Ujság, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-15 / 61. szám

I* SZÍNHÁZ Francescatti hegedűestje Zino Francescatti alig két éve, hogy elő­ször bemutatkozott Budapesten és ma már egyik legnépszerűbb hegedűművész vendége a magyar fővárosnak. Az idén ősszel mint zenekari hangverseny szólistája aratott em­lékezetes sikert, most kedden pedig önálló koncertjén telt meg zsúfoltságig a Vigadó terme. Műsorát Tartini d-moll versenyének h­angban, tartalomban és formában egyfor­mán mintaszerű előadásával kezdette. Műso­rának második száma a Kreutzer-szonáta volt. Itt azonban, bár szintén ragyogó színek­ben pompázott játéka, Beethoven remekmű­vének mélységeit nem tudta mindig érzékel­tetni. Különösen ott nem, ahol a klasszikus kompozíció lényegétől elválaszthatatlanok a súlyos gondolatok és könnyed felfogással nem interpretálhatók maradéktalanul. Annál álta­lánosabb tetszésben részesültek a második rész kisebb darabjai és ráadásai az olasz­­nevű francia művész behízelgő, színes he­­gedűhangján, virtuozitásának felülmúlhatat­lan bravúrjával. A közönség igen melegen ünnepelte és bőven jutott a tapsból kitűnő partnerének, Herz Ottó dr.-nak is. (p. i.) Magyar mű­vész külföldi turnéja Szendy Lajos, a kitűnő zongorahumorista M mondja: — Tavasszal Hollandiába, Svédországba, Nor­végiába és a balti országokba utazom turnéra. Nemcsak mint zongorahumorista fogok szere­pelni, hanem mint konferanszié is. Ebben a minőségemben is hosszú ideig működtem kül­földön és legutóbb is bemutatkoztam, azt hi­szem, sikerrel. Legalább is Béke­ff­i László, a magyar konferansz kitűnő mestere, igen hízel­gően nyilatkozott a szereplésemről. Egyelőre itthon gyakorlom az új zongoraszámokat és re­mélem, hogy lesz alkalmam ezt a műsoromat a magyar közönségnek is bemutatni. Meghalt a Nemzeti „doktor bácsi"-ja A Nemzeti Színházra felvonták a fekete zászlót: Boytha József dr., a színház régi or­vosa elhunyt. Az idős úr sok évtized óta látta el a Nemzeti Színház orvosi teendőit. A szí­nészek „doktor bácsi“-jának halála osztatlan részvétet keltett. Temetésén — amely szer­dán délután négy órakor lesz a Kerepesi­­úton — megjelenik az egész társulat. LENGYEL-EST a FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG 20-i, hétfői hangversenye. „A“ sorozat. Vez.: Mierzejewski Mieczyslaw. Közl.: Mak­uzyinski Witold zongoraművész. Műsoron lengyel művek bemutatói, Chopin f-moll zongoraverseny. Je­gyek csak az Operaházban. Falstaff Giuseppe Verdi, a délszaki, szélesen elomló dallamok kimeríthetetlen varázslója késő öreg­korára érdekesen megváltozott. Közvetlenül nyolcvanadik születésenapja előtt megírta utolsó operját, a Falstaff-ot. Abban a korban, mely­ben a legszerencsésebb Matuzsálemek is legfel­jebb, ha múltjuk emlékein szoktak elmerengeni. A bussetói hattyú, a zenetörténelemnek ez a példátlanul álló csodája nyolcadik évtizedének betöltése előtt pedig olyan operát írt, hogy 1893-ban a milánói Scalá­ban történt bemutatá­sakor a közönség csodálkozástól szinte meg­döbbenve állott az új utakra tért zeneszerző alkotásával szemben. Új stílus, új kifejezési modor, újszerű felépí­tés. A hatalmas ívű, nagyarányú melódiáknak nyoma sincsen. Nem találunk zárt, körülhatá­rolt áriákat, vagy csak egészen kivételesen. A