Ujság, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-11 / 82. szám

13 SZINHÁZ 1Sertet i­ r. Kedves Barátom". Bizonyára neked is !e­lűnt már, hogy egy-egy közéleti ál­lás és hozzáfűzödő hatásköre majd bámulatos gyorsan gyara­­podhat súlyban, jelentőségben vagy veszthet ugyanúgy a ré­gebbi nagy tekintélyéből. Hiszen bárki tapasztalhatta , még az esetleg sokkal­­szeré­nyebb térfoglalású sa­ját szak­májában is. De messzeágazó hivataloknál, fiókvállalatokkal dúsan köretelt fürtös intézmé­nyeknél újból és újból elké­pesztő látvány. Tegnap még alig törődtek ezzel vagy azzal a szürke alcso­porttal, tétlen szakosztállyal, úgy húzódott meg ott a jelen­téktelenség meddő magányá­ban. Nem­­számított, csendesen tengődött. Feléje sem néztek. S az, akit m­a visz közelébe a véletlen, rögtön felfigyel, mert bizonyos jellegzetesen jövőt­­ígérő mozgást észlel onnét. Holnapra pedig már szerte­­sugárzóan érezteti újdonsült fon­tosságát ez a hirtelenül kifénye­sedett pozíció. Ámde történhet megfordítva is: tegnap még hangyabolyként nyüzsögtek egyik-másik váróteremben avagy fogadószoba előtt s a fo­lyosókon­­ odaigyekvő kérvényes akkor tájékozódott ravaszul, ha a legélénkebb forgalom irányá­ban indult útjára. Ma pedig már csak egyesek lézengenek ugyanott s holnapra elfelejtjük, hogy valaha is arrafelé akadt sürgős teendőnk. Alkalmi vállalatodnál, "»tény­szerű és eleve határnapos mun­kálatoknál mindez persze ke­­vésbbé tűnik fel. Nem is rájuk, nem a közélet tiszavirágjaira céloztam kezdőszavaimmal. El­lenkezőleg: a kortálló és vihar­edzett törzsintézményeinkre gondoltam elsősorban, a bizta­tóan konok szín­ekre, amelyek hullámtörő éllel emelkednek ki a múló jelenségek ostromos ára­datából. Esetükben másként adódik a változás. Nem ők ma­guk jönnek-mennek, nem ők sodródnak felénk vagy pende­­rü­lnek tovább a napi életanyag elnyűvendő vagy máris elnyű­l­­ten kavargó tömegével. A válto­zásokat nem ezáltal okozzák; ők maguk csakis korszakosan bukkannak fel és befejeződő kor­szakokkal hanyatlanak alá. Itt főként az eszközös változáso­kat, ami bennük felbukkan vagy aláhanyatlik, átalakul és m­egmásul, ami bennük fogy vagy terebélyesedik. S most légy szíves, ugorj át velem az általános elmélet kon­krét gyakorlati alkalmazására! Őszintén bevallom neked, en­gem érdekel az a kifelé alig ész­lelhető mozgolódás, amely Ze­neművészeti Főiskolánk falain belül mégsem csitult el teljes két év óta, azóta, hogy Dohná­nyi Ernő lemondott s ezzel — fél esztendőre legalábbis — az igazgatóválság sokat emlegetett eshetőségét elvitazhatatlanul napirendre tűzte. Dohnányi ma­radt, de maradt a zajlás is, amely lemondásának hírére az önjelölt utódok széles frontján megindult. Valószínűleg emlékszel még arra, hogy annak idején tervek merültek fel — bár egyelőre még csak vázlatos és kezdetle­ges tervek —, amelyek szerint Zeneművészeti Főiskolánk igaz­gatói állását más nagy főisko­lák példájára rektorátussá szer­veznék át. Az ilyen