Ujság, 1943. szeptember (41. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-28 / 219. szám

KEDD, 1943 SZEPTEMBER 28 ÚJSÁG SVÉD ÚJSÁGÍRÓK érkeztek a magyar fővárosba. Szeretettel hívtuk meg őket hoz­zánk s ők nem kis áldozat­készséggel utaztak át a háborús Európán, hogy eleget tegyenek a meghívásnak. Most itt vannak körünkben és szétnéznek a mi kis magyar glóbuszunkon, me­lyet mi oly féltő szeretettel mú­tatunk be nekik. Tudjuk, hogy mit hoztak magukkal, mert is­merjük a svéd népet. Tudjuk, hogy lelkükben egy komoly, mű­velt, magas kultúrájú és nagy szociális igények között haladó nép valósága él. Tudjuk, hogy öntudatos büszkeséggel gondol­nak innen, a távolból hazájukra, a szabad és semleges Svédország­ra és a svéd népre, amely érett okossággal irányítja önnön sor­sát a háború viharaiban. Mint ahogy tudjuk azt is, mennyit harcolt ez a nép, mennyit küz­dött külső és belső ellenséggel, amíg eljutott mai állapotába s mily fegyelmezett magatartást tanúsít napjainkban. A svéd újságírók azért jöttek Magyarországra, hogy megismer­jék a magyar viszonyokat, hogy megismerjék vágyainkat, örö­münket és fájdalmainkat, hogy bejárják az országot s hogy egy pillantást vessenek arra a népre, amely számunkra ismeretlen. Nem tudjuk, mi­lyen volt az a képzeletbeli kép, amely rólunk, magyarokról eddig bennük élt. Nem tudjuk, mennyi jutott el oda, messze északra, ellenségeink kicsinyítő és rosszindulatú propagandájá­ból s abból a hamis „puszta­­hangulat“-ból, amely külföldön operettekben és idegen filmeken — sajnos — oly nagy sikereket ért el. Nem tudjuk azt sem, mi­lyen érzelmekkel lépték át a magyar határt. Mi most mindenesetre őszin­tén tárjuk fel mindazt, ami a magyar lelkiség igazi jellem­vonása. Svéd kartársaink hamar rájöhetnek az igazságra, amely távolról talán másnak látszik. Elamar rájöhetnek arra, hogy a magyar, ez a tüzes, temperamen­tumos „puszta fia“ valójában bölcs, meggondolt, csendes, szó­fukar, nagyon is befelé­ élő nép, amely fájdalmasan sokat vérzett ezeréves, történelmi és földrajzi egységbe zárt hazájában s amely többet harcolt és szenvedett sza­badságáért, mint bármely más nép a világon. Ez a nép békés és emberséges, józan, megfontolt és nem hajlik semmiféle szélsőség felé; alkot­mánya egyike a legpatinásabbak­­nak Európában. A magyar min­dig a népképviseleti, parlamen­táris rendszer híve volt. Sokkal több tehát a közös vonás a ma­gyar és a svéd nép között, mint szeretett vendégeink talán távol­ról hitték. Reméljük, hogy tíznapos ma­gyarországi tartózkodásuk alatt, miközben szinte villanásszerű­ gyorsasággal vonul el majd sze­mük előtt a magyar főváros, a magyar vidéki város, a falu, a tanya, a puszta és Erdély komor, hegyes vidéke, valami megragad a szívünkben s olyan élménye­ket visznek magukkal, melyek mindenkor hűségesen fedik a Magyarországgal kapcsolatos el­képzeléseiket. Hisszük azt is, hogy ezeket az élményeket úgy adják át a svéd népnek, hogy az megérezze belőlük a lelki rokon­ság minden finom árnyalatát. Szívünk minden szeretetével köszöntjük a szabad svéd nép képviselőit és kívánjuk, hogy látogatásuk hathatósan mélyítse ki a két nemzet közötti korrekt jó viszonyt. Ez év nyarán a követségetek ke­mény harcok után másfél hónap alatt foglalták el Szicília szigetét. Hosszú idő óta végzett kifürké­­szés, felderítés, a tengeri, a légi fölény, a kiinduló