Ujság, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-18 / 111. szám

Mai rovatunki VILÁGHIRADÓ] Külföldi regényünk: TOLSZTOJ LEV: Három haléi la­za oldalon Budapest, 1945 május 18. kedd ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra................................. 4.5 pengő Negyedévre ............................ 11.60 pengő Egész évre................................. 46.40 pengő XIX. évfolyam, 111. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VI., Aradi­ utca 8. J&1­ TELEFON: *120—757, 120—756, 120—755, 120—751 Budapest 62.. postafiók 282. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon hétköznap 18 fillér Vasárnap ............ . ... . 30 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. FIÓKKIADÓHIVATAL: KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 180—674) ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. kerület. Gróf Tisza István­ utca 6. szám. Telefon: 181—004 és 180-674 SZABADELVŰ NAPILAP FŐSZERKESZTŐI MAKAY- PETROVICS GYÖRGY DJ. Mi történt Magyarország kor­­­mányzója megjelent a Tudományos Akadémia nagyhetének záró­ülésén. Borisz bolgár király névünnepét egész Bulgáriában lelkesen ülte meg a lakosság. Szófia és más városok középületei zászlódíszt öltöttek. György szász királyi herceg, Frigyes Ágost utolsó szász király leg­idősebb fia, aki 1925 óta a Jézustársasági Rend tagja, tragikus körülmények között a grossglienicki tóba fulladt. London ellen — miként a német véd­erő főparancsnoksága jelenti — gyors német harci repülő­gépek több órán át tartó éj­szakai támadást intéztek. Ilnkomies finn miniszterelnök a háború folytatása mellett foglalt ál­lást legutóbbi beszédében. Tokiói jelentés szerint az amerikaiak Attu szigetén történt partra­szállásukkor harci gázt hasz­náltak. A jelentés szerint az amerikai csapatok május 12-én szálltak partra a sziget déli részén s azóta heves har­cok tombolnak. Az ameri­kaiak közben további partra­szállási vállalkozásokat hajtot­tak végre első vonalakban harcoló csapataiknak erősité­sére s a szárazföldi katonai akciókat hadihajóiknak ágyu­­tüzével, valamint repülőgé­peiknek bombáival és gép­­fegyvertüzével támogatják. Rtoosevelt és Churchill Washingtonban folytatta titkos hadászati meg­beszéléseit. Roosevelt kije­lentése szerint a megbeszélé­sek még csak előkészítő jel­legűek. Brit légi­erők gyengébb kötelé­kei a német birodalmi terület fölé repültek és néhány hely­séget bombáztak. Két völgy­záró gátat megrongáltak s a vizár súlyos veszteséget oko­zott a polgári lakosság köré­ben — jelenti a német véd­erő főparancsnoksága. A kubáni hídfőnél — a Német Távirati Iroda jelentése szerint — a szovjet támadás már túl van a tetőponton és egyre inkább ellanyhul, de számítani lehet arra, hogy a szovjet előbb­­utóbb folytatja majd hadmű­veleteit ezért a fontos terü­letért. S Róma felett, ellenséges repülő­gépek szálltak el s aztán bombákat vetettek Ostia vi­dékére. EGYRE SÚLYOSABBÁ VÁLIK A LÉGI HÁBORÚ Londont órákon át bombázták a német repülők — Róma felett repültek el ellenséges gépek — Magukhoz ragadták a kezdeményezést a németek a kubáni bidfénél — Tovább tartanak a tanácskozások Washingtonban Elkeseredett harcok Távol-Keleten az Aleud­-szigetekért 1. A HADSZÍNTEREKEN, a nagy döntő események szemszögéből ítélve, nyugalom és szélcsend van. Ez az első jellegzetessége ma a háborúnak. A második: a légi háború felfokozott üteme, amely ma is, mint ahogy azt legutóbbi összefoglalásunkban már jeleztük, távolabbi célkitűzésű nagy hadműveletek előkészítője és bevezetője lehet. A háború lélektanához tartozik és ez talán ma a katonai műveletek, illetve azok előkészítésének harmadik jellegzetessége: a várakozás, a találgatás, hogy az angolszász invázió , mikor, hol és hogyan következhetik be. A „katonai szélcsendére vonatkozóan