Ujság, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1940-02-28 / 47. szám
4 Miért nehéz az élet? ♦ Európa túlnyomóan nagy részében háború van, de sötét gondokban élnek azok az országok is, melyekben nincs háború. Mindenki úgy tudja, hogy minden bajnak a nehéz gazdasági helyzet az oka. Hiszen a háborúnak ma nincs is más mentsége... Senki sem vonja kétségbe, hogy a hadviselő felek nem jókedvükből, hanem kényszerűségből üzentek hadat egymásnak, hiszen még azokban az országokban is, ahol nincs háború, majdnem mindenki kellemetlenül érzi a világhelyzetnek még az egyén életére is kiterjedő, nyomasztó hatását. Hogy ezen a helyzeten lehet-e háborúval segíteni, az szerintem kétséges, de erről beszélni ma igazán felesleges lenne. Ellenben arról igenis lehet beszélni, hogy mi okozta ezt a helyzetet és hogy be kellett-e következni ennek a helyzetnek? Minden háború kezdetén megállapítják a hadviselő felek, hogy mi okozta a háborút? Amióta csak ismerjük az emberiség történetét, a hadviselők mindig azt állapították meg, hogy a másik fél okozta a háborút. Ezek a megállapítások azonban ritkán megbízhatók, mert háború idején a hadviselők izgatottak, bizonyos hevületben vannak s az a nemes szenvedély, mellyel a maguk ügyét védik, gyakran háttérbe szorítja a tárgyilagosságot. Felállítom és bizonyítom azt a tételt, hogy az élet az elyének és népek számára azért nehéz, mert az emberek és a népek nem mindig hallgatnak a józan ész szavára. Nagyon egyszerű dologra hivatkozom. Egy kisebb háztartási gépnek — mondjuk, egy mosógépnek — mozgatásához csak kicsiny, negyedlóerős motor szükséges. Tizenöt évvel ezelőtt, mikor eljöttem Amerikából, egy ilyen kis motornak tizenöt dollár volt az ára. Ma ugyanolyan motor öt dollárért kapható. Ez, ugyebár, nagy árkülönbség? Nos, ha az emberek az ilyen árkülönbségből tisztességesen és okosan levonnák a következtetéseket, mindjárt nem lenne nehéz az élet... Félek, hogy sok embernek kissé nehéz megérteni ezt, amit most mondtam, pedig olyasmit, amit nehezen értenek meg vagy félreérthetnek, jobb elhallgatni, mint kimondani. Kénytelen vagyok tehát egy kis magyarázattal szolgálni. Tegyük fel, hogy 1925-ben szükségem volt, egy negyedlóerős motorra, melynek ára tizenöt dollár volt, és tegyük fel, hogy nem is volt több pénzem, mint tizenöt dollár. Megvettem azt a motort és becsületesen kifizettem az árát. Mennyi pénz maradt a zsebemben? Semmi, egy vörös cent sem. Tegyük fel, hogy ma van szükségem egy negyedlóerős motorra, és tegyük fel, hogy most sincs több pénzem, mint tizenöt dollár. Miután ma annak a kis motornak az ára öt dollár, ha becsületesen kifizetem a motor árát, mi marad a zsebemben? Tíz dollár. Tizenöt évvel ezelőtt, ha kifizettem a motor árát, más szükségletekre nem maradt semmi Ha ma kifizetem egy ugyanolyan motornak az árát, marad a zsebemben más szükségletekre tíz dollár. Köztudomású, hogy nem rakom élére a pénzt, hanem elköltöm. Az a tíz dollár, amit a motor vásárlásakor megtakarítottam, kimegy a házból, vissza a gazdasági forgalomba és szolgálja a mezőgazdasági, ipari vagy szellemi termelés érdekeit; mindenesetre hozzájárul, bár csak parányi mértékben, a munka- és keresetnélküliség enyhítéséhez. Erre a célra a motor vásárlása után 1925-ben egy centet sem juttathattam, most pedig kétszer annyit juttathatok, mint amennyi a motor ára. Számomra a motor árának hanyatlása anynyiban előny, hogy magángazdálkodásom terhét enyhíti, de a nép és az emberiség számára szintén előny, hogy pénzkészletemből a motor árának hanyatlása következtében tíz dollár felszabadult más termelési ágak táplálására. Világos, hogy