Ujság, 1943. február (19. évfolyam, 26-47. szám)

1943-02-01 / 26. szám

hogy a nagy sztyeppen elpusz­títottak minden lakóhelyet, amely támaszpontul szolgál­hatna a bolsevisták előnyomu­lása számára. A vidék pusztai jellegének hangsúlyozása is mu­tatja, hogy ettől a hadiszintértől, tehát a Manyics-medence sztyepp­­vidékétől meg kell különböztetni a sűrűn lakott, termékeny észak­nyugati Kaukázust, tehát azt a vidéket, amely Novorosszijszk és Rosztov között, mintegy a Fe­kete-tenger partjára támaszko­dik. Ennek az északnyugat-kauká­zusi területnek, amely Orosz­ország egyik legnagyobb gabona­­kamrája és fontos petróleum­­úvidéke volt, a négy sarkpontját Novorosszijszk, Krasznodar, Kro­potkin és Rosztov városok alkot­ják. Rosztovból erre a vidékre Szalszk, Armavir és Jejszk fe­ketetengeri kikötők felé ágaznak szét vasútvonalak. Rosztov és az északi Szovjet­ Unió között a vas­úti fővonal Voronyezsen és Mi­­lerovon halad keresztül. Északnyugati-Kaukázia leg­­­fontosabb feketetengeri kikötő­városa a 90.000 lakosú Novo­rosszijszk, nagy petróleum- és gabonakiviteli kikötő, legnagyobb városa a negyedmillió lakosú Krasznodar, régi nevén Jekate­­rinodar, az úgynevezett Adige- Cserkesz Autonóm Terület fővá­rosa. Krasznodar, amely a Ku­bán mocsaras völgyében fekszik, szintén nagy­­naftamű­veiről ne­vezetes. A petróleumforrások Rosztovtól délre egész Novorosz­­szijszkig húzódnak­ a partvidé­ken, hogy azután nyugat felé Majkop, majd Grosznyij vidé­kén folytatódjanak, az északi petróleummezők centruma a­­ 85.000 lakosú Majkop, amelyet petróleumvezeték köt össze Krasznodarral és Tuapsze kikö­tővel. A Krasznodar és Rosztov között elterülő rendkívül termé­keny „gabonam­agtár“ centruma a Rosztovtól, északkeletre elte­rülő Novocserkaszk. Ez a 80.000 lakosú város a doni kozákság egyik centruma, a doni kozákok atamánjának palotájával és a híres kozákok szobraival. A keleti hadszíntér Nem csökkenő erővel tovább folynak a harcok Német hadijelentés Bérk­e, február 1. A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnok­sága közli: Sztálingrádban az ellensé­ges túlerő a Paulas vezértábornagy vezetése alatt álló 6. hadsereg déli cso­portját több mint két hónapig tartó hősies védekezés után harcban le­győzte. A Strecker gyalogsági tábor­nok vezetése alatt álló északi csoport még mindig helytáll. Ez a csoport, résziben ellentámadással, erős ellensé­ges támadásokat hárított el. A nagy keleti elhárító csata többi ggypontján nem csökkenő hevességgel tovább folynak a harcok. Meghiúsul­tak azok­ az ellenséges kí­sérletek, amelyek a Kaukázus nyugati részén elhárító arcvonalunk áttörésére irányultak. A Kaukázus és a Don alsó folyása között csak utóvéd csapataink és az azokat lanyhán nyomon követő ellen­ség között került sor harcra,, anélkül, hogy csapataink zömének menet­­mozdulatait zavarták volna. A nonec arcvonalán és Voromjeis­­től délnyugatra súlyos harcok foly­tak, amelyek még most is tartanak A Ladoga-tónál az ellenség az előző nap súlyos veszteségei után csak ki­sebb erőkkel támadott. Minden táma­dást visszavertünk. A német hadsereg kötelékei a ja­nuár 21 -étől 31-éig terjedő időben a keleti arcvonalon ülő páncélost szét­romboltak, zsákmányoltak vagy moz­gásképtelenné tettek. (MTI) Paulus vezérezredes vezértábornagy lett