Ujság, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-15 / 61. szám

SZERDA, 1939 MÁRCIUS 15 ÚJSÁG is KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG Április 1-ig ötmillió pengő­­sikével megalakul az u­­fimifild-gyár Az aluminiu­ofonfi­nktúra a magyar bauxit fokozott kihasználását teszi lehetővé A magyar állam tulajdonában, elsősorban a Bakony vidékén, számos b­a­u­x­­­t-z­á­r­t­­kutatmány van, amelynek területén jelen­tős mennyiségű jó minőségű­ bauxit aknázható ki. A kincstár bauxit zártkutatmányait a M­a­­gyar Bauxitbánya R.­T. vette bérbe, amely vállalat számos próbafúrást eszközölt és a bányászást a gyakorlatban is megkezdette. A kincstári zártkutatmányi területen talál­ható bauxit kivitele nyers formában eddig nem volt elsőrangúan megoldható, éppen ezért a bérleti szerződés megkötésekor ragaszkodott a kincstár ahhoz, hogy a zártkutatmányok bauxit­­jának feldolgozása céljából a bérlőnek t­i­m­­földgyárat kell létesíteni. A gyár alapítá­sára a szerződésben 1938 április 1-ig adtak ha­ladékot. Az elmúlt évben mutatkozó nemzet­közi bizonytalanság következtében a tőke­csoportot nem lehetett összehozni és ezért ezt a határidőt egy évvel, 1939 április 1-ig meg­hosszabbították. Mint értesülünk, az új határidő letelte előtt már meg lesz a megállapodás, amelynek értel­mében egy külföldi tőkecsoport 5 millió pengőt ad zárolt pengőkből a timföldgyár létesítésére. Az új timföldgyár napi 50 tonna kapacitás­sal létesül. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy az általánosan használt B­a­y­e­r-féle eljárással dolgozzák-e fel a bauxitot, vagy pedig a válla­lat birtokában lévő újszerű szabadalom alapján. A tárgyalások arra vonatkozóan to­vább folynak, hogy a világszerte mutatkozó nagy alumínium-konjunktúrára való tekintettel aluminium-kohót is állítsanak fel, mely 300— 350 vagon fémaluminiumot termeljen. Az új nagy elektrifikálási programm lehetőséget adna arra, hogy az aluminiumgyár megfelelő meny­­nyiségű­ olcsó elektromos energiához jusson. A KI­LKERESKEDELMI mérleg “­­­ ■ ............... ■ 1 februmban is­mét javult, ha ugyan a mérleg aktívuma c­sökkent is valamennyire. De az aktívum csökkenését bőven kárpótolja a forgalom jelentős emelkedése, a kivitelé csakúgy, mint ■a behozatalé. Az utóbbi a belföldi termelés élénkülésének a jele, hiszen túlnyomórészt olyan nyersanyagoknál mutatkozik, amelyek legfontosabb iparágaink termelését táplálják. Exportunknál változatlanul érvényesül az az irányzat, amely a kötött forgalmú piacok felé sodorja feleslegeinket. Ennek az irányzat­nak mérséklése a külkereskedelmi politika legnagyobb feladata, amellyel mérlegünk egyensúlya áll, vagy bukik. ­Elit Elgszt­ák a magyar-cseh-szlovák keresked­elem­ politikai tárgyalásokat A legutóbbi magyar—cseh-szlovák kereske­delmi tárgyalásokon létrejött megállapodások szerint március 20-án kellene folytatni a tárgya­lásokat. A meginduló tárgyalásokon kellett volna a két ország megváltozott gazdasági kapcsola­tainak tisztázása alapján a kölcsönös áruforga­lomban szükséges újabb intézkedéseket megtenni,­­egyúttal megállapítani a kiviteli és behozatali kontingenseket is. Ugyancsak ezeknek a tár­gyalásoknak napirendjére tűzték ki a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatos, még függőben lévő pénzügyi elszámolások rendezését. A közbe­jött események folytán a március 20-ra kitűzött tárgyalásokat elhalasztották. Hegedűs Lóránt Budapest adó­rendszerének fejődéséről Az Akadémia második osztálya Kornis Gyula elnökletével ülést tartott, amelyen Hegedűs Ló­ránt tiszteleti tag Budapest adórendszerének fej­lődése címmel értekezett. Abból indult ki, hogy ha a fővárosunk adózásának gyökereit kutatjuk, vissza kell menni arra az időre, amikor