Ujság, 1944. február (42. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

u UJSA. HITLER: Ez a harc a Német Birodalom legnagyobb győzelmével fog végződni! Berlin, január 31. A »««éri ttihadt­­a állásról jelenti a Német Távirati Iroda. Hitler Zsolf a hatalom átvételé­nek tizenegyedik évfordulója alkalmá­ból főhadiszállásáról a következő be­szédet Intézte a német néphez. — A világ legnagyobb háborújának ötödik esztendejében senki előtt nem lehetnek tisztázatlanok ennek a világ­háborúnak okai és céljai. Régen el­múlt már az az idő, amikor még úgy látszott, mintha ez a harc­­ egyike volna az Anglia által minduntalan fel­idézett európai viszályoknak, amelyek a Brit Birodalom javára képtelenné akarják tenni a szárazföldet az erők egyensúlyának fenntartására. Nem az a kérdés többé, vájjon a mai háború­ban sikerült-e fenntartani vagy helyre­állítani az erők régi egyensúlyát, ha­nem az, hogy a küzdelem végén kié lesz a hatalom Európában. Az európai népcsaládé, amelyet legerősebb állama képvisel, vagy pedig a bolsevista ször­nyetegé? Az első eset azonban csak úgy képzelhető el ha Németország megnyeri ezt a háborút, amelyet nem csak saját magáért, hanem egész Euró­páért vív. Máskülönben a szovjet lesz a győztes.­­ Egyes angol lapoknak azok a megjegyzései, hogy a szovjetnek Né­metország esetleges legyőzése után Ben­ lesz többé oka, hogy tovább nyo­muljon előre Európában és ezért egyszerűen megelégszik a német nép megnevelésével, vagyis kiirtásával, ép­pen olyan megtévesztésre szánt zsidó kitalálás, mint az­­a másik, hogy mi­előtt még ez a háború befejeződnék, Anglia úgyis azonnal új harcra készül a Szovjet­ Unió ellen. A "bolsevizmus győzelme esetén Európa gyászos ma­radéka aligha fog angol vezetés alatt tovább küzdeni a Szovjet­ Unió Euró­pán akkor uralkodó, két földrészre kiterjedő kolosszusa ellen, annál ke­vésbbé, mert egy ilyen harc katonai eshetőségeit csak egészen üresfejű ember ítélheti kecsegtetőknek. Azon­kívül úgyis tudja minden európai, hogy ebben az esetben a nyugateuró­pai államok átmenetileg talán még fennálló maradványára csak az a di­csőség hárulhatna, hogy a kanadai, ausztráliai, újzélandi, délafrikai stb. birodalmi csapatokhoz hasonlóan egye­dül viselhetnék a véradó terhét a brit uralom fenntartása és az angol ember­élet kímélése érdekében.­­ Éppen ezért egészen bizonyos az, ***7 ebben a harcban csak egyetlen győztes lehet, mégpedig vagy Német­ország, vagy a Szovjet­ Unió. Német­ország győzelme Európa fenntartását jelenti, a szovjet győzelem pedig megsemmisítését. Ez olyan világos, hogy minden nem egészen elvakult angolnak is be kell látnia.­­ Az európai államok és ezzel egész Európa megmentésének kérdé­sét kizárólag a nemzeti szocialista né­met nép és védereje dönti el a vele szövetkezett államokkal együtt. Ha azonban a birodalom összeomlik, nincs más állam Európában, amely az új tatárjárással szemben hathatós ellen­állást fejthetne ki. Éppen ezért a bol­sevizm­us győzelme esetén — már csak előrelátásból is — a teljes kiirtás sor­sára szánná a német nemzetet. És ez a cél nyíltan beismert szándéka a nemzetközi zsidóságnak is. — A német nép azonban meg tudja vívni a sorsdöntő harcot a maga, va­lamint az egész európai szárazföld fennmaradása érdekében és ezt az is­teni gondviselés ama kegyének kö­szönheti, amely a hatalomért folyta­tott hosszú küzdelem után tizenegy évvel ezelőtt diadalmasan célhoz ve­zette a nemzeti szocializmust.