Ujság, 1940. március (16. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-01 / 49. szám

PÉNTEK, 1940 MÁRCIUS­I ÚJSÁG 1­3­9. március 1-én kormányzói kézirattal , egy hónapra elnapolták a képviselő­házat. Június 18-án a hónapok óta lappangó politikai válság után Magyarország kormány­zója együtt fogadta Károlyi Gyula gróf minisz­terelnököt és Bethlen István grófot. Szeptember 20-án, alig egy évnél hosszabb miniszterelnök­ség után Károlyi Gyula gróf lemondott. Egy hétig tartó kihallgatások után, szeptember 29-én Gömbös Gyuláit nevezte ki a kormányzó minisz­terelnöknek. 1­899 február 7-én Apponyi Albert gróf sev­üle meghalt Gemfben. Özvegyéhez részvét­­táviratot küldött a kormányzó. Ennek utolsó mondata: „Átérezve azt a pótolhatatlan veszte­séget, amely távozásával mindannyiunkat ért, a mélyen sújtott magyar nemzet nevében is leg­­­­bensőbb részvétemet fejezem ki“. Június 17-én Gömbös Gyula Berlinben járt, kétórás kihallga­táson volt Hitlernél és erről beszámol az állam­főnek. Július 5-én a miniszterelnök beterjesz­tette a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló javaslatot, amely megadta az országgyűlés elna­polására, berekesztésére és feloszlatására azo­kat a jogoka­t a kormányzónak, amelyek a ki­rályt megillették. Három nappal később elmé­lyült vita után a javaslatot a Ház el is fo­gadta. 12-én Bécsben Dollfuss kancellár­nál járt Gömbös Gyula miniszterelnök, kihall­gatáson telt jelentést tárgyalásairól a kormány­zónak. 28-án Gömbös Gyula és Kánya Kálmán külügyiminiszter fon­tos tanácskozásokat foly­tattak Rómában és erről számoltak be. Szep­tember 110-án Kánya Kálmán Párisban Daladier miniszterelnökkel és Paul­ Boncour külügymi­niszterrel folytatott tárgyalásairól tett jelentést. Okóber 29-én Gömbös Gyula Kánya Kálmánnal Ankarában és Szófiában teltek látogatást és tárgyalásaikról beszámoltak Magyarország kor­mányzójának. Bruár 8-án a kétnapos tartózkodásra K­rtt Budapestre érkezett Dollfuss kan­cellárt a kormányzó kihallgatáson foga­dta és tiszteletére dejeuner-t adott. Május 25-én Göring porosz miniszterelnök Athénből jövet három na­pot a magyar fővárosban töltött és a kormányzó előtt is megjelent kihallgatáson. Augusztus 8-án a Budapestre érkezett sziámi királyi pár meg­látogatta­ a kormányzót, aki őfelségének átnyúj­totta a magyar érdemrend I. osztályát a csilla­gokkal. 11-én, tizenhat nappal Dollfuss meg­gyilkolása után, az új osztrák kancellár, Schuschnigg dr. látogatott el Budapestre és je­­lentkezett a kormányzónál. November 12-én a képviselőházban lelkes ovációk közben emléke­zett meg Almássy László elnök Horthy Miklós kormányzó bevonulásának tizenötéves jubileu­máról. január 1-én a diplomáciai testület tagjai a hagyományokhoz híven meg­jelentek a kormányzónál, hogy újévi jókíván­ságaikat tolmácsolják. Február 9-én együttes audiencián fogadta Gömbös Gyula akkori mi­niszterelnököt és Bethlen István grófot, akik között súlyos ellentétek merültek fel. A három és fél óráig tartó audiencián a két államférfi a Kormányzó jelenlétében tisztázta az összes vi­tás kérdéseket. Február 22-én a Kormányzó fogadta a Buda­pesten tartózkodó walesi herceget, aki másfél óráig tartózkodott a Kormányzónál. Március 1-én tizenötéves évfordulója volt annak, hogy a nemzetgyűlés Horthy Miklós fővezért Magyar­­ország kormányzójává választotta. Március 5-én a Kormányzó az 1931 július 18-ra egybehívott országgyűlést feloszlatta, új országgyűlést hir­detett és a két Ház tagjait 1935 április 27-ére hívta egybe. Április 16-án Horthy Miklós elnök­lésével kormányzótanács volt, amelyen letár­gyalták a kormány munkatervét. Április 30-án a kormányzó ünnepélyesen megnyitotta az új országgyűlést