Ujság, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1940-07-14 / 158. szám
Vasárnap, 1940 Július 14 ÚJSÁG Mit kell megmenteni ? Tépelődések és feljegyzések a nagy háború idején írta MAKAY-PETROVICS GYÖRGY dr. Egyik legelőkelőbb folyóiratunk Mostanában ismertette „A háborúdicsérete" címmel egy francia írónak, Trené Quinton-nak már régebben megjelent könyvét („Gondolatok a háborúról"), amely a harcot a férfi egyik alapösztönének, a háborút pedig természetes állapotnak mutatja be. Szerzője, aki egyik nagy hőse, sokat szenvedett és gyönyörűen dekorált katonája volt a világháborúnak, abból indul ki, hogy a háború tény, amely hozzátartozik életünkhöz, mert a természet szereti a harcot és a halált. A történelem nagy korszakait nagy vérontások jelzik. A férfi életét a harc teszi megokolttá és széppé, a férfi a harcon kívül csak kicsinyesség. Nagy nemzetek eseménye nem a csendes jólét; a békés földi paradicsom elgondolása rabszolgaideál és alacsonyrendű önzés. A háború az embert visszavezeti önmagához, eredeti értékeihez, ősi élettörvényéhez. A lövészárkok katonái katedrálisok hangulatában élnek ... Az öldöklő küzdelem a háborún kívülálló országokban is erősen érezteti hatását. Nemcsak a világgazdaság egységénél fogva — a gazdasági, hanem a szellemi és erkölcsi életben is. Befolyással van az emberek lelkivilágára és átalakítja a gondolkozásukat. A sok gyötrődésben és töprengésben elfásul lassanként a lélek. Amikor tízezerszámra halnak meg a harcokban a katonák, akkor a békében maradt nemzeteknél is csekély jelentőséget tulajdonítanak csak az emberéletnek, amit azelőtt legdrágább kincsnek tartott mindenki. Hamar napirendre térnek egy-egy élet elmúlta felett. Volt — nincs elfelejtik minél előbb. Az az érzésük, hogy igazak Homérosz sorai: úgy van az ember is, mint a fa levele. Leszakad az ágról, játszik a szél vele.. . Nem tudunk örülni a háború szörnyűségei közt annak, ami azelőtt annyi örömet és boldogságot szerzett nekünk. Nyugodt, elmélyedő olvasáshoz, e legtisztább és legnemesebb lelki élvezethez, kinek van ma türelme és idege? Képzőművészetek alkotásai, műtárgyak, kedvenc bútordarabok, amik lelkünkhöz voltak nőve, ma a viszonyok és az élet bizonytalanságában sokszor csak haszontalan lim-lomnak látszanak előtted. Talán csak a családi otthon szeretete ad kárpótlást és az a tiszta öröm, amit egy-egy nemes emberi lélek társasága nyújt nekünk. Sokszor, midőn a sors jóvoltából összekerülök ilyen embertársammal, eszembe jut Berzsenyi Bániel mondása: természetben nincs semmi szebb semmi nagyobb, mint a szép lélek és annak magas szózata.“ * * Ám a háború okozta tünetek mellett lehangoló és fájdalmat okozó egyéb, a társadalom lelki válságára mutató jelenségei is vannak mai életünknek. Miniszterelnökünk fenkölt gondolkozása és bölcs irányításai nem mindig találnak követésre társadalmunkban. Lépten nyomon éreznünk kell a társadalmi szolidaritás hiányát. Ha közhivatalban jársz, vagy közéleti emberekkel beszélsz, ha magánvállalatoknál fordulsz meg, hányszor kell hallanod a panaszt, hogy irigység és nemtelen vetélkedés dúl az emberek között és nagyon sokan úgy érzik közülök, hogy nincs és nem is lehet előmenetelük, mert „fúrják és fűrészelik“ őket. (Úgy látszik, ez ma igen elterjedt „ipar" megzavart lelkű társadalmunkban.) Nem képesség, az érdem, a szorgalom, mondják, hanem egyéb arra nem jogosító tényezők döntik el az évényesülést. Mintha ma mondaná Széchenyi István 1821-ben elhangzott szavait: „A társadalmi szolidaritás érzésének nyoma sincs az országban; mindenütt rágalom, mérges