Ujság, 1943. június (19. évfolyam, 123-145. szám)

1943-06-10 / 130. szám

\ SZABADELVŰ NAPILAPA fŐSZERKESZTŐ: MAKAY- PETROVICS GYÖRGY dr. XIX. évfolyam, 150. szánt SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI., Aradi­ utca 8. TELEFON: *120—757, 120—756, 120—755, 120—754 Budapest 62., postafiók 282. 1 CIÓKKIADÓHIVATAL: KÖNYVTÁR (Telefon: 180-674) ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. kerület, Gróf Tisza István­ utca 6. szám. kivételével minden nap. SBSI Telefon: 181—004 és 181—674 Budapest, 1945 június 10. csütörtök ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra • ••« *­­•*••• • 4.— pengő Negyedévre ••«•**»•«**•» 11.60 pengő Egész évre «•«»»...««••» 46.40 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon hétköznap 16 fillér Vasárnap ...................................... 30 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok ai rovatunki A TUDOMÁNY Külföldi regényünk: JULES CLARETIE 14«““” I » *■ oldalim Mi történt szerdán Az olasz lapok a Stefani-iroda jelentése sze­rint egyöntetűen hangsúlyoz­zák: a tengelyhatalmak ké­szen állnak minden támadás elhárítására. Az invázióval kapcsolatban a Stampa meg­jegyzi: A tengelyhatalmak hadserege és népei nem be­csülik le az ellenség erejét, de most az ellenségen a sor, hogy hozzáfogjon terveinek lebonyolításához. Pantelieria szigetét — miként római il­letékes helyen hangsúlyozzák — kizárólag fascista milicia védi. Az olasz főhadiszállás közlése szerint Pantelieria szigetének hely­őrsége visszautasította az angolszászoknak a sziget át­adására vonatkozó felszólí­tását. I­n­é­n a­török államelnök beszédének nagy visszhangja van a világ­sajtóban. Churchill miniszterelnök amerikai és északafrikai útjáról jelentést tett a királynak. Az új argentin kormány megtartotta első mi­nisztertanácsát. Kétórás ta­nácskozás után közölték a sajtó képviselőivel, hogy a kivételes állapotot azonnal felfüggesztik, mert az ország­ban "általános a nyugalom. Montenegróban súlyos harcok folynak a par­tizánok ellen. A partizánok egyik csapatrésze Niksics vá­roska ellen akart előretörni a boszniai hegyekből, de az olasz csapatok útját állták. Egy másik partizáncsapat Al­bánia felé igyekezett egér­­utat nyerni, de egy másik olasz csapattest heves har­cokkal ezt a szándékot is megakadályozta. A partizá­nokat most már minden oldal­ról körülzárták. S­a­l­a­s­a­r portugál miniszterelnök fo­gadta Campbell brit nagy­követet. Dünkirchen és Calais között a La Manche­­csatornában csatározás folyt le brit gyorsnaszádkötelékek és egy német hajókaraván­­biztosító tengeri erői között. Török gazdasági bizottság utazott Svájcba az új török-svájci ke­reskedelmi szerződés meg­kötése céljából. Az USA és Brazília állampolgárainak katonai szolgálatára vonatko­zólag egyezményt írtak alá. Pantelleriát megadásra szólították fel, a helyőrség nem is válaszolt ■­­ ■ _______ ♦ Törökország óvja jogait és érdekeit — Német vélemény a légi csaták hevességének csökkenéséről — Megszakadtak az amerikai szénbányászok tárgyalásai AZ ÁLTALÁNOS KATONAI HELYZETET ma is az angolszász támadási erővonalak expanziója jellemzi az afrikai támaszpontokról északi irányban. Már szerdai összefoglalásunkban rámutattunk arra, hogy Lampedusa olasz támaszpont angolszász részről történt meg­támadása után előreláthatólag hamarosan sor kerül Pantelieria elleni akcióra is. Feltevésünket, illetve érzékeltetésünket teljes egészében igazolja a szerdán megjelent olasz hadijelentés, amely szerint pantelteria szigetének, illetve ennek az olasz támaszpontnak védőrségét az ellenfél felszólította a sziget átadására. Az olasz védőőrség ezt a felszólítást visszautasította. A Lampedusa, majd Pantelieria elleni angolszász akciók továbbra is arra engednek következtetni, hogy az angolszász hadvezetőség megkezdte az inváziós hadműveletek bevezetőjét, éppen az útjában álló olasz támaszpontok­­ leküzdésére irányuló harci cselekményekké­. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy ezek a mai napig nem végződtek sikerrel. " Lampedusa és Pantelieria, e két olasz támaszpont legközelebb esik a bizerta—tuniszi térségből Itália felé vezető hadműveleti irány­vonal kiindulópontjaihoz. Ezzel magyarázható meg az angolszász hadvezetőség igyekezete, hogy e két szigetet, illetve olasz támasz­pontot elfoglalja. A KELETI HARCTÉREN nyugalom volt. Ny. O. búvárnaszádok a fő gondjuk. Csa­pongó képzelettel a hármas egyez­mény hatalmainak közeledő ka­tasztrófáját emlegette, de kijelen­tette, hogy nem vállalhat ezért az állításért garanciát és nem szabad túlzott reményeket fűzni az ellen­ség összeomlásához A német kommentárok bősége­sen foglalkoznak Churchillnek a Szovjettel kapcsolatos kijelentései­vel. Churchill elismerte, hogy a legnagyobb terhet a Szovjet vette át a háborúban és ezért az angol­szászoknak segítségére kell len­niük. A németek megállapítják, hogy még az alsóház előtt is kény­telen volt a kudarcról megemlé­kezni, amennyiben nem sikerült a washingtoni tárgyalásokra sem Sztálint, sem megbízottját odahívni. Német részről azt látják ebben, hogy minden ellenkező állítás elle­nére Sztálin diktálja szövetségesei­nek az iramot és nem enged mód­szereiből. Vitába szállnak a német kommentárok Churchillnek azzal a kijelentésével is, hogy a német foglyok vallomásai szerint Tuniszt augusztusig tartani akarták. Ez az állítás semmi egyéb — mondják a Wilhelmstrassén —, mint olyan kísérlet, amely a tengelycsapatok tényleges hadászati sikerének ki­sebbítését célozza. Sokat foglalkoz­nak a tengeralattjárókról és a légi bombázásokról tett kijelentésekkel is. Churchill ugyanis azt mondotta, hogy a búvárhajók májusi ered­ménye Amerika hadbalépése óta sohasem volt ilyen kevéssé kielé­gítő és június első hete volt a ten­geralattjárókra a legvégzetesebb, de hozzátette, hogy ebből nem lehet arra következtetni, hogy az angol­szászoknak ezt a legnagyobb vesze­delmét legyűrték volna. Oktalanság volna feltételezni — jelentette ki —, hogy egyetlen hónap kedvezőbb eredm­ényei a jövőre vonatkozólag biztosítékot nyújtanának. Elismerte, hogy rengeteg tengeralattjáró har­col az óceánban és elkerülhetetlen, hogy a karavánok ne találkozza­nak velük. A légi támadásokkal kapcsolato­san tett kijelentéseit a Német Táv­irati Iroda diplomáciai tudósítója a legjellegzetesebbeknek mondja. Churchill a tudósító szerint beszé­dében gúnyosan nevezte magát e barbár eszköz kezdeményezőjének, amelyet az egész ellenséges hadvi­selés alapjának tett meg. Göbbels dr. már legutóbbi beszédében nem hagyott fenn kétséget — ismétli a tudósító —, hogy a megtorlásban azt a mértéket fogják alkalmazni, amelyet Churchill és a hozzá hason­lók bűnös cselekedeteik folyamán követnek. Az olasz lapok azt írják, hogy Churchill makacsul reméli, hogy a városok bombázásával és a polgári lakosságra árasztott gép­­puskatűzzel előidézheti Olaszország összeomlását, amire Anglia fegyve­res erejével hiába törekszik. Az el­múlt világháborúban, írja a Ga­­zetta del Popolo, Churchill Galli­­polinál hasonló csökönyösségről tett tanuságot, amikor katonái tíz­ezreit áldozta fel céltalanul. Most az angol-amerikai légi­erők javát uszítja Olaszországra. A Stampa ezt írja: — A tengelyhatalmak hadserege és népei nem becsülik le az ellen­ség erejét, de most az ellenségen a sor, hogy hozzáfogjon terveinek le­bonyolításához. Mindaddig termé­szetesen elsietett minden invázióról szóló híresztelés. Az ellenségnek módjában áll, hogy partraszállási kísérletet tegyen, de nem szabad elfeledni, milyen különbség van egy partraszállás és egy esetleges invá­zió között. Svájci kommentárok megállapít­ják, hogy Churchill keddi beszédé­ben szónoki képességeinek magas­latán állott. Szónoki hatást el­érendő, különös hangsúlyozással emelte ki, hogy a háború után kö­vetkező béke megnyerésének két fölötte fontos tényezője van. Az egyik a parlamentáris demokrácia, amely Nagy-Britanniában változat­lanul életerős és tekintélyes s amely olyan alkotásnak