zenekar nem szolgáltat már kíséretet, folytono­san megismétlődő figurációkkal, gitárszerű akkordismétlésekkel az uralkodó énekszólam számára. Már nem az énekes áll a reflektorok fényáradatában, büszkén támaszkodva a zene­kar aláfestésére és hátterére A zenei gondolatok súlypontja lekúszott a színpadról a zenekarba, hogy onnan visszatérve, énekhang és hangszerek között állapodjon meg. A muzsika már nemcsak nagyjából, hangulat szempontjából egyezik meg a szöveggel, hanem annak minden szavát, min­den szótagát, a színész minden mozdulatát és gondolatát igyekszik illusztrálni. Az olaszos, régi Verdi-dallamok helyét meló­­diafoszlányok foglalták el, melyek feltűnnek, felvillannak itt-ott, rendesen valamelyik énekes ajkain, hogy azután ismét elmerüljenek az or­­keszter állandóan mozgó, pezsgő, pattogó, szik­rázó és sziporkázó tűzijátékában. Ritmikai, dallambeli, hangszerelési ötletek űzik, kergetik egymást folyton keveregve, kavarogva, meg nem nyugodva egy pillanatig sem, míg a jelenetek terjedelmének határt nem szab az összeverődő függöny. És amit a zenekar tesz, ugyanazt cse­lekszik az énekhangok is, beleolvadva az együt­tesbe, elveszítve régi uralkodó hatalmukat. A dallamok varázslójából az ötleteket, válto­zatokat, a humort kaleidoszkópszerű változatos­sággal és kimeríthetetlenséggel pazarló mágus lett. Nyolcvanesztendős korában. Tanulva egy keveset Wagner­től, de be nem hódolva senki­nek. Új Verdi az Aida, de még az Othello után is. A Falstaff partitúrája olyan, mint egy csoda­­szerű, precíziós fogaskerékszerkezet. Ha egy keréknek egy foga hiányzik, vagy nem műkö­dik kellőképpen, megáll minden. Előadása ép­pen ezért a legkomolyabb nehézségekbe ütkö­zik, hatalmas feladatok elé állítva zenekart, karmestert, énekeseket egyaránt. Verdi ifjúkorában nem dicsekedhetett éppen kitűnő szövegkönyvekkel. Hiszen némelyik ope­rájának cselekményét még a mai rendezők min­­den segédkezet nyújtó igyekezete is alig bírja érthetővé tenni. A Falstaff ebből a szempont­ból is kivétel. Arri­go Boito Shakespeare két művére is támaszkodva valóban művészi értékű és mélységű librettót szállított. Ennek a szöveg­nek élnek a figurái és amit mondanak, csupa meleg humor, tréfás külszín alatt is mélységes életbölcseség. Mint remekbevésett szobor jelenik meg előt­tünk Sir John Falstaff, a pókhasú lovag, a kocsmák lakója, szerelmi kalandok hőse, a szó­szátyár, derűs filozófiája IV. Henrik korabeli nemes, akinek annyira igaza van, mikor mondja: Ez a köznapi lelkű törpe népség kigunyol, s nagyra van véle. Hej, pedig hát be sótlan lenne értük hogyha én nem adnék bele egy kis fűszert. Az én szellemem éltet, az én füzemtől lobog csak fel a tiétek. És a többiek: a lovag akasztófavirág cimbo­rái, a féltékeny férj, a csintalan, kalandra kissé éhes, de mégis hű felesége, a fiatal szerelmesek, mind-mind élő figurák, kik nem tartják a ro­konságot az operaszínpadok kócbelis bábjaival, a történet maga is logikus, észszerű, kedves és mulattató, csak ott torpanva meg egy kissé, ahol az utolsó jelenetben az erdők koboldjait, tündéreit veszi segítségül és néhány álruhát, hogy a happy end kellőképpen kifejlőd­hessék. Általában azonban kitűnő ez a szöveg. Erede­tiben is. De még sokkal inkább magyar fordí­tásában. Lányi