Ujság, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)
1942-06-02 / 123. szám
Mispatt, 1948 Junius 1 kedd XVTIL évfolyam, 125. szára SZüRKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Aradi útra 1 TELEFON: •130-767, 120-766, 120-766, 120-764 Budapest 42. postaíiéfc 262. FIÓKKIADÓHIVATAL: KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 140-474) ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. kérőjét, Gróf Tisza István utca 6. sedm Telefon: 161-004 és 140-474. ELŐFIZETÉSI ÉRÁK: «tu *m .......................... 30.20 pen«« .gye* «Am Ara Budapesten, vidéken h ■ pálya dvarokmi hétközmap E fillér asiraoíj .......................... 24 ISUír megjelenik raaimap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. SZABADELVŰ NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: MAKAY- PETROVICS GYÖRGY dr. Mi történt A Hősök Napját kegyeletes megemlékezéssel ülte meg az egész ország. A magyar-német kulturális vegyesbizottság háromnapos tárgyalása Budapesten megkezdődött. Szerdára összehívták a 42 tagú országos bizottság, valamint a törvényhozói összeférhetetlenség szabályozásának előkészítésére kiküldött 27 tagú bizottság ülését. Hitler a Charkovnál harcolt magyar csapatok parancsnokát I. osztályú vaskereszttel tüntette ki, 150 honvéd pedig II. osztályú vaskeresztet kapott.A keleti harctéren a német csapatok sikeres helyi támadásokat hajtottak végre és az ellenség elszigetelt támadásait visszaverték. Sebasztopolt a német légi haderő bombázta. JA Csatorna felett heves légi harc folyt német és brit gépek között. Kéin és a nyugatnémet iparvidék ellen brit gépek támadást intéztek, 44 támadó gépet lelőttek. JA német légierő Canterburyt bombázta. A cseh-morva protektorátusban a legutóbbi napokban 62 kivégzés történt Párisban megtámadtak egy élelmiszerüzletet, két rendőrt megöltek Laval Párisban beszédet mondott. Messina ellen brit repülők újabb támadást intéztek, Máltát olasz és német gépek bombázták. Észak-Afrikában, mint a német véderőfőparancsnokság közli, visszaverték a brit ellentámadásokat. Yinnan tartományban a kínai csapatok a Mekong folyam mellé vonultak vissza. Sidney kikötőjét japán tengeralattjárók megtámadták. BARÁTAINK, AZ ÁRNYÉKOK — Könyvnapi gondolatok — írta KOVÁCS GYÖRGY Csak a kalmárság sivár határai közt vergődő lélek nem tudja belátni azt a hatalmas nevelőerőt, amit a könyv ünnepe a kereskedői számításokon túl a nemzet számára jelent. Június a magyar könyv ünnepi hónapja, ekkor kezdődnek az úgynevezett könyvnapok a fővárosban, majd ismétlődnek a vidéki városokban is, utcák és terek megtelnek sátrakkal, a sátrak polcai könyvekkel, újságok hasábjain hatalmas hirdetések igyekeznek felkelteni a figyelmet a magyar szellem termékei iránt, plakátok, reklámok mindenfelé, hogy belekiáltsák a közösség tudatába annak a roppant munkának fontosságát és értékét, amit a géniusz a magánosság sokszor nehéz, fojtogató csendjében végez; hogy figyelmeztessék a halandók sokaságát bizonyos dolgokra, melyeket az ember a sátán kisértése mellett olyan könynyen hajlandó felejteni, nem szabad megfeledkezni a szellem értékeiről sem, nem lebecsülendő az a tevékenység sem, amit nem gyárakban és végtelen kiterjedésű üzemekben folytatnak a kor építő karjai, hanem az elvonultság árvaságában az az ember szíve és agya, nem gyárkémények füstfelhői alatt alakítják száz és ezer dolgozó izmok, hanem az emberi lélek magános szenvedése vagy öröme teremt szeretetből, humanizmusból, égő tépelődésből, a másokért való, az egész emberiség boldogulásáért vivődő önmarcangolásból. Az anyag megmunkálása mellett vagy inkább efölött a munka fölött van még egy másik tevékenység is, mely az előbbivel szemben éppen azért élvez elsőbbséget és felsőbbséget, mert nem a lélektelen anyag bíbelődésének tárgya, hanem maga a lélek, a szellem, ő adja a célt és értelmet az anyagi világnak, ő gyújtja a fényt a rideg anyag halott birodalmában: a szellem, melynek eszköze főleg az emberi szó, az írott betű, a könyv, a mű, az alkotás, legyen az