Újság, 1938. december (14. évfolyam, 273-297. szám)
1938-12-11 / 281. szám
96 ugyanaz Tök a neve, mint az ő legkisebbik, legjobban szeretett, szintén éhenveszett fiának , akkor nem birja tovább, elmenekül, a tömeg mint csalót üldözi és megkövezi. Anathéma újra ott áll Valaki előtt és kérdezi: „Mi célja hát a földi szenvedésnek, mire való hát a szeretet, ha tehetetlen ellenében?” Lehet-e valaki forradalmár vagy csak társadalmi nyitó ilyen pesszimista világnézettel, amely már eleve meg van győződve róla, hogy hiábavaló minden kísérlet, a szenvedést nem lehet megszüntetni? A kor, a tagadó, intellektuális kor bélyege volt azonban rajta, hogy azt a kaput nem nyithatta ki Anathéma előtt s nem eszmélt rá, hogy az a nagy béke és boldogság, amelyről oly régóta ábrándoznak írók, gondolkodók és vallásalapítók, Istenben lakozik. A bomba, amely az általa úgy óhajtott forradalom viharfelhőiből hullott reá, talán jót tett vele: nem érte meg azokat az éveket, melyek alatt az emberiség fejlődésében éppen azok az elemek jutnak mindinkább érvényre, amelyek lényével és írásművészetével ellentétesek: a robusztus erő és erőszak. A szeretet szavára nem hallgatnak többé az emberek, csak azok, akiket az élet szivén sebzett. Ezekben mindig visszhangra fog találni az ő életfájdalma, meghatva találják meg nála bánatuk poézisét s a szeretetnek azt a feleségét, melyet hitük, a hosszú szenvedésekben felébredt hitük megfoszt pesszimizmusától. Távoli írót választottam ez írásom témájául, akit Szibériában ismertem meg. Távolit? Óh, nem! Nem is hiszik, hogy példájával milyen közel van ma minden emberhez. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1338 DECEMBER 11 Világtérhajózás problémája írta Neufeld Ármin hites szabadalmi ügyvivő A világtérhajózás első kikötőhelyének a Földtől legközelibb égitest, a Hold, van ki-szemelve. Sikeres kikötés és a Földre való visszatérés esetén tervbe van véve a Mars meglátogatása. A Hold 385.080 kilométer közepes távolságban kering a Föld körül, átmérője 3470 kilométer és a Föld anyagából 81 Holdat lehetne előállítani. Távcsővel látjuk felénk fordított egyik felének topográfiáját, pontosabb térképünk van a Holdról, mint a Földről. A Földön még nagy terjedelmű, ki nem kutatott földterületek vannak, melyeket a térképen fehér folttal jeleznek. Látjuk a Holdnak hatalmas ráncait, hasadékait, szakadékait, talajeltolódásait és rendkívüli nagy átmérőjű vulkánkrátereit. Legnagyobb krátere a Ptolemdus, melynek átmérője 185 kilométer, míg a Föld legnagyobb kráterének (Japánban) átmérője alig 10 kilométer. Hosszúra nyújtott elkérgesedett síkságokból kopár hegyláncolatok emelkednek. Ezeknek magasságát a vetett árnyék alapján pontosan lemértük. Legmagasabb csúcsuk 8832 méter. Felismerések alapján önmelege már teljesen felhasználódott és következtethető, hogy felületén víz, jég, levegő vagy bármily összetételű atmoszféra hiányzik, úgyhogy a szerves élet kitenyésztése és fenntartása lehetetlen. Ilyen körülmények között földi embernek a Holdon nincs keresni valója és meglátogatásának csak tudományos jelentősége lehet. Várjon a Mars lakható-e, az még vitás.A Naptól való közepes távolsága 228 millió kilométer, (míg a Földé 149 millió kilométer), átmérője 6800 kilométer, tömege a Föld tömegének kilencedrésze, úgyhogy a Föld anyagából 9 