Ujság, 1941. október (18. évfolyam, 223-248. szám)
1941-10-08 / 229. szám
SZERDA, 1841 OKTÓBER 8 ÚJSÁG A Dardanellák és a nagypolitika írta JUHÁSZ VILMOS (Befejező közlemény) A párisi béke elrendelte a Dardanellák „örökké tartó elzárását" , amint azt a békeszerződés 11. pontja kifejezte. A békeszerződéseket gyártó politikusok és diplomaták tehát már akkor is hittek abban, hogy a történelem az ő kívánságaik szerint méri fel az örökkévalóságot. A párisi béke fő biztosítéka a IIINapóleon által újjáaranyozott francia gloire volt. Alighogy a második császárság rövidéletű dicsőségét a porosz-francia háború vérrel és porral lepte be, a párisi békének az örökkévalósága is véget ért. Gorcsakov orosz külügyminiszter jegyzéket intézett a párti békét aláíró hatalmakhoz, amelyben felmondja a Fekete-tenger semlegesítését. Gorcsakov azonban tovább nem mert menni. Ha a porosz győzelem nem következett volna be oly váratlan gyorsasággal, hanem az európai kontinens két nagyhatalma hosszú háborúban felemésztette volna egymást, akkor Gorcsakov, aki Seignobos, a modern világpolitika nagy historikusa szerint rendelkezett Akkora adag cinizmussal, amenynyire egy jó diplomatának izük■égé van, de nem rendelkezett akkora adag éleslátásal és kezdeményező tehetséggel, amennyi ahhoz kellett volna, hogy nagy államférfi váljék belőle, ez bizonyosan azonnal felvetette volna a Dardanellák problémáját és valószínűleg rögtön megüzente volna a háborút Törökországnak. A németek azonban gyorsan győztek és ez a gyors és alapos győzelem egyáltalán nem tisztázta az európai egyensúly problémáját és Oroszország világpolitikai helyzetét. Anglia, amely elérkezett a viktoriánus korszak tetőpontjára, elérte hatalma és tekintélye csúcsát. Ugyanakkor pedig Oroszország határán kialakult a győzelmes, erőteljes és tevékeny Német birodalom, amelynek politikáját egy Bismarck és hadseregét egy Moltke irányította. Ausztria-Magyarország, a Balkánon leginkább érdekelt nagyhatalom is jelentékenyen megerősödött a kiegyezés következtében. Gyakran nem az erők kiegyensúlyozottsága, hanem a bizonytalanság és a kölcsönös gyanakvás vezet ideiglenes nemzetközi megegyezéshez és így Oroszország a Dardanellák ügyében megköthette az egymás iránt kölcsönös féltékeny és egymás ellen engardeban álló nagyhatalmakkal a pontusi szerződést. Az új tengerszoros-egyezség szerint a Dardanellák továbbra is elzárva maradnak a hadiflották elől, azonban a szultán felhatalmazást nyer, „hogy a tengerszorosokat békeidőben megnyissa a baráti, vagy szövetséges hatalmak előtt, amennyiben ezt a magas Porta szükségesnek véli“. „Fáradozásunk szerény jutalma“ Amilyen gyorsan verte le Poroszország Franciaországot, olyan gyorsan állott helyre, elsősorban Thiers érdeméből, a levert Franciaország. Bismarck úgy látta, hogy a francianémet kérdés ismét szőnyegre kerülhet és nagyon alapos volt az az aggodalma, hogy ha ez bekövetkezik, akkor Németország teljesen egyedül maradhat Különösen az angolok nézték nagyon rossz szemmel a német előretörést és Edward angol trónörökös már megkezdte gyanús utazgatásait a kontinensen. Bismarck külpolitikailag a fenyegető viharral szentben, amelynek az előjeleit gondterhesen figyelte, Oroszországra akart támaszkodni. Sziklaszilárd német-orosz-osztrák szövetséget akart létrehozni, amely mintegy felújítása lett volna az Európa felett Napóleon legyőzése után uralkodó Szent Szövetségnek. Bismarck oroszbarát politikája nagyon megkönnyítette az orosz diplomácia munkáját, amely