Ujság, 1941. augusztus (18. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-02 / 175. szám

ÚJ SÁC, SZOMBAT, 1041 AVESZT­S 2 Lovagok az autóbuszon — Levelek a szerkesztőhöz — Az udvariassági problémára, ame­lyet az Újság hasábjain Halász Bessy­­ kisasszony vetett fel egy a szerkesztőhöz intézett levélben, még mindig jönnek a hozzászólások, amelyekből ezúttal a következőket közöljük: 1. Kinek adják a férfiak a helyüket? Tekintetes Szerkesztőségi Csak röviden szeretnék hozzászólni az autóbuszon tanúsítandó udvarias­ság ügyében közölt, két dolgozó úr által beküldött levélre Ugyanis ez a két úr azt állítja, hogy a nők kizáró­lag abból a célból ülnek autóbuszra, hogy randevúra vagy ötórai teára men­jenek. Erre csak az a szerény meg­jegyzésem, hogy a nők leginkább férfiakkal szoktak randevúzni, sőt öt­órai teára is leggyakrabban férfiak társaságában mennek. Arra pedig, hogy ők nem­ állnak fel, mert a nők nem 7 órakor kelnek fel, azt szeretném közölni, hogy nagyon sok nő valóban nem 7 órakor, hanem 6 órakor vagy még korábban kel fel, hogy mielőtt munkába menne, még­­ háztartásában intézze el a legszükségesebb teendőket és ha este, bizony elég fáradtan haza­megy, szintén még nem pihenhet, ha­nem hozzáfog a saját, férje és gyer­meke holmijának javításához, mosás­hoz, vasaláshoz, stb. Márpedig hosszú utasi tapasztalataim azt mutatják, hogy a férfiak nem a korán reggel munkába utazó nőknek adják át a he­lyüket, hanem igenis a délután nagyon elegánsan öltözött, kikészített dámák­nak! Teljes tisztelettel Molnár N. N­. Már a gyermekek tanulják megt Igen tisztelt Szerkesztő Úri Mint becses lapjuk több évtizedes olvasója és előfizetője, én is hozzá­­szeretnék szólani az immár oly nagy méreteket öltött ügyhöz, azzal a kérés­sel, hogy soraimnak b. lapjukban helyet engedjenek. Napok óta figyelem és olvasom a különböző véleményeket és az „ahány ember, annyi vélemény“ alapján, nehéz volna kritikát gyakorolni, mert minden véleményben van igazság és van egyéni elfogultság is. Természetes az is, hogy a férfiutasok a kényelmes „ülve mara­dás“ mellett döntenek és hogy a höl­gyek pedig a „nekik átadandó“ helyek mellett szavaznak. Van egy közmondás, mely azt mondja, „m­inden szentnek maga felé hajlik a keze“ — és ez talán ebben a lelkes vitában is érvényesült Évek óta állandóan autóbuszon és villamoson utazom­, igen sok tapasz­talatot gyűjtöttem. Jártam így is, jártam amúgy is. Voltak esetek, ami­kor a férfiak nagy előzékenységgel adták át a helyüket és voltak esetek, amikor súlyos csomagokkal és esernyő­vel megterheltem csak akrobatikus ügyességgel tudtam egyensúlyomat fenntartani, mialatt fiatal és minden külön tehertől mentes „urak“ — ké­nyelmesen ülve maradtak. Elvem az, hogy mi nők, ne úgy szálljunk fel a közlekedési eszközökre, hogy a már bent ülő utas jónevelt­­ségére számítva, reméljünk kényelmes helyhez jutni, hanem próbáljunk úgy elhelyezkedni, hogy útitársainknak ne legyünk útjában, de azért magunk­nak is biztosítsuk a nekünk kijáró helyet. Ha ezek után olyan szeren­csénk van, hogy egyik férfiutas jó­voltából mégis leülhetünk, csodálkozva örüljünk neki, de