Ujság, 1940. június (16. évfolyam, 122-146. szám)

1940-06-01 / 122. szám

SZOMBAT, 1940 JÚNIUS­I ÚJSÁG Teleki Pál gróf miniszterelnök nyilatkozata is Nincs semmi ok különleges izgalmakra.** „M Magyarország szénája rendben van** Teleki Pál gróf miniszterelnök a magyar sajtó közvetítésével nagyjelentőségű nyilatkozattal fordul a nyilvánossághoz. Nyi­latkozatában olyan megnyug­tató jelenségekre mutat rá, ame­lyek igényt tarthatnak arra, hogy a legszélesebb körökben is is­mertekké váljanak és éreztessék áldásos hatásukat az ország ja­vára. Vonatkozik ez elsősorban a miniszterelnöknek arra a meg­állapítására, hogy Magyarorszá­gon nincs semmi ok különleges izgalmakra a mostani nagyará­nyú háború napjaiban sem, sőt ellenkezőleg, annak a tételnek kell érvényesülnie az egész társa­dalomban, hogy az ország ér­deke ellen irányul minden olyan törekvés, amely izgalom kelté­sére vagy felszítására­­alkalmas. Magyarország miniszterelnöke, aki magas közjogi posztján min­denkinél illetékesebben tekint­heti át a külpolitikai helyzetet, a legilletékesebb arra, hogy az általános helyzetből bizonyos kö­vetkeztetéseket vonjon le és eze­ket a tanulságokat megszívlelésre ad­ja honfitársainak. Komoly érvek felsorakoztatá­sával rámutat a miniszterelnök arra, hogy országunk az elmúlt két évtized alatt megtette köte­lességét önmagával és barátai­val szemben. Lelkiismeretünk nyugodt lehet: az ország anyagi erejének latbavetésével meghozta a szükséges áldozatokat a ma­gyar honvédség megerősítésére és korszerűsítésére. Teleki miniszterelnök nyilat­kozatából kicsendül a béke ko­moly reménye, annak a valószí­nűségnek a bekövetkezése, hogy a háború nem lesz hosszú ra" be­következik az a korszak, amikor Magyarország népe is lendülete­sen folytathatja a béke munká­ját s gazdasági és szociális téren egyaránt abban az iramban mun­­kálkodhatik, amilyen fokozott menetben és fokozott erőfeszí­téssel, példás lendülettel hozta meg áldozatát a magyar honvé­delem céljaira. Ismét elkövetke­zik az idő, amikor az ország erő­forrásai — az egész társadalom vállvetett munkájával — a szo­ciális és gazdasági problémák megoldására éreztetik építő ha­tásukat, sorra teremtődnek biz­tos exisztenciák s megépül a biz­tosabb, boldogabb jövő alapja. Az elmúlt hónapok erőfeszíté­sei, az áldozatkészség emelkedett példái, a magyar katonai rend­szer korszerűsítésére irányuló törekvések, mind-mind biztató jelei annak, hogy a magyar tár­sadalom a honvédelem másik te­rületén, a polgári munka meze­jén is készségesen, hazafiasat­ és kötelességének teljes tudatában vállal minden feladatot, meghoz minden áldozatot, mert tisztá­ban van azzal az igazsággal, hogy csak a gazdaságilag erős társadalom, a munkalehetőségei­ben a védett nép és szociálisan gondozott embersereg viszi biz­tosan jobb jövőbe az országot. Az építésnek ezt a munkáját kell most erős lendülettel folytatni és elhárítani az útból az akadá­lyokat. Teleki Pál gróf miniszter­­elnök és kormányának tagjai — a nyilatkozat tanúsága sze­rint — már megkezdték a munkát az átmenetgazdasági és tervgazdasági problémák megol­dására, hogy az egész gépezet azonnal működésbe lépjen, mi­helyt elérkezik a békemunka boldog korszaka. A miniszterel­nök közvetlen szavakkal szólt a társadalomhoz a dolgozók, a jobb sorsra érdemesek érdekében, hogy felébressze a nemzet lelki­­ismeretét s előkészítse a polgári munka emelkedett erkölcsi körét. Külpolitikai szempontból rend­kívül jelentős megállapítás a mi­niszterelnök részéről, hogy Ma­gyarország méltóan tette meg kötelességét barátaival szemben. Még­ Magyarország már azzal nagy szolgálatot tett Németországnak és Olaszországnak, hogy min­dent elkövetett Európa egyik legnagyobb tűzfészkének köz­vetlen szomszédságában a dél­keleteurópai béke