mindenkor, minden leplezés dacára, a Dardanellák problémájának megoldását tekintette fő feladatának. Gorcsakov abban a tudatban, hogy Németország semmikép sem fogja hátbatámadni Oroszországot, megindította Törökország ellen az új háborút. Az orosz támadás gyors sikerrel járt. Az oroszok néhány, hónap alatt úgyszólván Konstantinápoly kapuja előtt állottak, az orosz tisztek a hegyekről távcsöveiken megpillanthatták a Boszporusz kék csíkját, az orosz világhatalmi reménységeknek ezt az igézetes célszalagját. A németek nem nézték ugyan jó szemmel az oroszok balkáni hegemóniáját, fegyveres intervencióra azonban sem Bismarck, sem Andrássy nem tudta elhatározni magát. Annál gyorsabban cselekedtek azonban szokásukkal ellentétben az angolok. A Brit birodalom számára most a Szuezi-csatorna megnyitása és részvénytöbbségének megszerzése után valóban életkérdéssé vált, hogy Oroszország, a konkurrens ázsiai hatalom ne nyerjen szabad kijáratot a Földközi-tenger és az indiai út felé. A brit flotta befutott a Dardanellákba. Az oroszoknak attól kellett tartaniuk, hogy gyors és eredményes brit tengeri akció esetén Poroszország, Franciaország és Ausztria-Magyarország is előbbutóbb beavatkozik ellene és esetleg minden háborús nyereségtől elütik, sőt talán sor kerül egy új krími hadjáratra is. Az orosz feketetengeri flotta úgyszólván hasznavehetetlen állapotban volt. Oroszország tehát meghátrált. Bismarck és Andrássy összehívhatta a berlini kongresszust, amely Oroszországot a török háború majd minden nyereségétől elütötte. Anglia megmentette Konstantinápolyt és a Dardanellákat a szultánnak, Disraeli pedig bejelentette az angol parlamentben: „buzgó és Isten segítségével eredményes fáradozásunk szerény jutalma gyanánt a Magas Porta lemondott a javunkra Ciprus szigetéről, amely számára nem képviselt különösebb értéket“. Hogy Ciprus szigete, ez a „szerény jutalom“ mit jelentett viszont Anglia számára a Szuezi-csatorna és az indiai út védelme szempontjából, azt nem szükséges bővebben kifejteni. Bismarck koncepciója, a németorosz-osztrák hármasszövetség, az új Szent Szövetség nem valósult meg. Sőt Bismarck kegyvesztettsége után a német külpolitika Holstein, a „szürke excellenciás“ jóvoltából mindinkább oroszellenes irányt vett. Németország és Ausztria-Magyarország szövetsége, amelyhez Olaszország is csatlakozott, az osztrák-magyar diplomácia fellépésének a Balkánon, nagy nyomatékot adott. És bármily ellentétesek is voltak Olaszország és a Monarchia balkáni érdekei, abban megegyeztek, hogy a legnagyobb erővel ellentállnak Oroszország balkáni terjeszkedésének. Ehhez járult még, hogy az egymáshoz fokozatosan közeledő Anglia és Franciaország egy pontban tökéletesen egyetértett a hármasszövetséggel és ez a pont a Dardanellák problémája volt, úgy ahogy azt Bismarck klasszikus tömörséggel megfogalmazta. Új, egész Európát lángra lobbantó és szinte a világot sarkaiból kiforgató katasztrófára volt szükség, hogy Oroszország eredményesen kísérelhesse meg a Dardanellák megszerzését. Az 1914-es világháború meghozta ezt az Európát lángra lobbantó katasztrófát. A sarajevói merénylet volt az a kanóc, amely a puskaporos hordót felrobbantotta és egész Európát lángtengerré változtatta. A sarajevói merénylet pedig, amely nagy mértékben orosz kezdeményezésre történt, szorosan összefügg a Dardanellák problémájával Oroszország balkáni céljait csak akkor érhette el, ha megerősíti a protektorátusa alatt álló kis balkáni államokat, a végsőkig legyengíti Törökországot, amely