Marsot lehetne előállítani.A Napot 687 nap alatt futja körül, tehát majdnem két földi év alatt. Ezért évszakai még egyszer oly hosszú ideig tartanak, mint a Földön és minthogy egy és félszer nagyobb távolságba van a Naptól, mint a Föld, nyáron májusi hőmérséklete van, télen pedig a hőmérséklet annyira süllyed, hogy földi ember szervezete alig bírja ki. Lényeges kérdés, van-e alkalmas atmoszférája élőlény fenntartására és növényzet szaporítására? Erre a legújabb felismerésekkel megalapozott Heaviside-elmélet igenlőleg válaszol! A kozmikus gyújtópont A Földgömböt kb. 120 kilométer magasságban ionozott (villamossággal töltött), fényátbocsátó gázréteg páncél alakjában veszi körül, mely a meredek rövid rádiósugarakat nem engedi át a világtérbe, hanem mint valamely tükör, azonos szög alatt veri vissza a Földre. E védőréteg, illetve kozmikus hártya Steaviside felfedezőjétől kapta nevét, melyen belül, fajsúly szerint van rétegezve az atmoszféra. E börtönfalak nem engedik az atmoszférát a légüres világtérbe távozni és nem engedik a Napsugárzást, kiinduló hullámhosszával, az atmoszférába hatolni. A Heaviside réteg a körülburkolt atmoszférával együtt, mint ütközőközeg a napsugárzás frekvenciáját (rezgésszám) lefékezi és annyira csökkenti, hogy frekvenciája a fény- és hősugarak hullámhosszára csökken. Az atmoszférán kívül a légüres térben a napsugárzás fényt és meleget nem termel, ott hőmérséklet nélküli sötétség honol. A napsugárzás a Heaviside réteg közvetítésével az atmoszférában frekvenciájának megváltozása következtében alakul át fénnyé és meleggé. Azon az égitesten pedig, ahol Heaviside védőburkolat van, ebből kifolyólag fény és meleg is van, növényzet, pára, felhőzet, atmoszféra és életi A Heaviside-elmélet szerint e réteg a napsugárzásnak kozmikus gyűjtőtökre, mely a reáeső sugárzást a fékezőleg ható atmoszférán át, fény és meleg alakjában szórja széjjel a Föld felületére. A Napnak a Földünktől való távolsága 149 millió kilométer és hogy e réteg gömbfelülete hatásos gyújtópontot adjon, az optika törvényei szerint, szükséges, hogy a Heaviside gömbtükör átmérője 12.900 kilométer legyen, mely érték a valóságnak meg is felel. A legújabb felismerések szerint minden bolgót ilyen tükröző védőréteg veszi körül és hogy alkalmas legyen arra, hogy a napsugárzásnak oly gyújtópontot adjon, hogy az fénnyé és meleggé alakulhasson át, e hártyának mondható rétegnek átmérője, az optika törvényei szerint, annál nagyobb, minél nagyobb a bolygónak a Naptól való távolsága, így pl. az 5300 kilométer átmérőjű Neptunnak a Naptól való távolsága 4496 millió kilométer, míg a 143.000 kilométer átmérőjű Jupiteré 778 millió kilométer, azonban a kisebb tömegű Neptunnak mégis a távolság arányában, nagyobb átmérőjű Haevisidekártyaátmérővel kell rendelkeznie, mint a Jupiternek, hogy a napsugárzásnak hatásos gyújtópontot szolgáltasson. Ez elmélettel tehát valószínűsítve van, hogy minden bolygón van szerves élet, de hogy milyen ez az élet, azt nem tudjuk. Érthető tehát, hogy az elméleti tudomány, mely gyakorlati megvalósításnak előhírnöke, a Marsnak meglátogatásával foglalkozik és e cél elérésére, az atomrepesztés titkainak teljes feltárásáig, legalább is újabb felismerések és tapasztalatok gyűjtésére alkalmas eszköznek tartja a gépfegyverszerűen működő rakétamotorral