Ujság, 1941. június (18. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-21 / 139. szám

Szombat, 1941 junius 21 ÚJSÁG VÁNDOR KÁLMÁN: Tizenhétomszázszor csókolom a szádat... Bácskában, a Duna partján, 1941. június. Az égen millió csil­lag. Halk sustorgás, lágy csob­­banás. A varázslatosan szép jú­niusi éjszakában a Duna hab­jai csókolgatják a partot. Köz­vetlenül a Duna partján, mely­nek tükrében a csillagok remegnek, hosszú x-lábú asztal. Rajta három petróleumlámpa. Az asztalok mellett férfiak, tiszti, városi úri és falusi paraszti öltözetben. Valahonnan a homályos háttérből rőzselángok vi­lágítanak meg egy hatalmas kon­dort, egy csillogószemű asszonyi ar­cot. Készül a halpaprikás. A Bács­kával visszatért Gombos község pa­raszti népe látja vendégül huszonkét év után először Budapestet, e pilla­natban Budapest megszemélyesítője­­ként a budapesti sajtó képviselőit. Az asztallal szemben káprázato­san szép ruhákban parasztlegények, parasztleányok. Egymással össze­fogózva hosszú sorban állnak, sze­mük valahova a csillagok közé vész el s ajkukról halkan, ősi monoton­­sággal száll a gyönyörű nóta: Kimentem a rétre ibolyát kaszálni... A nóta száll az éjszakában a bu­­songó parasztlegény babájáról, aki nem megy kaszáló párjához, aztán felcsattan a hang: Tizenhárom kasza mind egyszerre­­vágott. Tizenháromszázszor csókolom a­­szádat... A hosszú asztal vendégei szótla­nul, maguk elé tekintve ülnek egy­más mellett. Arcukon villódzik a petróleum meg-megremegő lángjá­nak fényeárnya s ebben a felejthe­tetlenül ősi, méla, fájdalmasan szép pillanatban mellettem halkan meg­szólal egy kistermetű paraszti em­ber. A bíró. — Úgy vót, hogy hadifogságba estem. Huszonegybe kerültem visz­­sza. Mikor Varsóba érkezett a vo­nat, bennünket, magyar hadifoglyo­kat odavezettek egy nagy tábla elé, a táblán ott volt Magyarország tér­képe. Csak nagy vörös vonalak vó­­tak benne, meg idegen szavak, hogy Csehszlovákia, Románia, Jugoszlá­via. Oszt nézze meg mindenki jól, hogy most hova tartozik? Gombos odaesett a hon az a szó vól, hogy Jugoszlávia. Huszonkét év múlott el azóta ... Az egybefogódott párok ajkáról ismét bánatosan száll a hang: Ibolya, viola, őszi szellő fújja, Ibolyalevélből lesz a koszorúja... Kicsit értelmetlen szöveg. Az ibolya a koratavasz virága, őszi szellő sohase fújja. De ki hallja a szavakat a megejtő éjszakában? A biró hangját hallom csendesen, Su­­hajda József, nincs benne semmi aggresszivitás, nincs benne szemre­hányás, gyűlölet. — Négyszer vetettek tömlőcre a szerbek. Most ötödször vittek volna. Kint bujdostunk az erdőben, amig a honvédek gyüttek . .. A dal duruzsoló szárnyra kap. Az álmodó csöndben, a hosszú asztal mellett már mindenki dúdolja a dalt, befelé magának, mégis szétsza­­kíthatatlan összetartozással. Tizenhárom kasza mind egyszerre­­vágott. Tizenháromszázszor csókolom a­­szádat... De az asztal mellől felugrik egy ember. Az ugrás torz, az ember sánta. Hatalmas hallószerkezet a fü­lén, nemcsak sánta, süket is. Hadi­rokkant, százszázalékos. Úgy hívják, hogy Tamaskó József. A hangja át­­sü­vit az éjszakán. — Legények, lányok, félre a bu­­songással. Magyarok vagyunk ! Nézem a különös embert, aztán a bíróhoz fordulok: — Ki ez? A bíró rámnéz. — A szerbek úgy tudták, hogy méhész. Méhészeti újságíró. Húsz éven át járta a magyar falukat, azt mondta, hogy a méhekről tart elő­adást. De amikor senki se figyelt, akkor régi magyar nótákra taní­totta a legényeket, leányokat, az öregeknek azt mondta, hogy nem marad ez igy. Tartotta a lelket. Egyszerre felcsattan a cigány­banda pikulája. A legények, lányok táncra sorakoznak s aztán egyszerre vad erővel a Duna partján, a csil­lagos ég alatt megdobbannak a lábak. A szemek lángra gyulnak, egekig csapkod a hegedűk húrjá­ból kizengő hang, ezeresztendős magyar tánc dobbanása alatt re­meg az öreg föld. „Tüsköm.