elsősorban köszön­jük is meg. De van még egy másik gondolatom, ami levelem tulajdonképpeni célja. Arra gondolok, hogy amit „Jancsi meg nem tanult, azt János sohasem fogja tudni", Itt látom az egész vita gyö­kerét. Számtalan esetben láttam, amikor a zsúfolt kocsira egy tisztes családanya, vagy akár nagyanya is felszáll, csoma­gokkal, kabátokkal, szatyrokkal meg­rakva és felszáll szemefénye, az erős, egészségtől duzzadó, jól megtermett fiacskája, n­éha nem is egy, de több is és azonnal elhangzik a parancs: „Kis­­apám, keress magadnak helyet“, mire a „kisapa“ lök, tol. furakodik, taszít, amíg valamiképpen elhelyezkedik. A fáradt anya, vagy nagyanya tovább ringatja magát a bőrszíjon, de soha nem jutna eszébe, hogy saját maga üljön le és az „apuka“ marad­jon üres kézzel állva! Ugyanígy történik, ha idősebb hölgy vagy öregebb munkás­asszony vagy akár fiatal­­e­ány szorul helyre Soha nem hallottam még, hogy SZOMBAT, VII­nufeztus 2. Római kát.: Liguori Ali. — Protestáns: Lehel. -Görög­­kát.: István vt. er. — Szr.: Ali 9. Devorim. — Nyári időszámítás szerint Budapesten a nap kel. 5 óra 22 perckor, nyugszik 20 óra 18 perckor, a hold kel. 15 óra 51 perckor, nyugszik 1 órakor. — Felmentették beosztása alól a moszkvai magyar katonai attasét. Mint a Magyar Távirati Iroda je­lenti, a Kormányzó a honvédelmi miniszter előterjesztésére vitéz ne­mes Faragho Gábor tábornok, moszkvai m. kir. katonai attasét e beosztása alól augusztus 1. napjá­val felmentette. — Keresztes-Fischer Ferencné a magyar egyetértésről. A Magyar Érte­sítő jelenti Szovátafürdőről, hogy az ott létesítendő közös protestáns temp­lom javára a belügyminiszter felesé­gének védőségével csütörtökön „Szé­kely-estet“ rendezett Csekme Ádám erdélyi református lelkész és Árok­­házy Béla budapesti vallástanár. Meg­nyitót az ünnepen Keresztes-Fischer Ferencné mondott. — A mi felada­tunk itten az — hangsúlyozta —, hogy ezt a hazát ne csak ünnepnap­jain, hanem hétköznapjaiban is sze­ressük és szolgáljuk. A szereplő szé­kelyek művészi áldozatkészséggel úgy jöttek el ide nemesen szórakoztatni, hogy előbb betakarították az idei, minden eddiginél drágább termést. Nekünk is be kell takarítanunk a ma­gyar együttlét termését azzal, hogy valláskülönbség nélkül segítsük egy­mást. Katolikus és román templomok mellé meg kell építenünk közös erő­feszítéssel a protestánsok templomát és ha ez egyetértve történik meg, ak­kor Magyarország csakugyan szebb jövőnek néz elébe. — Petőfi emléke, Kiskőrös la­kossága kegyelettel ünnepelte meg nagy szülöttje, Petőfi Sándor ha­lálának 92. évfordulóját. Az ün­nepség keretében a város vezető­sége és a társadalmi egyesületek megkoszorúzták Petőfi szobrát, szülőházát és a költő dajkájának síremlékét. Petőfi szülőházára gyászfátyollal bevont nemzetiszinű lobogót tűztek ki. — Változások az ügyvédi kamará­ban. A Budapesti ügyvédi kamara most megjelent hivatalos lapja érde­kes változásokról ad hírt, így kir. közjegyzőkké történt kinevezésük miatt önkéntes lemondás során töröl­ték a névjegyzékből Némethy Vilmos dr. volt országgyűlési képviselőt, Tol­­nay Lajos dr.-t és Veres Jenő dr.