elégületlenség és leszólás van napirenden." Egy nagyon megnyugtató és fölemelő jelensége van a magyar közéletnek: a legteljesebb egyetértés és együttérzés, az abszolút nemzeti egység az átkos békemű országrontó igazságtalanságának megszüntetésére és legnagyobb nemzeti vágyunk és legszentebb nemzeti hitünk, az integer Magyarország megvalósulásának az akarásában és kivívására. Ezeréves múlt tanulságain, egy csodálatos földrajzi egységen, történelmi szükségszerűségen és a magyar nép elpusztíthatatlan őseréjén alapszik ez a hit, amely ma még csak reménység, de nemsokára diadalmas valóság lesz. Békés munkával, ha így nem lehet, bármilyen és bármennyi áldozattal való kiküzdésére is kés minden magyar: ebben nincs semmi különbség társadalmi osztályok és felekezetek között. kereszténység lényege maga Krisztus és Jézus Krisztus tanításai, az egész Újszövetség benne foglaltatik ebben az egy szóban: Szeretet. Ezt hirdette örökösen — igéi soha el nem múlnak — a Megváltó és búcsúbeszédében is azt mondta tanítványainak: Uj parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást. Arról tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok ha szeretettel lesztek egymáshoz. Pál apostol legszebb és legmagasztosabb megnyilatkozásai a „legkiválóbb lelki adományt, a soha el nem múló szeretetet" hirdetik és Jézus apostol is azt mondta: „Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik.” A rejtélyes öreg, az ephesusi János soha, amikor kérték hogy tanítson és mondjon valamit az Úrról, semmi egyebet nem mondott, mint mindig csak ezt: Gyermekeim, szeressétek egymást, szeressétek egymást. És amikor végül egyszer megkérdezték, miért ismétli mindig ezt és csakis ezt így felelt: Így parancsolta az Úr és ha ezt az egyet megtartjátok elég. Ami ma a világon történik, nem felel meg Jézus fenséges tanításainak. (Ó, mennyi megtagadását látjuk napjainkban — — a szeretet, az emberszeretet mindennél szentebb törvényének! Csak illik ehhez a korhoz az, amit a multkoriban írtak az újságok. Egy külföldi nagy városban megjelent egy különös ember s új idő eljövetelét hirdette. A békéről, az igazságról az emberek testvériségéről és szeretetről beszélt szent hevüléssel, fanatikus hittel és lángoló meggyőződéssel. — Letartóztatták és elmegyógyintézetbe szántották . .. * Nagy szellemeknél gyakran találkozunk azzal a töprengéssel, hogy vájjon követi-e majd a világ azt az utat, amelyet régi korszakok nagy úttörői és apostolai s maga Jézus Krisztus számára megnyitottak és megmutattak, vagy pedig újra valami nagy egyéniség születik az emberiség új irányítására. L. V.-né úrnő is egy új megváltó jövetelét várja és reméli. Ebben nem tudok vele egyetérteni és vallom egész lelkemmel Pál apostol géjét: „Más alapot senki nem vethet azonkívül, mely vettetett és mely Jézus Krisztus." Ő az út, az gazság, az élet; nem uj megváltóra van szükség, hanem arra, hogy az emberiség térjen vissza Krisztus nyomdokaira. • A kereszténységnek, lényege: az emberszeretet mellett van még egy másik, alapvető fontosságú és szintén magasztos tanítása: az emberi lélek szabadságának tisztelete Jézus állandóan a szellem uralmát a lelkiismeret szabadságát, a lélek jogát hirdette. A mi korunk nem követi ezeket a tanításokat sem és ebben a tekintetben súlyos aggodalommal nézhetjük a magyar ifjúság egy részének a felfogását is. Ez az ifjúság ismeretekben gazdagabb, mint a mi nemzedékünk itolt. Tudása szélesebb körű, szellemi érdeklődése nagyobb területekre kiterjedő. Sorsa nehezebb és keményebb, terhe és felelőssége súlyosabb annál, mint amely a mi vállainkra nehezedett. Aggódó figyelemmel, szerető érdeklődéssel, észbe alkonyult életünk minden meleg érzésével és ragaszkodásával nézzük és figyeljük ezt az ifjúságot. Fáj látnunk, hogy a magyar ifjúság egy része elveszítette szabadságérzékét és eltérve a magyar történelmi múlt legnemesebb hagyományaitól és a kereszténység tanításaitól, idegen eszmeáramlatok bűvkörébe került. Nem a magyar nagy reformkorszak eszméinek oltárán gyújt áldozati tüzeket, hanem idegen isteneknek mutatja be áldozatát. Van egy lelki élménye életemnek. 