az, akitől ma öt dollárért megvehetem a negyedlóerős motort, keres ezen az üzleten; mert ha veszítene rajta, nem lenne bolond motorkészítéssel foglalkozni. Sőt nem tartom lehetetlennek azt sem, hogy ma az ötdolláros motoron többet lehet keresni, mint amenynyit 1925 ben lehetett keresni a tizenötdolláros motoron; mert ha egy közszükségleti cikknek az ára leszáll a harmadára, felelte valószínű, hogy abban a cikkben nagyon megnövekedett a fogyasztás Az ármérséklést a többtermelés szokta lehetővé tenni. Herbert Spencer filozófiájának egyik alaptétele az, hogy minden történésnek egynél több következménye van. (Az én tételem ennek megfordítottja: „minden történésnek egynél több oka van“.) Most a Spencer tételét alkalmazom, mikor azt mondom, hogy az árhanyatlásnak legalább két következménye van: egyik a nagyobb termelés és fogyasztás abban a cikkben, a másik pedig bizonyos mértékű tőkefelszabadulás más termelési ágak számára. Azt hiszem, a népek számára ez a második következmény a fontosabb Vannak azonban más nézetek is, például a mai árpolitika az egész Európában ellenkező álláspontra helyezkedett. Tudvalevő, hogy minden országban meg van szabva több-kevesebb fogyasztási cikk legmagasabb ára De az is tudvalevő, hogy a gyakorlatban a legmagasabb ár a legalacsonyabb árat jelenti, mert mihelyt maximálják valaminek az árát, azt az árucikket a maximális áron alul többé nem lehet kapni. Ez viszont elméletileg azt jelenti, hogy az árak hanyatló irányzata megállott. Ennek pedig csak egyik következménye az, hogy reánk, egyénekre nézve „nehéz az élet", mert keresetünk nem tart lépést szükségleteink emelkedésével a másik, súlyosabb következmény az, hogy a magas színvonalon rögzített árak mellett nem szabadulhatnak fel felesleges tőkék más termelési ágak számára. (Nem nagy tételek, hanem csak filléres tételek felszabadulásáról van szó esetenkint, de az esetek száma óránkint millió.) Felfogásom szerint minden, ami az árcsökkenést egy termelési ágban akadályozza, egyszersmind több más termelési ágban is akadályozza a termelés növekedését és olcsóbbodását, tehát hozzájárul ahhoz, hogy számunkra az élet ne könnyebb, hanem nehezebb legyen. Az egész Európa sokkal drágábban él, mint kellene. („Élet“ alatt természetesen nemcsak a táplálkozást értem.) A magas árszínvonal gazdasági bajokat okoz, melyek éppen olyan sokfélék minőségés veszélyesség tekintetében, mint az emberi test betegségei. Hetek óta fázik Európa, mert drágán termeltünk vagont (minden országban van vagonhiány), s az életszínvonal megdöbbentően alacsony az építkezés magasan tartott árszínvonala miatt, mely nem kevesebb, mint hetven iparágat megnyomózít. A politizálás (a „malom alatt“ éppen úgy, mint a világ legnagyobb államférfiainak értekezletein) azt eredményezi, hogy az emberiség figyelme elterelődik a lényeges dolgokról Teljesen politika nélkül, egyszerűen azt mondom, hogy például az Egyesült Államok népe száznegyven millió fogkefével és kétszáznyolvan millió tubus fogpéppel többet fogyaszthatna, mint ami ennyit fogyaszt és ezt az óriási tömeget a németek ötven százalékkal olcsóbban tudnák termelni, mint az amerikaiak. Az Egyesült Államokban huszonkét millió családnak nincs fürdőkádja... Talán nem is a Földet kellene újra felosztani (mert az még nem biztosítaná az emberi művelődés haladását), hanem a termelést, úgy, hogy mindenki azt csinálja, amit az emberiség számára legolcsóbban és legjobban tud produkálni. A Föld elég nagy és elég termékeny tízmilliárd ember számára, a termelő munkából azonban sem népeket, sem egyéneket nem lenne szabad kizárni. TÁPAY-SZABÓ LÁSZLÓ UJSÁG SZERDA, 1940 FEBRUÁR 28 A HONSz lépése a zsidó hadigondozottak iparengedélye ügyében Vitéz Árvátfalvi Nagy István elnök a kereskedelemügyi miniszternél A zsidó hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák iparengedély-kérelmei ügyében vitéz Árvátfalvi Nagy István dr„ a HONSz országos elnöke kihallgatáson volt Varga József kereskedelem- és iparügyi miniszternél. Ez alkalommal Árvátfalvi Nagy István dr. a miniszternek memorandumot nyújtott át, amelyben a HONSz azt kéri, hogy általános nemzeti érdekből ne tagadják meg zsidó hadigondozottaktól iparengedély kiadását. A memorandumrámutat arra, hogy a zsidótörvény intencióival is ellentétes volna az, hogy azok, akik a törvény szerint kivételnek számítanak, nem kaphatnának a jövőben iparengedélyt. A miniszter jóindulatúan hallgatta végig vitéz Árpátfalvi Nagy Istvánnak a memorandum, átnyújtásakor elhangzott fejtegetését és kijelentette, hogy a maga részéről is indokoltnak tartja e kérdés megnyugtató rendezését, úgyhogy a törvény szelleme összhangban legyen a honvédelem és a bajtársiasság érdekével. Egyébként a HONSZ keddi sajtóértekezletén vitéz Árpátfalvi Nagy István dr. országos elnök kifejtette: a HONSz országos központja intézkedést kér az illetékes minisztériumtól, hogy azok a munkaadók, akik nem tartják be a rokkanttörvény alkalmaztatási rendelkezéseit, megfelelő figyelmeztetésben részesüljenek. Szó volt továbbá a sajtóértekezleten arról, hogy a HONSz országos központja kérelmezni fogja: a hadigondozottak jussanak képviselethez a községi képviselőtestületekben, a törvényhatóságokban és a felsőházban — úgy, ahogyan a Vitézi Rendnek van képviselete. A HONSz legközelebb mozgalmat indít, hogy a hősi temetőket a törvényes harminc esztendő elmúltával se szüntessék meg. Ha pedig mégis meg kellene szüntetni, akkor az illető község köztemetőjének legjobb helyén hősi emlékművet emeljenek és azon belül helyezzék el a világháború hősi halottainak földi maradványait. A HONSz kérni fogja a belügyminisztert, rendelje el, hogy az ötvenötödik életévüket betöltött hadiözvegyek hivatalból kapjanak felszólítást keresztlevelük bemutatására, hogy így könnyen hozzájuthassanak a felemelt ellátáshoz. Szálasi vagy Szalasján? ' f Sajtóper Szálasi neve és származása körül A törvényszék Lengyel-tanácsa előtt izgalmas sajtóperi tárgyaláson került szóba Szálasi Ferenc neve és származása. Sulyok Dezső volt országgyűlési képviselő annak idején a Ház asztalára okiratokat tett le, amelyek szerint Szálasi Ferenc valódi neve Szalonján, örmény származású és nem magyar állampolgár. Fiala Ferenc cikket írt erről a leleplezésről és olyan kitételeket használt, amelyek miatt Sulyok Dezső rágalmazási pert indított Fiala ellen. A törvényszék a legutóbbi tárgyaláson elrendelte a bizonyítást. A keddi tárgyaláson elsőnek Sulyok Dezsőt hallgatták ki. Sulyok elmondotta, hogy a magyar nemzet szempontjából a legborzalmasabb hatásúnak tartja a faji kérdés felvetését, mert szerinte ennek végzetesen bomlasztó hatása lenne. Parlamenti felszólalásának az volt a lényege, hogy ne vesse fel a faji kérdést az, aki maga sem tartozik a magyar fajhoz. Szálasi egyéni tisztességét nem érintette, csupán azt állította, hogy nem magyar, hanem tulajdonképpen örmény származású. Azt vitatta, hogy nem jogosan használja a Szálasi nevet, továbbá hogy az apja nem őrnagy, hanem katonai tisztviselő és nem írhatja ipszilonnal a nevét. Az elnök felmutatta azokat az okiratokat, amelyeket Sulyok annak idején a Ház asztalára helyezett. — Hogyan jutott ezekhez az iratokhoz? — kérdezte az elnök. — Erre nem óhajtok válaszolni — felelte