Ujság, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-12 / 106. szám

a­i rovatunk! A­É­TM­ORA Külföldi regényünk! Richard E. Danielson! Hardy képtéra 9. oldalon Budapest, 1943 május 12. szerda ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra 4.5 pengi Negyedévre ........................... 11.60 pengol Égési évre 46.40 pengol Egyes szára­kra Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon hétköznap 16 fillér Vasárnap.......................................... 30 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. SZABADELVŰ NAPILAP XIX. évfolyam, 106. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL|­VL. Aradi­ utca 8. TELEFON: *120—757, 120—755, 120—755, 120—764 Budapest 62., postafiók 282. FIÓKKI­ADÓHIVATAL, KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 180-674 ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. kerület, Gróf Tisza István­ utca 6. száza. Telefon: 181-001 és 180-674 FŐSZERKESZTŐI MAKAY* PETROVICS GYÖRGY dr.­ Mi történt kedden : a­ll a­y Miklós miniszterelnök elnöklésével a kormány tagjai megtartották a szokásos heti miniszter­­tanácsot. A közellátásügyi miniszter rendeleti után kor­látozta a textiláruk (ruha, fe­hérnemű, harisnya) kiszolgál­tatását, illetve csináltatását. F­r­a­n­c­o tábornok, spanyol államfő­nek a béke lehetőségeiről mondott almeriai beszédé­vel kapcsolatban a Wilhelm­strasse éppen olyan tartóz­kodó magatartást tanúsít, mint amilyen legmerevebb visszautasító álláspontra he­lyezkedett a múlt hetekben, amikor Dordana spanyol kül­ügyminiszter hasonló célzatú béketapogatózó kijelentése­ket tett. A Wilhelmstrasse nyilatkozata szerint „békére a mostani adott helyzetben gondolni sem lehet". Hitler­ a negyedik téli gyűjtéssel kapcsolatban felhívást inté­zett a német néphez. Németországban csökkentették a húsadagot s felemelték a zsir- és kenyér­adagot. Az usztasa­mozgalomban nagy őrség­váltást hajtottak végre s en­nek során a mozgalom vala­mennyi tisztségviselőjét ál­lamfői rendelettel felmentet­ték. Tuniszban — miként a német véderő főparancsnoksága közli —, Tunisz városától délkeletre az ellenség számos friss gya­logos és páncélos kötelékkel támadott, de a tengely-had­erő a szakadatlan rohamok­kal szemben a legerősebb ellenállást tanúsította. A sú­lyos és mindkét fél részére veszteségteljes harcok nem csökkenő hevességgel foly­tatódnak. A C­a­p-B­on félsziget déli partjáig hatoltak előre a Tunisztól délkeletre előnyo­muló ellenséges hadoszlo­pok — az olasz főhadiszállás közlése szerint. Berlint jólértesült katonai körökben hangoztatják: a tunéziai hadi­helyzet lényegesen nem változott s a német csapatok még elkeseredett ellenállást fejtenek ki az általuk tartott pontokon. A tengelycsapatok azokba az állásokba vonul­tak vissza, amelyek a déli arcvonal védelmi vonalának közvetlen csatlakozásaként széles ívben reteszt alkotnak a Caliban-félsziget előtt. Róma nagy figyelemmel kíséri a háború további fejleményeit Szívós ellenállást fejtenek ki a tengelycsapatok a Bon-félszigeten Tilos övezetet létesítenek az olaszok a francia—svájci határon TUNÉZIÁBAN a harcok folytatódnak, mégis a közérdeklődés előterébe lassan, de fokozatosan a keleti harctér eseményei nyomulnak. Lássuk először a tuniszi katonai helyzetet: Már legutóbbi összefoglalásunkban rámutattunk arra, hogy a tengelycsapatok ellenállása a déli arcvonalon tömör, szervezett és egységes. Ez ma is így van. A harcok súlypontja a Hamman Life és a Hammamet között elterülő Bon-félsziget déli kapujánál van, amelyet a német és olasz csapatok szívósan védelmeznek az ellenség bekerí­­tési hadműveleteivel szemben. Itt az angolszászok friss gyalogos és páncélos kötelékekkel támadnak. A harcok mindkét fél részére veszteségteljesek