Ujság, 1943. június (19. évfolyam, 123-145. szám)

1943-06-19 / 137. szám

. ég csupán olyan kicsiny sziget, mint Pan­teller­a ellen intézett tá­madást, amelynek során még­­ közeli támaszpontok előnyét is él­vezte; a Szicília kikötőit az ellen­séges légi offenzíva miatt használni nem tudó olasz hajóhad viszont híján volt ennek az előnynek. Ha nem is kapcsolatos az invázió kérdésével, mégis összefüggésbe hoz­ható azzal a ténnyel, hogy a Lon­donban székelő jugoszláv ex-kor­­mány pénteken meglepetésszerűen benyújtotta lemondását, amit a jugoszláv király el is fogadott. Né­met helyről ezt a lemondást azzal a viszállyal hozzák kapcsolatba, amely a londoni jugoszláv­ kormány és a Szovjet között tört ki Mihaj­­lovics tábornok miatt, aki a parti­zánoknak a parancsnoka és egyben a londoni kormánynak belügy­minisztere is. A Szovjet rossz néven vette, hogy Mihajlovics a kommu­nista orvlövészek ellen is fellépett és ezért leváltását követelte. A ber­lini kommentár szerint a kormány megalakításával újra a lemondott miniszterelnököt bízzák meg. Végül meg kell emlékezni Göbbels dr.-nak legújabb cikkéről, amely­ben kifejti, hogy a háború bizonyos szakaszaiban úgy a népek, mint a kormányok számára parancsoló szükségesség a hallgatás. A cikkben a miniszter a túlzó tárgyilagosság bison­yos nemét bírálja és kétségbe­­vonja azt a tételt, mintha valame­lyik kormány nem tévedhetne. Ha valaki 1939 őszén helyesen látta is előre a háború lefolyását, tévedett a háború tartamának és részlet­­sikereinek megítélésében. Ez a meg­állapítás azért lényeges, mert álta­lánosan ismert, hogy a német ve­zetés, amint Göbbels is megállapí­totta, ellentétben az angolokkal, a legkevesebb téves prognózist állí­totta fel. Végül kifejti, hogy a né­metek számára igazi értelemben vett háború 1941 decembere óta van, tehát az első téli szovjet tá­madás óta. Azóta olyan a háború, hogy változnak benne az esélyek, a legteljesebb bevetésre van szük­ség és időnként válságok is lehet­ségesek. A Labour a kommunisták ellen­ i harctéren járható események mellett a figyelem a hadviselő felek országaiban történtekre irányul. Kiemelkedik ezek közül az angol munkáspárt pünkösdi kongresszusa, amelynek során döntöttek az angol kommunista pártnak felvételi kérel­me felett is. A kongresszuson 2.663.000 szavazat képviseletében jelentek meg a kiküldöttek és ezek közül 712.000 szavazat képviselője foglalt állást a kommunisták felvé­tele mellett, míg a kétharmad több­ség a felvételi kérelmet elvetette. A szavazás előtt Herbert Morrisson, angol belügyminiszter, okolta meg a pártvezetőségnek a felvételi kére­lem elutasítására vonatkozó állás­­foglalását. Morrisson kifejtette, hogy különbséget kell tenni a La­bour Partynak Szovjet-Oroszország­­gal szemben elfoglalt álláspontja és az angol kommunista párttal szem­ben táplált véleménye között. Nem lehet — mondotta — Angliában po­litikai tényező, vagy párt, amelynek Szovjet-Oroszország iránt táplált őszinte barátsága mögött a Labour Party elmaradna. A kommunista párttal szemben viszont az a véle­ménye, hogy annak előbb mint pártnak fel kellene oszlania és a volt párttagok közül azok, akik a demokratikus elveket a magukévá teszik, egyenként jelentkezhetnek felvételre. A kommunista pártot, programmja miatt, a Labour nem veheti fel, mert a kommunista párt továbbra is azt vallja, hogy a szo­cialista elveket erőszakos forra­dalmi úton kell megvalósítani és helyteleníti a demokratikus elveket valló evolúciós fejlődési elméletet. A munkáspárt határozata után a kommunista párt ülést tartott s ezen egyhangúlag elutasította Morrison követelését a párt önkéntes feloszla­tására vonatkozóan. A kommunis­ták szóvivője, Harry Polit kijelen­tette, hogy bizalommal tölti el a munkáskongresszuson a kérelmük mellett szavazók nagy száma, bár az a pártnak csupán egyharmada. Kijelentette, hogy