és nyugalom fenntartására. Megőrizte mind­végig nyugalmát, hűségesen állt történelmi őrhelyén s legkisebb mértékben sem feledkezett meg egyetlen cselekedetével sem ar­ról, hogy a Dunamedencében a békés viszonyok megőrzésére vállalkozott. Magyarország miniszterelnöke természetszerűen elismerő sza­vakkal adózott a német hadsereg győzelmeinek, hozzáfűzve azt a reménységét, hogy ezek a győ­zelmek rövidebbre szabják majd a háború időszakát és megnyit­ják a békemunka lehetőségeit. Olaszország céltudatos békepoli­tikájának szintén nagy része van abban, hogy ismét béke fog vir­radni a világra s ennek a béke­­műnek előkészítésében szerepet vállalt Magyarország is s most biztos reményt merítünk arra, hogy a háború lokalizálásával, majd a fegyverek elhallgatása után még szélesebb területen és még nagyobb lendülettel megin­dulhat annak az országnak kor­szerű felépítése, amelyet a leg­nagyobb történelmi igazságtalan­ság sújtott két évtized előtt. fiatalságot és szépséget nyújtok Vissush­iatásos külső nem az élet­kortól, hanem a bőr ápolásá­tól függ. Csak a Nivea tar­talmaz Euceritet, amely az ön bőrét egészségessé teszi és csak az egészséges bőr kölcsönöz fiatalos, üde kül­sőt. Próbálkozzon tehát ön is egyszer Nivea-val! A miniszterelnök nyilatkozata Teleki Pál gróf miniszterelnök pénteken délelőtt a képviselőhöz fo­lyosóján az újságíróknak az alábbi nyilatkozatot tette: — Pár napig gyengélkedtem és már újra izgalmak keletkeztek. Pedig egy­részt igazán nincs semmi ok különle­ges izgalmakra, másrészt olyan időket él Európa és vele mi is, hogy izgal­mat kelteni és fűteni vétkes dolog. Iz­galomra semmi ok nincs. A szénánk rendben van, a nemzetnek meg lehet az az öntudata, hogy húsz év alatt a semmiből nagyon sokat épített újra. Sikerült Magyarország tekintélyét nö­velni. — Elismert részünk volt abban, hogy német és olasz barátainkat erőnkhöz mérten segítettük a balkáni és dunai béke eddig való megőrzésében és fenntartásában önfegyelmünk és nyu­galmunk által. —­ Az természetes, hogy amikor ilyen óriási háború rázzál meg Euró­pát, minden ország kivétel nélkül ag­gódva figyel és elővigyázati rendszabá­lyokat is tesz. Hogy mi nem lehetünk az egyedüliek, akik ilyen rendszabá­lyokat nem foganatosítanak, ezt —­­mint megnyugvással látom — a kül­föld is mindenütt megértette, itthon is megértették és tökéletesen méltá­nyolják a hazafias kötelezettségeket.­­ A kormány és a hadvezetőség pe­dig gondoskodik, hogy az aratás és az egyéb mezőgazdasági munkák rend­ben és idejében folytattassanak le. „A stádium­ nem lesz olyan hosszú . Ami hazánk és népünk jövőjét és belső helyzetünket illeti, egy nagy aggodalmat látok most feszlliban. Az egész világ a múlt hónapig a háború hosszú, sőt igen hosszú, évekre terjedő időtartamára számított, az 1914—18-as háború tanulságai szerint. A németek­nek talán sokakat — barátot, ellensé­get — meglepő, biztos és nagy győ­zelmei sokkal valószínűbbé tették azt, h­ogy a háború nem lesz olyan hosz­­szú, sőt talán várakozáson felül rövid­dőtartama lesz. — Azért mondom, hogy egy nagy aggodalom van ezzel zoszlóban, mert minden kis nemzetnek, illetve ország­nak nagyon nehéz lett volna vagy lenne egy hosszú évekig tartó hábo­rút, akár mint nem résztvevőnek, vagy semlegesnek is, gazdaságilag ki­bírnia. Ez különösen áll reánk, akik éppen csak, hogy újra felépített­ük or­szágunkat, a húsz év előtti nyomorú­ságból és legutóbb minden erőfeszíté­­ s ' ♦NAPRAFOR&Ó BEGe,NÍ I r f a ZSOI­T BEL A. 26 Az osztály csendben, óriási izga­lommal figyelte a párbajt. Amikor Zámolyi leült, mindenki érezte, hogy győzött. Nem úgy, ahogyan diákok szoktak győzni a tanár fe­lett stiklikkel, svindlikkel, puská­zással, hamisított szülői igazolvány­nyal. Ez a Zámolyi úgy győzött a tanáron, mint