Ujság, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-15 / 109. szám

4 Minden partraszállási kísérlet a tengely európai erődgyűrűjével találja magát szemben Berlin, május 14. (NST) Az euró­pai német védőműveket ellenkező alapelv szerint építették, mint a Ma­­ginot-vonalat, vagy a többi védőrend­szert: az Albert-csatornát, a Peel- és Doyle-állást, a nyugatlengyelországi és északjugoszláviai erődvonalakat, végül a görög Metaxas-vonalat. Míg a Maginot-vonalat egy megvert szá­razföldi hadsereg utolsó menedékéül létesítették, addig a német védelmi rendszer, amelybe az előbb felsorolt, német kézben levő és megfelelően átalakított védővonalak épp úgy bele­­tartoznak, mint az Atlantik-wall vagy a szicíliai és krétai új erődvonalak, hadműveleti célokat szolgál és mint támaszpont lehetővé teszi a hadászati kezdeményezést. A Maginot-vonallal és a többi Németországon kívüli védő­vonalakkal igen nagymennyiségű acél és beton jutott német kézre. A Magi­­not-vonalba annyi betont építettek be, amelyből fél méter vastag és két mé­ter magas falat lehetne húzni Tou­­lontól a dán határig. Az európai német védelmi rendszer a régi védővonalak átvételével nyert minden előnyt felhasználta és a vé­delmi rendszer valamennyi részén, így az 1939 őszén megkezdett Narem­­vonalnál is hasznosította a legutóbbi évek valamennyi tapasztalatát. A né­met védővonal egy-egy erődje valósá­gos kis város, saját elektromos művek gondoskodnak az automata berendezé­sek áramellátásáról. A hírszolgálat a legkülönbözőbb berendezések: földbe­­épített távbeszélőhálózat, rövidhullámú adó, fényjelző készülékek, szikratáv­író, stb. révén úgy van kiépítve, hogy a parancsnoki helyek között sohasem szakadhat meg az összeköttetés. Moz­gatható antennáikkal a rövidhullámú adók úgy működnek, hogy közlemé­nyeiket az ellenség nem tudja lehall­gatni. Automatikus berendezések a legnehezebb lövedékeket is nemcsak az ütegek „elé“, hanem magába az ágyuk „szájába“ viszik. Ugyancsak automatikus berendezés révén a ki­sebb űrméretű ütegek „körtűzben“ tüzelhetnek, ami a pázsitöntöző sugár­kévéjével hasonlítható össze. Ha az ellenség valamelyik gránáttölcsérben talált menedéket, az ágyú újból a régi célra állítható be. Ha az ellenség mégis a harci állásokig hatolna, akkor a világ leggyorsabb gépfegyverének tüzkörébe kerül. Az egy kilométer távolságban álló ellenség a gépfegyver első lövését csak a századik golyó be­csapódása után hallja. Az európai szárazföldön megkísé­relt minden partraszállás több ilyen védelmi rendszerrel találná magát szemben. Ez a betonból és acélból ké­szült páncél lehetővé teszi a tengely számára, hogy a szárazföld bármely részén valósítson meg hadászati el­gondolásokat. Ezekből az erődművek­ből nagyméretű zavarótámadásokat is a haderő viszonylag kis részének igénybevételével meg lehet állítani úgy hogy ezzel más hadműveletek folytatásában nem támad akadály. Aki látta az Atlantikwallt óriási lövegeivel, amelyek eddig még nem hallatták szavukat, tudják, hogy a tengely európai erődgyikrüje ma is a tengely számára biztosítja a kezdeményezést. Nem igaz, hogy új főparancsnokság alakult Róma, május 14. (Német Távirati Iroda.) Svájci lapok közölték a New York Times által terjesztett híreszte­léseket, amelyek szerint Olaszország­ban jelenleg az olasz király és császár, valamint a Durc vezetése alatt egy új főparancsnokságot alapítanak és ennek tagjai kizárólag tábornagyok. A svájci lapban leközölt amerikai jelentés közli azoknak a tábornagyoknak ne­vét is, akik most Olaszország külön­böző területein főparancsnoki tisztet töltenek be. Mértékadó olasz helyről ezzel szemben megállapítják, hogy