“ A legősibb magyar tánc. Ideát mi­felénk nem is igen tudják. Gom­bosi hősök még az Etelközből hoz­ták, jellegét a nevében hordja: tüs­köm. Ezeréves tűztánc. Etelközi magyarok ropták a tűz körül, a végtelen pampák szélén. Aztán a dobbanás elhallgat. A legények, lá­nyok kipirultan állnak s az ember szive egyszerre dagadni kezd. Csupa paraszt, földhöz tapadt, akinek a kezébe ásón, kapán kívül szerszám sohasem volt. Nincs az a kitenyész­tett arisztokrata, amelyik Szebb lenne náluk. A lábuk karcsú, mint egy uridámáé, az ujjaik mintha valamennyi grófnő volna s az ar­cukon virul a rózsa, olyan bőr, amilyet száz évben egyszer, ha látsz. Egyszerű parasztok s mindmeg­annyi gróf. De nemcsak a külsejük. A modoruk is. A mozgásuk is. Az égen apró felhőfoszlányok úsznak. Néha eltakarják a csilla­gokat. A vad tánc után támadt sűrü csendben egyenként halljuk a Duna minden loccsanását. Ülünk az asztalok mellett, szemben ezek a gyönyörű magyar parasztok, nin­csen hang, egy szó sem esik és ta­lán soha az életben nem éreztük olyan nagyon, hogy magyarok va­gyunk és mit jelent az, magyarnak lenni__ Aztán az asztal végén egyszerre egy duruzsoló hang. Átveszi a má­sik, a harmadik, a tizedik, a hu­szadik, a szemek befelé fordulnak álmodásra s halkan újra még egy­szer felcseng a dal. Tizenhárom kasza mind egyszerre­­vágott, Tizenháromszázszor csókolom­­a szádat . . .* Mit is akartam inni? Azt hiszem, Nem fáradt, hanem felfrissült... A déli időben gyakran fellépő fáradtság ellen kitűnő szer az ODOL. Öblögessen ODOL száj­vízzel és nyomban megszűnik a fáradtsága. Az ODOL szájvizet orvosok ajánlják fogbeteg­ségek és megfázás megelőzésére. Elpusztítja a bomlasztó baktériumokat­­— a fogak között éppen úgy, mint a szájüregben. Aki ODOL szájvízzel ápolja magát, üde és gondozol­ lesz. semmit. Csak ezt a felejthetetlen éjszakát ott a millió csillag alatt, a sustorgó bácskai Dunapartján. Jobbra hajts, balra előzz! Vidéken július 6-án hajnalban kell áttérni az új közlekedési rendre. Budapesten és környékén novemberben kerül sor a „jobbra hajts“ bevezetésére Évek óta halljuk már a hozzánk érkező külföldi vendégek Magyaror­szágot őszintén dicsérő szavait, ugyan­akkor azonban minden idegen pana­szolja az Európa szemében furcsa, elmaradott különlegességet: a „balra hajts“ irányú közlekedést, mert az európai szárazföldön kivétel nélkül mindenütt jobbirányú közlekedés van már, csak nálunk nem. Nyugat és Kelet közt talán sohasem, játszott még az ország olyan fontos gazdasági és összekötő szerepet, mint ma s régi közlekedési rendünk már érezteti hát­rányos hatását a nemzetközi forga­lom szempontjából. Ezért határozta el a kormány, hogy a hajtási irányt megváltoztatja és a régi „balra hajts, jobbra előzz" he­lyett a „jobbra hajts, balra előzz“ elvét vezeti be. Vidéken lesz az új közlekedési rend premierje Bevált külföldi példák szerint ná­lunk is először vidéken rendelik el a jobbra hajtást. A fővárosban csak­­később kerül erre sor. Vidéken ugyanis aránylag kevés akadályba ütközik a most már sürgetően esedé­kes áttérés s így jóval előbb végre­hajtható, bár