ekkor nagy erőfeszítéseket tett a belső megújulásraés szétdarabolja a Monarchiát. a Balkánon érdekelt legerősebb vezélytársat A Dardanellák ostroma A világháború kitörése után a nyugati hatalmaknak elemi érdeke volt, hogy Oroszországgal a lehető legrövidebb illőn állandó összeköttetést létesítsenek. Ez a legrövidebb út pedig a tengerszorosokon át vezetett. De még egy másik oknál fogva is döntő jelentősége volt mind a három entente-nagyhatalom számára a Dardanellák birtokbavételének. Előrelátható volt, hogy Törökország a háború folyamán katonailag német irányítás alá kerül és ha a németek győztesen fejezik be a háborút. Akkor megvalósíthatják a világhárman előtti diplomácia mumusát, a Berlin—Bagdad koncepciót. Ebben a esetben pedig a Dardanellák ugyan lezáródik Oroszország előtt, azonban Bismarck meghatározásával élve, Németország lesz az a hatalom, amely „tetszése szerint nyithatja ki, vagy zárhatja be a Dardanellákat Törökország 1914 augusztus 15-én elzárta a tengerszorosokat, október 29-én a feketetengeri orosz és török flotta összecsapott. November 3-án az angolok először bombázták a Dardanellákat. November 12-én Törökország hadat üzent az entense-nak és két nap múlva a szultán kihirdette a szent háborút. December 19-én Anglia Egyiptomot, amely eddig névleg a török szultán fennhatósága alá tartozott, protektorátusa alá helyezte. Ez az öt egymással szorosan összefüggő esemény a Dardanellák válságának új fordulópontját jelezte. Egyiptomból indult ki Churchill kezdeményezésére a szövetségesek támadása a Dardanellák ellen. A szövetségesek érdekei a tengerszorosok kérdésében ugyan polárisan ellentétesek voltak, de ez keveset jelentett akkor. Az angolok számoltak azzal a körülménnyel, hogy keleteurópai szövetségesük előbb-utóbb elvérzik, esetleg belső forradalom teszi harcképtelenné és akkor a Dardanellák kérdésében egyedül övék lesz a döntő szó. A szövetségesek Lemnos és Tenedos szigeteken, amelyek a Dardanellák földközi bejárata előtt terülnek el és most német birtokban vannak, flottatámaszpontot létesítettek. 1915 február végén az angol földközitengeri flotta hatalmas bombazáport zúdított a Dardanellák kapuvédő erődjeire. Március 7-én kísérelték meg először a szövetségesek a partraszállást. Ezt több hasonló partraszállási kísérlet követte, amelyek váltakoztak az erődök bombázásával a tenger felől. Április 25-én sikerült a szövetségeseknek a Dardanellák európai partját alkotó Gallipoli-félsziget délnyugati csúcsán Sedi Barnál és Deke Burunál csapatokat partraszállítani és megkezdődött a Dardanellák ostroma. Mindössze hatvanezer emberrel támadták meg a Dardanellákat, amikor a tengerszorosok erődjeit a nagytehetségű német tábornok, Liman von Sanders pasa védte huszonkét török hadosztállyal. Miután a szövetségesek az ostrommal sehogy sem jutottak előre, augusztusban a Gallipoli-félsziget északnyugati részén, Kaba Tepénél, újabb nagyobb erőket szállítottak partra, most már negyedmillió embert vetettek harcba az erődök ellen. A szárazföldi csapatokat francia tábornokok vezették, utoljára Sarrail tábornok, aki később szíriai vérengzéseivel szerzett emlékezetes nevet. Az egész expedíciós hadsereg élén Hamilton angol tábornok állott. A szárazföldi akciót nem kevesebb, mint hatvan hadihajó támogatta. És a Dardanellák mégis ellenállottak. A szövetségesek egyik legnagyobb világháborús tévedése volt, ahogy azt később emlékirataiban maga Churchill is beismerte, hogy Törökország katonai erejét és ellenállóképességét túlontúl alacsonyra értékelték. A kudarcok szakadatlan láncolatban követték egymást. A szövetségesek győzelmet csak akkor remélhettek, ha a Fekete-tenger felől az oroszok is beavatkoznak és megkísérlik az előretörést a Balkánon, vagy pedig az áthatolást a Boszporuszon. Az oroszok programmba is vették Törökország közvetlen megtámadását. Besszarábiában több mint 150.000 főnyi sereget gyűjtöttek össze, azonban a központi hatalmak nagyszerű gorlicei áttörése ezeket az orosz terveket végleg meghiúsította. 1915 októberében pedig a központi hatalmak elfoglalták Szerbiát. Ezzel megszűnt egy törökországi invázió minden lehetősége. Az ostrom végleg kudarcba fulladt. 1916 január 9-én a szövetségesek kiürítették a Gallipoli-félszigeten utolsó állásaikat. Közel a célhoz Oroszország a világháború alatt azt követelte Angliától, hogy a győzelem után megkapja Konstantinápollyal együtt a tengerszorosok feletti uralmat. Az angolok tettek is erre vonatkozó ködös és bizonytalan ígéreteket, különösen akkor, amikor egy új orosz offenzíva megindítása forgott szóban. A cárizmus azonban, amelynek kormányzata világháborús szolgálata fejében ■ igényt tartott a tengerszorosokra, összeomlott. A forradalmaktól feldúlt Oroszország nem volt többé veszélyes ellenség sem a tengerszorosoknál, sem pedig Ázsiában. Hiába jelentette ki tehát Trepov orosz miniszterelnök a duma 1916 december 2-i ülésén, ismertetve azt a némileg homályos szerződést, amelyet még 1915-ben a Dardanellák ostroma idején a tengerszorosok kérdésében Oroszország Angliával és Franciaországgal kötött: „Több mint ezer éve törekszünk szabad kijárásra a nyílt tenger felé is úgy érzem, hogy most közvetlenül a csi előtt állunk.” Sem a Kerenszki-kormány, sem az uralomra jutó bolsevizmus nem avatkozhatott bele a Dardanellák problémájának megoldásába, holott a Török birodalom összeomlott, a félévezredes ellenség látszólag teljesen megsemmisült. Angolok és franciák most már elérkezettnek látták az időt, hogy ők vessék meg a lábukat a Dardanelláknál és a Boszporusznál. A tengerszorosokat papiroson angol-francia felügyelet alá helyezték. De csak papiroson, mert Törökország Kemál Atatürk vezetése alatt újjászületett, mint erős nemzeti állam és már a montreuxi szerződésben visszanyerte szuverenitását a Dardanellák felett. Ez a szuverenitás azonban csak akkor lett teljes és hatékony, amikor az új háború kitörése előtt közvetlenül, Törökország bejelentette, hogy ismét megerősíti a Dardanellákat és ezt a bejelentését azonnal tettekkel is alátámasztotta. SZERETLEK suttogta a nő felébe Minden nő sóvárog az „Imádlak én" varázsszavak muzsikája utám * igy járhat Ön !* nemsokára. Fontos tehát hogy szeretetreméltóvá, vonzóbbá és valóban elragadóvá igyekezzék válni. Megfelelő bőrápolással a legsötétebb, legdurvább bőr is lággyá és bársonysimává, tehát olyanná válhatik, amilyen asz fülésének megfelel. A száraz, fakő arcszín, a hemzsegő mitesszerek és tisztátalanságok eltűnhetnek, hogy rövid idő múltán helyet adjanak az üde, tiszta és rendkívül bájos arcbőrnek. Olvassa el ennek a bőrspecialistának a tanácsát: „A megolvadt tejkrémnek és az olívaolajnak isjítént szépítő hatása van a bőrre. Ezek az alkatelemek — megnyugtató, összehúzó és bőrtápláló szerekkel vegyítve — a Tokaion fehér, nem zsíros bőrtápláló krémben megvannak. A Tokaion bőrtápláló krém már nemsokára, régente nem is képzelt módon szépítheti meg arcbőrét. Visszakapja pénzét, ha az utasítás szerinti használat nem hozná meg a joggal várható eredményt 55 