Berlin, február 1. A Führer Paulus vezérezredest, a dicsőséges hatodik hadsereg főparancsnokát, Sztálingrád hős védőjét vezértábornaggyá ne­vezte ki. Egy­idejűleg a Führer Heitz tüzér­­ségi tábornokot, Sztálingrád egyik erődjében harcoló hadtest vezénylő tábornokát vezérezredessé nevezte ki. Paulus Frigyes vezértábornagy, a kér hadsereg főparancsnoka 1890-ben a kurhesseni Arcvenauban született. Az 1914/1­3-as világháborúban az arcvo­­n­laton teljesített szolgálatot, 19­18 má­jusától vezérkari tiszt volt nyugaton, a Balkánon és a déli arcvonaton. A weimari köztársaság idején, amikor Németországnak csak százezer főnyi hadserege volt, hosszabb ideig az ak­kori hadügyminisztériumban teljesített szolgálatot. Paulus mint a Witensdorf­­gépkocsiskülön ism­ék­y parancsnoka és sí páncélos csapatok vezérkarának fő­nöke, jelentékenyen részt vett ennek az új fegyvernemnek fejlesztésében. A lengyelországi és a nyugati hadjárat­i Pai­­a von Reichenau vezértábornnagy hadseregének vezérkari főnöke volt. 1940 szeptemberében a hadsereg ve­zérkari főszál­lá­smes­terének nevezték ki és 1942 januárjában a páncélos csapatok tábornokává lépett elő. A Führer 1942 május 29-én adományozta neki a Vaskereszt lovagkeresztjét és, miután 1943 január 2-án vezérezre­dessé nevezték ki, január 15-én, mint a német véderő 178. katonája, meg­kapta a tölgyfalombot a lovagkereszt­­hez. (MTI) Három új német tábornagy Berlin, február 1. (NST) Hitler Adolf, a német hadsereg legfelsőbb parancsnoka Kleist és v. Weichs báró vezérezredeseket, továbbá Busch had­­seregparancsnokot tábornagyokká ne­vezte ki. Kleist és v. Weichs vezérez­redesek eddig egy-egy hadseregcsoport vezetését látták el. Drámai harcok Sztálingrád romjai között Berlin, február 1. A Német Távirati Iroda értesülése szerint a 6. hadsereg harca .Sztálingrádban Paulus vezér­­tábornagy személyes vezetése mellett órár­ól-órára egyre drámaibb alakot ölt. A németek két egymástól különálló csoportban elképzelhetetlen elszántság­gal és­­ halálinegveléssel védik ki a bolsevikiek összpontosított támadásait. A város romjain­ál minden oldalról páncélosok kirakodtak előre, miután a szovjet tüzérség, amely részben nyílt terepen helyezkedett el, előzőleg órá­kon át lőtte a német férfiak által el­szánt makacssággal védett romokat. A bolsevik­ gyalogság hullámai mégis egymásután omlottak össze a védők tüzében. Csak amikor a déli harci cso­port egyes részei az utolsó lőszerüket is elhasználták, került sor az ember­­ember elleni­ hősi védekezésre, amely­ben az ellenséges tömegek lerohanták a német küzdőket és azok hadifogságba estek. Ezeknek a csoportoknak marad­ványai, mint a vasárnapi hadijelentés közli, a legszűkebb létre összeszorulva a végsőkig védekeznek. (MTI) Berlin, február 1. (NST) A Berlinbe érkezett jelentések szerint a sztálin­grádi védők maradványai ellen Intézeti ismételt szovjet tömegtámanusok alkal­mával a szovjet kötelékeknek sikerült a német vonalakat továbbra is fel­­szaggatni. A német és szövetséges ka­tonák, akik már csak igen csekély hadianyag felett­­rendelkeznek, képte­lenek v­oltak ezt az újabb szovjetekért megakadályozni. A szovjet tüzérség a német vonatok elé vonult fel és meg­semmisítő tüzérségi tüzet zúdított rá­juk. Ezt követte a szovjet gyalogság és páncélos haderő