Ujság, 1943. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-04 / 148. szám

SÁRNAP, 1943 JÚLIUS 4 ÚJSÁG A Balkán partjai és kikötői — Befejező közlemény — Első cikkünket Pireusznak, Athén kikötőjének ismertetésével fejeztük be. Most északabbra haladunk az Algei-tenger görög partvidéke men­tén és eljutunk a nagy Euboea­­sziget megkerülésével a kitűnő hadi­tengerészeti támaszponttal szolgáló Voloszi-öbölig. A Voloszi-öböl északi szögletéb­en fekszik a ha­­­sonló nevű 50.000 lakosú kikötő­­város, a termékeny Thesszáliai sík­ság legfontosabb kikötője. Volosz nagyon számottevő csomópont. Vas­úti vonal köti össze Thesszália centrumával, Larisszával. Ez a vas­úti vonal csatlakozik Larisszánál a szaloniki-athéni fővonalhoz, ame­lyen az Orient-expressz haladt a háború előtt hetenként háromszor Görögország fővárosa felé. Egy má­sik mellékvonal is kiágazik Volosz­­ból Görögország vasúti fővonala irányárján. A volosz elfoglalása egyik fontos állomása volt az 1941-es né­met balkáni hadjáratnak. Volosz kikötőjéből igyekeztek a visszavo­nuló angolok az angol és görög csa­patok és a muníció egy részét ha­jóra rakni. Nem csodálkozunk, ha ennek a kikötőnek még nagy sze­repe lesz a háború további alakulása folyamán. A parton észak felé haladva ér­jük el nemcsak Görögország,­­ha­nem talán az egész Balkán-félsziget legjelentékenyebb kikötőjét és a Dardanellák mellett alighanem legfontosabb katonai támaszpont­ját, Szalonikit. Szaloniki a hasonló nevű nyílt öböl legészakibb pontján fekszik, részben a Chalkidiki-fél­­sziget biztosítja kulcshelyzetét a déli Balkánon. Minden olyan táma­dásra, amelyet külső hatalmak in­dítottak akár északról, akár pedig délről a déli Balkán-félsziget ellen, döntő jelentősége volt Szaloniki vé­delmének, illetve elfoglalásának. Az első világháborúban is Szaloniki és a Dardanellák ellen irány­ult az antant balkáni előretörése. A Dar­danellák ostroma kudarccal végző­dött, Szalonikit azonban 1915 októ­berében elfoglalták az antantcsapa­tok és ettől fogva ez a kikötőváros lett a főcsomópontja a nyugati szö­vetségesek balkáni előrenyomulásá­nak. 1915 őszétől 1917 nyaráig Sza­­lonikiben székelt a balkáni antant­­h­adsereg főparancsnoksága Sarrai's, majd brauchet d'Esperey francia tábornokok vezérlete alatt. Szaloni­­kiből irányították azokat a hadmű­veleteket, amelyek 1918 szeptembe­rében Bulgária összeomlásához, majd pedig az antant és Bulgária között éppen Szalonikiben kötött fegyverszünethez vezetett. Az első világháború után Görögország igen nagy súlyt vetett Szaloniki kikötő­jének kiépítésére. A kikötői építke­zéseket megmodernizálták, hatalmas raktárépületeket érinltek, a máso­dik világháború első éveiben még tovább folytak ezek a kikötői épít­kezések. Szaloniki egyébként nem­csak Észak-Görögországnak, hanem Jugoszláviának is legfontosabb ki­kötője volt. A Vardar-vasút, a Bal­kán-félsziget második legfontosabb vasútvonala, a szófia-isztanbuli vas­­útvonal után köti össze Vszküben és Kisen keresztül Belgráddal és a Dunamedencével. Ennek a vasút­vonalnak a birtoka természetesen föntő jelentőségű a Balkán straté­gai helyzetére nézve. Szalonikiből ezután ez a vasúti fővonal, amint már említettük, Athénig halad. Egy másik fontos vasútvonal Szaloniki­­►öi kiindulva Kelet-Trácián halad égig, egészen a török határig. A 70.000 lakosú város egyike a leg­­elegzetesebb levantei kikötőknek, rendkívül keveri lakosságának a örögökön, macedónokon és törö­­ökön kívü­l lényeges elemét alkotja mintegy 45.000 főnyi zsidóság; a Írek, szerint azonban Szaloniki ártó népességének nagy része ma az ismeretlen helyen tartózkodik, elítésre m­éltó még a város jól ki­­fizett