Ujság, 1941. június (18. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-25 / 142. szám

BZEBDA, 1941 JtJNIUS 28 UJSÄG Egy iskola kapui becsukódnak... A Berzsenyi-gimnázium beleolvad a Bólyay-gimnáziumba 1933-ban hetvenöt éves fenn­állását ünnepelték egy magyar is­kolának. A Berzsenyi Dániel gim­názium akkor már háromnegyed század óta nevelte az ifjúságot s­őz azóta is elmúlott nyolc esztendő. Most, a nyolcvanharmadik eredmé­nyekben gazdag esztendő után az iskola kapui becsukódnak. Az inté­zet folyosóin, melyeken nyolcvan­­három esztendő óta viharzott a tíz­­percek lármája, elcsendesül a zaj és a nagymúltú intézetből nem marad meg más, mint az intézet neve. Ez a név átköltözik a Markó-utca má­sik oldalára és lényegében egy má­sik gimnázium a Bólyay-gimná­­zium takarója lesz. És az öreg épü­letben, melyben már a szabadság­­harcot követő esztendőkben is ma­gyarságra nevelték — igaz, hogy ti­tokban — az if­júságot, megnyílik a modern idők modern iskolája, a textiközépiskola. Pesti iskola, ahol nem volt szabad magyarul beszélni 1858 októberében a sikertelen szabadságharcot követő reakció hozta létre ezt az iskolát, amelynél lángolóbb lelkű magyarokat kevés intézet nevelt. Pedig nem ez volt a cél. Amikor a Szerviták-templomá­­ban elhangzott az első Veni sancte, Haas Mihály címzetes püspök, ke­rületi iskolatanácsos nem magyar nyelven mondotta el megnyitó­­beszédét. — Tanáraitok — mondotta — német kitartást, német türelmet, német tudományt és német művelt­séget hoznak magukkal, német hű­séggel és német odaadással azon lesznek, hogy a rájuk bízott felada­tot a leglelkiismeretesebben teljesít­sék. December elsején a Redut, a mai Vigadó első emeletén kezdődött meg a tanítás. A tanterv gerince a két klasszikus nyelv volt, a latin és a görög, a tanítás nyelve német volt és a magyar nyelvre osztályonként két-két óra jutott hetenként. Ma­­gyarul nem volt szabad beszélni, az alkalmazott tanárok között nem is egy volt, aki egyáltalában nem tu­dott magyarul. Az intézet fennállásának h­etven­­ötödik évfordulójára kiadta az igaz­gatóság a hetvenöt év történetét s e munkában a következőket írta: „Az osztrák elnyomatás az első évben 151 tanuló közül 101-et, a második­­évben 299 közül 220-at minősített nem magyar anyanyelvűnek. Akire bármily oknál fogva ráfoghatták, hogy nem magyar anyanyelvű, azt erőszakkal idegen anyanyelvűnek minősítették, így az izraelitákat is, minthogy legtöbbnek német hang­zású neve volt, egyszerűen a néme­tek közé sorolták. Mihelyt az is­kola magyar tannyelvűvé alakult át, az izraeliták mind a magyar anya­nyelvűek között szerepeltek. Hát nem ugyanezt tették most a csehek és a románok is?“ 1860-ban derült ki, hogy az erő­szak nem vezet célra. Nem a német anyanyelvűnek minősített diákok vesztették el kapcsolatukat a ma­gyarsággal, hanem az osztrák szár­mazású tanárok magyarosodtak el. Ebben a tanévben Zellhammer ta­nár úr már a legkardosabban képvi­selte azt az álláspontot, hogy a pesti császári királyi katolikus főgimná­ziumban, ez volt akkor a neve, a tanítás nyelve egészen magyar le­gyen. De a tanárok még ezzel sem elé­gedtek meg, magyar igazgatót köve­teltek az iskola élére. 