tömegtámadása, ame­ly lehetővé tette a német védelmi rendszerbe való betörést. Miután a védelmi vonal déli részén álló német csapatok az utolsó lőszerüket is fel­használták, szuronyroham­ra mentek át. A marsallt­ előléptetett Paulus szemé­lyes vezetése előtt a romvárosban megmaradt német katonák vissza­vonultak az egykori GPU épületébe, ahonnan szűk terüidre összeszorulva folytatták hősies ellenállásukat a tá­vlattá szovjet kötelékekkel szemben. A város északi részén a német védők az egykori hatalmas traktorgyár terü­letére szorultak össze. A XI hadtest vezérőrnaggyá kinevezett parancsno­kának vezetése mellett a német köte­lékek nagyobb Imrei csoportot képez­n­ek. Macán hirdet és! FIATAI.WINBER, Jókat* eáu­l. lO.OUÜ-rel rendelkezik feleségül venne Will A. tiszt ameltu izr. úri­ lányt 24 évis korit., lehelőlett üzembe va'ó acouisii - *m.ai kapcsolatba'ii. ,,Dolgozó munkakör" Jelikéu tokiadéba. A Voronyezs körüli harcok Berlin, február 1. (NST) Berlinbe érkezett jelentések szerint megálla­pítható, hogy a keleti hadszíntér déli arcvonalszakaszéul, a Kaukázus nyu­gati része és Voronyezs között, a har­cok stabilizálódnak. Ilyen körülmé­nyek között a német hadvezetőség hadműveleti terve lassanként kibon­takozik és eredményekre vezet. A kaukázusi hadseregnek idejében tor­tént visszavonulása lehetővé tette . ÚJSÁG trcm T94JJ FEBETÁI « BMOMjanaaaaaBeifn­awps^^adW mniMnansfoos német hadvezetőség számára, hogy a Don és a Kaukázus közötti területen megtartsa a cselekvési szabadságot és ez a körülmény előreláthatóan a Ma­­nics-vidéken kibontakozó szovjet fel­vonulás feltartóztatására vezet. Berlini illetékes helyen hangsúlyoz­zák, hogy január 30-án a szovjet kö­telékek több izben kísérelték meg, hogy elkeseredett támadásokkal ki­törjenek a Manvics-térség déli részé­­ből, ellentámadásokkal azonban mind­annyiszor visszaverték az ellenséget és súlyos veszteségeket­­okoztak neki. A német kötelékek szárazföldi harcát a légi haderő jelentékenyen támo­gatta. A hivatalos közlésekből megállapít­ható, hogy a hadműveleti terep hátsó vonalaiban készenlétben lévő tartalék­csapatokat erősebb mértékben harcba­­vetették és ezáltal sikerült az arcvonal helyzetét aránylag állandósítani. Vo­ronyezstól nyugatra, délnyugatra és északnyugatra változatos harcok foly­nak, amelyeket a ruganyos hadászat jellemez, jóllehet mindkét részről újabb jelentékeny erőket vetettek harcba. Berlinben egyelőre közelebbi részle­teket ezekről a harcokról nem közöl­nek. Az utóbbi napok híradásaiból azonban megállapítható, hogy a voro­nyezsi térségben rendkívül súlyos és nagyarányú harcokról van szó, ame­lyeknek terjedelme és hevessége állan­dóan növekszik. Magyar csapatok harcai a Donnál A szovjet arcvonalon hetek óta tomboló harcok közben a Don ment ért széles kiterjedésű magyar frontot, amelyet a magyar had­sereg tartott, különösen nagy erővel támadták meg az oroszok. Hét napon keresztül tartott a ször­nyű erejű­ szovjet tűz s az egymást felváltó támadások sora. De a leg­hevesebb eréllyel vezetett támadás ellenére sem tudták megingatni a magyarok vonalait. A hetedik na­pon azonban sűrű, átláthatatlan köd ülte meg az arcvonalat és ezt használták ki az oroszok, hogy harckocsijaikkal a magyar állá­sokba törjenek. A sűrű ködből ak­kor bontakoztak ki a