Állami gimnázium, Újverbász, 1902
s nemzeti nevelés a középiskolában. Soha sem volt tán nagyobb szükség arra, hogy a nevelés a középiskolában nemzeti irányban haladjon, mint korunkban, a midőn ›^^›a haza és nemzet fogalma a nemzet egy igen számot tevő csoportja előtt háttérbe kezd szorulni és a kozmopolitizmus romboló jelszava kezd mind inkább lábra kapni. Ezt a kozmopolitizmust meg kell akadályozni. Ennek a kozmopolitizmusnak véget kell vetni még pedig nem a szuronyok segítségül hívásával, hanem az értelem fegyverével és az érzelem erejével. Mivel pedig az iskolában látom azt az erőt, amely a legnagyobb mértékben van hivatva úgy irányítani a nemzet ifjúságának a lelkületét, hogy abból minden időre száműzessék a kozmopolitizmus, hogy abban csak a haza, a nemzet álljon ideálképpen, szükségesnek tartom, hogy az iskola nevelői ténykedésében a nemzeti a legnagyobb mértékben hangsúlyoztassék. Hazánkban az oktatásügy, mint nemzeti ügy, a francia forradalmat megelőző időben, a XVIII. század hetvenes éveiben lép fel. A Mária Terézia által 1777-ben kiadott „Ratio Educationis“ megteremti az államiskolát, amelyben figyelem fordítatik a nemzetire is, de természetesen ezeket az iskolákat a legkevésbbé sem tekinthetjük olyanoknak, amelyekben a magyar nemzeti ideál volna az irányító elv. Német volt azokban nemcsak a nyelv, hanem a szellem is. A Ratio Educationis az iskolának hármas feladatát ismeri: az iskola feladata a növendéket polgári kötelességeinek teljesítésére előkészíteni, a különböző életpályákra képesíteni és végül a kiválóbb tehetségűeket a tudományos pályára képesíteni. 1*