Ujság, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-11 / 82. szám
13 SZINHÁZ 1Sertet i r. Kedves Barátom". Bizonyára neked is !elűnt már, hogy egy-egy közéleti állás és hozzáfűzödő hatásköre majd bámulatos gyorsan gyarapodhat súlyban, jelentőségben vagy veszthet ugyanúgy a régebbi nagy tekintélyéből. Hiszen bárki tapasztalhatta , még az esetleg sokkalszerényebb térfoglalású saját szakmájában is. De messzeágazó hivataloknál, fiókvállalatokkal dúsan köretelt fürtös intézményeknél újból és újból elképesztő látvány. Tegnap még alig törődtek ezzel vagy azzal a szürke alcsoporttal, tétlen szakosztállyal, úgy húzódott meg ott a jelentéktelenség meddő magányában. Nemszámított, csendesen tengődött. Feléje sem néztek. S az, akit ma visz közelébe a véletlen, rögtön felfigyel, mert bizonyos jellegzetesen jövőtígérő mozgást észlel onnét. Holnapra pedig már szertesugárzóan érezteti újdonsült fontosságát ez a hirtelenül kifényesedett pozíció. Ámde történhet megfordítva is: tegnap még hangyabolyként nyüzsögtek egyik-másik váróteremben avagy fogadószoba előtt s a folyosókon odaigyekvő kérvényes akkor tájékozódott ravaszul, ha a legélénkebb forgalom irányában indult útjára. Ma pedig már csak egyesek lézengenek ugyanott s holnapra elfelejtjük, hogy valaha is arrafelé akadt sürgős teendőnk. Alkalmi vállalatodnál, "»tényszerű és eleve határnapos munkálatoknál mindez persze kevésbbé tűnik fel. Nem is rájuk, nem a közélet tiszavirágjaira céloztam kezdőszavaimmal. Ellenkezőleg: a kortálló és viharedzett törzsintézményeinkre gondoltam elsősorban, a biztatóan konok színekre, amelyek hullámtörő éllel emelkednek ki a múló jelenségek ostromos áradatából. Esetükben másként adódik a változás. Nem ők maguk jönnek-mennek, nem ők sodródnak felénk vagy penderülnek tovább a napi életanyag elnyűvendő vagy máris elnyűlten kavargó tömegével. A változásokat nem ezáltal okozzák; ők maguk csakis korszakosan bukkannak fel és befejeződő korszakokkal hanyatlanak alá. Itt főként az eszközös változásokat, ami bennük felbukkan vagy aláhanyatlik, átalakul és megmásul, ami bennük fogy vagy terebélyesedik. S most légy szíves, ugorj át velem az általános elmélet konkrét gyakorlati alkalmazására! Őszintén bevallom neked, engem érdekel az a kifelé alig észlelhető mozgolódás, amely Zeneművészeti Főiskolánk falain belül mégsem csitult el teljes két év óta, azóta, hogy Dohnányi Ernő lemondott s ezzel — fél esztendőre legalábbis — az igazgatóválság sokat emlegetett eshetőségét elvitazhatatlanul napirendre tűzte. Dohnányi maradt, de maradt a zajlás is, amely lemondásának hírére az önjelölt utódok széles frontján megindult. Valószínűleg emlékszel még arra, hogy annak idején tervek merültek fel — bár egyelőre még csak vázlatos és kezdetleges tervek —, amelyek szerint Zeneművészeti Főiskolánk igazgatói állását más nagy főiskolák példájára rektorátussá szerveznék át. Az ilyen rektor évenként, esetleg két- vagy háromévenként újraválasztandó lenne. Ennek előnye, hogy az alkalmatlan rektor nem tehet annyi kárt, amennyit az élethossziglan kinevezett rossz igazgató okozhat. Ennek hátránya viszont, hogy még a hivatott jó erő is távozásra kényszerült, még mielőtt rendszeresebb és ezért több időt emésztő pedagógiai elképzeléseit valóra válthatta volna. Igaz, hogy újraválasztható, de ez puszta lehetőség. Szervezkedésen múlik. Elgáncsolható. Alig hagyhatod ügyeimen kívül, hogy Zeneművészeti Főiskolánk — címe ellenére — olyan intézet, amely előkészítő alsóbb osztályaival középiskolát is foglal magában s ezzel lényegesen eltér írás, nem művészeti jelleggel biró főiskoláktól. Ilyen helyen és ily hosszúlejáratú