következő magyarázattal szolgálhatunk: Ahhoz, hogy az ellenség döntő jellegű hadműveleteket intézhessen a tengelyhatalmak nagy európai erődje ellen, igen nagy és alapos előkészületek szükségesek. Csak példaképpen említjük meg az északafrikai nagy angolszász támaszpontot. Itten az ellenségnek „katonailag be kellene rendezkednie“, vagyis az erőket átcsoportosí­tania, erőtartalékait megerősítenie, légi erőit szaporítania, óriási hajó­­teret és olyan hadiflottát kellene összevonnia Rizerta és Tunisz körül, amelyik a hatalmas olasz királyi tengeri és légi haderőkkel a harcot a szicíliai tengerszorosban felvehetné. Nem beszélve a hadianyagok és hadieszközök felhalmozásáról és az egész utánpótlás megszervezésé­ről, már az eddigiekből is láthatjuk, hogy ellenséges invázió észak­afrikai területekről, még ha azt az ellenség valóban tervezné is, nem könnyű feladat, de mindenesetre ezek előkészületeire idő szükséges. Észak-Afrikában egyébként olasz és német légi­erők eredménye­sen támadták Algir kikötőit. Természetesen a tengelycsapatok had­vezetősége sem feledkezik meg arról — mint látjuk —, hogy a netán­ ellenséges inváziós erő- és gyűjtőközpontokat egyelőre a levegőből megtámadja. 2. MOZGÓ ALAKULATOK SZEREPÉRŐL A PARTVÉDELEMBEN emlékezett meg az NST. Csupán rámutat arra, hogy az olasz hadügyi államtitkár felfogása szerint ez lesz az olasz partvédelem egyik jelleg­zetessége. Általánosságban tehát minden konkretizálás és bárminemű katonai titok megsértése vagy elárulása nélkül mutatunk rá ennek lényegére. A korszerű partvédelem épp olyan rugékony, mint más védelem. Azaz, egy hadsereg nem szállja meg az egész partvidéket egyenlő mér­tékben és egyenlő arányokban, hanem az első védelmi vonalakban csupán biztosító csapatokat és gyengébb erőket helyez el, természe­tesen a tű­zgépfészkek csoportjaival tarkítva. A lökőerőt a hátrább levő állásokban elhelyezett védőszakasz és más tartalékok jelentik, ame­lyeknek különösen mozgékonyaknak kell lenniök. Ezek a motor kor­szakában a legrövidebb idő alatt lecsaphatnak összefogott erőikkel egy netán betört, vagy támadni akaró ellenséges erőcsoportra, hogy szétszórják. Ehhez természetesen jó közlekedési útvonalak is szüksé­gesek, ami a védelem előkészületeihez tartozik, így kell értelmeznünk a mozgó alakulatok partvédelmét. 5. A KELETI HARCTÉREN a katonai helyzet megváltozott. Amíg ugyanis eddig a szovjet csapatok támadták lendületes ütemben a kubáni hídfő arcvonalait főleg keleten, addig legutóbbi híreink arról szólnak, hogy a németek itt a kezdeményezést magukhoz ragadva, egyelőre helyi jellegű támadó válalkozásokba kezdtek, amelyeknek során három szovjet hadosztály zömeit felmorzsolták. Velikije Luki területén szintén felgyúltak a harcok, amelyeknek során német csapatok eredményesen harcoltak az ellenség ellen. Az arcvonal más szakaszain német roham- és felderítőcsapatok vállalkozásai érdemelnek említést. Ezeknek célja az ellenség támadó­kedvét szegni, csapatgyülekezéseit szétszórni és ezáltal „elővágást“ alkalmazni várható ellenséges támadásokkal szemben. Mindezek a vállakozások ezen a harctéren helyi jellegűek. Ny. O. állapítja, hogy az ellenség túl­ságosan túlbecsüli az eredményt. Katonai körökben arra mutat­nak rá, hogy Afrikában az an­golszász hatalmak fölényét ten­geri hatalmuk biztosította, Európa bármely helyén való partraszállásuk esetén azonban egészen más körülmények kö­zött kell harcolniuk. Invázió esetén Angliának szárazföldi erejéről kell bizonyságot ten­nie s ennek egészen más felté­telei vannak. Kétségtelen, hogy Berlinben is komolyan számol­nak a közeledő invázióval, amit bizonyít a Hamburger Fremden­­blattnak a cikke, amely azt fej­tegeti, hogy ha ennek nyo­mán a szövetségesek kon­centrált , támadást intéznének az európai erők ellen, úgy szá­­mol­niuk