és nem csökkenő hevességgel tombolnak. Angol hadihajók vonulnak a félsziget felé, hogy a partvidéket tűz alá vegyék. Természetesen számolni kell azzal, hogy az angolszász erők a Bon-félsziget bejárata ellen még fokozottabb erejű támadásokat indítanak azért, hogy a mindinkább összeszűkülő, már említett föld­­nyúlványt elzárják a visszavonuló német-olasz seregek elől. Itt az ellenség fő nyomása Hamman Life térségéből a Szoliman-lapályon keresztül bontakozik ki. Amíg tehát a tengelyerők a Zaghouan, Hammamet és Szolimán községek és területeik által alkotott háromszögben védekeznek, addig dél felől a 8. brit hadsereg előnyomulását erős német és olasz utó­védek igyekeznek feltartóztatni. A hadijelentések kiemelik ez utó­védek tüzérséggel támogatott hősies ellenállását. A déli arcvonalon tehát, mint már említettük, a hadműveletek súlypontja északról a déli arcvonalszakaszra tolódott el, ahol a német és olasz csapatok tömör ellenállást tanúsítanak. A KELETI ARCVONALRÓL kölcsönös nagyszabású támadó had­műveletek előkészítéséről van tudomása a német véderő főparancsnok­ságának. Nem érdektelen tudnunk, miből következtethet ilyen nagy támadásokra egy hadműveleti főparancsnokság? Lássuk röviden: A nagy offenzíva beharangozása rendszerint hatalmas légi erők támadásai a mögöttes területek ellen. Ez a helyzet mindkét hadviselő félnél ma. A szembenálló ellenségek hadvezetősége ugyanis mint eleve igyekszik az ellenséges felvonulásokat légi erőkkel szétverni, az ellen­ség szállítóeszközeit szétzúzni, így felvonulását megzavarni, ellátó­központjait szétrombolni és ezáltal hadműveleti terveit felborítani. Senki sem tudhatja, melyik hadviselő fél kezd támadó hadműve­leteket. Berlini illetékes körök valószínűnek tartják, hogy a Szovjet nagyarányú előkészületeivel nagy támadó hadműveletet készít elő. Szaporította elitcsapatainak, gárdahadosztályainak számát, s nagy­szabású módon építette ki tüzérségét. Természetesen a Szovjet is igyekszik — tudjuk ezt a napijelentésekből — a német utánpótlási vonalak ellen bombatámadásokat indítani. Pillanatnyilag szovjet csa­patok hétfőn a kubáni hídfőnél csak gyengébb erőkkel támadtak. Ezeket a németek visszaverték. Minden embert gondolkodóba ejthet a Szovjet erőlködése a kubáni hidfő ellen. Ismertettük a hidfő jelentőségét és így ez alkalom­mal csupán rámutatunk arra, hogy a nagy német támadó hidfő „hatalmas szálka“ a szovjetorosz hadvezetőség szemében és így nem kizárt dolog, hogy az orosz fő támadás talán ebből a térségből indulhat ki. Ny. O. gépre emelkedett, a számban jó­val kisebb tengelyerőkkel szem­ben. Súlyosbította a helyzetet, hogy a tengelyhatalmak után­pótlási vonala állandóan ki volt téve az angolszász tengeri erők­nek s az amerikai légi rajokkal is megnövelt brit légi haderő tá­madásainak, a­íg az ellenség a két óceánon több és biztosabb utánpótlási vonallal rendelke­zett. Az angolszászok háborújá­nak most — állapítja meg Gayda — Európára kellene át­tolódnia, a súlypont azonban a Földközi-tenger maradt. A há­ború ez új fejezetének kezdetén a tengelyhatalmaknak megvan az okaik arra, hogy férfias nyu­galommal és elszánt akarattal nézzenek az események alaku­lása elé. _ » Gayda fejtegetéséhez hozzá­tehető, hogy az önbizalom és el­szánt akarat annál inkább el­­töltheti a tengelyhatalmakat, mert a május minden esztendő­ben világraszóló diadalaiknak volt az időszakasza. 