légi­kikötője, ahonnan ár­­adó repülőgépjáratok indultak Algrád, Athén és Konstantinápoly­­é. Németország természetesen fel­sőn tisztában van Szaloniki nagy itonai jel­en­tőségével. A város lei­sen német ellenőrzés alatt áll és hk alkalommal hírt adtak arról, így a Todt-szerve­zet milyen halál­as építkezésekkel biztosítja Szalo­niki környékének és magának a résnak a védelmét. Szalonikitől keletre a Orianói­­öböl nyúllik a szárazföldre. Itt kez­dődik Kelet-Trácia, amely a balkáni hadjárat óta Bulgária fenhatósága alatt áll és amelyet immár hivatalo­san is Bulgáriához csatoltak. Kelet- Trácia legfontosabb kikötője az 50.000 lakosú Kamilla. A bolgárok, akik számára nagy jelentősége van újonnan megszervezett égeitengeri kikötőjüknek, szárnyvonallal szán­dékoznak összekötni a már említett Szalonikiből kiinduló kelettráciai fővonallal. Kavalla is egyike azok­nak a kikötőknek, amelyekkel szá­mot kell vetni az inváziós kísérletek szemszögéből­. A város két folyam mellékének, a Sztruma és a Nesztosz síkságainak találkozásánál fekszik és egy esetleg Szófia ellen irányuló akciónak lehet egyik kísérleti kiin­duláspontja. Említésre méltó kikö­tője Kelet-Tráciának még Alexafi­­drupolisz, a kelesztráciai vasút ki­kötője; ez a kikötő már a déli Bal­kán legnagyobb folyójának, a Ma­r­éinak széles delta torkolata köze­lében fekszik, így érkezünk európai Törökor­szág partjaihoz. A Gallipoli félszi­get és a kisázsiai part között köti össze az Égei-tengert a Márvány­­tengerrel, azontúl pedig a Fekete­­tengerrel, a balkáni félsziget és az egész keleteurópai poli­tika annyira érzékeny Achilles­­sarka, a Dardanellák tengerszorosa. A Dardanellák birtoka sorskérdés Törökország számára, hiszen Tö­rökország úgyszólván teljesen ki lenne szolgáltatva annak az idegen hatalomnak, amely birtokába tudná venni a Dardanellák erődeit. De sorskérdéssé vált két évszázad óta a Dardanellák problémája Oroszor­szág számára is, amely egyedül a Dardanellákon keresztül juthat ki olyan európai tengerhez, amelynek a kikötői soha nem fagynak be. Nem csoda, ha a Dardanella-kérdés Nagy Péter kora óta döntő befo­lyással van. Oroszország külpolitikai magatartására. A 65 kilométer hosz­­szú tengerszoros 5-­6 kilométer szé­lességben válászt­ja el egymástól Tö­rökország európai és ázsiai part­jait, de legkeskenyebb, pontján 1900 méternyire szűkül össze. Mind az ázsiai, mind pedig az európai par­ton az erődök hosszú sora szegé­lyezi, amelyeket az utóbbi években főként angol és amerikai hadianyag­gal nagyon megmodernizáltak.. Az ázsiai part elődei közül Kuni Kale és Canak Kale, az európai part tá­maszpontjai közül Sédül, Bahr és Kilid Bahr a legfontosabbak. 1915 februárjában kezdte meg Anglia és Franciaország a Dardanellák ostro­mát és 1915 decemberében az an­­tant-expedíció mintegy 150.000 fő­nyi veszteség után kénytelen volt felhagyni az ostrommal. Igaz, hogy a Dardanellák erődjeit páratlan hő­siességgel védő törökök is több mint 100.000 embert veszhettek az ost­rom folyamán. Az 1923 júliusában kötött Dardan­ella-egyezmény az­után ismét teljesen helyreállította Törökország szuverenitását a Dar­danellák felett. Nem kétséges, hogy Törökország ezentúl is minden fele telhetőt meg fog tenni a Dar­danellák védelmére és a tengerszo­ros feletti szuverenitásának fenn­tartására. A védelmet a földrajzi adottságok is megkönnyítik, ameny­nyiben a Galiipoli félsziget áttekint­hetetlen domb­szövevényével ezer­nyi lehetőséget ad az ellenség fel­­tartóztatására. A Márvány-tenger európai part­ján Prodosta, mai török nevén Te­­kirdag, Rákóczi és Bercsényi emlé­kezetes száműzetési helye és Eregü említésreméltó kikötők. Ezt a