Viktor valóban remekelt az al­kotásával, megírva talán a legtökéletesebb magyar operaszöveget. A milánói b első bemutató nem hozta meg az általános sikert. Az újszerűség inkább meglepte, mint lelkesítette az embereket. Toscanininek kellett eljönnie, hogy ennek az érdekes remek­műnek minden különleges szépségét a zeneértő világ elé vigye. Az ő felfogásának tradícióira támaszkodva tűzte a magyar Operaház is műso­rára Verdi színpadi­ hattyúdalát ezelőtt mintegy tíz-tizenkét esztendővel. A mai bemutató gondos művészi munka eredménye. A vezénylő karmester, pailoni Sergio igyekezett hűen követni a Toscaninitől megállapított hagyományokat. És ez legna­gyobb részt sikerült is neki. Kiváló segítőtársa volt a rendező Rékai András, aki ugyancsak átértette a partitúra intencióit és annak min­den frázisával, ritmusával egybeforrasztotta színészeinek énekét, játékát, sőt mozdulatait is. Az ő érdeme, hogy az előadáson nincsen külön zenekar, külön színészek, külön ének és külön játék, mert sikeresen kovácsolta egybe mind­ezeket a tényezőket egységes hatásba. A szereplőire nem lehetett panasza. Palló Imre Fallstaffja, a kiváló művésznek talán legegységesebb, leginkább átgondolt, legélet­telibb alakítása. Fölényes könnyedségével, de­rűs humorával, póruljárt hiúságával, fölényes okosságával, a köznapi erkölcsökön felülálló gonoszkodásával ez nem életrekeltett szerep. Ez maga az élő Falstaff. Dobay Lívia mint Alice csupa női huncutság, finomság, kicsiszolt énekművészet, szépség és fiatalság. Nehéz róla elhinni, hogy már férjh­ezadó leánya van. Gere Lola humora énekben csakúgy, mint já­tékban méltó partnere Palló Imre Falstaff­já­nak. Az ifjú szerelmesek, Tamás Ilonka és Sárdy János olyan kedvesen édesek, mint a szaloncukor. De ilyennek kell lenniük. Hámori­ Imre alakítása igen érdemes művészi teljesít­mény. Néha azonban — így a féltékenységi jelenetben is — mintha kissé „túljátszana“ a célon. Szilvássy Margit nagyon szemrevaló Meg­ je pompásan egészíti ki az együttest. De egyformán kitűnően állanak a helyeiken, mint tökéletes kiformált karakterfigurák Cajus, Bardolff és Pistol Laurisin Lajos, Szügyi Kál­mán, Komáromy Pál jóvoltából. Oláh Gusztáv díszletei igen szépek. A „Térdszalag csárda“ ivója és oldalnézete, Ford házának tágas terme, a windsori park egyfor­­­mán sikerültek. Csak mintha Ford kertjének fái és bokrai lennének olyan túlzottan virító zöldek, hogy ez már alig valószerű. Az egész előadás kitűnő tehát és méltó min­den dicséretre. Sok, gondos munkának az eredménye. És mégis önkéntelenül feltolul a kérdés, mikor az idén még csak reprizeket kaptunk az Operától: nem lett volna okosabb ezt a sok fáradságot valami újdonság bemu­tatására fordítani? Mert a Falstaff minden zsenialitása mellett is sohasem lesz a nagyközönség operája. SÍRÓ GYÖRGY A nemzeti ünnep a budapesti színházakban A március 15-iki nemzeti ünnepet a buda­pesti színházak is megülik.. Az Operaházban a Magyar Cserkészszövet­ség rendez díszelőadást Horthy Miklós kor­mányzó tiszteletére. A Nemzeti Színházban az Egyetemi Ének­karok a Himnuszt és a Rákóczi-indulót éneklik Vaszy Viktor karnagy vezényletével. A Vígszínházban a délutáni és esti előadás előtt Greguss Zoltán elszavalja a Szózatot. A Magyar