Ujság, 1941. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-22 / 44. szám

6 politikai Élet " AZ ERDÉLYI PÁRT kolozsvári elnökségének intézőbizottsága meg­választása óta most tartotta első ülését. Nyírő Pál pártelnök bejelen­tette hogy a kolozsvári tagozatba február 18-áig 12.000 tagot vettek fel. Beszámolt az elnök arról is, hogy a párt emlékiratot dolgozott ki és sok fontos kérdés elintézése cél­jából azt a kormányzat elé terjesz­tette. A párt kieszközölte, hogy az erdélyi részeken is életbe léptessék a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról szóló törvény rendelkezéseit. Az erdélyi viszonyok­nak megfelelően a közszolgálati ál­lások szervezése és betöltése ügyé­ben a párt megtette előterjesztéseit, amelyeket a miniszteri rendeletben tekintetbe is vettek. Az erdélyi dol­gozó tömegek a munkaügyi felügye­lői intézmény fenntartását kívánják. Pál György dr. főtitkár bejelentette, hogy Keledy Tibor dr., Kolozsvár polgármestere közlése szerint Ko­lozsvár városa két és félmillió pen­gős középítkezést kezd és az építő­iparon kívül még harminckét ipar­ágnak juttat munkát. * A 36-OS ORSZÁGOS BIZOTTSÁG pénteken tudvalévően több kor­mányrendeletet tárgyal. Ezek sor­­ban nagy figyelem kíséri a zsidó­törvények következtében elbocsátott magánalkalmazottak felmondási já­randóságait és hasonló természetű illetményeit­­újra szabályozó rende­letet A rendelet kimondja, hogy azoknak a zsidó alkalmazottaknak, akik az első zsidótörvény hatályba­lépésétől, vagyis 1938 május 29-től kezdve a törvény végrehajtásának befejezéséig kiválnak a vállalatok­ból, csak a törvényes­­elő­»"*1’1 illetmény és a törvényes végkielégí­tést, ha pedig nyugdíjuk van, csak azt a nyugdíjat szabad megfizetni amelyet annak idején megállapítottak. Ha részükre akár a múltban jog­ellenesen többet fizettek volna ki, akár a jövőben többet fizetnének ki, a többletet vissza kell fizetni. A visszafizetésre vonatkozó kötelezést hivatalból mondja ki a közérdekelt­­ségek felügyelő hatósága és a végre­hajtást is hivatalból folytatja le. Ha a törvényes mérték így is túl magas — mivel a kiszámítás alapjául szol­gáló alapilletmény akár a vállalat vagyoni helyzetéhez, akár az ország közgazdasági helyzetéhez, vagy az­ általános kereseti viszonyhoz képest feltűnően magas —, a közérdekelt­­ségek felügyelő hatósága kérelem nélkül leszállítja a törvényes fel­mondási járandóságot és a törvé­nyes végkielégítést is s visszafizetteti a többletjuttatást. Ugyanilyen mó­don hivatalból leszállítják a túl­magas nyugdíjakat, sőt az özvegyi nyugdíjakat és járandóságokat is. A jövőben történő túlfizetésekért fe­lelős személyeket büntetéssel sújtják és szükség esetén magukat a felelős személyeket kötelezik az általuk eszközölt túlfizetéseknek saját va­gyonukból való megtérítésére. A rendelet hangsúlyozza, hogy rendel­kezései nem irányulnak a kis­embe­rek ellen. A rendelet h­atálya alól ki­veszik a havi 300 pengős vagy még alacsonyabb fizetésű alkalmazotta­kat Kimondja a rendelet, hogy a rendelet hatályba lépése előt tör­tént túlfizetések esetében enyhítik a visszafizetési kötelezettséget abban az esetben, ha a visszafizetés az ér­dekelt anyagi romlását okozná. Olyan rendelkezéseket is tartalmaz a rendelet, melyek a zsidótörvény végrehhjtásától függetlenül lehetővé teszik, hogy a vállalat kérelmére vagyis nem hivatalból bármely al­kalmazott túlméretezett felmondási és hasonló természetű sl­etményeit a jövőre nézve le lehessen szá­ntani- A rendelet egyébként biztosítja az a lehetőséget, hogy az alkalmazott szolgálati szerződését jóváhagyó céljából előre bemutassa a felügyelő hatóságoknak. ♦ AZ ERDÉLYI PÁRT marostor­­dai csoportjának zászlóbontó érte­kezletén Marosvásárhelyen Tolda­­laghy Mihály gróf főispán elnöki megnyitójában vázolta az értekez­let célkitűzéseit. Kifejtette, hogy az Erdélyi Magyar Párt társadalmi és felekezeti különbség nélkül el van telve attól a gondolattól, hogy a haza érdekében közös munkát folytasson. —— Levél Tavaly, húsvét napján a Husvét­­szigetről írtam az Újság csillagos cikkét, főként nemzeti büszkeségből, mert fel akartam hívni a figyelmet arra, hogy az emberiség művelődés­történetének egyik legnehezebb pro­blémáját egy kitűnő magyar tudós, a Párisban élő Hevesy Vilmos egé­szen új világításba helyezte annak felfedezésével, hogy India és a tőle tizenkétezer kilométer távolságban levő polinéziai szigetecske lakói ugyanazzal az ábécével írtak. Az Újság a mai viszonyokhoz ké­pest nagyon hamar eljutott Chilébe, mert már 1940 május 9-én egy ott élő magyar újságíró, Jakoby Tibor „nyílt levélben“ reflektált a cik­kemre. Bár repülőpostával indította Jakoby úr a levelét, az Újság szer­kesztője csak e hónap közepén kapta meg és csak most bocsáthatja a lap közönsége elé a következő sorokat: Igen tisztelt Szerkesztő Úrs Nekünk, a világ másik végén élő magyaroknak különös örömet okoz hazai sorokat olvasni. A Chilében élő maroknyi magyarság, amely különö­sen messze él az óhazától, ünnepnek tekinti egy-egy magyar újság érkezését. Én abban a szerencsés helyzetben va­gyok, hogy hetente küldik Budapesten élő szüleim részemre az „Ujság“-ot s ezt 6—8 hét múlva kézhez is kapom. Ma reggel vettem azt a köteget, amelyben az „Újság“ idei húsvéti száma van. Ebben találtam a Husvét­­szigetről szóló cikket. Mintegy két év előtt, az azóta meg­szűnt „Magyar Hírlap“ munkatársa lé­vén, hasonló gondolat alapján írtam az említett napilap 1938 február 11-i számában „Tahiti, az álmok szigete“ c. cikkemet. Ugyanott, ugyanazon év március 20-án „Négyszázéves a Rob­in­­son-szigete“ c. cikket. Az előbb emlí­tett cikket angol, olasz és spanyol nyelvre is lefordítottam és megjelent a „Wide World Magaziné­­ban, a „Giornale delle Maravigle" és rövid idő előtt a chilei „El Sur“-ban. Igen érdekelnek a déltengeri szigetek és egy év óta tartó latinamerikai kóbor­lásom végcélja Tahiti lett volna. Saj­nos, a közbejött háború megakadályoz ebben egyelőre, így négy hónap előtt a Robinson-szigetet (Juan Fernandez), míg két hónap előtt a Húsvét-szigetet látogattam meg. Mindkettő chilei fenn­hatóság alatt áll és így ez nem oko­zott nehézséget. Meglepett az „Újság“ cikkének ala­possága a Húsvét-szigetekről. Sajnos, a valóság mindig lerombolja az illú­ziókat. A kopár, vulkánokkal borított Húsvét-sziget nem az általunk képzelt smaragdzöld, pálmafás földi paradi­csom. A Chincha-szigetre embert rabló perui kalózok a himlőt vitték be és a megtizedelt lakosság később perui meg chilei deportáltakkal keveredett. Ma alig van ott tisztavérű bennszülött. A sziget jelenlegi bérlője a Chilében szé­kelő Williamson-Balfour angol cég, amely évente egyszer küldi vitorlás­­hajóját a szigetre. Ezzel mentem én is, három hét az utazás Valparaisóból, egy hetet időzik a szigeten a hajó. A bűnözőket a Juan Fernandez-szigetre deportálják most, a Húsvét-szigetre po­litikai vétkeseket küldtek az anya­országból. A mostani kormány ezt azonban felfüggesztené. A szigetet chi­lei hajón kívül más hajó nem igen érinti. Innen, Chiléből évente egy-két­­sz­er jár arra egy-egy chilei hadihajó, vagy a Baquedano iskolahajó. A szi­geten 1928 óta reprosorium van és csak a belügyminisztérium engedélyé­vel látogatható meg. Ugyanis minden­­féle nemzetiségű tudományos expedí­ciók „emlékbe“ magukkal vittek egy­­egy, az „Újság“ által is említett kő­vagy fa-bálványt, úgyhogy alig akad már négy-öt az egész szigeten. A lepra nagyon ritka Chilében, így csak