Ukrajnai Magyar Krónika, 2006. július-december (155-179). szám)
2006-08-09 / 32. (160). szám
! Kell-e a nádnak az eső? Egyszeri Mátyás király az embereivel az országot járta Nagy szárazság volt. Poros úton, szomjasan, éhesen poroszkáltak Buda felé. Az út mentén nagy nádas volt. A nád között víz csillogott. Megszólalt Mátyás király: — Minden szép nád! Ej, de kellene egy jó eső! Ha ez így megy tovább, még a nád is kiszárad. — Ugyan, uram, minek kellene a nádnak eső, hiszen térdig érő vízben ál !—mondta az egyik úr. A többiek is csak azt állították, hogy a nádnak nem kell eső. Mátyás király nem szólt többet a nádkérdésre , de már tudta, hogy mivel vág vissza az uraknak. Végre hazaértek Budára. Alig várták, hogy egyenek igyinak. Mátyás király megparancsolta az inasoknak, a szakácsoknak, hogy jó sós gulyást adjanak vacsorára. Mindegyik úr lába alá tegyenek egy dézsa vizet. Az asztalra semmi, de semmi italt nem rakjanak. Na, jól van, leültek enni. Azt mondta most az , uraknak Mátyás, hogy mindenki tegye bele a lábát a dézsába. Beletették. Ettek jóízűen a gulyásból, mert éhesek voltak, de kezdtek megszomjazni. — Uram! — fakadt ki az egyik úr. — Enni adtál, de inn való egy csepp nincs az asztalon! — Ugyan, minek nektek az innivaló, a lábatok térdig vízben van? Az urak megértették Mátyás király tréfáját. Megértették: attól, hogy a nád töve vízben van, annak is kell az eső. Mátyás király meg a köleseszsák Egyszer Mátyás király mendegélt az országúton. Szegény, kopottas vándornak nézett ki. Amint mendegélt, utolérte két szekér. Mind a kettő kölessel volt megrakva. Az egyik szekeret előreengedte Mátyás. A másik szekéren kiszúrt a késével egy köleseszsákot, aztán tovább lépkedett a szekér mellett. Addig-addig ballagott a szekér mellett, hogy szóba elegyedett a kocsissal. Kérdezte Mátyás király a kocsistól: — Jóember, nem tudja, hol lehetne valami munkát kapni a környéken? Azt felelte a kocsis: — Jöjjön csak abba a faluba, ahová én viszem a kölest, ott majd segít behordani a malomba a köleseszsákokat! Mátyás feltelepedett az ülésdeszkára a kocsis mellé, mendegélt a szekér. Egyszer megérkeztek a malomhoz. Kezdték behordani a zsákokat. Észrevette a kocsis, hogy az egyik zsákból kifolyt a köles, nagyon megijedt. A kárt neki meg kell fizetni. Na, oda a napszámla! Mikor a malmos is észrevette, hogy mi történt, leordította, leteremtettette a szekerest. A zsák kölest háromszoros áron fizettette meg. Mátyás király eloldalgott onnan. Másnap hívatták a malmost is meg a kocsist is a községházára. Itt aztán Mátyás király megmondta, hogy ő szúrta ki a zsákot. A kocsisnak megfizette a köles háromszoros árát. Még egy zacskó aranyat is adott neki vigasztalásul. A kapzsi malmost megbotoztatta abban a szent helyben, amiért így bánt a szegény emberrel. Háromszorosát követelte rajta a valódi kárának. Káka Rozália: Mátyás király rózsát nyitó ostornyele (mesék, mondák, anekdoták) c. kiadványa nyomán E heti Minirejtvényünk nyertese: SIMON BEÁTA (Újaku, Sevcsenkó út 33. sz.). Nyereményedet lapterjesztőnkkel juttatjuk el. Minirejtvény GYUFA-TRÜKK A rejtvényirodalom egyik legősibb találós kérdése egy mítoszban maradt ránk. A rege szerint egy szfinx adta fel Oidipusznak, és a következőképpen hangzik: Reggel négy lábon mászik, délben kettőn jár, este meg három lábon botorkál, ki az? Nos, kitalálod? 11 CTQ N ©N • eC0 JiBiD|eqqojC§BU sa REJTVENYMUZEUM ^ ^ jS 3 B 'S ^ H * «A 51 "S* - i * a «< «V. 1^53 .«30 ss © * C £ ■* ^ a $* S « A .1 « 8 ^ I* - 2 ^ * I 5 Medvigy Anna Búcsúból: “Mászi, mászi, mászóka... Paráda Norbert Aknaszlatináról Marton Istvánka Bótrágyról KRÓNIKA. olvasóihoz! Ha Önnek is van egy jó fotója (lehet gyermek, nőtt, új vagy régi, színes vagy fekete-fehér, az a biatos, hogy jó minőségű legyen), s szívesen vizontlátná lapunkban, küldje el címünkre (Beregsász, Főposta, Pf. 1.). A borítékra írja rá: Fotóalbum. Ikrek fotóit is várjuk! ! A megfejtéseket a lap megjelenését követő egy héten belül adjátok postára. Címünk: Beregszász, Főposta, Pf. 1. A borítékra írjátok rá: Minirejtvény. IU ng| KOJO | feji Or—›iau›i a›iajaXo