1861-ben győ­zött az álláspont. Nagy Márton, a piarista rend pesti házfőnöke, vette át az iskola igazgatását, az osztrák tanárokat felmentették és ki-ki visszautazott régi állomáshelyére, az osztrák tartományokba. Jegyezzük fel a magyarrá vált iskola első ta­nári karának névsorát: Nagy Már­ton igazgató, Bartal Antal, Corzán- Avendano Gábor, Dunai Ferenc, Fekete József, Hegyi Gyula, Kurtz Antal, Markos Mihály, Soltész Ala­jos és Veres Ignác tanárok. A ta­nulóifjúság és a társadalom egy­aránt nagy lelkesedéssel fogadta a magyar tannyelv bevezetését. Mint a jubileumi évkönyv mondja, „a lel­kesedés oly nagy volt, hogy az in­tézet izraelita növendékei, akiknek az igazgató megengedte, hogy vallás­oktatásukat német nyelven hallgat­hassák, testületileg folyamodtak az igazgatóhoz, engedtessék meg nekik is, hogy a hittant magyar nyelven tanulhassák“. Egy utolsó kísérlet Egy évig tartott az öröm. 1862- ben ismét rendelet érkezett, mely a németet tette meg főtannyelvnek és a magyart csak kisegítő tannyelv­nek minősítette. Ezt azzal indokol­ták, hogy „a külföldi magasabb is­kolába szándékozó ifjainknak alkal­muk legyen már itthon kellő jár­tasságot szerezni a német nyelv­ben“. De hiába volt minden kísér­let, ebből az iskolából nem lehetett csak magyar iskolát csinálni. A kiegyezés után, 1868 tavaszán, az Újvilág-utcában, a mai Semmel­­weiss-utcában, kapott új otthont az iskola. Hat évet töltött itt, azután a Dohány- és Akácfa-utcák észak­­nyugati sarkán levő házat bérelték ki céljaira, míg végül Trefort Ágos­ton felépítette az iskola számára azt az épületet, amelynek kapui most be­zárulnak. Gazdag olasz renaissance­­stílusban épült az iskola, díszter­mének festményeit olyan mesterek alkották, mint Lotz Károly és Than Mór, de valamiről elfeledkeztek, hogy udvar is kell oda, ahol sok a gyerek. így azután, ha lelki tekin­tetben gyönyörű eredményeket is ért el az iskola, örökös fájdalom­mal, hogy a tanulók az óraközi szünetekben és szabad délutánjaikon nem frissülhettek fel saját ottho­nukban., 1873-ban Budapesti Katolikus Főgimnázium lett az iskola címe. 1898-tól 1924-ig pedig Budapesti V. kerületi m. kir. Állami Főgimná­zium néven működött. De ekkor már felvette a Berzsenyi Dániel nevet, amelyet mind e napig viselt és amelyet a jövő tanévtől kezdve átörökít a Bólyay-gimnáziumon. Nyolcvanhárom esztendő tanárai A magyar pedagógiának legjele­sebb mesterei tanították, nevelték évtizedek hosszú során át ebben az épületben az ifjúságot. Bartal An­tal, Chevalier Lajos dr., Hoffmann Mór, Lonkay Antal, Szombati Ig­nác, Dunay Ferenc, Nagy Márton, Lutter János, a nagynevű Römer Flóris, Riedl Szende, Peregriny Elek, Hampel Antal, Markovics Iván, Baranovszky Ignác, Cserven Flóris, Szarvas Gábor után Bodics Ferenc, Jakoby Károly, Siegescu József, Wagner Alajos, Greisinger Gusztáv, Bleyer Jakab, Marczinkó Ferenc, Benedek Marcel, Ady La­jos, Krompaszky Miksa, Mosonyi Lipót, Luttor Ignác, Goldziher Ká­roly, Prém József vezették az ifjú­ság lelkét. Többen egyetemi taná­rokká lettek, így: Kassai Gusztáv, Némethy Géza, Szentpétery Imre, Zolnay Gyula és Wiedermann Ká­roly. Nehéz volna felsorolni a nagy­szerű pedagógusok különböző irá­nyú tevékenységét és kiválóságát. De hogy mit műveltek, arról ékes tanúbizonyságot tesz az a kilenc generáció, mely ott kapta meg a lelki útravalót. Több mint ötezer magyar ifjú vitte ki magával ebben az intézetben szerzett impresszióit az életbe. Akik innen indultak az életbe Tizenöten kerültek az egykori ta­nítványokból egyetemi tanári szék­be, kiváló bírók, ügyészek, ügyvé­dek, állami funkcionáriusok kerül­tek ki soraikból. Egész sereg kiváló politikus, író, zenekritikus, előadó, zeneművész és festő van az iskola, egykori növendékei között. Hogy csak néhány nevet említsünk: Hein­rich Gusztáv, Mihalkovits Géza, Ba­ron Jónás, Fejérpataky László, Pur­­jesz Zsigmond, Láng­ Ede, Wittmann Lázár, Kováts Gyula, Hampel