Ujság, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-06 / 101. szám
SÜTÖRTÖK, SMS MÁJUS • ÚJSÁG Kállay Miklós miniszterelnök a pártértekezleten megindokolta a parlament elnapolását . .. -------------------------------------------------A képviselő úr bizonyos oldalán olyan kérdések felvetését erőltetik, amelyek tárgyaiészt a Kormány felelőssége tudatában ezlel szerint az országra nézve nem tartja kívánatosnak. A kormány sem Hian politikai, sem belpolitikai tekintetben semmi körülmények között nem tér le eddigi útjáról. A parlament szünetelése alatt is megfelelően tájékoztatják a nagy nyilvánosságot az országtletére nézve fontos kérdésekről, valamint a Kormányzati teendőkről és tervekről A Magyar Élet Párna változatlanul megtartja csütörtöki kiuőnapi összejöveteleit és pártértekeztetésit A Magyar Országos Tudósító jelenti: A Magyar Élet Pártja kedden este akadémia utcai helyiségében vitéz Lukács Béla miniszter, országos elnök elnyerésével pártértekezletet tartott, amelyen igen nagy számmal vettek részt a párt képviselő- és felsőházi tagjai, valamint a főispánok. Megjelent a pártértekezleten Kültay Miklós miniszterelnök, Tasnádi Nagy András, a képviselőhöz elnöke, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, vitéz Nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter, Reményi - Schneller Lajos pénzügyminiszter, Radocsay László igazságügyminiszter, Bánffy Dániel báró földmivelésügyi miniszter, Antal István nemzetvédelmi propaganda-miniszter, Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter, Bornemisza Géza iparügyi miniszter Zsindely Ferenc kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, vitéz Törő Tibor, a képviselőház alelnöke, Fái István, vitéz Bonczos Miklós, Bárczay János és Gergelyffy András államtitkárok, Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, sajtófőnök, Homonnay Tivadar főpolgármester, Kölcsey István, a MÉP országos ügyvezető alelnöke, Vitéz Lukács Béla elnök megnyitó beszédében meleg szavakkal üdvözölte Kállay Miklós miniszterelnököt, akit az értekezlet résztvevői hosszantartó meleg ünneplésben részesítettek. Az elnök ezután a párt nevében köszöntötte Antal István nemzetvédelmi propaganda minisztert abból az alkalomból, hogy a kormányzó a m. kir. titkos tanácsosi címet adományozta neki. Antal István miniszternek is igen meleg ünneplésben volt része. Az elnök köszöntötte meg vitéz Kolosváry Borcsa Mihályt és Inántsy- Pap Elemért magas kormányzói kitüntetésük, Szakáts Pált pedig kormányfőtanácsosi kinevezése alkalmából. Kállay Miklós miniszterelnek beszéde it és Lukács Béla miniszternek, a MÉP országos elnökének megnyitó szavai után Kállay Miklós miniszterelnök emelkedett szólásra * tüzetesen ismertette azokat az okokat, amelyek a kormányt arra az elhatározásra késztették, hogy a Kormányzó Úr önnméltóságának a képviselőház elnapolása iránt tegyen előterjesztést. Ennek kapcsán a miniszterelnök a következőket jelentette ki: " A kormánynak az alkotmányos tényezők bizalma alapján rendíthetetlen elhatározása, hogy a háborús helyzetben a külpolitikával és a hadviseléssel összefüggő problémák tekintetében a kezdeményezést a saját maga számára tartsa fenn. A képviselőházba, a pénteki ülésen lefolyt események, valamint egyéb más, a parla Olasz tájak, olasz emlékek kiállítása írta Elek Artúr Már második kiállítása ennek az évadnak az, amelyen most a Szépművészeti Múzeum grafikai osztálya Olaszországnak, a réginek és a mainak szépséges tájait, elragadó városait, bennök csodás palotáikat és tereiket vonultatja fel kiállítási termében. Merőben más ez a kiállítás, mint amelyet nemrégiben az ÉNIT rendezett és nyitott meg a Nemzeti Szalonban. A különbség elsősorban az, hogy a múzeumi kiállítás nem szorítkozik magyar művészek munkáira, hanem inkább külföldi grafikusok lapjaiból válogatódon össze. A második főkülönbség pedig, hogy a múzeumi kiállítás anyaga csupa grafikai lap, nem festmény, mint a másik kiállításé. grafika eszközeivel közelebb tud férni a művész az olasz természet bizonyos nyilvánulásaihoz és mindenesetre jobban