Ujság, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-15 / 109. szám

Mai rovatunk: Kereskedők és iparosok tanácsadója _­­ Külföldi regényünk: Richard E. Danielson: Hardy káplár 1" 5,1 BIUB , Budapest, 1943 május 15. szombat ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra ............... 4.0 pengfi Negyedévre , 11.60 pengdl Egész évre 46.40 pengd Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon hétköznap 16 Qilér Vasárnap ..........................................30 Qilér 1OKKIADÓHIVATAL, ÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 130-674) ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. kerület Gróf Tisza István­ utca 6. szám. Telefon: 181-001 és 180-674 Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. E3SS29 SZABADSLYŰ NAPILAP A FŐSZERKESZTŐI NAKAY*PETROVICS GYÖRGY dr. ' PT' XIX. évfolyam, 109. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI., Aradi­ utca & TELEFON: *120—757, 120—756, 120-755, 120—751 Budapest 62., postafiók 282. Mi történt pénteken A hivatalos lapban megjelent a légi támadással okozott károk megtérítéséről s hajléktalanná vált lakosság elhelyezéséről és a pol­gári áldozatok gyógyításáról, nyugdíjáról szóló kormány­­rendelet. Az olasz főhadiszállás nagyarányú légi támadásokról számol be leg­újabb közleményében. Olasz légi kötelékek Észak-Afriká­­ban Bonét, Bougiet és Sfaxot, ellenséges többmotoros re­pülőgépek pedig Nápolyt, Reggio di Calabriát, Caglia­rit, Messinát és Augustát tá­madták. Az olasz városokban a főhadiszállás jelentése sze­rint rendkívül súlyos károk és veszteségek keletkeztek. Német repülőgépek Kelet-Angliában Chelmsford iparváros ellen intéztek támadást. Brit re­pülőgépek péntekre virradó éjszaka nagy kiterjedésben benyomultak a Német Biroda­lom területe fölé és Nyugat­­valamint Közép-Németország­­ban néhány helységet bom­báztak, — jelenti a német véderő főparancsnoksága. Harmincnégy ellenséges re­pülőgépet elpusztítottak a támadás során. Londonban pénteken éjfél után légi riadó volt s a légelhárító ütegek is működésbe léptek. Washingtonban éjjel-nappal szünet nélkül folynak a brit és amerikai ve­zérkarok tanácskozásai. P­á­r­i­s­b­a­n Laval kormányfő tárgyalt Avarna herceggel, a legfel­sőbb olasz hadvezetőség vichy-i képviselőjével. A svéd parlament titkos ülésén meg­hallgatta a kormány külpoliti­kai helyzetjelentését és meg­vitatta a kormány­nyilatkoza­tot. A képviselőházban Hans­­son miniszterelnök, a felső­házban Günther külügyminisz­ter adott tájékoztatót. M­i­s­o­v altábornagy bolgár hadügy­miniszter — szófiai hivatalos jelentés szerint — Vaszilev építésügyi miniszterrel együtt szemleutat tett a Struma völ­gyében s megtekintette az ott folyó építkezéseket. Benes keleteurópai entente-tervét — miként a Neue Zürcher Zeitung tudósítója Washing­tonból jelenti —, meglehető­sen hűvösen fogadták. Pantelleria olasz erődsziget ellen brit hadihajó támadást intézett. Berlint csak néhány angolszász re­pülőgépnek sikerült elérnie, számolnak be. A hősök közül ki- Európa erődgyűrű­jébe ütközik: minden partraszállási kísérlet Pantelleria erődszigetet angol hadihajó ágyúzta — L­aval olasz katonai személyiségekkel tanácskozott — Amerikai csapatok partraszállottak az Alenti-szigetcsoport legnagyobb szigetén Újabb átfésülést rendeltek el Szófiában — Berlin fölé nem tudtak hatolni az éjjel brit bombázók — Roosevelt és Churchill szünet nélkül tanácskozik­­. AZ AFRIKAI HARCTÉRRŐL már nem emlékeznek meg a hadi­­jelentések. A csata véget ért s katonai műveletek Afrikával kapcso­latosan nincsenek. Annál több jelentés érkezik azokról a rendszabá­lyokról, amelyeket a tengely tesz esetleges, Afrikából kiinduló partra­szállási kísérletekkel szemben. Az olasz