Jó­zsef, Davida Leó, Havas Adolf, Pecz Vilmos, Schwarcz Gusztáv, Szinyei József, Ferdinandy Géza, Temesváry Rezső, Töreky Géza, Tandl Ferenc és Károly, Molnár Géza, Hekler Antal és Hudovernig Károly, akik részint idehaza, ré­szint a külföldi egyetemeken let­tek professzorok. Ennek az iskolának folyosóin hancúrozott a tízperces szünetekben Wekerle Sándor, Zsitvay Tibor, Vázsonyi Vilmos, Szudy Elemér, Színi Gyula, Krúdy Gyula, Ágai Béla, Kern Aurél, Szántó Imre, Kerpel Jenő, Pulszky Károly, Márkus Dezső. A magyar ifjúságnak az a rétege, mely a humanisztikus tudományo­kat keresve gyülekezett ennek az intézetnek falai között, többé hiába lép be a kapun. Az iskola meg­szűnik, csak a neve marad meg átellenben s a padokat, melyeket kilenc generáció faragcsált, a jövő tanévtől új ifjúság népesíti be, mely az ipari tudományokat akarja megismerni. Nagy szükség van erre a közép­iskolára, de mennyivel szebb lett volna, ha megmaradhatott volna a régi is s új épületet emeltek volna a huszadik század iskolájának. POLITIKAI ÉLET A KORMÁNY TAGJAI Bárdossy László miniszterelnök elnöklésével kedden délután megtartották a szo­kásos heti minisztertanácsot.­­ AZ ÖSSZFÉRHETETLENSÉGI JA­VASLAT előkészítésére kiküldött bi­zottság huszonhét tagja megválasz­tása után kedden egy órakor a Ház egyik bizottsági termében alakuló ülésre jött össze. Az ülésen megjelent Bárdossy László miniszterelnök is. A bizottság elnökévé vitéz Boboris Györ­gyöt, helyettes elnökévé Ferenczy Ti­bort, jegyzőjévé Szitz Jánost és elő­adójává Donáth Györgyöt választotta meg. A bizottság tagjai között szét­osztották a javaslat tervezetét, majd abban állapodtak meg, hogy a legkö­zelebbi ülést július 1-én, kedden dél­előtt tizenegy órakor tartják.­­ A KÉPVISELŐHÁZ kedden nyolc­órás ülésen tárgyalta a felhatalmazási javaslatot. Ennek ellenére a vita nem ért véget, a feliratkozott szónokok legnagyobb része azonban már be­szélt, úgyhogy a szerdai ülésre csu­pán néhány szónok felszólalása ma­radt, így a felhatalmazási javaslat vi­tája a déli órákban valószínűleg vé­get ér és áttérhetnek az interpellá­ciókra, mert a napirenden lévő többi javaslat tárgyalására nem kértek nyolcórás ülést. Ennek ellenére a Ház ülése valószínűleg a késő esti órákig tart, mert a szerdai ülésre 49 inter­pellációt jegyeztek be. A Ház elnök­sége számít is arra, hogy az ülés késő estig tart és ezért a műszaki osztály már kedden délután megtette az intézkedéseket, hogy a Házban szerdán este az elsötétítési rendeletet végre lehessen hajtani. AZ ERDÉLYI PÁRT Kövér Gusztáv kilépésével kapcsolatban nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat szerint Kövér Gusztáv és az Erdélyi Párt vezetősége között valóban elvi ellentétek állottak fenn, így például „Kövér Gusztáv a zsidókérdésben olyan liberális állás­pontot foglalt el, amivel nemcsak a pártvezetőség, hanem az erdélyi ma­gyarság nagy többsége sem azonosít­hatja magát. Erdély magyar népe a fajvédő politikát és az anyaországgal való lelki egység helyreállítását köve­teli".