Ujság, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-01 / 173. szám

CSÜTÖRTÖK, 1940 AUGUSZTUS 1 ÚJSÁG Legfelsőbb törvényszék tárgyalja az egykori francia államférfiak perét Vichy, július 31. (Havas.) Az állam­tanács véglegesen elfogadta annak az alkotmány­törvénynek a szövegét, amely legfelsőbb törvényszék felállí­tásáról intézkedik. Az állam­tanácson megtárgyalták a menekültek kérdését is a megszálló hatóságoktól szerzett értesülések alapján. A legtöbb állami törvényszéket meg­bízták, hogy folytassa le az eljárást azok ellen a miniszterek, volt minisz­terek, vagy polgári és katonai közvet­len alantasaik ellen, akikkel szemben az a vád merült fel, hogy hivatásuk gyakorlásában bűnt, vagy kihágást követtek el, vagy nem teljesítenék a feladatukkal járó kötelességeiket. Eze­ket a személyeket az állam biztonsága ellen elkövetett merénylettel vádolják és vád alá helyezik bűntársaikat is. A bűnt elkövetőket a bíróság nyilváno­san felelősségre vonhatja a bűn elkö­vetésétől számított tíz éven belül ab­ban az esetben is, ha a bűnt a törvény kihirdetése előtt követték el. Az eljá­rást az illetők távollétében is lefoly­tathatják. A legfelsőbb állami törvény­szék ítéletei ellen még semmisségi pa­nasszal sem lehet élni. (MTI.) Német lapvélemény a francia helyzetről Berlin, július 31 (Német Távirati Iroda.) A Deutsche Diplomatisch-Poli­tische Korrespondenz a franciaországi helyzettel foglalkozva, a következőket írja: A Franciaországból eddig érkezett hírekből kitűnik, hogy a franciák azo­kat a bűnösöket keresik, akik nem jártak el elég gondosan a háborúra való katonai és politikai előkészítés terén, úgyhogy a háborúban azután a vezetés minden téren csődöt mon­dott. Mindenesetre sokkal érdekesebb lenne azok után a vétkek után érdek­lődni, miért hagyták figyelmen kívül a Führer többszöri békeajánlatát s mi­ért nem akadt olyan politikus, aki vé­get szeretett volna vetni a Német­ország számára tűrhetetlen bekerítési politikának. A háború igazi bűnösei közül egy másik csoportról sem esett mindezideig szó. Nevezetesen azokról, akik a népet rendszeresen a német nemzet és kormányzata elleni gyűlö­letre és utálatra nevelték. Kétségtelen, hogy a francia sajtó és sok exponense is felelős a Franciaországot ért sors miatt. Ezek a notórius uszítók — alig burkolt formában — azt képzelik, hogy alapjában ismét a régi játékot folytathatják. Jól tennék Vichyben — fejezi be cikkét a Korrespondent —, ha kel­­lően megfontolnák, hogy szem előtt tartva a francia nemzet érdekét, e módszerek folytatása váljon különö­sen előnyösre. (MTI) Kinevezték a washingtoni francia nagykövetet Washington, július­ 31. (Reuter) Sumner Welles külügyi államtitkár bejelentette, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya hozzájárult Henri Haye Versailles­ polgármesternek washingtoni francia nagykövetté való­­kinevezéséhez. Haye Saint-Quentin gróf helyébe lép, akit a Pétain-kor­­m­ány visszarendelt. (MTI) Roosevelt kijelentései a szabad kereskedelemről és az angol blokád-kiterjesztésről San Francisco, július 31. (Német Távirati Iroda.) Roosevelt elnök az amerikai külkereskedelmi tanácsok évi közgyűlésén kijelentette, hogy jóllehet az európai háború következtében az amerikai külkereskedelem korlátok közé szorult, az Egyesült Államok el­utasította néhány gyáva defétistának azt az indítványát, hogy a többi or­szággal való kereskedelmi kapcsolatait teljes kormányellenőrzés alá helyezze. Visszautasított minden olyan