Ujság, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-14 / 108. szám

Mai rovatunk: AZ OLVASÓ AZ OLVASÓHOZ). Q nhrisklnn Külföldi regényünk: Richard E. Danielson: Hardy káplár In­vinaimn Budapest, 1943 május 14. péntek XIX. évfolyam, 108. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL I­VI. Aradi­ utca 8.­­ TELEFON: 120—756, 120—755, 120—754 postafiók 282. I FIÓKKIADÓHIVATAL.­­Telefon: 180-6741 ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA kerület, Gróf Tisza István­ utca 6. szám. Telefon: 181-004 és 180-674 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra ................ 4.5 pengi Negyedévre­­,illimii­i 11.60 pengi Égési évre 46.40 pengi Egyes szám­­ra Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon hétköznap IS fillér Vasárnap ........................................ 30 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. SZABADELVŰ NAPILAP PETROVIGS GYÖRGY dr. Mi történt cs­ütö­r­tökön Magyarország kor­mányzója legfelsőbb elhatározásával csapatzászlót adományozott a Kárpátalja és Bácska meg­szállásában és a keleti harc­téren kimagasló és vitéz magatartást tanúsított csapat­részekből alakult 1. honvéd páncélos híradó zászlóalj­nak. Kállay Miklós miniszterelnök és a kormány tagjai részvételével a Magyar Élet Pártja interpellációs ér­tekezletet tartott. Tunéziában az egész vonalon véget értek a harcok. Mussolini rendele­tére az első olasz hadsereg csütörtökön reggel beszün­tette a hadműveleteket. Az olasz főhadiszállás közle­ménye kiemeli az olasz csa­patok hősiességét. A német véderő főparancsnokságának közlése szerint a tengely­haderő az utolsó töltényig állta a sarat és csak az egész hadianyag elpusztítása után szüntette be az ellenállást. Angol bombázók súlyos éjszakai légi támadást intéztek Nyu­gat-Németország ellen. Né­hány helyen, főleg Duisburg városának területén jelentős károkat okoztak a robbanó és gyújtóbombák. Harminchárom repülőgépet lelőttek a német éjszakai vadászgé­pek és a légi haderő légelhárító löve­­gei. Német gyors harci repülőgépek nagy kötelékei kétizben in­téztek támadást Anglia ke­leti tengerpartja ellen s fő­ként Lowestoft város beren­dezéseit bombázták. A washingtoni értekezleten Churchill minisz­terelnök oldalán résztvesz­­nek az európai, indiai és tá­volkeleti brit szárazföldi, ten­geri és légi haderő főparancs­nokai, valamint polgári sze­mélyiségek is nagy szám­ban. Az Egyesült Államo­kat Roosevelt elnök mel­lett az amerikai haderő minden nemének főparancs­nokai képviselik a meg­beszéléseken. A tanácsko­zásba bevonták Kanada mi­niszterelnökét, Csiang Kaj­­sek hitvesét, Csungking­ Kína külügyminiszterét, Ausztrália külügyminiszterét és Benest is. Az NST jelentése szerint jólértesült körökben úgy tudják, hogy „a washingtoni értekezleten végleg megállapítják az európai invázió minden rész­letét". Churchill pénteken a Fehér Házból rádióbeszédet mond. Az afrikai csata harmincöt hónapig váltakozó eséllyel folyó harcok után véget ért Washingtonban hajnalig tartó tanácskozásokon beszélték meg az európai második arcvonal előkészületeit — Súlyos politikai problémák az angolszászok konferenciáján — Szövetségközi élelmiszerkonferencia kezdődik Amerikában . Nagy örömet keltett Olaszországban Rommel kitüntetése - Unkomies finn miniszterelnök bejelentette, hogy folytatniuk kell a háborút *....... Az olasz főhadiszállás közleménye szerint a harmincöt hónapig váltakozó eséllyel folyó afrikai csata véget ért. Az utolsó harcokban az 1. olasz hadseregnek jutott a végső ellenállás megtisztelő feladata. Csütörtök reggel