* A 36 TAGÚ ORSZÁGOS BIZOTTSÁG június 26-án, csütörtökön délelőtt fél­tizenegy órakor a képviselőház minisz­terelnöki tanácstermében ülést tart. Az ülésen a kormánynak a Kereske­delmi és Iparkamara szervezetére vo­natkozó ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatos rendelkezések tárgyában, az életbiztosítási szerződések körében a háborús haláleseti kockáza viselése tárgyában készült rendeleteit és a 36 tagú országos bizottságnak az 1940. évi december 23-tól 1941 június 26-ig terjedő idő alatt kifejtett műkö­déséről szóló jelentését tárgyalják. ' * ' A KÉPVISELŐHÁZ­­ állandó össze­férhetetlenségi bizottsága június 27-én, pénteken déli 12 órakor ülést tart, amelynek tárgya Széchenyi Lajos gróf képviselőnek a Nemzeti Ipar- és Keres­kedelmi Részvénytársaság igazgatósági tagjává történt megválasztása miatt önmaga ellen bejelentett összeférhetet­lenségi ügyben az előadó megválasz­tása és az első tárgyalási határnap ki­tűzése. nipfürdítésnH a ríz ellensége az On bőrének ! Ilyenkor minden csepp éget mint a tűz és úgyszélvém elégeti bőréL Ezért teh­ét napfOnlS- zés előtt eldször szorítsa le Claps­­ean bőrét, utána pedig dörzsölje be Nivea-val. Ezzel erősen csökkenti a leégés veszélyét és sokkal szebben, gyorsabban ss bámulj Jegyezze meg teh­ét­­él a Nivea nevet, mert csak e Nivea tartalmas eneerh­et, amely a hírt erta, és ellené­révé teást. A nyári fürdőzés pompás, de Szabályozták a kalács, sütemény és kétszersült forgalombahozatalát a főváros területén Szendy Károly polgármester a köz­ellátási miniszter 23.700/1941. számú rendeletének végrehajtásával kapcsolat­ban a főváros területére vonatkozóan rendeletet adott ki, mely szerint június 23-tól kezdve sütőüzemekben, vendég­látóipari és cukrászüzemekben kelt tésztából kalácsot is süteményt készí­teni is forgalomba hozni tilos. Kétszer­­sültet csak kórházak és betegek részére szabad készíteni, azokban a sütőipari üzemekben, amelyeket a közélelmezési ügyosztály eddig is rendszeres heti finom buzalteztellátásban részesített A kórházak és gyógyintézetek „a zsemlyesütési engedélyire vonatkozó kérelmükkel együtt igényelhetik azt a kétszersült mennyiséget is, ameny­­nyire az ápolás alatt álló betegek ellá­tására szükségük van. Ha a kórház a zsemlyesütés iránti igénybejelentését már megtette, vagy kétszersült szük­ségletét nem ugyanaz a sütőüzem látja el, amellyel zsemlyeszállításra vonat­kozólag szerződéses viszonyban áll, külön igénybejelentést kell tennie a polgármesteri VIII. ügyosztályhoz, amelyben pontosan fel kell tüntetni a betegek létszámát és azt a kétszer­­sült mennyiséget, amelyre hetenként szüksége van. Az igénybejelentést an­nak a sütőüzemnek kell átadni, amely­­lyel a kórház kétszersültre vonatko­zóan szerződéses viszonyban áll. A sütőüzem az igénybejelentéssel a köz­­élelmezési ügyosztály szállítási igazol­vány alosztályában (IV., Haris-köz 5) jelentkezik, ahol részére kétszersült előállítására engedélyt adnak. Az enge­dély alapján a sütőüzem a kórházak­nak a kétszersültet jegy nélkül szol­gáltatja ki. Magánfogyasztásra kétszersültet a már rendszeresített zsemlyejegyekre kell kiszolgáltatni. A zsemlyejegyek egyes szelvényére 2 darab vizes zsem­lye, vagy pedig 8 dekagramm kétszer­sült szolgáltatható ki. Azok a betegek tehát, akiknek gyógykezeléséhez kétszersült-fogyasztásra van szükségük, zsemlyejegyet igényeljenek. A zsemlye­jegyek igénylésénél a már közzétett módon kell eljárni. A „Jobbra hajts!“ bevezetésénél a kormány a külföldi példák tapasztalatait hasznosította Egyesek aggodalommal gondolnak arra, hogy az országban egy ideig kétféle irányú lesz a közlekedés. Tudni kell azonban, hogy ez az aggodalom mindenütt felmerült, ahol az új for­galmi irány sürgős bevezetésére sor került. A feladat ugyanis ily sürgős esetekben mindig kettős: a jobbra hajtás bevezetéséről azonnal kell in­tézkedni s ez vidéken aránylag gyor­san keresztül vihető, a fővárosok nagy közlekedési hálózatának átépítése azonban mindenütt hosszú hónapokat igényel. Ausztriában még nem is olyan ré­gen kétféle irányú közlekedés