tizen­egy bélpoklos van a telepen. A sziget kormányzója a chilei haditengerészet egy orvos-kapitánya. Rajta kívül há­rom fehér ember él a Húsvét-szigeten: egy apáca, egy katolikus pap és a bérlő­ cég megbízottja, egy angol fiatal­ember. Az ötvenéves Chiléhez tartozás emlékére csak most adtak ki bélyeg­sorozatot. A lakosok kanada-spanyol­­francia nyelvkeveréket beszélnek és hivatalosan chilei peso van forgalom­ban, mintegy 20.000 peso (4000 pengő) értékben. A chilei kormány stratégiai szempontból most alaposan kezd tö­rődni a szigettel (egy idegen hatalom megszállási vágya ellen), a legköze­lebbi jövőben rádióállomást is fognak felállítani. Ezek a sorok nem nagyon fontosak és levelem csupán kiegészítése akar lenni az „Újság“ kitűnő cikkének. Kell, hogy minden embernek legyen Húsvét- vagy Tahiti-szigete, főleg ma­napság, mert különben hová menekül­hetnénk az élet elől? Fogadja igen tisztelt Szerkesztő Úr legőszintébb nagyrabecsülésem kifeje­zését. Santiago de Chile, 1940 május 9. Jakoby Tibor Jakoby úr érdekes levelének pót­lásául közölni kívánom, hogy a Húsvét-sziget óriási kőbálványai kö­zül, mint a nálam levő fényképről megállapítható, hét darab még most is épségben megvan. Mindegyik egy durva faragású emberfej­et ábrázol, és egy sem kisebb hat méternél, te­hát nem is lehet könnyebb három­száz métermázsánál. Hogy ezeket hogyan hozták ide, a tengerpart ke­leti lejtőjére (hol mindnyájan kelet felé néznek), az kevésbbé érdekes, mint az, hogy egy ilyen súlyos kö­vet a turisták hogyan vihettek el innen — emlékbe? Mert hogy már több száz darab hiányzik, az vilá­gos. Visszatérve Hevesy Vilmos fel­fedezésére, az ő munkája, azt hiszem, még nincs befejezve, ő kétségtelenné tette, hogy az Indus melletti Mo­­henjo-Daro hieroglifjei közül nem kevesebb, mint százharminc darab a húsvétszigetivel azonos, de való­színűnek tartom, hogy még több írásjegy azonosságát is be lehet majd bizonyítani. Az azonos írás­jegyek közül húsz­­ emberalakot utánoz, valamely mozdulattal vagy eszközzel, mivel az indiai alak egy­szerűbb és világosabb és a húsvét­­szigeti a cifrázottabb, én az indiait tartom régibbnek. Az indiairól John Marshall megállapította, hogy leg­alább 4500 éves, de ehhez bátran hozzátehetett volna még kétezer évet, mert Mohenjo-Daro mai rom­jai két régibb város romjai felett épültek, évezredekkel az Indo-árja kultúra keletkezése előtt. Indiától a Húsvét-sziget sokkal messzebb van, mint tőlünk San­ Francisco. Hogyan juthatott az a távoli kis sziget érintkezésbe Indiá­val? Egy német geofizikus, Wegener azt mondja, hogy India, Ausztrália, Újzéland és az Antarktisz valaha összefüggő száraz tömb volt és csak idővel szakadt darabokra. Lehet. Dél-Amerika nyugati és Afrika ke­leti partjának vonala is annyira összeillik, hogy ezt a két világrészt csak közelebb kellene nyomni egy­máshoz, s nagyszerűen simulnának egymáshoz. Lehet, hogy amikor a föld kérge még nem volt olyan szi­lárd, mint most, a kontinensek két vagy több darabra szakadhattak, és idővel egymástól egyre jobban el­távolodtak. De az is lehet, hogy valami olyan emberi erő, mely a földrengésnél is gonoszabb, az ősidőkben nagy kul­túrákat szakított darabokra, és né­mely kultúrákat talán egészen meg is semmisített. Például az erősebb árja kultúra alig kétezer és egy pár száz évvel ezelőtt teljesen megsem­misítette a pun nép kultúráját, melyről csak nem régóta tudjuk, hogy minden izében sémita volt. Azt a kultúrát, mely Indiától a Hús­­vét-szigetig öt-hatezer évvel ezelőtt virágzott, nem a sokkal fiatalabb árja kultúra semmisítette meg, ha­nem valószínűleg a szumer nép, me­lyet turáni jellegénél fogva több jog­gal tarthatunk elődünknek, mint a szkítákat. Hogy azután ők is már