Ujság, 1943. november (41. évfolyam, 248-264. szám)

1943-11-21 / 257. szám

fal fölé, miközben a kicsiktől alá­ásva elfogyott büszke, fölényes áleled, engem pedig megrogyaszt egész akkori nagyságunk emberte­len kicsisége. Mihály, késő már. Amit leírtam, kiderül ebből, ha nem is mondtam neked soha — üldözőid, míg sze­rencséd fenni volt —, hogy nagy valakinek tartottalak és akit any­­nyian irigyelve gyűlöltek, szerette­lek. Nagyobb voltál sok kortársad­nál, ezért gyűlöltek a kicsik; jobb voltál a farizeusk­odó árulóknál, ezért gyűlöltek a rosszak. Mind­egy, Mihály, nem dicsérlek tovább Úgysem. Maradjunk férfiak tovább is. De annyi gyerekséget engedj meg nekem, hogy megmondjam, nagyon fáj a szívem­, hogy nem látlak többé. Hogy nem találko­zunk a Kmetty­­ utcában, mint megbeszéltük. Hogy nem lesz rá mód, hogy üldözőidet elhárítsam rólad. Hogy milyen hálás vagyok Neked sok mindenért, nem mond­hatom el töb­bé ezen a világon. De nem érzelgek­ többet, legyünk fér­fiak, Mihály. Most már úgyis mind­egy- Gyászmise I. Frenc József­ halála napján Huszonhét évvel ezelőtt hasított bele az emberek öntudatába a gyász­­hír: I. Ferenc József meghalt. A fehérhajó, jóságos aggastyán, a ki­rály és császár örök álomra hajtotta fejét Istenben boldogult I. Ferenc József apostoli királyunk ő felsége lelki üdvéért a gyászistentisztelet ha­lála évfordulója alkalmából, novem­ber 22-én, hétfőn, a Szent István" dicsőséges Jobbjáról elnevezett ud­vari és várplébánia-templomban (ki­rályi palota) délelőtt hét órakor kezdődik. Zrínyi-ünnepség Csáktornyán A Vitézi Rend Zrinyi-csoportjai­­nak központi vezetősége a Csáktor­nyat helyi Zrinyi-csoporttal kar­öltve november 18-án Zrínyi Miklós gróf hadvezér-költő halálának 279. évfordulóján kegyeletes emlék­ünnepséget rendezett Csáktornyán. A Himnusz elhangzása után vitéz Oszlányi Kornél vezértörnagy lépett az emelvényre. Beszédéhez a Zri­­nyi-csoport jelmondatát: „Munka és harc a Hazáért önként és önzet­lenül“ vette alapul s a személyes példaadás nagy jelentőségét han­goztatta. A mélyhatásu szavak elhangzása után Brand Sándor dr., Zala vár­megye alispánja beszédében rámu­tatott a magyar-horvát sorsközös­ségre, amely a történelem folyamán mindig eleven volt. Magyar tanszék a stockholmi egyetemen * Stockholm, november 20. (Ma­gyar Távirati Iroda) A stockholmi egyetemen a magyar nyelv oktatá­sát kormányrendelettel önálló­­ tan­tárgynak nyilvánították. Idáig a magyar nyelvtudomány csupán egyik része volt a finn-ugor nyelvszaknak. Mostantól kezdve a hallgatók ma­gyar nyelvből is épp úgy vizsgát te­hetnek, mint a többi tárgyból. A ma­gyar nyelvtudományt Lotz János egyetemi tanár adja elő a stockholmi egyetemen heti négy órában. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1948 NOVEMBER 11 BELSENGŐR1 RIPORT írta Székely Julia (A válaszokat a riporter Arany János tolmács fordításában közli) Valamely divatos, főrangú sze­méllyel intervjút csinálni csábító feladat a riporter számára, különö­sen olyankor, amikor az illető fő­rangú személyről az emberek sokat beszélnek. Megkíséreltük hát szó­lásra bírni a dán királyfit, aki most divatos is, főrangú is és nagyon so­kat beszélnek róla. Gyorsan fölpat­tantunk „Képzelet“ gyártmányú kerékpárunkra, amely másodper­cenként többezer kilométeres sebes­séggel vágtat időben és térben s megvan az a különleges tulajdon­sága, hogy visszafelé is halad. Ha­marosan megérkeztünk Kelsingűrbe. A vár előtti emelt téren nyomban megpillantottuk a feketeruhás ki­rályfit. A holdfényben állt s figyelő tekintetét mereven egy irányba sze­gezte. Miután többszöri