Ujság, 1944. január (42. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-18 / 13. szám
KEDD, 1944 JANUÁRIS újság Egyetlen perc alatt elpusztította a földrengés San Juan argentiniai várost Buenos Aires, január 17. (Német Távirati Iroda.) Egész Argentína annak a borzalmas földrengésnek benyomása alatt áll, amely majdnem teljesen elpusztította San Juant, a hasonló nevű tartomány székvárosát. Az egyik hivatalos jelentés szerint a város házainak 90 százaléka rombadőlt, köztük elpusztult a város székesegyháza, több temploma és számos középülete is. A buenosairesi lapok több ezer halottról írnak. A frilica című lap 1500 halottat említ és 7000-nél több sebesültről beszél Különvonatokon eddig 2000 sebesültet szállítatak át Mendozába, ahonnét a károsultak felsegítését irányítják. A földrengésről a következő részleteket jelentik: San Juan városát szombaton 20 óra 45-kor és 20 óra 65-kor három földlökés rázta meg, amely mindegyik esetben egy percig tartott és egyre fokozódó erejű volt. A városra teljes sötétség borult. Az utcákon hatalmas tátongó rések keletkeztek és néhány perc múlva már több helyen kitört a tűz. A kaszárnyák aránylag nem rongálódtak meg annyira áa az ezredparancsnok azonnal megszervezte az első segélynyújtás munkáját A város terein rögtönzött kórházakattintottak fel, ahol az életben maradt néhány orvos emberfeletti munkát végzett. Több segélyvonal érkezett hamarosan gyógyszerekkel, ruhákkal, takarókkal, sátrakkal. Az argentin fővárosból a földrengés hírére repülőgépen küldtek ki orvosokat és betegápolónővéreket. Argentína valamennyi kórháza felajánlotta gyógyszereit és műszereit Egy másik jelentét szerint a földrengés San Juan városát majdnem teljesen elpusztította és úgy érte a lakosságot mint valami váratlan bombatámadás. A házak falai összeomlottak és mindent maguk alá temettek. A város székesegyházának tornya úgy ingadozott mint nád a szélben. Az első földlökés után beállott sötétségben mindenütt csak a sebesültek segélykiáltásait lehetett hallani. Az argentin hatóságok mindent elkövetnek, hogy minél hathatósabban támogassák a szerencsétlenség áldozatait. Ramirez államelnök hétfőn repülőgépen San Juanba utazik, hogy személyesen irányítsa a mentőakciót. Pekinger tábornok belügyminiszter és a közegészségügyi minisztérium főigazgatója ugyancsak San Juanba repültek. San Juan körül mintegy 1000 kilométeres körzetben érezhető volt a földlökés ereje. Buenos Airesben is érezték a földmozgást. Különösen a magasabb házakban mozdultak el a képek, a lámpák. San Juan városát 1562-ben Juan Jufre spanyol gyarmatos alapipította, helyre kell hozni a pályatestet, mintinárcan érezték, még a földrengés előtt a segélyvonatok befuthatnak a gócpontjától legmesszebb fekvő városba. A földrengést egész Argen- Buenos Airesben is. (Statmi földrengés Argentinéit Lisszabon, január 17. Az angol hírszolgálat jelentése szerint San Juan városban a hétfőre virradó éjszaka újabb földrengés történt. Az eddigi jelentések szerint a földrengés könnyebb kimenetelű volt. (MTI) üspö főgépen szallnak a vért az e pusztulvaros sebesilftjeinek A sanjuani székesegyház éppen ekkor omlott be, amikor