rektor éven­ként, esetleg két- vagy három­­évenként újraválasztandó lenne. Ennek előnye, hogy az alkal­matlan rektor nem tehet annyi kárt, amennyit az élethosszig­lan kinevezett rossz igazgató okozhat. Ennek hátránya vi­szont, hogy még a hivatott jó erő is távozásra kényszerült, még mielőtt rendszeresebb és ezért több időt emésztő pedagó­giai elképzeléseit valóra vált­hatta volna. Igaz, hogy újra­­választható, de ez puszta lehe­tőség. Szervezkedésen múlik. Elgáncsolható. Alig hagyhatod ügyeimen kí­vül, hogy Zeneművészeti Fő­iskolánk — címe ellenére — olyan intézet, amely előkészítő alsóbb osztályaival középiskolát is foglal magában s ezzel lénye­gesen eltér írás, nem művészeti jelleggel biró főiskoláktól. Ilyen helyen és ily hosszúlejáratú ki­képzés esetén fokozott szüksége mutatkozik az egységes és kö­vetkezetes vonalvezetésnek, a zsenge éveiben bekerülő nö­vendéksereg tervszerű és mesz­­szetekintő irányításának. Ila abban bízhatnék, hogy a sorban következő rektor ponto­san átveszi és magáévá teszi majd elődje helyes és köve­tendő elgondolásait, én sem ide­genkednék ettől az indítványtól okom erre, hogy Dohnányi utódjelöltjeinek tömegében túl­nyomórészt fiatalabb tanárok szerepelnek, akiknek végleges igazgatói kinevezése nem évek­re, hanem talán évtizedekre dönthetné el az intézet sorsát. Elvégre is: ez az intézet nem­zet kincs. Hire bejárta a vilá­got s minden földrészről ta­­nulni vágyókat vonzott ide fő­városunkba. Joggal félthetjük sorsát. Joggal — már amiatt is, mert az utóbbi évek számos tanári kinevezését bizonyos idegenke­déssel fogadta a komoly zenei közvélemény. Elsietettnek mon­dották sokfelé, hogy egyes if­jak, akik az elmúlt tanévben még vizsgázók között nyomták a padot, a rákövetkező tanév­ben már maguk oktassanak és vizsgáztassanak. A pedagógia bő tapasztalatot igényel. S ezt a tapasztalatot ne a be­tetőző főiskolán gyűjtse a tan­erő, hanem másutt: vidéki és fővárosi középiskolákon, ahol rátermettségét már előzetesen bebizonyíthatta! Ezen a téren nem előlegezhető a bizalom, mert itt a bizalom veszélyes kockázattal jár . . . Kezdő, fiatal előadóművész csupán önmagáért felelős. De a fiatal tanerő felelőséggel tarto­zik a rábízott növendékekért is, kellő hozzáértéssel, higgadtság­gal és céltudatossággal ellenőr­zött haladásukért. Tehetséget, életet bíznak reá. Nemcsak az övét , másokét is! Szülők re­ménységét, áldozatos türelmét, utolsó garasát. Előadóművészi tehetség nem jutalmazható meg pedagógiai állással, mert itt aztán az érdem és jutalma két síkon mozog! Köztudomású ugyanis, hogy az előadóművészi tehetség koránt­sem azonos a pedagógiai képes­séggel. S kétszeresen nem azo­nosítható a pedagógiai gyakor­lattal, a szerzett ember- és te­­hetségismerettel, lélektani be­látással. A rendszerben létek felett mégoly helyes tanítási elv is megmásul, ha más a szellem, amelyben végrehajtják. S fej­tegetésünk előzményeire vissza­térve: a mégoly üdvös szándék sem érvényesülhetne