-t. Járásbíróvá történt kinevezése foly­tán lemondott Nagy Frigyes dr., tör­vényszéki bíróvá történt kinevezése folytán Mekker György dr. és Oszvalh Sándor dr., tanácselnökké történt ki­nevezése folytán Latovicza Győző dr., Az önkéntesen lemondott ügyvédek között vannak Maróthy Metzler Ká­roly dr., Sztudink­a Béla dr. és Tibor Henrik dr. A többi törlés elhalálozás és munkaképtelenség miatt követke­zett be. — A vasárnap egyházi zenéje. A fővárosi hát templomok népénekes szentmiséinek kötete.Z('p énekrendje a Szent vany Uram­­gyűjtem­ényből a következő: 221. Egybe­­gyűlltünk a nagy Isten. 127. A szentséges, A kegyelmes és 150. Uram Jézus, légy ve­lünk. A budavári koronázó főtemplom ének­es zenekara délelőtt tíz órakor Sugár Viktor bevezető harsonajelei után Vavrinecz Mór: c-moll miséjét adja elő, amelynek magán­­szólamait Szabó Ilonka, Thury Gizella, Harangozó János és Horváth László éneklik. Difertórium után vitéz Náray An­tal. Ave Mariá­ját Szabó Ilonka énekli. Befejező énekszám a Himnusz. Vezényel Sugár Viktor karnagy, orgonái Várhelyi Antal. E mise egyházi zenéjét Röss Berta­lan dr. kapucinus házfőnök mise alatti szentbeszédével a rádió is közvetíti. — Dietrich német birodalmi sajtó­főnök jubileuma. Dietrich német­­birodalmi sajtófőnök tízéves jubi­leumát ünnepli. A német sajtó irányítása olyan időkben került az ő kezébe, amikor világot rengető események történnek és a sajtó szerepe minden eddiginél jelenté­kenyebb lett. Dietrich birodalmi sajtófőnök a hatalmas német sajtó irányítását ezekben az időkben látja el és munkájának egyik ha- Vkrkövénél a magyarság benne a magyar nemzet egyik őszinte ba­rátját üdvözli. A német sajtónak a magyar nemzet és a jogos ma­gyar aspirációk iránt mindenkor megnyilatkozó rokonszenve, a ma­gyar törekvések támogatása Diet­rich birodalmi sajtófőnök meg­győződését és Magyarország iránti barátságát tükrözi vissza. A német­birodalmi sajtófőnök ezelőtt két évvel Budapesten járt, itteni ta­pasztalatairól nagy melegséggel nyilatkozott és itt szerzett benyo­másai csak megerősítették és nö­velték Magyarország iránt mindig érzett barátságát. — Címadományozás. A Kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Ybl Ervin dr. mi­niszteri tanácsos, egyetemi magán­tanárnak a tudományos szakirodalom művelése és az egyetemi oktatás te­rén szerzett érdemei elismeréséül az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet adományozta. — Tiszteletbeli doktorrá avatás. A Kormányzó a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter előterjesztésére meg­engedte, hogy a magyar királyi Jó­zsef nádor műszaki és gazdaságtudo­mányi egyetem Warga László dr. okleveles építészmérnök, nyugalma­zott műegyetemi nyilvános rendes tanárt a városépítés és városrende­zés terén szerzett érdemeiért az épí­tészmérnöki tudományok­ tiszteletbeli doktorává avassa és részére a tiszte­letbeli doktori oklevelet kiszolgál­tassa. — Halálos közlekedési balesetek. Szigeti József 46 éves mészáros, haj­máskéri lakos, julius 31-én segéd­­motoros kerékpárján Lepsényből Haj­­máskérre igyekezett. Balatonfőkajár határában az előtte haladó Mérei La­jos balatonkenesei lakos egylovas ko­csijába ütközött. Szigeti a műútra esett, koponyaalapi törést szenvedett és a helyszínen meghalt. — Vörös Já­nos 72 éves vásárosmnkéi lakos julius 31-én, 10—11 óra közötti időben Sár­vár és Zalabér közötti vasútvonalon a vonat előtt akart áthajtani tehén­­fogatú szekerével. A vonat a szekeret elgázolta és Vörös a helyszínen meg­halt.