1898-ban az eperjesi joghallgatók testületének kiküldötteként részt vettem a budapesti diákkongresszuson, amelynek március 15-i ünnepélyén Jókai Mór intézett hozzánk ünnepi szózatot. Van egy nagy lelki élménye életemnek. 1898-ban az eperjesi joghallgatók testületének kiküldötteként részt vettem a budapesti diákkongresszuson, amelynek március 16-i ünnepélyén Jókai Mór intézett hozzánk ünnepi szózatot, március idusának egyik hőse, varázslatos szavával ekképpen: „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Ebben a hármas jelszóban van Magyarország létének alapja, a magyar nemzet hatalmának joga, kifejezve. Ha e három eszme közül egyet eldobunk, a másik kettőt is elveszítjük. Ezt a hármas varázsigét őrzi a mi alkotmányunk frigyládája. A magyar ifjúság ivadékrólivadékra híven megőrizte elődeinek ezt a frigyládáját. ★ Mit kell megmenteni, mit kell átmentenie ebből a keservesen nehéz korszakból a jelen nemzedékének a jövendő generációk számára? A kereszténység nagy tanításait, az emberszeretetet és az emberi lélek szabadságának tiszteletét. Hogy jóság és műveltség, önfeláldozó testvériség, megértés, szeretet és erkölcsi lelkesedés egyesítse szent egységre nemzetünk népét magyar hazánk szeretetében, a boldog magyar jövendő munkájában és az emberi nem közös, magasztos céljának békés munkával való szolgálatában. Kiárusítás Budapesten, V. ker., Bécsi utca 10. szám alatti üzletünket megszüntetjük. Árukészletünket, az iparhatóság 15953/1940. V. ker. számú véghatározata alapján 1940. július hó 1. napjától 1940. július hó 31. napjáig kiárusítjuk iHísztákkal a kiárusitás tartama alatt nem s&p4#á&(lapunk FISCHER SIMON és TÁRSAI utóda r.-t. selyem- és szövetdivatháza V, Bécsi utca 10 isisül Új slágerünk mellemel! Mindenütt kapható ! A csendzaj írta Pünkösti Andor Legalább is elvben ismét beköltözött az utcákba a csend. Kissé nehezen kapott szállást. Bár maga a főkapitány protegálja, nem fogadták szívesen. Van vendég, aki legjobb modorral, legjobb ajánlólevelekkel, legjobb képességekkel is nehezen kap helyet ott, ahol másnak akár három tucat hely is jut. Kinézik, a helyére ülnek, elszívják előle a levegőt, megszorítják az életterét. Ilyen vendég a pesti utcán: a csend. Nem is érezheti itt jól magát. Vidám, fürge, kicsit szemtelen, kicsit nyugatian forgalmas, kicsit keletien hangos, enyhén tapintatlan város Budapest, Keleti Páris és nyugati Nizsnij-Novgorod. A járókelőt felírja a rendőr, ha tűző napban nem jól látja a forgalmi lámpa zöld és piros fényét, de mindenki természetesnek tartja, ha a nagyságos asszony a negyedik emeleti erkélyről beszéli meg a szemközti fűszeressel a déli menü nyersanyagát. A rendet még csak megszokta valahogy ez a város, de a csendet sehogy se tűri. Mintha csak állandóan szükségét érezné, hogy valami lármával magára terelje a figyelmet. Ahogy csendes és világos helyen nem is érzi jól magát. Csak a sörözőben, ha a szemét már eléggé kirágta a füst és vadidegen szomszédja a fülébe üvöltötte összes intim ügyeit. Ebben a városban minden motorkerékpáros