páncélkocsik, amikor már közvetlenül a magyar vonalakban voltak és honvédetek kemény kézitusába keveredve, nagy veszteségeket okoztak az ellenség­nek. A nagy túlerővel támadó szovjetet nem tudták a betörési helyen feltartóztatni és amikor a szomszédos szövetséges csapatok arcvonalán is benyomult a szovjet haderő, az általános helyzet követ­keztében a magyar honvédek is kénytelenek voltak hátrább vonulni. Nem a magyar csapatokon avulott ez a kényszerű­ség, hanem az álta­lános helyzeten, a szörnyű ködön és a nulla alatti- 40 fokos hidegen A csatát a honvédek nem veszítet­ték el, mert ez a harc helytállásuk örökké fényes bizonyítéka marad. A hét napig tartó, hevességében más arcvonalsz­akaszon soha nem tapasztalt támadás során vesztesé­gei voltak csapatainknak. Súlyo­sabbak, mint az eddigi harcokban, de koránt sem olyan nagyok, mint azt az ellenséges propaganda igye­kezett feltüntetni. A hadsereg egyham­ada továbbra is harc­ban áll, teljesen rendezett kötelé­kekben és alig szenvedett vesztesé­get. A hadsereg másik részéből az arcvonal mögött elhelyezett, igen tekintélyes lélekszámú kötelék csaknem teljesen ép, a visszavonult részek pedig számításon felüli nagy számban előkerültek, rende­ződtek és rövidesen új alkalma­zásra készek. Természetes, hogy páratlan hevességű harcok és visz­­szavonulás során veszteségei van­nak a harcoló csapatoknak. A há­ború azonban nemcsak előremene­­telből áll, hanem másféle mozdu­latokból is s éppen a helytállás okozza a nagyobb veszteséget. Ha a magyar hadsereg megfutamodott volna, úgy kevesebb volna a vesz­tesége, de­ mert helytállott, vérrel fizetett. Az áldozatok nem voltak hiábavalók, mert a veszteségek nem a küzdelem abbahagyására kényszerítik a hadvezetőséget, ha­nem ellenkezőleg, a harc szívósabb folytatására, mert csak a bátor ki­állás és rendíthetetlen kitartás hoz­hatja meg Magyarországnak a bol­dogabb jövendőt. A magyar a jö­vőjéért mindig tudott harcolni és — ha kellett — meg is halni, amint ezt most is a hősi halottak ragyogó példái mutatják. Háború a tenderen Raeder német vezértengernagy lemondott • Doenitz tengernagy az utóda Berlin, február 1. A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Irodát-mik: A Führer szombaton fő­hadiszállásán­ fogadta Raeder vezér­­ten­gernagyot, a haditengerészet fő­­parancsnokát és az új haditengerészet felépítése körül, valamint a haditen­gerészetnek a nagy német szabadság­harcban való vezetése körül szerzett történelmi érdemeinek­­ elismerésén­ a Nagy-Német Birodalom haditengeré­szeti tengernagy-főfelügyelőjévé nevezte ki. A Führer a tengernagy kérésére elhatározta, hogy a haditengerészet vezetésének napi munkájától teher­mentesíti, azonban megtartja mint első tanácsadóját kérdésekben. a tengerészetpolitikai A Führer egyidejűleg Docnitz ten­gernagyot vezértengernaggyá léptette elő és kinevezte a haditengerészet fő­­parancsnokává. Az a nagy m­egtiszte­­lés, amely Raeder vezértengernagyot érte, kifejezésre juttatja a Vezér- tengernagy étele művének nagyságát, aki 1928 október 1. óta állt a hadi­tengerészet élén. A Haditengerészet harcai és győzelme minden időkre a Nagy-Német Birodalom első vezér­­tengernagyának nevéhez fognak fű­ződni. (MTI) Januári eredmény : 522.000 tonna hajótér elsüllyesztése Német hadijelentés