az oltárnál esküvő volt. A jegyespárt és a násznépet eltemették a romok. A lakosság legnagyobb része éppen a sétatereken és a szórakozóhelyeken tartózkodott. San Juan legnagyobb kávéháza is beomlott és maga alá temette a vendégeket. Az összes kórházak is vagy rombadőltek, vagy súlyosan megrongálódtak, úgyhogy az első órákban nem is lehetett orvosi segítséget nyújtani. A legnagyobb probléma a vérátömlesztés. Mindjárt az első repülőgépen 35 liter vért vittek San Juanba erre a célra. Az útbaindított katonai csapatok élei is elérték már a várost. A földrengés alig valamivel tartott tovább, mint egy perc, de rendkívüli ereje volt. A lakosság körében általános pánik tört ki, az emberek hanyat-homlok menekültek lakásukból és a szabadban kerestek menedéket. A sáz- és áramszolgáltatás szünetel, ugyanígy a táviró- és távbeszélő-összeköttetés is. A hajléktalanok számára már eddig több mint 5000 sátrat indítottak útnak San Juanba. San Juantól körülbelül 30 kilométer távolságban a vasútvonal is elpusztult, úgyhogy előbb Tavaszi napsütésben jeges, falevelekkel és tűcsomókkal tarkított terepen tízezrek hódoltak vasárnap a sísportnak A várva-várt első sí vasárnap egyeseknek csalódást, másoknak azonban sok mulatságot hozott. Azok, akik vasárnap síléc nélkül mentek fel a Svábhegyre, valóban jól érezhették magukat, mert míg a főváros felett egész nap szürke köd uralkodott, fenn a hegyeken ragyogó langyos tavaszi napsütés örvendeztette meg a kirándulókat. A virányos rét inkább hasonlított gleccserre, mint ideális síterepre, a Normafa-lejtőn alig volt hó, annál több jég és vörösesbarna korhadó falevél. Az Anna-kápolna körül mégis hatalmas tömegek hódoltak a népszerű sportnak. Itt a hó valószínűleg nem tudott elolvadni, mert a számtalan síléctől nem érhette a nap. Ezen a részen ütött tanyát az egyik síiskola is, amelynek ambiciózus vezetője harsány vezényszavakkal tanítgatta tanítványait. Az egyik faágon fehér papirost lengetett az enyhe szellő. A hirdetés felszólít mindenkit, legyen az kezdő, haladó, vagy többszörös bajnok, iratkozzon be az iskolába. Egyszeri részvétel 14 P. A stoktató hatalmat, nyurga. Serhaja, napbarnította arca férfin. — Kérem, figyelem! Most bemutatom ! Térdet betömi ! Így! Vállal forogni! Valóban kitünően oktat — Ne hajolj előre! Úgy, mintha lovagolnál! — kiált most egyik tanítványára. — Ne olyan mereven, nagyságos asszonyt Törje bet Úgy! Jól van! Gyerünk, Bandi! Tovább, további Itt nincs sorbaállás, jegy nélkül, egymásután... Tovább megyünk, a menedékház felé. Az országúton már teljesen elolvadt a hó. Kétoldalon hatalmas tömege a síléceknek. Itt állanak a mentők is. Délig nem volt komolyabb dolguk. Negyed nyolc óta itt állanak, hatalmas mentőkocsival, amelyben akár öt-hat sebesült is elfér. A Jánoshegyi-út két oldala különösen tarka látvány. Igaz, az a színegyveleg, ami néhány évvel ezelőtt volt, ma már nem látható. De még így is sokan vannak új mezben. A kötött ujjasok, főképpen az angola vezet. Nagy sikere volt a hölgyek körében egy fekete-fehérkockás angola pullovernek. Egyébként még mindig a piros és kék színek uralkodnak. De hogy a sizőt nem a ruha