félénk kö­­hécselésü­nk ellenére sem akart ben­nünket észrevenni, merész elhatáro­zással a bástyafokra álltunk, melyre tekintetét szegezte s ahonnan nyil­ván a Szellem megjelenését várta. — Ki vagy te, mely az éjfelet bi­torlódti — kiáltotta s megragadta kardja markolatát. — Fenség... — dadogtuk ijed­ten — egy intervjut... Bizalmatlanul méregetett bennün­ket s kardját félig kihúzta hüvelyé­ből. Könyörögve folytattuk: — Néhány kérdést szeretnénk föl­tenni, fenséges ur. Végre eleresztette kardját: — Szólj, mit kívánsz? — Hogy érzi magát fenséged? Vállalván. — Ez a gyönyörű alkotmány, a föld, nekem csak egy kopár hegy­fok — válaszolja egykedvűen s mi­vel még mindig nem tudja, mit kí­vánunk tőle, de szeretne tőlünk megszabadulni, igy folytatja: — Szólj, mi hoz Helsingörbe! — Fenséged véleményét szeret­nénk megtudni bizonyos színházi kérdésekben. Van-e tudomása fen­ségednek arról, hogy egy kisméretű színház helyiségében esténként nagy néptömegek gyűlnek egybe abból a célból, hogy fenséged családi ügyeiben résztvegyenek? A dolog nem lepi meg, úgy látszik hozzászokott az idők folyamán. Csu­pán ennyit mond könnyed kézle­gyintéssel­ . — A színészben nem áll a szó. Kibeszél az mindent. ■— Szereti fenséged a színészeket ’— csapunk le gyorsan a témára. — Ők a kor foglalatjai és rövid krónikái. — Mi a véleménye fenségednek a staggione-rendszerről? — s mivel látjuk, nem egészen érti a kérdést, magyarázón tesszük hozzá: — Stag­­gione, az annyi — mint vándorló színtársulat. — Hogy esik tehát, hogy vándo­rolnak? — kérdi csodálkozva. — Állandó telepek jobb volt, mind di­csőségre, mind haszonra. Azt hiszem, a minapi újítás okoz­ elzülléseket. Azt hiszi, ezzel elintézte a stag­­gione-kérdést, de mi vitatkozni próbálunk vele: — Fenség, a staggione-rendszert a Színészkamara ... Közbevág halkan, csendre intve: — Törj meg szívem, mert nem szólhat a száj. Megértjük s másról beszélünk. — Mit szól ahhoz, fenséges úr, hogy a színházak vezetői, fel­buzdulva a nagy sikeren, elhatároz­ták, hogy ezentúl kizárólag irodalmi műveket mutatnak be? — Szó, szó, szó — mondja ide­gesen és legyint. Mozdulata mögött mélységes lemondás és reményvesz­­tettség lappang. Igyekszünk hát vi­gasztalni. — De igen, fenség, hagyja el, színpadjainkon ma már kevesebb a kulisszahasogatás és több a szel­lem. — Oh jaj, szegény szellem! — sóhajtja kétségbeesetten. Nem hagyjuk magunkat­ , — Most az irodalom a legjobb üzlet. * — Üres, unott, nyomasztó nékem e világi üzlet. Nincs sikerünk, hiába. Más téren próbálunk hát szerencsét. — Mit szól fenséged filmgyártá­sunkhoz? — kérdjük büszkén.­Lel­kes dicséretet várunk. Ehelyett ko­moly aggodalommal tekint ránk. — Nagy szög fejemben ez — mondja gondterhesen. — Hát fenséged megelégedését már semmivel sem lehet elnyerni? — kérdjük sértődötten. — Pedig a filmekről a sajtó egy része a legna­gyobb elragadtatással... Ismét nem hagy bennünket ki­beszélni. — A cukrozott nyelv árn nyalja a sületlen fényűzést — mondja en­gedékenyebben, de int, hogy ebből a témából­­elég. — Mit tart fenséged a politizáló színészről? — Én az ilyen fickót megcsapat­nám, amiért a düh­öncöt is túlozza a heródesebb Heródesnél — mondja határozottan. — És fia az illető véletlenül jó színész? ~ — Nincs a világon se jó, se rossz. Gondolkodása teszi azzá. — Hisz fenséged az igazi tehet­ség győzelmében a tehetségtelenek fölött? Busan ingatja a fejét. Nem hisz. Könyörgésre fogjuk a dolgot. Sze­retnénk már egy jó szót hallani tőle. — De aki inni akar, fenség! Aki igazat és jót szeretne írni! Mit ta­nácsol annak, fenséges úr? — Vonulj kolostorba! — mondja