királyi hatalom még nem adóztatott, hanem a Duna két partján elterülő két „Pest" a hajó megállí­tási jog alapján szedett járulékot. Ez a két város annyira ebben látta háztartásának az alapját, hogy 1302-ben, midőn az esztergomi érsek az óbudai káptalan javára ezt kétségbe vonta, a bu­dai tanács VIII. Bonifácz pápát kiátkozta,­­­ pápát választott és fegyveres ellenállást tanúsí­tott a királyi katonasággal szemben. Előadása végén hangsúlyozta Hegedűs Lóránt, hogy mun­kálatának végcélja történeti alapon oly pénzügyi szervet felállítani, amely alkalmas lenne a tör­vénybeli városok és községek hozzácsatolásával a mielőbb megalakítandó Nagy-Budapest másfél­­milliós nagyvárosának az adózó rendszerét meg­adni. 19,2 millió pengővel aktív a februári külkereskedelmi mérleg A Statisztikai Hivatal most közli a külkeres­kedelmi mérleg februári adatait. A behozatal értéke 39,4 millió pengő volt a tavaly februári 32­­ millió pengővel szemben, míg a kivitel 49,6 millió pengőt ért el, a tavaly februári 43.2 millió pengő ellenében. A külkereskedelmi mérleg te­hát februárban 10.2 millió pengő aktívummal zárult, míg tavaly ugyanabban a hónapban 11.1 millió pengős aktívumot mutatott. Az 1939. év első két hónapjában behozatalunk értéke 78.8 millió pengő volt — tavaly 59.7 millió pengő —, míg kivitelünk 99.7 millió pengőt ért el — ta­valy 86.6 millió pengőt. A két első hónap aktí­vuma 20.9 millió pengő, míg tavaly az év első két hónapjában a mérleg 26.9 millió pengő ak­tívummal zárult. Az év első két hónapjában a­­behozatalunkban az előző év megfelelő idősza­kához képest nagymértékben emelkedett a vö­rösréz, a nyers- és ócskavas, a fűrészelt fa, a koksz és rizs forgalma, viszont visszaesett a vas­érc-, tűzifa- ás nyersbőrbehozatal. A kivitelben emelkedett a búza-, sertés-, lóhere- és lucerna­­mag-export és visszaesett a tengeri, a rozs, a szarvasmarha és a sinautó kivitele. Összeírták a felvidéki gyufakészleteket Jelentette az Újság, hogy a minisztériumnak januárban megjelent rendelete, amely a pénz­­ügyigazgatóságok hatáskörét szabályozta a Fel­vidéken, intézkedett a jövedéki ellenőrzés alatt álló árucikkek forgalmáról is. Ezek sorában elrendelte a minisztérium, hogy a cseh­ szlovák csomagolású gyufak­és­zle­teket csak február 28-ig szabad értékesíteni. E határidőig azonban nem lehetett a készleteket kiárusítani, ami részben annak volt tulajdonítható, hogy a visszacsato­lás előtti időkben nemcsak a kereskedelem, ha­nem a fogyasztóközönség is nagyobb gyufakész­­­letekkel látta el magát, részben az általánosság­ban visszaesett fogyasztással is magyarázható. A pénzügyminisztérium ezért most elrendeli a Felvidéken még megmaradt gyufakészletek össze­írását s az összeírás adatai alapján fog rendel­kezni a készletek további értékesítéséről. MAGYAR-NÉMET KÉZMŰVES CSEREAKCIÓ keretében a közeljövőben 20 magyar iparos uta­zik Németországba, ahol Berlinben, Kiel­ben, Stuttgartban, Duisburgban, Düsseldorfban, Frankfurtban elsőrangú ipari műhelyekben he­lyezik el őket. Ugyanilyen számú német csere­­ifjú jön hazánkba, akik a budapesti és vidéki kézművesipari műhelyekben fognak dolgozni. A kölcsönös tanítási idő hat hónap. Sem Szlovákiában, sem Kárpátalján nem lehet ipart fejleszteni A Kárpátalja természetes piaca a magyar iparnak 1928—1938 időszakban a szlovákiai és kárpát­aljai gyáripar kapacitásának 25—30 százalékát elvesztette. Ugyanakkor, amikor a szlovákiai gyárak egész sora beszüntette üzemét, Csehor­szágban és a Morvaföldön új üzemek indultak meg teljes erővel. E tekintetben a hadfelszerelési ipar vezetett. A cseh-szlovák statisztika adatai szerint az 1934/36. években Szlovákiában a vas, fém, gép és elektrotechnikai ipar volt a legerősebb. Tizennégyezerötvenegy alkalmazottat foglalkoztatott, ezek között 12.751 volt a mun­kások száma. 