teszi, bizonyítja az, hogy láttunk egy kislányt, aki félcipőben, szíyemharisnyában és télikabátban hódolt a sísportnak. Legokosabbak mindenesetre azok voltak, akik léceikből és a botokból ügyes nyugágyat rögtönöztek és így élvezték a ragyogó napsütést. Hogy milyen népszerű Budapesten ez a téli sportág, bizonyítja az, hogy még a déli órákban is sorban álltak a fogaskerekű alsó végállomásánál, hogy feljuthassanak a Svábhegyre. Abalesetek legnagyobb része a délutáni órákban történt, amikor a meleg napsütés már teljesen használhatatlanná tette a még megmaradt kevés havat. Szerencsére a baleseteknek nagy része nem volt súlyos kimenet alű. Csak három embert kellett a mentőknek kórházba szállítaniok, a többit ott a helyszínen részesítették elsősegélyben. —kae—1 Külföldi magyaroktól érkezett üzenet A Magyar Vöröskereszt polgári tudósító szolgálatán keresztül (Budapest, VIII., Baross utca 15) külföldről üzenetek érkeztek, amelyeket a magyarországi címzetteknek lakcímváltozás miatt nem tudtak kikézbesíteni. A Vöröskereszt kéri, hogy a címzettek a közleményre való hivatkozással jelntkezzenek, akár személyesen, akár írásban. A címzettek a következők: Bzrgóc Mária, kb. 40 éves (utolsó lak. elme: Zombor, Péter király ut 28) Amerikából Csíki Sándor Árpád (Mádóf alva, u. p Székelyudvarhely) Kanadából, Csuka Miksáské 82 éves (Tiszterebes ,Szatmár megye), Amerikából, Dénes (Aszód) Jeruzsálemből, Dobrovits Sándorné (Budapest, Zsombolyaiul) Angliából, Dolynay Béláné (Békásmegyer, Pest megye) Amerikából, Farkas Rózsi (Etád, Székelyudvarhely) Amerikából, Forkai vagy Tordai Gáspár (Szabadka, Katona-utca 5) Belgrádból. Földesdy Róbert (Kishegyes, községháza) Kanadából. Garamszeghy Géczy Mária (Budapest, Király-utca 67, II. em. 8) Jeruzsálemből, Czob Istvánná dr. Pestalócs címén, szül. 1899-ben (Budapest, Jókai-utca 14) Amerikából Gulyás Antal Endrefalva, u. p. Szécsény) Kanadából, Hajdu Kálmán szül. 1913 február 9 (Németlad, Kaposvár mellett) Amerikából, Hevis Antal 80 éves (Pécs vagy Mozsgó) Toledóból, USA, Halász János 82 éves (Ungvár, Arany utca 60) Amerikából, Huzjan Szaniszló (Müveg, Felső- lendva) Szerbiából, Jambob Imre (Budapest, Károly-körút 90 I. em.) Angliából, Jovzi Káli szül. 1893 (Barghazó?, Munkács mellett) Amerikából, Kallus Jakab szül. Nyíregyházán, 1392, Szalkahegyi-ut 74 (Bereg megye) Amerikából, Karácsonyi Géza (Sárvár, Internálótábor) Romániából, Károlyhegyi Ferenc, szül. 1390 szeptember 21 (Szombathely, Mérnökegyesület) Pennsylvániából, Katona Aladár (Gyáliget, Csontos János utca 9) Sanghajból, Korbely Ferenc (Bpest, Horn Ede utca 11, II.fem. 16) Németországból, ■'Kovács Istvánné (Városnév nincs megadva, Szentmiklós tér 5, Szatmár megye) Amerikából, Kovács Mária (Békés) Kanadából, Kagorie Mapy Elisabettől, Kőrösy Angela dr., férj. Barsy Károlyné (Baja, Rókus utca 10) Amerikából, Lengyelné Mariska (Bp. Kresz Gézai dra 26') Indiából, Leopold Lajos (Komárom, postafiók 150) Krapoiaországból, Marseillisből, Lépési János (Héinzszentandrás ,Zala m.'i Angliából Lernemé Róza, szül. Lackenbachsean 1886 (Szombathely) Amerikából, Liszt Jenő (Újpest, Ferenc utca 14) Tel Avivból, Marczel