állítást, hogy az Egyesült Államoknak a sza­­badkereskedelem fenntartása érdeké­ben kifejtett fáradozásai megbuk­tak. Washingtonból jelenti a Stefani-iro­­da. Az amerikai sajtó foglalkozik az an­gol háborús gazdaságü­gyi miniszternek az alsóházban tett kijelentésével, amely szerint Anglia kiterjeszti a hajózárlatot Spanyolországra és Por­tugáliára is, nehogy ezen az úton a tengelyhatalmakhoz utánpótlás juthas­son a tengerentúlról. Roosevelt egy sajtóértekezleten erről a kérdésről minden felvilágosítást megtagadott, de annyit kijelentett, hogy az Egyesült Államok kormánya az európai kapcso­latok utolsó lehetőségét nyitva szeretné tartani és — amennyiben lehetséges — el akarja kerülni a semlegességi tör­vény alkalmazását az ibériai félsziget partjaira. (MTI) iroda: A szenátus katonai bizottsága elnapolta a döntést Burke-Wadsworth törvényjavaslata tárgyában, amely a kötelező katonai szolgálat bevezeté­sére vonatkozik és azt indítványozta, hogy a 18 és 64 évi korhatár között össze kell írni mintegy 42 millió em­bert. Bizonyos jelek vannak arra, hogy e rendszabállyal szemben egyre növekedő ellenzéki hangulat érvénye­sül mind a kongresszusban, mind a Vita az amerikai védkötelezettség körül Washington, július 31. (Német Táv­irati Iroda) A szenátus katonai bizott­sága kedden egyhangúan felhatal­mazta Roosevelt elnököt, hogy a nem­zeti gárda tagjait és a tartalékos tiszteket tényleges kiképzésre behívja. Az elnöknek eszerint joga van az em­lítetteket 12 hónapot meg nem haladó, bármilyen tartamú kiképzésre be­hívni. A törvényjavaslat megtárgyalás céljából most már a szenátus elé ke­rül. Washingtonból jelenti a Reuter- Francia cáfolat egy angol hírre Genf, július 31. (Német Távirati Iroda) Az angol rádió az utóbbi idő­ben valótlan adatokat közölt a meg­szállott francia terün­etek lakosságá­nak életéről. A francia rádió ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a francia tájékoztató minisztérium a leghatározottabban megcáfolta ezeket az adatokat. Ha a megszállott területek egyes helységeiben — jegyzi meg a francia rádió — bizonyos fokú ínség mutatko­zik is, ennek megszüntetésére nem alkalmas eszközök az angol repülők sorozatos bombatámadásai a francia kikötők és városok ellen. (MTI) kongresszuson kívül. A szneátus hadügyi bizottságában Burke-Wadsworth a kötelező katonai kiképzésről szóló törvényjavaslathoz módosítást terjesztett elő. Kérte, hogy csak a 21—31 éves férfiakat sorozzák és ne a 18—64 éveseket. Az érintett emberek száma így 42 millióról 12 millióra csökken. Siimson hadügyminiszter a kamara hadügyi bizottságában szerdán kije­lentette, hogy a háborús helyzet elhá­rításának egyedüli módja a kötelező katonai kiképzés bevezetése. Az ön­kéntesek sorozásának rendszere költ­séges dolog volt. (MTI.) Az USA eltiltotta a benzinkivitelt Washington, július 31. (Reuter) Az Egyesült Államok kormánya megtil­totta a repülőgépbenzin kivitelét a nyugati féltekén kívüli bármely or­szágba. A nyugati féltekén kívül mű­ködő amerikai légiforgalmi társaságok azonban hozzájuthatnak a szükséges üzemanyaghoz. Early, Roosevelt titkára kijelentette a sajtó képviselői előtt, hogy ezt az intézkedést Maxwel, a kiviteli ügyek vezetője javasolta s azt Roosevelt is jóváhagyta. A feltett kérdésekre vá­laszolva hangsúlyozta, nem tudja, vájjon Amerika szálln­-e ezentúl ben­zint Angliának. (MTI) Amerika fegyverkezése Washington, július 31. (Reuter­) A kamara költségvetési bizottsága pót­­hitel nyitására