támaszpontok közelsége mind az erők partraszál­lásai sikerének előfeltételéül és alap­jául szolgált. A tengeri és légi fö­lény mindjárt kezdetben lehetségessé tette, hogy a további partraszállá­sok már a szárazföldön is biztosí­tott területen mind gyorsabb ütem­ben történhessenek, így azután a szövetségesek szárazföldi, tengeri, légi túlnyomó erejű fegyvernemei összefogásával szemben a szigetet védő,, végeredményében csak korlá­tozott erejűnek mondható tengely­csapatok végül kénytelenek voltak halogató harcok között Szicíliát augusztus 17-én kiüríteni. Kapitulációs tárgyalások kitolták a szövetségesek további hadművele­teinek időpontját. A 8. brit hadsereg calabriai partraszállásai szeptemberben a keskeny félszigeten, halogató fel­adattal és léptésről-lépésre vissza­vonuló, alárendelt erejű német csapatokkal szemben, több-kevesebb ellenállás legyűrése után sikerültek, miután a szicíliai támaszpontok már csak ötven-széz kilométerig terjedő távolságban feküdtek. A szicíliai, de méginkább a ca­labriai sikerek után­ az angolszász közvéleményt lesújtotta a nápolyi és salernói partraszállásoknak aránytalan veszteséges volta. Az első napok harcai után már úgy látszott, hogy a partraszállás egyelőre sikertelen, sőt hogy ku­darcba fog fulni. Az ütközetet még nem látott amerikai hadosztályok a partokra hömpölyögtek vissza és kezdtek a hajókra menekülni. A sajtó második Dünkirchenről be­szélt. Az Amerikában tárgyaló Churchill otthoni ellenzéke Galli­poli megismétlődését kezdte emle­getni. Az 1915. évi gallipoli hadjárat emléke fájó pontja a brit hadvise­lés történetének. Törökország 1914 őszén csatla­kozva Németországhoz, elzárta az entente elől a tengerszorosokat, ami által az orosz szövetséges többé­­kevésbbé elkülönült és elsősorban hadianyagellátása vált rendkívül ne­hézzé. Törökország 1914 október végén üzente meg az entente-hatalmaknak a háborút. Churchill, akkoriban a brit admiralitás első lordja, fel­vette azt az eszmét és amellett kar­doskodott, hogy a földközitengeri entente-hajóhad a kereken száz kilo­méter hosszú és átlag tíz kilométer széles Dardanellák teljesen elavult erődjeit leküzdje, az átvonulást né­zete szerint könnyű szerrel kierő­szakolva, Konstantinápolynál jelen­jen meg. Ez az elgondolás valóban kecsegtető volt és valószínű, hogy nagy politikai eredményekkel is járt volna. A török flotta alig áll­hatott volna ellent a sokszoros túl­nyomó erőnek, hiszen a világ­háború kezdete hadműveletekre szinte teljesen képtelen helyzetben találta, míg aztán a két nagy német cirkálónak, Goeben­nek és Breslau­­nak csatlakozása esélyeit valameny­­nyire megjavította. De tartós ered­ményt mégsem lehetett várni a föld­közitengeri entente-flottának ettől a műveletétől, bár ezt szárazföldi erők nem kísérnék. Sir Edward Grey ellenezte is ezt a tervet. Churchill eszméje mégis kivitelre került, néhány hónap múlva, azon­ban olyan módon, hogy ez a siker­telenségek sorozatát vonta maga után úgy a tengeren, mint a száraz­földön. A föld­közitengeri angol flotta 1915 februárjában jelent meg a Dardanellák előtt és a bejárat kö­zépkori régi erődeit összelőtte. Ez­alatt a Dardanelláktól körülbelül száz kilométerre Lemnos-szigetén gyülekeztek Hamilton tábornok pa­rancsnoksága alatt a szárazföldi hadműveletekre szánt csapatok. A hajóhad műveleteit nem követték partraszállások s így a hosszú