1935. évi termelésének értéke 429 millió cseh koronára rúgott. Kárpáti-Ukrajnában ugyanebben a csoport­ban mindössze 305 alkalmazott, ezek közül 287 munkás dolgozott s a termelés értéke mindösz­­sze 6 millió csehkorona volt. Az élelmezési és élvezeti cikkek iparában Szlovákiában 4020, Kárpátalján 138 alkalmazottat foglalkoztattak s ezek 380, illetőleg 17 millió csehkorona érté­kű árut termeltek. A szlovák textilipar 7730 alkal­mazottja 315 millió csehkorona értékű árut állí­tott elő, a papíripar termelése 254 millió ko­rona volt. A nagyszabásúnak mondott szlovákiai faipar mindössze 8000 embert foglalkoztatott, akik 164 millió csehkorona értékű árut hoztak forga­lomba. Szlovákiában az egész gyáripar az 1935. évben 57.400 alkalmazottal dolgozott és 2136 millió cseh korona értékű árut termelt. A jelen­legi szlovák gyáripar alkalmazottainak száma 47.300, az évi termelés értéke pedig 1492 millió korona. Szlovákiában egy-egy lakosra átlag csak 660 korona — körülbelül 100 pengő­ipari leemelés esik, míg Magyarországon több mint 200 pengő. A Kárpátalján gyáriparról jóformán nem is le­het beszélni. Itt az alkalmazottak száma 1935- ben mindössze 5700 volt, a jelenlegi Kárpát- Ukrajnában mindössze 4000 ember, akik kere­ken 75 millió cseh korona értékű árut gyártanak Mindezekből természetes, hogy az elcsatolt Felvidék, elsősorban Kárpátalja természetes piaca — a magyar ipar. 1,80 pengfi lesz a gyapjú minimális átvételi ára Rövidesen megjelenik az új gyapjúrendelet A földmivelésügyi minisztériumban már ez év eleje óta folynak a tárgyalások a gazda­érdekeltség bevonásával az új gyapjúértékesítési rendelet előkészítéséről. A tárgyalásokat megnehezítette az, hogy a gazdák túlságosan magas átvételi ár­követe­léssel jelentkeztek és ragaszkodtak ahhoz, hogy a gyapjú átvételi ára legalább 2 pengő, sőt egyes gazdaérdekeltségek szerint ennél is magasabb legyen. Az átvételi árat azonban össz­hangba kell hozni a gyapjú­fel­dolgozó ipar által reálisan elviselhető árakkal, amelyeket főképpen a kincstári szállítások szabályoznak. Megindultak tehát a tárgyalások a földművelésügyi és az iparügyi minisztérium között annak a megállapítására, hogy az elkövetkező idényben milyen mé­retű kincstári szállításokra lehet számítani és mi az a legmagasabb gyapjú­­ár, amely a kincstári szállítások feltételeihez alkalmazható. Értesülésünk szerint a tárgyalások most már véget értek és azzal az eredménnyel jártak, hogy a gazdák számára az új idényben 1,80 pengős minimális átvételi árakat fognak biztosí­tani. A minimális árrendszer eltér az előző évi gyakorlattól, amikor a gyapjúárak alakulá­sában az átvételi árakat megállapító Gyapjú­­árbecslő Bizottság figyelembe vette a világpiaci árak alakulását is, aminek követ­keztében a gyapjuár 1,80 pengő alá is esett. A megelőző esztendőkben az árszabályozás oly­módon történt, hogy megállapították az átlagos gyapjúárat, amely a világpiaci árakhoz képest emelkedhetett, vagy eshetett, de bizonyos mi­nimális ár alá a világpiaci árak esése alapján se juthatott. A gyapjú­feldolgozó ipart ebben az esztendőben is kötelezni fog­ják a termés átvételére, a behozatalt pedig a gyapjúk hitelhez fogják kötni. Beregszász városa gazdasági okoknál a rituális vágás engedé­lyezését kérte A visszacsatolás után a rituális vágás eltiltá­sáról szóló rendeletet a Felvidéken is életbe lép­­tették. Beregszász városa most, amint értesü­lünk, felterjesztést intézett a földmivelésügyi miniszterhez, melyben rámutat arra, hogy emiatt a szarvasmarha iránt lecsökkent a kereslet és ez nagy kárára van a gazdatársadalomnak és ezenfelül a város bevételét képező vágatási dí­jak annyira leapadtak, hogy