Katolikus gimnázium, Újvidék, 1876
Az óclassicai irodalom előnyeiről a gymnasiumnokban. Korunkban az igazán szellemi és tisztán erkölcsi törekvés ellen mindinkább növekvő anyagelvűség óriási hatalom gyanánt lépett fel, mely mind egyes családokban, mind a társadalomban mind a napi irodalomban lobogtatja zászlaját, ahol pedig ezen hatalom ütötte fel sátorát, onnan költözni kell a szelíd múzsáknak, mivel halálos ellene az inkább, mint szíves ápolója az igazi szellemi életnek . A meterialismus e hatalmas terjeszkedésénél a humanistikus irányú tudományok nem maradhatnak érintetlenül, de legerősebben lesz a régiség tudománya, az óclassicai irodalom megingatva .Ez természeténél fogva, mint tőlünk oly távol eső és a tettek színhelyéről oly rég letűnt világ képviselője és őre, melyhez bennünket többé semmi üzleti haszon nem csatol, a jelenkor érdekeivel idegen viszonyban látszik állami; irodalma pedig az ő nyugalmas egyszerűségében, a napjainkban minduntalan változó és mindenben túlzó fényt hajhászó izlés előtt egykori becsét látszólag elvesztette Azonban bizton remélhető, hogy valamint e népek és irodalmak iránti részvét az emberek kebléből eddig egészen ki nem halt, úgy, míg az emberiség létezend, a classicai régiség iránti magas érdek és annak fontosságáról való meggyőződés a műveltebbek köréből hiányzani nem fog. Mert hol van csak egy ember is, ki magát műveltnek tartván, be ne vallaná, hogy magasabb szellemi felvilágosodását, ha nem egyébkép, legalább a fordítások visszasugárzása által ráhatott görög és római írók magasztos érzetének köszönheti! Ugyanis a classicai nyelvek valának mindenkor azon eszközök, melyek az emberi szellem magasabb kiművelésén, a tudományok és művészetek terjesztésén és felvirágoztatásán legtöbbet lendítettek. Mert midőn a görög és latin múzsák a népvándorlások s egyéb pusztító hadak véres nyomai által az emberek köréből mintegy hosszú száműzetésre kárhoztatva a csendes zárdafalak közt leltek ápolást, sűrű fellegek boríták a tudományok és művészetek egét minden nemzetnél egész Európában. Ahol pedig a középkornak e gyászos szakában fény mutatkozik, ott a classicai irodalom indítja új gerjedésre az alvó csirákat. A 15-ik században egy új élet keletkezik: mindenütt ébred a szellem, pezseg a vér, gyulád a képzelem, itt az idő, mely a tudományok újjászületésének nevét viseli. És ki az, ki a lelkeket hosszú álmukból felkelti? Ki az, ki a kietlen pusztákon utat tör ? A görögök és rómaiak azok, kik halhatatlan műveik mezében, a zárdák poros kamráiból kiszabadulván az akkor felta