sajtó nyíltan megírja, hogy egész Olaszország arcvonallá változott, így minden olasznak front­harcosnak kell lennie. — El kell készülni az elszánt ellenállásra — írja a Popolo d’Italia —, mert ettől függ szabadságunk és jövőnk. A Stampa szerint a küzdelem kétségtelenül nehezebbé változott a tengelyhatalmak számára, mert a part minden darabját őrizniük kell ellenséges partraszállás ellen, azonfelül várható a légi támadások fokozása is. Olasz lapjelentések emlékeztetnek arra, hogy a közel­múltban két hajókaraván is elhagyta a gibraltári kikötőt és közli, hogy a London Illustrated News fényképeket hozott Tripoliszban hor­gonyzó partraszállító gőzösökről és bárkákról. Az afrikai harcteret egy déli harctér váltja fel s ugyancsak olasz jelentések szerint azzal kell számolni, hogy az angolszászok Szardínia, Szicília, Kréta és Rhodos, vagy valamennyi ellen egyidőben kezdenek támadást. A szakadatlanul folyó légi támadásokon kívül támadó szándékra mutat az is, hogy Pantelleria erődszigetet brit tengeri egységek vették ágyútűz alá. 2. A KELETI HARCTÉR eseménytelen. A csütörtök nyugodtan telt el, csupán a német hadsereg nehéztüzérsége lőtte Leningrádot. 3. A LÉGI HÁBORÚ egyre nagyobb méreteket ölt. A berlini hadi­­jelentés szerint péntekre virradó éjszakán brit repülőgépek nagy ki­terjedésben benyomultak a birodalmi terület fölé és Nyugat- és Közép-Németország néhány helységét, többnyire kis községeket, robbanó- és gyújtóbombákkal támadták meg. A Német Távirati Iroda jelentése szerint a brit repülőgépek nem jutottak el Berlin területe fölé. A széles területen végrehajtott éjszakai bom­batámadások során a britek 34 bombázót vesztettek. Csütörtökön a megszállott nyugati területek ellen intézett nappali támadások során a brit-északamerikai repülőgépek közül tizenkettőt lőttek le. A légi offenzíva az olasz városok ellen is tovább folyt. Nápolyt, Reggio di Calabriát, Cagliarit, Messinát és Augustát bombázták. Különösen Cagliariban voltak rendkívül súlyos károk és veszteségek. 4. TOKIÓI JELENTÉS szerint amerikai csapatok partraszálltak az Aleuti-szigetcsoport legnagyobb szigetén, Atun, amelyet a japánok 1942 június 7-én szálltak meg. Ez a sziget 104 kilométer hosszú és 50 kilométer széles. A legnyugatibb pontja az Aleutáknak. A partra­szállást nagyarányú repülőtámadások előzték meg. A harcok tokiói jelentés szerint a szigeten még folynak. IIy. O. király személye iránt való lelke­sedés Olaszországban most a balsors napjaiban milyen eposzi magasságokra emelkedik. A Tri­­buna kü­löntudósítója jelenti, hogy az afrikai arcvonal harci egységeinek szikratáviratozói utolsó pillanatig jelentéseket küldtek a helyzetről. Minden adás: Éljen a királyi — felkiál­tással végződött. Bizertából az utolsó jelentés így h­angzott: „A parancsnokló kapitány elesett.“ Majd az egymást követő pa­rancsnokok elestét jelentette. Az utolsó parancsnok már az altiszt volt. Végül maga a szikra­­távirász vette át a parancsnok­ságot és így fejezte be jelenté­sét: „Megtettük kötelességünket, éljen ...“ ezzel a távirat a mon­dat befejezése előtt megszakadt. A befejezés katonai dicsőség­gel teli. Az olasz és német csa­patok hősiesen küzdöttek, amint­hogy hősies volt az egész afri­kai csata. Azzal kezdődött, hogy Wavell tábornok — akit ugyan­csak az utóbbi napokban emel­tek tábornagyi rangra — Egyip­tom felől támadást intézett Lí­biában és eljutott a nagy szirtes öböl mentéig. E harcok közben 1941 február 5-én német csapa­tok Tripoliszban afrikai földre léptek. Március végén a világ közvéleménye megtudhatta, hogy a német csapatok kihajózása befejeződött és parancsnokuk, Ervin Rommel tábornok offen­­zívába ment át. Rommel első offenzívája olyan lendülettel in­dult meg, hogy