a kommunisták készek a Labourral minden helyi és nemzeti jellegű akcióban közre­működni. Kijelentette végül, hogy a párt a következő év végéig tagjai­­nak számát százezerre fogja emelni. London, június 18. (NST) A lon­doni száműzetésben ügyködő londoni exkormány miniszterelnöke, Szlobo­­dan Jovanovics beadta az összkor­­mány lemondását. Péter exkirály el­fogadta a lemondást. Stockholm, június 18. (TP) Csütör­tökön benyújtotta lemondását a lon­doni jugoszláv emigráns kormány. Köztudomás szerint már hosszabb idő óta súlyos viták voltak folya­matban, amelynek során az angol kormány heves nyomást gyakorolt az irányban, hogy a jugoszláv emigrán­sok alkalmazkodjanak a Szovjet euró­­­pai terveihez. A konfliktust fokozták azok a szovjet tiltakozások, amelyek azt követelték, hogy az egykori Ju­goszlávia területén a szerb nemzeti csoportok szüntessék be tevékenysé­güket és engedjék át a teret a kom­munista partizán csoportoknak. Az Exchange-ügynökség ezzel kap­csolatban jelenti: Slobodan Jovano­vics kormányának lemondását a ju­goszláv külpolitika újjárendezésének szükségessége idézte elő, amelynek célja szoros kapcsolatok megterem­tése nemcsak a nyugati országok szö­vetséges kormányaival, hanem má­sokkal is s ezenkívü­l bizonyos bel­politikai motívumok is játszottak szerepet. Jovanovics tanár helyett, aki szerb nemzetiségű, egy horvát emigráns alakítja meg az új kor­mányt. Ezzel a szovjet tiltakozáso­kat nyilván teljes siker koronázta. London, június 18. (NST) A mun­káspárt évi kongresszusának csütör­töki ülésén Shinwell képviselő beszá­molt az újjáépítési tervekről, ame­lyeket a párt egyik különbizottsága dolgozott ki. E tervek szerint az ösz­­szes fontos iparágakat államosítani kell és a légi közlekedést, valamint Lemondd­ a londoni jugoszláv emigráns-kormány ÚJSÁG SZOMBAT, 1*43 JONTOS 1% Stefani­ jele­ntés szerint angol csapat­összevonások történnek a szíriai-török határ közelében Szigorú ellenőrzés és tilos területek a határvidéken Ankara, június 18. (MTI) Csü­törtökön felfüggesztették a Szíria és Törökország között létesített határzárt. A Taurus-expressz Szíria irányában újra rendesen közleke­dik. (MTI) Ankara, június 18. (Sírfani) Szíria északi határterületét mint­egy száz kilométernyi mélységben, továbbá a libanoni partvidék több szakaszát katonai övezetnek nyil­vánították. Ezen a területen tilos a tartózkodás külföldiek szám­ára és tilos minden polgári közleke­dés. Még a távbeszélő összekötte­tés is megszakadt Szíriával és Libanonnal. Másrészről híre jár, hogy jelentékeny­, főként angol csapatösszevonások történnek a török határ közelében. A határ szigorú katonai ellenőrzés alatt áll. (MTI) Ankara, június 18. (NST) A Tö­rökországgal szomszédos szíriai határvidéken angol részről újabb rendszabályokat léptettek életbe. Nemcsak a határátjárókat helyez­ték szigorú ellenőrzés alá, hanem az egész határvidéket is. Egyes határszakaszokat tilos területnek nyilvánítottak és akiket ilyen te­rületen találnak, előzetes felszólí­tás, vagy figyelmeztetés nélkül, agyonlövik. Aleppóban kémkedés gyanúja miatt letartóztattak számos arabot és a damaszkuszi börtönbe vitték őket. Egész Aleppóban sorozatosan folynak a házkutatások és majd­nem mindenkitől elveszik a határ­átlépési igazolványt. A polgári la­kosság, az elterjedt hírek szerint, rövidesen köteles lesz beszolgál­tatni rádiókészülékeit az angol ka­tonai hatóságoknak. Automobi­lokba szerelt rádiók­ használatát mér régebben megtiltották. Stockholm, június 18. (TP) A Dagsposten jelenti Ankarából, hogy a török főváros politikai köreiben a török szíriai határzárlatot a nyu­gati szövetségesek idegháborúja al­kotó elemének tartják. A szigorí­tott határellenőrzés olyan jelen­ség, amely csupán a véletlenre vezethető vissza. Fokozni akarják a nemzetközi idegességet és a jövő invázióra vonatkozó feltevések ta­laját