a felnőtt a felnőttön. A tanár is érezte, hogy fölébe ke­rült s gyors egymásutánban hívta felelésre a fiukat a történelmi re­gényből. Olyan aprólékos részle­tekért faggatta őket Jósikából és Keményből, hogy a legjobb tanulók sem tudtak válaszolni. Potyogtak a szekundák, a félosztály kivörösö­dött képpel, égő fülekkel zökkent vissza a pad­ba. Gampl sohasem csi­nált még ilyen tömegmészárlást,­­ de mintha most meg akarta volna mutatn­i Zámolyinak, hogy az ő ha­talma ebben a teremben mégis csak korlátlan. S miközben végigkaszált az osztályon, befelé dühöngött ma­gára: miért tűrtem ezt a hangot? Kicsoda ez a kölyök, az új főbiztos fia? Még csak nem is tartozik ahhoz a hivatalnok-elithez, amellyel érint­kezni és barátkozni lehet s amely­nek fiait az ember elnézőbben ke­zeli. Ezek a fináncbiztosok itt nem számítanak. Jönnek-mennek, nem veszik be őket... Micsoda gyenge­ség, micsoda tévedés volt tőlem, hogy az első nyegle szónál nem törtem le a szarvát? Miért respek­táltam ezt a suhancot, mi van benne, amivel szinte lenyűgözött? 11. Mindenki ezt kérdezte, akivel kap­csolatba került. A tanárok sejtették, hogy a tudása fogyatékos, de svádája bőségével, fordulatosságával, színes­­ségével egyszerűen lerohanta őket. Az volt a trükje, hogy váratlanul belekevert a folyékony szóáradatba egy adatot vagy idézetet, amely már meghaladta a középiskolai diák is­meretét, sőt többnyire a tanárét is, aki idővel megrekedt a tankönyv és a tanterv határai közt. Ilyenkor a tanár, attól tartván, hogy tájéko­zatlansága kiderül, sietve s elisme­rően elhallgattatta. Ezzel a trükkel elérte, hogy ritkán feleltették s fenntartotta műveltsége és szellemi fölénye tekintélyét a diákok és ta­nárok körében. Az iskolai sport­életbe is bekapcsolódva. A torna­tanár anélkül, hogy meggyőződött volna képességeiről, nyomban be­állította az iskolai válogatott csa­patba, amelynek a győri főreálon kellett revansot venni. Zámolyi pompásan festett a kék-fehér dresszben, de az első negyedórában kiderült, hogy fogalma sincs a fut­­ballról. Viszont olyan kecsesen csetlett-botlott a pályán, hogy a né­zők inkább vele voltak elfoglalva, mint a játékával. S a meccs döntő pillanatában véletlenül mégis ő ke­rült olyan helyzetbe, hogy berúg­hatta a gólt, amellyel a gimnázium öt év után visszaszerezte Győrtől a futball-hegemóniát. így lett a mér­kőzés hőse, az iskola hőse Zámolyi. Még Kárász, a rosszindulatú bíró is gratulált neki... A hónap utolsó szombat délután­ján volt az önképzőköri ülés. Zimo­­nyi, a költő és ifjúsági elnök sá­padtan, idegesen nyitotta meg az ülést, rettegve a konkurrens bemu­tatkozásától. Előbb Gampl tanár úr, a tanár­elnök tartott rövid elő­adást Czuczor Gergelyről, akinek éppen dét elején halálozási évfor­dulója volt, majd a jegyző felol­vasta a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elhangzottak a bírálatok, aztán Zi­­monyi olvasta fel irtózatos drukkal „Czuczor Gergely emlékezete“ cím­ű ódáját, amely a szokott sikert aratta. Ezután következett Zámolyi­ debü­je. Visszafojtott lélekzellel hall­gatták. A fiúnak meleg, sokszínű hangja volt s szinte professzionista módon ravasz előadóképessége. Má­sodpercek alatt mindenki érezte, hogy ezek a versek nem iskolai versek, nem önképzőköri kísérletek, hanem aféle „igazi“ versek, ame­lyek az irodalmi lapokban szoktak megjelenni. A fiúk úgy meglepőd­tek, mintha a természetrajzórára a falitáblára festett marabu helyett valaki behozott volna az osztályba egy élő, exotikus állatot. Gampl ta­nár úr növekvő csodálkozással és megütközéssel hallgatta a verseket, amelyek semmiben sem hasonlítot­tak Mindszenthy Gedeon költemé­nyeihez. Amikor Zámolyi befejezte a felolvasást és visszaült a helyére, előbb nagy csend következett. A többség Gámpl tanár úr