Ujság, 1943. július (19. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-20 / 161. szám
KEDD, 1943 JÚLIUS 20 ÚJSÁG DETROIT A detroiti négerellenes zavargások Az amerikai lapok többoldalas tudósításokban számolnak be a detroiti ütközetről, amelyik teljesen feldúlta az amerikai harckocsi-, repülőgép- és autógyártásnak ezt a gócpontját. A nagy munkáshiány következtében közel félmilliónyi néger munkás talált elhelyezkedést Detroit óriási hadiipari üzemeiben, a Ford-művekben, a General Motors és a Chrysler-művek gyártelepein. A roppant zsúfoltság következtében a megélhetés mind nehezebbé vált a városban, s a feszültség a négerek elleni kilengésekben robbant ki. A néger munkások egy része igen jó kereseti viszonyokhoz jutott, ennek megfelelően igyekezett javítani életszínvonalán, beköltözött a fehérektől lakott varsonegyedekbe, s a fehérekhez hasonló életmódot folytatott, ami csak tápot adott a négerellenes tömeghangulatnak. Szociális helyzetük javulása következtében a négerek önérzete is nagyon megnövekedett Június 20-án az a hír terjedt el a detroiti négerek között, hogy egy néger nőt megöltek a strandfürdőben. Erre pisztolyokkal és késekkel felfegyverzett néger csoportok megtámadták a fehérektől lakott villanegyedeket és az üzleteket és többmilliós károkat okoztak. A négerek és a fehér munkáscsapatok között valóságos ütközetekre került a sor, számos halottal. A rendőrség és a milícia nem tudott úrrá lenni a fékevesztett tömegindulatokon, s ezért Roosevelt egyenes utasítására motorizált csapatok vonultak be Detroitba, ezeknek azután sikerült a rendet és a nyugalmat teljesen helyreállítaniuk. A négerek legnagyobb része azonban a fehér munkások bosszújától tartva, nem állott munkába. A Ford-művek június 22-én azt jelentették, hogy nem kevesebb, mint 18.000 néger munkás maradt otthon. A General Motors jelentése szerint, amelynek a gyártelepén mindig különösen éles volt a négerellenes hangulat, a néger munkásoknak több mint a fele nem állott munkába. A Chryslerművek a négerek közel 40 százalékának, a Briggs Manufacturing Co. pedig négyezer néger munkásnak a távolmaradását jelentette. Az amerikai hatóságok most intézkedéseket foganatosítottak a négerek teljes védelmére, egyben pedig a néger munkássághoz felszólítást intéztek munkájuk azonnali felvételére. VILÁGHÍRADÓ BRJENOS AIRES Gazdasági unió terve Argentína és Chile között Ramirez tábornok új argentin kormányzata máris széleskörű gazdasági tárgyalásokba bocsátkozott a szomszédos Chilével. Argentina és Chile Brazíliával együtt alkotja az úgynevezett ABC államokat, Latin- Amerika gazdaságilag és politikailag legfejlettebb három államát. Így a Chile Argentina között meginduló tárgyalásoknak nagy jelentőséget tulajdonítanak. A tárgyalások nem kevesebbet céloznak, mint gazdasági unió megvalósítását Chile és Argentina között. A két állam mindig nagy mértékben egymásra volt utalva. Cililének szüksége van az argentínai búzára, kukoricára, húsra, cukorra, petróleumra, növényi olajra, ezzel szemben viszont Argentína rezet, nyersvasat, szenet, salétromot, ként, fát, műtrágyát kaphat Chilétől. Ha ezek az uniós tárgyalások, amelyek Santiagóban, Chile fővárosában folynak, eredménnyel járnak, akkor ez első kísérlete lenne két délamerikai állam között a vámhatárok lerombolásának és egy bizonyos gazdasági egység megalkotásának. Amerikai sajtómegnyilatkozásokban már olyan megjegyzést fűznek a tárgyalásokhoz, hogy a chileargentinai gazdasági uniót a két állam és Brazília közti gazdasági unió fogja követni, a három leggazdagabb vezető délamerikai állam gazdasági egyesüléséhez pedig a többi délamerikai állam is csatlakozni fog és így sikerül majd hamarosan megvalósítani Latin-Amerika teljes gazdasági egységét és a délamerikai államok közti vámhatárok lerombolását, ami viszont a délamerikai államok közti állandó politikai feszültséget is kedvezően befolyásolhatná, illetve esetleg teljesen megszüntetné, emelkedik Augustusnak, a római Császárság megalapozójának csodálatos békeoltára, a római plasztika egyik legmonumentálisabb remeke. Az ara pads-nak, Augustus nagy békeoltárának