part­vidéket egyetlen vasútvonal sem köti össze a mögöttes területtel. A Fekete-tengert a Márvány-tengerrel összekötő Boszporusz déli kijáratá­nál Isztanbul vagy Konstantinápoly következik, Róma után Európa legnagyobb múltú városa. Isztanbul jelentősége lényegesen lehanyatlott, mióta Kemal Atatürk Ankarát tette meg Törökország fővárosává és mióta az új török­ állam súlypontja szükségszerűen Ázsiára helyeződött át. Kikötője visszafejlődött, az­ A­ran­yszarv-öbölben levő hadikikö­tőt is a hírek szerint áthelyezték az ázsiai partokra. A város visszafej­lődésének jele, hogy lakossága is folytonosan csökken. 1914-ben Konstantinápolynak 1.200.000 la­kosa volt, jelenleg pedig mindössze 700.000. Elvitathatatlan azonban, hogy a török birodalom egykori fő­városának ma is rendkívül nagy­­stratégiai és geopolitikai jelentő­sége van. Isztanbul a végpontja a Belgrádon, Nisen, Szófián, Plovdi­­nen, Edirnen keresztül haladó fő balkáni vasútvonalnak, az Orient­­expressz vonalának. A Boszporusz túlsó ázsiai partjáról Haidar - pasa kikötőből indul ki a Közel-Keletet Európával összekötő Bagdad-vasút. *• Törökország feketetengeri kikötői közül még Midiát említhetjük. A je­­lentések szerint ezt a kikötőt Török­ország katonai támaszponttá épí­tené ki. Bulgáriának két forgalmi­­lag és stratégiailag egyformán fon­tos kikötője van a Fekete-tengeren. A déli kikötő Burgasz, egyike a Fe­kete-tenger legjobban biztosított ki­kötőinek, mely a jelentések szerint Mozart jellemét és életének ese­ményeit többé-kevésbbé ismeri a zene és a muzsikusok iránt érdek­lődő közönség. Feleségét, Weber Konstanzát azonban inkább félre­ismerik, mint ismerik. Gyermekeik­ről pedig jóformán semmit sem tud az utókor. Az özvegy Tavaly volt száz esztendeje, hogy Mozart özvegye életének hetven­nyolcadik évében meghalt. Száz esztendő a halálban is nagy idő, még­sem volt elegendő ahhoz, hogy teljesen elnémítsa azokat a súlyos, de felületes vádakat, ame­lyekkel a szerencsétlen asszonyt férje halálától saját elmúlásáig el­keserítették és üldözték. A három fő vádpont ez volt: 1. A legolcsóbb temetést rendez­­tette a férjének. 2. Kern kísérte el a temetőbe. 3. Kidobta az özvegyi fátyolt és másodszor is férjhez ment. Ez­ a három vádpont nagyon is elegendő arra, hogy az özvegyet a legkeményebben elítélje a világ. De először is: nagyon valószínűítsem is hangzik mind a három az után az eszményien harmonikus házasélet után, amelyben­ kilenc esztendeig éltek, másodszor pedig a vádlók nem vették figyelembe azokat a körülményeket, amelyekbe a férj és apa Halála juttatta az özvegyet és az árvákat. Az első vádpont megdöntéséhez elegendő, ha tudjuk, hogy Mozart halála napján mindössze hatvan forint volt a házban. Ha az özvegy­nek csak saját szentélyéről kellett volna gondoskodnia, bizonyára rá­szánja a temetésre ezt az egész összeget, de ott volt a két árva is, akik közül az egyik hétesztendős volt, a másik öth­ónapos. Ezeket nem tehette ki az anya a hiányos táplálkozás és Hitetlen szoba ve­szedelmeinek. Ha megteszi, akkor azért ítélték volna el. A második vádpontot megsemmi­síti az a körülmény, hogy Kon­­stanzát a beteg ápolása, a nagy bánat s a gyermekek sorsáért való aggodalom beteggé tette. Ájultan vitték el férje halálos ágyától s neki is ágyba kellett feküdnie, mert ál­lapota súlyos volt. Most ismét olyan volt a helyzet, hogy a saját életével nem törődött volna és be­tegen is elkíséri férjét utolsó út­jára, de azt nem kockáztathatta meg, hogy a két gyermek teljesen elárvuljon. Mit érezhetett tömeg­sírjában szegény Mozart, ha tudja, hogy az ő imádott Konstanzáját igen lelketlenül üldözi a „kegyelet“ hiénáinak falkó­ja ? A harmadik