az országutakon, a vá­rosokban és falvakban is igen sok átalakítást kell végezni. Viszont Bu­dapesten a bonyolult villamosvasúti hálózat, a nagyszámú autóbusz és a komplikált forgalmi berendezések át­építése legalább további 4—5 hóna­pot vesz igénybe a Vidéken, vagyis általában az egész országban, tehát július 11-án hajnali 3 órától kezdve már a „jobbra hajts, balra előzz“ lesz kötelező. Az áttérés időpontjául azért választották éppen a vasárnapi hajnalt, mert — egyes kirándulóhelyektől eltekintve — va­sárnap van mindenütt a legkisebb for­galom, hajnali három 3 órakor pedig az előző napi éjjeli forgalom már el­csendesedett, a reggeli közlekedés meg alig indul még. Aki gyalogos, kerék­páros, szekeresgazda, teherautó vagy személygépkocsi ebben az időpontban mégis az utakon akad, baloldalról egyszerűen áthajt majd az út jobb oldalára. A napi közlekedés pedig csak fokozatosan árad el az utcákon és így lassanként, menetelesen köny­nyebben megtalálja majd mindenki új közlekedési irányát­­ a jobb ol­dalon is. Remélhető, hogy ilyen mó­don az áttérés első nehézségei nem okoznak komolyabb fennakadást. Budapesten és környékén novemberig a régi rend érvényes Budapest és közvetlen környéke azonban csak november 9-én illesz­kedik be az új közlekedési rendbe. Budapest környékén azok a községek, amelyeken belül a régi rend marad érvényben, a következők: Újpest, Budakalász, Szentendre, Pi­­lisszentlászló, Pilisszentkereszt, Pilis­­szentiván, Nagykovácsi, Máriaremete, Budakeszi, Budaörs, Törökbálint, Diósd, Érd, Szigetszentmiklós, Tököl, Szigetcsép, Szigetújfalu, Ráckeve, Ma­kád, Szigetbecse, Dunakisvarsány, Alsónémedi, Újpéteri, Vecsés, Maglód, Pécel, Isaszeg, Gödöllő, Fót, Duna­keszi. Mire kell ügyelni az új közlekedési rendnél? Ezek a helységek a határai annak a területnek, amelyen bel­ül a régi közlekedési rend marad érvényben továbbra is, kívül azonban már a jobbra hajtó, balra előző rendszer szerint kell közlekedni. Természetes, hogy a közlekedésnek ilyen megváltozott rendje igen sok kérdést vet fel. Közönség és jár­mű­­vezetők egyaránt egész sereg új fel­adattal találják magukat szemben. S az átalakítás és annak megszokása nem is mehet máról-holnpra. Alapo­san át kell ezért gondolni, mi min­denre kell majd vigyázni. Mert „vi­gyázni“ kell elsősorban, óvatosságra és megfontoltságra van szükség leg­főbbképpen, hogy a nekünk szokat­lan, új forgalmi irányba beleilleszked­jünk. Érdekel is mindenkit és tud­nia is kell mindenkinek már előre, hogy hogyan fest majd ez az átme­neti probléma, micsoda átalakulások­kal találkozunk mindenfelé, amerre járunk, milyen új szabályokat kell szem előtt tartani és általában, mire kell leginkább figyelnie majd a kö­zönségnek és járóműsvezetőknek, kü­lönösen a megosztott rendszerű át­meneti időszakban. Ezeket a fontos kérdéseket a kö­vetkezőkben sorra mind megvilágít­juk az Ujság­ban, hogy a közönség­nek ezzel is lehetőleg megkönnyítsük a nehézségeket, amelyekkel kétség­kívül eleinte meg kell majd küz­denie. Meghosszabbítják a zárórát A kormány az elmúlt év decem­berében — mint ismeretes — zár­óra korlátozó rendelet adott ki. A rendelet szerint minden nappal nyitvatartó szórakozóhelyet, ven­déglőt és kávéházat éjfélkor kell bezárni, azoknak az üzemeknek zárórája pedig, amelyek nappal nincsenek nyitva, éjjel két óra. Ugyancsak éjjel két óra a zárórája a kluboknak és kaszinóknak is. A zárórarendeletet december óta a villanyáramfogyasztással való taka­rékoskodás