üzemben tartott világűrhajót. Lehetséges lehetetlenségek E paradox címmel kell illetni azokat a spekulációkat, melyeknek törekvése a világtérhajózás megvalósítása. A térhajózás annyit jelent, mint a Föld gravitációs, illetve tömegvonzás erejét legyőzni. A gravitációs erő a távolság négyzetével csökken, anélkül, hogy kimondott határa volna. Elméletileg tehát csak a végtelen távolságban szűnik meg, de két égitest, pl. a Föld és a Mars között van egy gyakorlati gravitációnélküli réteg, melyben e két égitest tömegereje egyensúlyt tart egymással. De ilyen gravitáció nélküli réteg labilis. Ha azt a réteget a térhajó el is érné, a legkisebb eltérés az egyik, vagy másik oldal felé azzal fenyeget, hogy további hajtóanyag hiányában, a térhajó a Marsba, vagy a Földre zuhan. A Földnek a Nap körüli keringési ideje 385 és egy negyed nap, a Marsé pedig 687 földi nap. E két égitest keringése közben a Föld és Mars képzelt összekötő vonalai adják meg az egymás közötti mindenkori távolságokat, amelyek az év különböző szakában lényeges eltéréseket mutatnak. 1926- ban végzett mérések szerint január 1-én a Föld és a Mars közötti távolság 335 millió kilométer volt, február 1-én 302 millió kilométer és november 4, midőn a Nap, a Mars és a Föld oppozícióban, azaz közös egyenes vonalban volt, csak 69 millió kilométer. A természetes gravitációnélküli térnek térhajózási célokra való felhasználása eszerint el sem képzelhető. Márpedig a gravitációnélküli tér mint állomás a Föld és Mars között igen nagy szerepet játszik a világtérhajózásban, amely nélkül a térhajózás megvalósítása lehetetlennek látszik. A gravitáció nélküli tér- ben a térhajó és minden felhozott test a világtérben helytállóan lebeg és a térhajóból kizsilipelt anyagok, mint pl. élelmiszerek, hajtóanyagok, növényzetek termelésére való talaj, építkezésekhez való anyagok stb. épúgy lerögzíthetők, mint a Föld szilárd felületén. Hoffmann tanár részletesen kidolgozott tervei szerint a térhajó, valamint a térhajón kívül felállított építmények a tengeralatti hajók módjára légmentesen vannak szerkesztve és az élet fenntartására szükséges kellékekkel pazarul felszerelve. A térhajóból az épületekből kizsilipelt (váltakozva nyitó és záródó ajtókkal) embereknek levegővel és meleggel táplált különleges szerkezetű búvárruhájuk van. Hohmann abból az elgondolásból indult ki, hogy a Hold azért nem esik a Földre, mert másodpercenként 1000 méter sebességgel fut a Föld körül és a Föld azért nem zuhan a Napba, mert másodpercenként 30.000 méter sebességgel fut körülötte. E körülfutó sebességből keletkező tömegerő, azaz a reperő egyensúlyt tart a Föld, illetve a Nap tömegvonzó hatásával. Számításai szerint a gravitáció nélküli tér előállítására a legalkalmasabb magasság a Földtől számított 55.900 kilométer. Minthogy a Föld gravitációs ereje, a távolság négyzetével csökken, elegendő, ha a térhajó e magasságban 3080 méter másodpercenkénti végsebességet ér el, hogy 90® fokkal való átkományzás után, a térhajó a Föld körüli pályán repüljön. A gépfegyverszerűen működő turbina-rakétamotorral fel-,szerelt térhajó a légüres térben könnyen kormányozható. Ha a felfelé emelkedő térhajó motorából a gázokat lefelé puffogtatjuk, akkor a gázok kipuffoggó sebességének megfelelő sebességgel emelkedik. Ha a gázokat részben felfelé