Katolikus gimnázium, Újvidék, 1898
I. J. gyermekekről a szülőknek A z emberiség sokezer éves történetének egyik legsajátosabb és legszomorúbb jelensége az, hogy míg minden téren előrehaladni törekszik, addig saját fajának nemesítésére, valamint a múltban nem tett meg, úgy jelenben sem tesz meg mindent. Ismeri az égboltot millió csillagezreivel, hatalmába keríté a természet titokzatos erőit, villámmal ír, gőzzel utazik; lankadtatlan szorgalmával és kitartó kísérletezésével folyton nemesíti az ismert növényfajokat; nagy gondot fordít háziállatainak tenyésztésére, egyedül gyermekei, legdrágább kincsei azok, kiknek nemesítésére nem sokat teszen. Vannak ugyan egyes kiváló lelkek, kik e tekintetben is megjelölik az üdvhöz vezető biztos utat; maguk az államok is nagy gondot fordítanak alattvalóiknak nevelésére, mind a mellett még napjainkban is végtelen nagy a közöny a családokban, különösen köznépünknél, a gyermeknevelés iránt. Ma már az iskolatörvény szigorúsága folytán megteszi ugyan, hogy gyermekét járatja a tanodába, de még mindig úgy tekinti az iskolát, mint gyermekének kínzóhelyét, mint büntetést hangoztatja vásott gyermekének, hogy majd megtanítanak az iskolában; ha nem leszesz jó, beadlak az iskolába stb. A szegény köznép tudatlan, nem ismeri fel, hogy mily végtelen jótevője neki és gyermekének az iskola, de mit ?