ez a jelentés alaptalan híresztelés és egy­általán nem­ felel meg a valóságnak. Az olasz véderő főparancsnokságának átalakításáról szóló jelentéseket Olasz­ország mindig hivatalos közlemény formájában hozta a világ tudomására. AMBROZIO: Május 12-én az első olasz hadsereg számára tarthatatlanná vált a helyzet Róma, május 14. (Magyar Táv­irati Iroda.) Ambrozio hadsereg­­tábornok, az olasz nagyvezérkar főnöke tegnap este az olasz rádió­nak az Afrikában hősiesen harcolt első olasz hadseregnek szentelt mű­során beszédet mondott. Beszédé­ben, ismertette az afrikai hadjárat lefolyását az elalameini visszavonu­lástól Messe tábornoknak a tuniszi hősi ellenállásáig. Kiemelte azt az elszántságot, mely­­lyel az ellenség megadásra vonat­kozó javaslatát visszautasították május 11-én, amikor a Duce ugyan­aznap este üzenetet intézett a csa­patokhoz, melyben bámulatát és büszkeségét fejezte ki vitéz maga­tartásuk felett. Majd a legutóbbi napok harci ese­ményeiről szólva, ismertette, hogy május , 12-én az első hadsereg szá­mára tarthatatlann­á vált a helyzet Bár az állások sértetlenek voltak de tüzérségi tüzük gyengült és nem­sokára meg kellett szüntetni a tüzet a lőszerkészlet teljes kimerülése miatt. Messe tábornok azonban még akkor is folytatni akarta a küzdel­met. Mivel azonban minden további ellenállás teljesen céltalan lett volna, a Duce megparancsolta a harcok be­szüntetését. Az első olasz hadsereg azonban csak akkor tett ennek a parancsnak eleget, amikor minden lőszere elfogyott, elpusztította fel­szerelését és összes gyalogsági fegy­vereit. „Mind hősök ők...” • Róma, május 14. (Stefani.) Potverelli közoktatásügyi miniszter a szenátus­ban ismertette minisztériuma költség­­vetési tervezetét. Hosszabb beszédében kitért az afrikai hősies harcokra is és hódolattal emlékezett meg az 1. olasz hadseregről, amelynek katonái — mint mondotta — valamennyien hő­sök. Különösen kivált közülük — mondotta — az „Ifjú Fascisták“ had­osztálya, amely derekasan harcolt Egyiptomban, Líbiában és Tuniszban s csak a túlerőnek engedett. Legendás hőseink az aostai herceg és Messe tá­bornagy, Afrikában az olasz munkát védték, az olasz művelődést és Olasz­ország jogát. (MTI) MESSE TÁBORNAGY Megnyugvással távirata s várjuk sorsunkat! Róma, május 14. (Stefani.) Az 1. hadsereg, amely főképpen Gio­vanni Messe tábornagy csapataiból állott, elsőnek fogta fel a tuniszi ellenséges támadást és utolsónak hagyja abba a harcot — írja Gagda a Giornle d'Itáliában Az egész olasz nép hálát és nemzeti büszke­séget érez az 1. hadsereg hősiessége láttán, amelyet az egyenlőtlen harc­ban tanusított. Büszkeséggel jegyez­zük ide Messe tábornagynak teg­nap feleségéhez intézett szikratáv­iratát: A dicső 1. hadsereg utolsónak fogja zászlaját meghajtani a nyo­masztó túlsúlyban lévő ellenség előtt! Egy barátjának Messe tábornagy ezt a szikratáviratot küldte: Bízom benne, hogy áldozataink a jövőben meghozzák gyü­mölcsüket hazánknak! Abban a tudatban, hogy minden lehetőt megtettünk hazánkért, megnyugvással várjuk sorsunkat. Ezek a szavak is — fejezi be cikkét Gayda — jelzik a nemze­tünkre váró feladatokat. (MTI) Drámai szövegű szikratáviratok Róma, május 14. (Stefani.) A Tribuna külön tudósítója jelenti: Az arcvonal minden szakaszán a harci egységek szikratáviratozói az utolsó pillanatig küldték jelentéseiket a helyzetről. Minden adás ezekkel a szavakkal végződött: Éljen a királyi ! A bizertai övezet egyik szakaszá­ról a csata leírása közben a szikra­táviratozó jelentette: A parancs­nokló kapitány elesett! Egy egész napon és éjszakán át azután a szakaszbeli szikratávíró jelentette nem csupán az egyre na­gyobb