Ujság, 1940. április (16. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-06 / 77. szám

141 SZÍNHÁZ Pletykálkodás Ma, április 6-án, amikor e sorokat írom, pontosan tíz esztendeje, hogy Az em­ber tragédiája elindult külföldi diadal útjára. E kora tavaszi estén közvetítette először Ma­a­dách remekművét a bécsi rádió, mely bő­velkedett érdekes előzményekben. Mohácsi Jenő kollégánk 1927 végén el­készült az új Madách-fordítás színpadi for­májával, amely tökéletes művészettel adta vissza az örökéletű mű eredetijének minden szépségét, sajátosságát. Próbálkozott a for­dításával több német színháznál is, vala­mennyi színre is akarta hozni, de a szép terv valahol mindig megfeneklett. így került Mohácsi magyar fordítása a Hubay-palotába, melynek egyik zenedélután­ján, ez 1930 februárban volt. Pécsi Blanka, aki akkoriban a Theater in der Josephstadt, Reinhardt egyik színházának tagja volt, meghívót kapott Hubay Jenőtől, hogy kér­jen egy napra szabadságot színházától, jöj­jön Pestre és adja elő a Kepler-jelenetet. A művésznő eleget tett Hubayék megtisztelő óhajának és szavalatával a nagyigényű elő­kelő meghívottak előtt döntő sikert aratott. Ezt a zenedélutánt a magyar rádió közve­títette és egy magyar származású bécsi új­ságíró, Bolgár Imre végighallgatta. Annyira el volt ragadtatva a fordítástól, a művészi szavalattól, hogy rögtön levelet írt Mohácsi­nak és megkérte, küldje el a tragédiának fordítását neki, hogy azzal dr. Hans Nach­­tern-nél, a RAVAG akkori irodalmi vezető­jénél és főrendezőjénél próbálkozhassék. Néhány nap múlva Mohácsi expressz levelet kapott a bécsi rádiótól, melyben Nüchtern dr. értesíti, hogy a darabot, a for­dítást, melynél felemelőbbet régen olvasott, ő maga formálta meg a rádió számára és a legnagyobb lelkesedéssel fogja előadni, ami ma tíz éve, 1930 április 6-án meg is történt. Nüchtern, az előadás mestere Az ember tra­­gédiájá­hoz Rudolf Wallnerrel, a RAVAG karmesterével, kísérőzenét íratott, egy hétig próbáltak, közben éjjel is. Ádámot Raoul Aslan, a Burgszínház hírneves művésze, Lucifert Franz Herterich, a Burgszínház akkori igazgatója, Évát Leopoldine Konstan­tin, a nálunk is jól ismert művésznő ját­szotta. Hatvan közreműködője volt az elő­adásnak, mely a bécsi rádiónak több mint tízezer schillingjébe került. A sajtó a legnagyobb elismeréssel emléke­zett meg a nagyszabású előadásról, melyet csakhamar követett a prágai. A cseh rádió­ban dr. Milos Kares kétszer adatta elő Ma­­ dách remekművét, Jaroslav Vrchlicky hires fordításában. Hans Nüchtern emlékezetes bécsi rendezését megismételte a következő esztendőben a müncheni rádióban. Az elő­adást, melyet Mohácsi Jenő értékes tanul­mánya vezetett be, az egész kritika mint elsőrendű irodalmi szenzációt kezelte; ki­emelték a mű grandiozitását és azt a világ­­irodalom legjelentősebb alakításai közé so­rozták. Ezután következett csak Az ember tragé­diája külföldi­ diadalútjának két hatalmas állomása, 1934 január 23-án a burgszínházi bemutató, Hermann Röbbeling rendezésé­­ ben és a hamburgi Staatliches Schausspiel­ haus bemutatója Németh Antal nagyszabású rendezésében 1937 április 15-én, a nagyközönség, ellentétben a hivatalos kö­rökkel, nem tanúsít különösebb érdeklődést a Strauss-bemutató iránt. Az biztosítva volt, hogy