volt: balra hajtás volt az általános szabály, de Tirol és Voralberg területén — tekintettel Olaszország és Németor­szág nagy átmenő forgalmára — mégis a jobboldali hajtás volt köte­lező. Amikor azután Ausztria 1938 márciusában beolvadt a német biro­dalomba, bevezették a jobbra hajtást valamennyi tartományban — Bécs és Alsó-Ausztria kivételével. Figyelembe kell venni, hogy Ausztria éppen az Anschluss-t megelőző időben készült bevezetni mindenütt a jobbra hajtást s az előkészületeket már sok helyen megtették. Bécs és környéke mégis csak 1938 szeptemberében kapcsoló­dott be az új forgalmi irányban, tehát közel fél évig volt kétirányú közleke­dés az Ostmarkban Bécs miatti Olaszországban 15—20 évvel ezelőtt tértek át a jobboldali közlekedésre, de Torinó, Milánó, Róma és a többi nagy város vámhatárán megszakadt az új szabály: évekig kétirányú közlekedés volt az olasz félszigeten. Vidéken már jobbra, nagy városokban még balra hajtottak a járművek. Az okok min­denütt egyformák voltak. Ugyanazok, ami most nálunk Budapesten: igen sok az átépítési munka. Pedig annak­idején még nem is kellett nyersanyag­­ellátási nehézségekkel is számolni. Nálunk háborús időben kell végre­hajtani az átalakítást. Megfeszített munkával lehet majd csak a legége­tőbb sürgős átépítéseket is elvégezni. A kormány egyébként a külföldi példák tapasztalatait hasznosítva, egész biztonsági rendszert dolgozott ki a jobbra- és balrahajtási útvonalak át­meneti pontja részére. Elfogták a Senior cég kasszafúróit Megírta az Újság, hogy két héttel ezelőtt vakmerő kasszafúrók modern villanyfúró-gépekkel dolgozva, kifosz­tották a Deák Ferenc­ utcai Semler posztónagykerekedés két nagy páncél­­szekrényét. Csizmadia Béla dr. és De­meter János dr. rendőrtanácsosok irányításával nagy apparátussal indult meg a nyomozás. Knapik József de­­tektívfelügyelő csoportja már hosz­­sza­bb ideje figyelt két nagyon elegán­san öltözködő férfit. Megállapították, hogy az egyik Schipa József, a másik Philip Jákob Anton. A rendőrségen a két férfi priuszából megállapították, hogy mindketten fegyház-, illetve bör­tönbüntetést töltöttek ki Németország­ban, ahol sorozatos kasszafútásokat követtek el, az újabb büntetés elől szöktek Magyarországra. Schipa a Dob­ utca 36. számú házban, Philip pedig a Sándor­ utca 42. szám a­latt lakott. De hosszabb idő óta egyikük sem tért haza lakására. A detektívek hétfőn megfigyelték, amint Philip megjelent a Garay­ utca 20. számú ház­ban, ahol barátnője lakott. Azonnal elfogták és rövid idő múlva kézre került barátja, Schipa József is. Be­ismerték, hogy másféléves budapesti tartózkodásuk alatt tizenkét üzletbe­törést követtek el. A Semler cégnél ra­bolt pénzt, mint mondották, a buda­keszi erdőben, az Erzsébet-szanató­­rium mögött ásták el. Nyomban de­tektívek mentek velük a budakeszi erdőbe, ahol pár lépésnyire a Szent Antal-szobortól, egy cukortartóba rejtve 68.000 pengő készpénzt talál­tak. Pár lépéssel odébb ugyancsak cukortartóban 40.000 pengő értékű ékszert találtak a detektívek. Arra a kérdésre, hogy régebbi betöréseik zsákmányát hova tették, azt vallot­ták, hogy azt elköltötték. Előállítot­ták a főkapitányságra Philip barátnő­jét, Vasdinnyey Máriát is, aki a ra­bolt holmikat értékesítette. A tettesek kihallgatása a késő éj­szakai órákban még mindig tart e rendőrségen. A Semler cég főnöke egyébként megjelent a főkapitánysá­gon és bejelentette, hogy a cég kára teljesen megtérült. A nyomravezető részére kitűzött ötezer pengős jutal­mat valószínűleg Miiskédy detektív kapja s

Next