­­ Kispesten, az Üllői­ út 140. számú ház előtt egy gépkocsi elütötte Simon Dezső hivatalnokot. A kihívott mentők a Szent István-kórházba akar­ták szállítani, de útközben meghalt. Halálra bíróság ítélt egy a gyulai statáriális megrögzül tolvajt Gyula, augusztus 1. A gyulai tör­vényszéken pénteken statáriális tárgyalás volt. Békészki Mihály 31 éves, békéscsabai, nőtlen, hat elemit végzett napszámos állott vádlottként a bíróság előtt. Békész­­kit az ügyészség tiz­enkétrendbeli lopással vádolta. Ezek közül hármat az elsötétítés alatt követett el. Bé­készki, aki már háromszor volt büntetve, beismerő vallomást tett és a tanuk vallomása is mindenben megerősítette a vádat. A statáriális bíróság déli fél egy órakor hirdette ki ítéletét, amely szerint Békészki Mihályt folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért halálra és tízévi hivatali és politikai jogvesztésre ítélte. Az elítélt az utolsó szó jogán kegyelmet kért. (MTI) Az ungvári törvény­szék is statáriális ügyet tárgyal Ungvár, augusztus 1. Az utóbbi időben Ungváron az éjszakai órák­ban néhány helyen betöréses lopást követtek el. Egy rendőrőrszem a minap egy D­rugeth-téri cukrászdá­ban elfogta Majorosi József 19 éves rovottmultú cipésztanoncot és ha­marosan kézrekerült két fiatalkorú társa is. Beismerték, hogy több be­töréses lopást követtek el az elsö­tétítés ideje alatt. A lopott árukat orgazda útján értékesítették. Az ungvári rendőrség mindhármukat átadta az ügyészségnek, ügyüket szombaton tárgyalja az ungvári törvényszék rögtönítélő bírósága. az anya fiúgyermekét figyelmeztette volna, hogy: „Fiam, állj fel és engedd át a helyedet“. Kérdem akkor, miért várunk lovagiasságot a felnőttektől, amikor a felnőttek erre gyermek­korukban a legritkábban tanítottak? Szerény véleményem az, ha a gyermek, akár fiú, akár leány, már zsenge korá­ban megtanulja azt, hogy előzékeny, illedelmes és tisztességtudó legyen, nem lesz többé ok­unk a felnőttek udvariatlanságára panaszkodni. Maradok tisztelt Szerkesztő Úr őszinte hive: „Egy tapasztalt villamos- és autóbusz-utas". NAPIREND Idill a parkban Ülök a padon a szentistvánvárosi parkban. A szemközti padon tarkaruhás szőke nő napozik. Nézem a nőt, de ez nem zavarja. Olyannyira, hogy amikor látja, hogy pillantásom nem tolakodó, csak fart pour Wart nézem, kényelmesebben próbál elhelyez­kedni. Dél van, ebben az időben kevesen járnak erre, végigfekszik a padon úgy sütteti magát. Mikor már pirosra sütötte a nap, felüt, tükröt vesz elő,aztán becsukja a táskáját és készül folytatni a napozást. Már éppen elhelyezkedne a nyug­ággyá kinevezett padon, mikor kék­­inget, borotválatlan nagyhajú fiatal­ember áll meg a padnál és se szó, se beszéd, leül. Nadrágját, melynek húgja vasalót sose láthatott, pedáns mozdulattal felhúzza, talán