Katolikus gimnázium, Újvidék, 1892
Történetiek. E költemény alkalmi óda, melynek megírására azon körülmény szolgált, hogy Maecenas jó barátját Horatiusi falusi jószágé meglátogatja. A csak 12 sorból álló költeményecskében Horatius nagy pártfogójának Maecenasnak tudomására hozza, hogy látogatása alkalmával könnyű sabin borral lesz kénytelen beérni, mivel másfélévet — a minőhöz t. i. Maecenas szokott — nem szolgálhat. A költő azonban különös értéket tulajdonít e bornak azért, mivel saját terménye, mivel ő maga kezelte és tette el őszinte szívességgel ez alkalomra. A sabin bor könnyű, lázbetegek is élvezhették veszély nélkül. Már pedig Maceenás beteg volt s e betegségből fellábadván, tett Horatiusnál látogatást akár Apuliából hazautazta alkalmával, akár pedig a fővárosból tévén kirándulást a költő birtokára. Különös gyengéd vonás észlelhető abban, mikép jelöli meg a költő az évet, melyben a kérdéses bor termett. A helyett ugyanis, hogy római szokás szerint megnevezné a consulokat, a kik azon évben uralkodtak, azon évből egy eseményt emlit föl, mely Maecenasnak különösen hízeleghetett. Ezen költemény ugyanis K. e. 22. vagy 23. évben íratott. Három vagy négy évvel előbb Maecenas nagy beteg volt s miután erre a színházban megjelent, a nép őt tapsviharral fogadta. Ez évre való hivatkozás által a költő meg akarja Maecenassal értetni, hogy a különben fanyar sabinumi uj bortól ne féljen, mert az, a melyből inni fog, már 3 — 4 éves lévén, neki is jól fog izleni. Különben két okból örvendhetnek a viszontlátásnak, amenynyiben ugyanazon év, melyben Maecenas beteg volt, majdnem végzetessé vált Horatiusra nézve is, kit akkor egy a jószágán ledőlő fa majdnem agyonütött. L. II. 17. 21 — 28. Utrumque nostrum incredibili modo Consentit astrum. Te Iovis impro tutela Saturno refulgens Empuit volucrisque Fati Tardavit alas, cum populus frequens laetum theatris ter crepuit sonum. Metruncus illapsus cerebro sustuberat. Hogy mindkét dolog K. e. 26. év körül történt, abból következik, hogy Horatius a haláltól való megmenekülését is márczius 1-én ünnepelte meg, midőn Maecenas nála volt lakomán s midőn utóbbit emlékezteti, hogy ez az évfordulója annak, hogy a ledőlt fa majd agyonütötte őt, a mit Horn III. k. 8. ódájával örökített meg. Az ezen ódában előforduló történeti adatokból bizton következtethető, hogy 25-ben K. c. íratott. Ha tekintetbe vesszük, hogy a különben fanyar sabin bornak 3-4 évesnek kellett lennie, hogy megiható legyen, akkor az általunk olvasandó ódának ugyanannyi évvel előbb, azaz 23. vagy 22-ben kellett íratnia. Külalak. Áttérvén immár magára az olvasmányra, annak külalakját illetőleg megjegyezzük, hogy sapphói versmértékben van írva, azaz olyanban, mely „szelíden és ünnepélyesen gördül, a metszet után lendületet vesz ugyan, de az ereszkedésben felhangzó trochaeusi véggel