számos darabját ismerték már régebben is: ezeket a megmaradt darabokat egybeillesztették s igy sikerült majdnem hiánytalanul összeállítani azt a nagyszerű emlékművet, amelyet a császár az általa megteremtett „örök béke“ emlékezetére emeltetett. Az ara pacist Augustus a Mars-mezőn emeltette, ott, ahol a római légiók hadbalépésre gyülekeztek és ahol a dicsőséges küzdelemből hazatérve, élükön az imperátorral, letették a véráztatta fegyvereiket. Itt állott a Mars-temploma is, amely csak akkor volt bezárva, amikor a római nép nem viselt hadat. A római történetírók szerint ez a köztársaság korában mindössze két alkalommal fordult elő. Augustus a békeoltárt Kr. e. 9-ben állíttatta fel, amikor már sikerült levernie mostohafiának, Tiberiusnak a pannoniai és dalmáciai nagy lázadást és amikor úgy látszott, hogy Germánia teljes meghódoltatása is csak rövid idő kérdése. Ekkor a római végeken sehol sem dúlt háború, az „aranykor“ költői Augustust mint a nagy békeistenséget ünnepelték. Vergilius negyedik eklogájában benne látja az isteni gyermeket, aki a boldogító békét elhozza az emberiség számára. Az ara pacis carrarai márványból készült, a külsején körülfutó fríz részint a római mítoszból vett jeleneteket, részint ünnepi menetet és allegóriákat ábrázol. A frízen többek között láthatjuk Augustust családjának ama tagjaival, akik túlélték azokat a sötét családi cselszövényeket, amelyek főként a császár démoni hitvesétől, Líviától indultak ki. Kr. e. 9-ben elkészült az ara pacis s néhány hónappal a béke nagyszerű monumentumának felavatása után érte Augustust egész uralkodásának legborzasztóbb katonai csapása: a teutoburgi erdőben egy fiatal kertszk főnemes vezérletével, aki addig római szolgálatban állott, a lesben álló germán csapatok teljesen megsemmisatMMMnaam silették Germánia proconsulának, Varasnak a seregét. A fényes seregből alig néhány százan menekültek meg. Később, amikor a római légiók ismét igyekeztek Germániában előretörni, egy „szent ligetben“ borzadva ismertek rá a római katonák a szent fákon „függő“ holtietemekben egykori bajtársaikra. Az örök béke tehát az ara pacis felállítása ellenére illúziónak bizonyult. A fasiszta kormányzat a béke oltárát a Mars-mezőn állíttatta fel a Tiberis partja közelében, valószínűleg nem messze attól a helytől, ahol eredetileg állott. Most azonban különböző okoknál fogva az ara pacist ismét más helyen akarják felállítani. A békeoltár felállításáról alighanem a közeljövőben döntenek véglegesen. ROMAz Angustus nagy békeoltára Rómában A fasiszta uralom nagyszerű antik emlékművekkel gazdagította Róma képét. Ezek közül az újabban feltárt vagy felállított monumentális emlékművek közül is ki ÚJSÁG A é$A*%cllex Ä.1*ei Miguel de Unamunt Egy szettvedély töörténete (6) A férfi egy pillanatig habozott, mintha valami láthatatlan ellenséggel, a saját ördögével tusázna, és hirtelen, kétségbeesett elhatározással kitört belőle, mint egy feljajdulás: — Igen, megmondom az igazságot, a teljes igazságot. — Szereted Helénát, még mindig szerelmes vagy belé. — Nem, nem vagyok! Nem vagyok! Az voltam, de most már nem vagyok, nem! — Akkor hát? — Mit mondjak még? — Akkor miért az a gyötrelem, amelyben élsz? Az a ház. Heléna háza ki nem apadó forrása a te szomorúságodnak, az a ház rabolja el nyugalmadat, Heléna az . .. — Nem, nem Heléna! Ábel! — Féltékeny vagy Ábelre? — Igen, féltékeny vagyok; gyűlölöm, gyűlöm, gyűlölöm. — lihegte a fogai közt és összeszoritotta az ajkát s ökölbe szoritotta a két kezét. — Féltékeny vagy Ábelre... tehát szereted Helénát. — Nem, nem szeretem. Ha másé volna, nem volnék féltékeny arra. Nem, nem szeretem Helénát, megvetem, megvetem azt a pávát, azt a hivatásos szépséget, a divatos festő modeljét, Ábel szeretőjét... — Az Isten szerelmére, Joákim! Gondold meg, hogy ők is házasságban élnek, mint mi... — Nem, nem olyanban, mint mi, nem olyanban, Antónia! ők azért házasodtak össze, hogy lefitymáljanak, megalázzanak, megcsúfoljanak engem. Mulatni akartak rajtam, bántani, sebezni akartak. És a szegény emberből kitört a zokogás. Oly erővel, hogy majdnem szétvetette mellét és