kiképzés esetén fokozott szüksége mutatkozik az egységes és következetes vonalvezetésnek, a zsenge éveiben bekerülő növendéksereg tervszerű és meszszetekintő irányításának. Ila abban bízhatnék, hogy a sorban következő rektor pontosan átveszi és magáévá teszi majd elődje helyes és követendő elgondolásait, én sem idegenkednék ettől az indítványtól okom erre, hogy Dohnányi utódjelöltjeinek tömegében túlnyomórészt fiatalabb tanárok szerepelnek, akiknek végleges igazgatói kinevezése nem évekre, hanem talán évtizedekre dönthetné el az intézet sorsát. Elvégre is: ez az intézet nemzet kincs. Hire bejárta a világot s minden földrészről tanulni vágyókat vonzott ide fővárosunkba. Joggal félthetjük sorsát. Joggal — már amiatt is, mert az utóbbi évek számos tanári kinevezését bizonyos idegenkedéssel fogadta a komoly zenei közvélemény. Elsietettnek mondották sokfelé, hogy egyes ifjak, akik az elmúlt tanévben még vizsgázók között nyomták a padot, a rákövetkező tanévben már maguk oktassanak és vizsgáztassanak. A pedagógia bő tapasztalatot igényel. S ezt a tapasztalatot ne a betetőző főiskolán gyűjtse a tanerő, hanem másutt: vidéki és fővárosi középiskolákon, ahol rátermettségét már előzetesen bebizonyíthatta! Ezen a téren nem előlegezhető a bizalom, mert itt a bizalom veszélyes kockázattal jár . . . Kezdő, fiatal előadóművész csupán önmagáért felelős. De a fiatal tanerő felelőséggel tartozik a rábízott növendékekért is, kellő hozzáértéssel, higgadtsággal és céltudatossággal ellenőrzött haladásukért. Tehetséget, életet bíznak reá. Nemcsak az övét , másokét is! Szülők reménységét, áldozatos türelmét, utolsó garasát. Előadóművészi tehetség nem jutalmazható meg pedagógiai állással, mert itt aztán az érdem és jutalma két síkon mozog! Köztudomású ugyanis, hogy az előadóművészi tehetség korántsem azonos a pedagógiai képességgel. S kétszeresen nem azonosítható a pedagógiai gyakorlattal, a szerzett ember- és tehetségismerettel, lélektani belátással. A rendszerben létek felett mégoly helyes tanítási elv is megmásul, ha más a szellem, amelyben végrehajtják. S fejtegetésünk előzményeire visszatérve: a mégoly üdvös szándék sem érvényesülhetne kelőképpen, habár jóindulatú, de tehetetlen rektorok kapnák örökbe kiváló elődjeik hagyatékaként. Látod, önmagammal vitázom és egymás ellen viszem ütközetbe fenntartásaimat. Nem is tehetnék egyebet, amíg számításaimat az a bizonyos x keresztezi, az ismeretlen, az élő ember, a születendő jövő ... S ez az a pont, ahol hangomat, hacsak elölted is, felemelni szeretném. A kiváló elődök szívós ereje, szorgalma és tehetsége becsületes munkává összegeződött: eredményes, áldásos munkává... E munka szorgos utászai magas polcra emeltek számos olyan állást, amely ma köztiszteletnek örvend és vajmi érthető okokból kívánatossá, irigylendővé vált sokak részére. Sokan vágyódnak e fény után s igen kevesen tudják, hogy a ragyogó állás mindenkor csupán annyi valóságos értéket tartalmaz, mint az egyén, aki betölti . Szinte vigasztaló ez az egyenlet: az aranytrónusos pozíciók egyenlete. De a vezetőrendű nagy állás csakugyan a legviszonylagosabb valami — kiváltképpen a művészeti célokat szolgáló intézmények terén, ahol az egyéniségnek nem csak joga, hanem egyúttal kötelessége is, hogy színesebben és szabadabban bontakozzék ki, mint bárhol ezen a kasztépítő és kasztimádó világon. Operaházunknál rendezővé válni — ma száz és száz frissen dobogó fiatal szív vágyálma ... Ugyan miért? Mert néhány erős és színes tehetségű rendező erre az állásra és megnövekedett szép hatáskörére hívta fel a közfigyelmet. Mily tehetséges lehetett az a néhai nagy rendező, akit