kell azzal, hogy kitű­nően kiépített védőfalak leküz­dése a feladatuk. Ennek az erősségnek a lekü­zdhetetlensé­­géről az angolok Dieppénél már tanulságos tapasztalatokra tettek szert. Maga az a tény, hogy a tuniszi erődnek lerohanásához, ami Európa külső erődjét jelen­tette, hat hónapra volt szükség, mutatja, milyen óriási nehéz­ségek állanak előttük, holott a helyzet Afrikában teljesen egyenlőtlen volt, mert a tengely­­hatalmaknak Tuniszban nehéz­kes utánpótlási feltételekkel és sokkal kevesebb erővel kellett védekezniük. Ebből a harcból azonban az ellenség megálla­píthatja, hogy milyen óriási módon megnagyobbodott mér­tékkel és kockázattal kell szá­­motvetnie az európai központi erőd leküzdése esetén. Alig kell hangsúlyozni azt, állapítja meg a lap, hogy nem volt a háború során olyan hadjárat, vagy üt­közet, amely elé nagyobb nyu­galommal nézett volna a német hadvezetőség, mint a most fe­nyegető invázió elé. Svéd laptudósítók arra mutat­nak rá, hogy a tuniszi harcok befejezésével 400 000 angol és amerikai katona vált szabaddá Ennek kapcsán semleges meg­figyelők arra a megállapításra jutnak, hogy Churchill fő elgon­dolása a tengely európai terüle­tének körülkerítésére megtör­tént és így az angolszászok szá­mára megnyílik az út, hogy a védekezésből a támadásra térje­nek át. Minden derűlátó meg­ítélés ellenére svéd lapok tudó­sítói arra a következtetésre jut­nak, hogy az európai erőd ellen vezetendő koncentrált táma­dásra, vagyis egy második front­nak Európában való létesítésére az év vége előtt nem igen kerül sor. Szigetről szigetre A terv továbbra is az, hogy az erőket Németország ellen kon­centrálják és Japánnal szemben defenzívában maradjanak. Né­metország Nyugat-Európa vé­delmében a legjobb harci eszkö­zök felett rendelkezik és óriási veszteségeket okozna a partra­ szálló szövetséges csapatoknak. Azt is megállapítja a semleges tudósító, hogy az angolszász elit csapatok többsége Afrikában van, míg az angol szigeten ke­­vésbbé értékes csapatkontingen­sek állomásoznak. A bizonytalanság, hogy Euró­pa, vagy Japán ellen fordulja­nak-e a szövetségesek, kitűnik a New York Times egyik cikkéből is, amely szerint Anglia és az Egyesült Államok vezetői között változatlan erővel dúl az ellen­tétes vélemények harca. A lap utal arra, hogy Churchill a honi gárdához intézett beszédében arra hivatkozott, h­ogy Európa továbbra is a fő hadszíntér, ugyanakkor azonban az Egye­sült Államok távolkeleti had­ereje az Aleuták ellen indult tá­madásra. Ez a hadművelet —■ írja az amerikai lap — esetleg egy keletázsiai nagy offenziva kezdetét jelentik s ennek kezdeti sikerét minden valószínűség sze­rint ebben az értelemben hasz­nálnák ki. Churchill és Roose­velt határozatai végeredményben a hajótér kérdésétől függnek — írja befejezésül a New York Ti­mes — s a­­Washingtoni értekez­leten általában az a felfogás, hogy a szövetségesek hajótere két hadművelet végrehajtására nem elegendő. Ismeretes, hogy az ameri­kaiak az Aleuták legnagyobb szigetén, Attun szállottak part­ra. Az ott folyó hadműveletek­ről a japán hadsereg sajtóirodá­jának vezetője kijelentette, hogy a part mentén folyik még a harc, bár az ellenség közben további partraszállási vállalko­zást ha­jt végre, főleg azért, hogy az első vonalakban harcoló csa­patait erősítse. Gyalogos kötelé­keinek tömörülését hadihajói- A titokzatos jövő A tuniszi harcok befejezése után eltelt egy hét és semmi jele annak, hogy melyek az angol­szász hatalmak határozott hadi­céljai az Európa tengerpartjain gigászi módon kiépített védő­vonalak mögött várakozó ten­gellyel szemben. A német lapok nagy részletességgel ismertetik az angol-amerikai megnyilatko­zásokat a készülő invázióról. A Deutsche Allgemeine Zeitung „Tévedni fognak“ címen foglal­kozik a problémával és még­ Ára 16 fillér

Next