kelőkép­pen, ha­bár jóindulatú, de tehe­tetlen rektorok kapnák örökbe kiváló elődjeik hagyatékaként. Látod, önmagammal vitázom és egymás ellen viszem ütkö­zetbe fenntartásaimat. Nem is tehetnék egyebet, amíg számí­­tásaimat az a bizonyos x ke­resztezi, az ismeretlen, az élő ember, a születendő jövő ... S ez az a pont, ahol hango­mat, hacsak elölted is, fel­emelni szeretném. A kiváló elő­dök szívós ereje, szorgalma és tehetsége becsületes munkává összegeződött: eredményes, ál­dásos munkává... E munka szorgos utászai magas polcra emeltek számos olyan állást, amely ma köztiszteletnek ör­vend és vajmi érthető okokból kívánatossá, irigylendővé vált sokak részére. Sokan vágyódnak e fény után s igen kevesen tudják, hogy a ragyogó állás mindenkor­­ csu­pán annyi valóságos értéket tar­talmaz, mint az egyén, aki be­tölti­ . Szinte vigasztaló ez az egyen­let: az­ aranytrónusos pozíciók egyenlete. De a vezetőrendű nagy állás csakugyan a legvi­­szonylagosabb valami — kivált­képpen a művészeti célokat szolgáló intézmények terén, ahol az egyéniségnek nem csak joga, hanem egyúttal köteles­sége is, hogy színesebben és szabadabban bontakozzék ki, mint bárhol ezen a kasztépítő és kasztimádó világon. Operaházunknál rendezővé válni — ma száz és száz fris­sen dobogó fiatal szív vágy­álma ... Ugyan miért? Mert néhány erős és színes tehetségű rendező erre az állásra és meg­növekedett szép hatáskörére hívta fel a közfigyelmet. Mily tehetséges lehetett az a néhai nagy rendező, akit első­nek méltattak arra, hogy nevét színlapra iktassák és a nyilvá­nossággal közöljék! Hiszen még a karmester nevét sem írják ki régóta. Rendkívüli érdem lap­pang e vívmány mögött. Itt sem maga a körülmény tűnt fel előbb, hogy valamelyik ponto­san kifürkészhetetlen szính­áz karmestere elsőként tört előre a névtelenség homályából a falra­gaszon feltüntetett közreműkö­dők sorába. Itt is maga a kar­mester tűnt fel előzetesen. S nyomtatásban történt „feltünte­tése“ következmény volt csu­pán, másodlagos folyomány. Közepes és szürke tényezőkre nem kiváncsi a széles nyilvá­nosság. Terepük is a rész­­vé­tlenség ködébe vész ezért. Munkakörük észrevétlen marad, mert belőle nem árad felénk az a delejes valami, ami érdeklő­dést kelt, felvillanyoz és foglal­koztat s ami nem nevezhető másként, csak „az igazi egyéni­ség varázsának“... De emeld ki állásából ezt a szines nagy rendezői tehetséget és toll he­lyére holmi fantáziátlan, kap­kodó frátert: ténykedésével együtt az egész rendezői nimbusz is a fagyos közöny süllyesztőjé­ben tűnik el csakhamar. S a frissen dobogó sokszáz fiatal szív vágyálmot­ cserél, mert a rendezői állás nem érdekes többé. De vájjon miért nem ér­dekes? Mert érdektelen a vise­lője s munkaköre megdermedt. Elhagyta az ingerlő élet, az al­kotás csábja. Bezzeg a lehetségtelenség h­lá­ba áltatja magát, hiába vágyik a mások által hírre, dicsőségre vitt pozíciók után. Örök vég­zete, hogy üres levegőbe kap­­ios . .. Állások, címek tündöklő