érzékelhetővé tudja tenni a városok és utcák építészetét, mint a színfoltokat rakó ecsettel. A Szépművészeti Múzeum óriási anyagából válogathatott Hoffmann Edith dr. és segítőtársa, Domán Andrea dr. és Ítéletüknek. Ízlésüknek becsületére válik a válogatás eredménye. Elragadó képe tárul a néző elé Itália gyönyörű látnivalóinak. Mélységes honvággyal feledkezik belé az, akinek a sors jóvoltából megadatott, hogy valamikor a megábrázolt tájakat eredetiben láthatta. Elképzelhető, mekkora fejtörést okozhatott a kiállítás két rendezőjének, hogy a sokszáz metszetből és harcból mit ne állítson ki. Végül arra határozták el magukat, hogy néhány nagy városra és azok környékére szorítkoznak, semhogy nagyon szétszórják a néző figyelmét, így azután főként Velence, Róma és Nápoly illusztrálása lett a kiállítás. És minthogy ennek a kiállításnak célja inkább kultúrhistóriai, mint művészettörténeti, nemcsak a híres mesterek munkái közül választották ki lapjaikat, hanem másod-, sőt harmadrendű festők és grafikusok ábrázolásait is kiállították, ha tartalmi érdeklődésükkel rászolgáltak. így kerültek a falra a furcsa nevű, Filippo Giuntotardi (későntött) gouache-képei. Jelentéktelen művész volt ez a meglehetősen ismeretlen festő, képei alig többek dilettánsi szórakozásnál. Érdekességüket a tárgyuk adja meg, az, hogy Róma környékének részeit abban az állapotban ábrázolják, amelyben a tizenkilencedik század elején voltak. Giuntotardinál is jelentéktelenebb festő a nápolyi Alessandro d’Anna, aki a tizennyolcadik század második felében működött. Fedő színekkel (gouache) festett vízfestményei tisztára műkedvelő ábrázolások, annak is csaknem gyermekes munkák. Mégis érdekesek, mert a tizennyolcadik századvégi Nápolynak és környékének olyan részleteit őrzik, amelyek azóta eltűntek, vagy felismerhetetlenné alakultak. Égyük képén a Lago di Fucino-t (a celanói tó az Abruzzókban — mondja a kép felírása) jeleníti meg. A nevezetes, tó azóta már rég eltűnt, vizét elvezették és fenekét szántófölddé alakították át. Érdekes kordokumentum az a festménye is, amely a Vezúv 1788-iki kitörését ábrázolja, igazi dilettánsi bátorsággal olyan feladatot, amelyre a pillanat megrögzítésében járatos impresszionisták is bajosan mernének vállalkozni. Mindezeket az ábrázolásokat, amelyek még az Esterházy-képtár gyűjteményében szerepeltek és művészeti értéktelenségük miatt sohasem ment felelősségteljes működésében összhangzásba nem hozható jelenségek azt bizonyították, hogy a kormánynak ezt a kétségtelen kötelességét a képviselőháznak nem minden oldalán hajlandók méltányolni s olyan kérdések felvetését erőltetik, amelyek tárgyalását a kormány felelőssége tudatában ez időszerint az országra nézve nem tartja kívánatosnak. (Nagy éljenzés és taps.) Ezért a kormány az országgyűlés elnapolása iránt tett a Kormányzó Úr ő főméltóságának előterjesztést, aki ezt az előterjesztést elfogadta. (Megújuló lelkes taps és éljenzés.) A miniszterelnök beszéde további során nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a kormány arról az útjáról, amelyet bemutatkozó beszédében több mint egy évvel ezelőtt megjelölt, sem külpolitikai, sem belpolitikai tekintetben semmi körülmények között le nem tér. (Nagy éljenzés és taps.) Rámutatott ezután, a miniszterelnök arra, hogy a parlament működésének szüneteltetése egyáltalán nem jelenti a kormányzati alkotómunka szünetelését, ellenkezően, a kormány tudatában van annak, hogy a törvényhozás munkájának szünetelése következtében e rek az ország érdekében végzendő alkotómunka terén még fokozottabb feladatok és felelősség hárulnak s ebben a felelősségteljes munkában a parlament és az ország közvéleménye túlnyomó többségét jelentő párt is osztozik. (Helyeslés és taps.) Ennek az alkotó munkának az alkotmányos lehetősége annál is inkább fennáll, mert hiszen a kormánynak a 42-es és 38-as bizottságok útján megvan a törvényes lehetősége arra, hogy az ország érdekében szükséges összes intézkedéseket megtehesse. Egyébként mind ő, mind a kormány tagjai meg voltak kiállítva, helyes dolog volt egyszer