­­ 1933-ban ezért sok más feladat között négy olyan feladatot tűztünk ki, amelyeknek megoldásától nemcsak a Német Birodalom jövője, hanem Európa, sőt talán az egész emberi civilizáció megmentése függött­­. A birodalomnak a szociális kér­dések megoldásával vissza kellett nyer­­nie elveszett belső társadalmi békéjét. 2. A német nép szociálpolitikai egy­ségét nemzetpolitikai egységével kel­lett kiegészíteni, azaz a nemcsak poli­tikailag, hanem államilag széttépett birodalom helyére a nemzeti szocialista egységes államnak kellett lépnie. 3. A népi és politikai alapokon álló egységes államnak feladata volt, hogy azonnal teremtsen olyan véderőt, amely szellemi beállítottságában, er­kölcsi magatartásában, számbeli ere­jében és anyagi felfegy­verkezésével megfelelő eszköznek bizonyuljon az önvédelem feladatainak végrehajtásá­ban. 4. Ahhoz, hogy területét Európában egy általában eredményesen megőriz­hesse, szükség volt mindazoknak az országoknak összefogására, amelyek­ben németek laknak vagy több mint egy évezrede a Németi irodalomhoz túlozó területet jelentenek, amelyek népileg vagy gazdaságilag nélkülözhe­tetlenek a birodalom fenntartásához, azaz politikai-katonai védelméhez.­­ Csupán mindezeknek a feladatok­nak megoldása árán­­ lehetett meg­t­remteni egy olyan államot, amely azután belsőleg és külsőleg elég erős volt ahhoz, hogy harcba szálljon saját védelmében és az európai népcsalá­­dok­­ fenntartása érdekében. — A legjobban ma a bábomban mu­tatkozik meg, hogy a német nép tes­tének ez a szociális felépítése milyen gyorsan ment végbe. A nemzeti szo­cializmus tántoríthatatlan elszántság­gal és következetességgel megy tovább ennek a fejlődésnek útján. Ezzel aztán a nemzetközi zsidóság számára eleve lehetetlenné teszi, hogy a német nép testének belső megbomláso­tására bár­hol is teret találjon. — Az 1939-es világháború a történe­lemben úgy fog szerepelni, mint a párt ellen 1934-ben indított per nagy arányokban való megismétlődése. Semmi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy a nemzeti szocialista for­radalom szervezetileg, gazdas­ágilag és hatalmilag az önvédelemhez elég erős fegyvereket adott a német nép kezébe, mint az az óriási kü­zdele­m, amely most már öt éve­­a! Ez a küzdelem sem fejlődhetik más Irányban, mint ahogyan eddig a világ minden más nagy háborúja fejlődött Az az út, amely 1918-ből, a félvak katona rém­képétől az 1944-es nemzeti szocialista állam valóságához vezet, hatalmasabb és nehezebb volt, mint az as út, amely a mai birodalmat a végső győzelmi­hez vezeti. Az azonban, hogy ez a kü­zdelem Németország és ezzel Euró­ka győzelmével végződik nyugati és fe­lett gonosz támadóival szemben, az minden nemzeti szocialista személ­yn nemcsak lik­e kifejezése, hanem az egész addigi harc befejezéseként belső biztos tudat.­­ Ennek a győzelemnek zálogai ma nemcsak a künn harcoló katonák, ha­nem az otthon harcolók is. Az első világháborúban megszületett a nem­Berlin, január 1I. (NST) A nem­zeti szocializmus németországi ura­­lomrajutásának évfordulója alkal­mából a német sajtó vezércikkeket szentel a megemlékezésnek. A Berliner Lokalanzeiger a többi között a következőket írja: „Aki be­pillant a­­jelenlegi politikai dzsun­gelbe, fel kell ismernie, hogy ellen­ségeink nem látják többé útjukat s sehol sem látnak világosságot. Mi azonban el fogjuk érni az új partot, amelyre 1933 január 30-án léptünk és fel fogjuk építeni életünket olyan szociálisan, nagyszabású, ragyogó és emberhez méltó módon, ahogyan csak elgondolni lehet. Semmi sincs a világon­, ami bennünket visszafor­dulásra kén­yszeríthetne.