Ung, 1878. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)
1878-08-04 / 31. szám
Tizenhatodik évfolyam, 1878. 31. szám. _ Ungváron, vasárnap, augustus 4. Az Ung megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi rezeit illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: Károly örökösei“ nyomdája. ,Jäger könyv-Társadalmi és vegyes tartalmú lap. Az ungi közmivelődési társulat kölénye. Előfizetési feltételek: egy évre 1> forint,, félévre 3 forint, négy. d évre 1 f.,mint 50 krajczár. Egyes számára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó hivatalába Ungvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába küldették. Nyi Ittér soronként 20 krajcár. Egy utolsó szó az ungvári kerület választóihoz. Az alkalom, érzelmeik és meggyőződésük maradandó kifejezésére, akaratjuk világos és határozott nyilvánítására három éven át csak egyszer biztosíttatik önöknek az alkotmány által. Használják föl tehát ezen alkalmat meggyőződésük azon tudatában, hogy szavazatukkal az országos jólét előmozdítását határozzák el. Önökhöz szóltunk tisztelt városi polgárok, különösen pedig önökhöz a kézműves, iparos és és kereskedelmi osztályhoz, kik az állam közgazdasági politikájának előnyös vagy káros hatását legkiválóbban érzik, önökhöz — kikről egész büszkességgel állíthatjuk nemes multjuk után ítélve, miszerint a jó, üdvös és helyes irányt ritka tapintattal képesek felismerni. Ösmerik önök az egyesült ellenzék programmját, higgjék el — e párt célja nem személyi kérdésre van fektetve, amint azt önöknek hibásan magyarázzák, hanem programmja felölelte magába mindazt, a mi hazánk álladalmi, gazdasági és erkölcsi jólétének előmozdítására vezetend. Válasszák meg tehát az ellenzék képviselőjelöltjét Kende Pétert. Mi bizalommal nézzünk a választás elé, mert nem egyéni diadal, hanem az elveknek győzelme forog szóbán, és meg vagyunk győződve az egyesült ellenzéki választók tántoríthatlan magukviselete felől, mert midőn Kende Pétert tisztelték meg a jelöltséggel, egyedül meggyőződésüket követték, s ezt nem is fogják semmi és senki kedvéért megváltoztatni. El nem mulaszthatjuk ezúttal a választókat felkérni, gyakorolják higadtan és nyugodtan választói jogukat, épen ezzel fogják önmagukat megbecsülni, gyakorolják e fontos jogukat mindenesetre, őszinte meggyőződésük alapján. A legnagyobb tisztelettel, de a legférfiasabb elhatározottsággal teljesítsék meggyőződésük suggalatát és szavazzanak akár jobbra — akkor balra — de mindenesetre szavazzanak. — A központi választmány augusztus 2-án d. e. 10 órakor a választáshoz szükséges intézkedések megtétele végett ülést tartott. — A városi képviselet, a megejtett képviseleti tagok választása után a törvény által rendelt alakuló ülést aug. 2. de 11 órakor tartotta. Az ülést a törvényhatóság kiküldöttje Bánóczy Ferenc megyei főjegyző — mint helyettes alispán — nyitotta meg, kimondván a képviselet megalakultak a városi tisztújítás határnapja tűzetett ki. Erre Lehoczky Béla polgármester elfoglalván az elnöki széket, melegen üdvözölte a képviseleti tagokat, beszédjében a város 11 évi közigazgatási múltjára tekintvén vissza, melyben e téren haladást constatálva, azon reménynek adott kifejezést, hogy nem messze van az időpont, midőn Ungvár városa úgy közigazgatási valamint pénzügyi állapotát tekintve a többi rendezett viszonyú város színvonalán álland. Ezután a tisztikar létszáma, a tisztviselők teendői s evvel kapcsolatos ügyek iránti javaslattételre egy szervező bizottság küldetett ki a következő tagokból: Bugyis András, Makkay Dániel, Lipcsey József, Boyko Béla, Bánóczy Ferenc, Plathy István, Mocsáry Geyza, Reismann Bertalan, Tarnóczy Ferenc és Farkas Ferenc. — A városi tisztikar választására határnapul augustus 21-ik napja tűzetett ki. Hát én csak az a mondó vagyok, hogy a színházunkban a multkor előadott „Uj czég“ czimü jelmondat hive maradok: «Maradjunk a régi kokárdánál nem kell az arany bimbó!