tudományos, szépirodalmi vagy más területéről való az emberi szellem tevékenységének és érdeklődésének. Kisfiam járni tanul. Egyik szobánkban könnyen himbálózó hintaszék van. Ez a hintaszék mindig a gyermek közelében, mert szobáról-szobára hurcoljuk, mindkettőjüket, aszerint, hova süt be a nap. A gyermek erőlködve kapaszkodik a szék karjába, még csak egy-egy bátortalan lépést tesz, azt is úgy, hogy keményen fogózkodik valami szilárd alapokon álló tárgyba. De a hintaszék nem olyan, mint a nehéz íróasztal vagy diván, csak éppen hozzá kell érni s máris megbillen, aki támaszt keres magának benne, csalódnia kell, ebbe hiába kapaszkodik a gyermek, nem szilárd alap s már a szék első billenésére kétségbeesett, rémült sírás szakad fel a kicsike torkából, szive hevesen megdobban, jaj, zuhanni kell, becsapta a szék, nem tud megállni a lábán, nem szilárd valami ez az alkotmány. Nehogy azt higyje balga gőgjében és mindenhatósága hamis, csalóka tudatában az ember, hogy a felnőtteknek nem kell járni tanulniuk. Bizony folytonos tapogatózás az életünk, minden egyes lépésre megremeg az ember izma a félelemtől, hátha most, éppen ez a lépés lesz a végzetes, amikor el kell bukni, meg kell botlani és orra vágódni! Bizonytalan az emberiség járni tudása, annyi évezred, sőt talán évmilliók sem szoktathatták a biztos, öntudatos lépéshez az emberiség lábait s csak valami szilárd tárgy, amibe kapaszkodni lehet, amit görcsösen meg lehet markolni, hogy belefehéredik az ember ökle, csak az ilyen szilárd tárgyak segítenek bennünket a járkálás kényes tudományában. Vagy a beteg, aki kiváló versenyfutó lehetett, mielőtt a kór leverte lábáról és elszívta izmai erejét, talpainak biztonságát, nem szánalmasabb tapogatózó épülése után még a kisgyermeknél is? És hányszor esett súlyos betegségbe az emberiség a történelem folyamán ! Hányszor verte le láz a lábáról a józan, világos gondolatokat! Hányszor erőtlenítette el a gyűlölet szenvedélye a test lábait, melyek Isten felé tapogatóztak az idők végtelen útjain! S hányszor oltotta ki a tudatlanság sötétsége a fényeket, melyek az emberi életet s az emberiség létét megnyugtató s értelmet adó világossággal hintették be! Hogy a betegségéből épülő emberiség újra járkálni kezdhessen az emberiesség szép és nemes utjain, hogy fény gyűljön a reménytelenség sötétségében s világosságot szórjon az útra, melyen a történelem évtizedei és századai végighurcolják az emberiséget, ehhez szükséges az emberi öntudat megnyilatkozása, az emberi szellem kitárulása, szilárd pontok, melyekbe kapaszkodhat a bizonytalanság elől menekülő kéz, hogy támaszt találjon az ingatag embernek; ilyen szilárd pontja életünknek a könyv, az értékes, szenvedő szeretetből termett, független lélekkel, az Igazság birtoklásának szenvedélyéből fakadt könyv, az emberi szellem és gondolat vetülete, mint valami árnyék, ellenkezője a Stemil Péter elvesztett árnyékának, olyan, amelyik függetlenül a testtől, tovább bolyong a létezés terein az egyén halála után, halhatatlan árnyék, mely azért ilyen, mivel éppen az emberiség halhatatlan lényegének a vetülete. Furcsa árnyképek körülöttünk, egyik még a görög klaszszikus világból való, testet varázsolni hozzá csak a fantázia képes, másik Krisztust őrzi az Igékkel, igen, ez az árnyék leginkább halhatatlan, soha el nem múló, míg a modern ember a testet, melytől elszakadt, kétleni kezdte. De ez nem is fontos, a test ma már a képzelet szeszélyére bízva, viszont a tőle maradt árnyék, a biztos realitás, a legbiztosabb valósága ez ember erkölcsi életének olyan drága kincse lett az emberiségnek, melyhez hasonlót nem mutathat fel a történelem, gyógyulni jár hozzá a beteg emberiség és megriadt egyén, gyógyulni jártak hozzá történelmi korszakok s az ő végtelen mélységű kancsójának gyógyító itala kiapadhatatlan, örök forrása vigasztalásnak, egészségnek, holnapoknak, szeretetnek, jóságnak és igazságnak. Árnyékok rengetegét hagyta reánk mindenik történelmi kor, a középkor mély vallásossága a maga latin formatökélyét, aztán a reneszánsz, a