nagyon régen letűntek a történelem színpadáról, azon nincs mit csodál­kozni, hiszen emberek vagyunk és végül minden élőnek meg kell hal­nia. TAPAY-SZABÓ LÁSZLÓ a Húsvét-szigetről * Új, olcsó, gyors rendszerű luiM$eAG*iQolly,ami indul kezdők és haladók számára, La­dányi Lóránt rendezésében. (Felvilágo­­sítás: telefon 110-762.) ÚJSÁG PÉNTEK, 194­1 FEBRUÁR 21 Hóman Bálint kultuszminiszter szófiái látogatásának harmadik napja A bolgár cár kihallgatáson fogadta Szily Kálmán államtitkárt Szófiából jelentik: III. Borisz, Bulgária cárja, kihallgatáson fo­gadta Szily Kálmán vallás- és köz­­oktatásügyi minisztériumi állam­titkárt. A kihallgatás háromnegyed óra hosszat tartott. Csütörtökön Hóman Bálint kultusz­­miniszter és kísérete különvonaton a Szófiától százhúsz kilométerre fekvő Rila-kolostor megtekintésére utazott és csak este tért vissza Szófiába. A Vecser megállapítja, hogy Hóman Bálint magyar miniszter látogatása Bulgária egész társadal­mának alkalmul szolgált az őszinte és szívélyes bolgár-magyar baráti viszony hangsúlyozására. Megemlé­kezik a lap a történelmi szálakról, amelyek a két nemzetet egymáshoz fűzik és a kulturális kapcsolatok alakulásáról. Befejezésül kijelenti, hogy a magyarok és a bolgárok zavartalan barátsága a legteljesebb virágzásnak indul. Hóman Bálint vallás- és közok­tatásügyi minisztert pénteken a szófiai egyetem díszdoktorává avat­ják és ebből az alkalomból a mi­niszter előadást tart a magyar és a bolgár történelmi kapcsolatokról. Hóman Bálint miniszter és kísé­rete pénteken délután hagyja el Szófiát. Egy óbudai család tragédiája Felesége halála miatt öngyilkos lett Szász Ila férje Weisz Gyula óbudai kereskedő, mint az Újság megírta, Flórián­ téri divatáruházában felakasztotta ma­gát és meghalt. Különös játéka a sorsnak, hogy két évvel ezelőtt Weisz Gyula fivére, Weisz Tibor is ugyanilyen módon és ugyanebben az üzletben vetett véget életének Annak idején megírtuk, hogy Weisz Tibor harminchatéves kereskedő, a Flórián­ téri áruház egyik társtulaj­donosa felakasztotta magát. Különös módon éppen azon a családi ünnep­ségen, amely fivérének, Weisz Gyu­lának első házassági évfordulója volt. Weisz Gyula akkor ünnepelte egyéves jubileumát annak, hogy fe­leségül vette Szász Iia ismert pesti színésznőt. Szász Ilát nemcsak a színpadról, hanem filmekről és a mikrofonon keresztül is jól ismerte a közönség. Különösen konferanszai­­val volt nagy sikere, amelyben Békeffi Lászlót utánozta hallatlanul kedvesen, de remekül utánzott min­den ismert pesti színészt. Szász Ila, miután férjhez ment, visszavonult a színpadtól. Egy esztendeig tartott Szász Ila és Weisz Gyula házassá-­­gának boldog korszaka. A kereskedő fivérének, Weisz Tibornak öngyil­kossága felborította a család nyu­galmát. Weisz Gyula nem tudott belenyugodni öccse tragikus halá­lába és az izgalmaktól idegösszeom­lást szenvedett. Szanatóriumba kel­lett vonulnia. Szász Ila ekkor át­vette az üzlet vezetését. Reggeltől estig a boltban volt, még saját be­tegségével sem törődött, csak az üz­let volt minden gondolata. Pedig ekkor már súlyos influenzája volt, amely agyhártyagyulladással kompli­­kálódott és a betegség végzett a fiatal színésznővel. Weisz Gyulát felesége halála még jobban össze­törte. A szanatóriumból hazaenged­ték ugyan, de állandóan ápolónő őrködött mellette. Weisz Gyulán nem segített az sem, hogy újra a régi környezetbe került, az óbudai házban folyton a feleségét kereste. Néhány hónappal ezelőtt már meg­kísérelte az öngyilkosságot, akkor azonban nem sikerült. Most, kevés­sel harmadik házassági évfordulója előtt, mégis végre tudta hajtani ter­vét pontosan ott és ugyanolyan mó­don, ahol öccse két ével ezelőtt. iásai — Több víznek kellene­­ lefolynia a Dunán? NAPIREND PÉNTEK, 1941 február 21. Római kata Eleonóra. — Protestáns: Eleonóra. — Görög­­kat.: Timót. — Izraelita: Sevat24. — Közép­eur­ópai időszámítás szerint Budapesten a nap kel. 6 óra 41 perckor, nyugszik 17 óra 16 perckor, a hold kel. 3 óra 15 perckor, nyugszik 12 óra 47 perckor. — Albrecht kir. herceg déjeu­­ner-je Albrecht kir. herceg nővé­rei, Henriette és Izabella Mária kir. hercegnek itt tartózkodása al­kalmából február 20-án déjeuner-t adott. Ezen a háziúron és házi­asszonyon kívül részt vettek: Reuss Benigna hercegnő, Jäger svájci kö­vet és neje, von Erdmannsdorff német követ és neje, vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter és neje, Hory András és Vörnle Já­nos rendkívüli követ és­­meghatal­mazott miniszter, Waldbott Kele­men báró, valamint Szép László miniszterelnökségi osztályfőnök. — Új gazdasági főtanácsos. A kor­mányzó a földművelésügyi miniszter előterjesztésére Tantos Gyula dr. ka­nonok, fős­zékesegyházi főesperesnek a hazai mezőgazdaság fejlesztése kö­rül szerzett érdemei elismeréséül a magyar királyi gazdasági főtanácsosi címet adományozta.­­ Az Ereklyés Ország zászló nagy­­bizottsága a magyar gondolatról. Az Ereklyés Országzászló nagybizottságá­nak elnöksége levélben fordult az egyes országzászló-vezetőségekh­ez. A levél többek között ezt mondja: — Fenntartjuk az ősi irányt, a ma­gyar gondolat nem zár ki senkit abból, hogy a nemzetért vállalt mun­kával becsületesen szolgálhassa Szent István királyunk országának ügyét. A magyar mindenkor szeretettel ölelte magához az ide jövő nemzetiségeket, öntudatunk legyen alapja a bírálat­nak, amelyet másokkal szemben gya­korlunk. — Uj főorvosok. A pesti izraelita tü­­község kórházaiban több főorvosi állás üresedett meg. Így Fischer Ala­dár egyetemi tanár nyugalombavonu­­lásával az egyik sebészeti osztály, amelynek élére most Molnár Béla dr.-t, a Bródy Adél-kórház eddigi sebészeti főorvosát választották meg. Helyére főorvossá Schischa Lipót, néhai Win­­ternitz Arnold egyetemi tanár első tanársegéde került. Az Amerikába tá­vozott Rozenák István megüresedett sebészi rendelőfőorvosi állásába Mes­ter Endrét, Ádám Lajos professzor tanársegédjét hívták meg, míg az ugyancsak Amerikába költözött Farkas Aladár ortopédiai főorvosi állását Stojkó Antal és Kenéz Jenő között osztották meg. Az ugyancsak kül­földre költözött Erős Gedeon kór­boncnok utóda Kellner Béla dr., a pécsi egyetem magántanára. Végül a nyugalomba vonult Deutsch Ernő gyermekgyógyász főorvos helyére Steiner Béla és Roboz Pál kerültek főorvosokként. — A Budapesti Orvosi Kör új elnöke. A régi, nagymultú Buda­pesti Orvosi Kör elnöki tiszte, ame­lyet államtitkárrá történt kinevezé­séig Johan Béla, majd Imre József töltötte be, egy éve gazdátlan. A kör most elnökének Szőllösy Lajos dr. kórházi főorvost választotta meg, aki a kör hagyományos em­lékvacsoráján a Kovács—Schächter emlékbeszédet is mondja. — Finn-est Ungvárott. Ungvárról jelentik, hogy a finn-magyar testvéri szeretet jegyében folyt le az első finn­est. Az ünnepségen Kozma Miklós kormányzói biztos képviseletében Ha­lász Géza dr. miniszteri tanácsos jelent meg. Sok szép érdekes zene- és ének­szám, szavalat és előadás hangzott el. A budapesti finn követ táviratilag üdvözölte az est lelkes résztvevőit. — A zágrábi eucharisztikus kon­gresszus. Belgrádból jelentik. Az idei eucharisztikus kongresszust, mint is­meretes, Zágrábban tartják abból az alkalomból, hogy Horvátország az idén ünnepli 1300 éves kulturális múltját. Az ünnepségek előkészítő bizottsága most tartott ülést Zágrábban Stepinac érsek vezetésével. Ezen méltatták az évforduló jelentőségét és megbeszélték az ünnepségek lefolyásának részleteit.

Next