dicsősége, csábító hire rögtön szertefoszlik, tüstént elillan, mi­helyt illetéktelenek akarják ma­gukhoz kaparintani és avatatlan kézzel nyúlnak utána. Lidérc­­tánc ez... Címek és rangok lidérctánca ... Helyesbítem magam: mind a csábítóan cikázó, keringő címek és rangok elérhetők ugyan, tényszerűit elérhetők. A lidérc elfogható. De vadászaik lepke­hálójában hamarosan elfakul. Nem előzőleg, nem rabul ejtése előtt, hanem rabságában foszlik széjjel semmivé. Szinte raffinál­­tabb az erdők-mezők természe­tes, villódzó lidérceinél! Ezzel a képpel most magadra hagylak, kedves Barátom, el­mélkedj felette. Mélázz el kissé a szuperl­idércek kaján tánca felett. Nem árt. Sőt — használ. Szívélyesen üdvözöl Jemnitz Sándor ímttzk. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1943 ÁPRILIS 11 zenekari hangverseny Ansermet vezénylésével Ernest Anserm­et, a kiváló genfi karmester budapesti látogatásait mindig örömmel várja a magyar főváros zenei közönsége. És hang­versenyei nemcsak a hallgatóság­nak élvezetesek, hanem a zenekarra is igen hasznosak, mert a nagy­­m­űveltségű­ muzsikus a dirigáláson kívül tanítani is tud. Szellemével is irányít. Főképpen a modern szer­zeményeknek egyik legismertebb magyarázója. Mostani, idei újabb látogatásán pénteken a Vigadóban Beethoven Pastoral - szimfóniája mellett Honegger Concertinóját és Debussy Ibériáját vette programm­­jára. A Honegger-mű szólistája Ticharich Zdenka zongoraművész­nő, aki különben már két évvel ez­­előtt játszotta a Concertinot, kitű­nően érzékelteti a szerzemény ka­rakterét és ritmusát. Debussy szim­fonikus költeménye Ansermet kar­mesteri pálcája nyomán az egész színgazdagságban kelt életre. Beet­hoven hatodik szimfóniájának vilá­gos szép előadásában a rádió hall­gatói is biztosan zavartalanul gyö­nyörködhettek. A Székesfővárosi Zenekar egész este kitett magáért. Csak . . Az Új Magyar Színház a „Hen­­schel fuvaros“ nagy irodalmi sike­rére való tekintettel meghosszabbí­totta a Hauptmann-dráma előadás­­sorozatát, amelyet eredetileg ápri­lis 14-ig terveztek, a darab változat­lanul Kiss Ferenc és Dajka Margit főszereplésével, Zsindely­né Tüdős Klára művészi rendezésében kerül szélire. * Eyssen Irén ária- és dalestje, Eyssen Irén idei ária- és dalestélyét pénteken a Zeneakadémián Händel „Rodalinda" operájának három áriájával vezette be, majd egy soro­zat régi olasz áriát adott elő, míg a koncert második részében sokoldalú műsorát Palmyren, Debussy, Don­­dolet, Ravel, Subho, Ranta, Liszt, Kodály, Ctubay, Tarnay, ifj. Lányi Ernő dr., Laurisin Miklós dalokkal tarkította. A művésznő kulturált, muzikális, ízléses éneklésmódja min­den számában sikeresen érvényesült. A hangversenyen közreműködő Ig­­náth Gyula széles terjedelmű basszus hangján néhány operaárián kívül a könnyű­zene újabb népszerű ma­gyar szerzeményeit énekelte. Eyssen Irént Laurisin Miklós, a Zenemű­vészeti Főiskola tanára, Ignáthot Thegré Gerber Miklós kísérte zon­gorán. Újságírók