a földszint, a páholyok, két emelet, káprázni fog a meghívottaktól, viszont az olcsóbb helyek mind ott maradtak a pénz­tárban! Az Opera vezetősége hosszan gondolko­zott, miképpen lehetne ezen a szépséghibán segíteni és kikkel kellene a felsőbb régiókat benépesíteni? Végre abban állapodtak meg, hogy a diákságot fogják mozgósítani. A Sorbonne-ra öles plakátokat aggattak, ame­lyek közölték az egyetemi hallgatókkal, hogy aki akar, eljöhet a Salome első elő­adására, a pénztár kellő igazolásra ingyen ad jegyet. Dehát még így is észrevehető foly­tonossági hiányok maradtak a nézőtéren és ez semmi jóval nem kecsegtetett a további előadásokat illetőleg. A Salome második előadására a Sorbon­­nera kiaggatott plakátok szövegét módosí­tották. Most már nemcsak az egyetemi diák kaphatott a maga számára jegyet, de még egy másodikat annak, akit el akar vinni magával. Ez sem használt, így sem telt meg a színház! Ekkor közhírré tették a Sorbonneon, hogy minden diák már nem egy, hanem két vendéget hozhat magával ingyen a Salome harmadik előadására. Ennek a harmadik előadásnak ingyen kö­zönsége közt jelen volt Ady Endre is. Ami­kor előadás után megkérdezték tőle, hogy tetszett neki az opera, hátra simította hosszú fekete haját magas homlokából és kritikáját e három szóban foglalta össze: — Alaposan megfájdult a fejem! A Salome érdekes reprize a magy. kir. Operaházban, eszembe juttatja a dalmű párizsi bemutatóját, mely néhány évvel a háború előtt, körülbelül 1911—12-ben lehe­tett. Inkább politikai, mint művészi jelentő­sége volt a Salome a párizsi nagy opérában, amelyen megjelent. Loubet köztársasági el­nök, az egész kormány és csaknem minden számottevő tényezője a párizsi társadalom­nak. Ragyogó estélyi öltözékekben a höl­gyek, díszegyenruhában a hadsereg magas­­rangú tisztjei, a civilurak frakkban, rend­jelekkel. Salomet a nagyszerű Geraldine Farrar énekelte (közbevetőleg legyen mondva, hogy a Hétfátyolt­áncot helyette az Operaház első balerinája táncolta), Joba­nant Feinhals, a világhíres müncheni ba­ritonista, Herodest Burrián Károly, akinek a művészi alakításában utóbb (tehát nem az 1912. évi premieren) az Operaházban mi is gyönyörködhettünk. Háromszor egymásutánra volt kitűzve ez a rendkívüli szereposztású Salome, ami még külön jelentőséget kölcsönzött előadásának. Idáig rendben volt minden. A baj ott kezdő­dött, hogy az előadás napjára kiderült, hogy ÚJSÁG VASÁRNAP, 1940 ÁPRILIS 7 Amint jöttem szerda este végig az Andrássy­ úton, éppen akkor értem az Operaház elé, amikor befejeződött a Salome előadása. Toscanini óta nem tapasztaltam ilyen színházi autófelvonulást, nem láttam annyi elegánsan kiöltözött népet, amint hömpölygött kifelé az Operaházból. A 12-es autóbuszok is szorongásig megteltek néhány perc alatt, a földalatti vasút is, mind a két irányban. És ahogy ott álltam és néztem ezt a színes tumultust, emlékezetembe jutott Pásztor Ár­pád barátom, a Salome fordítója, akihez évek óta nem volt szerencsém és ezen a visszaemlékezésen át egy kedves jelenet, mely szintén az Operával, egy a szerdaihoz hasonló díszelőadással, Pásztor Árpáddal, Molnár Ferenccel és Arató bácsival, az Operaház rég elhunyt, hatalmas hangú és termetű portásával kapcsolatos. Harmincévesnél is öregebb talán a história és