he­tek drága ideje alatt a Dardanellák belső erődeit megerősítették s török részről főként a szárazföldön építet­tek ki fokozatosan német vezetés alatt jól elhelyezett távoli erődíté­seket. Végzetesen megbosszulta magát, hogy az entente szárazföldi erők­től továbbra is külön működő Robeck tengernagy, babérokra áhí­tozva, 1915 március 18-án hajó­hadával betört a Dardanellákba, azzal a céllal, hogy Konstanti­­nápolyig jusson előre. Ámde az ellenfél kedden aknamezőket helye­zett el a Dardanellákban, a brit­­francia hajóhadat pedig sem ten­geralattjárók, sem légi erők nem kísérték. Robeck ezenfelül teljesen lebecsülte a Dardanellák belső erődjeinek tűzerejét. Dél felé az élre jutó francia hajóosztály az erődök tüzében, melyeknek rész­ben fekete lőporral tüzelő, teljesen elavult lövegeik voltak, igen nagy veszteségeket szenvedett. Két csata­hajóját elvesztette, egy pedig igen súlyosan megsérült. A délutáni órákban az angolokat rendelte előre Robeck, ezek is azonban két csata­hajót vesztettek el rövidesen és egy nagy cirkálójuk súlyosan megsérült. Pedig az erődökben a lőszerrel na­gyon is takarékoskodni kellett, mert volt olyan régi nehéz löveg, amelynek délután már csak négy lövése maradt. Robeck, miután a Dardanellák közepén túl nem jut­hatott, már csak az aknamezők miatt is visszafordulni volt kény­telen. Hamilton tábornok, a partra­­szálló erők parancsnoka csak ápri­lis végén kezdett hozzá a száraz­földi műveletekhez. Hajóhad támo­gatása mellett partraszállt, de most már minden talpalatnyi földért küzdeni kelett a száz kilométer hoszú, de legtöbb harminc kilo­méter széles Gallipoli-félszigeten. Májusban a török—német flotta támadólag lépett fel. Torpedótáma­­dásokat intézett most már állan­dóan a Dardanellákon kívül tartóz­kodó entente-hajóhadra. A gallipoli hadjárat 1915 végéig tartott. Mind­két oldalon nagy veszteséggel, végül is ezt a műveletet az ententenak fel kellett adnia. Az angolszász kritikusok ezt a hadjáratot kritizálva, az amatőr stratégia elrettentő példájának mond­ták. Az amatőr stratégia hibái, mulasztásai azonban éppen nem az admiralitás első lordja­ ré­széről történtek, hanem a hadi­­tengerészet és a szárazföldi had­sereg tengernagyai és tábornokai részéről. Az államférfi, a politikus még oly egészséges és átütő eszméi leszögezett hadicélokká csak a had­vezetőséggel egyetértésben válhat­nak. A hadműveletek előkészítése és végrehajtása a hadicélok szellemé­ben a hadvezetőségnek és a had­sereg vezéreinek feladata. Ha­milton hadvezér keservesen pa­naszkodik emlékirataiban, hogy bár ő tisztán látta a helyzetet, elhatározásaiban a hadszíntértől tá­vol lévő Kitchener lord és az angol hadügyminisztérium befolyásolták s így mintegy járószalagon maradt. Churchillt, akit a brit közvélemény akkoriban elsősorban okolt a Tö­rökország elleni hadműveletek siker­telenségéért. 1915 nyarán megvált a tengerészeti minisztérium vezetésé­től s a hadviselésre is befolyással biró politikai vezetéshez azután csak 1917-ben jutott, amidőn a lőszer­ügyek minisztere lett. GALLIPOLI Iria CZIBUR ANDRÁS ny. altábornagy A hősi halált halt Kormányzóhelyettes emlékezete A Magyar Értesítő jelenti: Vitéz Nagybányai Horthy István, hősi halált halt Kormányzóhelyettesünk emlékezetére a tisztviselőtelepi re­formátusok, élükön Patay Pál dr. lelkipásztorral és Benkó Ferenc