“ A Völkischer Beobachter ezeket írja: „Csak hatszor adatott meg ne­künk, hogy január 30-át békében éljük át és most már ötödször tett szocializmus, a másodikban, most, megerősödik és megszilárdít! Bármi is történjék, az otthonmaradottak soha sem fognak kétségbeesni, mert tisztá­ban vannak sorsukkal és látják künn a harctéren értük küzdő fiaikat. A ka­tonák sohasem fognak csüggedni, és a legnehezebb napok után is újra összeszedik erejüket, mert az ő ke­zükbe van letéve a nemcsak dolgozó, hanem a nem kevesebb hősiességgel küzdő otthonmaradt hozzátartozók sorsa. Az ellenségünk megkísérli, hogy a német népet és a birodalmat rob­banó- és gyújtóbombákkal összeom­lásba sodorja, ezzel azonban csak még inkább­­megszilárdítja szociális egysé­gében és megteremti azt az erős álla­mot, amelyet a Gondviselés kiszemelt arra, hogy a következő évszázadokban Európa történelmét alakítsa. Az, hogy ez a­­hatalmas és a világot megren­dítő folyamat fájdalom és kin köze­pette megy végbe, a Gondviselés örök törvénye, mert minden nagyság­harc­ban születik meg és minden egyes földi halandó fájdalmak közepette jön a világra. — Népünk újjászervezésének 12. évében a harctéren és otthon egyaránt a legkeményebb feladatok előtt áll. De bármennyire üvölt és tombol a vi­har várunk körül, a végén, mint min­den zivatar, egy napon elcsendesül és a sötét felhőkből akkor ismét elő­ragyog­­a nap azokra, akik állhatato­san és rendületlenül hitükhöz, híven teljesítették­ kötelességüket. — Minél nagyobb gondok sújtanak ma, annál többre értékeli és jutal­mazza majd a Mindenható azoknak a munkáját, akik egy égés,* ellenséges világgal szemben megőrizték a zászlót hű 'kezükben és' azt tántoríthatatlanul vitték előre. Ez a harc ellenségeink m­in­den ördögi ármánya ellenére mégis a Német Birodalom legnagyobb győzelmével fog végződni. (MTI) nyomja rá bélyegét a háború az évfordulóra. Minden programmunk és jelszavunk nem akart mást, mint boldogságot, biztonságot és békét a német népnek. Nem akarták ezt ne­künk megengedni. Boldogságunkat, békénket és biztonságunkat ma ha­lálos veszedelemmel fenyegetik. E fenyegetés hatása alatt még szoro­sabban összefogunk. német nép fogadalma 1944 január 30-án így hangzik: „Kemények maradunk, megálljuk helyünket és győzünk!“ Tokió,­­január 31. (NST) A né­met nemzeti szocializmus uralomra­­jutásának tizenegyedik évfordulója alkalmából vasárnap este Saburo Ino­jye márki beszédet tartott a to­kiói rádióban. Beszédében a leg­nagyobb csodálatát fejezte ki a né­met nép magatartása iránt, valamint feltétlen meggyőződését, hogy Japán és Németország kivívja a végső győ­zelmet. A német sajtó a január 30-ari évfordulóról Papén nem szándékozik elhagyni Törökország­ot Istanbul, január 11. (Magyar elhagyni­­ német nagykövet csak Távirati Iroda.) Német részről cá­ azért e­rzett Istanbulba, hogy folják azt­, a hírt, amely szerint meghallj­­a Hans Pritsche német­ Papen külön repülőgépen Német­ birodalmi miniszteri osztályfőnök­­országba utazott. Papennek nincs nek­i n­­et kolónia számára tar­­szándékában jelenleg Törökországot tandó éli láját. Majna-Frankfurt és E aunschweig