abból az időből való, amikor Molnár és Pásztor ugyanabban a szerkesztőségben dol­goztak és elvárhatatlan jóbarátok voltak. Egy este elhatározták, hogy elmennek az Operaházba, szerkesztőségi tiszteletjegyek­kel persze. Az egyik jegy a jobboldalra szólt, a másik a balra. Nem ülhetvén egymás mel­lett, eleve megbeszélték, hogy előadás után a foyerben találkoznak. Ez a találkozás annál is fontosabb volt, mert az a három korona, amely kettőjük egész közös vagyonát ké­pezte és egyben vacsora- és kávéházi költsé­gét jelentette, az óvatos Pásztor Árpád zse­bében volt. Az előadás véget ért, Molnár kissé meg­késetten kapta csak meg a ruhatárból felső­kabátját és rohant a foyerbe, úgy gondolva, hogy Pásztor már biztosan várja. Ámde leg­nagyobb rémületére nem látta sehol! Hol keresse, hogy találja meg, az Operából ki­tóduló tömeg között? Hirtelen ötlete támadt. Felhajtotta kabátja gallérját, egész az orráig húzta fehér sálját, azzal odament a kocsi­­feljáróhoz, ahová sűrű egymásutánban gör­dültek a magánhintók és gumikerekű fiá­­kerek, odaállt közvetlenül Arató bácsi mellé és maga elé mormogta, de elég hangosan ahhoz, hogy a portás is meghallhassa: — Árpád ... A derék Arató bácsi, úgy gondolva, hogy e magános operalátogató kocsiját akarja hivatni vele, Árpádot, a kocsiját, tölcsért csinálva két tenyeréből a szája elé, mély, öblös hangján elkiáltotta magát: — Á...á...á... Árpááád! A következő percben az Operával szem­ben, a Ruscher-vendéglő bejáratától felhang­zott Pásztor Árpád hasonlóan mély bari­tonja: — Itt vagyok! Eként megtalálva a már-már elveszettnek ESŐKABÁT hitt jóbarátot, Molnár átsietett hozzá a túlsó oldalra és a zenei élvezettől éhesen ,mint a farkasok, mentek a Rascher-pincébe vacso­rázni. Sorry * Sólyom Janka új műsora felülmúlja az eddigieket. Harminc szebbnél-szebb sanszont énekel a Bristol Hallban. Vasárnap és csütörtö­kön délután is fellép. ballonkabát Brück ragján Bálvány­ utca 2 — A színház nemzetvédelmi szolgálata Németh Antal dr. előadása — A nő a háborúban című előadássorozatban, amelyet a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet­sége rendez, pénteken este Németh Antal dr., dr. Avcdikné Fedvinci Takács Alice, Bingerth János dr., a Hunnia Filmgyár igazgatója és Harsányi Gréte tartottak érdekes előadásokat. Fáji Fáy Istvánné, államtitkár felesége mon­dotta a bevezetőt, majd dr. Avedikné „A zene szerepe a nő nemzetvédelmi szolgálatában“ címmel adott elő. Bingerth János dr. a film­­propagandáról beszélt és kiemelte, hogy a film milyen fontos szolgálatot tehet a nemzetnevelés és nemzetvédelem terén. Harsányi Gréte „A nő szerepe a háborús sajtóban“ címmel tartott fi­gyelmet érdemlő előadást, majd nagy érdeklő­dés közben Németh Antal dr., a Nemzeti Szín­ház igazgatója „A színház nemzetvédelmi szol­gálata“ címmel adta elő ér­tekezését. Németh Antal dr. bevezetőjében kifejtette, hogy a színház a kezdet kezdetén a vallás mel­lett az ember legfontosabb és legjelentékenyebb megnyilatkozása volt. Százötven évvel ezelőtt lelkes és kitartó nemzeti mozgalom eredménye­képpen alakult meg 1790 őszén az első magyar hivatásos színtársulat, mely a magyar nemzet legtöbbet veszélyeztetett és féltve őrzött kincsét, nemzeti nyelvünket igyekezett ápolni, terjesz­teni az akkor még nehéz