tett indítványt, hogy megalapítsák a „két óceán haditenge­részetét“. A póthitelt egyúttal kétmil­lió főnyi hadsereg felszerelésére is fel­használták. Az ú­j hitel 4.863,fő 1.937 dollárt tesz ki. Ezzel együtt a kon­gresszus folyó ülésszakán a száraz­földi h­adsereg és a haditengerészet ki­építésére engedélyezett összeg 10 mil­liárd 40.225.543 dollár csúcsösszegre emelkedik. Az új fejlesztési programm értelmében előállítandó harckocsik, ágyúk és más harci gépek számát zárt ülésen közölték. A bizottság indítvá­nyozta, hogy hagyják jóvá 14.394 kü­lönböző típusú repülőgép építését. Eb­ből 4028 repülőgépet a hadi tengeré­szet részére kell megépíteni. Ezzel a hadi tengerészet szolgálatában levő repülőgépek száma 6000-re emelked­nék. (MTI) Befejezték a pán­amerikai tanácskozást Havanna, július 31. (Német Táv­irati Iroda) Az amerikai külügymi­niszterek második tanácskozását ked­den ünnepélyes záróüléssel fejezték be. Az Egyesült Államok küldöttsége az ülés végeztével azonnal elutazott. Campa kubai külügyminiszter záró­beszédében a többi között kijelentette, hogy a tanácskozás során elhatározott intézkedések sem teremtenek nemzet­közi jogot s nem irányulnak egyetlen egy ország ellen sem, csak céljuk előrelátó védekezést avégből, hogy Amerikában a béke, a biztonság és a demokrácia továbbra is fennmarad­jon. (MTI) Olasz lapvélemény a havannai döntésről Róma, július 31. (Stefani) Hivatko­zással Lothian lord legutóbbi nyilat­kozatára, amely szerint Anglia jelenti a Maginol-vonalat Amerika számára, a Popolo di Roma megállapítja, hogy Angliát éppen Amerika részéről érte a legkeservesebb csalódás. A havannai pánamerikai értekezleten tárgyalt leg­fontosabb kérdés az európai államok újvilági birtokainak sorsa volt és az Egyesült Államok ezzel kapcsolatban máris az amerikai államok egyetem­leges mandátumjogának érvényesíté­sét javasolta ezeken a birtokokon, m­íg a közép- és délamerikai halai­mnak különleges jelzálogokat kívántak maguknak biztosítani. A havannai értekezletnek ez az egész vitája az amerikai féltekén lévő európai birtokok sorsáról világosan mutatja — fejezi be cikkét a Popolo di Roma —, hogy Amerika nem bízik az angol ellenállásban. (MTI) Angol-japán feszültség a tokiói letartóztatások miatt Tokió, július 31. (Reuter­) Tojo hadügyminiszter minisztertanácson részletes jelentést tett Cox, a Reuter- Iroda tokiói tudósítója haláláról és a japáni angol kémhálózaról. A minisztertanács után Tojo had­ügyminiszter a külügyminiszterrel és a tengerészeti miniszterrel tanácsko­­zott — mint a Domei-Iroda jelenti — a függő diplomáciai kérdésekről. A külügyminiszter ezután Iionoge mi­niszterelnökkel találkozott. Arról tár­gyaltak, milyen diplomáciai lépést kel­lene tenni az angol kémügyben. Japán részről kijelentik, hogy To­kióban nem kaptak semmiféle hivata­los értesítést Halifax külügyminiszter és­ a londoni japán nagykövet közt le­folyt tárgyalásról, amelyen a japánok által letartóztatott angol alattvalók ügye került szóba. Hangsúlyozzák azonban, ha Anglia tiltakozna is a ja­pán kormánynál. Japán nem lenne Hajón írta Zsolt Béla Huszonhárom év után idegint hajón utaztam Komáromból Buda­pestre. Közben sok vizet jártam: átszeltem a Földközi-tengeri szélté­­ben-hosszában fehér olasz és ga­lambszürke francia hajókon; le­begtem a Garda-tó vitorlásain, a velencei gondolán s a barna elbai kirándulóhajón együtt énekeltem a munkásokkal Drezdától Boden­­bachig. Néhányszor a Csatornán is