és beszédében a nemzet meg­újhodásának szükségességét hangoztatta. Horthy Miklós augusztus 29-én részt vett a mohácsi hősök emlékművének leleplezésén, utána pedig Harkány-fürdőn a baranyai anyák napján emlékezetes beszédet mondott az egyke ellen. A kormányzó szeptember 27-én részt vett a Pázmány Péter Tudományegyetem három­­százéves évfordulója alkalmából rendezett dísz­­ülésen, ahol magyar és francia nyelven beszé­det mondott. December 25-én a kormányzó karácsonyi amnesztiát adott, december 29-én a magyar érdemkeresztet magyar érdemrenddé alakította át, ugyanekkor rendszeresítette a m. kir. titkos tanácsosi méltóságot. ‘ilstoCurégén a diplomáciai testület élén Angelo Holta pápai nuncius üdvözölte Magyarország Kormányzóját, aki válaszában hangsúlyozta, hogy „a magyar nép minden szenvedése ellenére megőrizte higgadtságát és fegyelmét“. Január 11-én a Kormányzó meg­nyitotta a dán képzőművészeti kiállítást. Május 4-én megnyitotta a Magyar Képzőművészeti Társulat fennállásának hetvenéves jubileumára rendezett kiállítást. Június 26-án meglátogatta a súlyos betegen fekvő Gömbös Gyula minisz­terelnököt nagytétényi nyaralójában. Júliusban kihallgatáson fogadta az Interparlamentáris Unió budapesti kongresszusának résztvevőit. Szent István napján harminc budapesti vitéz­nek vitézi telekként átadott a Zuglóban épített tizenöt ikerházat és beiktatta a vitézeket. Ugyan­ezen a napon kéziratot intézett Gömbös Gyula miniszterelnökhöz, hogy Szent István halála kilencszázadik évfordulójának méltó megünnep­léséről gondoskodjék. . Még aznap este megánjellegű utazásra indult Ausztriába. Bécsben fogadta Schuschnigg kan­cellárt, azután Hinterritz-be ment zergevadá­­szatra. Útközben azonban Salzburgból Berch­­tesgadenbe autózott, ahol meglátogatta Hitler vezér és kancellárt, majd a vadászat után Vel­­denben látogatást tett Miklós elnöknél és 30-án érkezett vissza Gödöllőre. Szeptember 1-én a nagybeteg Gömbös Gyula miniszterelnök audiencián jelent meg a kor­mányzónál Gödöllőn. Október 10-én megjelent Gömbös Gyula miniszterelnök temetésén a par­lament épületének kupolacsarnokában. Még az­nap kormányalakítással bízta meg Darányi Kál­mánt. November 23-án Horthy Miklós és hit­vese olaszországi útra indult. 24-én délután fél­­négykor érkezett a kormányzói pár Rómába, ahol a Termini-állomáson az olasz királyi és császári pár, Mussolini, az olasz kormány tag­jai és más előkelőségek fogadták, felejthetetlen fény és pompa közepette. Nápolyban flotta­­díszgyakorlatot rendeztek tiszteletére, azután visszatért Rómába, ahol a kormányzói pár meg­jelent XI. Pius pápánál. Rómából Bécsbe utaz­tak, ahol szintén fényes fogadtatásban része­sültek és december 1-én reggel érkeztek haza. December 10-én a kormányzó megnyitotta a Felsőoktatási Tanács kongresszusát. Iillíryben a diplomáciai testület újévi üd­­■ közlése alkalmából a kormányzó vá­laszában „a népek egymás iránt való kölcsönös bizalmáról és önzetlen együttműkdéséről“ be­szélt. Március 20-án a műegyetemen a volt mű­egyetemi és egyetemi csendőrtiszti zászlóalj em­léknapján Bornemisza Géza iparügyi miniszter beszédére válaszolva, többek között ezt mon­dotta: „Szolgálja mindenki hűséggel a hazát azon a helyen, ahová őt a sors állította“. Május 3-án Miklós Vilmos osztrák szövetségi elnök és hitvese visszaadták a kormányzói pár bécsi látogatását Budapesten Május 19-én a kormányzó és hitvese III. Viktor Emánuel olasz király és császár, Elena királyné és császárné és Mária hercegnő látogatását fogadta Buda­pesten. Július 1-én a képviselőház ünnepélyes keretek között egyhangúan megszavazta a kor­mányzói jogkör kiterjesztésére vonatkozó tör­vényjavaslatot s ugyanez