áramoltatjuk, akkor a térhajó sebességgé fékeződik. Ha azonban a gázokat egyik vagy másik oldalirányban puffogtatjuk ki, akkor a térhajó vízszintesbe jut és a kipuffogás irányával ellenkező irányban körülfutja a Földet. E pályán azután örökké repül e másodpercenkénti sebesség megtartásával és pedig minden további hajtóanyag nélkül. Ilyen magasságban, ilyen végsebesség mellett a térhajó saját kinetikai energiájával, eleven erejével tartja fenn a térhajó üzemét és e sebességből keletkező reperő egyensúlyt tart a Föld vonzó erejével. E felszállási magasságnak és az ahhoz rendelt 3080 méter másodpercenkénti körülkeringő sebességnek rendkívüli nagy előnye van, mert a Föld szintén 3080 méter másodpercenkénti sebességgel forog 24 óra alatt saját tengelye körül. A térhajónak tehát egyazon szögsebessége van, mint a Földnek és minthogy a Földdel együtt végzünk forgást, a térhajót és annak mindentartozékát állandóan egy és ugyanazon helyen látjuk a világtérben lerögzítve, feltéve, hogy a térhajó az ekvátort futja körül. E gravitációnélküli térből azután egymás fölött több ilyen teret állíthatunk elő, míg végeredményben a térhajó a Mars felületén kiköthet. De még igen távol vagyunk e probléma vakmerő gyakorlati megvalósításától, ha figyelembe is vesszük, a hajtóanyagkérdést. Az atmoszférán kívüli világtérben — levegő hiányában — más motor figyelembe nem vehető, mint a gépfegyverszerűen működő rakétás turbinamotor, mely azonban eddig, érdekeltség és kényszerítő gazdasági ok hiányában, még fel sincs találva, de technikai szempontból megvalósítható. Hajtóanyagnak, aránylag csekély brizánciája miatt a puskapor meg nem felel, hanem egyelőre a durranógáz, melynek fúvókából való kipuffogó sebessége másodpercenként 5000 méterre növelhető. Feltéve, hogy e hajtóanyaggal 1000 kilogramm súlyú térhajó az emberi szervezetre veszélytelen gyorsulással az említett 35.900 kilométer magasságig emelhető, hogy 3080 méter másodpercenkénti sebességgel keringjen. Hold módjára, a Föld körül, akkor e teljesítmény kielégítésére 0 millió 380.000 méter tonna energiát kell adni a térhajónak (egy méterkilogramm az a munkaegység, mely szükséges egy kilogrammnak egy méter magasságra való emelésére). Ilyen munka teljesítésére az 1000 kilogramm súlyú térhajónak 22.000.000 kilogramm hajtóanyagot kellene magával vinni a Földről és e robbanószerraktáron ülő Marsutazók ételüket a gondviselésre bíznák. Magyar dolgos hétköznapok Közel húszévi gyász után örömnapokra ébredt a nemzet s a történelmi fordulatot méltó bensőséggel ünnepelte meg a magyar társadalom. A magyar honvédek visszakapcsolták az országhoz a magyarlakta felvidéki területeket, diadalt ült az erő és az igazság. Ez az egy hét ünnep volt: a nemzet ünnepe. A Gondviselés azonban azért rendelt ünnepet, hogy a pihenőnapon erőt merítsünk, és jókedvvel végezhessük az ünnepet felváltó szürke hétköznapokon az élet fáradságos munkáját. A magyar nemzet számára is azért nyitotta meg az Egek Ura az öröm forrását, hogy megerősítse lelkét a jövendő megpróbáltatások elviselésére, lendületet és szívós erélyt oltson belé a reá váró nagy feladatok sikeres megoldására. Maga az élet csupa egymásba fűződő hétköznap, áldozatos munka és könnyes verejték. Célok küzdelmes ostromlása, apró sikerek és szomorú átmeneti sikertelenségek. Rengeteg