Sulyok. — Önt tanúképpen hallgatja ki a törvényszék, tehát köteles válaszolni. Sulyok Dezső kijelentette, hogy csak zárt tárgyaláson indokolja meg, hogy miért nem nevezi meg az adatszolgáltatót. Bizalmas úton jutott az adatokhoz, olyan személyiség útján, akinek politikai reputációja érintve lenne, ha kiderülne, hogy ő szolgáltatta az adatokat. Egyébként szavát is adta, hogy nem nevezi meg az illetőt. A törvényszék rövid ideig tartó zárt tárgyalás után kötelezte Sulyok Dezsőt a válaszadásra. Sulyok erre megmondotta, hogy az adatokat Felhő Sándor dr. szerkesztőtől kapta. Az elnök ezután ismertette a Ház asztalára letett okmányok közül ifj. Szálasi Ferenc születési okmányát. Eszerint 1897 január 13-án született, apja Szálasi Ferenc őrmester, anyja Szakmár Erzsébet. Az iraton rajta áll: „Német nyelven megmagyaráztatott és aláíratott". Mint aláíró Franz Szálasi szerepel. Ezek szerint tehát — mondotta Sulyok — nyilvánvaló, hogy Franz Szálasinak volt szüksége német magyarázatra, mert hiszen az anyakönyv vezetőnek tudnia kellett magyarul. Egy másik irat idősebb Szálasi Ferenc születési bizonyítványa, amely szerint 1866-ban született Bécsben, apja Szálasi Antal Kajetán, anyja: Mehitare Rebeka. A következő irat id. Szálasi Ferenc apjának születési bizonyítványa, ahol nem Szálasi, hanem Szalasján név szerepel. — A magyarországi örmény családok könyvét áttanulmányoztam — jegyezte meg Sulyok — és megtaláltam a Szalasján nevet, amelyet magyarosan Szálasinak imák. — Tud arról, hogy aki ezt a bizonyítványt kiváltotta, azt kérte, hogy örményesen írják a Szálasi nevét? — Nem tudom — felelte Sulyok —, engem csak az okirat valódisága érdekel, örmény-katolikus hitük is bizonyítja az örmény származást. — Azt kell itt eldönteni — mondotta a tanácselnök —, hogy Szalosjánból lett-e Szálasi, vagy Szálasi örményeseden Szalosjánná?— A törvények csak a nagyszülőket keresik — mondotta Sulyok —, de mi elmentünk a dédapáig is. A dédszülőknél örmény nevet, örmény környezetet, örmény vallást találtam. Az elnök ezután idősebb Szálasi Ferenc és fiának több bejelentőlapját ismertette, amelyeken az idősebb Szálasi őrnagynak tünteti fel magát, ifjabb Szálasi pedig ipszilonnal írta a nevét. Ezután Sulyok Dezső megcáfolta azokat az állításokat, amelyeket a pápai szociáldemokrata kapcsolatairól mondottak. Idősbb Szálasi Ferenc kihallgatására került ezután a sor Az idős úr feltűnően németes akcentussal ejti ki a magyar szavakat. Elmondotta, hogy hetvennégy éves, bécsi születésű nyugalmazott honvédszámvevőségi igazgató. Magyar állampolgár, apja negyvennyolcas honvéd volt, aki Bécsbe került és ott nősült meg. Származására vonatkozóan aktákat mutatott be az elnöknek. Az elnök kérdéseire elmondotta, hogy apja vasutas volt és azért nem kapott állást az államnál, mert magyar volt. A világosi fegyverletétel után sorozták be katonának és így került Bécsbe. Négy katona fia van és mind a négy optált. Idősebb Szálasi Ferenc izgatottan viselkedett, úgyhogy az elnök is többizben figyelmeztette, hogy maradjon nyugodtan. — Nem csoda, hogy izgatott vagyok! — kiál tott Szálasi —, az egész családot úgy lerántották az újságok. — Hogyan lettek örmény-katolikusok? — Én római katolikus vagyok, édesapám örmény-katolikus volt Az örménység különben is csak felekezet, nem pedig faj. Az elnök kérdéseire idősebb Szálasi ismertette a katonai rangját. 