igyekeznek kiterjeszteni, a közlekedést általában állami ellen­őrzés alá kell helyezni. Shinwell hang­súlyozta, hogy először is a fém- és vasipart kell államosítani. A bányász­szakszervezetek ezzel a tervvel telje­sen egyetértenek. A polgári légi for­galmat az államnak ellenőrzés alá kell helyeznie, hogy ne csupán ma­­gánhaszonra dolgozzék. Harold Mas­­cey a párt végrehajtó bizottsága ne­vében kijelentette, hogy a tulajdon­jogot Angliában teljesen meg kell változtatni. A külpolitikai kérdések megvitatásánál incidensre került sor* Amidőn ugyanis a pártnak Német-* országgal szemben való magatartását­* ról szóló határozatot elfogadták, egy, nagy csoport nemtetszésének hangos nyilvánítása mellett elhagyta a ter­met. A párthatározat ugyanis azt mondja, hogy a német nép egészében elsősorban felelős a háborúért. A háború után tehát ebből a feltevésből kiindulva kell Németországot kezelni és a teljes lefegyverzés mellett a né­met ifjúság nevelését is ellenőrizni kell. A határozat ellenzői élesen til­takoztak ez ellen a „vansittartizmus“ ellen és elhatározták, hogy még csü­törtök este külön gyűlést tartanak és követelik, hogy a párt Németország­gal szemben való magatartását az egyik legközelebbi kongresszusi vil­lán újból szögezzék le. Hamis hírekkel hadbalépésre akarják kényszeríteni Törökországot Szófia, június 18. (TP) A Dnev­­nik élesen elítéli azt az angol ma­nővert, amely hamis hitel­ terjesz­tésével akarja hadbalépésre kény­szeríteni Törökországot, így pél­dául az angol hírszolgálat a török­­francia kapcsolatok megszakításá­ról vél tudni és tőkét akar ková­csolni a török szíriai határzárlat­­ból. A józan megfigyelő nagyon is tisztában van azzal, hogy egy ál­lam, amely ilyen manőverekhez folyamodik, ahelyett hogy fegyve­reit használná, gyöngeségről ta­núskodik. Berlin nem erősíti meg a török konzulátusok bezárásának hírét Berlin, június 18. (TP) Bizonyos hírek szerint Németország felszó­lította Törökországot, hogy zárja be néhány konzulátusát, így töb­bek között a szaloniki konzulátust is. A Wilhelmstrasse illetékes szó­vivője szerint erről semmi sem ismeretes. „Az elveszett nemzetek Mekkája“ Genf, június 18. (TP) Hogy milyen kínos benyomást váltott ki az emigrán­sok és az emigráns kormányok ki­látástalan tevékenysége még az USA-ban is, kitűnik az American­ Mercury egyik cikkéből, amely Wash­ingtont „Az elveszett nemzetek Mekkájának“ nevezi. Az egyesült nemzetek 32 tagja közül 9 árnyék­­kormány Londonban székel, 10 ország, 5 király és 9 miniszterelnök fővárosá­ban. Ezek pedig a következők: Belgium, Hollandia, Görögország, Norvégia, Len­gyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Luxemburg és a szabad franciák nem­zeti bizottsága. Ezek nagykövetségeket tartanak fenn Washingtonban. Egy amerikai államférfi a közel­múltban a következőket jelentette ki: „Ezek a washingtoni nagykövetségek hatalmasabbak, mint a londoni kor­mányok, azonban a kormányok senkit sem képviselnek.“ A nagykövetségek mellett még vannak más csoportok is, ezek különböző színezetűek és kormá­nyok akarnak tenni, s a washingtoni követségeket, az egyesült nemzetek egy része elismeri, a másik része pe­dig ignorálja, így például Lettország és Litvánia diplomáciáikig képviselteti magát Washingtonban, jóllehet a vezető szö­vetséges nemzetek egyike, nevezetesen Szovjet-Oroszország nemlétezőnek te­kinti őket. A szabad franciák nemzeti bizottságát viszont az USA kormánya nem ismeri el, míg a szovjet elismeri. Sohasem találkoztak még egy város­ban ilyen politikailag és világnézetileg egymással szembenálló áramlatok. A cikk írója szerint a legnagyobbak az ellentétek a jugoszlávok, a lengyelek és a franciák között. A jugoszláv poli­tikusok között fennálló viszály nem­zeti és politikai természetű. Az egy­kori jugoszlávok három csoportra szakadása természetesen kedvezőtle­nül hatott az