Színházban a zenekar a Him­nuszt játssza el, majd Gonda József haza­fias költeményt ad elő. A Belvárosi Színházban Mécs László, a ki­tűnő költő adja elő egyik hazafias versét. Az Andrássy Színházban a Himnusz után Pataky József szaval. A Royal Színházban Nagyajthay György, a Városi Színházban Solthy György mondja el ünnepélyes keretek között a Szózatot. A többi színház is megfelelő formában veszi ki részét március 15-ikének megünneplésé­ben. Halló! — Itt Maróth Annie beszél. — Hol járt művésznő az utóbbi idő­ben? — Romániában és Erdély nagyobb városaiban voltak előadóestéim. Most nagy ambícióval készülök egy ritka érdekességű zeneakadémiai estére. Gre­guss Zoltán, a Vígszínház kiváló mű­vésze kért fel, hogy 27-i előadóestjén résztvegyek. — Miben áll a műsor ritka érdekes­sége? — Nem beszélve Basilides Mária és Ákom Lajos akkreditált művészetéről, legkiemelkedőbb száma egy Ady-kettős lesz Greguss Zoltánnal, amelyben Ady költészetének különböző fázisain me­gyünk át a forró vágyakozástól — Léda búcsúztatásáig. A kétszólamú produkció verseit orgona-intermezzók fonják át. — Meglepetést fognak kelteni Greguss frakkos Hamlet-jelenetei, mert eddig csak szakmabeliek tudták, hogy ez a ki­tűnő művész milyen hivatott a most oly mostohán kezelt klasszikus színművek szerepeire. Ophelia szerepében én le­szek Greguss partnere. * A Nagyidai cigányok az Operaházban. Ré­kai Nándornak a közelmúltban bemutatott via­­dalműve csütörtökön, március 23-án, amikor az egyik főszereplő, Rosier Endre már visszatért küüföldi útjáról, kerülhet újra előadásra. Fel­lépnek: Palló Imre, Komáromi Pál, Tamás Ilona, Rosier Endre, Fekete Pál, Gere Lola, Maleczky Oszár. Vezényel Rubányi Vilmos. Népművelési előadás, jegyek nem válthatók. ÚJSÁG SZERDA, 1939 MÁRCIUS 11 EURÓPA LEGÚJABB ÉS LE­GNAGYOBB SZENZÁCIÓJA! ■■ lf ■ ■ JL a csodás szépségű prímaballerina MM Ei W I MM M MMk és 30 exotikus jávai táncosnő 3 napos vendégjátéka a városi Színházban India káprázatos szépsége és pompája. — Csodás díszletek és jelmezek! Csütörtök, péntek, szombat este 8-kor. — Rendes helyárak. CIGNA GINA a Magy. Kir. Operaházban vasárnap, e hó 19-én először énekli a „Végzet hatalma“ női főszere­pét. Szereplőtársa: Lamperi Aldo, a római kir. Opera új hőstenorja. Szerdán, márc. 22-én Cigna Gina a „Turandot-ot énekli. Kalaf sze­repét Lo Gindice Costa, Liu-­ Da Monte Alba, a milánói Scala művészei éneklik. Zene­világ Kodály Zoltán vezényli a Kassai Zenekedvelők Dalegyesületének kórusszámát a Népművelési Bizottság március 26-iki kassai kulturestjén. ★ Parsifal zenekari próbái kedden megkezdődtek az Operaházban Fleischer Antal vezényletével. ★ Rékai András, az Operaház rendezője, Baselbe utazik, ahová felolvasás tartására kapott meg­hívást.★ Visky Zoltán, akinek szvitjét a múlt héten Mengelberg mutatta be nagy sikerrel, négytételes hegedűversenyt komponált. ★ Kaszás Gyula magyar karmester Hollandiában több koncertet fog vezényelni. * Magyar operett-színésznő a Broadwayn. László Lola, a kitűnő fiatal primadonna — mint megírtuk — az egyik Broadway szín­házba kapott szerződést. — Billy Rose menedzser szerződtetett le — mondta nekünk László Lola — az egyik revüszínházba, a Broadwayn. Odakint édes­apám, László Aladár vár. Plusz pompás ru­hát