Katolikus gimnázium, Újvidék, 1883
Grvadányi József „Időtöltései“. gróf Gvadányi Józsefnek két munkájáról szokott az irodalomtörténet megemlékezni, a „ Peeskei nótárius budai utazásáéról meg a „Rontó Pál és Benyovszky Móricz kalandjai“-ról. Kétségkívül ezek a régi jó generalis legtöbb élő alkotásai, közel száz éves népszerűség szól mellettük. A múlt századi költői termékeket az idő már mind eltemette, Gvadányinak e két munkája csak nem régen ért újabb kiadást. S e nagy népszerűséget nem valami gazdag leleménynek, nem is különösebb jellemrajzoló erőnek kell tulajdonítanunk . Gvadányit még a versbeli előadás ügyességében is felülmúlja akárhány kortársa. De a mint már Arany János megjegyezte , ezek egyikének sem sikerült csupán a képzeletből olyan két alakot teremteni, kiket a népképzelet fölvett a saját alakjai közé, mert a két hős (a nótárius és Rontó Pál) egész környezetében, szokásaiban és viselt dolgaiban annyi élethőséggel van elénk állítva, hogy a nép őket valósággal élt s a maga egyszerű köréből származott alakoknak ismeri. Ezekhez járul az a minden lapon feltűnő erős magyar fajszeretet, az idegenszerűnek az a mély gyűlölete, mely a szokásaiban, életnézeteiben conservativ hajlamú magyar olvasót ma sem hagyja érintetlenül. E két főmunkáján kívül még sok egyebet irt Gvadányi, de ezek, bár megjelenésük idején amazokkal vegyesen olvastattak, ma már legfeljebb czímek után, könyvészeti följegyzésekből ismeretesek s tartalmuk annyival inkább homályban marad, mert e könyvek mind ritkábbak lesznek. Ilyen kevéssé ismert s tán ezért is kevésbbé méltányolt*) az a könyv, melyről itt *) Épen e sorok nyomtatásakor jelent meg egy derék kis tanulmány „Gróf Gvadányi József élete és munkái“ czímen (1985. lp) Kovács Génestül, ki ügyesen, s ily teljesen először állítja össze Gvadányi életrajzát és működését, de az „Időtöltés“-ről ő is csak néhány sorban emlékezik meg, s a benne elszórt életrajzi adatokat csak részben használja fel.1