István (Gyarmat, Győr megye) Kanadából, Micunevie (Topolya, Bács-Bodrog megye), Génfből, Molnár Zoltán, szül. 1870 (Budapest, Ugocsa utca. 5. II. D Amerikából, Nagyné szül. Nahai 'Anna, szűk Enyeckén 1396-ban (Torna, Abairi m.) Bridgeportból. Nag-y- Elek (Körösladány vagy Érábrázy-' Amerikából Manpsimre' Ödön ,'Kapoly,' Somogy m.) Amerikából,. Oláh Ferenc, szűk ‘1916 szeptember 22 (Miskolc, közkórházi Amerikából Oláh Rozina,, s*OL 1908 (Komló) Amerikából, (M Endrén* Rón, «Út 1897 február 28 (Szatmárnémeti, Mihály-utca 81) Amerikából, Orova Margit (Bpest, Királyutca 60) Ausztráliából, Pataki M.-né (Bpest, Pasaréti út 14) Angliából, Primnáné Frágia szül. Peretón 1905 (Pereto, u. p. Szarvaknak) Amerikából, Potkonjak György. (Németkér Tolna megye) Belgrádból, Radics Edéné, szül. 1856 (Buzita, Abauj megye) Amerikából, Ríri Erzsébet, szül. Kerényben 1870-ban (Kerény, Ázsia utca 36) Chicagóból, Senesi Alajos, szül.. 1878 (Szentjános-puszta, Léva mellett) Amerikából, Simon Juliska, 33 éves (Oroszvég, munkácsi kerület) Amerikából, Scherckman Mihály, szül. 1882 (Szentes) (Amerikából) Szemere Lajos (Budapest) Olaszországból, Mareno di Piaveból, Sekler Magdától, Tiner vagy Tinea Katalin (Palánka, Bácska) Kanadából, Tóth György (Kökényes, Ugocsa m.) Amerikából, Tóth Róza, szül. 1919 (Horváti-puszta, u Bp. Hidvégardó) Amerikából, Vidon Erzsébet (Bp., Kossuth Lajos,tér 8) Angliából, özv. Vighné Anna (Pomikacsek címén, Újvidék) Genfből, fiától, Wald Henry’ szül. 1918 (felírva, Kassa mellett) Amerikából, végül Zahradnicsek Ferenc 80 éves (Köbölkút) Amerikából kapott üzenetet. (Ezt irta az utsán ZENÉIÉ MALOM elragadó operettmelódista, aranyos vidám történet.. . (Szeleczky, Dayka Szüassy, Latabár). 19. premierhét: Omnia. MAKACS KATA . . . egyike a legnyilatságosabb vígjátékoknak és nagy érdeme, hogy végre új és igazán tehetséges sztárt mutat be Butykay Emmi! (Hajmássy, Mihályi). 4. hét: Radius. AGROLSZAKADT ! ATLANY ! Tolnay Klári, a Ráthonyi-féntek sztárjai bűbájos egyéniségén kívül szivból jőve I humorát is a nézőnek ajándékozza. 3. hét: Deák. I FÉRFISORS Művészi francia S!m reprize. I Jean I Galland) 15. hétre prolongálva. BeremstvZ&t nácijuk mg./ ■ Székek és létrák jelzik a díszletet a Vígszínház új darabjában Thornton Wilder: A mi kis városunk című darabjának harmadik felvonását próbálják a Vígszínházban. A félhományos nézőtér hátsó soraiban az érdeklődők tömege bújik meg Hegedűs Tibor igazgató átható pillantása elöl. A próbák látogatása általában szigorúan tilos a Vígszínházban, csak egy két benfentes vagy a színház tagjai surrannak be nagy titokban. De még így is, a szigorú tilalom és a nézőtérre vezető vasajtók elővigyázatos lezárása ellenére, a Wilder-darab számos kíváncsiskodót vonz a színházba. Ez az érdeklődés azonban teljes mértékben érthető, ha csak egy pillantást is vetünk a Vígszínház hatalmas színpadára. Ahol éppen — baloldalt — mintegy negyven darab szék áll egymás mögé állítva. A széksorokban — akárcsak egy színház nézőterén — ott ül a társulat nagyobb része. A színpad jobboldalán pedig több esernyős ember közül egyszerre, csak kiválik Fényes Alica, átjön a