Ujság, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-28 / 47. szám

4 Miért nehéz az élet? ♦ Európa túlnyomóan nagy részében háború van, de sötét gondokban élnek azok az orszá­gok is, melyekben nincs háború. Mindenki úgy tudja, hogy minden bajnak a nehéz gazdasági helyzet az oka. Hiszen a háborúnak ma nincs is más mentsége... Senki sem vonja kétségbe, hogy a hadviselő felek nem jókedvükből, hanem kényszerűségből üzentek hadat egymásnak, hi­szen még azokban az országokban is, ahol nincs háború, majdnem mindenki kellemetlenül érzi a világhelyzetnek még az egyén életére is ki­terjedő, nyomasztó hatását. Hogy ezen a helyzeten lehet-e háborúval se­gíteni, az szerintem kétséges, de erről beszélni ma igazán felesleges lenne. Ellenben arról igen­is lehet beszélni, hogy mi okozta ezt a helyze­tet és hogy be kellett-e következni ennek a helyzetnek? Minden háború kezdetén megállapítják a had­viselő felek, hogy mi okozta a háborút? Amióta csak ismerjük az emberiség történetét, a had­viselők mindig azt állapították meg, hogy a másik fél okozta a háborút. Ezek a meg­állapítások azonban ritkán megbízhatók, mert háború idején a hadviselők izgatottak, bizonyos hevületben vannak s az a nemes szenvedély, mellyel a­ maguk ügyét védik, gyakran háttérbe szorítja a tárgyilagosságot. Felállítom és bizonyítom azt a tételt, hogy az élet az elyének és népek számára azért ne­héz, mert az emberek és a népek nem mindig hallgatnak a józan ész szavára. Nagyon egyszerű dologra hivatkozom. Egy kisebb háztartási gépnek — mondjuk, egy mosó­gépnek — mozgatásához csak kicsiny, negyed­lóerős motor szükséges. Tizenöt évvel ezelőtt, mikor eljöttem Amerikából, egy ilyen kis mo­tornak tizenöt dollár volt az ára. Ma ugyan­olyan motor öt dollárért­ kapható. Ez, ugyebár, nagy árkülönbség? Nos, ha az emberek az ilyen árkülönbségből tisztességesen és okosan levon­nák a következtetéseket, mindjárt nem lenne nehéz az élet... Félek, hogy sok embernek kissé nehéz megérteni ezt, amit most mond­tam, pedig olyasmit, amit nehezen értenek meg vagy félreérthetnek, jobb elhallgatni, mint ki­mondani. Kénytelen vagyok tehát egy kis ma­gyarázattal szolgálni. Tegyük fel, hogy 1925-ben szükségem volt, egy negyedlóerős motorra, melynek ára tizenöt dollár volt, és tegyük fel, hogy nem is volt több pénzem, mint tizenöt dollár. Megvettem azt a motort és becsületesen kifizettem az árát. Mennyi pénz maradt a zsebemben? Semmi,­­ egy vörös cent sem­. Tegyük fel, hogy ma van szükségem egy negyedlóerős motorra, és tegyük fel, hogy most sincs több pénzem, mint tizenöt dollár. Miután ma annak a kis motornak az ára öt dollár, ha becsületesen kifizetem a­ motor árát, mi marad a zsebemben? Tíz dollár. Tizenöt évvel ezelőtt, ha kifizettem a motor árát, más szükségletekre nem maradt semmi Ha ma kifizetem egy ugyanolyan motornak az árát, marad a zsebemben más szük­ségletekre tíz dollár. Köztudomású, hogy nem rakom élére a pénzt, hanem elköltöm. Az a tíz dollár, amit a motor vásárlásakor megtakarítottam, kimegy a ház­ból, vissza a gazdasági forgalomba és szolgálja a mezőgazdasági, ipari vagy szellemi termelés érdekeit; mindenesetre hozzájárul, bár csak parányi mértékben, a munka- és keresetnélkü­liség enyhítéséhez. Erre a célra a motor vásár­lása után 1925-ben egy centet sem juttathat­tam, most pedig kétszer annyit juttathatok, mint amennyi a motor ára. Számomra a motor árának hanyatlása any­­nyiban előny, hogy magángazdálkodásom ter­hét enyhíti, de a nép és az emberiség számára szintén előny, hogy pénzkészletemből a motor árának hanyatlása következtében tíz dollár fel­szabadult más termelési ágak táplálására. Világos, hogy