a Messe tábornagy vezénylete alatt álló hadsereg a Duce rendeletére beszüntette a harcokat. A német hadijelentés arról szól, hogy az utolsó töltény felhasználása és az egész hadianyag elpusztítása, után a déli arcvonalon is beszüntették az ellenállást. A tuniszi tengerparti hegységben egyes harccsoportok, amennyiben még lőszerrel rendelkeznek, példás katonai kötelességteljesítéssel folytatják az ellenállást. , Mindkét hadijelentés drámai hangon fejezi ki az ellenállás be­szüntetését, de joggal felmagasztosítja a csapatok vitézségét, amely a harmincöt hónapig tartó afrikai hadjárat során valóban ragyogó fegyvertényeket vitt véghez. Ez a hadsereg nyomult előre hatalmas lendülettel Egyiptom szívéig és verte pozdorjává az elébe álló angol hadseregeket és kényszerítette rá az ellenségre akaratát. Évekig tartó készülődés után csak úgy tudtak az angolszászok felülkerekedni, hogy töméntelen, bizonyos fegyvernemekben 20:1 arányú tömegben gyűj­tötték össze a hadiszereket és minden európai és távolkeleti érdeküket elhanyagolva, vetették rá magukat az Afrikában küzdő német-olasz csapatokra. Ennek a fölénynek ellenére is Rommel tábornagy vezér­lete alatt közel 2500 kilométeres távon tudtak elszakadni, a bekerítés veszedelme elől mindig felszabadultak és még visszavonuló had­­mozdulataik közben is maguk diktálták az iramot. Az erők ilyen egyenlőtlensége mellett is, két irányból jövő támadással szemben,­ még hat hónapon keresztül tartották magukat és jóvátehetetlen káro­kat okoztak az ellenségnek. Az utolsó fázis során, amikor már egészen reménytelen és kétségbeesett volt a tengelycsapatok helyzete, német és olasz katonák a hadtörténelem legfényesebb lapjaira kívánkozó hősiességgel verekedtek és utolsó töltényük felhasználásáig küzdöttek. Harci szellemüknek olyan erős bizonyítéka ez, ami a jövendőre nézve megerősíti az olasz nemzetnek Afrika jövőjébe vetett megrendíthetet- len hitét. A 1­2. A KELETI HARCTÉR két pontján folytatják támadásaikat a szovjet csapatok. A kubáni hídfőnél és Lisszicsanszktól északra ismétlik meg nagy támadásaikat anélkül, hogy eredményt érnének el. E támadá­soktól függetlenül a harci tevékenység továbbra is a légi erők műkö­désére hárul. Mögöttes területeket, csapatösszevonásokat és vasúti gócpontokat szinte megszakítás nélkül ostromol a német légi­erő i­s. AZ ANGOL LÉGI­ERŐ újra megkezdte német városok elleni támadá­sait. Csütörtökre virradó éjszakán Nyugat-Németország vidékei ellen intéztek súlyos támadást. A német hadvezetőség jelentése szerint főleg Duisburg városának területén okoztak robbanó- és gyújtó­­bombák jelentős károkat. A támadások során az éjszakai vadászgépek és a légelhárító tüzérség a támadó repülőgépek közül 33, főleg négy­motoros bombázót lelőttek. Ugyanakkor a német légi­erő sem volt tétlen. Anglia keleti ten­gerpartját támadta meg s különösen Lowestof városát bombázták. A német repülőgépek kivétel nélkül valamennyien visszatértek tá­maszpontjukra. Ny. O. az indiai brit légi haderő pa­rancsnoka, továbbá a Földközi­tenger térségének több katonai szakértője, a polgári személyisé­gek közül pedig Beaverbrook lord hadfelszerelési és Leathers lord szállításügyi miniszter. Az USA részéről a konferenciára meghívták a vezérkar főnökét, a haditengerészet főparancsno­kát, az indiai csapatok főpa­rancsnokát, az indiai légi had­erő parancsnokát. Washingtonba érkezett Benes Eduard, aki a Fehér Ház vendége és odavár­ják a kanadai és ausztráliai minisz­terelnököt is. A legújabb hírek szerint a részletes tárgyalások már meg­kezdődtek és azok három fő pontra oszlanak. 