átkeltem, tapasztalt tengeri tanács­adóm intelme ellenére A betűs hó­napban is, amikor a La Manche minduntalan leveti a hajót a hátá­ról s megalázza és megszégyeníti a legjobban nevelt utast is. Önren­­dező alsóházi tagok, filmemberek és fakószínű idősebb ladyk társa­ságában fogadtam meg nemcsak azt, hogy R betűs hónapban nem ülök többé Calaisban hajóra, de azt is, hogy ha ép bőrrel érkezem vissza a kontinensre, soha többé nem veszek igénybe vízi járművet. Ám a latin flottafejlesztés­ Pro­gramm jelszava szerint „Navigare necesse est, sed vivere non necesse“. Csakugyan, alighogy visszaérkez­tem Parisba, tíz év előtt életbevá­góan fontos hölgyismerősöm ra­gaszkodott hozzá, hogy a rozsda­­szinti bateau fedélzetén kíséreljük meg feleleveníteni elavult érzésein­ket. Megint hajóra ültem tehát s elkalandoztunk egészen Maison A1 fl­ortig, a Marne torkolatáig — mit tagadtam, a táj épp oly csü­g­­gesztő volt, mint a jóvátehetetlenül elmúlt szerelem." A Szajna, bár­mennyire is erőszakolják a festők, festői ellen folyó. Vize helyett akár utca kanyaroghatna a házsorok kö­zött, pillanatra sem éreznéd a ter­mészettől adott elemek esztétikai hiányát. Bent a városban, néhány szépen kiképzett részlettől eltekintve, távlattalan falak közé kényszerített kanális, kint a külvárosokban part­jai inkább társadalmilag és krimi­nálisan érdekes tájak. Ellentétben a Rajnával vagy a Loire-ral, a Szajna panorámátlan és regétlen folyó, várromok balladái, kasté­­télyok románcai nem elevenednek meg a propeller hadaró ütemére. Mélyében nincs kincs, csak a város minden fortélme, sellői a régi mont­­martrei sanszonok szerint az öngyil­kosok. A hajóhoz csapódó hullá­mok szennyes­szőkék, mint az olcsó külvárosi démon haja, mely erede­tileg barna volt, de a filléres hölgy­fodrász rossz festékjét lekoptatta róla az idő és a szegénység. * A hajók azonban tovább hadar­ják a vizet, függetlenül attól, hogy hullámai piszkosak vagy véresek, mert: navigare necesse esi. .. Most, hogy huszonhárom év után megint a Dunán hajóztam, mozzanatról­­mozzanatra átéltem a nyári dél­utánt, a­mikor a menetszázadba beosztott tizennyolc éves önkéntes­ként Pesten felszálltam a bécsi hajóra, hogy elbúcsúzzam barátaim­tól, az egyetemtől, a lányoktól s az ifjúságtól. A hajót a győztes admi­rálisról Tegethoffnak keresztelték. A hajó fehér volt s kapitányának fehér császárszakálla bátorítóan lebegett a hajóhíd nyári szélében. Az étteremben tábornok kéredz­­kedett nagyon udvariasan a tacskó önkéntes asztalához: „Megengeded, ugy­ e? — szólt bécsiesen s én fel­álltam és előirásszerűen bemutat­koztam a hadvezérnek, karcsú an­golos feleségének és molett bécsies lányának. A gorlicei áttörés után négy hét múlt el s a tábornok uzsonna közben biztatott, mire ki­érek a frontra, vissza is fordulha­tok, a győztes béke itt van, kar­távolságnyira, csak utána kell nyúlni. A fedélzeten elmagyaráztam a tábornok lányának a békés tá­jakat, amelyek Döntősön túl neki­­vidámodtak: minden nyaraló­kocs­mából cigányzenét hordott felénk a szél, a kertek pirosodtak a nap­ernyőktől és a sok gyümölcstől. A béke csakugyan kartávolságban kecsegtetett, de azért még két évig tábori levelezőlapon társalogtunk a tábornok lányával Huszonhárom év előtt ilyennek láttam a Dunát. Ez a Duna, amely most Pestig hozott, felismerhetet­­len. Igaz tulajdonképpen sohasem tárgya és forrása a lírának, regé­nek. Népünk és költőink nem mi­tizálták, talán mert magyar szaka­szán túlnyomórészt szabad, sík