arcát figyelte, nem mert állást foglalni. Csak néhányan, köztük én is, akik irodalmi tájékozódásunkat már ré­gen függetlenítettük az iskolától, vertük össze lanyhán a tenyerünket. Nem voltunk rendkívül módon el­ragadtatva, de a versekben valóban volt valami vonzó, a Kosztolányi— Somlyó utánérzésen kívül is. Most következett Gampl tanár úr szentenciája: — Ezek a versek úgynevezett modern versek — kezdte. — Az if­júság tudja, hogy én nem szeretem ezeket a modern verseket. Vannak, akik szeretik s feddően felnézett. Tihanyi tanár úr például szereti, amint tudjátok s Ady Endrét is ki­váló költőnek tartja. Tiltakozó stréber-moraj. Az ifjú­ság ismerte az öreg Gampl és a fiatal Tihanyi rivalitását. Azonkívül az ifjúság valóban nem tartotta ki­váló költőnek Ady Endrét, mert kevés kivétellel egyáltalában nem érdekelte a költészet, amely számára csak bifláznivaló memoriter volt. — Holott — folytatta Gampl ta­nár úr — ez az Ady Endre, azok szerint, akik olvasták és megértik — mert én nem olvastam, tehát nem értem —, hazafiatlan kozmo­polita, istentagadó, szabadgondol­­kozó s az ember legaljasabb ösztö­neire spekulál. Mindezt úgy mondta Gampl ta­nár úr, mint egy idézetet. Amint­hogy kis módosításokkal valóban Rákosi Jenő egyik cikkéből vette a mondatot. — Másként fest a dolog Zäumo­lyi verseivel — folytatta enyhéb­ben. — Ezekben a versekben tar­­talmilag nem találtam jelentékeny kifogásolnivalót. Ámde ezek a ver­sek is modern versek, annyiban, hogy nem tisztelik a formákat, tele vannak prozódiai hibákkal. A jam­­busok sokhelyütt döcögnek, a rí­mekkel is baj van. Akad bennük néhány­­ szép természeti kép, bár ezeket is lerontják a vad jelzők. Viszont meg kell állapítanom, hogy néhány magvas gondolat is meg­csillan bennük. Tessék hozzászólni! Én szóltam hozzá s előbb megvéd­tem a modern költészetet s csak másodsorban Zámolyit. Az önképző­körben többnyire ez volt a hálátlan szerepem, mert majdnem minden ülésen szobakérül a modernizmus, a Nyugat, a Hét, sőt az Élet című katolikus irodalmi lap is, amelyet Gampl tanár úr vallásossága elle­nére, újfajta versei miatt szintén a kozmopolita költészettől megfertő­zött folyóiratnak tartott. A vitában, amelyet Zimonyival és Gampl tanár úrral vívtam, mindig alul marad­tam, mert az érvek csatáját hama­rosan sikerült nevetségbe fullaszta­­niuk azzal, hogy felolvastak egy ki­kapott Ady sort, vagy még inkább egy Ady paródiát s a terem máris fuldoklott a röhögéstől. — Van ennek valami értelme? — kérdezte Gampl tanár úr diadalma­san. — Nincs! — üvöltött az ifjúság. (Folytatása következik.) sünket befektettük hadseregünk fel­szerelésébe. „Rankvirrad a polgári munkának áldásos szaka — Hosszú háború a felépítés mun­káját, amelyet nemcsak folytatni, de gazdasági és szociális téren egyaránt erős lendülettel kell és lehetne is fej­leszteni, • akadályozta, lassította és ki­tolta volna. Ma az a meggyőződésem, hogy Európa államai nem néznek az elé, hogy hosszú esztendőkig háborús készültséget tartsanak fenn. És így hamarabb ránk virrad a polgári mun­kának áldásos szaka, amelyben gyors­­ütemű, erőteljes gazdasági munkát kell végeznünk és végezhetünk is és amely­ben a munka által és minden szüksé­ges intézkedéssel a társadalmi szo­ciális állapotokat megjavíthatjuk és végleg kiemelhetjük népünket abból a nehéz sorsból, amelyben eddig volt és van. „Ma már az átmenet­gazdasági problémák­kal foglalkozunk** — Ma már az átmenetgazdasági és tervgazdasági problémákkal foglalko­zunk, ezeket készítjük elő, ezeknek in­tézményeit szervezzük. — Most már komollyá válik az a remény, hogy rövidesen felszabadul- O &COS NŐ nem szenved, ha nem muszáj! Kitűnő gyógyszer menstru­ációs fájdalmak el­len az 1,3 és 8 ostyás dobozokban gyógy­­torakban kapható &160GRATINE

Next