1. Az európai arcvonal megteremtésének vég­leges részletei; 2. a szükséges hajótér készenlétbehelyezése; 3. az európai arcvonal számára a hadianyag elosztása. Az európai arcvonal megteremtésével kap­csolatosan érdekes a Bad. Tud­­­nak Zürichből kapott jelentése, amely szerint a szovjet sajtó nagy címek alatt közölte Chur­chill Washingtonba való érkezé­sének hírét, azonban megjegy­zéseket a jelentéshez nem fűz. Moszkvában azt tartják mégis, hogy a washingtoni értekezlet célja a második arcvonalra irá­nyuló előkészületek befejezése. A Német Távirati Iroda diplo­máciai levelezője szintén azt állapítja meg, hogy Roosevelt és Churchill katonai és politikai kérdésekről tárgyaltak. A kato­nai kérdések Európa invázió­jára, a Japán elleni hadviselés tevékenyebb lehetőségére vonat­koztak. Ezzel kapcsolatosan ,,ér­dektelennek“ minősítenek min­den „békeoffenzívát“, amelynek alapja nem feltétel nélküli fegy­verletétel. Római jelentés szerint Chur­chill washingtoni útjának híre az olasz fővárosban újabb ösz­tönzést adott a Földközi-tenger vidékén a legközelebbi időben várható fejlemények megvitatá­sára. A Popolo di Roma emlé­keztet Ch­urchillnek régebben tett kijelentésére, amely szerint „Észak-Afrika ugródeszkául kell, hogy szolgáljon, amelyről a­ szövetséges csapatok partra* szállásukat Európa és különö­­sen olasz terület ellen hajtanák végre“. „Churchill — írja a lap — azt is kijelentette, hogy a tengelyt lábánál kell megtámad­­ni.“ A fenyegető invázióval kap­csolatosan igen nagy érdeklődés­­re igényt tartható vezércikket írt Fino d’Aroma a Piccolo című lapban, „Ez a te órád, Itália“ címmel. Annak megálla­pítása után, hogy a vezető osz­tályok s a tömegek hallgatagon vállalják az Olaszországra váró küzdelmet, kifejti a cikkíró, hogy Itália az életéért és szabad­ságáért küzdő Európa első arc­vonalává vált. „A háború — írja d’Aroma — nemcsak a Földközi-tengeren zajlik le, ha­nem világháború s ebben a vi­lágháborúban az egész hármas­szövetség hatalmas és érintetlen erőkkel rendelkezik. Az egyál­talában nem állja meg a helyét, hogy az ellenség csak légi táma­dásokkal és rádióban elhangzó fenyegetésekkel lép majd fel ebben a háborúban. Megeshetik, hogy az ellenségnek sikerül többmillió embert partraszállí­­tania, akik szilárdan megvetik lábukat a szárazföldön, ennek következtében olyan csatákkal kell, hogy szembeszálljon majd az ellenség, amelyben nekünk nincs a hátunk mögött a tenger, hanem hatalmas és jól meg­szervezett területek vannak mö­göttünk, mérhetetlen tartalékkal és a betolakodóval szemben álló népekkel.“ „Ezek az okok — írja az MTI által továbbított cikkében d’Aroma — a legelszántabb el­lenállásra indítják Olaszorszá­got, mert a harmincöthónapos afrikai küzdelem után a francia partvidéktől Szicíliáig a mi föl­dünkre jut az a teher és tisztes­ség hogy feltartsa az ellenséges támadást és a tengerbe vesse vissza az ellenség pillanatnyi túlsúlyának esetleges lendüle­tét.“ Amíg tehát az olasz, angol, svájci s amerikai lapjelentések a washingtoni tanácskozásokkal kapcsolatosan az invázióra való A washingtoni tanácskozások A világsajtó figyelme a wash­ingtoni tanácskozásokra irányul. Most már közreadták a konfe­rencián résztvevőik neveit és a névsorból kiderül, hogy a leg­magasabb rangú katonák is résztvesznek azon. Churchill kí­séretében Washingtonba érke­zett az angol birodalom vezér­karának főnöke, a haditengeré­szet első lordja, a légi haderő vezérkarának főnöke, az indiai brit haderő főparancsnoka, a tá­volkeleti flotta főparancsnoka, Ára 16 fillér

Next