dr. főgondnok, nyug. államtitkárral, márványtáblát állítottak üllői úti templomukban, az Úrasztala mel­lett s a tábla tetején a Horthy­­család címerével. A nemzeti kegye­let új emlékjelét a vasárnap dél­előtti istentiszteleten avatta fel Sza­­vasz László dr. dunamelléki püspök. — Lehet-e elárulni ezt a nemze­tet — mondotta többek között a püspök —, amelyért minden nem­zedékben a legkülönb ifjak haltak meg? Lehetséges-e, hogy a magyar cinikusan gondolkozzék múltjáról, történelméről, megtagadja azt a szenvedést, amely ezer év óta összefonódott vele? Lehetetlenség ez, megtapadnád vele a kiontott hősi vért és megcsúfolnád annyi fiatal katonának drága orcáját! Majd’ minden család sirat valakit: apót, hitvest, vőlegényt, barátot, testvért, fiat. Micsoda velőkig ható tanítás ez nekünk arról, hogy ma­gyarnak lenni szent és nagy dolog, olyan, amely a legjobbaknak vérébe került: „Kövessétek hitüket!“ Nem példájukat, elvégre mindenki nem mehet ki a harctérre, nem ülhet harci repülőgépre. E hit követése osztozkodást jelent egy látásban, hogy ezen a földön nem a test, nem az öröm, nem a haszon a legfőbb jó, nem az élet, hanem azon túl vannak örökkévaló javak: az igaz­ság, a becsület, a jobb világ, a nem­zet léte és fennmaradása és ezekért, ha kell, oda kell adni az életet is. A mélyen megrendítő avató be­széd után Ravasz László költői szárnyalása imát mondott Kor­mányzó Urunkért és családjáért és a magyar katonáért. — Könyörgünk Kormányzó urun­kért — imádkozott a püspök. — Ezekben a nehéz időkben kezére bíztad, Istenünk, a Te magyar né­pedet, ó, vezéreld és tedd erőssé ezt a kezet, világosítsd meg értel­mét, acélozd meg akaratát, tartsd őt, hogy általa megérkezzünk oda, ahová utunkat rendelted. Kö­nyörgünk Hozzád az ő családjá­ért, a gyászbaborult édesanyá­ért, hitvesért, a kis árváért: gyöngéd atyai szerelmed takarja be őket vigasztalásod arany­­hímes palástjába. Könyörgünk ka­tonáinkért: részben-vih­arban áldá­sod kisérje lépteiket mikor mennek és mikor jönnek, áldott legyen Benned való haláluk és életük. Hozd fel a Te békességed napját erre a világra, az igazságnak és a szeretetnek napját, a Te győzelmed­nek napját. .. Az istentisztelet a 23. zsoltár és a Himnusz hangjaival ért véget. A Magyar Nemzeti Munkaköz­pontba tömörült magyar munkás­ság megfestette vitéz Nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes arcképét, amelyet vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között a minisz­tériumok kiküldöttei és nagyszámú munkásközönség jelenlétében lep­leztek le. Az emlékbeszédet vitéz Marton Béla, a NMK országos el­nöke mondta. Ezt követően felavat­ták az építőipari országos szakmai elnökség új zászlaját. Ammers-Küller történelmi regénye Madame X Napoleon korának kalandornője 293 oldal. Ára kötve 11.40 pengő kapható minden könyvesboltban és Ibusz-pavillonban 3 POLITIKAI ÉLET ANTAL ISTVÁN nemzetvédelmi propagandaminiszter Pápa város képviselője szombaton este Pápára érkezett, ahol ünnepélyesen fogad­ták. Másnap reggel részt vett a Ben­cés-templomban megtartott szent­misén, majd 11 órakor a Városháza tanácstermében a Magyar Élet Pártja pápai szervezetének választ­mányi ülésén tájékoztatta a város polgárait az ország külpolitikai helyzetéről és a belpolitikai problé­mákról. A miniszter a délutáni órákban panasznapot tart. A miniszter Szombathelyen részt­vett a vasvármegyei társadalmi