bombázási Berlin, janu­ár 31. (NST) Vasár­nap illetékes német katonai helyről a következő jelentést tették közzé: —­ Szombaton a déli órákban erős amerikai bombavető kötelékek megfélemlítő támadást intéztek nyugatnémet terület­­eilen. Csaknem zárt felhőtakaró és nagy kiterjedésű­ köd­ mellett az amerikai repülők a legrosszabb látási viszonyok mellett bombáikat főképpen Majna-F­rank­­furt lakónegyedeire dobták le. A kedvezőtlen időjárás ellenére a né­met légvédelem a legnagyobb siker­rel vette fel a harcot az amerikai bombavető kötelékekkel. Német va­dászok elkeseredett támadásokat intéztek a bombavető hullámok ellen­ .A felhő felett elkeseredett légi harcokra került sor.­­ A vasárnap reggelig beérkezett, de még nem végleges jelentések szerint legalább ötven amerikai gépet semmisített meg a német légvédelem, főleg négymotoros bombázókat. Ezzel a brit-amerikai légierő alig tizenkét óra alatt több m­int száz repülőgépet és 100 főnyi repülőszemélyzetet vesz­tett. Berlin, január 31. (Német Táv­irati Iroda.). Északamerikai bom­bázó­köté­s­yek az Északnyugat- és Közép-Né­m­etország felett uralkodó időjárást használva, január 30-án légi tám­a­st hajtottak végre Braun­schweig­­ fi­let­e ellen. A német lég­védelem r­ossz időjárási viszonyok mellett is szélyesen harcolt az ame­rikai rep­tek ellen. Az ellenség is­mételten megpróbálta a felhőtakaró oltalmába kliénekülve kivonni magát a német Ihászgépek támadása alól. Eddig be­igézett jelentések szerint több min­t 26 amerikai repülőgépet lőttek le. MTI) Zürich j­anuár 31. (Bud. Tud.) Londoni mentés szerint azok az amerikai pilléik, akik a Frank­furt am ain ellen intézett leg­­utóbbi hi­­batámadásról visszatér­tek, kifejt­tették, hogy a német vadászok­­ taktikát alkalmaznak 15—20 rí­zlőgépből álló csoport­ban a S­icke-Wulff és Messer­­schmitt í Jászok egyes bombá­zókra tűnt­etak, időnként pedig az amerikai bombázó alakulatokat minden kél mintára 200 vadász­repülőgépig cím adta meg. Rövid tá­volságról rakétalövedékeket lőttek ki és a l­apuskák heves tüze zú­dult a hom­­bázókra. • KEDD, 1944 FEBRI­LIS 1 Svájci hadgyakorlatok A mostani világháború alatt Svájc milic hadseregeinek egy részét ha­tárainak őrizetére állandóan moz­gósítva tartja és ezzel is tanúságot tesz szilárd elhatározása mellett, hogy területét nem engedi hadi­­cselekmények színterévé alakulni. Nagy áldozatot ró Svájc polgá­raira kis országuk semlegessé­gének fegyveres megőrzése. A világ­háború által előidézett általános gazdasági helyzet szintén nyomasz­tólag hat Svájc lakosságára. A költ­ségvetés megnagyobbodott és az adók tetemesen emelkedtek. Svájc mindig jelentős összegeket áldozott fegyveres erejének korszerű szín­vonalon való tartására, de a mos­tani részleges mozgósítás, továbbá a hadseregnek a mostani haditapasz­­talatok alapjáni gyorsütemű fejlesz­tése is nagyon megnövelte a hadi büdzsét. A kis Svájcnak milliós hadserege van ugyan, békében csak kiképző kereteket tart fenn, a hadsereg m­­ilsősége azonban ki kinőnek mond­ható. Különböző nyelvűek lakosai, mégis egybefforrasztja őket szabad hazájuknak lángoló szeretete. A ka­tonai tradíció apáról-fiúra száll, a katonai elméleti tudományok iránt általános az­­ érdeklődés; tanárok, ügyvédek, gyárosok vezérkari minő­sítést szereznek, jövedelmező állá­sokat hagynak ott, hogy huzamo­sabb időre is bevonulva, magasabb, pld. hadosztály- és