1940 április 9-ére virradó éjszaka hatolt be a német hadsereg Norvégiába. Hetek alatt elvégezte ott felada­tát és május 10-ének éjszakáján a német hadseregek széles arc­vonalon átlépték a nyugati né­met határt és benyomultak Bel­giumba, Hollandiába és Luxem­burgba. Július közepére már a francia hadsereg letette a fegy­vert. 1941 április 6-án megkez­dődött Jugoszlávia ellen a há­ború Belgrád bombázásával és április 17-én a feltétlen meg­adás alapján, 12 napi harc után a jugoszláv hadsereg letette a fegyvert. Görögország meghódí­tása három hétig tartott és má­jus 20-án már ejtőernyősök ereszkedtek le Kréta szigetére, amely június 1-én teljesen a né­metek birtokában volt. Ekkor mondotta a német hadsereg fő­­parancsnoka: „A német katoná­nak semmi sem lehetetlen.“ Jú­nius 22-én megindult a háború Szovjet-Oroszország ellen. 1942 május 8-án a krími félsziget keresi nyúlványa ellen indította meg támadásait a német véd­erő. Négy nappal később a krimi szovjet seregek tehermen­tesítésére Timosenko Charkov környékén offenzivára indult, amelyről 23-án a német véderő főparancsnoksága azt jelentette, hogy kudarcba fulladt s ennek a sikertelen offenzivának a meg­hiúsulása után vált lehetővé ez német hadseregek számára a Kaukázusba való előrenyomulás és az előretörés a Volga felé Sztálingrádig. Május tehát biztató előjelek­­kel kecsegteti a német hadveze­tést. Kitűnik ez abból a nyilat­kozatból is, amelyet az Interinf katonai munkatársa tett. Esze­rint a keleti arcvonalon a sáros időszak végleg befejeződött. A terep most m­ár mindenütt olyan állapotban van, hogy lehetővé teszi a nagy kiterjedésű hadmű­veletet. Egyelőre nem lehet tudni — hangoztatja a német katonai szakértő —, melyik had­viselő fél kezd ilyen hadműve­letekbe és ugyancsak nem lehet előre mondani, hogy az arcvo­nal melyik szakaszai lesz a kö­zeljövőben, vagy talán már nem­sokára a harc gyújtópontja. Nem kétséges — hangsúlyozza —, hogy mindkét fél nagysza­bású hadműveletekre készül, mert időközben bizonyára a Szovjetnek is sikerült könyörte­len új sorozásokkal és az ipari termelés brutális fokozásával a téli ember- és hadianyagveszte­séget legalább számszerűleg pó­tolni. Annak kifejtése után, hogy minőségileg az új szovjet had­sereg nem ér fel a régivel, mert túl fiatal és túl öreg katonákból áll, megállapítja, hogy a szovjet hadvezetőség ismét szaporította gárdahadosztályainak számát, emellett nagy súlyt fektetett speciális alakulatok, főképpen tüzérség kiépítésére. A hadi­anyagot illetően az ellenfél két­ségtelenül ismét meglehetősen erősnek érzi magát, amire mu­tat az a körülmény is, hogy olyan mellékha­dszíntéren, mint a kubáni hídfőállás, egészen nagyszámú üteget alkalmaztak és megfelelő n­a­gy m­en­n­y­isé­g­ű lőszert. Úgy látszik, hogy az utóbbi hónapokban a szovjet légi­erő is számszerűleg lénye­gesen erősödött és figyelemre­méltó körülmény, hogy a Szov­jet fokozta bombavető alakula­tainak harcbavetését a német utánpótlási vonalaik ellen. Mindent összevetve — vonja le következtetéseit a német kato­nai szakértő, — általános be­nyomásul megállapítható: nincs semmi ok annak feltételezésére, hogy az ellenfél a kubáni hídfő­állástól eltekintve, ahol már tá- A háború új fejezete Az olaszok legnépszerűbb pub­licistája, Gayda, a Giornale d’Italia vezércikkében megálla­pítja, hogy bár az afrikai há­ború még nem fejeződött be és a tengelycsapatok szívósan küz­denek, bizonyos következtetése­ket már le lehet vonni a múltra és a háború jövő szakaszára nézve. Három konzekvenciát so­rol fel. Az első, hogy három éven át lekötötték az angolszász hatalmakat Európán kívül. A második, hogy a három év alatt­i tengelyhatalmak ellenálló ereje semmivel sem csökkent. A har­madik, hogy a hároméves harc­ban Olaszország lényegesen ke­vesebb katonával és hadieszköz­zel rendelkezett, mint az ellen­ség, az olasz csapatok azonban sohasem hátráltak meg, amíg az arány 5:1 maradt. A tuniszi csata utolsó szakaszában azon­ban az arány hadieszközökben 10:1, harckocsikban pedig 20:1 volt az ellenség javára. Az an­golszászok légi ereje 5000 repülő- Ára 16 fillér

Next