elfojtotta lélegzetét, úgy érezte, hogy meghal. — Szegény fiam! — kiáltotta Antónia és magához ölelte, ölébe vette, mint a beteg gyermeket és dédelgette. És így szólt hozzá: — Légy nyugodt, légy nyugodt, Jockimom ... Hiszen melletted vagyok, feleséged vagyok s a tied vagyok, csak a tied. Most pedig, mikor ismerem egész titkodat, még inkább vagyok a tied, mint azelőtt és jobban szeretlek, mint valaha ... Felejtsd el ... verd meg ... hiszen csak még rosszabb lett volna, ha olyan asszony szeret, mint ő. — Igen, Antónia, de Ábel... — Felejtsd el őt is! — Nem felejthetem el... üldöz ... A tekintélye, a hírneve mindenhová nyomon követ... — Dolgozzál te is, s épp oly neved és hited lesz, mint neki, mert nem érsz nála kevesebbet. Mondj le az orvosi gyakorlatodról, nem szorulunk reá, és költözzünk el innen, Renadába az apai házamba és add ott magad arra, mi legjobbn kielégít, a tudományos munkára, a kutatásra. Azt akarom, hogy beszéljenek rólad ... segítségedre leszek, amennyire tőlem telik ... lesz rá gondom, hogy ne háborgasson senki és különb leszel, mint ő! — Nem tehetem, nem tehetem, Antónia, a sikerei elveszik álmomat és nem engednék meg, hogy nyugodtan dolgozhassak ... Amikor a mikroszkópiámba néznék, mindig csak az ő csodálatos képeinek látománya Hinnék a szemembe és nem látnék olyat, amit mások már szintén nem láttak volna . . Nem tehetem ... nem tehetem !... S mint a gyermek, dadogva szinte, mintegy kábultan a nagy zuhanástól, mellyel elpanggatamanai " ................ vetemültségének mélyébe hullott, zokogva mondotta: — És gyermekük lesz, Antónia ... — Mireánk is várhat még ilyen ajándék, — lehelte a fülébe Antónia és gyengéden megcsókolta. — A boldogságos Szűz nem fogja megtagadni tőlem, mert minden nap arra kérem ... IX. „Mikor Ábelnek fia született“, írta Joákim a Vallomásaiba, „még keserűbbnek éreztem gyűlöletemet. Ábelnek, a férfinak, nem a művésznek, ez újabb győzelme — a gyermek a szépség, az egészség és az erő mintaképe volt. Kis angyal, mint ők mondották, csak még szorosabban fűzött Antóniához, kitől az éli gyermekemet reméltem. Ábel fia, a kis Abelin, mert az atyja nevére keresztelték, hogy mintegy folytatója legyen törzsének és nemének és dicsőségének. Ábel fia, ki idő múltával bosszúm eszköze volt leendő, csodálatraméltó gyermek volt. Azt kívántam, hogy nekem is fiam szülessék, szebb, mint az övé“. .. — És mi az, amin most dolgozol? — kérdezte egyszer Joákim Ábeltől, amikor nála járt, megnézni a gyermeket. A dolgozószobában találtak egymásra. — Történelmi képet akarok festeni, — helyesebben szólva, egy óvilágbelit s éppen abban vagyok, hogy áttanulmányozzam a hozzávaló anyagot. — Mit nem mondasz! Abból a korból való modeleket keresel? — Nem, a bibliát olvasom és a hozzá fűzött magyarázatokat. — Nincs-e igazam, ha azt mondom, hogy akadémiai festő vagy? — Te meg, ugye, a tudomány művésze? — Rosszabb az akadémikusnál... irodalmi festői Jól vigyázz, hogy ne kezdj irodalmat festeni az ecseteddel. — Köszönöm a jó tanácsodat. — És mit akar ábrázolni a képed? — Ábel halálát, mely Káin kezétől érte, az első tesvérgyilkosságot. Joákimnak még fakóbbá vált az arca. Élesen nézett ifjúkori barátjának szeme közé és fojtott hangon kérdezte: — És hogyan jutottál erre a gondolatra? — Nagyon egyszerűen — felelte Ábel, észre sem véve barátjának felindulását —, a név varázserejénél fogva. Minthogy engem is Ábelnek hívnak. Két akttanulmány... — Igen, a test aktjai. .. — S a léleké is ... — Eszerint lelkeket akarsz festeni? — Természetesen! Káinnak, az irigynek lelkét és Ábelét. — És milyen lélek az? — Éppen az foglalkoztat most. Nem igen találom meg a kifejezést Ábel lelkéhez. Mert úgy szeretném megfesteni, rövid idővel az előtt a pillanat előtt, mikor meghalt testvérének kezétől halálra sebezve, végigterül a földön. Nézd, itt van a Teremtés Könyve és lord Byron „Káin“ja, ismered? — Nem, lord Byron „Káin“-ját nem ismerem. És mit találtál a Bibliában? — Nem sokat... Mindjárt meglátod — s kezébe vett egy könyvet és olvasta: „Azután ismeré Ádám az ő feleségét, Évát, aki fogad vala mellében és szüli vala Káint és monda: Nyertem férfiat az Urlól. És ismét szülé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora jön, Káin pedig földmivelő. Lön pedig idő múltával, hogy Káin áldozatot vive az Urnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajtásából és azoknak kövérségéből. És kegyesen tekinte az Ur Ábelre és az ő áldozatára, Káinra pedig és az ő áldozatára nem tekinte kegyesen. .. — És miért így? — szólt közbe Joákim. — Miért nézett az Ur kegyesen Ábel áldozatára és vetette meg Káinét? — Annak itt nem találni okát. — És te nem kérdezted ezt magadban, mielőtt hozzáfogtál képed megfestéséhez? — Eddig még nem ... Lehet, hogy Káinban az Ur már meglátta testvérének gyilkosát, az irigyet. — Akkor az Ur maga tette volna őt iriggyé, maga adott volna neki varázsitalt. Olvasd tovább. „Káin ekkor haragra gerjedt és lecsüggeszti fejét. És ekkor az Ur igy szólt Káinnak: Miért gerjedtél haragra, és miért csüggeszted le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, akkor emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtód előtt leselkedik. De ne hagyd meg akaratát és uralkodjál rajta.“ (Folytatása következik) STOCMILLN A svéd „halálsziget“ feltárása Dél-Svédországban az utolsó hetekben rendkívül érdekes és nagy feltűnést keltő őskori leletekre bukkantak. A lelőhely egy magas domb, amelyet azokban a történetelőtti időkben, amelyekből a leletek származnak, minden oldalról víz vett körül. A víztől körülfogott dombot sűrűn elborították a kősírok. A sírokban a holttetemekkel együtt a föld alá került fegyvereket és agyagedényeket találtak. A különös temetőt az egykori vízparton, a domb lábánál, magas kőfal vette körül. A domb tetején különös formáju kőemlék állott, amely valószínűleg áldozati oltár volt. A temetőről a leletek alapján megállapították, hogy a korai bronzkorból, mintegy Kr. e. 1500 körüli időkből való. A bronzkori temető tehát a szó szoros értelmében a halottak szigete volt. A jelek azt mutatják, hogy a dombot körülfogó széles medret mesterségesen építették ki s a közeli tóból vezették ide a vizet. Böcklin híres festménye, „A halottak Szigete“ tehát valóban realitás volt a skandináv bronzkor egyik temetőjében. SYOSKHQkM Hogyan kell viselkedni, ha Svédországot is utoléri a háború? A svéd kormány másfélmillió példányban röpiratot osztott ki az ország polgárai között „Ha a háború jön . .címen, amely útmutatásokat tartalmaz arra az eshetőségre, ha Svédországot is utolérné a háború. Az alapvető elv, amelyet a röpirat hangsúlyoz, hogy Svédország minden körülmények között ellenállást fog tanúsítani és minden olyan közlés, hogy az ellenállást fel kell adni, az ellenségtől származó koholmány. A röpirat azonban leszögezi, hogy bármilyen eszközökkel és módszerekkel is dolgozzék az ellenség, a svédeknek ragaszkodniuk kell a népjog szabályaihoz és a hadviseléssel kapcsolaos nemzetközi megegyezéshez. A svédek még akkor is be fogják tartani a nemzetközi határozmányokat, mondja a röpirat, ha ezeket az ellenfél lábbal fogja taposni. A röpirat a továbbiakban leszögezi: a polgári elemeknek is joguk van ahhoz, hogy országukat fegyverrel a kezükben megvédelmezzék. Ezzel összefüggésben a röpirat utasításokat tartalmaz a védekezés módozataira vonatkozóan. A civilek vagy zárt katonai alakulatokban, vagy pedig szabadcsapatokban harcolhatnak, azonban könynyen látható jelvényt kell viselniük, amely elárulja, hogy milyen alakulatok tagjai. Amint a rádió hírt ad az ellenség svéd területre való benyomulásáról, minden férfinak és nőnek kötelessége, hogy azonnal jelentkezzék ezekbe az alakulatokba szolgálatra. Meg nem szállott területen a lakosság önként fegyverhez nyúlhat akkor is, ha ott még nem sikerült az alakulatokat megszervezni. Ha nyíltan viselik fegyvereiket és betartják a hadi törvényeket és szokásokat, akkor hadviselőknek kell őket tekinteni. Minden helységben meg kell szervezni máris a helyi alakulatok kereteit. A röpirat utolsó mondata svéd változata annak a svájci felírásnak, amely a zürichi országos kiállítás főpavilonjának homlokzatán díszlett: „Svájc (Svédország) akar védekezni, tud védekezni és fog védekezni !“ o