történt 9-én a felső­­házban. Augusztus 26-ától szeptember 10-éig a kormányzót pár gépkocsin magánjellegű utat tett Ausztriában, Olaszországban, Németország­ban és Svájcban. Október 26-án a Kormányzó és hitvese részt vett az Akadémián a Nemzeti Színház százéves jubileumán. December 20-án Magyarország kormányzója Szolnokon, Jász­­nagykunszolnok megye közgyűlésén nevezetes beszédet mondott. Felhívta a nemzetet, hogy az ifjúságot nevelje a kereskedelmi pályára. Majd erélyes szavakkal bélyegezte meg a dikta­túrára való törekvést és felszólította a társadal­mat, hogy „ne tegye a királyság ősi intézmé­nyét politikai küzdelmek játékává“. ■|jgl|ÍBO január 8-án a diplomáciai testület a JJSÍ szokásos újévi üdvözletének tolmácso­lásakor a kormányzó válaszában Magyarország békés munkapolitikájáról beszélt. Február 4-én a kormányzó István fia és Kónya Kálmán kül­ügyminiszter kíséretében lengyelországi utat tett. Krakkóban Moscicki elnök és Jrydz­ Smigly tábor­nagy fogadta nagy ünnepséggel, majd Bielowie­­zsán vadászat volt. Azután a kormányzó Varsóba ment és onnan 10-én tért vissza Budapestre. Márciusban a kormányzó nyitotta meg a Buda­pesten rendezett svéd képzőművészeti kiállítást. Április 3-án Magyarország kormányzója nagy­jelentőségű rádiószózatot intézett a nemzethez, hogy — mint mondotta — „utat mutasson a közvéleménynek“. „Megnyugtathatok minden­kit“ — hangzott a rádiószózat —, „hogy a rendet és nyugalmat ebben az országban bün­tetlenül nem fogja megzavarni senki.. . Mi, magyarok, szabadságszerető nép vagyunk ... El a kézzel a hadsereg közeléből.“ A rádiószózatnak nemcsak idehaza, de az egész világon rendkívül nagy hatása volt. Május 13-án a kormányzó Imrédiy Bélát miniszter­­elnökké ne­vezte ki. Május 24-én fogadta az eucharisztikus kon­gresszusra pápai legátusként ideérkező Pacelli bíborost, majd másnap hitvesével együtt részt vett az eucharisztikus kongresszus megnyitá­sán. Június 18-án a kormányzó hetvenedik születésenapját nagy lelkesedéssel ünnepelte meg az egész ország. Június 25-én a kormányzó részt vett a Szent István-év ünnepélyes megnyi­tásán, ahol szózatot intézett a nemzethez. Augusztus 20-án este a kormányzó hitvesével Imrédy Béla miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter és Srátz Jenő honvédelmi mi­niszter kíséretében Németországba utazott. Kiel­ben Hitler kancellár fogadta a kormányzói párt fényes ünnepség közepette, majd részt vettek a Prinz Eugen német csatacirkáló vizrebocsátási ünnepségén, amelynek keresztanyai tisztét a kormányzó hitvese vállalta. A kormányzói pár több német várost látogatott meg s mindenhol nagy lelkesedéssel ünnepelték őket. Linzből hajón tértek vissza Budapestre augusztus 29.-én. November 4-én a kormányzó hadparancsot bocsátott ki a honvédséghez a trianoni bilincsek­ ­'(5 NA DIANA ZESZ DIANA _BORSZESZ DIANA SÓSBORSZESZ DIANA ____NA SÓSBORSZESZ DIANA ___DIANA SÓSBORSZESZ DIANA _­ZESZ DIANA SÓSBORSZESZ.,DIANA­­BORSZESZ DIANA SÓSBORSZESZ DIANA ,_____0SBORSZESZ DIANA SÓSBORSZESZ DIANA­NA SÓSBORSZESZ DIANA SÓSBORSZESZ DIANA .ESZ Tors­ZESZ SÓSBORSZESZ SÓSBORSZESZ SÓSBORSZESZ SÓSBORSZESZ SÓSBORSZESZ SÓSBORSZESZ SÓSBORSZESZ SÓSBORSZESZ sósborsz: SÓSBORSZ SÓSBOR SÓS D­ IA DIANA DIANA DIANA DIANA DIANA DIANA DIANA Dl, Dl _.SBORSZES2 SÓSBOR SÓSBOR SÓSBOR SÓSBORSZ­kSÓSBORSZES­ÓSBORSZESZ^­ÓSBORSZ&SZ SÓSBORSZESZ SÓSBORSZESZjj SÓSBORSZ SÓSBORSZ SÓSBOR^ SÓSBOJ stjsa só DIANA Aój&mmz 0 alól felszabadult területek határainak átlépé­sére. Ugyanaznap elhatározta, hogy a Mária Terézia-rend jelvényeit újból adományozza és a Felvidék visszacsatolásának emlékére emlék­érmet létesített. A kormányzó november 6-án a Duna hídján át bevonult Komáromba, november 