vádpont: második házassága, amelynek hosszú előz­ménye volt, szintén a gyermekek érdekében történt. Mozart halála­kor az özvegy, mint tudjuk, a legtragikusabb anyagi helyzetben volt. Kétségbeesésében kérvényt jelenleg Németország egyik legfon­tosabb feketetengeri haditengeré­szeti támaszpontja. Burgasz a ke­­letruméliai vasút végállomása, amely Plovdivnél csatlakozik az Orient­­expressz vonalához. A 40.000 lakosú város talán a legészakibb tipikusan levantéi kikötő bolgár-török-görög keveréknépességgel. Bulgária északi feketetengeri kikötőjét, Várnát, a háború előtt ezerszámra keresték fel a magyarországi fürdővendégek is. A festői fekvésű város Bulgária legfontosabb kikötője; jelentőségét két vasútvonala biztosítja, amelyek közül az északi a magyar fürdő­­vendégektől is használt vasútvonal, a dunamenti Ruszcsukkal, a déli pedig Szófiával köti össze. A 75.000 lakosú kikötőváros a jelenlegi há­ború előtt a román határ közelében feküdt, most azonban, miután Dél- Dobrudzsa Bulgáriához csatoltatott, már közel száz kilométernyire el­került a határtól. A dobrudzsai par­tok rendkívüli meredekségüknél fogva többnyire alkalmatlanok ki­kötésre. Románia egyetlen nagy fe­­ketetengeri kikötője, amely ma a román-bolgár határ közelében fel­írt a császárnak és segítséget kért tőle. „Alulírottat az a szerencsétlenség érte — írta a kérvényben —, hogy meg kellett érnie felejthetetlen fér­jének halálát, aki öt és két gyerme­két olyan helyzetben hagyta, amely már csaknem ínségesnek és nyo­morúságosnak mondható “ Elmondta, hogy nyugdíj nem il­leti meg a férje után, tehát arra kéri a császárt, engedélyezzen neki és gyermekeinek kegydíjat. El­mondta azt is, hogy magyar fő­­urak ezer forint évjáradékot aján­lottak férjének néhány kisebb szer­zeményéért, de ez az ajánlat már későn jött. A kérvény hírére újabb hadjárat indult a­­ szerencsétlen asszony el­len az udvarnál. Néhány ellenséges indulatú osztrák főúr elhitette a császárral, hogy a Mozart-házaspár könnyelműen szórta a pénzt és har­mincezer forint adósságot csinált, a család tehát nem méltó a csiszár segítségére. Ez a gonosz akna­munka tudomására jutott az öz­vegynek. Szerencsére akadt egy igen befolyásos,­­ar, aki a császárt felvi­lágosította, hogy nem harmincezer, hanem háromezer­ forint adósság maradt Mozart után, de ez teljes összegében a gyógykezelésre és a család megélhetésére kellett. A kérvény benyújtása után fel­szólítást kapott az özvegy a főuil­­varmesteri hivataltól, kérjen igazoló írást a Hofmásik Societats Fonó­tól arról, hogy onnan nem várhat nyugdíjat. Ezt az igazolást, hosszas várakozás után ugyan, de végül megkapta. A főiül­varmesteri hivatal ezután előterjesztést tett az uralkodónak az özvegy megsegítéséről. A jellemző írás fontosabb tartalma ez: ...4. özvegynek a nyugdíjszabály­­zat szerint nincs jogosultsága nyug­díjra, csupán végkielégítésre, ami csak negyedévi fizetésnek felel meg, mivel a férje nem volt tíz évig csá­szári szolgálatban. De nem egyez­nék meg a legfelsőbb Udvar tekin­télyével, hogy ennek az embernek az özvegyét koldusbotra engedjék jutni. Ennek a figyelemreméltó ok­nak az alapján úgy véli az Udvari Kamara, hogy ebben a különleges esetben — amely nem lehet prece­dens — a férj 800 forintos évi fi­zetésének egyharmadát, tehát 266 forint és a krajcárt lehetne enge­délyezni az özvegynek és két gyer­mekének. A gyermekek részére kü­lön tartásdíjat nem lehet javasolni, mert ehhez a szabályzat szerint leg­alább négy gyermek kell.