csináltattam Budapesten, ahonnan csü­törtökön indulok Amerika felé. * Sólyom Janka ragyogó chanson revüje ma és minden délután 6— 8-ig a Bristol hallban. Szombat és vasárnap este is fellép. Uzsonna 1.60 P. Apró hírek Szombaton este mutatják be a Nemzeti Szín­házban A makrancos hölgy új betanulását. A főpróba március 17-én délelőtt féltizenegykor lesz, öt fiatal magyar színésznő: a Belvárosi és a Művészszínházból ismert Kornis Kató, a különö­sen vidéken népszerű Várkonyi Magda, Takács Margit, Nagy Lili és Redecka Guszti, vokál-ötöst alakított és szombaton indul Buenos­ Ayres felé, ahol hosszabb szerződés várja őket. Huszonegyedikén a rádió ismét közvetíti a Royal Színház Egy bolond százat csinál című­ nagysikerű műsordarabját. A zenés darab most hagyta el második jubileumát és telt házak mel­lett a premier szereposztásában kerül színre, to­vábbra is Latabár Kálmán, Kertész Dezső, Lan­tos Ica, Libertini Éva, id. Latabár Árpád és Ker­tész Sándor főszereplésével. Hangversenyek CSOMPI HEGEDÜESTJE MA. Z. 8. kirobbanó zenekari sikere után. (Rózsavölgyi.) * FRIEDMAN CHOPIN-ESTEI vasárnap és kedden. (Rózsavölgyi.) * A KONCERT RENDEZÉSEI: Gellert Heinét, Villont szaval 18-án. Tessilori Nóra előadóestje 20-án. Bach: Kunst der Fuge 22-én. Prof. Diener és Collegium Musicuma. Bartók és B. Pásztory Ditta kétzongorás est 24-én. Zongorabérlet. Szigeti zenekari hegedűest 30-án. Bandó Gyula dr. zenekari est 31-én. Ady-est ápr. 1. Bevezeti: Féja Géza. Ami olcsó nem mindig Jó. Kérje csak a ki­próbált, eredeti melltartót és gumiszőt Rátkai Márton nagy sikere N­ewyorkban Rátkay Márton, aki több mint egy hónapja Newyorkban tartózkodik, vasárnap lépett elő­ször színpadra az Újvilágban. A Yorksvillei Casino-ban, saját vállalkozásában hozta színre Földes Imre Hivatalnok urak című darabját. Az előadás napjának délutánján nagy eső volt, ami régi tapasztalat szerint erősen és károsan be­folyásolja­­egy szinielőadás látogatottságát; a Hivatalnok urak nézőtere mégis zsúfoltságig megtelt és a közönség elejétől végéig nagy ér­deklődéssel és figyelemmel kisérte az előadást és rengeteget tapsolt a szereplőknek, főleg Rátkay Mártonnak. A kitűnő művész — ame­rikai ismerőseinek sürgönyértesítése szerint — tőle megszokottan remekül játszotta végig a szerepét, amelyet a nézőtér forró ünneplése sok­szor percekre megszakított. Az ünneplésből ki­jutott partnereinek, Gombaszögi Irénnek és László Miklósnak is. Vdásáhoijomn uj m­odert­i&á&óK Julta korerkció*­já&OÉ Meghivóigénylés Párisi­ u. 1. 1/4 SZÍNHÁZI műsorok OPERA: Díszelőadás (kezdete 3/18). NEMZETI: Bánk bán (kezdete 18). NEMZETI KAMARA: Utolsó tánc (kezdete 8). VÍG: Havasi napsütés (kezdete délután 3/14). — Gróf­kisasszony (kezdete este 8)­­. bés­­t. MAGYAR: Erzsébet (kezdete délután Vn­ és este 8). BELVÁROSI: Földindulás (kezdete 8). ANDRÁSSY: Bubus (kezdete délután 3­1). — Mondj igazat (kezdete este 8). VÁROSI: Cigánybáró (kezdete 8). V.­­ ROYAL: Egy bolond százat csinál (kezdve 4 és J/19). TF.RÉZKÖRUTI:*Elő az okmányokkal! (kezd. %5, %9). KOMÉDIA: Esti átképzés (kezdete d. u. V20 és este %9). ERZSÉBETVÁROSI: Elnémult harangok (kezd. V&6, %9). JÓZSEFVÁROSI: Mezei pacsirta (kezdete Vtf és %9). KISFALUDY: Napkelet rózsája (kezdete Va6 és V&9).

Next