tá­jak között hömpölyög, nincsenek váratlan öblei, csipkés fjordjai, ti­tokzatos szigetei. Népköltészetünket inkább a tiszai és balatoni halász ihlette meg. Igen, ez a Duna dolgozó folyam, hajtóerő, szállítóeszköz, történelmi és gazdasági országút. Árut és utast cipelt évezredek óta. Gabonát és néha aranyat. A Duna dolgozó fo­lyam sohasem volt inkább az, mint most: rideg kötelességtudással végzi munkáját. Huszonhárom év előtt a Duna kék volt a tábornok lányának szemétől, mint a Strauss valcerében. Most sötét, mint egy gigászi gépszij. Már nem is természeti jelenség, ha­nem futószalag. Bár enyhe nyáreste van, a nyersanyagtól alig látni a vizen a sportot és a szerelmet. Navi­gare necesse est, hadarják, pöfögik, sziszegik a gőzkazánok, propellerek és az olajmotorok. A partokon a kies nyaralóhelyeken néptelen csend. A villákban és a penziókban az al­konyatban kigyúl egyetlen­ lámpa: a magános szállodásé. A csónakok kikötve kapálódznak a majdnem tengeri méretű hullámokban. Elöt­tünk, mögöttünk hajók, a vízi sza­bályok szerint fekete zászlókkal kö­szönnek egymásnak ... * Este, féltízkor a pesti Dimapart. A kohsó csendes és kihalt. A város megkomolyodott. Emberek, jármű­vek eltűntek — mintha mindenki­nek a vizen lenne dolga. „Navigare necesse est, vivere necesse.. 3 FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ abban a helyzetben, hogy a tiltakozást figyelembe vegye. Bármilyen nemzeti­ségű egyének kémkednek ugyanis, könyörtelenül járnak el velük szemben. Rómából jelenti a Magyar Távirati Iroda. A Messaggero tokiói jelentése szerint ottani diplomáciai körökben azt hiszik, hogy a külföldiek, neveze­tesen angol állampolgárok, tömeges letartóztatása Japán részéről, nagyobb­­szabású akció előjele. E nagyobb súlyú politikai fellépés Japánt még közelebbi viszonyba hozná a tengelyhatalmak­kal és a Távol-Keleten növelné ellen­ségeskedését Nagy-Britanniával. Egyes japán lapok nyíltan követelik a dip­lomáciai kapcsolatok megszakítását Angliával. A Messaggero sanghaji táviratot is közöl. Eszerint ottani egyes magas­­rangú japán katonai személyiségek nyilatkozatából arra következtetnek, hogy Japán esetleg megegyezést létesít Szovjet-Oroszországgal. Ugyane meg­figyelők szerint a japánok megszállta kínai területen állandóan fokozódik Japán ellenséges magatartása az ame­rikaiak iránt és számolni lehet ameri­kai állampolgárok letartóztatásával is. Pekingből jelenti a Német Távirati Iroda. A helyi hatóságok Tokió utasí­tására immár Észak-Kínában is szi­gorúan ellenőrzik az idegeneket, külö­nösen az angolokat. Az intézkedések az angolok japán és koreai kémtevé­kenységének felfedezésével állanak összefüggésben. A Reuter­ Iroda diplomáciai tudósí­tója jelenti Londonból. Újabb hírek szerint a japánok által újabban letar­tóztatott két angol állampolgárt szaba­don bocsátották. Yokohamában viszont letartóztatták egy kőolajtársaság an­gol igazgaóját. Jelenleg tizenkét angol állampolgár ül japán börtönökben. Tokióból jelenti a Domei-iroda. Mo­­rint, az amerikai Associated Press it­teni képviselőjét a katonai rendőrség elé idézték, mert a vád szerint C­ox haláláról hamis és alaptalan tudósí­tást küldött. A Domei Iroda jelentése hozzáteszi, hogy Morint az esti órák­ban — miután magyarázatokkal szol­gált — szabadlábra helyezték. (MTI.) (Folytatása a 6. oldalon.) Újból megjelenik a francia filmek koronája! Moszkvai éjszakák ANNA BELLA, HARRY BAUR, PIERRE RICHARD WILMM átal­­Helikon-films CITY

Next