számban felvonuló ellensé­ges harcikocsikat, hanem a parancs­nokok egymást követő hősi halálát is, úgyhogy az utolsó parancsnok már egy altiszt volt. Az utolsó szikratáviratok egyikét a szikratávírász mint parancsnok küldte: ,,Még három órára való lőszerem és 16 gránát­om van“. A legutolsó távirat így kezdődött: „Megtettük kötelességünket! Él­jen . . E helyen a távirat a mondat be­fejezése nélkül megszakadt. (MTI) ÚJSÁG SZOMBAT, 1948 MÁJUS IS Mi következik most? Berlin, május 14. (Német Távirati Iroda.) Half­eld Adolf dr., aki éveken át mint laptudósító működött Ameri­kában és An­gliában, a Hamburger Fremdenblattban szóvá teszi azokat a messzemenő találgatásokat, amelyek a szövetségesek sajtójában a mostani katonai események és a washingtoni politikai megbeszélések alapján nap­világot látnak. Halfeld dr. megálla­pítja, hogy a háború legközelebbi jö­vőjére vonatkozó találgatások az an­gol-amerikai sajtóban most valóságos trópusi bőségben jelentkeznek, de ép­pen ez a tarka összevisszaság sejteni engedi, hogy egyelőre még nem lát­ják világosan a további fejlődést Csaknem minden, ami a tuniszi ese­ményekkel kapcsolatban megjelenik, alapjában véve óriási kérdőjelt kíván: mi következik most? Halfeld dr. figyelemreméltó tünet­nek tartja azt, hogy Angliának legfel­sőbb katonai szakembereivel egyide­jűleg az indiai brit és északamerikai csapatok főparancsnokai is Washing­tonba érkeztek. Az angol és amerikai tényezőknek Az a váratlan érdeklő­dését a keletázsiai hadiesemények iránt Casablancában és Casablanca után tett kijelentéseik alapján nem lehetett várni — írja Halfeld dr. —, annál kevésbbé, mert Anglia és az Egyesült Államok hónapokon át azt az álláspontot képviselték, hogy a ke­letázsiai hadszíntér hosszabb ideig másodrangú jelentőségűnek tekinthető — Ezek a kérdések — írja Halfeld dr. — elvezetnek az angol-amerikai háború egyik alapproblémájához, ahhoz, hogy az északamerikai világ­­hatalom főképpen Csendes-óceáni jel­legű, a brit tengeri hatalom pedig főképpen Atlanti és Európával össze­függő jellegű. Az Egyesült Államok belpolitikájában régóta erősen vitatott kérdés, hogy az Egyesült Államok ér­dekei szerint nézve a világnak melyik felét illeti meg a hadászati és politikai elsőbbség. Úgy látszik, hogy a tuné­ziai döntés következtében ismét elő­térbe került ez a kérdés. (MTI) Pavolini az európai erődről Róma, május 14. (NST) Alessandro Pavolini államtanácsos, volt propa­gandaminiszter, a Messaggero című lapban a következőkben látja a há­roméves afrikai hadjárat értékeit: 1. Afrika három éven keresztül ma­­gába szívta és semlegesítette a pluto­kraták háborús teljesítőképességét. 2. Ez alatt az idő alatt valósággá válhatott az európai erőd. 3. A hatalmas szovjet fenyegetést feltartóztatták és megtörték. 4. Japán kiépíthette nagy kezdeti si­kereit, amelyek lehetővé teszik majd számára, hogy döntő súllyal avatkoz­hasson a háborúba. 6. Olaszországnak sikerült megolda­nia a balkáni biztonság kérdését. Dal­máciával létrehozták a nemzeti egysé­get és biztosították Európa védelmét Korzikában és Nizzában. Brit hadihajó támadása Fanselleria szigete ellen Bern, május 14. (Bud. Tud.) Angol lapok a Földközi-tengert helyezik ér­deklődésük előterébe. A Daily Tele­­graphban Marzin altábornagy, brit katonai szakíró kijelenti, hogy a szö­vetségesek jövendő támadási tervei a Földközi-tenger vidékén három pontra terjeszkednek ki, mégpedig először Szardíniára, másodszor Szicíliára, har­madszor Krétára és Rhodoszra. A London Illustrated News pénteki számában Szicília és Pantelicina tér­képét közli. Ezenkívül képeket közül Tripoliszban lévő partraszállásra al­kalmas hajókról. Ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy vichyi jelenté­sek szerint már két ízben közölték, hogy partraszállási hajókkal hajó­­karavánok indultak a Földközi-ten­gerre. Algíri jelentés szerint csütörtökön a kora reggeli órákban brit hadihajó támadást intézett Pantelicina sziget ellen. Laval tanácskozásai olasz tényezőkkel Paris, május 14. (Stefani.) Laval miniszterelnök újabb tanácskozást folytatott Avarna herceggel, a leg­felsőbb olasz hadvezetőség vichy-i képviselőjével, majd fogadta So­­radi grófot, az olasz nagykövetség vichy-i kirendeltségének első titká­rát. (MTI)­­ Colombo repülőkapitány lezuhant Róma, május 14. (NST) Pierino Colombo olasz repülőkapitány, aki számos nemzetközi repülőversenyen vett részt, nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is, szerdán egy újtípusú repülőgép kipróbálása alkal­mából lezuhant és hősi halált halt. Colombo százados a Garda-tó partján fekvő desonzanói repülőiskolából ke­rült ki, ahol a legnagyobb sebességek elérésének magasiskoláját tanították Résztvett úgy a líbiai hadjáratban, mint a spanyol polgárháborúban. Az Akadémia nagydija Hóman Bálint, vagy Szekfü Gyula? A Magyar Tudományos Akadémia nagyhetének keretében néhány nap­pal ezelőtt ítélték oda az akadémiai nagydijat. A dijat minden évben más-más tudományszak művelői kapják s az idén a történelemtudo­mányra került a sor. Természete­sen, a díj kiosztása előtt már hó­napokkal megindult az Akadémián a körültekintő munka, hogy kit ér­demesítsenek a díj elnyerésére. Bi­zottságot küldtek ki, amelynek elnöke Domanovszky Sándor, elő­adója Jánosffy Dénes, tagjai Luki­­nich Imre, Madzsar Imre, Hajnal István és Balanyi György voltak. A bizottság már a télen összeült és csakhamar kire terjedt, hogy a bizottság az utóbbi évek legnagyobb­­szabású történetírói alkotásának Hóman­ Szekfű magyar történetét tartja és azt javasolja, hogy az aka­démiai nagydíjat Hóman Bálintnak adják oda. Ugyanekkor azonban mások azon a véleményen voltak, hogy Szekfű Gyula a legérdemesebb az akadémiai nagydíjra. Az elkövet­kezett eseményekről az Új Magyar­ság többek között ezeket írja: " A bizottsági jelentés tárgyalá­sára az Akadémia II. osztályában e hét keddjén, vagyis május 11-én került sor és már az osztályülés előtt rebesgették, hogy a bizottsági javaslat, különösképpen azonban Hóman Bálint személye ellen tá­madás készül. Nem is lehetett két­séges, hogy honnan fúj a szél, amikor mire terjedt, hogy a táma­dást intéz Moór Gyula, a budapesti tudományegyetem jogfilozófiai pro­fesszora vezeti, hiszen Moór­emt nemrégiben rendes tagsági szék­foglaló előadásán igazolta be, hogy temperamentumán nem tud kellően uralkodni, mert tudományos fejte­getéseit egy választási kortesbeszéd­hez illő politikai kirohanással tol­dotta meg.­­ A támadás jól elő is volt ké­szítve, mert az egész osztályülés Moór Gyula párthíveinek túlsúlya jegyében folyt le, amint ez a ké­sőbbi tagválasztások során is meg­nyilvánult. Olyan jelöltek, akik a tavalyi tagválasztásokon sorra meg­buktak és Moór táborával kap­csolatba hozhatók, most mind be­kerültek.