elsőnek méltattak arra, hogy nevét színlapra iktassák és a nyilvánossággal közöljék! Hiszen még a karmester nevét sem írják ki régóta. Rendkívüli érdem lappang e vívmány mögött. Itt sem maga a körülmény tűnt fel előbb, hogy valamelyik pontosan kifürkészhetetlen színház karmestere elsőként tört előre a névtelenség homályából a falragaszon feltüntetett közreműködők sorába. Itt is maga a karmester tűnt fel előzetesen. S nyomtatásban történt „feltüntetése“ következmény volt csupán, másodlagos folyomány. Közepes és szürke tényezőkre nem kiváncsi a széles nyilvánosság. Terepük is a részvétlenség ködébe vész ezért. Munkakörük észrevétlen marad, mert belőle nem árad felénk az a delejes valami, ami érdeklődést kelt, felvillanyoz és foglalkoztat s ami nem nevezhető másként, csak „az igazi egyéniség varázsának“... De emeld ki állásából ezt a szines nagy rendezői tehetséget és toll helyére holmi fantáziátlan, kapkodó frátert: ténykedésével együtt az egész rendezői nimbusz is a fagyos közöny süllyesztőjében tűnik el csakhamar. S a frissen dobogó sokszáz fiatal szív vágyálmot cserél, mert a rendezői állás nem érdekes többé. De vájjon miért nem érdekes? Mert érdektelen a viselője s munkaköre megdermedt. Elhagyta az ingerlő élet, az alkotás csábja. Bezzeg a lehetségtelenség hlába áltatja magát, hiába vágyik a mások által hírre, dicsőségre vitt pozíciók után. Örök végzete, hogy üres levegőbe kapios . .. Állások, címek tündöklő dicsősége, csábító hire rögtön szertefoszlik, tüstént elillan, mihelyt illetéktelenek akarják magukhoz kaparintani és avatatlan kézzel nyúlnak utána. Lidérctánc ez... Címek és rangok lidérctánca ... Helyesbítem magam: mind a csábítóan cikázó, keringő címek és rangok elérhetők ugyan, tényszerűit elérhetők. A lidérc elfogható. De vadászaik lepkehálójában hamarosan elfakul. Nem előzőleg, nem rabul ejtése előtt, hanem rabságában foszlik széjjel semmivé. Szinte raffináltabb az erdők-mezők természetes, villódzó lidérceinél! Ezzel a képpel most magadra hagylak, kedves Barátom, elmélkedj felette. Mélázz el kissé a szuperlidércek kaján tánca felett. Nem árt. Sőt — használ. Szívélyesen üdvözöl Jemnitz Sándor ímttzk. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1943 ÁPRILIS 11 zenekari hangverseny Ansermet vezénylésével Ernest Ansermet, a kiváló genfi karmester budapesti látogatásait mindig örömmel várja a magyar főváros zenei közönsége. És hangversenyei nemcsak a hallgatóságnak élvezetesek, hanem a zenekarra is igen hasznosak, mert a nagyműveltségű muzsikus a dirigáláson kívül tanítani is tud. Szellemével is irányít. Főképpen a modern szerzeményeknek egyik legismertebb magyarázója. Mostani, idei újabb látogatásán pénteken a Vigadóban Beethoven Pastoral - szimfóniája mellett Honegger Concertinóját és Debussy Ibériáját vette programmjára. A Honegger-mű szólistája Ticharich Zdenka zongoraművésznő, aki különben már két évvel ezelőtt játszotta a Concertinot, kitűnően érzékelteti a szerzemény karakterét és ritmusát. Debussy szimfonikus költeménye Ansermet karmesteri pálcája nyomán az egész színgazdagságban kelt életre. Beethoven hatodik szimfóniájának világos szép előadásában a rádió hallgatói is biztosan zavartalanul gyönyörködhettek. A Székesfővárosi Zenekar egész este kitett magáért. Csak . . Az Új Magyar Színház a „Henschel fuvaros“ nagy irodalmi sikerére való tekintettel meghosszabbította a Hauptmann-dráma előadássorozatát, amelyet eredetileg április 14-ig terveztek, a darab változatlanul Kiss Ferenc és Dajka Margit főszereplésével, Zsindelyné Tüdős Klára művészi rendezésében kerül szélire. * Eyssen Irén ária- és dalestje, Eyssen