« Egy szegény napszámos bejött a városba dolgozni. Néhány nap múlva haza kerül a falujába , és a mint a pap hetesével együtt fát vág, s dolog közben egyik a másikat kérdi, azt mondja neki a hetes: — Na Mikulaj, hát mi hír van a városban? Mit csinálnak ott az emberek? — Tudod, hegyer ! ott mindig politizálnak. — Hát aztán mi az a politika ? — Nem tudom én , mert az csak úri huncuttság! A czukrászda ablakából néz ki egy úr és az ablak előtt két lengyel zsidó ül egymás mellett, csendesen bámulva a járókelőket. The Smitle! — azt mondja egyik — time te nekem megmondani: hojd mi az a kurteskudás ? Was baast dús kurteskudás? Kurteskudás? Kurteskudás? Kurteskudás? Eee.. . szól nagy erőlködéssel törve fejét — na. .. hát ha valaki porondulja egy pohár sür neked megfizeti és azt te megiszod: ez a kurteskodás. ■Se Választások alkalmával esett meg ez a következő „eset“. Utazott a szegény tót és az országúton összetalálkozik egy bandériummal — Ki a vivát? Kérdik a tótot. A tót nagy meglepetésben mondott egy nevet, de szerencsétlenségére az ellenjelölt nevét A bandérium hősei erre dühbe jöttek rá megverték. A szegény tót ijedtében nem is mert az országútra többet rálépni, csak a bokrok közt haladt, bujkált Jött egy más bandérium. Lóhátról észrevették a tótot, s ráparancsolnak, hogy elé álljon és — ki a vivát Hiába szabadkozik. „Csak jót vágyom, nem vágyom zember«. Végre látva, hogy itt már nem szabadulhat máskép, eszébe jutott, hogy az előbb lnnék neve miatt verték el, most a másik nevét éltette. De porult járt mert itt meg épen annak a pártját nem szerették, ennek folytán kegyetlenül el is verték a tótot. Nagy busán amint ballagat az országúton, összetalálkozik ismét egy csapattal. Megállítja a cortesvezér s kérdi: ki a vivát? A tót erre már egész resignatioval felelte rá: — „Üss csak, ne is kérdezd!“ anyagi képességét, sőt, azon sokszor túlmenve, fenntartsa magát azok számára kiknek szükségük van reá, hanem hogy e divatkorrá v.lni kezdett kirándulásokat igen sok esetben olyanok is meg i« zi,a,kiknek egészségi állapotunknál fogva arra szükségük — anyagi helyzetüknél fogva pedig képességük nincs, látva — mondjuk — ezeket lehetetlen hogy eszünkbe ne jusson, miszerint némely családapának az ily fércekozott nyári mulatságok mennyi gondteljes, álmatlan éjjelébe kerülnek, sőt hogy a nyári élvekre nem egyszer anyagi romlás és a család nyomora szokott következni. De hypocrita-gondolkozásunk (?) rosszul illik a nyári mulatságok lepke élvei közé; nem is szólunk erről többet. Élvezd a jelent — mondja Epicur — és miért ne tehetnők ezt? gondolatban ott vagyunk az üde séták árnyában ott fürdünk a hűs csermelyek élveteg habjaiban, megmásztsuk a magas hegyeket, letekintünk a völgy virágos szőnyegére, hadd maradjon hátunk meg ez a poros város, a házak falairól visszaverődő égető napsugaraival, egyes családok boldogsága porszem a nagy mindenségben baromba dőlt, a világ elhalad felette, ha egyes szív megtörik, a nagy világegyetemben egy hulló csillaggal kevesebb, ki venné azt észre ? De mégsem! komoly tárgyról komolyan illik beszélnünk; egyesek jólétéből áll a társadalom jóléte, egyesek boldogsága a családok napfénye, a családok összessége pedig képezi a társadalmat és ha mi minden alkalommal, még olyankor