végett legszigorúbban alkalmazták és a belügyminiszté­rium a legritkább esetekben adott csak egy-egy kivételes engedélyt a záróra meghosszabbítására. A ven­déglátóipari érdekeltségek több izben fordultak a kormányzathoz, a szi­gorú zárórarendelet enyhítését kérve. Arra hivatkoztak, hogy nyári évadban a nappali nagy me­legben az emberek inkább otthon tartózkodnak és főleg este veszik igénybe a szórakozóhelyeket. Hivat­koztak az ipari alkalmazottak ér­dekeire is. A legújabb hírek szerint az iparügyi minisztériumban elké­szült a decemberi zárórarendelet módosítása. A záróra-enyhítő ren­delet értesülésünk szerint úgy sza­bályozza a zárórát, hogy a vendéglők és nyári alkalmi szórakozóhelyek, így az Angolpark is, éjjel egy óráig tarthatnak nyitva, a kávé­házak és mulatók zárórája pedig éjjel 3 órakor lesz. A már teljesen kész rendelet az iparügyi miniszté­riumban van, a közeljövőben ter­jesztik minisztertanács elé jóvá­hagyás végett. 5 FŐVÁROSI HÍREKÉrt TÖBB KÖZSÉGI GIMNÁZIUM új vezetőt kapott. Szendy Károly polgár­­mester felmentette Erődi Kálmánt a reáltanoda utcai Eötvös József-gimná­­zium, Lenkey Lehelt a Horánszky­ utcai Vörösmarty Mihály-gimnázium, Pár­kányi Norbertet a práter utcai Zrínyi Ilona-leánygimnázium, vitéz Ghymes Béla a Szemere-utcai Ráskay Lea leánygimnázium vezetése alól. Ugyan­ekkor Ghymes Bélát a reáltanoda utcai gimnázium, Hittrich József dr.-t a Horánszky-utcai gimnázium, Farkas László dr.-t a práter utcai gimnázium és Grabits Lajost a Szemere-utcai leánygimnázium vezetésével bízta meg. Hittrich, Farkas és Grabits tanárok egyúttal helyettes igazgatókká léptek elő.* TÖBB KÖZSÉGI TOVÁBBKÉPZŐ (ismétlő iskola) megszűnik. Ezek a következők: II., Marcibányi-tér, 111., Kiscelli-utca, III., Vörösvári-út, HL, Szentendrei-út, V., Pannónia-utca, VI., Szinyei Merse-utca, VII., Dob-utca, VII., Murányi-utca, VIII., Jázmin-utca, Vili., Dugonics-utca, IX., Szvetenay-utca, IX., Tűzoltó-utca, IX., Soroksári-út, IX., Gyáli-út, X., Százados-út, X., Ihász-utca, X., Kada-utca, X., Maglódi-út, XL, Horthy Miklós-út, XII., Diana-út, XIII., Váci-út, XIII., Szent László-utca, XIII., Tomori-ut, XIV., Tatai-út, XIV., Eg­­ressy-ut, XIV., Angol-utca és a XIV., Álmos Vezér-tér. MELEG ünneplésben részesítette a XII. ker. elöljáróság tisztviselői kara Garancsy László dr. kér­ elöljárót ab­ból az alkalomból, hogy most töl­tötte be hivatali szolgálatának 30. év­fordulóját. A tisztviselői kar élén Horváthy Gála dr. főjegyző, elöljáró­­helyettes köszöntötte a közszeretet­ben álló jubiláns elöljárót. AZ ÚT- ÉS CSATORNAÉPÍTÉSI BIZOTTSÁG Morvay Endre dr. al­polgármester elnöklésével tartott ülé­sén hozzájárult ahhoz, hogy a XI., Maglódi-útnak a Somlói-út és C­ita­­della-út közötti szakaszát 20.000 pengő költséggel rendezzék. A Gyáli-útnak a Zombori-utca és Fü­teki-utca közötti részén 50.000 pengőért átépítik a csatornahálózatot. Ezenkívül még több csatornázást, átrendezést, stb. hatá­roztak el, majd odaítélték az útépítés­hez szükséges kőanyagszállítást. K. Csá­szár Ferenc sürgette, hogy a Lenke­nelnét levő vasúti töltésen a gyalo­gosok részére aluljárót létesítsenek. Vitéz Becske Kálmán tanácsnok el­ismerte, hogy az „égető szükség" volna aluljáróra. A probléma meg­oldása azonban részben a MÁV-ra tartozik. A KÖZSÉGI­­­PA­ROSTA­NONCISKO­­LÁKAT a polgármester átcsop­ortosí­­totta, egyben megszabta elhelyezésü­ket, illetve azt hogy melyik épületben milyen szakirányú iskola működik a jövőben.

Next