Irén idei ária- és dalestélyét pénteken a Zeneakadémián Händel „Rodalinda" operájának három áriájával vezette be, majd egy sorozat régi olasz áriát adott elő, míg a koncert második részében sokoldalú műsorát Palmyren, Debussy, Dondolet, Ravel, Subho, Ranta, Liszt, Kodály, Ctubay, Tarnay, ifj. Lányi Ernő dr., Laurisin Miklós dalokkal tarkította. A művésznő kulturált, muzikális, ízléses éneklésmódja minden számában sikeresen érvényesült. A hangversenyen közreműködő Ignáth Gyula széles terjedelmű basszus hangján néhány operaárián kívül a könnyűzene újabb népszerű magyar szerzeményeit énekelte. Eyssen Irént Laurisin Miklós, a Zeneművészeti Főiskola tanára, Ignáthot Thegré Gerber Miklós kísérte zongorán. Újságírók monstre vMám-estje szombaton, április 17-én 7 órakor a Vigadóban, szenzációs műsorral Fejes, Karády, Medgyaszay, Tőkés, Chappy és zenekara, Dénes, Jávor, Latabár, Rózsahegyi, Sárdy, Somlay, Pethes Sándor, Polgár Tibor Jegyek KONCERTNIX (IV., Váci u. 23), HARMÓNIÁNÁL és az UJSÁG- ÍRÓK HÁZÁBAN (VI., Andrássy út 101). HANGVERSENYEK R. SERRANO-Jenakor BARABÁS, UDVARDY, Holíczy közr. Zenei vez.: Bródy. Vasárnap, 18-án. V. 3.7. RÓZSAVÖLGYI hangversenyei: Holnap: WEltz laid zongoraestje. Beethoven Pastoral és 110. szonátái, Brahms Händel-variációk, Dohnányi: Winterreigen. Z. 7. Kedden íFciAiodor cimbalomestje. XVII. sz. szerzői. Z. 7. Mediosisz I. est 15-in Uj műsor. Bevezeti Egyed. Z. 7. Magyar Női Vonósnégyes II. est 10-án. Közr.: Weisergärtner Egon dr. TAP31CZAY Oyu o film 18-án. Közr.: Orosz Julia.Kiss Manyi, Várkonyi Zoltán. Bevezeti Pückösti Andor. Z. 11. JákCRO-CSIBI 21 és 2 -fa PeeShoven összes gordonka-zongora szonátái és variációi. 2 estre 25% kedv. Jazz Majális Húsvétvasárnap. Nagykovácsi, Sárdy, Diana Clarion, Rétkai Márta, Pécsi Öregdiákok. 2 zenekar. V .7. Valdáauczík utolsó estje 20-én. Beelborea V.,Csikovszkij V. máj. 3. Vez.: Komor, Z. 7. * Hallenebaas Rivü délután 147, Vigadó Diana Clayton dirigálja a Mantin Kouge Zenekarát, Lutahár Kálmán, Kiss Manyi, Greguss, Türk Berta, Bilicsi, Rózsahegyi, Juanita és Angelo, Papp Jancsi, Balogh J., Vékony Zoltán 3 órás szenzációs műsorral. Jegyek egész nap a Vigadóban (18-12-12) és jegyirodák. PAHMKA IMCI LiSI ápr. 18-én, vasárnap d u. 2-43-kor a Magy. Művelődés Házában lólálhát K., Gobbi H„ Mispo, Rátonyi Magyari, Metnyánsiky Ági, Gerard, Zoli, Fann, a humorúja ezermester. Hegyi, Barna Anci, Niklas és Niki Ims beszéln és csodából...is. Kardos Magda. Juszuf a kardnyelő fakk és tűzevő, zsonglőrök, akrobaták, zenebohócok és táncosok közreműködésével. 3 órás gyermekkacagás. Az 50 tagú rendőrzenekart Bánfalvi (Beck) Miklós vez. Jegyek 1.50-től Toborzónál, Kossuth L.u. 12. félem. Tel: 189-554. a Magv. MÜv. Házában és jegyirodákban. * KONCERT RENDEZÉSEI* Faragó Beelhaven ma Zeneak. H. (Koncert matiné-bérlet.) UNSER vezényel kedden ápr. 13. V. 7. B. H. Z. bérl. Műsor! Dvorak: Újvilág szimf., Grieg: Peer Gynt, stb. Közr.: Kuray Lily. ANDA GÉZA 14-ÉN. V. Z. Bach—Busoni, Beethoven Asdulf Debussy, stb. (H.). Bach Máté-pasáid 23-án és 24-én * HÍR Sáli zongoraestje 20-én 7 kor a Zeneakadémián. Műsoron: Chopin-, Schumann-, Liszt-művek. Jegyek Balatoni Társaság, Sándor u. 19. II. 14. Tel.: 134-894. Harmonia, Koncert, Népr’vetés és Zeneakadémián. JARMONIA MI FA« Szfőv. Zenekar. Vigadó 4. ARRA Géza zongoraestje ápr. 14. Vigadó At. WAGNER-est Müller, Svanholm. Vez.: Berg. Ápr. 15. Vigadó 7. KLÓSÉ Margarete dalestje. Mesterbérlet „A“ Vill. est ápr. 19. Vigadó 7. BEETHOVEN IX-Ferencsik Szfár. Zenekar, ápr. 22. Vigadó A 7-leiHontistók versenye Parádés Jiusvéli műsor 26-án d. u. 7. Jegyek összes jegyirodákban.