baloldalra és leül az egyetlen szabad székre. Azután halk, szinte túlvilág hangon beszélgetésbe kezd az ott ülő mozdulatlan színészekkel. Mi lehet ez a különös játék? A dialógus folyamán tisztázódik a helyzet, Fényes Alice meghalt, éppen most temették, az esernyős emberek jelképezték a gyászolók tömegét, a székek pedig a temetőt, az egymás mögé helyezett sírokkal. A mozdulatlan alakok halottak, Fényes Alice (Emily) szintén elfoglalta helyét az eltemettek között. És megindul 8. beszélgetés, melynek során a halottak az élőkről, Fényes Alice pedig — mint az élők képviselője — a halottakról mond véleményt. Kellékek és díszlet nélkül játsszák a Vígszínházban ezt a különös darabot, melynek meséje még az időt, az idő múlását sem tiszteli. Különös sorrendben keverednek az évszámok, előre, hátrafelé változik a dátum, az emberek kora. Tavaly láttunk hasonló kísérletet ugyancsak a Vígszínházban. Reményit Zsigmond Az atyai ház című színműve dobálta ennyire össze-vissza az évszámokat. Lehetséges, hogy szerzője éppen Amerikában, talán a Wilder-darabtól kapott ösztönzés erre a különös kísérletre. A mi kis városunk még fokozza is a kísérletet, díszletet és kelléket sem alkalmaz, csak egyszerű jelzésekkel dolgozik. Léckerítések jelzik a házakat, két létra két szemköztes báb erkélyét, a színészek gesztusa egy* egy mindennapi cselekedet — péll dául a főzés — lefolytatását Thorton Wilder színműve agy** bekben a teljes egyszerűséget keresi. Minden a színészek játékán múlik, akik között ott látjuk a Vígszinház élgárdájának tagjait, Fényes Alicet, Somlay Artúrt, Kőműves Sándort Litkey Irént, Orsolya Erzsit, a fiatal Pákozdy Ferencet — akinek ez az első drámai szerepe a színházban —, Bihary Józsefet és Vettess Lajost. A rendezés valóban nehéz munkáját ezúttal Hegedűs Tibor igazgató vállalta, aki egyben a közönség felé is érdekes kísérletnek szánta A mi kis városunk előadását. * Svanholm: Lohengrin. A nagyszerű svéd tenorista Svanholm Set Siegmund és Tannhäuser után Lohengrin címszerepében lépett a közönség elé. Sokszor gyönyörködtünk már ebben a remek alakításában is, de ideális produkciója mindig újra a friss élmény erejével fogja meg a hallgatót. A sok szereplés dacára a fáradtság nyomát sem éreztük ércesen zengő orgánumán és mindvégig pompás diszpozícióban énekelt. Az előadást Lukács György vezényelte, aki újra igazolta, milyen értékes, művészi ízlésű, biztos tudású karnagyot nyert benne az Operaház. Az illusztris vendég oldalán a hazai ismert szereplők közül Rigó Magda, Tutsek Piroska, Losonczy György, Fodor János és Jámbor László osztozott a közönség tapsaiban. * Kinevezések a Képzőművészeti és Zeneművészeti Főiskolán és a Sziniakadémián. A kultuszminiszter az Országos M. Kir. Képzőművészeti Főiskola tanári létszámában Pilch Dezső tanárt az V. fizetési osztályba, Szőnyi István és Molnár Ernő tanárokat a VI. fizetési osztályba, Dénes Jenő dr.