“ Szóval az özvegy a két gyermek­kel együtt huszonkét forintot ka­pott egy­­hónapra, de csak a saját címén. Ahhoz, hogy a 800 forintos fizetés egyhannad részéhez külön családi pótlékot adjanak a fiuk szük­ségleteire, legalább négy gyermeket követelt az udvari nyugdíjszabály­­zat. A császár azonban azzal is szilt: Constanza. A 65.000 lakosú várost vasúti fővonal köti össze Bu­karesttel, amely Csernavodánál szeli át a Dunát. Constanza mint a romá­niai petróleummezők fő kikötője tett szert különös gazdasági jelentő­ségre. A nagy moldvai petróleum­­területtel olajvezeték köti össze. Constanzától északra ugyancsak ki­kötésre rendkívül alkalmatlan, tel­jesen mocsaras partvidék terül el. A Dunadelta három ága, amellyel mintegy lezárul a Balkán feketeten­­geri partvidéke, a mocsarak, mellék­ágak, lápok és lagúnák áttekinthe­tetlen szövevénye. Az egyetlen szá­mottevő feketetengeri dunai kikötő a középső ág mentén fekvő Szu­­bina, azonban a Fekete-tenger felé irányuló forgalom igazi nagy dunai kikötői az utolsó nagy Dunafordu­­lónál fekvő Galac és Braila. A Du­­natorkolat birtoka is kétségtelenül nagy stratégiai jelentőséggel bír, amint azt már a krími háború ese­ményei is megmutatták. A­ Duna­­torkolat ellen irányuló inváziós kí­sérlet azonban nem tartozik a köny­­nyű katonai feladatok közé. Juhász Vilmos könnyű élt az özvegy és az árvák­ helyzetén, hogy hangversenyt ren­­deztetett a javukra. A bevételből ki­fizette Konstanza a háromezer fo­rint adósságot. A hitelezők nem szo­rongatták tovább, de annál nyomasz­tóbb súllyal nehezedtek rá a meg­élhetés gondjai. Gyűlölködő és elzárkózó társada­lomiján kellett élniök, amelytől semilyen formában sem várhattak segítséget. A kiadók pedig, akikkel férje még kiadatlan műveinek eladá­sáról tárgyalt, nagyon kihasználták szorongatott helyzetét. Jellemző erre a visszás helyzetre az a levél is, amelyet Konstanza a Bandi—Ter­zett ügyében írt 1798-ban az elő­kelő lipcsei zeneműkiadó cégnek. A kiadók azt­ állították, hogy Kon­­tanza ingyen, mindössze néhány tiszteletpéldányért akarta áten­gedni a kiadás jogát. Az özvegy tiltakozott ez ellen az állítás ellen. „Mi indíthatott volna engem, a szegén­y özvegyet, két kis árva any­ját arra, hogy ingyen, vagy néhány példányért ajánljam fel ezt a művet Önöknek, jómódú uraknak? Vétkez­tem volna a két árva és a magam érdeke ellen, ha nem kérek megha­tározott tiszteletdíjat.“ A tiltakozás azonban keveset hasz­nált. A nyomor hangja jellegzetes, árulkodó, ezért erőtlen is. Nem a pa­naszkodottak használ, hanem a má­sik fél használja ki. A lipcsei ki­adócég jól megjegyezte Konstanza levelének árulkodó szavait: szegény özvegy, kis árvák. A következő év­ben, amikor felajánlotta nekik férje valamennyi kiadatlan művét, a sok értékes kéziratért mindössze ezer aranyat adtak.. Sokáig nem tarthatott az ezer arany sem. Megint volt halasztha­tatlan adósság, a fiúk is megnőttek, ruha, iskola és sok egyéb dolog kellett nekik. Eldobta az özvegyi fátyolt Tizennyolc esztendővel Mozart ha­lála után nagy fordulat következett Konstanza életében: Kissen György Miklós, Dánia bécsi ügyvivője megkérte a kezét, tizenkét eszten­dei ismeretség és barátság után. Az özvegy nagyon­­­ belefáradt már a sok küzdelembe és azt akarta, hogy végre nyugodtabb mederbe terelődjék az élete. De nagyon fontosnak tartotta a két nagy fiú érdekében is. Elhatározása természetesen ismét nagy vihart tá­masztott körülötte azoknak a köré­ben, akik sehogysem akarták sze­rencsétlen helyzetét megérteni. De most már nem volt védtelen az asz­­szony. Volt mellette valaki, aki meg­védelmezte és erélyes fellépéssel el­némította a rut hajsza rendezőit. A gyermekek Mozart 1 772-b­en, augusztus 4-én tartotta esküvőjét Bécsben, a Széni Mozart családja Az özvegy kálváriája, az árvák pályafutása Irja Sebestyén Ede ­n .

Next