nadrágja kínos vasalatlanságát óhajtja meg­őrizni. Zsebéből zsirf­oltos füzetes re­gényt kapar elő, melynek címlapjá­ról texasi csendélet vadítja a szemet. Aztán olvasni kezd. Időnként leteszi a ponyvaregényt és a nőre sandít. Hódító pillantásokat küld a nő felé. Elegáns mozdulattal összébbhúzza nyakán azt a spárgaszerű holmit, ami kék inge gallérja alatt a nyak­kendőt imitálja nem sok sikerrel. A nő kis ideig állja a fura lovag optimista pillantásait, aztán felkel, veszi a táskáját és elül a padról. A lovag nem veszi szívére a dolgot. Most már ő hever végig a felszaba­dult padon. Darabig olvas, aztán szundikálni kezd. Fészkelődik kicsit­­majd felül és átszól hozzám. — Szabadna kérdezni, hány órai karórámra pillantok. — Kettő múlt tíz perccel. Esti lapom olvasásába merülök. Kis­ idő múlva könnyedén újra át­szól: — Lenne szíves háromkor szólni, ha elaludnék. S ezzel nyugodtan fordul a másik oldalára. ­ Megölte a villanyáram. Veszprém­ből jelentik: Ladányi Ferenc erdélyi menekült Veszprémvarsányban drót­kötéllel akarta lekötni a bútorokkal megrakott kocsit. A feldobott drót­kötél ráesett a villanyvezetékre és az áram Ladányit agyonütötte. Sír ti w­mHová m­enjünk? ^sm. mmmIT “?* TÁNC ‘ 1 som ARTISTASZAMOK líUNDESU^ 302a A Ligetben: Kis Lajcsi monstre cigányzene­­kara. A­­Jellért-szálló éttermében Mursi Elek, parkteraszán Jhne/kj-jazz. D. u. és este tánc 3024 Hűvösvölgy—Jánoshegy h niraMslurtárfeegy ■„rüMS' .8023 ft Latorcai A Károly. Tel. 163-115 Autóbuszjárat a Kolosy-térről. v wTáPi a to T eUTk. kávéházban I á U iTSf A IHM a § találkozunk! !. '«a '­UP (Telefon: 493-720, D u. Ci este hangulatos zene. Gyönyörű dilim­parti terasz. Szt. István-park 10 Pozsonyr út 3« Rai/Sz«­k/IVátlík XII., Fery Oszkár­ utca 52 UtU1U0 null/Ellik (elöljárósággal szemben) Virágos függőkert, terasz. Kellemes uzson­názó és esti szórakozó hely Hangulatos zene. Kitűnő italok, 59, 75-ös vill., 2, 1­-as autobusz A ROSA-ÉTTEREM panorámás tér rászán remek ebéd és vacsora Vasárnap délután zenés uzsonna. Fogaske­rekű végállomástól I nerc 302 REGE-ÉTTEREM KERTHELYISÉGE Széchenyi. (Sváb) hegy, l­ege-uf 80-10 A kirándulók találkozóhelyei Telefon: 305-200. Vendéglős: Luk­ám László, 36-i.. ..és m­intek Ivono Sanoving bar Jiggyppóműsor.Tánc réggé! 2-ig i „BUDAPEST A FALSE CITY“ Harold Nicolson 1939-ben megjelent könyvéből idézte lapunk egyik figyel­mes olvasója, Szabó János nyug­­igazgató-főmérnök úr Budapestnek a címünkben foglalt jellemzését. Buda­pest Nicolson szerint talmi város, gyökértelen csinálmány, mesterséges alakulás. Nicolson a kommün idején járt Budapesten, de akármilyen szomorú világban élt akkoriban Magyarország fővárosa, az idegen szemnek — ha az a szem látni tudott — a maga állandó képét mutatta. Azt a képet, amely a Duna két partján s a pesti távoli dombok, meg a budai hegyek öveze­tében a történelem előtti időkben ala­kult ki s amelyért világot járt hozzá­értők Európa egyik legszebb városát látják benne. Igyékértelminek, vagyis múlt nélkül valónak az olyan mesterségesen épült város mondható, mint Ausztrália új fővárosa, Canberra. Budapest múltja azonban akkor