11-én pe­dig Kassára. Mindkét városban leírhatatlan lelkesedéssel és hódolattal fogadták. IQOQJanuár 1-én hadparancsot bocsátott le steáski, amelyben elismerését nyilvánította a honvédségnek a Felvidékre történt bevonu­lás végrehajtásáért. Január 8-án a diplomáciai testület újévi kívánságainak tolmácsolásakor a kormányzó válaszában megemlékezett a Fel­vidék­ visszatéréséről és annak a reményének adott kifejezést, hogy a megbékülés szelleme a népek együttműködésére kedvező hatással lesz. Február 16-án a kormányzó Teleki Pál grófot miniszterelnökké nevezte ki. Március 16-án hadparanccsal útnak indította a hon­védeket Kárpátaljára, másnap este pedig a honvédség csapatainak megszemlélésére Kárpát­­aljára utazott. Március 20-án a kormányzó kiáltványt intézett Kárpátalja népéhez s ebben többek között ezeket mondotta: „Az egész magyar nemzet és a magam nevé­ben szeretettel k­öszöntlek benneteket, test­vérek !" Március 30-án az Országos Alföldi Bizottság ünnepi ülésén a kormányzó nagy beszédet mon­dott a nemzet problémáiról. „Dolgozzunk töb­bet és politizáljunk kevesebbet“ — hangzott a beszédben. Április 22-én hadparancsot bocsátott­ ki, amelyben hadari köszönetét és elismerését fejezte ki a hadsereg minden tagjának. M­ájus 4-én az országgyűlést feloszlatta és június 10-re új országgyűlést hirdetett. Az új országgyűlési június 14-én fényes ünnepség közepette nagy­jelentőségű beszéddel nyitotta meg. Július 18-án ünnepelte kenderesi birtokán hetvenegyedik születésenapját. Augusztus 6-án, a nemzeti hadsereg elindulá­sának húszéves fordulóján Szegeden nagy ün­nepségek voltak, amelyen a kormányzó és­ hit­vese is részt vett. Itt Bartha Károly honvédelmi miniszter a honvédség nevében felajánlotta a Kormányzónak a magyar érdemrend nagy­­keresztjének hadiékítményes és kardos jelvé­nyeit, amit a kormányzó elfogadott. Augusztus 10-én a Kormányzó és hitvese gépkocsin fel­vidéki útra indult. Augusztus 28-án a Kor­mányzó elnöklésével ülést tartott a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács. November 5-én Kassán felavatta a róla elnevezett repülő-akadémiát, s az akadémikusokhoz intézett beszédében többek között ezeket mondotta: „Tartsátok távol a névtelen méregkeveréket!“ November 7-én részt­vett Darányi Kálmánnak az országgyűlés épü­lete kupolacsarnokából történt temetésén. No­vember 16-án országszerte lelkes ünnepségek voltak Horthy Miklós budapesti bevonulásának húszéves évfordulója alkalmából. rizst enni, úgy falták a kínai diákok, olyan szemfényvesztő gyorsasággal vitték szájuk­hoz a pálcákat, mintha cirkuszi mutatvány­nak szánnák. Közben beszéltek, halkan, mo­noton hanghordozással és egymásra néztek ferde szemükkel, amelyben néha gyerekes csintalanságot véltem látni, néha sötét, hagy bánatot. Ott ültem a Restaurant Shang-Haiban, a Rue Cujas 9 alatt, magam is idegenül, mesz­­sziről ideszakadtan és a csigával bélelt tészta maradékát ettem, olyan elszántan, hogy a szomszéd asztalnál a svéd hölgy résztvevő pillantást vetett felém. Lehet, csak azért ettem, hogy otthon elmondhassam egyszer, nagy társaság előtt: — Tudjátok, az a tészta ott Párisban, a kinai étteremben ... Felnéztem a tányéromról és akkor, szem­ben velem, a feketekeretes tükör alatt, meg­láttam a kis kinai leányt. Valami régi em­lékezés vágott a szívemre: egy nevet akar­tam kimondani, egy nevet, amelyet talán ál­momban hallottam egyszer... Mi köze ahhoz ennek a kis kínai leánynak, akiről azt se tudom, miért jött Párisba, honnan jött, mit kell itt elintéznie. Nem tudok róla semmit, meg se ismerném három másik kí­nai leány között, hiszen pontosan olyan, mint legyezőkön, hamisított porcellán­­vázákon a három-négy