­­ Ugyanez a tábor, amely Moórt támogatta, a következő napi összes ülésen is pontosan megjelent és híven kitartott, ami szintén arra vall, hogy szervezett ak­cióról volt szó, amelynek élére Moór állott. Az Új Magyarság tudósítása sze­rint Moór Gyula azt javasolta, hogy a bizottság javaslatával szemben Szekfű Gyula kapja meg a nagydíjat Állam és nemzet című kötetéért. Az Akadémia második osztálya 25 szó­val 21 ellenében elvetette a bizott­sági javaslatot és 25 szóval 19 elle­nében elfogadta a Moór-féle indít­ványt, vagyis hogy a nagydíjat Szekfű Gyula kapja, Állam és nem­zet című kötetéért, amely az Új Magyarság szerint csupán újságcikk­­gyűjtemény. Az összes ülés 18 szó­val 12 ellenében a nagy­díjat tényleg Szekfű Gyulának ítélte oda. Közellátási detektívek rajtaütésszerű razziái­ Debrecenben és Nagykörösön Az elmúlt napokban a közellátási minisztérium rendészeti osztályának detektivjei rajtaütésszerű razziákat tartottak Debrecenben és Nagykörö­sön. Bizalmas értesülések szerint ugyanis a debreceni textil- és baromfi­piacon nagyarányú árdrágítások foly­nak. A detektívek a razzia során azt tapasztalták, hogy a háromnapos csirke darabjáért 2.50 pengőt kértek, egyhetes kacsáért 3.30 pengőt, egy­hetes libáért 9.10 pengőt, a túrót kilónként 1.20 pengővel, a teljes liter­jét pedig 2,30 pengővel adták maga­sabb áron a megengedettnél. Az igazol­tatások alkalmával a detektívek húsz piaci árust felírtak és feljelentették őket az ügyészségen. A textilrazzia során három keres­kedőt lepleztek le, akik azzal tagadták meg a vevők kiszolgálását, hogy nincs árujuk. A házkutatás során dús áru raktárt találtak náluk, őket is fel­jelentették az ügyészségen. Nagykőrösön az országos vásár napján razziázták végig a detektívek a textileseket, akik — mint kiderült — a lepedővászon és háziszőttes mé­terét 100 százalékos ártúllépéssel, a kanavászon 300 százalékos, az egy­szerű vászont pedig 200 százalékos felárral árusították. A házkutatások akalmával a detektívek 30.000 pengő értékű árut foglaltak le az árdrágító textileseknél, akiket feljelentettek a kecskeméti ügyészségen. aki 34 éven át a Wecss Manfréd-gyár tisztviselője volt, 1943 május 14-én elhunyt. Temetése május 16-án, vasárnap dél­után 5 órakor lesz a csepeli szr. te­metőben. Gyászolják fia, Sándor (Zürich­) és fivére: Vajda Géza (Shanghai). Dr. Méri Jamilné sz. Kádár Manci és gyermekei Éva és Judith fájdalom,­tól megtörten tudatják hogy a leg­drágább férj, a legjobb apa úr. Méri Emil a Providentia oiszsosifó r.-t ny. igazgatója türelemmell viselt hosszas betegség után életének 53. évében május hó 13-án elhunyt. Gyászolják: Kádár Gyula és héje. Méri Oszkár és neje. Méri Jenő és neje. dr. Révy Albin és neje, rokonai és barátai. Drága halottunkat május hó 16-án­ , vasárnap déli órakor kísérjük utolsó útjára a kerepes-műi temető hajat­asházából. Szereteti lényét fájó szívünkben őrük, megőrizzük. Alulírottak öszetörve, fájdalomtól porig sújtva tudatják, hogy minde­nük, büszkeségük szemük fénye FLEISCHER LEÓ arany szíve rövid szenvedés után megszűnt dobogni. Gyászolják: özv. Fleischer Leóné sz. Kohn Rózsika felesége, dr. Sonnen­­feed Lászlóné Vera és Lili leányai, dr. J­onnenfeld László távollevő veje. Anyósa, nászasszonya, testvérei, só­gornői, sógorai. 1043 május 14-én Bajmokon kisértük utolsó útjára. Siratjuk míg élünk. Vajk Ernőné szül. Román Alice úgy a ma­ga, mint az alulírottak nevében megtört szívvel jelenti hogy férje intik Ernő oki. mérnök életének 41., boldog házasságának 20. évében május 13-án váratlanul el­hunyt. Temetése május 16-án déli 1 12 óra­kor lesz a rákoskeresztúri izr. teme­tőben. özv. Ydels­berger Albertné édes­anyja. Vajh Béla. Tibor és Lili test­vérei, sógornái, sógorai, kiterjedt ro­konsága és baráti köre. Az I. honvéd páncélos hiradózászlóalj zászló­avatási ünnepsége Az 1. honvéd páncélos hiradó­zászlóalj május 15-én, délelőtt 10 órakor rendezi a Vérmezőn (Roham­utcai oldal) csapatzászlóavatá­si és államfői zászlószalag-adományozási ünnepélyét (MTI.) SÍRKŐAVATÁS néhai Kondor Berné­ síremlékét 1943 május 16-án, vasárnap délelőtt­­11 órakor a rákoskeresztúri temetőben. (1/a szakasz, 10. sor, 7 sír) avat­juk fel

Next