USA-ban­­élő jugo­­szlávokra. A csehek táborában is igen élesek az ellentétek. A Hodzsa-csoport és a Benes-csoport között elkeseredett viszály dúl. A washingtoni lengyelek körében az Oroszországgal kapcsola­tos beállítás tekintetében uralkodnak ellentétek. Emellett élesen folyik a harc a lengyel nagybirtokosok és a földreform hívei között, ném­kül­önben a demokrata és a zsidóellenes elemek között. A franciák táborában fennálló vi­szály közismert. Úgy látszik, hogy könnyebben megértenék magukat Né­metországgal, mint egymással. De Gaullt Washingtonban nyíltan kommu­nistának bélyegzik s a Mme. Tabouis szerkesztésében megjelenő Pour le Victoire c. beli folyóirat továbbra is megjelenik, amely De Gaulleval szem­ben Giraud mellett agitál. Természetesen ezek az emigráns­kormányok csupán játékkártyák, ko­rántsem játékosok. Egyesek kártyái Anglia kezében, másokat a szovjet játssza ki, míg Hollandia, Luxemburg és Norvégia leginkább az USA ütő­kártyái. A legtöbb bajt az úgynevezett kommunista csoportok okozzák, mi­vel tudni sem akarnak az antiszociális kormányokról. Véleménykülönbség az angol munkáspártban Zürich, június 18. (Bud. Tud.) Az ellenséges országokkal szemben a bá­bom után tanúsítandó magatartás kérdésében a munkáspárt ülésén meg­ejtett szavazás a megbízottak között véleménykülönbséget idézett­­fele. Svájci lapok jelentik egyébként, hogy a munkáspárt kongresszusa 1,8 millió szavazattal 720 ezer szavazat il­­enében határozati javaslatot fogadott el. A határozati javaslat kimondja, hogy tartós béke nem lehetséges mindaddig, amíg Németországot teljesen le nem fegyverzik és az agresszió nacionalista szellemet meg nem semmisítik. Ezért a pártértekezlet üdvözöl minden­ olyan rendszabályt, amely a német nép „átoktatását“ tarja szükségesnek. A munkáspárti értekezlet ezenkívü­l egy határozati javaslatot fogadott el, amely ezeket mondja ki: A szövetség­­es nemzeteknek azok a kormányai, amelyek abban a helyzetben vannak, hogy megfelelő rendszabályokat hajtsa­nak végre, haladéktalanul engedélyt kell hogy adjanak az üldözés zsidó áldozatainak a bevándorlásra. Knox. Az Egyesült Államok soha t­öbbé nem különülhetnek el az európai eseményektől Washington, június 18. (Bud. Tud.) Az Egyesült Államok háború utáni szerepéről mondott beszédében Knos tengerészeti miniszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok soha többé nem különülhetnek el az európai ese­ményektől. Amerika háború előtti politikája, amely a kizárólagos jogok megőrzésében és a „status quo“ rossz alapelveiben állt, többé nem kerülhet előtérbe. Az Egyesült Államoknak figyelembe kell venniük a kivándor­lási irányzat óriási tervét és revideál­­niuk kell a bevándorlási törvényeket. Amerikának mint vezető katonai és politikai hatalomnak nagy kötelessé­geket kell teljesítenie. Az ezek felett való döntés az amerikai nép és ál­­lamférfiai érett ítéletét kívánja meg. Hangoztatta ezután Knox, hogy az egyszerű ártatlanság kora elmúlt. Áb­ránd volna azt hinni, hogy a szövet­ségesek győzelme után egyszerűen önmagától visszatér a „jószándék és az ész korszaka“. Kijelentette végül, hogy szerinte az Egyesült Államok­nak megfelelő erős katonai hatalmat kell fenntartaniuk ahhoz, hogy min­den veszélyes helyzetre felkészülve álljanak. Amsterdam, Június 18. (Német Táv­irati Iroda) A brit hírszolgálat jelen-* tése szerint Sir William Jowitt tárca-* nélküli miniszter csütörtökön a há­ború utáni problémákról Liverpool-* ban kijelentette, nem hiszi, hogy az angol kormány, mielőtt a jövő ala­kulását tisztán láthatná, felfüggeszti­hetné valamilyen formában az álta­­­lános védkötelezettséget, úgy gon­’­dolja, hogy Angliának a háború utáni legalább egy ideig nagyobb haderők­’ kel kell rendelkeznie. (MTI) Nyugalom a keleti harctéren Német hadijelentés Berlin, június 18. A Führer fő­hadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő fő­parancsnoksága közli: A keleti arcvonalon a nap nyu­godtan telt el. A légi fegyvernem éjszakai támadásokat intézett az Astrahan melletti ellenséges hajó­gyülekezésekre, valamint a Volga alsó folyásánál lévő fegyverkezési üzemekre. Négy fehérhajót, össze­sen 11.000 brttoregisztertonnát elsüllyesztettünk. Egy további, kö­zepes nagyságú kereskedelmi ha­jót megrongáltunk. Az eltalált ipari telepeken nagy tüzek támad­tak. Egy vegyes szovjet bombázó­kötelék a Fekete-tengeren táma­dást intézett egy német utánpótló hajókíséret ellen. E kötelékből a haditengerészet és a légi fegyver­nem öt ellenséges repülőgépet le­lőtt. Nehéz német harci repülőgéped egyik köteléke a június 18-ára vir­radó éjszakán támadást intézett Dzsidzselli algériai kikötő ellen. Néhány ellenséges repülőgép éj­szakai zavaró repüléseket végzett a birodalmi terület fölött. Bomba­­ledobásokat nem állapítottak meg. Német harci repülőgépek egyik köteléke az elmúlt éjszaka nagy űrméretű bombákkal megtámadta Portsmouth hadikikötőt. Más re­pülőgépek délkeletangliai célokat bombáztak. (MTI) A téli csata magyar faeset A téli csatában hősiesen küzdő pán­célos hadosztályunk felderítő zászló­aljának különösen dicsőséges szerep jutott 1943 február 1-én Podviszloje, február 3-án pedig Taljanovka kör­nyékén. A páncélosok feladata, mint ismeretes, az volt, hogy az egyik na­gyon nehéz viszonyok között vissza­vonuló magyar és német csapatokból álló seregcsoportot biztosítsák s kü­lönösen becsületére szolgál a páncé­losoknak, hogy nemcsak a harc­kocsik küzdelmeiben, hanem igen gyakran gyalogharcban is példás hő­siességgel állották meg helyüket. Az említett helységek körüli har­cokban kiemelkedő bátorságukkal tüntették ki magukat Pataky Dénes főhadnagy, Szedmáky József dr. tar­talékos zászlós és Tüske Andor dr tartalékos főhadnagy. Pataky főhadnagy 1943 február 1-én azt a parancsot kapta, hogy pán­célos gépkocsiszázadból alakított puskás szakasza élén biztosítsa Mi­­hajlovka községet és a rajta átvezető utat. Pataky főhadnagy e feladatát támadóan, előretöréssel oldotta meg. Bár a magas hó és a dermesztő hi­deg maguk is félelmetes ellenségnek bizonyultak, Pataky főhadnagy olyan lendülettel ragadta magával embereit a szomszédos Podviszloje község el­len indított támadás során, hogy elő­rántotta a Mihajlovkát biztosító egyik gyalogszázadot is. A Podviszlo­­jet megszálló, mintegy háromszoros túlerőben lévő ellenség e váratlan tá­madás során a legsúlyosabb veszte­séget szenvedte s rövidesen nehéz fegyvereit is hátrahagyva, futásnak eredt. Pataky főhadnagy ezután el­foglalta s a bolsevisták szétugrasztott kötelékeitől is megtisztította a köz­séget. Bár a harcban sok veszteséget szenvedett, berendezkedett a falu szívós védelmére. A bolsevisták való­ban nem sokáig késlekedtek s hama­rosan megkezdték kísérleteiket a helység visszafoglalására. Pataky fő­hadnagy és hőslelkű honvédei azon­ban az utolsó töltényig védekezve, két napon át minden rohamot visz­­szavertek. Vitéz magatartásukkal nagymértékben járultak hozzá a pán­célos hadosztály utóvéd harcainak sikeréhez s az ellenséges tömegek zö­mének késleltetéséhez. Ugyanebben a küzdelemben Hint ki halálmegvető bátorságával Szedmáky József dr. tartalékos zászlós. Mint páncélgépkocsi szakaszparancsnok önként jelentkezett az egyik puskás­* rajnak Podviszloje ellen való vezeté­* sére. Mikor a támadás a pusztító el­lenséges tűzben elakadt, Szedmáky zászlós az élre ugrott s kézigránát­tal rohanta meg a község házai közé beférközött bolsevistákat. Ezek ellen­állásának letörése után saját magával ragadva, újabb lendületet adott a tá­­madásnak. Az elkeseredett közelharcok­ban halálos sebet kapott, de ez sem­ tartotta vissza attól, hogy tovább is részt vegyen a harcban, egészen Pod­viszloje elfoglalásáig. Hősi életét hős­ halállal fejezte be. (MTI)

Next