1920-ban építkezési őrnagyként nyugdíjazták évi 7200 pengő fizetéssel, majd egy másik iratot mutatott, amelyben rangelnevezését megváltoztatták és nem őrnagynak, hanem nyugalmazott építési tanácsnoknak nevezik. Az elnök további kérdéseire azt válaszolta, hogy nem tudja, hogy egyes iratokon miért szerepel a nevük Szalosjánnak. Felmutatott egy 1826 ból származó házassági kivonatot, amelyben „Szállási“-nak írták a nevet. — Általában a Szálasi okiratok körül — végezte vallomását Szálasi Ferenc — meglehetős bizonytalanság van. Hol Szalosjánnak, hol Szállásinak, hol Szálasinak, hol pedig Szálasynak írják. A tárgyalást csütörtökön folytatják. Vitéz Horthy István eljegyezte Edelsheim-Gyulay Ilona grófnőt A budapesti főúri világnak nagy eseménye van: vitéz Nagybányai Horthy István miniszteri tanácsos, a MÁVAG vezérigazgatója eljegyezte Marosnémethi és Nádaskai Edelsheim- Gyulay Ilona grófnőt. A kormányzó az idősebbik fiának menyaszszonya Edelsheim-Gyulay Lipót gróf leánya; édesanyja született Pejacsevich grófnő. Edelsheim-Gyulay Lipót grófnak három szép és körülrajongott leánya van, hármuk közül Ilona grófnő a gróf első házasságából született. Mindhárman sokat szereplő és igen népszerű tagjai a főúri társaságnak; ketten közülük a kormányzóné „Élő tárlatán" is közreműködtek. Ilona grófnő, vitéz Horthy István menyaszszonya nagy társaséletet élt, részt vett a nagy bálokon s a társaság nagyobbszabásu estélyein. Igazi sportlady, aki Elefántiban, Érsekújvár közelében lévő birtokukon majdnem minden nagyobb vadászaton részt szokott venni. Mint értesülünk, vitéz Nagybányai Horthy István miniszteri tanácsos és Edelsheim-Gyulay Ilona grófnő esküvőjét rövidesen kitűzik s azon az egész főúri világ, valamint a diplomáciai kar is megjelenik. Ezzel kapcsolatban arról is beszélnek, hogy a harmadik Edelsheim-Gyulaylány, Marietta grófnő is rövidesen menyasszony lesz. Az arisztokrácia s a budapesti előkelő társaság körében gyorsan elterjedt a hire vitéz Horthy István és Edelsheim-Gyulay Ilona grófnő eljegyzésének s a népszerű jegyespárt a jókívánságok tömegével halmozták el. Schönfeldné Leszlényi Anna mélységes fájdalommal tudatja, hogy drága Édesatyja, dr. Leszlényi Imre 85 éves korában tragikusan elhunyt Temetése február 28-án, szerdán, 1 órakor lesz az új rákoskeresztúri temetőben. Részvétlátogatások mellőzését kéri. özv. Schwarcz Tiborné fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy a legjobb férj, fiú, apa, testvér, sógor. _ Schwarcz Tibor február 28-án hosszú szenvedés után 42 éves korában elhunyt. Temetése február 28-án d. u. 14 órakor a rákoskeresztúri izr. temetőben lesz. Részvétlátogatások mellőzését kérjük! Gero M. Miklósné és egyetlen leánya Ágnes, a súlyos csapástól megtörve jelentjük, hogy drága jó férjem, édes Apukám, Gero M. Miklós életének 56-ik, igen boldog házasságának 13-ik évében, február 27-én, hosszú és kínos szenvedés után elhunyt. Drátta halottunkat február 29-én, d. e. 10 órakor kísérjük a rákoskeresztúri új izr. temetőben utolsó útjára. Kívülünk gyászolják még: anyósa, apósa, testvérei, sógornői, sógorai, az egész rokonság és jóbarátai. Részvétlátogatások mellőzését kérjük. Mélységes fájdalommal tudatom, hogy értékes cégtársam, Gerd M. Miklós február 27-én, hosszú és kínos szenvedés után lelkét visszaadta Teremtőjének. Az elhunytban nemcsak pótolhatatlan munkatársamat, hanem legrégibb és legőszintébb barátomat is gyászolom, akiben évtizedek alatt a kristálytiszta jellemet, az összeférhetőség minta képét és a fáradhatatlan munkát tanultam meg ismerni. Emlékét mindenkor a legnagyobb tisztelettel szeretettel és kegyelettel fogom megőrizni. Budapest, 1910 február 28. Schweiger I. Nándor Füredi Gyula elhunyta alkalmából koszorumegváltás cimén ,50 pengőt az újpesti szegényeknek és 50 pengőt a pesti izr. fiaárvaház javára adományoztam. Deutsch Artur.