rekordszerű gyorsasággal szorította ki Lí­biából az angolokat, csupán Tobrukot nem tudta bevenni. Az egyiptomi határ közelében állapodott meg Rommel, hátá­ban Tobrukkal, ami az angolo­kat újabb offenzívára ösztö­nözte és újra sikerült eredmé­nyeket elérni, amelyek azonban átmenetiek voltak, mert Rommel csapatainak átcsoportosítása után újra visszaverte őket. 1942 nya­rán egyik német győzelem a másikat követte és Rommel Af­­rika­ hadteste Egyiptom szívébe jutott el, mindössze 60 kilomé­terre állott Alexandriától. A nyári és koraőszi hónapokat az angolok kétségbeesett helyzetük­ben arra használták fel, hogy óriási erőket vonjanak össze és október 23-án megkezdték újabb offenzivájukat, amely november­ 1­4-én az elalameíni állások áttöré­sével megnyitotta nekik az utat Líbia felé. Négy nappal később, november 8-án angol és ameri­kai csapatok Marokkóban és Algírban szállottak partra. Rom­mel az őt üldöző 8. angol had­seregtől elszakadt és öt hónapon keresztül újra és újra kivonva magát a fenyegető bekerítéstől, jutott el Tuniszig, ahol előbb a Mareth-vonal mentén állapodott meg, majd innen visszavonulva egyesült a november óta Tunisz­ban partra tett német és olasz erőkkel. Ronnnernek ezt a 2500 kilo­méteren át való visszavonulását a német katonai szakértők a legszebb haditettek közé soroz­zák, mert sikerült hat hónapig tartó harcok árán Európa nyu­gati, déli és délkeleti partjait megerősíteni. Az afrikai csata befejezése után most a közvéleményt és a katonai szakértőket az a kérdés foglalkoztatja, hogy mi történik ezután? A Nemzetközi Sajtó­­tudósító katonai munkatársa szerint Észak-Afrika meghódí­tása kiinduló ala­pja az angol­szászok so­kat emlegetett európai betörésének. Az első betörési kí­sérletnek, a szakértő szerint, fel­tétlenül afrikai területről kellene kiindulnia. Nem hiszik berlini katonai körökben azt, hogy „az angolszászok hosszabb szünetet tartanának a partraszállás előtt. Minden veszteségük ellenére is a szövetséges hatalmaknak ki­meríthetetlen ember- és hadi­anyag állott eddig rendelkezé­sükre és legfeljebb egy hetet le­het számítani arra, hogy a Tu­niszban működött három had­sereg ismét eléri teljes harci erejét. A tuniszi kikötő helyre­állításához megvan a nagyszámú műszaki csapatuk, ezenfelül pe­dig az egész tuniszi polgári la­kosság is rendelkezésükre áll. Ez sem lehet tehát komoly ok arra, hogy hátráltassa az euró­pai szárazföld déli szárnya el­leni támadást. De ezenkívül köz­tudomás szerint Algírban, Ma­rokkóban, Egyiptomban és Kö­­zel-Ázsiában nagyszám­ú szövet­séges csapat állomásozik és ha ezek haditapasztalatokban nem is gazdagok, elég erősek, hogy könnyen alakíthatók belőlük in­vázió hadtestek.“ Technikailag a berlini hálón . Az afrikai csata vége Az olasz és német vezérkar jelentéseiben közölte, hogy az afrikai csata véget ért. Hitler Adolf a csapatainál maradt és utolsó töltényig harcolt katonák főparancsnokához, von Amim tábornokhoz, táviratot intézett, abban köszönetét és legnagyobb elismerését fejezte ki. Hasonló táviratot intézett Mussolini is von Arnim vezérezredeshez, aki végig megosztotta sorsát katonái­val és velük együtt teljesíti to­vábbi kötelességét. A csata utolsó fázisairól drámai leírásokban magaslik Messe tábornagy , aki a legmagasabb katonai ran­got az első olasz hadsereg élén kapta —, a legutóbbi napokban, amikor minden megadásra szóló felhívást visszautasítva, csak akkor tette le a fegyvert, amikor a Ducetől erre paran­csot kapott. A tábornokhoz Vik­tor Emanuel olasz király és császár táviratot intézett, amely­ben kifejezte, hogy csodálattal nézi az első hadsereg ragyogó hősiességét és biztosítékait látja benne a halhatatlan olasz haza nagyságának. Érdekes, hogy a Ára 16 fillér

Next