is midőn holt évadról, fürdőkbe — vagy a zöldbe kirándulásokról szólunk, még akkor is — mondjuk — a társadalom jólétéről és javáról nem tudunk megfeledkezni, vajjon rész néven veszik-e ezt tőlünk? Sz. K. tival. Választóviz. Találkozik a Kendepárti választó egy Firczákpár Ki a vivát koma, kérdi a Firczákpárti ? A Saison mórié. Midőn a társadalom színe, java, valódi és látszólagos gazdagja, tényleges és képzelt betege, nem tűrhetvén a városok porát és fulasztó hőségét, fürdőkbe és zöldbe vándorol, hogy elszakadva rendes foglalkozásától, megfutamodva a napi gondok elől, új erőt, üdülést vagy szórakozást szerezzen: ekkor beáll az úgynevezett holt évad, melynek egyik jellemző vonása hogy a városokban csakugyan mintha nagyobb csend volna és az elegáns világnak mintegy hiánya állana be.— Hogy e kirándulások a zöldbe, e zarándokolások a fürdőkbe csak kevés részben a szükség és legnagyobb részt a fényűzés követelményei, arról minden elfogulatlan ember meg van győződve, eltekintve némely apróbb mellékcéloktól, de melyek az életben mégis olykor főtényezőkké válnak. És ez jól van így. A fényűzés az ipar anyja, az ipar pedig népeket és országokat tart fenn és jellemeket teremt. De — és itt nagyot gondolunk! — látva, hogy nemcsak a gazdag, kinek a fényűzés eleme, kit a sors annyi földi jóval áldott meg, hogy kénye kedve szerint legtúlcsigázottabb vágyait is könnyen kielégítheti, kinek módjában áll futni a város pora elől, fölkeresni a hegyek üde levegőjét, a források hűsét; nemcsak a beteg, kit sokszor a családja iránti kötelessége is arra készt, hogy megfeszítve minden Újdonságok. (Lapunk) mai száma fél ivén jelent meg. A hiányt legközelebb pótolni fogjuk. A választások rendkívüli érdekessége miatt lapunkból rendkívüli kiadást rendezünk, s e lapszám jövő kedden anu 6-án délután fog megjelenni. (Időjárásunk) csütörtöktől kezdve egészen őszies; csütörtök óta a jég egészen meghűlt s folytonosan esik, ami a mezei gazdászat körében kárt okozó lehet. (Vizbe sült.)Egy becsületes és derék iparosnak 4 éves fiacskája múlt vasárnap a kis Ung folyó partján játszva, elvesztette az egyensúlyt s a folyóba bukott oly helyen Hol a viz mély volt, segítség nem lévén a hullámok között találta halálát, hulláját a műmalom mellett fogták ki. Amily őszintén sajnáljuk derék polgártársunk veszteségét, ép oly jóakaratulag figyelmeztetjük a szülőket, miként gyermeiket soha se hagyják kellő felügyelet nélkül. (Nyilvános köszönet). Alulírottak kötelességünknek tartjuk nyilvánosan hálás köszönetünket kifejezni Philipovits Herman vendéglős urnak, azon nemes s lovagias magaviseletéért, melyet irányunkban két havi ittartózkodásunk ideje alatt mindenkor tanúsított. Ungvárott, 1878. julius 30-án a „Kassai színtársulat“ nevében Somogyi Károly és Bokor József. (A t c. közönséghez). Mint értesültem D. Ö., ki a bérlet eszközlését magára vállalta, többektől erre pénzt is vett fel a társulat megbízása és anélkül, hogy ezt a társulat pénztárába befizette volna. Tisztelet értesítemi tehát mindazokat, kik e részben érdekelve vannak, hogy nevezett eljárásért — amennyiben a visszatérítésnél eleget nem tett volna kötelességének — illető egyént ért a felelősség és nem a társulatot, mely ez ügyben egészen ártatlan Azt a társulat jó hite és hitele érdekében kénytelen valók közzé tenni. Ungvári, jul. 30-án 1878. Bényei István, a kassai színtársulat ügyvezetője. (A pénzügyminister) utasította alantas közegeit, hogy az adóvégrehajtások közül a jövő hó végéig kíméletesen járjanak el, sőt részesítsék némi kedvezményekben az önhibájukon kívül hátralékos adózókat.