az, akitől ma öt dollárért meg­­vehetem a negyedlóerős motort, keres ezen az üzleten; mert ha veszítene rajta, nem lenne bo­lond motorkészítéssel foglalkozni. Sőt nem tar­tom lehetetlennek azt sem, hogy ma az ötdollá­ros motoron többet lehet keresni, mint ameny­­nyit 1925 ben lehetett keresni a tizenötdolláros motoron; mert ha egy közszükségleti cikknek az ára leszáll a harmadára, felelte valószínű, hogy abban a cikkben nagyon megnövekedett a fogyasztás Az ármérséklést a többtermelés szokta lehetővé tenni. Herbert Spencer filozófiájának egyik alap­tétele az, hogy minden történésnek egynél több következménye van. (Az én tételem ennek meg­­fordítottja: „minden történésnek egynél több oka van“.) Most a Spencer tételét alkalmazom, mikor azt mondom, hogy az árhanyatlásnak legalább két következménye van: egyik a na­gyobb termelés és fogyasztás abban a cikkben, a másik pedig bizonyos mértékű tőkefelszaba­dulás más termelési ágak számára. Azt hiszem, a népek számára ez a második következmény a fontosabb Vannak azonban más nézetek is, például a mai árpolitika az egész Európában ellenkező álláspontra helyezkedett. Tudvalevő, hogy minden országban meg van szabva több-kevesebb fogyasztási cikk legmaga­sabb ára De az is tudvalevő, hogy a gyakorlatban a legmagasabb ár a legalacsonyabb árat jelenti, mert mihelyt maximálják valaminek az árát, azt az árucikket a maximális áron alul többé nem lehet kapni. Ez viszont elméletileg azt jelenti, hogy a­z árak hanyatló irányzata megál­­lott. Ennek pedig csak egyik következménye az, hogy reánk, egyénekre nézve „nehéz az élet", mert keresetünk nem tart lépést szükségleteink emelkedésével a másik, súlyosabb következ­mény az, hogy a magas színvonalon rögzített árak mellett nem szabadulhatnak fel felesleges tőkék más termelési ágak számára. (Nem nagy tételek, hanem csak filléres tételek felszabadu­lásáról van szó esetenkint, de az esetek száma óránkint millió.) Felfogásom szerint minden, ami az árcsökke­nést egy termelési ágban akadályozza, egyszer­smind több más termelési ágban is akadályozza a termelés növekedését és olcsóbbodását, tehát hozzájárul ahhoz, hogy számunkra az élet ne könnyebb, hanem nehezebb legyen. Az egész Európa sokkal drágábban él, mint kellene. („Élet“ alatt természetesen nemcsak a táplálkozást értem.) A magas árszínvonal gaz­dasági bajokat okoz, melyek éppen olyan sok­félék minőség­­és veszélyesség tekintetében, mint az emberi test betegségei. Hetek óta fázik Európa, mert drágán termeltünk vagont (min­den országban van vagonhiány), s az életszínvonal megdöbbentően alacsony az épít­kezés magasan tartott árszínvonala miatt, mely nem kevesebb, mint hetven iparágat megnyo­mózít. A politizálás (a „malom alatt“ éppen úgy, mint a világ legnagyobb államférfiainak érte­­kezletein) azt eredményezi, hogy az emberiség figyelme elterelődik a lényeges dolgokról Tel­jesen politika nélkül, egyszerűen azt mondom, hogy például az Egyesült Államok népe száz­negyven millió fogkefével és kétszáznyolvan millió tubus fogpéppel többet fogyaszthatna, mint ami ennyit fogyaszt és ezt az óriási töme­get a németek ötven százalékkal olcsóbban tud­nák termelni, mint az amerikaiak. Az Egyesült Államokban huszonkét millió családnak nincs fürdőkádja... Talán nem is a Földet kellene újra felosztani (mert az még nem biztosítaná az emberi mű­velődés haladását), hanem a termelést, úgy, hogy mindenki azt csinálja, amit az emberiség számára legolcsóbban és legjobban tud produ­kálni. A Föld elég nagy és elég termékeny tíz­­milliárd ember számára, a termelő munkából azonban sem népeket, sem egyéneket ne­m lenne szabad kizárni. TÁPAY-SZABÓ LÁSZLÓ UJ­SÁG SZERDA, 1940 FEBRUÁR 28 A HONSz lépése a zsidó hadigondo­zottak iparengedélye ügyében Vitéz Árvátfalvi Nagy István elnök a kereskedelemügyi miniszternél A zsidó hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák iparengedély-kérelmei ügyében vitéz Árvátfalvi Nagy István dr„ a HONSz országos elnöke kihallgatáson volt Varga József keres­kedelem- és iparügyi miniszternél. Ez alka­lommal Árvátfalvi Nagy István dr. a miniszter­nek memorandumot nyújtott át, amelyben a HONSz azt kéri, hogy általános nemzeti érdek­ből ne tagadják meg zsidó hadigondozottaktól iparengedély kiadását. A memorandum­­rámu­­tat arra, hogy a zsidótörvény intencióival is ellentétes volna az, hogy azok, akik a törvény szerint kivételnek számítanak, nem kaphatná­nak a jövőben iparengedélyt. A miniszter jó­indulatúan hallgatta végig vitéz Árpátfalvi Nagy Istvánnak a memorandum, átnyújtásakor elhang­zott fejtegetését és kijelentette, hogy a maga részéről is indokoltnak tartja e kérdés meg­nyugtató rendezését, úgyhogy a törvény szel­leme összhangban legyen a honvédelem és­ a bajtársiasság érdekével. Egyébként a HONSZ keddi sajtóértekezletén vitéz Árpátfalvi Nagy István dr. országos elnök kifejtette: a HONSz országos központja intéz­kedést kér az illetékes minisztériumtól, hogy azok a munkaadók, akik nem tartják be a rokkanttörvény alkalmaztatási rendelkezéseit, megfelelő figyelmeztetésben részesüljenek. Szó volt továbbá a sajtóértekezleten arról, hogy a HONSz országos központja kérelmezni fogja: a hadigondozottak jussanak képviselethez a községi képviselőtestületekben, a törvényható­ságokban és a felsőházban — úgy, ahogyan a­­ Vitézi Rendnek van képviselete. A HONSz legközelebb mozgalmat indít, hogy a hősi temetőket a törvényes harminc esztendő elmúltával se szüntessék meg. Ha pedig mégis meg kellene szüntetni, akkor az illető község köztemetőjének legjobb helyén hősi emlékmű­vet emeljenek és azon belül helyezzék el a­ világháború hősi halottainak földi maradvá­nyait. A HONSz kérni fogja a belügyminisztert, rendelje el, hogy az ötvenötödik életévüket be­töltött hadiözvegyek hivatalból kapjanak fel­szólítást keresztlevelük bemutatására, hogy így könnyen hozzájuthassanak a felemelt ellátás­hoz. Szálasi vagy Szalasján? ' f­­ Sajtóper Szálasi neve és származása körül A törvényszék Lengyel-tanácsa előtt izgalmas sajtóperi tárgyaláson került szóba Szálasi Fe­renc neve és származása. Sulyok Dezső volt or­szággyűlési képviselő annak idején a Ház asz­talára okiratokat tett le, amelyek szerint Szá­lasi Ferenc valódi neve Szalonján, örmény szár­mazású és nem magyar állampolgár. Fiala Fe­renc cikket írt erről a leleplezésről és olyan kitételeket használt, amelyek miatt Sulyok Dezső rágalmazási pert indított Fiala ellen. A törvényszék a legutóbbi tárgyaláson elrendelte a bizonyítást. A keddi tárgyaláson elsőnek Sulyok Dezsőt hallgatták ki. Sulyok elmondotta, hogy a ma­gyar nemzet szempontjából a legborzalmasabb hatásúnak tartja a faji kérdés felvetését, mert szerinte ennek végzetesen bomlasztó hatása lenne. Parlamenti felszólalásának az volt a lé­nyege, hogy ne vesse fel a faji kérdést az, aki maga sem tartozik a magyar fajhoz. Szálasi egyéni tisztességét nem érintette, csupán azt állította, hogy nem magyar, hanem tulajdon­képpen örmény származású. Azt vitatta, hogy nem jogosan használja a Szálasi nevet, továbbá hogy az apja nem őrnagy, hanem katonai tiszt­viselő és nem írhatja ipszilonnal a nevét. Az elnök felmutatta azokat az okiratokat, amelyeket Sulyok annak idején a Ház asztalára helyezett. — Hogyan jutott ezekhez az iratokhoz? — kérdezte az elnök. — Erre nem óhajtok válaszolni — felelte Sulyok. — Önt tanúképpen hallgatja ki a törvény­szék, tehát köteles válaszolni. Sulyok Dezső kijelentette, hogy csak zárt tár­gyaláson indokolja meg, hogy miért nem nevezi meg az adatszolgáltatót. Bizalmas úton jutott az adatokhoz, olyan személyiség útján, akinek politikai reputációja érintve lenne, ha kide­rülne, hogy ő szolgáltatta az adatokat. Egyéb­ként szavát is adta, hogy nem nevezi meg­ az illetőt. A törvényszék rövid ideig tartó zárt tárgya­lás után kötelezte Sulyok Dezsőt a válaszadásra. Sulyok erre megmondotta, hogy az adatokat Felhő Sándor dr. szerkesztőtől kapta. Az elnök ezután ismertette a Ház asztalára letett okmányok közül ifj. Szálasi Ferenc szü­letési okmányát. Eszerint 1897 január 13-án született, apja Szálasi Ferenc őrmester, anyja Szakmár Erzsébet. Az iraton rajta áll: „Német nyelven megmagyaráztatott és aláíratott". Mint aláíró Franz Szálasi szerepel. Ezek szerint te­hát — mondotta Sulyok — nyilvánvaló, hogy Franz Szálasinak volt szüksége német magya­rázatra, mert hiszen az anyakönyv vezetőnek tudnia kellett magyarul. Egy másik irat idősebb Szálasi Ferenc szüle­tési bizonyítványa, amely szerint 1866-ban szü­letett Bécsben, apja Szálasi Antal Kajetán, anyja: Mehitare Rebeka­. A következő irat id. Szálasi Ferenc apjának születési bizonyít­ványa, ahol nem Szálasi, hanem Szalasján név szerepel. — A magyarországi örmény családok köny­vét áttanulmányoztam — jegyezte meg Sulyok — és megtaláltam a Szalasján nevet, amelyet magyarosan Szálasinak imák. — Tud arról, hogy aki ezt a bizonyítványt kiváltotta, azt kérte, hogy örményesen írják a Szálasi nevét? — Nem tudom — felelte Sulyok —, engem csak az okirat valódisága érdekel, örmény-ka­tolikus hitük is bizonyítja az örmény szárma­zást. — Azt kell itt eldönteni — mondotta a ta­nácselnök —, hogy Szalosjánból lett-e Szálasi, vagy Szálasi örményeseden Szalosjánná?­­— A törvények csak a nagyszülőket keresik — mondotta Sulyok —, de mi elmentünk a dédapáig is. A dédszülőknél örmény nevet, ör­mény környezetet, örmény vallást találtam. Az elnök ezután idősebb Szálasi Ferenc és fiának több bejelentőlapját ismertette, amelye­ken az idősebb Szálasi őrnagynak tünteti fel magát, ifjabb Szálasi pedig ipszilonnal írta a nevét. Ezután Sulyok Dezső megcáfolta azokat az állításokat, amelyeket a pápai szociáldemokrata kapcsolatairól mondottak. Idő­sbb Szálasi Ferenc kihallgatására került ezután a sor Az idős úr feltűnően németes akcentussal ejti ki a magyar szavakat. Elmon­dotta, hogy het­venn­égy éves, bécsi születésű nyugalmazott honvédszámvevőségi igazgató. Magyar állampolgár, apja negyvennyolcas hon­véd volt, aki Bécsbe került és ott nősült meg. Származására vonatkozóan aktákat mutatott be az elnöknek. Az elnök kérdéseire elmondotta, hogy apja vasutas volt és azért nem kapott állást az állam­nál, mert magyar volt. A világosi fegyverletétel után sorozták be katonának és így került Bécsbe. Négy katona fia van és mind a négy optált. Idősebb Szálasi Ferenc izgatottan viselkedett, úgyhogy az elnök is többizben figyelmeztette, hogy maradjon nyugodtan. — Nem csoda, hogy izgatott vagyok! — kiál­ tott Szálasi —, az egész családot úgy lerántották az újságok­. — Hogyan lettek örmény-katolikusok? — Én római katolikus vagyok, édesapám örmény-katolikus volt Az örménység különben is csak felekezet, nem pedig faj. Az elnök kérdéseire idősebb Szálasi ismertette a katonai rangját. 