a vágóhíd amorti­zációját alig tudják törleszteni. Memorandumá­ban arra kéri tehát a város a földmivelésügyi minisztert, hogy a rituális vágásra vonatkozó rendelet hatályát függessze fel. Az utazók egyesületének negyvenkilencedik közgyűlése A Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesü­lete vasárnap tartotta negyvenkilencedik rendes közgyűlését. Vas Imre elnök mondott nagy­hatású megnyitóbeszédet, amely a néhány nap múlva beköszöntő magyar szabadságü­nnepnek eszmevilágából indult ki. A szabadság eszméje egyenlőséget kíván minden magyar számára. Lelkünk alkatrésze — mondotta — e táj vala­mennyi röge és a vérség véletlene egy magyart sem foszthat meg attól a sorstól, hogy e földön élnie és halnia kell. Utalt arra, hogy az egyesü­let­ védnökei: Baross Gábor, Hieronymi Károly és Kállay Miklós miniszter egyértelműen nagyra tartotta az utazói társadalmat. Kifejtette, hogy a gazdasági, politikai, lelki és társadalmi bi­zonytalanságnál nincsen gyötrőbb, nincs áldat­lanabb. Ilyen légkörben elernyed az alkotóerő, megbénul a vállalkozási szellem és káros alélt­­ság, tespedés lesz úrrá mindenen. Vállalkozás hiányában pedig nincs munkaalkalom. Ezután Borotvás-Nagy Sándor dr. új egyesületi titkár terjesztette elő az igazgatóság évi jelentését. Végül a tisztújításokat ejtették meg. A vezető­ség új tagjai: alelnök: Andrievics Richárd, igazgatósági tagok: Beck János, Franzenau János, Gábor Zoltán, Hamar Iván, Oláh Lajos, Rosta Károly, Stern Gyula és Ürményi Károly. A Mezőgazdasági Kiállítás képet ad a magyar tejgazdaság helyzetéről Az idei Mezőgazdasági Kiállítás egyik kiemelkedő része a tejgazdasági bemutató lesz. A tejgazdasági ki­állítás elsősorban azt a különbséget fogja szemléltetni, amely a tejgazdaság terén a visszacsatolt Felvidék és az anyaország között mutatkozik. Ezenkívül bemutatásra kerül az a terv is, hogy a hivatott tényezők miképen szándékoznak néhány év alatt a visszacsatolt Felvidék tejgazdaságának színvonalát megfelelően emelni. A kis­­gazdaudvar lakóhelyiségében egy tejátvevő és feldolgozó mintaüzem is látható a legkorszerűbb gépberendezéssel felszerelve, amelyben a tej feldolgozását mutatják be az átvételtől az exportképes márkázott vajig. A kutya­csoport nevezési zárlatát a nagy érdeklődésre való te­kintettel a rendezőség március 16-ig meghosszabbította. A magyar eredetű kutyákon kívül a legritkább külföldi kutyafajták is láthatók lesznek a kiállításon. A BORTÖRVÉNYBEN FELSOROLT KÖZSÉ­GEKEN kívül a miniszter rendeletileg a tokaj­­hegyaljai borvidék zárt területéhez tartozónak deklarálta Zemplén vármegye területén fekvő Kistornya és Szőllőske községeket. Családih­ázépítész­ekelő indult meg Székesfehérvárott A Székesfehérvár és Vidéke Ipartestület va­sárnapi közgyűlésén az elnök azt a nagyarányú tervét ismertette, melyet nemrégiben terjesztet­tek fel a Budapesti Kereskedelmi és Iparkama­rához és, amely azt célozza, hogy a városban nemcsak fixfizetéses tisztviselők, hanem iparo­sok, kereskedők és egyéb, szabad pályán mű­ködő egyének részére, amortizációs kölcsön se­gélyével családi házakat építhessenek. Bejelen­tette az elnök azt is, hogy a kamara értesítése szerint erre a célra nagyon méltányos külföldi kölcsönre lehet számítani, úgyhogy ezt az ak­ciót más városokban is keresztülvihetik. A tervek szerint évente 50—60 ilyen ház épülne és az igénylők a ház árát 15 év alatt, a lakbér­nek megfelelő összeggel törleszthetnék. AZ ORSZÁGOS KERESKEDŐ ÉS IPAROS SZÖVETSÉG március 16-án tartja meg díszter­mében március 15-i ünnepélyét, amelyen az ünnepi beszédet Egyed János, az OKISz al­­elnöke mondja.