-t és Nagy Sándort a VII. fizetési osztályba kinevezte, továbbá Borg Jenő tanárnak az V. fizetési osztály jellegét, Krocsák Emil tanárnak a VI. fizetési osztály jellegét adományozta. A Zeneművészeti Főiskola tanári létszámában Ádám Jenő és dr. Paul Ivánné Csuka Etel tanárokat a VI. fizetési osztályba Bartha Dénes dr., Veress Sándor és Végh Sándor tanárt a VII. fizetési osztályba kinevezte, továbbá Molnár Antal tanárnak az V. fizetési osztály jellegét és Böszörményi Nagy Béla tanárnak a VI. fizetési osztály jellegét adományozta. Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia létszámában Kiss Ferenc igazgatót az V. fizetési osztályba és Szentesy Lajos főtitkárt a VI. fizetési osztályba kinevezte. * Az OMIKE Művészakció műsora. Kedden, 18-án (28-szor) Takács Alice (fél 7). Minden hely foglalt. Szerdán, 19-én (6/l) Faust (V-6). Minden hely foglalt. Csütörtökön Folt Leó operettje. Az átvált asszony (Gárdonyi Lajos, Sarkadi Aladár, Lendvay Andor, Justh Gyula, Gábor Magda, Jakos Klári, Bán Kató) (fél 7). Szombaton, 22-én Lakner Arthur és Feleky László operettje. Verő vagy Veronikai ffél 7). Vasárnap, 23-án délelőtt Édes mostoha gyermekelőadás) ffél 1i); aznap délután Don Pasquale (fél 3). Minden hely foglalt; aznap est* Békebeli béke (fél 7). Minden hely foglalt Lengyel matiné a Vajda János Társaságban Vasárnap délelőtt a magyar társadalom kitűnőségei jelentek meg a Vajda János Társaság előadótermében, amelyet ebből az alkalomból igen sok Budapesten élő lengyel is felkeresett. Szilágyi Sándor meleghangú és szimbolikus jelentőségű bevezető szavai után Csorba Tibor, aki 1936-tól a lengyel összeomlásig a varsói egyetem lektora volt, tartotta meg magasszárnyú előadását, amelyben kitűnően megrajzolt, hű és teljes képét adta a lengyel irodalomnak. Az ő előadásában kétszeresen éreztük azt a nemcsak szomszédos, hanem testvéri közelséget is, amely minden magyarokat összekapcsol a lengyelekkel, históriában, sorsban és szenvedésben. Bánki Zsuzsa, Orsolya Erzsébet, Gerő Ilona és B. Pápay Klára lengyel költők verseit tolmácsolták, mély átérzéssel és igaz művészettel A matinga fénypontja Roessler Edmund lengyel zongoraművész produkciója volt, aki teljes átérzéssel és pompás technikával tolmácsolta honfitársainak zenei alkotásait. Megérdemelt, szép siker volt és úgy érezzük, mégis igaz az a megállapítás, hogy sok mindenben hasonlítunk egymáshoz lengyelek és magyarok és hogy érzéseink sokszor megdöbbentően harmonizáltak és harmonizálnak egymással. Sebhadi Aladár karácsonyi adománya a szegény színészeknek Az Országos Színészegyesület Synge díjintézetéhez érkezett adományok befizetőinek lajstromából — amely a Magyar Színészet című kamarai szaklapban jelent meg és amelyről az „Újság"* hasábjain is megemlékeztünk — nyilván véletlenségből kimaradt Sarkadi Aladár neve. Ez a kitűnő művész ugyanis már az évek hosszú sora óta minden esztendőben karácsonykor nagyobb gyűjtéssel és adományokkal támogatta a szegény, nyugdíjas színészeket. Ebben az esztendőben is, csakúgy, mint más karácsonyok alkalmával, Sarkadi Aladár nagymennyiségű ruhaneműt, cipőt, hócipőt, harisnyát, gyapjúneműt, élelmiszert és más közszükségleti cikket juttatott el az Országos Színészegyesület Nyugdíjintézeteihez. Természetbeni adományaival egyidőben pedig ragyobb, összegű készpénzt — mintegy 400 pengőt — is küldött a nincstelen vidéki és fővárosi színészeknek.