ecsetvonással festett kim­onós lányok. Ebben a percben a tükör­­alatti kínai hölgy levelet olvasott és sírt... Honnan jött­­a levél? Bizonyosan egy fur­csa nevű városból, egy furcsa nevű fiú azt írta Párisba, hogy: ... vége ... Igen, vége a szerelemnek, higgye el, így van rendjén, nincs értelme ennek a szamárságnak.. . JQAAjanuár 30-án a kormányzó és hitvese­­megjelent a francia művészeti kiállí­táson. Megjelent még az öntözésügyi hivatal előadássorozatának megnyitásán. Február 8-án megnyitotta a „Magyar Művészetért“ kiállítást. Február 17-én Magyarország kormányzója leve­let intézett Teleki Pál gróf miniszterelnökhöz, akinek azt írta, hogy március elsején „mindenki mindennemű ünnepléstől eltekinteni szívesked­jék ... Most nincs helye ünneplésnek... Bízom a Gondviselésben, hogy az ünnepeknek is meg­jön az idejük“. Rejtelmek írta Sásdi Sándor A Boulevard Port Royal platánfái akkor kezdték hullatni sárguló leveleiket. Nagy, szomorú sápadtságuk az Observatoárig meg­hintette az aszfaltot és vigyázva kerülget­tem őket, mintha attól félnék, felsírnak, ha reájuk lépek. Ráértem, céltalanul ődöngtem Parisban, céltalanság alatt a helyi meg nem határozhatóságot értve, mert egyébként minden lépésemet a makacs elhatározás irá­ny­ította: behatolni Párisba, felvnni ma­gamba minden vonalát, szögletét, utcáját. Így kerültem el, a lehullt levelek kerül­getése után, a Rue Cujasra, ahol szemembe ötlött a Restaurant Shang-Hai furcsa cím­­táblája. Öt perc múlva ott ültem a hosszú, fehérterítékű­ asztal mellett. Kenyér helyett, többszöri adagolásban, nagy tál rizs sorako­zott az abroszon. A kínai pincér elém tette az étlapot és elkezdtem úgy tenni, mintha tudnám, mi a teendőm. Végül is egy csinos, szeplősarcú svéd kisasszony szánt meg és segített a rendelésnél. Ettem apróra vagdalt húst, amelynek a körítése dióstortára emlékeztetett, tésztát, amelynek a bélése olyan csúszós és rugal­mas volt, mint a csiga, hősiesen végigettem, amit elém tettek, hiszen nem az ételek vol­tak fontosak, hanem a furcsa, különös kör­­nyezet. Akkor láttam először két kis pálcikával Lehet, hogy szebben, költőibben írják meg Kínából a szakító leveleket, az is lehet, hogy az édesanyja halálhírét olvasta sze­gény, ferdeszemű leány. Úgy sirt, a könnyek olyan dús pazarlásával, hogy a kézzel­szegett, halványkék zsebkendője teljesen el­ázott. Húsz, huszonkét kínai fiú és leány evett körötte, a pálcikák csodálatos mozga­tásával, reá se néztek, mintha a Restaurant Shang-Haiban a napi menühöz tartozna az ilyen megállíthatatlan könny­ontás. Letettem a pincér elébe a teríték árát, öt frank ötven szantimot és akkor reám nézett a leány a könnyek csillogásán keresztül. Szája felnyílt a csodálkozástól, talán ki is mondott egy nevet, amelyről úgy éreztem, hallottam már egyszer. Egyszer nagyon ré­gen, talán az én nevem lehetett... A pincér kezembe adta a szürke kalapo­mat és akkor már tudtam: azon a délelőt­­tön azért indultam el a Rue Cujasra, hogy megtaláljam és elvigyem magamnak a skró kínai leány arcát, két ferde szemét, könny­től megnehezedett halványkék zsebkendőjét, a tekintetét, amelyet még egyszer felém­­kü­ldött, olyan vigasztalást­ várón, mintha ke­rek világon én volnék az egyetlen, aki ki­mondhatja a varázslatos szót. Visszanéztem és a feketekeretes tükörben megláttam ön­magamat, úristen, én voltam az, dús ezü­st­­hímzésű­ kimonóban, ferde szemekkel, de kezemben a kopott szürke kalapomat tartot­tam, a hegyi­rődéssel, ahogy a pincér felém­­nyújtotta... Odakinnn sütök­ a nap és mintha évezre­dek felé indulnék el, keresni valamit, nehéz léptekkel bandukoltam a Rue Cujas keskeny gyalogjáróján. a * *Casino­:c4UCím Jóvá hitel Bécsi isi

Next