1920-ban építkezési őrnagy­ként nyugdíjazták évi 7200 pengő fizetéssel, majd egy másik iratot mutatott, amelyben rang­elnevezését megváltoztatták és nem őrnagynak, hanem nyugalmazott építési tanácsnoknak ne­vezik. Az elnök további kérdéseire azt vála­szolta, hogy nem tudja, hogy egyes iratokon miért szerepel a nevük Szalosjánnak. Felmuta­tott egy 1826 ból származó házassági kivonatot, amelyben „Szállási“-nak írták a nevet. — Általában a Szálasi okiratok körül — vé­gezte vallomását Szálasi Ferenc — meglehetős bizonytalanság van. Hol Szalosjánnak, hol Szál­lásinak, hol Szálasinak, hol pedig Szálasynak írják. A tárgyalást csütörtökön folytatják. Vitéz Horthy István eljegyezte Edelsheim-Gyulay Ilona grófnőt A budapesti főúri világnak nagy eseménye van: vitéz Nagybányai Horthy István minisz­teri tanácsos, a MÁVAG vezérigazgatója elje­gyezte Marosnémethi és Nádaskai Edelsheim- Gyulay Ilona grófnőt. A kormányzó az idősebbik fiának menyasz­­szonya Edelsheim-Gyulay Lipót gróf leánya; édesanyja született Pejacsevich grófnő. Edelsheim-Gyulay Lipót grófnak három szép és körülrajongott leánya van, hármuk közül Ilona grófnő a gróf első házasságából született. Mindhárman sokat szereplő és igen népszerű tagjai a főúri társaságnak; ketten közülük a kormányzóné „Élő tárlatán" is közreműködtek. Ilona grófnő, vitéz Horthy István menyasz­­szonya nagy társaséletet élt, részt vett a nagy bálokon s a társaság nagyobbszabásu estélyein. Igazi sportlady, aki Elefántiban, Érsekújvár közelében lévő birtokukon majdnem minden nagyobb vadászaton részt szokott venni. Mint értesülünk, vitéz Nagybányai Horthy István miniszteri tanácsos és Edelsheim-Gyulay Ilona grófnő eskü­vőjét­ rövidesen kitűzik s azon az egész főúri világ, valamint a diplomáciai kar is megjelenik. Ezzel kapcsolatban arról is beszélnek, hogy a harmadik Edelsheim-Gyulay­­lány, Marietta grófnő is rövidesen menyasszony lesz. Az arisztokrácia s a budapesti előkelő társa­ság körében gyorsan elterjedt a hire vitéz Horthy István és Edelsheim-Gyulay Ilona grófnő eljegyzésének s a népszerű jegyespárt a jókívánságok tömegével halmozták el. Schönfeldné Leszlényi Anna mélységes fájda­lommal tudatja, hogy drága Édesatyja, dr. Leszlényi Imre 85 éves korában tragikusan elhunyt Temetése február 28-án, szerdán, 1 órakor lesz az új rákoskeresztúri temetőben. Részvétlátogatások mellőzését kéri. özv. Schwarcz Tiborné fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy a legjobb férj, fiú, apa, testvér, sógor. _ Schwarcz Tibor február 28-án hosszú szenvedés után 42 éves korában elhunyt. Temetése február 28-án­ d. u. 14 órakor a rákoskeresztúri izr. temetőben lesz. Részvétlátogatások mellőzését kérjük! Gero M. Miklósné és egyetlen leánya Ágnes, a súlyos csapástól megtörve jelentjük, hogy drága jó férjem, édes Apukám, Gero M. Miklós életének 56-ik, igen boldog házasságának 13-ik évében, február 27-én, hosszú és kínos szenvedés után elhunyt. Drátta halottunkat február 29-én, d. e. 10 óra­kor kísérjük a rákoskeresztúri új izr. temetőben utolsó útjára. Kívülünk gyászolják még: anyósa, apósa, test­vérei, sógornői, sógorai, az egész rokonság és jóbarátai. Részvétlátogatások mellőzését kérjük. Mélységes fájdalommal tudatom, hogy értékes cégtársam, Gerd M. Miklós február 27-én, hosszú és kínos szenvedés után lelkét visszaadta Teremtőjének. Az elhunytban nemcsak pótolhatatlan munka­társamat, hanem legrégibb és legőszintébb bará­tomat is gyászolom, akiben évtizedek alatt a kristálytiszta jellemet, az összeférhetőség minta képét és a fáradhatatlan munkát tanultam meg ismerni. Emlékét mindenkor a legnagyobb tisztelettel szeretettel és kegyelettel fogom megőrizni. Budapest, 1910 február 28. Schweiger I. Nándor Füredi Gyula elhunyta alkalmából koszorumegváltás cimén ,50 pengőt az újpesti szegé­nyeknek és 50 pengőt a pesti izr. fiaárvaház javára adományoztam. Deutsch Artur.

Next