hadtestparancs­nokságokat viseljenek. A mostani világháborús helyzet fejlődését a svájciak, akik semm­i­­képpen sem­ akarnak a háborúba belesodródni és semlegességüket, ha kell, fegyveresen akarják megvé­deni, fokozott figyelemmel kísérik, különösen az utolsó időben, midőn mind több szó esik Európa elözön­­léséről. Mind tööbb svájci hivatalos hang nyilatkozik meg sajtójukban és nyomatékosan kifejezést ad­ an­nak, hogy a svájci semlegesség­­po­litikának jobban, mint valaha, min­den figyelmét arra kell fordítania, hogy az országot távoltartsa a hadi­események forgatagától. Svájci sajtóhangok rámutatnak arra, hogy hadseregük nem állhat mereven az előre kiépített évszáza­dos hegyi védőállásaiban, bevárva bármely a határain átlépni akaró hadsereget. Igenis, Svájc hadseregé­nek jól begyakoroltnak kell lennie a rugalmas védelemben, melynek­­ oly sok példáját és eredményességét lehet a mostani világháborúban látni. Csakis a rugalmas védekezés biztosíthatja a svájciakat arról, hogy határterületeiknek nyíltabb részein át ne özönölhessen egy kívülről jövő idegen hiaderő. A világhábor forgatagából még kimaradt államok, mint Portugália és Svédország, élénk figyelemmel kísérve a fejleményeket, a paran­csoló szükség­érzete által­ vezettetve, gyorsan fejlesztve bizonyos tekin­tetben elhanyagolt haderejüket, na­gyobb kötelékekben tartottak a legutóbbi időben hadgyakorlatokat. Svájcban is még e tél folyamán hadosztálygyakorlatok lesznek, elő­reláthatólag tíznapi időtartammal, valószínűleg, az összes első vonal­beli hadosztályok magas létszámmal részt fognak e gyakorlatokon venni. A svájci lapok, közte a N­­ZJ Zeitung e hadgyakorlatokkal kap­csolatban hangsúlyozták, hogy nem­csak a csapatparancsnokságok és a magasabb vezetésnek összhangos működése a fő cél — bár az tem­é­­é­szetes, hogy a korszerű hadviselés­ mind nagyobb követelményeket tá­­maszt úgy az egyes emberrel, mint a vezetőkkel szemben —, hanem a hadgyakorlatoknak az a magasabb eszmei célja is, hogy úgy Svájc pol­gárait, mint pedig a külföld összes hadviselőit meggyőzzék arról, hogy Svájc nemcsak komolyan el vant szánva arra, hogy semlegességét betartsa, de ütőképes, korszerűen­ kiképzett egységes lelkiségtől át­­fűtött hadseregével meg is tud akti­­dályozni minden olyan beavatkozást — bárki részéről jöjjön is légyen —•,­­amely a szabad Helvéciát háborúba­ sodorhatná.­­ Svájc hadvezetősége meg vant, győződve arról, hogy minden svájci polgártárs át van hatva most már az elérkezett parancsoló szükséges­­ség gondolatától — írják továbbá A svájci lapok — és szívesen meg­hozza a további áldozatokat is, me­lyeket hazájára ezek a gyakorlatok? rónak. Mert ezek is hoz­­ájáru­lnak­ ahhoz, hogy a begyakorolt, mindért eshetőségre kész hadsereg a szabad­ság klasszikus földjét a világhábo­rús sors következményeitől meg-.z órja. Czibur András nyug. altábornagy. Német h­adijelentés Berlin, január 31. A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A szovjet Dnyepropetrovszktól dél­nyugatra páncélosok és csatarepülők által támogatott több lövészhadosz­tállyal támadásra indult. A támadáso­kat nagy veszteségekkel visszavertük, egy betörési hely kivételével, de ez ellen ellentámadás indult. . Míg Kirovograd­tól északnyugatra számos ellenséges támadást szétver­tünk, Gserkasszitől délnyugatra és Bela­ja Cerkovtól délkeletre tovább tar­tanak a harcok az előnyomuló ellen­séges