elesés és még több nehéz talpraállás. Dolgoznia kell mindenkinek, hogy a jobb jövőért végzett önzetlen munkából új nagy ünnepek szülessenek. A robotot megkönnyíti majd az ünnepvárás. Vidáman, dalos szívvel fogjon hozzá mindenki a dolgához, de egyúttal kemény elhatározással és meggyőződéses lélekkel végezze feladatait az egész társadalom. Mert áldozatost munka nélkül nincs igazi eredmény s hiú remény minden csodavárás. Mindnyájunknak egy a kötelességet át kell éreznünk hivatásunknak fontosságát és jelentőségét. A kicsi és a nagy a maga helyén erejének teljes megfeszítésével, igaz, becsületes lélekkel és a nagy célokra függesztett tekintettel lásson hozzá munkájához, ne lankadjon s bízzék a sikerben. Dolgozzék a legnagyobb komolysággal, végezze tanulmányait a magyar tanulók serege. Szokja meg, hogy valóban az élet számára gyűjtse ismereteit. Az élet küzdelmeire vértezze fel magát. Ne a vizsgára dolgozzék, ne a diploma elnyerésére törjön csupán. A katona érezze, hogy „a honvédséggel áll, vagy bukik az ország". A munkás ébredjen annak a tudatára, hogy a teremtő szellem elgondolásainak alakká formálását, gyakorlattá váltását végzi. A tisztviselő ne felejtse el soha, egy pillanatra sem, hogy gyámolításra szorulókért ül és dolgozik. A művész érezze, hogy fantáziájának, tehetségének termékeny erejével nemzete múltjának, jelenének és jövőjének adósa. Mindenki a maga helyén dolgozzék. Ott, ahová a sors állította. Senki se áhítsa a másik helyét, legkevésbbé akkor, ha hozzáértése nem üti meg embertársa hozzáértésének a mértékét. Használjon fel mindenki minden alkalmat arra, hogy tökéletesítse önmagát. Az igazi magyar jellem arról ismeretes, hogy önmagának legszigorúbb bírája. Mindenki emelkedjék erre a magaslatra. Ne maradjon el nap-nap után a legkíméletlenebb önvizsgálódás, az összehasonlítás, a magunk és a mások ismereteinek szembeállítása és tárgyilagos megmérése, mert ez ad majd lendületet ismereteink gyarapítására és ez emeli fel az embert az átlagos nívó fölé. Cselekedjünk mindig önzetlenül s legyünk mi is önmagunk pártatlan birája. Vállaljuk a legkeservesebb munkát is áldozatos jószándékkal nemzetünk javára. Ha így cselekszik az egész nemzet, a dolgos magyar hétköznapok után újra jön az örömteli magyar ünnep... Miért kapta Lukasich Géza báró a Mária Terézia-rendet A cs. és kir. kolozsvári 51/1. zlj. és a cs. és kir. besztercei 63/1. zlj. Szerbia és Montenegró ellen viselt 1914. évi 2. támadó hadjárata folyamán nov. 10—30-ig vívott Kolubara Ljig menti csatában az osztr.-magv. hadi-ben a cs. és kir. 1. hegyi dandár és a cs. és kir. 18. gy. bo. kötelékében harcolt. Az I. hegyi dandár a teljesen behavazott hegységben megtett 14 órás fárasztó menet után Barjkovicshez érkezett és a 26-ára virradó éjjel meglepően oldalba és hátba támadta a 16 zászlóalj erejű szerb sumadiai hadosztályt, mely nehéz és véres harc után virradat előtt mennekülésszerűen hagyta el állását. A nehéz küzdelemben különösen kivált hősiességével az 51/1. és a 63/1. zlj .tanttarparancsnok — vitéz somorjai lukasich Géza báró, akkor ezredes, most ny. altábornagy — ki a támadást a masa elhatározásából intézte, mivel a kivívott fényes győzelem döntő előnyhöz juttatta az ott harcoló osztrák-magyar haderőt — a katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét kapta.