bizonyult, hogy sem az ókor, sem az ujikor nem tudja túlszárnyalni. A másik a brit—amerikai testvériség, amely nemcsak a háborúra szól. Az alsó­­ház tetszéssel fogadta a beszédet. A képviselők nem is, várták, hogy hadműveleti részleteket közöljön. Tartózkodó, tömör és józan volt a szónoklat, amelyben pátosz akkor jelentkezett, amikor Churchill be­jelentette, hogy a légibombázások fegyverétől nem áll el , amikor beszéde végén a jövő béke két alappilléreként a parlamentariz­must és az angolszász testvériséget említette meg. Churchill beszéde Churchillnek az alsóházban mon­dott beszédéről kiadott terjedelmes német és olasz kommentárok azt bizonyítják, hogy a feszült érdek­lődéssel várt beszéd nemcsak az angolszász közvéleményben tette meg hatását, hanem a tengelyálla­mok számára is bizonyos irányú útbaigazítással szolgált arra vonat­­kozóan, mire kell felkészülni a kö­zeljövőben. Churchill beszédében megemlítette, hogy a háború az angolszászok részére offenzív sza­kaszához ért. Nagyszabású, külö­nösen bonyolult, igen nehéz és ve­szedelmes hadműveletek állanak küszöbön vizen és szárazföldön — mondotta —, de hozzátette, hogy a jövőről, különösen a legközelebbi jövőről nem kíván nyilatkozni. Megemlékezett a washingtoni tár­gyalásokról is és közölte, hogy azo­kon a háború minden összefüggé­sét szemügyre vették. Bejelentette a legintenzívebb erőbevetést és az Afrikában történtekről azt mon­dotta, hogy ott az események gyor­sabban peregtek le,­­ mint ahogy gondolták s ebből arra következte­tett, hogy a háború­­befejezésének időpontját nem azok szabják meg, akik a háborút megindították. Igen érdekes a svéd sajtónak a vélemé­nye a beszédről. Egységes a svéd sajtó abban, hogy Churchill kije­lentéseiben rendkívül óvatos volt, de optimista hangot ütött meg. A Dagens Nyheter szerint a be­széd jelenti a tengelyhatalmak ellen indított idegháború csúcspontját. Kétségtelen — a lap szerint —, hogy a szövetségesek támadást ter­veznek a legközelebbi időben, de a beszédből nem lehet pontosan meg­állapítani, milyen erejű lesz az, bár Churchill szerint nagyarányú tá­madások következnek a tengeren, a szárazföldön és a levegőben egy­aránt. A Svenska Dagbladet meg­állapítja, hogy bár a támadás idő­pontja kétséges, nem lehetetlen, hogy a legrövidebb időn belül meg­indul, de az sem lehetetlen, hogy a nyár derekán, vagy ősszel kerül reá a sor. Egyöntetű azonban — a lap szerint — Londonnak az a vé­leménye, hogy a legvéresebb és­­ a legnehezebb harcok következnek. Ez lesz Nagy-Britannia legnagyobb katonai feladata­, amelyet törté­nelme során meg kellett oldania. A harcba minden bátorságát, ügyes­ségét és anyagkészletét be kell vet­nie. Illetékes német részről úgy ítélik meg a beszédet, hogy az hűt képe az amerikai kongresszusban elő­adott fejtegetéseknek s ezért a be­széd részletesebb taglalását felesle­gesnek tartják. A beszédben érde­kes az — jegyzik meg a Wilhelm­­strassen, hogy Churchill ebben az esetben ismét aggodalmasan kitér politikai problémák tárgyalása elől. A Német Távirati Iroda diplo­máciai tudósítója azt írja, hogy Churchill céltudatos derűlátással egyfelől hallgatói elé varázsolta a láthatáron már kirajzolódó győzel­met, másfelől azonban"1 .utalt a fennálló különféle katonai és poli­tikai nehézségű kérdésekre, ame­lyek nem zárnak ki meglepetése­ket. Dicsekvéssel szólott a már le­győzött tengeralattjáró veszélyről, de hozzátette, hogy Angliának a Ára 16 fillér ­ Mérleg a kubáni harcokról Német hadijelentés Berlin, június 9. A Führer fő­hadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főpa­rancsnoksága közli: A keleti arc­vonalon kedden sehol jelentős harc nem zajlott le. Az elmúlt két héten a kubáni hídfőnél vívott harcokban, ame­lyek során a szovjet 13 lövészhad­osztályt, három lövészdandárt, hat páncélosköteléket és erős légi köte­lékeket vetett harcba, az ellenség súlyos ember- és anyagveszteséget szenvedett. 100 szovjet páncélos és 350 repülőgép semmisült meg. Kő­

Next