Egyéni, humanitárius szolgálat• a gyárgondozónő feladata Az Országos Közegészségügyi Egyesület szakértekezlete Fennkölt erkölcsi felfogásnak, az emberi szolidaritás mélységes átérzésének levegője áradt szét az egyetemi Közegészségtani Intézet nagytermében kedden délután két és fél órán keresztül, az Országos Közegészségügyi Egyesület Munkaegészségügy és gyárgondozás címmel rendezett szakértekezletén. Az előadók és hozzászólók díszes seregének minden egyes tagja fenntartás nélkül hitet vallott a lehető legmesszebbmenő szociális gondoskodás mellett, miközben a munkaegészségügy és a gyárgondozás kapcsolatát ismertette Az értekezletet amelyen a kormány részéről Jolán Béla dr belügyi államtitkár volt jelen. Darányi Gyula dr. professzor nyitotta a meg megjelentek üdvözlése után az elnök átadta a szót Petrányi Győző dr főorvos egyetemi magántanárnak, aki az OTI egészségvédelmi munkájának irányításáról beszélt. Behatóan ismertette a gyárgondozónők és védőnők feladatát és rámutatott azok elsőrangú szociális és nemzeti jelentőségére. Ezután Balcz Dénes dr. főorvos tartott előadást. Azzal kezdte, hogy annak az üzemnek termelése közelíti meg leginkább az eszményfokat amelynek munkásai legállandóbbak és legmunkaképesebbek. Viszont annak az üzemnek a munkásai legállandóbbak és legmunkaképesebbek, amely legtöbb gondot fordítja a munkások egészségének eredményes megvédésére. Beszélt Báli, dr. a gyári gondozás feladatairól, amely a munkásság egészségének és munkaképességének megóvására irányul. Rámutatott annak szükségességére, hogy minél szélesebb körben valósítsák meg a gyárgondozást. Rottenbiller Alajos dr tisztiorvos előadásában az ipari egészségvédelem legfőbb alapelveiként a helyes táplálkozást, az egészséges lakást és a lelki gondok kiküszöbölését jelölte meg. Mindezeken a tereken pedig kimagasló feladat vár a gyárgondozónőkre. — Kasisz Antalné arról beszélt, mit tesz a munkás testi épsége védelmében a gyárgondozónő. Rámutatott arra, hogy ahol gyárgondozónő van, abban az üzemben állag 30 százalékkal csökken a balesetek száma és minősége is. Tékái Gizella rendkívül érdekes gyakorlati eredményeket sorolt fel a gyárgondozónők egészségügyi munkájából. Jankovich Adél dr. a gyári orvosi rendelés fontosságára mutatott rá. — Kováts Irén dr az iparfelügyelet és a gyárgondozás kapcsolatait fejtegette igen meggyőző módon. Baloghy Mária dr., a gyárgondozónői tanfolyam és szeminárium vezetője mély figyelemmel hallgatott előadásában a gyárgondozónői szolgálat kiépítéséről és jövőjéről mondott megszivlelésre méltó szavakat Hangoztatta, hogy a gyárgondozói munka lényege nem gépesíthető, mert egyéni, humanitárius szolgálat. Hivatás az és nem hivatal! Hilscher Rezső dr egyetemi magántanár az üzemi szociálpolitika és a gyárgondozónői intézmény kapcsolait fejtegette és nagytávlatú szociálpolitikai programmot adott. A hozzászólások során dr .Göczyné Haviár Margit a lebetegedés előtt élő gyári munkásnők fokzottabb kímélése érdekében szólalt fel. Madarász Erzsébet dr. a fog- és szájápolás propagálásának rendkívüli fontosságát hangoztatta, Leisen Erzsébet dr. pedig a munkások élelmezéséről mondott néhány érdekes szót. Darányi Gyula dr. a Közegészségügyi Egyesület nevében köszönetet mondott az előadóknak és hozzászólóknak a szakértekezlet rendkívüli sikeréért. fisÜSEH Sfar ELLESS azonnal tenni kell. Ideges fájdalmak, fejfájás, női gyengélkedés stb. idején kitűnő gyógyszer az 1, 3 és 8 estyés dobozokban minden gyógyszertárban kapható MllliENISE