körülmények között Ha igaz az a mondás — úgymond —, hogy nyelvében él a nemzet, akkor a magyar filte­­rátorok mellett a magyar színészet tette talán a legtöbbet nemzetünk fenmaradása érdekében. — A magyar színészet története az utolsó év­tizedek néhány mozzanatától eltekintve, a ma­gyar nemzetvédelmi munka történetének egyik leggazdagabb fejezete. Másfél évszázados nagy múltja után a jövőben sem lehet más a hiva­tása, mint eddig volt: folytatni nemzetvédelmi munkáját. Az előadásokért Fájl Fáy Istvánná, mondott köszönetet a nagyszámú hallgatóság nevében. Bírói ítélet az „iglói diákok** ügyében Tavaly nyáron a Royal Színházban sorozatos előadásokkal játszották az Iglói diákok című zenés színpadi művet. Még folytak az előadások, amikor az egyik színpadi kiadó cég pert in­dított a Royal Színház igazgatója és vállalko­zója ellen s azt a kérelmet is előterjesztette, hogy a bíróság tiltsa el az alpereseket attól, hogy az iglói diákok című darabot a Royal Színházban nyilvánosan előadják. A színház vezetői ugyanis augusztus 12-től 27-ig nem fi­zették a szerzői jogdíjat, noha naponta játszot­ták a szóbanforgó darabot. Cserényi Tergovits Károly dr. törvényszéki bíró szombaton hozott ítéletet, amelyben el­tiltotta az alpereseket, hogy az iglói diákok című darabot a Royal Színházban előadják. A százéves Nemzeti Zenede jubileuma A Nemzeti Zenede, a legrégibb magyar zenei intézmény centennáriuma alkalmából a Nem­zeti Zenede Egyesület és a Nemzeti Zenede Barátai Egyesülete sajtó-teát adott és azon Papp Viktor alelnök ismertette a hervadhatat­lan érdemű zeneiskola történetét és a nagy­szabású ünnepeket, amelyek méltóak lesznek ahhoz a jelentőséghez, amit a Nemzeti Zenede a magyar zenei kultúra terén egy évszázadon át betöltött. Árilis 14-én délelőtt Te Deum lesz a belvárosi plébániatemplomban, majd díszköz­gyűlés az új városházán Április 15-én este dísz­hangverseny a Vigadóban és ünnepi vacsora a Fészek Művészek Klubjában. Apró hitek Teljes csendben ünnepelték Párisban Zola születésének századik évfordulóját. Különösebb ünnepség nem volt, csupán a nagy író sírját koszorúzták meg a Patheonban. Több „téli“ színház igazgatósága azzal a terv­vel foglalkozik, hogy nyáron át is előadást ren­dez. Idén ugyanis a színészek tizenkét hónapra kapnak fizetést, akár foglalkoztatják őket a színházaik, akár nyári szünetet tartanak. Hétfőtől szerdáig nem lesz előadás a Fő­városi Operettszínházban. A hónap végén megkezdi vendégjátékát a Pesti Színházban a Pódium Kabaré. * Új műsor a Komédiában. „Nagy hévvel a szabadba“ címen mutatta be új műsorát a Komédia Orfeum A szokásos összeállítású mű­sor bohózatait, tréfáit és magánszámait Kell­ér Dezső, Nádassy László, Halász Rudolf és Erdöss László írták. A szereplők közül különösen Turi­ Bertának és Radó Sándornak volt sikere, mel­lettük kitűntek még Barna Anci, Kemény Olly, Békeffy Róbert és Heltai Andor. Néhány jó artistaszám egészíti ki az új műsort. Kiszely Ilona meggyógyult Kiszely Ilona, a Belvárosi Színház kitűnő fiatal tagja, aki egy hónappal ezelőtt tüdő- és mellhártyagyulladásban megbetegedett, elhagy­hatta a betegszobát. Jelenleg a Svábhegyen üdül, s orvosai szerint még két-háromheti levegőváltozásra van szüksége. Kényszerű pihe­nőjében egyetlen színészi öröme az