egyesületek munkaközösségének ala­kuló ülésén, ahol hosszabb beszéd­ben vázolta a társadalmi munka nemzetvédelmi feladatait, egyben részletes tájékoztatót adott az ösz­­szes időszerű magyar sorskérdésről. RADOCSAY LÁSZLÓ igazság­ügyminiszter a hét végén választó­­kerületének tapolcai járásában tett látogatást, ahol meghallgatta vá­lasztópolgárainak kéréseit és köz­érdekű panaszait. A miniszter va­sárnap késő este tért vissza Buda­pestre. * A FÜGGETLEN MAGYAR POLGÁRI PÁRT elnöki tanácsa Bart­ha Albert nyugy­miniszter vezetése mellett ülést tartott­­ az általános politikai helyzet és a szervezési kérdései letárgyalása után foglalkozott azzal a támadó cik­kel, amely a Magyarság című politikai napilapban jelent meg a párt örökös díszelnökével, Sándor Józseffel kap­csolatosan. A cikk, amelynek címe „A „haza bölcsének“ nevezett az Újság egy kolozsvári öreg zsidót“, azt állítja, hogy Sándor József zsidó vallású. Ezzel szemben az elnöki tanács meg­állapítja, hogy a cikk adatai valótla­nok, amennyiben Sándor József szé­kely primőr családból származik, aki tizenöt ővig tudja visszavezetni család­fáját. Mind­enesetre szomorúan vette tudomásul az elnöki tanács, hogy akadjon magyar újságíró, aki Sándor Józsefet, az EMKE megalapító­ját és a megszállás idejének lelkes kisebbségi vezérét nem ismeri. Az elnöki tanács a kérdésben még nem tudott érintke­zést találni, Sándor Józseffel, de meg van győződve róla, hogy az idős poli­tikus a cikk kitételei miatt sajtópert nem indít. Nem pediglen azért, mert ugyan ősi református családból szár­mazik, de csak az embert nézi és éppen ezért nem tartja sértőnek vagy megalázónak, ha valaki zsidó vallás­ban tiszteli Istenét. Az elnöki tanács Sándor Józsefet az őt ért méltatlan és valótlan támadás alkalmából táv­iratilag üdvözölte. * Huszár Aladár sajtópere Mattyasotzsily Kornál ellen A budapesti királyi Ítélőtábla Lengyel Ernő dr. elnöklésével és Pálfin Elek dr. előadásában hétfőn foglalkozott azzal a sajtóperrel, amelyet vitéz Baráti Huszár Aladár, az OTI elnöke indított Mattyasov­­szky Látesz Kornél újsá­gró ellen. A feljelentés szerint Mattyasovszky a Magyarság című­ lap 1941 októ­ber 19-iki számában cikket írt „Együtt hamisítanak Baráti Huszár Aladár és Pesti Újság“ címmel. E terjedelmes közleményből a fő­­magánvádló különösképpen azokat a részeket inkriminálta, amelyek szerint „Huszár Aladár elkövette a legnagyobb bűnt. . . közönséges módon hamisításra vetemedett ... Huszár Aladár kitartóan folytatja Európa-ellenes­ kútmérgezéseit és Maróthy Károly tudatosan volt bűntársa Huszár Aladár hamisítá­sainak . ..“ A büntetőtörvényszék bűnösnek mondotta ki Mattyasovszky Látesz Kornél hírlapb­ól sajtó útján el­követett rágalmazás vétségében, s ezért 500 pengő pénzbüntetésre ítélte el. Ezt az ítéletet a főmagán­­vádló részéről megnyugvással tudo­másul vették, de a vádlott bűnössé­gének megállapítása miatt, de a büntetés súlyossága ellen is felleb­bezést jelentett be, így került fellebbviteli főtárgya­lásra a Táblához ez a sajtóper. A Tábla rövid tanácskozás után ki­hirdette a döntését, amellyel a tör­vényszék ítéletét helybenhagyja az­zal, hogy kötelezte a vádlottat a fellebbezési tárgyalás költségeinek a megtérítésére is. A Tábla ítéletét a főmagánvádló és jogi képviselője tudomásul vették, a vádlott és védője pedig semmisségi panaszt jelentettek be.

Next