megmutatni. A kiállítás művészeti értékét semmiben sem érintik, mert azt a kiváló művészeknek tekintélyes sora biztosítja. Nehéz közöttük a választás. Minden ország minden korának művészei megfordultak Olaszországban. Tanulni jártak oda és emlékkel megrakodva tértek haza. A korai idegenek egyik legnagyobbja Jacques Callot volt. Ő nem szerepel ezen a kiállításon, mert annyi lapja van a múzeum birtokában, hogy külön kiállításra telik belőlük. Helyét egyik tehetséges közvetett tanítványa foglalja el, a francia Israel Silvestre, több nemzedéket számláló grafikus család tehetséges tagja. Velencei utcáiról és tereiről készült kicsiny karcai vázoló előadásu, laza húzású vonalkáikkal a térbeli levegőt jól éreztető finom munkák. Helytörténeti érdekességek is akadnak bennök, bár Velence az az olasz város, amely a renaissance betetőződése óta legkevésbbé változtatta az arcát. Annál meglepőbben hat Silvestre egyik karcán (5/c.) a velencei Dogana képe. Az ő korában a velencei vámház épülete valóságos pártázatos falu vár volt. Nem kevésbbé érdekesek Silvestre római tárgyú lapjai sem. A Pantheon tere, a Piazza della Sbolonda egészen más alakban jelenik meg rajta, mint amilyennek mi, késeiek, ismerjük. A mai Piazza di Spagna kiépítetlen és elhanyagolt tér volt. A Piazza Navonán sem álltak még Bemini hatalmas szökőkútjai. Sajátságos képet mutat Silvestre egyik karcán (112/a) Szent Péter temploma. Michelangelo kupolája már rajta van, de főhomlokzatának jobboldali sarkában sisaktalan óriási harangláb emelkedik. Bemini félköralakú árkádsorának még semmi nyoma: a hatalmas teret apró házak, nyilván a középkor maradványai, kerítik be. A mai Corso Umbertónak is nagyon más volt a kép«, mint azóta. Silvestre mersze-Mikszáth Kálmántól a következő sorokat kaptuk közlés végett: Naponta igen sokan keresnek fel levelekkel, amelyekre választ várnánk. Én készségesen felelnék is minden levélre, ha lakáscímmel volna ellátva. Sajnos, a levelek egy nagy része lakáscím megjelölése nélkül kerül kezeim közé és így nem áll módomban a válaszolás. Ezt pedig őszintén sajnálom, mert egyik-másik olvasómnak aggodalmaira, sötétenlátására vagy egy-egy kérdésben elfoglalt nem ,egészen.„„objektív álláspontjára sokszor egy-egy mondattal is tudnék válaszolni. Igen kérem azokat az olvasóimat, akik ilyen levelekkel hozzám fordulnak, vegyék figyelembe azt, hogy az Újság mai terjedelme mellett még akkor tett még eredeti helyén áll Marcus Aureliusnak rég eltűnt diadalíve. Callot hatása alatt fejlődött jelentős művésszé az olasz Stefani della Bella is. Rézkarcai közül a Firenze környéki Pratolino egy nagyúri villájának kertje válik ki érdekes tárgyával. A kert közepén óriási fa-törzs terpeszkedik, valóságos pátriárka a fák sorában. Ágai és lombjai között szórakozó társaságok ülnek asztalok körül, vagy sétálnak lépcsőkön. Gyönyörű a hatalmas fa rajza és kedvesen mozgalmasak rajta az emberi figurák. Antonio Canale, az idősebbik Canaletto alakja magaslik ki a gyűjteményből. Ez a festő élete legnagyobb részében Velence csatornáit és calléit festette roppant szaporasággal és nem mindig ihletetlen. De nemcsak festő volt, hanem olykor grafikus is, mégpedig annak elsőrendű, „Vecute“ c. rézkarc-albumából valók azok a lapok, amelyekkel a kiállításon szerepel. Szebbnél-szebb lapok. Külön érdekességük, hogy nem mind a természet nyomán készült, hanem, mint maga is hangoztatja, albuma címlapján, lapjai részben szabad fantáziák. Ilyen alkotás a Laternás boltív (24.) című lap. Karcsú, magas oszlopokon nyugvó árkád párkányáról kicsiny lámpás lógázik a szellőben. Az árkád boltnyílásain túl villaépület, diadalkapu és egy templomszerű építmény látszik. Ha szabad fantázia is, benne érzik a brentamenti tájék hangulata. Még inkább érzik azon a karcán, amely a brentamenti Dolo városka zsilipkapuját ábrázolja. Míg festményein fárasztó hűséggel ragaszkodik a valósághoz Canale és ami ott egyenes vonal, azt szinte vonalzói pontossággal adja vissza, ezeken a karcain megkötetlenül jár a keze, mindenfelé meglazítja a kontúrt, hullámos vonalakkal jelzi