könyörtelenül s nagy lendülettel rá­csap a kardjára. A zajra összerezzenünk s a követ­kező pillanatban eltűnik káprázó szemünk elől. Nem látjuk többé a feketeruhás, szomorú királyfit. Csak egy íróasz­talt látunk s rajta néhány iv tiszta fehér papirost. Raffaele Casertano Budapest­re érkezet­t A Magyar Távirati Iroda jelenti: Raffaele Casertano követ, az olasz köztársasági fascista kormány ma­gyarországi megbízottja november 18-án Budapestre érkezett. Hány levele van a fának? Mintegy négy héttel ezelőtt kez­dett vetkőzni. Az idő még gyönyörű volt. Az ég kékje vetekedett a Quar­­nero kék egével. Olyan fényes és sima volt fölöttünk az a kék sík­­ság, hogy egyetlen felhő sem mert rálépni, félt, hogy elcsúszik rajta. Tanúm lehet mindenki, aki ezekben a hetekben hálásan­ felnézett, nyu­godt lélekkel vallhatja mindenki, mint tiszta igazságot, hogy így volt. A nyárnál is szebb volt a nyárvég, az évszaknak azok a hetei, melyek naptár szerint már a nyár haldok­lásának napjai. A haldoklásnak semmi jelét nem lehetett észrevenni se odafönn, se idelenn. De aki na­gyon figyelte a növényeket, apró, gyanús tünetekre bukkanhatott. Pél­dául ez a nagy platán mintha már unta volna a hosszú nyarat, mintha fáradt, vagy álmos lett volna, vet­kőzni kezdett. Nagyszerű lombru­háját kezdte kigombolni s levetni. Naponta 10—20 levelet ledobott magáról s a fűre hullajtotta. A fű­zős levelek a fán kezdték felhuzi­gálni barna kesztyűjüket. A figyelő mind gyakrabban tanúja lehetett, hogy egy ág elengedett egy levelet, vagy egy levél elengedett egy ágat s a levél némán lerepült a földre. Nincs földi cselekedet, amely oly tökéletesen hangtalan volna, mint mikor egy falevél elválik ágától és leröppen, hogy avarrá váljon. Az ember várja, szinte követeli, hogy egy kicsit sikoltson, hogy egy moz­dulattal fájdalmat, vagy kétségbe­esést jelezzen, ha már nem jajgat, vagy nem sikít, de a hulló levél nem sóhajt, nem sír és nem sikolt. Mintha csak boldog volna halálá­ban, kéjesen vitorlázik alá, oly né­mán, ame­lyen néma csak egy bril­­liáns tud lenn­i. Október első felé­ben jártunk szóval, s Hízzál bolon­­dítottunk magunkat, hogy még nyár van s reméltük, hogy ittmarad ez a szép idő sokáig, az új tavaszig ta­lán, de a platán sokkal józanabb volt, végezte őszi dolgát, vetkőzött. Mindennap több levél került alája. Amint gyűlt a halom s rávitorláztak az újak, most már lehetett hallani a finom zörrenést. Ha szellő moz­dította meg a levélrakást, rendes lárma kerekedett a zörgőre kiszá­radt ■ levelek összeütődéséből, súrló­dásából. Költői lelkek azt hiszik, hogy a nyár ilyen zajokkal siratja halálát. Lehet. Aki a fa vetkőzését figyelte, számontarthatta, hogy reggeltől-estig milyen temérdek sok levél lehullott az ágakról, de azt is látnia kellett, hogy alig ritkul a nagy lombország. Október dereká­tól kezdve már sűrűn esőzött a száraz levél a fáról, majdnem meg­állás nélkül. Este gond és fáradsá­gos munka volt összeseperni és el­hordani. De reggelre megint csak ott volt a termés, a fa éjszaka sem aludt és nem pihent, vetkőzött, száraz komolysággal engedelmes­­kedve fajtája törvényeinek. Mennyi levél van egy ilyen fán, hány darabból áll levélkincsed? Türelmetlenül és erőszakosan veti fel magát ez a kérdés ,is ember agyában. Meg lehetne-e számolni, hogy hány levele van ennek a nagy platánnak? Izgatja és ingerli a fi­gyelőt, aki már hetek óta nézi a fa őszi munkáját, a munkát, amely nem akar véget érni. MINDENHOL nébilltehetnük • Honvé­delmi Minisztérium chiris* szerint gyártott ÍÜZÖLŐ HOMOKÖLTŐ ELŐNYEI* 1. A homok oda szán­­ható, ahol szükség van rá nagy távolságra irányítható. 