylőre a fennálló kivételes törvények értelmében, korukra való tekintet nélkül, halálbüntetés vár. Mindazoknak, akik , velünk éreztek drága tó □ ram és apánk elhunytéban, ezúton is hálás köszönetet mondunk és kérjük velünk szemben további jóindulatukat és b. támogatásukat. Weiszffeld Miksáné és gyermekei: Vá­zsonyi Károly és felesége Dr. Vázsonyi Endre Vázsonyi István Mátyás Károly szomorít szívvel tudatja, hogy szeretett cégtársa, nagyrabecsült és hűséges barátja Barna Ignác , több, mint két évtizedes együtt­működés után, szorgalmas mun­kában eltöltött élete delén a sors kifürkészhetetlen akaratából vá­ratlanul itthagyott. Emlékét el nem múló kegyelettel fogom megőrizni. va- Barna és Mátyás cég alkalmazottai mélyen megrendülve tudatják, hogy szeretett főnökük Barna utót­tr váratlanul elhunyt. Siratjuk és gyászol­juk őt, mert atyai jóbarátunkat vesz­tettük el. Emlékét szívünkbe zárjuk. Öm­­ Polonyi Miksáné úgy a maga, mint György fia és Péterke unokája nevében a fájdalomtól megrendülve jelenti, hogy szeretett férje, a leg­jobb apa és nagyapa POLONYI MIKSA a Polonyi és Török cég volt tulajdonosa, életé­nek 60-ik, legboldogabb házasságának 33-ik évé­ben augusztus 20-án, hajnalban hirtelen elhunyt. Drága halottunkat kedden, augusztus 23-án délután 3 órakor temetjük a rákoskeresztúri temetőben. Gyászolják még testvérei, sógorai, sógornői, nagynénjei, menye, unokaöccsei és unokahúgai, valamint a kiterjedt rokonság. özv. Steiner Illésné sz. Hübseli Johanna és gyermekei Prof. dr. Beretvás Lipót­­ (Tunis), Beretvás Tibor, Beretvás Hugó, Vilma férj. Havas Istvánné, Renée férj. Gál Gyuláné fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy a legjobb férj, apa és nagyapa STEINER ILI­ÉS ny. MFTA főintéző áldásdús életének 78-ik, boldog házassá­gának 63-ik évében elhunyt. Drága halottunkat 22-én, hétfőn dél­előtt 112 órakor kisértük utolsó útjára .A rákoskeresztúri izr. temető halottas- 13 házából Gyászolják még Prof. dr. Borotvás Li­ &­pótné szin­. ilj. Roisz Bence, Beretvís Hu- S£ góné szül. Bi­chier Vera, Havas István, Gál Gyula menyei és vejei, Luigi, Anna, Emilio és Tamás unokái.

Next