az árnyékot s mindezzel felüdíti az ábrázolást. Igazi olaszos temperamentum élt ebben a képein oly egykedvűnek és bágyadtnak tetsző festőben. Mégis képeinek köszönhette népszerűségét, sőt világhírét. Azokból nem tudott annyit festeni, pedig igen szapora alkotó volt, hogy mindenkit kielégítsen. Ez a magyarázata annak, hogy annyi metszeti reprodukció készült festményeiről. Kiállításunkon is jelentős sorozatnyi látható belőlük. Giovanbattista Brustolon,a híres velencei fafaragó művész- család tagja a készítőjük. Jobbára olyan festményeit ábrázolják Canalénak, amelyeknek eredetije nem ismeretes: elveszett vagy el sem készült, rajzállapotban félbemaradt? Értékük a tárgyi érdekességükben van. Velence ünnepi eseményeit, az Adriával való eljegyzés ünnepét és számos egyéb ünnepséget örökítenek meg mozgalmas embertömegekkel. Kár, hogy Brustolon jelentéktelen művész volt, vésője alatt egyhangúvá fáradt az ábrázolás. Öröm volna egyébként gyöntyörködni a kiállítás lapjaiban és felrajzó emlékeink közé feledkezni. De szorít a hely és gyors befejezésre sürget. Csak rámutathatunk azokra a lapokra, amelyek előtt szívesen elidőznénk: Piranesi remek harcaira, a francia Dominique Barriere elragadó Villa Aldobrandinájára (Frascati), Corot egy finom római tárgyú tusrajzára, Jean-Jacques de Boissieu rendkívül finom vonalakból összerakott nagyméretű tivolis metszetére (144), az amerikai Whistler, az angol Cameron csodás finomságú karcaira. A magyarok is jól megállják helyüket ebben az előkelő nemzetközi társaságban, Barabás Miklós, Libay Lajos, a kitűnő Kozma Sándor az Itália-járó korai magyarok közül. A maikat elsősorban néhai Ferenczy Károly megragadó krétarajza, a Kiss József költeményében illusztrációnak készült „Nápolyi emlék“ képviseli kiválóan, a nála fiatalabbak közül pedig Varga Nándor Lajos, Ferenczy Valér, Conrad Gyula egy vagy több karca. BETHLEN KARÁDY CRAY NAGY ISTVÁN CSABA ÚJBUDA fogják találni a módot arra is, hogy az ország életére nézve fontos kérdésekről, kormányzati teendőkről és tervekről a nagy nyilvánosságot a parlament szünetelése alatt is időnként megfelelően tájékoztassák. Az országos elnök meleg hangú szaval A miniszterelnök hosszantartó és nagy éljenzéssel fogadott beszéde után vitéz Lukács Béla országos elnök a párt nevében hálás köszönetet mondott a miniszterelnöknek felszólalásáért és tájékoztatásáért. — A párt valamennyi tagja egyetért velem» — mondotta többek között —, amikor kijelentem, hogy a miniszterelnök úr, pártunk vezére mögött állunk minden ténykedésében, őt szeretettel, bizalommal és hűséggel követjük nemcsak mint a parlament döntő súllyal rendelkező többségi pártja, hanem mint az ország lakossága politikai jogokat gyakorló nagy többségének képviselői is. A miniszterelnök úr bizhat abban, hogy mint eddig, a jövőben is hűséggel és minden erőnkből támogatjuk. — Éljen a miniszterelnök — kiáltották az elnök szavaira a párt tagjai s megújuló meleg ünneplésben részesítették a miniszterelnököt. Végül vitéz Lukács Béla országos elnök bejelentette, hogy a pártnak csütörtökre kitűzött pártértekezlete elmarad, a jövőre azonban a parlament szünete alatt is minden csütörtökön összejönnek a párt tagjai és a klubnapon a miniszterelnök és a kormány tagjai is megjelennek és emellett rendszeresen megtartják a pártértekezleteket is. Mikszáth Kálmán levelesládája sem lehetne nyilvánosan válaszolni minden felvetett témára, vagykérdésre, ha mi, akik a cikkeket írjuk, azt írhatnák mindig, amit írni akarunk. Azonban azt olvasóim is beláthatják, hogy olyan világot élünk és országunk olyan súlyos helyzetben van, amelyben nem kívánatos, hogy mindenki a fórumra szaladgáljon a maga sebeivel és azokat ott mutogassa. Még kevésbbé kivonhatják a cikkírótól, aki a korlátozott lapterjedelem mellett jó, ha havonként kétszer juthat szólhoz, hogy éppen azokat a témákat vegye napirendre...amelyekre több-kevesebb figyelemreméltó gondolat kíséretében érdeklődését felhívták. Gondoljanak olvasóim arra is, hogy nemcsak nekik, de nekem is vannak gondolataim, amelyeket megírni sze■retnék. s