monstre vMám-estje szombaton, április 17-én 7 órakor a Vigadóban, szenzációs műsorral Fejes, Karády, Medgyaszay, Tőkés, Chappy és zenekara, Dénes, Jávor,­­ Latabár, Rózsahegyi, Sárdy, Somlay, Pethes Sándor, Polgár Tibor Jeg­yek KONCER­TNIX (IV., Váci­ u. 23), HARMÓNIÁNÁL és az U­JSÁG- ÍRÓK HÁZÁBAN (VI., Andrássy­ út 101). HANGVERSENYEK R. SERRANO-Jenakor BARABÁS, UDVARDY, Holíczy közr. Zenei vez.: Bródy. Va­sárnap, 18-án. V. 3­.7. RÓZSAVÖLGYI hangversenyei: Holnap: WEltz laid­ zongoraestje. Beethoven Pastoral és 110. szonátái, Brahms Händel-variá­­ciók, Dohnányi: Winterreigen. Z. 7. Kedden íFciAiodor cimbalomestje. XVII. sz. szerzői. Z. 7. Mediosisz I­. est 15-in Uj műsor. Bevezeti Egyed. Z. 7. Magyar Női Vonósnégyes II. est 10-án. Közr.: Weisergärtner Egon dr. TAP31CZAY Oyu o fi­lm 18-án. Közr.: Orosz Julia.­­Kiss Manyi, Várkonyi Zoltán. Bevezeti Pückösti Andor. Z. 11. JákCRO-CSIBI 21 és 2 -fa PeeShoven összes gordonka-zongora szonátái és variációi. 2 estre 25% kedv. Jazz Majális Húsvétvasárnap. Nagy­kovácsi, Sárdy, Diana Clarion, Rét­­kai Márta, Pécsi Öregdiákok. 2 zene­kar. V .7. V­aldáauczík utolsó estje 20-én. Beelborea V.,Cs­ikovszkij V. máj. 3. Vez.: Komor, Z. 7. * Ha­l­­lenebaas Rivü délután 147, Vigadó Diana Clayton dirigálja a Mantin Kouge Zenekarát, Lutahár Kálmá­n, Kiss Manyi, Greguss, Türk Berta, Bilicsi, Rózsahegyi, Juanita és An­gelo, Papp Jancsi, Balogh J., Vékony Zoltán 3 órás szenzációs műsorral. Jegyek egész nap a Vigadóban (18-12-12) és jegyirodák. PAHMKA IMC­I LiSI ápr. 18-én, vasárnap d u. 2-43-kor a Magy. Művelődés Házában lólálhát K., Gobbi H„ Mis­po, Rátonyi Magyari, Met­nyánsiky Ági, Gerard, Zoli, Fann, a humorúja ezermester. Hegyi, Barna Anci, Nik­las és Niki Ims beszéln és csodából...is. Kardos Magda. Juszuf a kardnyelő fakk­ és tű­zevő, zsonglőrök, akroba­ták, zenebohócok és táncosok közre­működésével. 3 órás gyermekkacagás. Az 50 tagú rendőrzenekart Bánfalvi (Beck) Miklós vez. Jegyek 1.50-től Toborzónál, Kossuth L.­u. 12. félem. Tel: 189-554. a Magv. MÜv. Házában és jegyirodákban. * KONCERT RENDEZÉSEI* Faragó Beelhaven ma Zeneak. H. (Koncert matiné-bérlet.) UNSER vezényel kedden ápr. 13. V. 7. B. H. Z. bérl. Műsor! Dvorak: Újvilág szimf., Grieg: Peer Gynt, stb. Közr.: Ku­ray Lily. AN­DA GÉZA 14-ÉN. V. Z. Bach—Busoni, Beethoven As­dulf De­bussy, stb. (H.). Bach Máté-pasáid 23-án és 24-én * HÍR Sáli zongoraestje 20-én 7 kor a Zeneakadémián. Műsoron: Chopin-, Schumann-, Liszt-művek. Jegyek Balatoni Társaság, Sándor­ u. 19. II. 14. Tel.: 134-894. Harmonia, Koncert, Népr­’­vetés és Zeneakadé­mián. JARMONIA MI FA« Szfőv. Zenekar. Vigadó 4. ARRA Géza zongoraestje ápr. 14. Vigadó At. WAGNER-est Müller, Svanholm. Vez.: Berg. Ápr. 15. Vigadó 7. KLÓSÉ Margarete dalestje. Mesterbérlet „A“ Vill. est ápr. 19. Vigadó 7. BEETHOVEN IX-Ferencsik Szfár. Zenekar, ápr. 22. Vigadó A 7-leiHontistók versenye Parádés Jiusvéli műsor 26-án d. u. 7. Jegyek összes jegyirodákban.

Next