Állami gimnázium, Újverbász, 1892

kik ezt még idején belátván, jóelőre gondoskodtak az egyetlen mentő eszközről. Ez volt a kereszténység; ez az a mentő hajó, melybe be kellett lépnie a nemzetnek, ha az idők hullámaiban nem akart elmerülni. És a mentő hajónak első és legnagyobb kormányosa, az eszmének igazi apostola ő vala, — a mi első szent királyunk, István király, ő vezette be az ősöket az egy­házba és ezzel egyszersmind a művelődés, a szelidebb erkölcsök útjára, hogy a nemzetet, melyet rettenetes fegyverei meg nem védhetének, oltalmazza ezután a szeretet. És mindehhez erőt, bátorságot és hatalmat adott neki a ki­rályi tekintély s a korona. Ezt bizonyítja a történelem és megs­értette a nemzet, mely máig is áhítattal tiszteli az első dicső ki­rály emlékét, — és koronáját! Életünket és lelkünk üdvét köszönjük az első koronás ki­rálynak! Ezért emlékezetes nekünk örökre az ipoo. év aug. 15-e, az első koronázás! De miért oly páratlan annyi század óta emez utolsó? Erre figyeljetek ezt hallgassátok s értsétek meg az ősök szellemét, a magyarság lelkét, azt a lelket, mely bennetek lakik. Minden nemzet máskép gondolkozik, máskép érez, de keve­sen oly sajátszerűen, mint a magyar. A mi népünk elejétől fogva kicsiny és Európában idegen, mondhatni rokon nélkül való. Év­századokon át emésztették világrendűtő harczok dúlásai , azért nem termettek nálunk világra szóló elmék és eszmék. Évszáza­dokon át nem szolgálhatunk másnak, mint a szabadságnak; ez volt a mi egyetlen ősi birtokunk, melyet a századok viharai ellen kelle védenünk. Erre az egyre, a szabadságra volt mindig élénk, természetes felfogása a mi nemzetünknek s e hajlamából fejlő­dött ki az a sajátszerű érzet és gondolkodásmód, mely a ma­gyart oly különleges álláspontra helyezi a többi nemzetekkel szemben. A szabadság az emberi társaságban nem lehet teljesen korlátlan, mert akkor igazságtalanságra vezet; a földi életben mindennek határa van; a szabadság határ­vonala a jog, a tör­vény. A­ki a szabadságot szereti, az szereti a törvényt is. A magyar nemzet pedig rajongott a szabadságért, azért első gond­jai közé tartozott a legrégibb időktől fogva a jog és a törvény. A legelső valódi tény, a­mit tanít a történelem, az, hogy őseink törvényt szabtak. Oly időben, mikor a műveltségnek alig volt nyoma közöttük, midőn a többi nemzeteket egészen más eszmék vezették: nekik legfőbb volt a szabadság és a törvény; és míg más nemzetek őstörténetét műemlékek hirdetik, nekünk legrégibb emlékünk a vérszerződés. Lángelmét ugyan nem tanúsít, de igen józan, felvilágosult gondolkozást és férfias magatartást Fejedel­

Next