volt, hogy a napokban 15 budapesti mozibban játszották, filmjeik Az egyikben elegáns dizőzt (Jöjjön elsején), a másikban parasztlányt (Földindulás), a harmadikban haldokló gyermekágyas asz­­szonyt (Semmelweis) alakít nagy sikerrel. Zenevilág Az Operaház műsortervezetén április 17-én Márta, 18-án Krisztus, 19-én Aida, 29-án Sa­lome és Poloveci táncok, 21-én délután Paraszt­­becsület, este Bohémélet, 23-án Istenek alkonya van kitűzve. Jemnitz Sándor csellóra írt szonátája most jelent meg nyomtatásban. A füzet még a har­madik hegedűszonáta Sicilianá­ját is tartalmazza kisgordon-átir­atban. Lichtenberg Emil vezetésével a Budapesti Ének- és Zenekaregyesület Mendelssohn gyö­nyörű oratóriumát, Paulus-t, tanulja. A Székesfővárosi Énekkar firenzei hangver­senye a Maggio Musicalen április 29-én lesz. Kodály Psalmus Hungaricus-ának tenorszólóját Rosier Endre énekli. Nagy Sándor kabátok, egyéb cvik­cnól EskU­ut 2 bolerók és nerzek öAlíWöSSva T. : 384-1 099 nagy választékban és olcsó árban Hangversenyek A „KONCERT“ RENDEZÉSEI: Villon-Géraldy-est ma 349-kor a Zeneakadémiában. Sauer zenekari­ est csütörtökön. Vigadó 8. Mesterbérlet. Hangverseny Zenekart vez.: Baranovic, Liszt, Schumann-versenyek, Smetana, Moldva, stb. Szentsír Dezső chanson-szerzői estje 14-én. 7. 349. Közr.: Ikom, Barabás Sári, Bródy, Ba­lázs, Bérczi Géza, Dán Klári, Dénes,Pethes, Fekete Pál, Greguss, Garay Jonny, Lendvay, Lengyel Gizi, Marton István, Mezey Mária, Nagykovácsi, Neményi Lili, Polgár Tibor, Rácz Vali, Rátkai, Rajcsányi Adrienne, Senyéi, So­mogyi Nusi, Szombathelyi, Tóth Böske, Tapor­­czai, Burger-Molnár kétzongorás. Csajkovszkij-est Weisbach - Nagaroll 18-án. Vigadó 8. Hangv. Zenekar. Mesterbérlet, FISCHER ANNIE zenekarral 20-án. Z. 39. Mozart-est. C-dur, d-moll, Esz-dur. Vez.: Ferencsik. Nádasy bab­erstudió táncbemutatója 21-én d. e. 11-kor. Fővárosi Operettszínház. RÓZSA VERA dalestle 25-én Kamarazenekar kísérettel. Z. 349. Erich Böhlke vezényli a Hangv. Zenekart 26-án, Linz Martin közr. Lengyel Gabriella hegedűestje 27-én. Vigadó 349. ♦ RÓZSAVÖLGYI HANGVERSENYEI: WaldoEner­giariet! kedden, 9-én. Z. 8. Beethoven a-moll, Kodály N­., Afozart-quintett. Arató István zenekari est 10-én. Közr.: Ch. Szilágyi Erzsébet, Deutsch Jenő Z. 8. Rajna Alice vidám estje 17-én. Z. 8. Bevezeti: Békeffi. Közt.: Kiss Manyi, Kondor Ibolya, Kökény, Lengyel Gizi, Medgyaszay, Németh Romola, Rácz Vali, Forró Márta, Simor Erzsi, Tolnay Klári, Ba­lassa, Baló, Dénes, Feleky, Gárdonyi, Greguss, Hegyi, Köváry,­­ Lam­bár, Pethes, Somlay, Somló. III. MÚZEUMI MATINÉ ÁPR. 21. Márkus Dezső 50 éves jubileumi estje 22-én. Közr.: Basilides, Báthy Bodó, Budanovits, Kőszegi, Németh Má­ria, Némethy Ella, Orosz Julia, Sándor Erzsi, Csóka, Kálmán Oszkár, Laurisin, Lid­asy, Palló, Pataky Kálmán, Székely, Závodszky, Hangy. Zenekar. Beethoven-ciklus IV. est 24-én. Kreutzer, G dur szonáták. Weisz Margit, Országh, An die ferne Geliebte dalciklus Basilides közr. Kreszné Sztojanovits Lily Schuberl-estje má­jus 7. Z. 8. CANTATE RENDEZÉSE: Kozáky szerzői est 14. Z. 5. Hárfa, orgona, cselló, klarinét, ének együttes 15. Z. 8. (Fasz hegedű (Balestriem­) 5000-ért és más régi mesterhegedűk eladók. Érd'* Mód ők írjanak ..Komoly 28/38“ jelige ad­ t a fő­­kiadóba, 18$

Next