kezdődik, amikor Lon­don é­s első építészei a rómaiak voltak. Londonnak nincsenek olyan méretű és kiterjedésű római kori emlékei, mint nekünk Óbudán. Gyökértelennek mi­nősíteni az olyan várost, amelynek gyökerei a római császárság korába mélyednek, mégis csak túlzás. Budapest múltjának azonban nem­csak rómaiak hagyta emlékei vannak, hanem olyanok is, amelyeket a magyar kultúra teremtett. Legrégibb középkori emlékünk a máig is álló, sőt éppen megújhodó belvárosi főplébánia-temp­­lom. Az újabb kutatások megállapítot­ták róla, hogy első alakjában valószí­nűleg III. Béla idejében épült meg. A tatárok elpusztították az akkor még román templomot és IV. Béla keltette új életre a romok közül. Zsigmond ki­rály azután megnagyobbított alapon csúcsíves templomot épített a régi he­lyén, s Mátyás király új részekkel tol­dotta meg az épületet. A templom kö­vei minderről világosan beszélnek. A középkornak azután, sajnos, nem sok emléke maradt reánk. De maradt-e a huszadik századi Londonra a West­minster Abbeyn túl olyan emlék, mint a várbeli Mátyás-templom, vagy az Uri­ utca Mátyás korabeli kis bérháza? A középkori, sőt még a Shakespeare­­korabeli Londont is a tűzvészek soro­zata úgyszólva teljesen elpusztította. A mi fővárosunkat a török uralom és Buda várának visszavívása pusztította el. Csoda, hogy annyi is megmaradt belőle. Mindenesetre több az, mint amennyit a mai London a középkori London építészeti emlékei közül ma­gáénak­ vallhat. Éppen emiatt inkább London az a város, amelyik talminak minősít­hető. Talmi nem azért, mert leg­régibb épületei nagyrészt a tizenhete­dik századból valók, hanem mert, ami új, ami tizenkilencedik és hu­szadik századi építmény benne, az jobbára nagyzoló és tehetségtelen építészet. A tizenkilencedik és husza­dik század kétségtelenül Budapesten is sokat vétett a jóizlés ellen, de ellensúlynak meghagyta csaknem érin­tetlenül a régi Budát; amit pedig az építészek elhibáztak, azt nagyrészt felejteti Budapest páratlan táji hely­zete. Nicolson nagyon tájékozatlanul és nagyon felelőtlenül becsülte le­ Buda­pestet. Ugyanolyan tájékozatlanul és felelőtlenül, mint ahogyan a magya­rokat és történetüket velte meg. (c. a.) A külpolitika hírei (MTI- én KH-jelentések) KAIRÓ: Az egyiptomi kormány azért mondott le, hogy helyet adjon a nemzeti irányhoz sokkal közelebb álló kormánynak. A király felhívta a par­lamentet és a nemzetet, szentelje min­den erejét a jelenlegi nehéz helyzetben Egyiptom függetlenségének és területi épségének megvédésére. KRAKKÓ: Lemsbergben pénteken ün­nepélyes keretek között bevezették a polgári közigazgatást az ezelőtt Len­gyelországhoz tartozó galíciai területe­ken. Ezeket a területeket a főkor­mányzósághoz csatolják. LONDON: Zaleski, a londoni emig­ráns lengyel kormány külügyminisztere visszalépett. VATIKAM­AROS: Papp tábornok, Románia új szentszéki követe, pénte­ken délelőtt átnyújtotta megbízólevelét a pápának. VICHY: A lapok közül a szíriai hi­vatalos jelentést, amely szerint az egyezmény értelmében a szíriai francia katonai hatóságok végrehajtották a tábori és egyéb tüzérség átadására vo­natkozó kötelezettségeiket.

Next