lélek és szív rejtett zugaiból felpattanó humanizmust, majd a hirtelen fejlődésnek induló tudomány, forradalmak tüzes katlanában edződött szellemek ma is nyugtalanító árnyékai, a merész emberi gondolat vetületei mind, mind itt élnek körülöttünk könyvekben, millió és millió árnyék, mögöttük az emberi szellem, mint teremtő erő, mely ezt a formáját éli a viszonylagos halhatatlanságnak, száz és százezer könyv, megannyi szilárd pont, amibe görcsösen fogózhat a remegő kéz, hogy támasztékot nyerjen a bizonytalanul imbolygó mai ember számára is. Torz hasonlatnak tűnik, de igaz: ezek a halhatatlan árnyékok tulajdonképpen az emberiség életének apró napjai, egyik kevesebb, másik több, egyik fényesebb, másik kevésbbé fényes sugarakkal árasztja reánk a gyógyító meleget, a vigasztaló hangulatot, melyeket eszményekként tisztel a szótár s árnyékkezek nyúlnak az ember tétova ujjai felé, megfogják és vezetik az utón, mely szebb, jobb, boldogabb holnaphoz vezet, magához az isteni eszményhez. Ezek a felénk nyúló árnyékkarok jelentik számunkra a biztos kapaszkodási lehetőséget, mindannyi barát, hűséges, önzetlen, soha el nem hagynak minket, legfennebb az ember lehet hűtlen hozzájuk, — ne csodálkozzunk ezen se, erősen hívőnek és titkok érzőjének kell lennie annak, akit nem téveszthet meg a látszat valósága, mi értéke lehet az ilyen árnyékkarok ezreinek, amikor az emberiség a civilizáció segítségével beton, vas, acél szilárdságát produkálta, meghódította a földi élet dimenzióit, tengert és levegőt a szárazföld mellett s minden bizonnyal meg fogja hódítani a föld körén túli távoli világokat is. De a bizonyosság mégis az árnyékkarokban fog rejleni, az élettől, az alkotó szellemtől leszakadó árnyék hatalma az emberiség felett sohasem fog szűnni, hacsak a boldogtalanság, a visszafejlődés útját nem választja jövendő élet irányául az emberiség. Ez pedig alig hihető. Ennek a sok-sok árnyéknak hódol a magyarság minden esztendő tavaszán, amikor könyvnapokat rendez a fővárosban és vidéken: a megfoghatatlan árnyékok realizálója a könyv, mely megörökíti a szellemet s megadja a halhatatlanság formáját a gondolatnak- jellemző egy nemzetre, hogy milyen köntösbe öltözteti a szellemet, milyen kultuszt varázsol az árnyékok köré, ez mutatja, hogy menynyire becsüli, mennyire értékeli az emberi gondolatot, az alkotó szellemet. Mi, magyarok büszkék lehetünk könyveinkre! Nálunk a gondolatnak és szellemnek valóban emelkedett kultusza honosodott meg talán azért is, mert számbelileg a nagy nemzetekhez viszonyítva, kevesen vagyunk, nekünk sokkal inkább vágyunk és igényünk a fogódzás bizonyossága, mi a hintaszékeket nem vállalhatjuk, mi élni akarunk, mi fizikailag kicsiny voltunkban is nagy nép akarunk maradni! Mint ahogyan nagyok voltunk — Európában talán a legnagyobbak —, amikor testi nagyságunkat nyirbáltattuk meg, vérünk tenyerét ontottuk a pogányság ellen, hogy a legbecsesebb örökség, a keresztyénség zavartalanul virulhasson tőlünk nyugatra. Ezeresztendős történelmünk is a legfenségesebb kultusz volt a legértékesebb és leghalhatatlanabb ,,árnyék“, Krisztus Igéi szolgálatában, történelmünk annyi hős magyarral, annyi vérrel, annyi önfeláldozással, bukással és feltámadással a legszebb szolgálat volt az emberi szellem legértékesebb terméke, a Biblia mellett, egy könyv mellett, mely mondanivalóinak, üzeneteinek fényessége és halhatatlansága következtében túllépte az emberi szellem határait. Isten igéinek gyűjteményévé magasztosult s olyan megnyilatkozása emberi gondolatoknak, szellemnek, mely már magának az Istennek a megtárulása. Igen, mi magyarok büszkék lehetünk ma is a könyveinkre. Nemcsak könyveink tartalmára, hanem a formára is, melyben átadjuk a szellem megnyilatkozásait a halhatatlanságnak. A magyar könyv szép, egyike a legszebb könyveknek az egész világon. A magyar könyvkiadó többet lát a könyvben puszta üzletnél, a kalmárság rideg szelleme nem uralkodott el a magyar könyvkiadás felett, minden kiadó fontosnak tartja, hogy az általa piacra dobott Ára 12 fillér