* FIZETÉSI ZAVAROK. Kényszerfelszámolás. A budapesti királyi törvényszék mint csődbíró­ság elrendelte a kényszerfelszámolási eljárás megindítását a következő cégek ellen: Nagybe­vásárló és­­Értékesítő Rt. (Rákóczi-út 42), Tü­­zelőszer és Építőanyag Rt. (Rákóczi-út 42) és Hajnal Ipari Rt. (Rákóczi-út 1,2) bejegyzett cé­gek ellen. Kényszerfelszámolóul a törvényszék mind a három ügyben a Pénzintézeti Közpon­tot, a hitelező bizottság hivatalból kirendelt tagjául Sprung János dr.­­Rottenbiller­ utca 4/as ügyvédet rendelte ki. Felhívja a törvényszék a Pénzintézeti Központot, hogy az adós cégek mérlegét és leltárát harminc nap alatt mutassa be. A fennálló követelésekről készítendő jegy­zékek bemutatásának határnapja mindhárom ügyben május 2-a, felszámolási tárgyalás, vala­mint a hitelezői bizottság és döntőbizottság tagjainak megválasztása május 30-án délelőtt 11, 12, illetve V­ 1 órakor lesz Alkotmány­ utca lé! III. emelet 3. számú teremben. ÉRTÉKPIAC Nagyobb áresések, kis forgalom mellett A budapesti értéktőzsde kedden érthető mó­don a cseh-szlovákiai események hatása alatt állt. Mindjárt a tőzsdeidő elején erős kínálat jelentkezett és pedig úgy a spekuláció, mint a közönség részéről. Hasonló volt a helyzet a kül­földi tőzsdéken is. A budapesti tőzsdén azonban a kínálattal szemben csak minimális kereslet je­lentkezett és az egyes szórványos kötések csak nyomott árfolyamokon jöhettek létre. Ezek az áresések egyes papíroknál elég jelentékenyek voltak, de a lanyha hangulat kiterjedt az egész piacra. Elmélyítette a lanyhaságot, de egyben csökkentette a forgalmat is az a tény, hogy szerdán nemzeti ünnep miatt a tőzsde zárva van és a tőzsde közönsége a cseh-szlovákiai eseményekre való tekintettel angazsmánokat vállalni nem akar. A kínálat azonban nem volt pánik­szerű és az olcsóbbodás tulajdonképpeni oka, hogy a piac mai helyzetében alig néhány kötést tud felvenni. Az értéktőzsde üzlettelenségével kapcsolatban felmerülő kérdések az érdekelt tőzsdei cégeket egyre jobban foglalkoztatják. Az ér­tékpiac rendkívülien lecsökkent forgalma ugyanis már nem tekinthető átmeneti jelenségnek, mert most már hónapok óta olyan szűk keretek kö­zött mozog a részvényforgalom, aminőre a tőzsde legrégibb tagjai sem emlékeznek. Arról, hogy ez a minimális forgalom exisztenciát nyúj­tana az érdekelt cégeknek, már beszélni sem lehet, mert megbízható becslések szerint most már huzamosabb idő óta a napi carrage-jöve­­delm­ek együttes összege 150—200 pengő között mozog, amely kis összegben mintegy kétszáz ügynök részesedik. Ilyen módon átlagosan még egypengős napi jövedelmet sem ér­nek el az értéktőzsde ügynökei. Ez a jövedelemátlag még az ügynökök tényleges telefonköltségeit sem fedezik, nem beszélve az őket terhelő egyéb tetemes költségekről. Még ma is vannak olyan cégek, amelyeknek napi re­zsije eléri az 50 pengőt. Miután ez időszerint nincs kilátás arra, hogy a legközelebbi jövőben az értékpiac helyzetében lényegesebb változás álljon be, a tőzsdei cégek egyre komolyabban foglalkoznak üzleti költsé­geiknek olyan arányú leépítésével, amely meg­szünteti azt a kirívó ellentétet, amely ezidősze­rint a jövedelmek és a kiadásoknál mutatkozik. Értesülésünk szerint nemcsak a vezető bankhá­zak, hanem a kisebb cégek is egymás után mondanak fel tisztviselőiknek, sőt egyesek irodahelyiségeik megszüntetését is el­határozták. Ez a rezsileépítés mindenképpen indokolt is, miután az üzleti jövedelmek foko­zására jelenleg nincs lehetőség. Az üzleti költ­ségeknek ilyen módon elért csökkentésével az értékpiacon érdekelt cégek súlyos ráfizetéseiket szüntetik csak meg s ezáltal csak felkészülnek arra, hogy a jelenlegi teljes jövedelemnélküli­séget tovább bírják ki. Az ü­zletielenség kedden kiterjedt a fixpiacra és a bankpapírok magánforgalmára is. Mindkét piacon kisebb árcsökkenések fordultak elő.

Next