Német tengeralattjárók 1913 január­jában a legnehezebb időjárási viszo­nyok közepette, időnként orkánokig fokozódó viharokkal küzdve, 03, ösz­­szesen 480.000 tonna űrtartalma ellen­séges kereskedelmi hajót süllyesztettek el Tíz más ha­jóit megtorpedóztak Ezek elsüllyedését nem lehetett meg­figyelni, a viharos tenger miatt el­pusztulásuk fellehető. A légi­erő a Földközi-tengeren ellenséges hajó­­karavánokból 18, összesen 114.000 tonna űrtartalmú kereskedelmi hajót és­­ két" rombolót elsüllyesztett. Ezen­kívül 37, összesen 209.000 tonna űr­tartalmú kereskedelmi hajót, egy cir­kálót, két rombolót és két őriujjót megrongált. Így január hónapjában a legnehezebb harc­feltételek között leg­alább 622.000 tonnányi ellenséges ke­reskedelmi haláteret semmisítenünk meg. (MTI) Az afrikai háború Tunéziában folynak a harcok Német hadi jelentés Afrikában, Ny­ugat-Tripolitániában a német-olasz Af­rika-hadsereg állásai ellen intézett heves ellenséges táma­dásokat, az el­ínségnek súlyos veszte­séget okozva, visszautasították. Tunéziában a legutóbbi napok során elfoglalt állásokért a harcok folynak. Német hadirepülőgépek ismét bom­bázták Bone kikötőjét. Légi harcok­ban, valamint a légi­erő légvédelmi tüzérsége a földközitengeri térben 1ő észa­kamerikai és brit repülőgépet lőtt le. Egy saját repülőgépünk elpusztult­­(MTI) Olasz hadijelentés ■Kóma, február 1. (Stefani.) A 982. számú olasz­­ hadi­jelentés így szól: Tripolitánia nyugati részében az ellen­ség páncélos különítményeinek és tüzérségének heves támadásai tovább­­tartottak- ezeket csapataink minden alkalommal azonnal visszaverték. Meg­­semmisíhettü­nk öt páncélost, néhány löveget és sok ellenséges gépkocsit. Tuniszban az utóbbi napokban a tengelycsapatok által elért szakaszo­kon a harcok tovább tartanak. Mintegy 100 hadifoglyot ejtettünk és 12 ellensé­ges páncélost pusztítottunk el Elkeseredett légi harcokban a német vadászok tíz repülőgépet lőttek le, négy ellenséges repülőgépet a lég­­clh­árító tüzérség lőtt le. Az egyik földközitengeri hajókara­­vánok védelmére bevetett vadászaink meghiúsították angol bombázók táma­dását és lelőttek egy Beufigu­ler­­mintájú bombázót, amely a tengerbe zuhant. (MTI) Fokozottabb harci tevé­kenység Észak-Afrikában Berlin, február 1. (NST) A vasárnap­­esti német hadijelentés közli, hogy a nyugattripoliszi határvidéken a 8. hadsereg megkezdte a már napokkal ezelőtt előkészített támadását a német vonalak ellen. A német ceapetok a támadást elhárították, egyelőre azon­­ban még nem tudni biztosan, hogy Rommel ezen a területen bevárja-e ffi legközelebbi angol támadást, vagy pe­­­­dig hadászati terveit von Arnim ve­­zérezredes tuniszi hadseregével kívánják összhangba hozni, egy szorosabb kap­csolat létrehozása érdekében. Tunisz­ban angol-amerikai csapatok megkí­sérelték, hogy a német-olasz kézen lévő atlaszi állásokat visszaszerezzék,, a támadásokat azonban sikerült el­hárítani. Légi harcok Tuniszban Berlin, február 1. (NST) Az észak­­afrikai hadszíntéren szombaton ismé­­telt légi harcokra került sor. Német vadászok kijelölt területeik fölött végrehajtott őrjárataik során, továbbá szabad portyázó repülésben többizben kényszerítettek harcra angolszász légi­ kötelékeket. A szombat reggeli órák­ban német vadászőrjárat erős Spitfire­­­ kötelékből három gépet kilőtt. Alko­nyatkor Messerschmidt-vadászok ellen­séges bombázóköteléket támadtak meg és négy gép megsemmisítése után az angolszász bombázókat visszatérésre kényszerítették. Berlini katonai kö­rökben szerzett értesülés szerint a szombati nap folyamán német repü­lők légi harcban még további három ellenséges gépet lőttek le, úgyhogy ez­zel az angolszászok egynapi repülő­gépvesztesége légi harcsban 10 gépet tesz ki. Német részről nem volt vesz­teség. Ném­et támadás Sfa­xtól nyugatra London, február 1. (NST) A 8. brit hadsereg főhadiszállásának közlése szerint a német csapatok Sfaxtól 100 kilométerre nyugatra heves támadást indítottak. Az egyik német hadoszlop behatolt a francia idegenlégió állá­saiba és szombaton estig 10 kilométe­res terepnyereséget ért el. Német csa­patok rohammal elfoglalták Sidi Bousi fontos kazúti csomópontot. Anderson főhadiszállásán úgy tud­ják, hogy ezen a harci területen a német 10. páncélos hadosztály küzd, amelyet röviddel a háború kitörése előtt állítottak fel. Ez a hadosztály Fény szerítette ki a nyugati hadjárat alkalmával a sedaui áttörést és ez verte vissza 1942 tavaszán a britek dieppei partraszállását. Az angol fővárosból érkező hírek szerint Dél-Tunéziában egy amerikai osztag fejt ki erőfeszítést. Ezzel kap­csolatban rámutatnak arra, hogy a tengelycsapatok számára a Marét­­vonalnál kedvezőbb védelmi lehetősé­­get biztosít a Djeri­-tó és a Gabes kö­zötti terület. Ettől a helytől az ameri­kai csapatok körülbelül száz kilomé­­ternyi távolságiban vannak. Biztosra veszik, hogy a további előnyomulás aligha lehetséges kemény harcok nél­kül. Éppen ezért nem számítanak arra, hogy gyors döntésre kerüljön sor. Általában azt hiszik, hogy a döntő harcok körvonalai lassan ki­bontakoznak. Megállapítják végül, hogy Algírban közös­ tervet dolgoztak ki a tunéziai­ hadjáratra és ebben a tervben különö­sen fontos feladatot szántak a 8­ brit hadseregnek. A háború egyéb hírei Roosevelt megérkezett Washingtonba Washington, február 1. (NST) Roose­velt elnök Casablancából visszaérkezett Washingtonba Az­ elnök repülőgépén tette meg az utat Miami floridai fürdő­be f­ ig, m­íg onnan különvonaton uta­zott Washingtonba. Az éjszaka folyamán az elnök mégs beszólást folytatott a kongresszusi vezetőkkel. A megbeszélések során új törvényjavaslatokat vitattak meg. Eden Washingtonba utazik Stockholm február 1. (NST) A Da­gens Nyheter londoni tudósítójának értesülése szerint Anthony Eden brit külügyminiszter a közeljövőben Wash­ingtonba szándékozik utazni, ahol megbeszéléseket folytat a casablancai értekezlet alka­lmával érintett politikai kérdések ügyében. Az Economist ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a casablancai értekez­leten érintett politikai kérdések tisz­tázása elengedhetetlenül szükséges és éppen ezért kikerülhetetlen egy újabb­ angol-amerikai találkozó. A svéd tudó­sító szerint angol politikai körökben Eden washingtoni útját igen kívána­tosnak tartják már csak azért is, mert a külügyminiszter helyzete Anglia bel­politikai ügyeiben mind nagyobb fon­to­sságot nyer. Massig!! Londonba érkezett London, február 1. (NST) René Massigli, a háború előtti évek egyik vezető francia külpolitikusa angol hír szerint Angliába érkezett és csatlako­zott De Gaullehoz.

Next