lelki szükségének tartja, hogy tudassa az egész környékkel, mikor kora reggel a strandra indul. Miért ne? A feudális idők oligarchái mozsarakat süttettek el, ha sziklaváraikból kilovagoltak. Átszámítva és valorizálva legalább is ilyen géppuskaszerű puffogás illet meg egy hetedik gimnazistát, vagy a kis szerelőizem ejtőernyős pilótának álcázott békés főnökét. „Becsületes embernek nincs titka“ — hangzik el az önérzetes kijelentrátásául kis sportkocsijának dudáját nyomogatva a tanár úr másfél óra hosszat szólongatja a főorvos úr feleségét, akit sétakocsikázásra visz belterjesen és ökonomikusan használva fel megtakarított benzinfölöslegét. „Becsületes embernek nincs titka“ — mondja a tanár úr reggel hatkor és éjfélután tíz perccel s az ágyból kiugráló pesti polgár riadtan dobálja a kis kézikofferbe a csokoládémaradékot, a klórmeszet és a zsebvillanylámpát és szalad le ahogy van az óvóhelyre. Csak az előszobában eszmél fel, hogy egyelőre csak a tanár úr szívének lángszórói léptek intenzíven akcióba. Kissé tapintatlan, de jólelkű és szociális érzéssel telített a város. Lakossága gyengéden gondol a szegényebb sorsú néprétegekre. Különösen a rádiótulajdonosok. A korszerű szociális ösztön bömbölteti meg az éjszaka csendjében a rádiót, hogy felriadjanak még a legsüke-és tudomásul valakinek az több nagybátyák is vegyék, hogy valaki esküvőjén ott lesz és hogy valami valakinek a veszte volt. Csodálatosan finom ösztön nyilatkozik meg ezekben az éjszaka mélyén felharsogó csatakiáltásokban, ahogy szaxofonok és dübörgő dobok kíséretében köztik a világgal, hogy a kis leány nem ügyelt magára eléggé. A hang szerelmese ez a város, ahol a motornak nemcsak a teljesítőképessége fontos, hanem pattogásának hangossága is, ahol a konyha mellé ordítozó emberekkel izzadásig telített helyiségre van szükség s ahol a halkszavu ember már eleve elveszett . .. Rendes város, csak a csendet nem szereti. Az éjszaka is hajnalfelé rettenetes zaj verte fel a különben csendes és nyugalmas utcát. Három békés polgár ment karonfogva és teli torokkal üvöltött ... A főkapitány u csendrendeletéről vitatkoztak... Az első ítélet az új valutatörvény szerinti öt évi dologhoz A büntetőtörvényszék Vályi Nagy István elnöklete alatt intézkedő valutatanácsa előtt Fischl Bernát Béla textil- és munkaruhakereskedő pengőkiajánlással vádoltan állott. A múlt év decemberében már elítélték 10 hónapi börtönre, mert egy dunai hajóstól 225 kg szacharint vásárolt, majd a lakásán végzett házkutatás alkalmával 2060 német márkát és 1290 leit találtak az ágyába eldugva. Újabban azért indult meg ellene az eljárás, mert 3100 pengőért 132.000 leit vásárolt, amit a komáromi téli kikötő személyzetének akart eladni. Akkor elfogták és megmotozásakor 48 lejt és 100 cseh koronát találtak nála, majd amikor elvitték, a földön ott,és s az önérzetes kijelentés illusz-ahol előbb Fischl állott, egy csomagot találtak, amelyben 1440 német márka volt. A szombati főtárgyaláson Fischl ártatlannak mondotta magát és arra hivatkozott, hogy a nála talált lejeket megőrzésre vette át. A talált csomagra nézve kijelentette, hogy az nem volt az ő tulajdona. A tanúk igazolták, Imgr Fischl 132.000 lejt akart eladni és a pénzes csomag azon a helyen volt, ahol elfogatásakor állott. Kleitsch Imre dr. az 1939:XIV. t.-c. második szakasza alapján való elitélését kérte, mert Fischl üzletszerű valutaüzér, amire a törvény szigorított dologház kiszabását írja elő és ennek a minimuma öt év. A törvényszék alkalmazta az új törvényt és öt évi szigorított dologházzal sújtotta cselekményéért.