harccsoportokkal. Páncélos kö­telékeink előretörései következtében a bolsevisták súlyos veszteségeket szen­vedtek. A Pogrebiscsétől délre levő térség­ben a támadó harcok során 1944 ja­nuár 24-től január 30-ig a Huber pán­célos tábornok vezetése alatt álló had­sereg- és SS fegyveres csapatok, a légi fegyvernem kötelékeinek hatásos támogatásával több mint tíz szovjet hadosztályt és több páncélos hadtes­tet vertek szét. A bolsevisták ez idő alatt 6500 foglyot és több mint 8000 halottat, 700 páncélost és rohamlöve­­get, 680 löveget, 340 nehéz géppuskát vesztettek. Ezenkívül többszáz gépjár­művet, valamint számos más fegyvert és egyéb hadianyagot megsemmisítet­tünk vagy zsákmányoltunk. Itt különösen bevált a Bark tábor­nok vezetése alatt álló westfáliai 16. páncélos hadosztály, valamint a Barke alezredes vezetése alatt álló nehéz páncélos ezred. A Pripjet és a Berezina között hét­''­főn is kemény harcokban visszaver­tük a Szovjet valamennyi áttörési ki­­ki­sérleteit. Néhány helyi betörést el­­reteszeltünk. Az Umen-tó és a Finn-öböl között a Szovjet csapataink helyi elhárító sikerei ellenére több szakszón to­vábbi tért tudott nyerni. E térségben a súlyos elhárító harcok változatlan keménységgel folynak tovább. Herbert Müller, az egyik súlyos páncélos osztag altisztje, e harcok során „Tigris­­ páncélosával 25 szov­jet páncélost lőtt ki. Dél-Olaszországban az ellenség a nettónál hídfőállásból kiindulva err­e gyalogsági és páncéloserőkkel észak- és északkelet felé támadásra indult. Az ellenség ugyanakkor fokozta tá­madásait a déli arcvonalon, amelyek különösen a Minturno—Cassini tér­,­ségben voltak igen hevesek. Az ellen-.ő­ség ez erőfeszítéseinek eredményei csak csekélyek voltak, annál nagyob­bak voltak azonban veszteségei. Fő harcterünkbe történt több betörést határozott ellentámadásokkal kikü­szöböltünk, más helyeken még folyik a harc. Több mint 909 fogoly jutott csapataink kezére. , A Felső-Olaszországban levő re­­pülő­tereink ellen indított légi táma­dások az ellenségnek 18 repülőgépébe kerü­ltek. Ezeket vadászrepülőink és légelhárító ütegeink lőtték le. Január 30-án délelőtt északamerikai bombázók­ egészen Braunschweig— Magdeburg térségébe törtek előre. Bombadobások következtében egyes helyeken károk és a lakosság sorá­ban csekély veszteségek keletkez­tek. Bár az elhárítási feltételek uchitek voltak, heves­ légi harcokban le­­t­­tünk 26 ellenséges repülőgépet, fut nyomórészt négymotoros bombáz­­hat. A brit terrorbombázók vasárnap, este megtámadták a birodalmi fővá­ros­­ nagy területeit, aminek következ­tében súlyos károk keletkeztek a lakónegyedekben, kulturális épületek­ben, szociális berendezésekben és középületekben. A lakosság vesztesé­geket szenvedett. Az eddigi jelenté­sek szerint negyvennégy­­ellenséges bombázót megsemmisítettünk. Egyes­­zavaró repülőgépek bombákat dobtak Nyugat-Németországra. Tengeralattjáróink jó eredménnyel támadták az ellenséges utánpórló forgalmat, főleg egy erősen biztosított hajókaravánt, amely az Északi-tenge­ren Murmanszk felé haladt. Elsü­ly­­lyesztettünk öt hajót, amelynek v. ösz­­szes térfogata 32.900 bruttó regiszter tonna, tíz rombolót és kisérőjármű­­vet, valamint partraszálllte h­ajór.n­. Ezenkívül lelőttünk három repülő­gépet. Számítani lehet arra is, hogy további eltalált rombolók is megsem­misültek, de ezek elsüllyedését nent lehetett megügyelni. (MTI)

Next