2. Takarí­tásnál nincs útban, mert falr* szerelhető. 3. Élénk sárga és pi­­ros színe sötétben is jól látható* 4. Erős lakkozott l­mnzből készült sérüléseknél jól ellenáll. 5. Erő® fanyéllel jól markolható és szük­ség esetén több drb. egy kézbe­ is vihető. Forgalomba hozza Horváth R. EGYEDÁRU­­SITOs VARGA és WEISS papirárugyár. Bu­dapest, V., Csáky­ u. 20. T.: 111—­56. 1­845 Ma már bennjárunk november­ben, de a jelenség most még titok­zatosabb. Ha felületes tekintetet t­e­­tünk a fára, úgy tűnik, hogy már egészen kopasz vagy csupasz. Ha futólag nézünk rá, úgy gondoljuk, hogy végre levetkőzött. Semmi sem takarja és nem fedi mezt''le-'se gél. Persze, elmúlott november első harmada, a fa négy héttel ezelőtt kezdett vetkőzni, ideje már, hogy elkészült vele. Dehogy készült. Estére még most is alája kerül­­ a sárgás-barna szőnyeg. Sokkal vé­konyabb, mint az eddigiek, de még ez is olyan sok levélből szövődik, hogy egy nap alatt sem lehetne megszámlálni. Aki a fára néz, alig lát már rajta levelet, a fa konstruk­ciójának toronyszerű csúcsán csu­pán, de ez nem egyéb, mint a lá­tás csalódása. A tar fán még min­dig sok levél gubbaszt, mindennap el kell alóla takarítani az avart„ Ez a szemérmes és­­ erkölcsös te­remtmény vonakodva, lassan veti le ruháját, hogy meztelenül átadja magát a soron következő töltényes évszaknak, új férjének. Ruházatának utolsó darabjaiból csak az erőszak tudja megfosztani. Az őszi szél letépi, az őszi eső le­mossa, a téli hóvihar leszaggatja róla. A fa szégyenkezve hajlong, vonaglik a durva támadás alatt. Mindezt végignézik azok, akiket ér­dekelnek egy fa életének esemé­nyei. És ősztől tavaszig törhetik a fejüket a rejtvényen: hány levele lehet egy fának? Meg lehetne-e számlálni várjon? Ingerlő titok. A vegetatív életre kényszerült emberek gondjai ezek. Érdekli őket a növényi rokonság, talán tanul­hatnak valami bölcsességet, vagy ami annak látszik. Kemény Simon Könyvtára­lap­tás A Zsidókérdést kutató Intézet arra biztatgatja a közönséget, ne olvassa izraelita vallású, vagy megkeresztel­­kedett írók könyveit, s ha ilyenek vannak birtokában, küldje be neki. A könyvtáralapítás eme nem is öt­­lettelen módszere már­is egész sereg könyvet eredményezett — jelenti a szélsőjobboldali hetilap, amely fel is sorolja, kik azok a hazai és kül­földi írók, akiknek könyveire az in­tézet­­reflektál. A névsorban ott ta­láljuk Heltai Jenő nevét is. Már most, ha például a színigazgatók eleget tesznek a biztatásnak­­és a ki­tűnő költő összes műveit beküldik az intézetnek, ebből könnyen zavar támadhat, mert hogyan játsszák majd a színházak a „János vitéz“-t, mikor ennek a gyönyörű magyar daljátéknak verseit — Heltai Jenő irtat AZ ATHENAEUM ÚJ KÖNYVEI Babits Mihály: i­is és olvasás­os kiadás . A klasszikus és a modern magyar Irodalom nagyjainak arcképcsarnoka Balassitól Kosztolányiig- Európa és a magyar Irodalom kapcsolatának mesteri elemzése Kötve 52 P Balzac: A. Francé—Harrar: Széplányok Hermodion, tündöklése és nyomorúsága az ördög­­­szerelem és becsvágy nagy drámája Az­­odaadó szerelem küzdelme a go­ez a regény, a száz év előtti Párizs nősz indulattal és a kábítószer pusz­napfényes élete és erkölcsi trtó hatalmával; a testi és erkölcsi nyomorúsága tisztaság próbájának izgalmas regénye Kötve 20 P Főzve 15 P, kötve 20 P Filchner: Kínából Indiába A Belső-Ázsia háborús zűrzavarán ke­resztül vezetett kutató-expedíció re­génynél érdekesebb küzdelmei és ritka eredményei bontakoznak ki e nagy­szabású, gazdagon illusztrált munkából Fűzve 16 P, kötve 22 P

Next